Délmagyarország, 1963. június (53. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-09 / 133. szám

Vasárnap. 1963. jdnlu5 8. DÉL-MAGYARORSZÁG 373 Mi szeretnél lenni ? A kérdésekre Iván és Joejelel Nyár elé A LAKAS DÍSZÍTÉSE Amiltor már elhelyeztük retü fémek, míg a modern bútorainkat, megfelelő hely- lakásba színes kerámia, cseAzt mondják, hogy a gye- bentő adatokkal bizonyítja, vennék a kapitalistáktól és re szereltük lámpáinkat, fel- rép való. Az ólomkristály es rekek a társadalom, a család hogy a pénz, a »sárga ördög*, odaadnám a munkásoknak, aggattuk képeinket, függő- a kovácsolt fémtárgy ízléses és a szülők tükre. Naiv be- hogyan rontja, fertőzi meg — Szputnyikokat vennék nyeinkef, s kikerestük a sző- lakásdisz. A merész vonaiú szélgetésükben, kérdésekre már a gyermek szellemét is a és a gyerekekkel körülrepül- nyegek helyét, sor kerül a kerámiák, súlyos ólomkristáadott válaszukban feltárul a kapitalizmusban. Linklatov nénk a Földet. dísztárgyak elhelyezésére. lyok, vagy cserepek között felnőtt társadalom logikája megkérdezett számtalan ame- — Mi az, hogy gazdag? Először a könyvekről be- csipketerítők helyett inkább és számos titka is. Fecsegnek, rikai gyereket: mi szeretne - ... kerdeznek, komolykodón lenni miért éppen az s z ,sko'a sorsa gondolgoznak New Yorkban mit csinálna, ha elérné' cél- iiven U szeremelt a kéréppugy, mint Moszkvában ját, vagy ha gazdag lenne. Az d Jk között T a tód vagy Budapesten. Apró vála- Izvesztyija egyik munkatársa leX az Tskola mü cs.n^ szaik azonban nem fuggetle- is utána ment a kérdéseknek nál vele? nek a kozossegtol, a társa- _ természetesen hazájában. — Felgyújtanám dalomtol, amelyben élnek. Tegyük egymás mellé a való- — Felrobbantanám. A, Linklatov amerikai újság- ói válaszokat a cikk nyomán, — Aláaknáznám — mondja író A gyermekek szörnyű dgy' hogy mondjuk egy kép- a sok kis Joe. dolgokat mesélnek című ^fo^61' J°e és Iván felel- — Minden gyereket éntakönyvében például megdob- gessen> szépen sorjában, nítanék. ahogy az egyéb kiegészítő — Hiszen így is az enyém! kérdések is jönnek. — Visszaadnám az államnak. Az életcélról — Az összes rossz tanulót kiment a divatból, s az igy A sok-sok kis Joe vála- rossz gyereket más isko- felszabadult helyeket elsoszaból üy^ek Sínek elénk laba küldenem ~ válaszolja sorban könyvekkel tölthetjük arra a kérdésre, hogy melyi- a s0* apro ki- meg ben is ezt ajánljuk az ideszéljünk. Ha több a köny* szőttes, vagy raffia alátét vünk a polc férőhelyénél, al- szép. kai mas asztali, vagy földre A legtöbb háznál az "ebédállítható könyvállványkákat lő* kiköltözött a konyhába, vásárolhatunk. Ha viszont A fehérre meszelt falakat kevés a könyvünk a polchoz népművészeti tányérokkal és képest, a hézagok egy-egy jó korsókkal színesíthetjük. A formájú vázával, kerámiatál- falvédő modern lakásban la!, vagy plasztikával tölt- idejét múlta. hetők ki. De a könyvek közé porcelán, kézimunka, vagy éppen csipke nem illik. A vitrin, ez a "házikiállítás*, mondhatnánk teljesen r. m. Tőázi patika Két asszony beszélget. — Te, van egy csodás, új kőjük mi szeretne lenni: — Felügyelő. stílbútorzat eseté- ^"A^é^hívják? "A gyerekek szörnyű dol- Mi tetszik neked ebben AALAA^AxT A* A jétmúlta csecsebecsékkel amerikai publicista. "A gye- szemben, hiszen a vitrinbe rekek fölemelő dolgokat be- csak nagyon értékes holmit dem •• Már lezajlottak a nyári di- Nagyon divatos szokvatbemutatók. A szeszélyes- " nya-blúz megoldás, pötynek ígérkező nyárnak meg- työs spencerrel. A blúz gaiíelelóen leggyakoribb össze- iérí,a a nyakkendő díszíti állítás a kompié. Még a dél- a kabátkát is: ráhajtva, előtti strandruhákhoz is ka- Santung enyhén kara munkában? — A felügyelő sürög-forog hS' mi <? a műhelyben és mindenki! ^^tóSmásT^ »illik« rakni elver. már a — S hogyan készülsz erre mondanak! a foglalkozasra? — Ütöm a húgomat. —"^Kalandor leszek, és fel DRAGA LECKE kutatok egv milliomost. — Mit csinálsz vele? — Halálos fogással ragadom meg. A kis Ivánok pedig így adják a választ: Irptl — Hegedűművész HBU lenni... Gyermekorvos... — Valami Frenolon .., — És hatásos? — Igen. Már egy hete szede mi jelien? Mire akarok — No jó? „ .. kor már a gyerekek is mást Az antik bútorok díszei a _ Azt nem tudom. De porcelán, meg a finom ve- igazán nagyon jó! llubxaii illSÍllIl. — szerelemből és „házasságból" — nevezzük így — tettet, majd felkelt és csak- ban bejelentette: megkéri szerelemre gyulladt, hamar magához szorította Irén kezét, feleségül akarja Nem először. Tavaly halálo- Irént. venni. san "beleesett* Pistába: ő . — Az más — esett le a kő - Szövőmunkás mint apu- volt az első. Csalódott, mert £ SZÜlŐk * ' lAA a szüldk,szivéíőJ ~ ha ka .. István másik lánnyal is járt, „Vlda™ lett...* all a dolog, akkor rendben - Űrhajós szeretnék lenni táncolt és őt félvállról ke- lányuk s amikor eloszor jott van. Nem is igen firtatták, és a Holdba utazni zeite. Néhány hét után ezen el Fen hozzájuk meleg szí- hol volt a lányuk; hiszen ez - Fxnedícins kanitánv összevesztek. Irén sírt, Pista velyesseggel fogadtak. Ettől kínos lehet számukra, elveg- Expedíciós kapitany... zsgbre dugott kézzel, fütyü- kezdve a fiu rendszeres ven- re megesküdnek. részve hagyta ott a kapuban. dég lett a lányos háznál, a Elhatározták, hogy szerény Teltek a hónapok és mégis- Papa. mama tetszéssel fogad- keretek között megtartják az Joe így költené el, ha vá- merkedett Ferivel - hegy HabáF Irén nem töltötte eljegyzést. Ekkor vetődött És ha gazdag lennél? bátka jár. Délutáni és esti WÍT csúsított zsákruha, kes- ratlanul "nagy"* "össreghez ne" nevezzüíc*'nevén őt sem. be a 16 évet- 3 szülők elnéz- fe] először, hogy mivel Irén öltözékeket csak a kiegészí- keny szegéllyel az ovális ki- jutna: Helyesebben ismerte már ték, hogy — egymás kezet még kiskorú, házasságához - Vennék egy sárga Ca- korábban is, hiszen együtt szorítva^ ültek esténként^ a gyamhatosagi engedely tő köpennyel láttunk. Ízelítőül néhány megoldás: is diUacot egy kis pénzt adnék dolgoztak az üzemben -, de képernyő előtt, s átmentek a kell. A lány anyja próbálta a iSS,^ a csak úgy, futólag. Szilvesz- tas szobába. ú^ tettek rábeszélni a fiatalokat, hogy bátyámat felültetném térkor a Hágiban Feri fel- mintha eszre sem vennek, es varjanak még, de Feri egyre vágásban. Kabátkája egyenes szabású, csípőig ér. O

bátyámat" felültetném eev térkor a Hágiban Feri — Selyemkompié estére. A hajóra amelyik elsüllyed kérte táncolni, a zenekar ép- egyszer csak nagyot neztek követelődzöbb lett, kiabált, ruha sárga-halványlila- i Mulatságos masinátéoí P°n twisztet játszott, s a fiú amikor lren ejjelre nem jott verekedett hogy nem akafekete imprimé. 3 sor boros- tonék otttón a-^dvarrén" °>yan ügyetlenül rángatod- baza- Felborul a csaladi dalyozhatjak meg egybekele}erleK oun°° . ,az uövacban, / hoev Irén otthagyta a rend — meg ket kisebb gye- süket, sőt gorombáskodott is tyánsárga gyöngy tartja a ^"gtmftíjam az em- ^tt tözepTn Azt^trez! rek van a háznál s a pa- az anyósjelölttel, meg a ' te, hogy mégsem kellett vol- pa és a mama aggódva kér- menyasszonyával. Irén mindna így cselekednie és meg dezte egymástól: Hol lehet- ?zt szótlanu! tür4°- azl \s' , . . , . , , „ hogy egyszer Fen arculakarta vigasztalni: a tangó- nek?... lehintette az utcán. Jövendő nál 6 ment oda a fiúhoz. Fe- Két nap múlva együtt be- férje feddésének könyvelri először eljátszotta a sér- állítottak és Feri hamarjá- ta el. O

Csíkos karton strandra ha, a zsebek alatt induló lerakással. Kabátkája nyakban vállpánt helyett. a iván p^g így tenne a kétsorosán gombolódik, s hozzávaló köpeny mély lila, pénzzel: szögletes nyaka, háromne- a ruha anyagával bélelve. T Szétosztanám a pénzemet a szegenyek kozott. gyedes ujja van. (fóti) — Minden gyárat megA nehéz csönd után valami mocorgás. — Jé! Te vagy az? — Én volnék ... Éppen csak hogy leülteti. A menyecske nem ideges, még sápadt arca sem színesedik meg. Csak áll az asztal túlsó végén, mint bástya mögött. — Hát te? — Látod. — Hallgatás után. — Ezt tetted velem, Krisztinka? — Én tettem veled? Ha jól emlékszem, te hagytad itt a kapufélfát. — Ez így is van. De most újra itt vagyok. a fiatalasszony kacag. — Azt ne mondd már, hogy miattam jöttél meg! Aztán újra jéghideg. — Ha az uramat keresed ... — Vele semmi dolgom. — Velem még kevesebb ... Az utcán imbolyogtak előtte a fák meg a házak. Minek is jött ide? Bolond volt, hogy bedőlt a kommunisták csalétkének. Odahaza semmi, csak a háztáji meg a tez-tagság. Itt meg... Krisztinka nincs többé, s bolond. aki vaknak tetteti magát. A határban ténfergett egész nap, kerülte az embereket. Akivel szót váltott, az a fejét hajtogatta utána: de mogorva lett odakint ez a Südigyerek, mint aki citromot tart a szájában. Aki mégis nem engedte el egy szó után, az tele volt panaszkodással. Fiatal alig a faluban. Közelebb-távolabb, de mind el innen. A jobb élet, a kereset, az ipar. fatelep. szőnyeggyár, mifele szíja a fiataiságot. Csupa öreg. Dél felé battyognak ki a kapun. Ha kérdi, hova, hát robotba a közösbe. Ha éppen muszáj. De hát hogy érdemes-e, mert aztán lesz-e előleg? Ígéret volt tavaly is ölég. de olyan nem akadt, aki be is válttá. A tanácsházán leültették. Jó délutánra jár az idő már ekkor, fáradt is volt, éhes is. A tanácstitkár faggatta, mik a tervei, hova gondolja a holnapot. Nem tudott mit mondani néki. Annyira tele volt minden paránya keserűséggel, hogy csak hallgatta a titkár szavait. Ez is panaszkodott. Ez a népekre. Hogy eszi a fene őket dolgozni. Mind csak a maga kis háztájiját fejné, kiszipolyozná a földet le a fenékig, ha tudná. De a közös, az büdös. Igaz, az aszály, meg hogy agronómus se volt eddig, aztán tavaly júliusban az a nagy jég. Takarmány semmi, pusztul az állat. Azt mondják a megyén, talán az ország legrosszabb tsz-e ez a határszéli. Ügy feküdt le a második este, hogy reggel fogja a cuccot, s neki a világnak. Ajkára, vagy talán Győrbe, ott lakik egy ösmeröse, idősebb szaki, majd kommendál az neki helyet. Esetleg Pestre megy, s ott keres szerencsét. De itt nem marad a jó istennek se, ebben az átkozott faluban. Reggel mégis úgy jött, hogy az apja ágynak esett, rosszul összeforrt bokája elő-elővette időváltozáskor. Mennie köllött volna a közösbe krumplit ültetni. Csak elbámultak rajta a többiek — elég gyéresen —r a raktár előtt, ahol kiadták a munkát meg a magkrumplit. Néhány öregember meg asszonyféle, négy-öt iskolásforma csellengett a szitáló esőben. A brigádvezető felolvasott valami huszonöt nevet, akiknek ugyancsak ott kellett volna lenniük, aztán jól elkerekítette. — A szent úristenit a kódus fajtájának! A munka büdös, ugye? De ha osztozásnál csak csurran-csöppen, akkor kitátják a szájukat. De a kapa végit meg nem fognák! De én letöröm valamennyinek a derekát, ha a háztájin találok közülük valakit is! Örá csak ránézett a nagy darab ember, aki béres volt egykor a Greskovics nagyságce úrnál, s odavetette. — No. te is itthon vagy? Ideje. a lusta testvéreid megfutottak a dolog elől, a vén apád meg má nem való ide Estig vágta a rosszul szántott, hantos földet, elkeseredetten. Fölfölnézett a szőlőhegy felé. A gesztenye még nem bontott, de némelyik fa már repesztette a rügyeit. Varjak követték, időnként fel-felkárogtak a füle mellett, hogy: kár a gőzért. Südi András, kár, kár! Megint étlen volt egész nap. S egyre dühödtebben ütötte a földet, ezt az áldott és megátkozott földet. Húsz esztendőn át belegyökerezett itt minden bokorba, fába, árokba, dűlőbe. A szíve van belekötve a sárga agyagba, a lankás szőlődombba, a Pusztika fenyőibe, tölgyeibe, a rét kanyargó patakjába. Most tudja már végre, mi hozta haza. De azt is, hogy ugyanez löki is el. Mert hát élet ez? A kutyának se. Igaz, nem ismeri az itthoni világot, hét esztendő nagy idő, s lehet, másfelé, beljebb az országban jobban van minden. De tudja, hogy igy egy napot se többet, inkább viszszamegy az idegen hazába vagy akárhová. • S este a közgyűlés. Ezt úgy dobolták össze hamarjában. Sörgős, mert az agronómus, aki pedig három hrá napja ha idejött, beadta a kulcsot. Az elnök után. föl is 6zólalt. és alaposan kiteregette a szennyesüket. Hogy ő a szentnek se marad itt tovább. Se gép, se ember, csak ígéret. A kertészetet letiltotta az elnök, a két traktoros kereket oldott, a gyümölcsös ügye meg valahol odafönn akadt el. . Egész éjjel alig aludt, s reggel Pap Jánostól elkérte a motorját. Tízkor már a városban pöfögött vele. A járási tanácsban türelmesen végighallgatták. Egy elvtárs nagyon szíves hangon érdeklődött, hogy mi volt odakinn Ausztriában. Meg, hogy mekkora a család, s mit látott odahaza az emberek szemében és szívében. S azt is, hogy mit érez az ember, ha úgy hét év után jön haza idegen világból. De neki csak a koporsó ugrált a szemében. Az elvtárs meg cipelte magával a megyei tanácsra. Hosszasan beszélt egy bezárt ajtón túl valakikkel, aztán őt is behívták, s előfogták. Majd megebédeltették, s elvitték autón egy gépállomásra. — Na, elvtársam —, mondta neki a járási tanács dolgozója, aki reggel óta vele járt, szép szál ember, negyven-ötven közötti, bütykös újjain a bolond is látja, hogy nem gyerekkorától szorongatja a töltőtollat —, nézz körül, s mondd meg, melyik tetszik! A tegezésre váltott szó Andrásban nem ellenállást, hanem egyszerre melegséget keltett. Milyen más világ ez! — Azt mondod, megléptek a traktorosaitok, meg az agronómus is elkészül a faluból. Sebaj, lesz másik... Na, melyik a legszebb traktor? Lehet, hogy az osztrákoknak is jó gépeik vannak, de tudod, ezek mégis a mieink!... Hát ez a répavetőgép? Meg ez a palántázó? ... Südi András, mondanék én neked valamit. Válassz egyet magadnak! — Hogy válasszak?.,. Nem értem ezt... — Mondom: válassz! Amelyikre a legszívesebben ülnél. Nálatok baj van, tudjuk, nem is kicsiny, mert hiányoznak az olyan legények, amilyen te is vagy. Tudjuk jól, de mindenen lehet segíteni. Minek mennél te Pestre? Hát nem szereted te az öreg anyádat, apádat? Jobban is, mint gondolod. Másképp minek jöttél volna ide mihozzánk? . Menj szépen haza, aludj egyet rá! Holnap elindul hozzátok, amelyiket választod. De arra más fel nem ül, csak te!... a motorral hazafelé csak lépésben haladt. Ügy száguldottak fejében a gondolatok, hogy alig tudott az útra figyelni. Még nem döntött, de a vakdűlőhöz érve a fenyő fiatal hajtásainak fűszeres-savanykás illata beleütött az orrába. És ebben a percben érezte először igazán, hogy hazaért. Mind a négyen jelentkeztek az I. kerület gyámügyi előadójánál, s beadták a kérvényt. Egy hét múlva a menyasszony és a vőlegény ismét felkereste a tanácsot, és Feri nagyhangon méltatlankodott, mert nem adták már meg az engedélyt. Társadalmi bizottság foglalkozott a kérelemmel, különkülön beszélgettek a szülőkkel és a fiatalokkal. Amikor Ferire került a sor, kiderült/ hogy a fiú hazudott. Azt állította, hogy katona volt, holott valójában többszöri börtönbüntetését töltötte lopásért. Erről sem a lány, sem a szülők nem tudtak! Aztán volt még egy kényes dolog: Irén terhes lett. Igen, ezért vált sürgőssé az esküvő, s már az sem számított, hogy Feri mégütötte a lány anyját, később az apját is! A gyámügyi hatóság nem engedélyezte a fiatalkorú lány férjhezmenetelét. Irén megint ráírt napokig, az apa nem engedte a fiút a lakásába, az anya álmatlanul töltötte éjszakáit. A fiatalok tititokban *mégis találkoztak. Feri bejelentette, hogy megnősül, elvesz egy elvált aszszonyt, akinek szép háza van. De azért este hétkor találkozzanak a kapuban!... Még mindig 7Tnkhatóo" ta el magát Irén arra, hogy nem lesz ott a randevún. Inkább a zöldkeresztbe ment. És a nyáron a Balatonon pihen, hogy ezt a rossz emléket eltemesse. Markovitt Tibor * • óiv: ír