Délmagyarország, 1963. május (53. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-26 / 121. szám

Vasárnap. 1S83. májas 28. DÉL-MAGYARORSZÁG s Alkotás és felelősség IRTA: SIKLÓS JÁNOS A

Z IRODALMI kritikusok országos vitáján szóba került az írói alkotás szabadsaga és az alkotó felelőssége is. Míg ezt a felszólalást hallgattam egy régi történet járt az eszemben. Volt egy barátom, akit azóta elvitt az ördög a hasznos emberek sorából, jobban mondva az alkohol letaszította a józanság, és a tisztességes élet útjáról. Tücsköt-békát mondtak rá abban az időben, mindenféle züllöttségről, tisztességtelenségről beszéltek, ahogyan a szokás járta. Évekkel később valaki megírta ennek a fiatalembernek a történetét. Nagyon furcsán írta az illető. Figyelmen kívül hagyta a sokféle mende-mondát, és a maga látásmódja — lélektani elemzése — alapján rajzolta meg az én barátom tragikus sorsát. Ez a fiú német földön, amerikai kézen levő fogolytáborba — Pockingba — került néhány hétre. Onnan megszökött és hazajött. Sorkatonasága előtt kőmüveslegény volt, aki a világ folyását Tápéról, az országúti eperfák lombjainál magasabbról még nem látta. S akkor a háború alatt s végén bejárta Délkelet-Európát. De éppen olyan szüzén tért vissza — politikai érdeklődéstől és kóválygástól mentesen —, mint ahogyan elment. A felszabadulás után belépett a Kommunista Pártba, és néhány hónap elteltével kiderült rendkívüli szervezőkészsége, fürge észjárása. Észrevették e, tulajdonságát, pártiskolázták, majd magas pártfunkcióba állították. F

ELADATÁT kitűnően ellátta, s egy kicsit meg is "dicsőült* saját pályafutásának meredekétől. Meg aztán kun-nyakassága se hagyta nyugton: veit ellenvéleménye is. Rangosabbök elgondolásával szemben. De ez még nem lett volna baj: jött a gyanakvási hullám és a pockingos gyereket kitették az utcára, egyik napról a másikra. Hiaba bizonygatta, hogy ő olyan ártatlan, mint az az ember, aki még soha nem lépte át az állam határát. Az őszinte sző nem használt semmit, nem hittek ennek az egyenes jellemű fiúnak. Persze nem azért, mert nem akartak hinni, a légkör nem tette lehetővé. Innét indult el morális bukásának lassú, hosszú útja. Az alkohol mámorának kábító hatása után vágyakozó embernek egyébként sem kellett sok. E rosszul jött lelki impulzus, melyet az igazságtalanságból sarjadt intézkedés jelentett — elmélyítette benne az jükohol utáni vágyat. A fiú így narkotizálta magát. Később már csak ott érezte jól magát, ahol szeszt adtak, a hullarészegen fetrengők beteg birodalmában. Hiába kísérelték meg felemelni — többször próbálkoztak —, a jószándékú kezek későn nyúltak érte, elmerült az elmét és lelket elzsongító alkohol szörnyű poklában. Többé nem érdekelte a társadalom ügye, sőt családi sorsa iránt is közömbössé vált. Megjárta a lezüllésnek e tipikus útját és ma már használhatatlan. Világos, hogy gyenge jellemű, lelkű >mber volt. akit az első nagy megpróbáltatás ledöntött és pocsolyába sodort. A

Z 1RÖ által rajzolt portré vázát mondtam el. Ez a portré első változatban úgy íródott meg, hogy nem kerülhetett közlésre. Az író ugyanis rendkívül furcsa véleményeket kapott, mivel a feliősséget a bukásért kétfelé osztotta: hangsúllyal a gyengejellemű emberre, de keményen elmarasztalta azt a politikai atmoszférát, amelynek hangoztatott humanitásából, korrektségéből — enyhénszólva — nem minden volt igaz. Az írása megjelent: egysékúan elmarasztalta a gyenge jellemű fiút. Ez a történet mély hatást gyakorolt rám, mert z^ereplőjét nagyon jól ismertem. A megjelenés előtti vitában — sajnos — szembekerültem olyanokkal is, akikkel nem volt szándékomban soha haragot váltani. De hát mi vej elvek szerint Ls élünk, az összeütközés elkerülhetetlen volt, amit később végtelenül sajnáltunk valamennyien, előle kitérni azonban nem tudtunk. Kinek volt itt igaza? Ez a kérdés jóidéig non került le napirendről, mert nem tudtam önmagam előtt tisztázni. Csak évek múltán tértem napirendre az idő józanító és bizonyító hatása nyomán. Teljesen világossá vált, hogy a furcsa természetű írónak volt igaza. Ezért az emberi sorsért az elmarasztalásnak kétirányúnak kellett volna lennie. Azóta megtanultam —- talán ettől a történettől kezdődően, másfél évtized alatt —. hegy az alkotás valami különösen furcsa folyamatokat ébreszt és táplál az alkotóban. Wrt LETLÁTÁST nem köljg 'j csönvett szemmel nyer az alkotó, hánem csak, ha sajátjával nézi, konstatálja az élet mindennapjait, és a társadalómban végbemenő folyamatokat sajátos módszerével sorolja értékrendekbe. Ez az alkotói szabadság és az egyéniség jellegzetes megnyilatkozásának nélkülözhetetlen vonása. Ha ez nincs meg — valamilyen oknál fogva hiányzik — az alkotó (ha mégoly tehetséges is) az események illusztrátorává válik. Ennek a munkának viszont nincsen semmi köze a figyelmet érdemlő műalkotáshoz. Az alkotó az általa is művelt művészet törvényszerűségei alapján ítélkezik, rendelkezik. Tehát önálló életet él. Meglát egy életjelenséget, sorsot és elkezdi "bogarászni*, vizsgálni. Nem a pártmunkás konkrét megoldásra törekvő racionalitásával, b nem az ügyész törvényességet védő ösztönével és eszével, hanem a meglátott' jelenség, életsors mögött lévő ember lelkében, jellemében a társadalom hatásait mutató belső folyamatok összegezésének és általánosításának igényével vizsgálódik. Világos, hogy a művészi alkotásnak e szabad folyamatát nem lehet felfogni és megérteni leszűkített, praktikus nézőpontból. Mert a praktikus nézőpont megkívánná az alkotótól, hogy napi aktualitással: csak a máról, a mának szóljon. Ennek alapján azt kellene tennie, hogy a termelés első dekádját segítse, ha ott baj van, holnap a tarlóhántásról írjon egy novellát és holnapután a kereskedelmi bürokrácia ellen csattanjon fel lírája. T»t EM VITÁS már, j^j hogy e jelenségek elrendezése nem a művészi alkotás szférájában történik. Néhány évvel ezelőtt még nem volt ilyen egyszerű a feladat: a napi agitáció és az elmélyült művészi alkotás közötti határ és összefüggés tisztázása sok gondot okozott. De ezen már régen túl van a magyar irodalom. A művészi alkotás tartalma nincs közvetlenül alárendelve a napi politika aktuális eseményeinek. Irodalomban, képzőművészetben, zenében sem. De valaminek mégis alárendeltjeként könyvelhetjük el a művészetet: az alkotó lelkiismeretének és meggyőződésének van alárendelve minden sor, valamennyi megszerkesztett és megfestett kép, s minden eszmei mondanivaló. A lelkiismeret által gerjedt meggyőződés ellenőre, mértékadó és mértéktartó ellenőre a szellem. Egyszerűbben szólva az ész. Nem közömbös, hogy az ész mit és kit szolgál öntermékével. Így jutunk el az alkotás szabadságától az alkotó felelősségéig. Kinek szolgál az íré, festő, zeneszerző? Valamennyien azt mondják, hogy kért... Az alkotóművész a dolgozó tömeget szolgálják: ezerszeresen felelős azért a életét, küzdelmét, örömét, szellemért, melyet megteszomorúságát. Egész élet- remtett. Különösen azért, mosásukat figyelik, összege- mert neki nincsen termelési zik és nevelő megjobbító cél- terve, szerszáma és gépe, lolal eléjük teszik a megalko- gariéce és elektronikus szátott művet. mológépe. Előtte a íormáló. dó élet áll, középpontjában A

SZAADEK nem is a változó, alakuló emberrel, kétséges, csak a meg- s erröi mond véleményt alvalosulás indításának kotói szabadsággal és renderedőjétől függően nem kívül nagy felelősséggel ES?8 A A cikkem elején említett kerül. A muvesz elter- írója hite ^ lel. vez egy jó témát, kiszámított mondanivalóval és a ,. , ... „ . , , „,, vécén kiderül hnev hi-rmv lagnézetiieg ts helyesen, akvegen Kiaerut, nogy bizony . . . .,1p_uthp 1-érült kiismerete szerint járt el. viez nem lett vitanélkül jó. Itt-ott elcsúszott az okos mondanivaló, sőt hellyelközzel visszájára is fordult. kor is. ha ellentétbe került Ma már nemcsák közéletünkben, hanem kultúrpolitikánk, köIlyenkor a kritikus, általá- vétkezésképpen irodalompoban a kritika igazít helyre., htikánk egészéből is szám. tNZl !% elképzelt al- űztüi{ hibás felfogásokat, kotoi indítástól a befejezésig _ . , hibák keletkezhetnek (s ke- Egeszsegesen es erot sugarletkeznek is, tartalmi és for- zón hömpölyög a szellemi mai hibák), mindjárt felme- életben a kor világnézete: a rül az alkotó életszemlélete, marxizmus—leninizmus es^ világnézeti allaspontja. Mi- .. ... . , ,. lyen szempontból vizsgálja a meje A**01" en megtudtam társadalomban végbemenő érteni a szerzőt, de most szellemi folyamatokat? Mi- nem tudom megérteni, ha lyen a meggyőződése! eszménkkel szemben, velünk A vita is legtöbb esetben , .. . , , . . efelől indul: ki hogyan lát- barátsagtalan nezopontbol Ja a világot. Mert olyannak akar ítélkezni. Nincs ok, is ábrázolja! Ki milyenné amiért az eszmei összeboruakarja alakítani a társada- lás útjait keresném. Termelőm jóvojet önmagában: ezt kimondja és megformálja valóságos alkotásában is. AZÁNKBAN heroikus küzdelmet folytat hétmillió felnőtt ember a szocializmusért. Szóhasználatunk nyelvén: a tisztességesebb életért. Ehhez a nagy erőfeszítéshez adjuk-e művészetünket, vagy csak 6zemszetszerű, hogy vitázunk, és ha van jó szándék, akkor a közeledés ós álláspontunk elfogadása nem kétséges. S itt most azon van a hangsúly, hogy vitázzunk-e azokkal szemben, akik burzsoá, kispolgári álláspontról, objéktivisita életszemlélet alapléljük ezt a küzdelmet, sőt járói akarják megítélni néN: esetleg elméleti felkészületlenségünkből eredő bizonytalanság útján szembefordulunk vele? Ezek a ma élő, eleven kérdései, amelyek mellett szó nélkül elmenni nem lehet. Világos az irodalom és más művészeti tevékenység elhatárolása a különböző napi feladatoktól. S az alkotói szabadságot sem korlátozza senki hazánkban, sem tematikusan, sem ábrázolási módszerben, sem stílusban (hacsak nem valami irracionalista élettelenségbe hajló "stílus* akar stílussá válni). De az alkotói felelősséget jó- el kritika gosan tartja és kéri számon világnézeti pünk életét, sorsát —, s egy antimarxista álláspont tükrében próbálják kivetíteni a művészet nyelvén. Persze, hogy vitázunk. INCS INSTRUKCIÓ! Ez az a szellemi terület, ahol nincs napi szempont. Ellenben van marxista meggyőződés (vagy törekvés e meggyőződés elérésére), művészi megjelenítő erő, bátorság és a nép előtti felelősség. Itt ez az "instrukció*! Éppen ezért nem fogadható nélkül szellemi, művészi oppozía társadalom. Hol áll az al- ció — mert ez hamisan hat kotó? Felelősséget érez és egészséges életünkben. A vállal-e a hétmillió mun- nép érdekeivel és érzéseivel kájával, életcéljával? Ha íe- azonosulva, a világot átalalelősséget érez, akkor fele- kítva, formálva, megjobbítva lősséget vállal megalkotott lehet maradandó művészi regényében, megfestett kép- értéket produkálni. S ez nem jében vagy megformált szoo- 6zólam. csakis belső meggy őrában. ződésből eredően jelenthet Az alkotó szabadságát és yalóságos szellemi és lelki felelősségét nem egymásnak értéket, ellentmondó folyamatként Nálunk ebben a belső harhoztam össze. Ellenkezlőleg: móniában — mely egyben egymást kiegészítő és félté- örökös harc és küzdelem a telező életfelfogásként. jobbért —, ebben az atmoszférában megszülethetnek és N

EMCSAK a pártmun- meg is születnek nagy műkás, állami alkalma- vek, maradandó alkotások, zott, gazdasági és ke- melyeket világnézeti megreskedelmi ember, nemcsak győződés. művészi tökéletesa kézzel és fejjel alkotó mii- ség, tehát alkotói felelősség liók felelnek tevékenységű- fémjelez. MEGNYÍLT az ünnepi könyvhét iiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiniinHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiíiiiiiiiiiii Szombaton délután 6 órakor a KISZ Ifjúsági Házában tartották az ünnepi könyvhét szegedi megnyitó ünnepségéti A megnyitó ünnepségen jelen volt Benjámin László Kossuth-díjas és Székely Magda költőnő. Dr. Kovács Sándor Iván, a Tiszatáj kritikai rovatának vezetője mondott megnyitó beszédet, majd Várhidy László és Bende Ildikó, a Fiatalok Irodalmi Színpadának tagjai Benjámin László, illetve Székely Magda verseiből szavaltak. Ezután a szegedi kendoríonógyár irodalmi színpada hosszabb, az irodalom jelentőségét méltató műsort adott elő. A műsor végén Orgovány Zoltánná, a városi tanács művelődési osztályának munkatársa megnyitotta a könyvhetet és a könyvvásárt, majd a fővárosi költővendégek dedikálták műveiket. A író—olvasó találkozó a Haladás Tsz-ben Nem hiába gyűltek össze dégeket, majd Szűcs Etel Ica olyan sokan az újszegedi Ha- ipari tanuló verseket szavalt, ladás Termelőszövetkezet A hallgatóság kívánságára központi telepének nagytér- ezután sorra szólaltak fel a mében tegnap délután. A jelenlevő írók és költők, megjelent fiatalok és öregek Benjámin László Kossuthrendkívülj eseményen ve- díjas a költők munkájának hettek részt: a könyvhét jelentőségéről beszélt és elmegnyitása alkalmából hat mondta egyik versét, amelyet fővárosi író látogatott a szö- a hallgatóság nagy tapssal vetkezetbe, hogy a városi ta- fogadott. Székely Magda kölnács művelődésügyi osztálya és a MÉSZÖV rendezte iró— olvasó találkozón beszélgethessenek a szövetkezet tagjaival. Ilyen népes írókültiöttség, ennyi neves és ismert író egyszerre egy alkalommal soha sem járt még nemcsak a Haladásban, ha* tőnő szintén a verseiből szavalt, majd Berkesi András válaszolt azokra a kérdésekre, amelyeket a találkozón nagyon aktívan résztvevő fiatalok nevében Demkó Anna ipari tanuló először hozzáintézett. A fővárosi iró új regényének tárgykörét isnen talán az ország egyetlen mertette, mely társadalmunk életének erkölcsi problémáit szövetkezetében sem Az íróküldöttséget a tagjai és vezetői, élükön Fodor István elnökkel és Makra Ferenc párttitkárral, nagy szeretettel fogadták, s még mielőtt az ünnepség hivatalos része megkezdődött volna, az írók odaültek az asztalokhoz a tsz-tagok mellé és hosszan, barátságosan beszélgettek a szövetkezet életéről. Megtekintették azt a kiállítást és könyvvásárt, ^ vetíti ós a szocialista együttéléssel tapasztalható hibákat bírálja. Földi Lajos, aki néhány évvel ezelőtt Szegedről indult el s az ellenforradalom leverése után kezdte írói pályáját, a résztvevők kérdéseire válaszolva műveinek külföldi kiadásairól beszélt. Zalka Miklós új regényének, Soós György készülő drámájának problematikáját vázolta. Papp Lajos szegedi költő, a helyi irócsoamelyet a nagyteremben port titkára készülő versesMaróti Sándor, a szövetke- könyvéről számolt be. zet könyvbizományosa ren- A baráti találkozó befejedezett a könyvnapra megje- zéseként Malira Ferenc pártlent és a közelmúltban kiadott művekből. A tagság ezekből a könyvekből szombaton, tehát egy nap alatt csaknem ezer forint értékben vásárolt. Az ünnepség kezdetén Kiss Jenő népművelési ügyvezető a termelőszövetkezet és a Hazafias Népfront újszegedi bizottsága nevében meleg szeretettel köszöntötte a ventitkár megköszönte az írók részvételét, felszólalásait és felhívta figyelmüket a szövetkezetek élete szépirodalmi ábrázolásának fontosságára. Az író—olvasó találkozó után a tsz vendégei megtekintették a nagyüzemi gazdaság üvegházait és nagy elismeréssel nyilatkoztak a látottakról, Szegedi hűminekeal Képek Csongrád megye történetéből Ezzel a címmel, a Csongrád megyei tanács vb művelődésügyi osztálya és a TIT Csongrád megyei szervezete kiadásában új kiadvány jelent meg szűkebb hazánk történetéből Németh István és Várhelyi Flórián szerkesztésében. A tudományos értékű ismeretterjesztő tanulmánykötet marxista történetírásunk régi hiányát pótolja. Bíró József, Gazdapusztai Gyula, Medveczky Imre, Palásti Pál és dr. Tari László kéziratanyagának felhasználásával Kelemen Ferenc írta a kötet legértékesebb fejezeteit. A kutatás legújabb eredményének felhasználásával elsősorban településtörténetünk nagy vonásait örökíti meg, és az időbeli történéseket rögzíti, szerencsésen elkerülve a fordulópontok vulgarizálását. Izgalmas részletességgel számol be a történelmi tényekről, érintve minden jelentősebb forrást, feltárt leletet. A könyv második fejezetének nagyon találó címe — "Félhold — kétfejű sas — tőke* — nemcsak jelképesen jelzi megyénk történetét, hanem tudományosan is megjelöli a sorsfordulók kakiméterkoveit Irodalmi est Tiszaszigeten Tiszaszigeten tegnap este pénteken úgynevezett házról a község művelődési otthona- házra árusítást szervezett, nak nagytermében rendezett Szombaton délelőtt pedig új irodalmi esttel kezdődött földmúvesszövetkezeti bolt meg az ünnepi könyvhét. Sé- nynt a községben, s ott is ra Éva tanár, könyvbizomá- sok könyvet vásároltak a fanyos azonban már az előző lusiak, valamint sok könyv napokban, csütörtökön és kelt el azon a kiállításon és könyvvásáron is, amelyet a művelődési otthon előcsarnokában rendeztek. Az irodalmi est vendégei — Katona Sándor országgyűlési képviselő, a Hazafias Népfront Csongrád megyei bizottságának titkára. Ács Zoltán a járási tanács művelődésügyi osztályának vezetője, Berkesi András író, Papp Lajos és Polner Zoltán szegedi költők — már a kora délutáni órákban a faluba érkeztek. A tanácsházán Kiss András vb-elnök és a lakosság képviselői fogadták őket. A baráti beszélgetés után a vendégek a községi könyvtárt tekintették meg, ahol Ferenczi Éva köszöntötte az írókat és ismertette a könyvtár munkáját. Az irodalmi esten Katona Sándor mondott bevezetőt. Polner Zoltán és Papp Lajos a verseikből olvastak fel. Berkesi András az írói munka felelősségéről és jelentőségéről mondott nagyhatású beszédet. Az ünnepség után a résztvevők a hajnalig tartó könyvesbálon szórakoztak tovább. A hatalmas adathalmazt szellőssé, áttekinthetővé teszi a sok forrás, lelet, műemlék ismertetése. Ez a módszer teszi mindenki számára érthetővé, könnyen befogadhatóvá a komoly anyagot, mely az i. e. 24. évezredi öthalmi lelettel kezdődik^ s az 1930-as évek megdöbbentő statisztikai adatával — a naponkénti és fejenkénti 20 filléres átlagjövedelemmel — zárul. A kiadvány második része Csongrád megye öt városának történelmét adja. Ezek közül is kiemelkedik dr. Bálint Alajos Szegedről írt munkája. Csongrád, Hódmezővásárhely, Makó és Szentes története zárja a kötetet. Mind az öt tanulmány részletesen foglalkozik a város jelentősebb műemlékeivel s megemlíti egy-egy kiemelkedő személyiség viszonyát, szerepét a város történetében. A kötet a szegedi nyomda egyik legszebb kiadványa. Az idézett műemlékei: leírását bőséges fényképanyag, Horváth Mihály és Németh István grafikái illusztrálják. Vári Péter László