Délmagyarország, 1963. június (53. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-02 / 127. szám

Vasárnap. 1963. jdnlu5 8. DÉL-MAGYARORSZÁG 335 A mezőgazdaság szocialista átszervezése megyénkben 1961. év végével lényegében befejeződött. A szántóterület 96%-án nagyüzemi gazdálkodás folyik. Az átszervezés új helyzetet teremtett mind a termelés, mind az árutermelés tekintetében. A kisüzemi gazdálkodást szocialista nagyüzemek váltották fel. Az átszervezéssel egyidőben és ezt követően megvalósítottuk a kettős feladatról szóló párthatározatot, amikoris az átszervezéssel együtt emelkedett a mezőgazdasági termelés színvonala, és nőtt az árutermelés. A növényi termékek közül kukoricából 5100 vagonnal (májusi morzsolt), napraforgóból 113, vöröshagymából 1118 vagonnal, míg borból 21 800 hl-rel többet termeltünk 1962-ben, mint 1961. év folyamán. Az évről évre visszatérő takarmányhiányok ellenére megyénk állatállománya sikeresen áttelelt és száma is kedvezően alakult. Két év alatt 8000-rel növekedett a szarvasmarha-, 55 ezerrel a sertés-, 34 ezerrel a juhállomány. 1960. évhez viszonyítva a 100 kh tanácsi területre eső számosállat mintegy hárommal emelkedett és 1962. év végére elérte a 32,9-et. A mezőgazdasági árutermelés összességében 1960. évhez viszonyítva mintegy 15 százalékkal emelkedett annak ellenére, hogy megyénket három aszályos év sújtotta. Az árutermelés növekedése döntően állat és állati termékek emelkedésében jelentkezett, ami lehetővé tette, hogy megyénk tanácsi szektora évről évre több árut adjon a népgazdaságnak. A felvásárA közösből és a háztájiból még több árut vár a népgazdaság Török László, a Irta: lás forintértékét az alábbi kimutatás tükrözi: 1960. 1962. 1962. év ezer forintban 1960. %-ában Növényi termékek 510 394 562 443 98 <; Allat-áll. termékelt 532 229 571 368 107,! összesen: 1 102 623 X 133 8U 102,8 1962. évben a felvásárolt árunak 30,7 %-át a háztáji gazdaságok adták, melyből a növényi termékek 14,6%-kal, az állat és állati termékek 46,5 %-kal részesednek. A mezőgazdaság tanácsi szektora az említett aszályos esztendők ellenére hízott sertésből 15,1, süldőből 38,7. baromfiból 2,5, tojásból 1,5, míg tejből 14,2 %-kal többet adott a népgazdaságnak 1962. évben, mint egy évvel korábban. Az élő állat és állati termékek felvásárlásának növekedésével együtt emelkedett a növényi termékekből is az állam felé történő értékesítés volumene. Pl. 34 %-kal a zöldség és 7,7 %-kal a bor. A növényi termékekből való többletteljesítés azonban közel sem volt olyan mértékű, mint az állat és állati termékeké, annak ellenére, hogy termelőegységeink döntő része takarmányhiánnyal küzdött. Kétségtelen, hogy az állam által nyújtott takarmányjuttatás nagyban elősegítette mind a közös, mind az egyéb gazdaságok élő állat és állati termékek árutermelését. NÖVEKEDETT A NAGYÜZEMI GAZDASAGOK ÁRUTERMELÉSE ÉS FELVÁSÁRLÁSI VOLUMENE A mezőgazdaság tanácsi szektorán belül emelkedett a tsz-ek termelési eredménye, ami megmutatkozik az elért átlagtermések alakulásában és az állattenyésztés fejlődésében. Termelőszövetkezeteink kukoricából 2,3 q-val (májusi morzsolt), burgonyából 2,4, cukorrépából 19.2, vöröshagymából 21,9 mázsával termeltek többet 1 kh területen 1962-ben, mint 1961. évben. A közös gazdaságok állattenyésztésének fejlődését mutatja, hogy sertésből 33 497, anyakocából 2792, szarvasmarhából 6312, tehénből 1535, juhból 19 697 darabbal növekedett az állatállomány 1961-ről 1962. évre. A termelés és állattenyésztés növekvő tendenciája mellett fokozatosan emelkedett a tsz-ek állam felé történő értékesítése is. FELVÁSÁRLÁS FORINTÉRTÉKE (54. cikk alapján). 1061. 1962. 1962. év Szarvasmarha 37,8, hízott sertés 34,8, baromfi 46.7, tojás 68,3, tej 38,0, zöldség J 8,6, gyümölcs 70,7, bor 11,4 százalék. A háztáji gazdaságokban folyó termelésnek az átszervezés utáni években is megvan a gazdasági alapja, és megvan a lehetősége. Megfelelő gazdasági épületekkel és felszerelésekkel, emellett megfelelő szakértelemmel, valamint a családtagok támogatásával is rendelkezik. Ennek ellenére meg kell mondani, hogy a háztáji gazdaságok termelése korántsem tart lépést a lehetőségekkel, nincs olyan mértékű, ahogy azt a saját fogyasztás emelkedése, valamint a lakosság élelmiszerellátásának növekvő igénye megkívánná. Az MSZMP Központi Bizottságának 1960. október 29-én hozott határozata is megállapítja: »Párt- és állami szerveink számos he.-ában 102,1 132,1 Növényi termékek 398 474 406 511 Állat és áll, termékek 200 565 273 069 Összesen: COS 039 679 580 112.3 A mezőgazdasági termelés színvonalának emelkedése az árutermelési és felvásárlási mennyiségi növekedése ellenére az 1962. évi tanácsi szektorra megállapított felvásárlási tervünket az 54. cikk figyelembevételével 97,2%-ra teljesítettük. A terv nem teljesítésének kétségtelenül egyik fő oka a kenyérgabona felvásárlási terv 57,4 %-os teljesítése (annak ellenére, hogy a megtermelt kenyérgabonának 43,9 százalékát vásároltuk fel); a másik ok, hogy a háztáji gazdaságok állam felé történő értékesítése növényi termékekből 16.1 %-kal csökkent, az állat és állati termékekben 2,9 %-kal emelkedett, de: öszszességében 2,3 %-kal mégis kevesebb, mint 1961-ben. Az 1962. évi felvásárlási tervteljesítés 2,8 %-os lemaradása és a háztáji területekről való értékesítés 2,3 százalékos csökkenésének viszonylag nem nagy aránya, köszönhető annak a árutermelési mozgalomnak is, amelyet a megyei párt és megyei tanács vb, a Hazafias Népfront megyei elnöksége az elmúlt évben meghirdetett, amelynek fő célja és eredménye a termelőszövetkezeti árutermelés emelkedése mellett a háztáji gazdaságok sertés- és baromfi árutermelésének növekedése és az állam felé történő értékesítés növekedése volt Tehát az 1962. évi árutermelés és felvásárlási tervek megközelítő teljesítését mindenekelőtt a termelőszövetkezetek, a háztáji gazdaságok termelése, a párt irányító munkája, a tanácsok és felvásárló vállalatok egyre következetesebb munkája, a tömegszervezetek támogatása eredményezte. Az 1963. évben a második ötéves terv Mőirányos célkitűzéseit kell végrehajtani, amely feladat a korábbi évekhez viszonyítva, lényegesen nagyobb. Az árutermelésben elsődleges és meghatározó a szocialista nagyüzemek termelése. A párt, a kormány mezőgazdasági politikája mindenekelőtt a mezőgazdasági nagyüzemek fejlesztését és annak elsődleges szerepét helyezi előtérbe, azonban mind emellett kimondja: a háztáji gazdaságokban folytatott árutermelésnek még hosszú évekig fontos szerepük van az ország, a lakosság ellátásában. Amellett, hogy a háztáji gazdaságból származó jövedelem még fontos része a szövetkezetben dolgozó családok keresetének. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével a közös gazdaságok erőteljes fejlesztése mellett megyénkben is fontos szerepe van a több mint 60 ezer háztáji gazdaságban folyó termelésnek, és állam felé történő értékesítésnek is. Ezt mutatja a már korábban említett szám. hogy az elmúlt évben a felvásárolt árunak 30,7 %-át adták a háztáji gazdaságok. Ez cikkenkénti részletezésben 1962ben az összfelvásárlás százalékában az alábbiak szerint alakult: megyei tanács vb elnöke sét elsősorban azzal, hogy a szarvasmarhaállomány részére megfelelő kaszálót és lucernaterületet biztosítanak. A háztáji gazdaságok borjai részére a legeltetési bizottságokon keresztül külön gulyát hoztak létre. részükre megfelelő helyiség építésével, ahol az állatok kb. 6 hónapot töltenek kint, és mindezért a háztáji gazdaságok 350 Ft térítést fizetnek. Az ambrózfalvi Dimitrov Tsz igen eredményesen gazdálkodik a közös baromfitenyésztésnél, de a háztáji gazdaságokban is kiemelkedően elősegíti a baromfitartást. A tagságot ellátja tojótáppal, és a háztájiban termelt tojás a tsz-en keresztül kerül az állam felé r értékesítésre. A makói és a szegedi járás községeinek vezetői, valamint a vásárhelyi Ságvári, Bem és Vörös Csillag, a nagymágocsi Hunyadi Tsz vezetői részéről segítői, támogatói (takarmányjuttatással) a háztáji lehetőségek kihasználásának és ez megmutatkozik a felvásárlási tervek teljesítésében is. Vitatható a mindeszenti Tiszavirág Tsz álláspontja, amely a jó munkaegység és a közösben végzett munka érdekében ellene van a háztáji állattenyésztésnek. A háztájiból várható kiesést pl. baromfiból a közösből próbálja megoldani. Ez helyes, de véleményünk szerint ez nem zárhatja kia háztáji baromfi tartását, mert 40—50 baromfit a legtöbb háztáji gazdaságban fel lehet nevelni anélkül, hogy az a közös munka rovására menne. Községi tanácsainknál is található merevség pl. az utcákon való baromfitartást illetően. A megyei tanács vb felhatalmazta az alsóbb tanácsokat, hogy saját hatáskörükben döntsék el: melyek azok az utcák, ahol ki lehet engedni a baromfit. Véleményünk szerint a főutak, a kövezett utak, a parkosított területek kivételével — felügyelett mellett — lehat baromfit tartani, ha ezt az árutermelés, a népgazdaság érdeke megköveteli. Megyénk területén természetesen lehetne még sok pozitív, és sok negatív tapasztalatot felhozni, azonban a cél nem ez. hanem inkább az: a kialakult helyzetet látva a tennivalókkal foglalkozzunk annak érdekében, hogy a közös és az egyéni érdek összekapcsolásával, a tsz-vezetők támogatásával minél több áru kerüljön felvásárlásra a központi készletek kiegészítésére. ezer forintban 1961. ^.ty'en még mindig nem .t.esznek megfelelő 0 „-áhan , ...Tí',,.. .,'4.*,, ,.„ V,....' ;; erői eszi léseket a háztáji gazdaságok árutermelési . lehetőségeinek kihasználására*. A termelőszövetkezetek vezetői sem adnak ehhez kellő segítséget. Mindez arra mutat, sokan nem értik, hogy a népgazdaságnak a közös gazdaság árutermelésének fejlesztése mellett nélkülözhetetlen szüksége van a háztáji gazdaságok árutermelésére is. A határozat megjelenése óta történt előrehaladás, azonban a lehetőségek koránt sincsenek kihasználva. Tisztába kell lenni azzal, hogy a nagyüzemi gazdaságok megfelelő korszerű épületekkel való ellátottsága még több év feladata. Éppen ezért szükséges, hogy megakadályozzuk azt a tendenciát, ami az 1962-es évről 1963-ra az állatszámlálás alapján abban mutatkozott meg, hogy megyei szinten a szarvasmarhatartó gazdaságok száma 21,4 %-kal, a sertéstartó gazdaságok száma 23,8 százalékkal és a kocatartó gazdaságok száma 36,3 %-kal csökkent. Ez a jelenség semmiképpen nem tükrözi a központi vezetés azon álláspontját, hogy a háztáji gazdaságok a nagyüzemi árutermelésnek szerves, nélkülözhetetlen kiegészítője, illetve azt, hogy a szocialista szektor a háztájival együtt értendő. Vannak sajnos olyan, a párt gazdaságpolitikáját, a népgazdasági érdekeket figyelmen kívül hagyó nézetek és gyakorlatok, amelyek a közös gazdaságok árutermelésének növelése mellett a háztáji gazdaságok árutermelését nem segítik elő, sőt visszaszorítják:. Ez pedig káros és megengedhetetlen. A háztáji gazdaságok jelentőségének megítélésében nem lehet figyelmen kívül hagyni a Szovetunió mezőgazdaságának ezirányú tapasztalatait, amely szerint a mezőgazdaság szocialista átszervezését követő 30 év elteltével is az állati termékek termeléséből a hús 43, a tojás 80. a tej 47 százalékát a háztáji gazdaságok adják, és jelentős mennyiséget adnak zöldségből, gyümölcsből és egyéb cikkekből is. A háztáji gazdaságok szerepét és helyét illetően az egyes tanácsi vezetők, de különösen a termelőszövetkezeti vezetők körében vannak aggályok és viták. Egyesek azt állítják, hogy a háztáji gazdaságok elterelik a tagok figyelmét a közös termelésről, nem vesznek részt rendszeresen a közös munkában, és termékeik értékesítésével a piacra járást helyezik előtérbe. Ezek az aggályok helyenként lehetnek jogosak, azonban a pozitív tapasztalat mégis több, hiszen megyénk területén számos olyan jól működő tsz van, ahol maguk a termelőszövetkezeti vezetők segítik elő a háztáji gazdaságok termelését, a megtermelt árukat az államnak adják át ás ugyanakkor a közös munkából is megfelelően kiveszik a részüket a tagok. Tehát e szövetkezetek vezetői helyesen tudják összhangba hozni a közös és az egyéni érdekeket Ezt bizonyítja a makói városi tsz-eknél folytatott gyakorlat, hogy segítik a háztáji gazdaságok állatállományának fejlődéA helyi párt-, tanácsi, tszés finsz-i vezetőknek politikai és gazdasági szefvező munkájukkal — a közös gazdaság elsődleges érdekével összhangban — a helyi viszonyoknak és szükségleteknek megfelelően az eddiginél tervszerűbben kell hogy befolyásolják a háztáji gazdaságok termelési tevékenységét. Erre használják fel a tagokkal váló egyéni foglalkozáson túl a tsz-ek közgyűlését is. Bátorítsák a tagokat több árutermelésre, ez érdeke az egyénnek, érdeke a népgazdaságnak. Meg kell szüntetni a háztáji tehéntartás körüli bizonytalanságot. Ezért szükségesnek tartjuk, hogy a helyi párt- és állami szervek foglalkozzanak a háztáji gazdaságok szarvasmarha-állományának kérdésével és dolgozzanak ki helyi intézkedéseket a tehénállomány további csökkentésének megakadályozására. De hasonló intézkedéseket tegyenek a kocatartó gazdaságok további csökkenésének megszüntetésére is,, sót helyeizék előtérbe, hogy azok a háztáji gazdaságok, akik felszámolták a sertés- és kocatartást, azok újra állítsanak be sertéseket gazdaságukba. Tovább . kell fejleszteni a baromíitartás lehetőségéit, és a korszerű baromfitartás és árutermelés módszereit él kell terjeszteni a háztáji-gazdaságokban is. Ahhoz, ..hogy_a háztáji gazdaságokban eredményes lehessen az állattartás, szükséges a .szövetkezeti vezetők segítsége, ezért gondoskodjanak arról, hogy megfelelő szaktanácsokkai segítsék a háztáji állattartást. A háztáji területekről, valamint a természetbeni juttatásokból az abrakellátás többé kevésbé megoldottnak tekintendő, azonban nincs megoldva a tavaszi és a nyári zöldtákarmáiiy-ellátás A szövetkezeti és a községi vezetők biztosítsák., hogy a rendelkezésre álló legelőkből megfelelő arányban jusson a háztáji szarvasmarhaés sertésállomány részére. Minden tsz-ben gondoljanak a vezetők azon, hogy a legelőn kívüli zöldtakarmány-ellátást a háztáji állomány részére hogyan tudnák biztosítani. Á tsz-eknek közvetlen haszna is van a háztáji árutermelés szervezéséből. A feltételek teljesítése esetén megilleti a nagyüzemi felár, valamint az árutermelési mutatók teljesítésébe beszámít a közösben értékesített háztáji áru is. összességében a háztáji gazdaságok a közös gazdaságok szerves részét képezik. A párt, agrárpolitikájának megvalósításában a háztáji gazdaságokkal mint objektív szükségszerűséggel számol. A KÖZÖS GAZDASAGOK ÁRUTERMELÉSÉNEK NÖVELÉSE A párt agrárpolitikájának megfelelően a mezőgazdaság szocialista átszervezésével a közös gazdaságok erőteljes fejlesztése nagy fontosságú és elsősorban onnan kell biztosítani az ország ellátásához szükséges élelmiszerek döntő részét. Ennek megfelelően megyénk területén is az 1963. évi árutermelési feladatok megvalósításának biztosítása érdekében előtérbe kell helyezni. hogy egy egységnyi területről minél több árut adjanak a népgazdaságnak. Ennek előfeltétele a közös munka jó megszervezése, ami biztosítékot nyújt a jó növényápolásra, ami egyben elősegíti a magasabb termés elérését. Az árutermelés növekedésének egyik kulcskérdése a tenyésztői munka megjavítása a közös gazdaságokban. Az elmúlt időszakban számtalan olyan tapasztalatunk van, hogy egyes tsz-ek nem a lehetőségeiknek megfelelően foglalkoznak állattartással, nem megfelelően és szakszerűen takarmányoznak, aminek következtében természetszerű is, hogy az állattenyésztés és hizlalás egyes gazdaságokban nem jövedelmező. Sok termelőszövetkezet van megyénk területén, ahol az elmúlt évekhez képest csökkentették állatállományukat, csökkentették a nevelési és hizlalási előirányzatukat, bár az elmúlt évi szint tartásához minden előfeltételük megvan. Pl. az algyői Petőfi Tsz az elmúlt évben 527 sertést értékesített, és ez évi termelési tervébe mindössze 258-at tervezett be állami értékesítésre, holott a hizlaláshoz szükséf

es előfeltételek biztosítottak. A bakii Uj llet Tsz az elmúlt évi 1769 értékesítésével szemben ez évi tervében csak 1200 értékesítést tervezett, noha itt is megvan minden előfeltétel a múlt évi szint tartásához. De még számtalan tsz-t lehetne felsorolni, amelyek nagymértékben csökkentették az árutermelési előirányzatukat nemcsak sertésből, hanem baromfiból és állati termékekből is, arra való hivatkozással. hogy az állattenyésztés a közös gazdaságokban nem kifizetődő. Ez a szemlélet elsősorban azoknál a termelőszövetkezeti vezetőknél jelentkezik, ahol nem szakszerű a takarmányozás és nem szakszerű az állatgondozás. Megyénk területén rövid idő alatt bebizonyosodott, hogy a takarmánykeverékek etetése sokkal gazdaságosabb, mint a hagyományos takarmányozás. Jellemző erre a szegvári tsz-ek esete. Az elmúlt év őszén egyidőben állítottak be kb. azonos súlyú és korú süldőket. A Puskin Tsz-ben a sertések téli elhelyezése sokkal roszszabb volt, mint a Gorkij Tsz-ben, ennek ellenére a sertéseket határidő előtt leszállították Ez elsősorban annak tulajdonítható hogy a Puskin Tsz a hizlaláshoz sertéstápot használt, mig a Gorkij Tsz hagyományos módon takarmányozta a sertéseket 6—8 kg-os havi súlygyarapodással a Puskin Tsz kb. 14—15 kg-os súlygyarapodásával szemben. De számtalan termelőszövetkezetben beigazolódott, hogy a sertéseket 8—10 hónapos korára 100—< 110 kg-os súlyra "tápetetéssel meg- lehet hizlalni, tehát minimálisan 2—3 hónappal le lehet rövidített® a hizlalást időt.te-Különösen szembetűnő különbség mutatkozik a malacok és a süldők ne ve lesénél. A csany teleki Tisza, a csongrádi fe- tőfi, a baksi Üj Élet és még sok termelőszövetkezet vezetője úgy nyilatkozik, hogy a tápetetés folyamán minimálisra csökken a betegedések és elhullások száma, és a kocák szaporulatából a malacok lényegesen magasabb súlyban kerülnek elválasztásra, mint a tápetetés bevezetése előtt. Sajnos, még sok tsz-nél a maradi s liléiét miatt nem tértek át a tápetetesre, ezért sorozatos a malac- és a süldöelhullások és megbetegedések száma, a megmaradt állomány nagy része fejlődésben visszamaradt és csak 14—18 hónapos korában kerülnek átadásra. Pl. a forráskúti Ezüstkalász, a csongrádi Aranykalász, a kübekházi Sarló-Kalapács, az algyői Petőfi, a maroslelei Üj Barázda és még több termelőszövetkezetnél. E termelőszövetkezeti vezetők problémáznak azon, hogy a sertéshizlaiás a termelőszövetkezetek részére nem kifizetődő. No persze ezeknél a termelőszövetkezeteknél — véleményünk szerint — nem megtelelő a szakmai irányítás sem. Amennyiben megvizsgáljuk azoknak a termelőszövetkezeteknek önköltség-alakulását. ahol megfelelő szakszerűséggel történt a hizlalás, mint a hódmezővásárhelyi Vörös Csillag Tsz-ben, ahol a sertések 8—9 hónapos korukban már elérik a súlyhatárt, a hizlalási költség már ez évben 11,70 Ft/kg, holott korabban ez a költség 16—17 Ft között mozgott. A csongrádi Haladás Tsz-ben is megváltozott a sertéshizlalás jövedelmezőségét illetően a véleménv, mert a 9 hónapos korban átadott sertéseket 13 Ft/kg-os költséggel nevelték, illetve hizlalták fel. A szekkutasi Petőfi Tsz-ben a 8 hónapos korban átadott sertések kg-kénti ráhizlalási költsége 12 Ft. míg a makói Lenin Tsz-ben ez a költség 11 Ft-ban realizálódott. Ezek a példák azt igazolják, hogy megfelelő hizlalási eredmények mellett a sertéshizlalás nagymértékben hozzájárul a termelőszövetkezetek megerősítéséhez, a forgási sebesség meggyorsítása növelt az árutermelést, ezáltal növekszik az állam felé történő értékesítés mértéke is, ami elősegíti a lakosság jobb élelmiszerellátását. összefoglalva: az 1963. évi mezőgazdasági árutermelési feladat igen komoly erőfeszítést, a .lehetőségek maximális kihasználását követeli minden mezőgazdasági nagyüzemben, minden háztáji gazdaságban dolgozó embertől, de nagy feladat hárul a szakigazgatási szervekben és felvásárló vállalatoknál dolgozó minden személyre, és mindazokra, akik nem szemlélik közömbösen azt a célkitűzést, hogy úgy a közösből, mint a háztáji gazdaságból több árut biztosítsunk a népgazdaság számára.