Délmagyarország, 1963. május (53. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-17 / 113. szám

Péntek, 1963. május tt. DÉL-MAGYARORSZÁG 3 Megtartották a BNV sajtóbemutatóját (Munkatársunk telefonjelentése.) A Budapesti Nemzetközi Vásár sajtóbemutatóját tegnap, csütörtökön tartották meg. Naményi Géza, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának vezetője ismertette a bel- és külföldi újságírók előtt az idei BNV jelentőségét. ötvenhét év telt el azóta, hogy először rendeztek Magyarországon nemzetközi árumintavásárt, s ezzel Budapest harmadikként lépett be a vásárvárosok sorába. Az idén a vásár kimagasló jelentőségű állomásához érkezett: a mai ünnepélyes megnyitó alkalmával már a Nemzetközi Vásárok Szövetségének tagjai közé tartozó Budapesti Nemzetközi Vásár kapui nyílnak meg. A vásár jellegének változása annak a fejlődésnek elismerését is jelenti, amely a Magyar Népköztársaság politikai és társadalmi előrehaladásával párhuzamosan népgazdaságunkban végbement. Iparunk, külkereskedelmünk és a vásár rendezősége ez évben a korábbinál is jobban törekedett arra, hogy a magyar áruk bemutatója méltóképpen reprezentálja egészségesen fejlődő népgazdaságunkat, színvonala megfeleljen a megnövekedett nemzetközi érdeklődésnek. A több mint ezer magyar kiállító' állami vállalat, szövetkezet, illetve exportra termelő kisiparos gyártmányaiból gondos kiválogatás alapján állították össze azokat a termékeket, amelyek a vásárra kerülhettek. A könnyűiparban 52 gyártmány azzal váltotta meg "vásári belépőjegyét*, hogy háromezer pályázó közül elnyerte Az év legszebb terméke címet. A bemutatott áruk összetétele és a kiállítás technikailag hozzájuk kapcsolódó mondanivalója gazdaságpolitikánk, iparfejlesztésünk legfontosabb célkitűzéseit kívánja tükrözni. Bemutatunk olyan gyártmányokat, amelyek már reprezentálják iparunk szerkezeti átalakításának néhány eredményét, s azt érzékeltetik, hogy elsősorban a magas képesítésű munkát igénylő, gazdaságosan előállítható és jól exportálható termékek gyártására törekszünk. Második ötéves tervünk előírja, hogy valamennyi iparág közül a vegyiparnak kell a legnagyobb ütembein fejlődnie. Ennek fokozatosan megvalósuló eredményeit szemlélteti a nehézipari kiállítás. ahol az új vegyianyagok és műanyagok bő választéka mellett gyakorlati felhasználási módja is megismerhető. Igen tanulságos a kiállításnak a mezőgazdaság kemizálásával foglalkozó része. Sok vonatkozásban arról is számot ad a vásár, hogyan valósítjuk meg az életszínvonal emelésére irányuló célkitűzéseket. A hazai vásárlók és a külföldi látogatók, üzletemberek a könnyűipar termékeit látva megérthetik, mi a "titka* annak, hogy a magyar könnyűipar ez idő szerint mintegy 80 országba exportálja gyártmányait. Az építésügyi kiállításon nemcsak a nagyarányú lakásépítési programról tájékozódhatunk, hanem arról is, hogyan igyekeznek javítani a szakemberek az új lakások kényelmét. Több helyen találkozunk a magyar árubemutatókon a KGST-n belül fokozatosan előrehaladó nemzetközi munkamegosztás eredményeivel. Ebben a vonatkozásban a nehézipari pavilon alumíniumkiállítása a legjelentősebb talán, mely az export szempontjából is fontos színesfémipar fejlődése mellett bemutatja a nagy jelentőségű magyar—szovjet alumíniumfeldolgozás, együttműködés népgazdasági előnyeit. Az idei magyar árubemutató új vonásai közé tartozik, hogy sikerült előrehaladást elérni a kiállítások szakosításában. ami ma már természetes követelménye a nemzetközi vásároknak. Ez megkönnyíti a magyar exportáruk iránt érdeklődő külföldi partnerek jobb tájékozódását is. Körültekintően, bátran dnlgnzzanak a termelőszövetkezetek elnökei Kapunyitás előtti lázban Tegnap egyetlen hely volt csak az országban, ahol se a régi, se az új KRESZ-t nem respektálták: az a Városliget. Jobbkéz-szabály, balra előzz, meg ilyesmi? Ugyan minek. Egymással szembetalálkoztak olykor a kocsioszlopok. Az egyik teherautó palántázni való virágokat vitt, a másik óriási géprészeket, a harmadikból franciául szórta az áldást valaki. Mert mindenkinek sürgős volt a dolga, percekre megállt a forgalom. A jó példák Ami pedig jellemző képet festett a vásár útvonalairól, a pavilonokra is éppúgy állt Vagyis, hogy nem egészen egyformán. A közismert könnyűipari csarnokban még csak hellyel-közzel lehetett felismerni, hogy itt cipők vannak, meg ruhák, ott bundák, amott szőnyegek, de például a csehszlovák, vagy a szovjet pavilon akár, mintául is szolgálhatott volna; így kell időre felkészülni. Csak úgy közbevetőleg: a hagyományos szovjet csarnok előtt ismét az autóipar termékei találtak helyet. Vászon fedte valahányat. De az egyik takaró alá bekukkantva, gyönyörű Volga-Combi kocsi vált láthatóvá. De visszatérve a felkészülés témájához: nem olyan fekete az ördög, amilyennek látszott. Az idei elmaradást főleg a hosszantartó rossz idő okozta. No, meg egy másik tényező sem éppen jelentéktelen. Ugyanis 1958 óta a külföldi kiállítók száma tízszeresére növekedett. A mostani nemzetközi vásáron 27 országból 720 európai, ázsiai és amerikai ország iparának termékei szerepelnek. A külföldi kiállítók által elfoglalt terület a tavalyinál kereken 3 ezer négyzetméterrel nagyobb. Nyilvánvaló, hogy a vásárépítők munkája is alaposan felszaporodott. S ez nerrvhogy baj lenne, de öröm! Lelkes vásárépítők Ennek ellenére tény, ami tény. Sok gépről hiányzott még a magyarázótábla, s bizony senki sem tudta megmondani, mi fán terem, hiszen éppen a sarki bisztróban kavargatta kávéját a gyártó vállalat szakembere. De ez még hagyján. Az a játékkiállítás, amely ma már gyermekek, felnőttek ezreinek mutogatja magát — s mely hivatva van játékexportunkat is előbbre lendíteni — tegnap délben még szinte sehol se volt Mindenki, aki közel érezte magát a vásárhoz, felcsapott vásárépítőnek. Egy Szegedről elszármazott kirakatrendező mondta: egy hete már benn "lakik* társaival a Városligetben, s az utolsó éjszakát sem éppen alvással fogja eltölteni. A Szegedi Bútorgyár volt főmérnöke, aki most már a Csongrádon székelő nagyvállalat második embere, maga is megfogta azt a konyhabútort, ami éppen akkor érkezett meg gépkocsival, s a maga lábán sehogy sem akart helyére menni. Sokfajta nyelv és tájszólás Önzetlen munka, lelkesedés, óriási sürgés-forgás volt tehát a Városligetben tegnap. Kapunyitás előtti láz. S nemcsak abból lehetett következtetni arra, hogy itt nemzetközi vásár készül, vagy angol, orosz, francia, csehszlovák és a jóég tudja még milyen szavak repkedtek a levegőben, hanem abból is, hogy jelen volt az ország összes táj szólása. Már mögkezdődhetne — mondta az egyik szegedi. S ma már mög is kezdődik! Fehér Kálmán GYÖZÖTTA MODERN BÚTOR (Liebmann felv.) A Szegedi Kiskereskedelmi Vállalat Kálvin tért bútorüzleteben nehany nap óta több ezren tekintik meg a modern bútorkiállítást. A nagy érdeklodes IS bizonyítja győzött a korszerű, mai lakáskultúrának megfelelő modern bútor. A kiállításon elsősorban praktikus, kényelmes, variálható lakószobakat, kombinált és dolgozószobákat tekinthettek meg az érdeklődők. A bemutatót közvéleménykittatással kötötték egybe. Képünkön egy modern dolgozószoba látható. At óv eleién kiderült, hogy termelő*• c* eieje" szövetkezeteink egy részében a száraz, rossz időjárás következtében nem érik el a szövetkezeti tagok évi jövedelmében a tervezett összeget A lezajlott szövetkezeti közgyűléseken, ezekben a termelőszövetkezetekben a tagság megértette, hogy egymásután három kedvezőtlen év bármilyen jó munka mellett is, visszaveti a szövetkezetek gyors erősödését, s ennélfogva a tagságnak a közösből Származó jövedelmét is. Persze akadt néhány szövetkezet, ahol lényegesen jobb eredményeket érhettek volna el. S ez nem a tagságon múlott elsősorban, hanem a vezetőkön. Különösen ott jelentkeztek gondok, ahol az elnök nem bizonyult elég körültekintőnek, nem rendelkezett megfelelő szervezőkészséggel és okos közgazdasági ismeretekkel. Vita alakult ki állami vezető szervékben: most voltaképpen mi a legfontosabb? Végül megállapodtak, hogy a gyengén működő elnökök helyett megfelelő kvalitású, képzettségű, termelési kérdésekhez értő, szervezőképes elnököket ajánljunk a tagságnak. Ilyen előzmények után alakult ki néhány termelőszövetkezetünkben a végleges álláspont, mely szerint új elnököt választott a szövetkezet tagsága. Természetesen e helyeken sem volt közös oka a személycserének, mert ahány helyen megtörtént, annyi föle a magyarázat. Sémát állítani tehát nem lehet. De mégis volt egy mozzanat, amely azonos az új elnökkel induló termelőszövetkezeteknél. Ez a tagság véleménye: vezetőképes elnököt, aki közgazdasági ismeretekkel is rendelkezik, képes megtervezni, megterveztetni és megkövetelni a munkát Tehát e szövetkezetekben is biztos kezű vezetőket igényelt a tagság: határozott fellépésű, az emberekkel bánni tudó, tapasztalt elnököket Ez néhány helyen — ahol erre szükség volt — így is történt Szegeden, az Űj Élet Tsz-ben, Vásárhelyen és a megye még néhány termelőszövetkezetében. Cml^t.T/.e.cok maradnak azok a közcmieKezeceseK gyűlése^ ahol az új elnököt a tagság megválasztotta. Az esetek többségében egyöntetű helyeslés és taps fogadta a javaslatot, amikor a járási vagy a városi tanács vb mezőgazdasági szakemberei megtették javaslatukat. Ezeken a közgyűléseken helyeslően azt kérték: az elnök most már fogjon a rendcsináláshoz és ne engedje meg, hogy munka nélkül jussanak jövedelemhez olyanok, akik a közös munkából kihúzzák magukat. Nagyon jól emlékeznek ezekben a termelőszövetkezetekben arra is. hogy olyan vélemények hangzottak el, amelyek kifejezték a dolgozni akaró becsületes, szorgalmas szövetkezeti gazdák véleményét: a végzett munka alapján kapjon mindenki javadalmazást a szövetkezetben! A végzett munka legyen az ember megítélésének az értékmérője. Kik hangoztatták ezt a véleményt? Azok, akik a szövetkezetek megalakulása óta évről évre a legszorgalmasabban dolgoznak, a legtöbb munkaegységgel rendelkeznek, és munkájukban nem talál kifogást az elnök, a munkacsapat-vezető, vagy a szakember. Ezek lelkiismereti kérdést csináltak a munkából, mert életelemük a munka. Az elnökválasztó közgyűléseken a tagság gondolat- és érzésvilágát kifejezően ezek az emberek szólaltak fel helyeslően. A tagság egyetértett, s várakozással tekintett az elnökök működése elé. Azóta eltelt öt hónap, s az elnökök szinte kivétel nélkül.beváltják a hozzájuk fűzött reményt. A tagság túlnyomó többségére támaszkodva, biztos kézzel és határozottan vezetik a gazdaságot Világosan beszélnek az elnökök. Ha a végzett munka egy munkaegységet ér, senki nem igényelhet másfél-két munkaegységet mert ez éppen olyan, mintha egy járókelő zsebéből kiemelek például 20 forintot. Nemcsak az elnök tiltakozik, nem egykét embernél tapasztalható ilyen természetű fellépés a szabálytalanság ellen, hanem a jó érzésű tagság egésze is felemeli szavát Hiszen a közösség rovására megy, amelynek kárát az egyén látja, mert felhígul a munkaegység értéke. Már régen nem vitatható, hogy a termelőszövetkezet gazdasági erősödése, és a tagság személyes jóléte, csakis az elvégzett munka mennyiségétői és értékétől függ. Ezért állíthatjuk, hogy Csongrád megyében az 1963-as év kezdetén a tél okozta súlyos károk ellenére nemcsak a természet hozta be a késést, hanem a szorgalmas emberek tízezrei, akik meggyőződéssel bíznak, hisznek a szövetkezetek nagyszerűségében, szilárd létalapot biztosító jövőjében. _ nem tetszik az elnökök vaion KIKneK erélyes fellépése? Azoknak, akik nem szívesen fogják meg a dolog végét, akik kevés munkával nagy jövedelmet szeretnének maguknak biztosítani, gazdatársaik és a közösség rovására. Azoknak, akik nem szeretik hallani, ha rájuk szól az elnök: "Miért cselleng itt az udvaron dologidőben, amikor mind a két kezünk tele van munkával?* Azt sem veszik szívesen, hogyha az elnök azt mondja: "A munkaidő hajnali négy órakor kezdődik és addig tart, amíg a karalábét leszedjük*. Persze ilyenkor a munkától húzódozó ember morgolódik, kibúvókat keres és végül megpróbál hangulatot kelteni a maga lustasága mellett — a tagság bizalmát élvező szorgalmas elnökkel szemben. A szentesi járás néhány termelőszövetkezetében lehet tapasztalni, hogy a rendet és a fegyelmet megkövetelő elnökkel szemben különböző megjegyzések hangzanak el a termelőszövetkezetekben, az elnök háta mögött, ízléstelen és hamis hangulatkeltés céljából. Vajon kik hangoztatnak megjegyzéseket? Olyan emberek, akik még nem jutottak el addig a felismerésig, hogy saját szövetkezetüket önmaguknak kell naggyá és gazdaggá tenni. Olyan típusú parasztemberek ezek, akik a háztáji gazdálkodáson kívül nemigen látnak mást a faluban. Ok úgy képzelték, hogy a rendcsinálás és a törvények betartása, és a termelési tervek megvalósítása mindenkire vonatkozik, csak rájuk nem. A hangulatkeltők persze kisebbségben vannak — törpe kisebbségben. De még sem lehet elmenni szó nélkül emellett, mert nemcsak a jó hír jár szárnyakon, hanem a rossz hír is. Könnyen megtörténhet hogy becsületesen dolgozó, komoly szakembereket kellemetlen helyzetbe hoznak olyanok, akiknek kevés joguk van ahhoz, hogy elmarasztaló véleményt nyilvánítsanak azokkal szemben, akik éjjelnappal dolgoznak a mezőgazdasági termelés érdekében. Voltaképpen kiknek van joguk elsősorban ahhoz, hogy pozitív és negatív értelemben véleményt nyilvánítsanak? Olyan embereknek, akik munkájukkal ehhez megteremtették az erkölcsi alapot a közösség és önmaguk előtt. Mi jogosítja fel a kritikára azt akinek a munkája rendkívül sok javítanivalót hagy maga után? A ténfergőt érthetően a saját munkája nem jogosítja fel arra, hogy elmarasztaljon szorgalmas, dolgos embereket Először önmagát kellene elmarasztalnia. Ha nem is a nyilvánosság előtt, de önmaga előtt. Pártszervezeteink — megfelelően hangjukat ilyen esetekben. Egy kicsit úgy vélekednek: "majd meglátjuk*. Pedig a pártszervezeteknek elsőrendű feladatuk lenne, éppen politikai tekintélyüknél fogva, hogy a munkából magát kihúzó, a törvényes rendet mindig másoktól kívánó szövetkezeti gazdákkal vitatkozzanak, és térítsék őket a szorgalmasan dolgozók nagy-nagy táborába. Mert az emberek hajlanak a jó. szóra. Talán ma még nem értik meg elgondolásainkat, de ha vitatkozunk és beszélünk velük, holnapra már elfogadják józan, okos álláspontunkat. Mint legutóbb a párt Központi Bizottságának Politikai Akadémiáján Biszku Béla elvtárs is elmondta, hogy a tömegek véleményére akkor is figyelemmel kell lenni, ha valamiben értetlenek álláspontokkal szemben. "Mi, bolsevikok, a forradalmiság maximumát szoktuk alkalmazni, de ez nem elég — mondotta Lenin. — Tisztán kell látni: nem akarjuk, hogy a tömegek mindent elhiggyenek nekünk egy szóra. Nem vagyunk szemfényvesztők. Az akarjuk, hogy a tömegek a tapasztalat útján szabaduljanak meg tévedéseiktől. Az egész marxizmus azt tanítja, hogy őrizkedjünk a forradalmi frázisok pufogtatásától, kiváltképpen olyan időszakban, amikor az ilyen frázisoknak különösen nagy a keletjük.* A fegyelmezett, rendes munka, s a szövetkezet belső életének kialakított rendje kötelező mindenkire. Ennek megértetése és elfogadtatása komoly politikai nevelő munkát kíván pártszervezeteinktől és az új elnöktől egyaránt, hogy a szövetkezeti tagság egésze érveink és személyes tapasztalata alapján győződjék meg álláspontunk helyességéről. Persze ez nem zárja ki az erélyes fellépést ott, ahol erre szükség van, sőt a törvényes rend megbontóival szemben a büntetés alkalmazását sem. Állami, igazgatási szerveink és mezőgazdasági szakembereink messzemenően támogatják a szövetkezeti tagság abszolút többségét abban is, hogy segítse az elnök munkáját, mert nagymértékben összefügg az 1963. évi terv és áruterv teljesítése, a tervezett munkaegység mértékének elérése a tagság és az elnök együttes munkájával. Nemcsak államigazgatási szerveink és szakembereink támogatják az elnököt ezeken a helyeken, hanem a megye egész közvéleménye. Szocializmust építő országunkban termelőszövetkezeti elnökeinknek rendkívül nagy a felelőssége, e munkában szerepük nem kisebb, mint bármely más üzemi, ipari vállalat igazgatój^. S az elnök nemcsak szakember, szervező és közgazdász, hanem egyik legfontosabb politikai tényező is a szövetkezetben. Ar év elcX hónapjaiban megválasztott ** ev eisu üj elnökök nagy energiá. val és eredménnyel dolgoznak azokban a termelőszövetkezetekben, ahová a tagság meghívta őket. Munkájukat ugyanolyan körültekintéssel, szorgalommal és lelkesedéssel végezzék a következő hónapokban, mint eddig. Majd a gazdasági év végén, amikor az év eredményeit összegezve odaállnak a közgyűlés elé, megkapják azt az erkölcsi jutalmat, amelynél nagyobb kitüntetés nincs: -Jól dolgoztál, jövőre ugyanígy csináld* — mondja a tagság. S akinek a tagság ezt mondja, az büszkén zárhatja be a zárszámadó közgyűlést, mert érzi, nem hiába dolgozott egy esztendőn keresztül. j.