Délmagyarország, 1963. április (53. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-03 / 78. szám

SoerÖá, 1963. április $ g—— i ÖÍL-MAGYAR0RS7ÁG 3 Hz SZKP Központi Bizottságának levele a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságához KEDVES ELVTÁRSAK! A Szovjetunió Kommunista Pártjónak Központi Bizottsága megelégedéssel állapítja meg, hogy a kommunista mozgalom sorai egységének és összeforrottságának megszilárdítására irányuló intézkedésekre vonatkozó javaslataink a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságánál kedvező visszhangra találtak. Üdvözöljük hozzájárulásukat az SZKP és a KKP képviselőinek találkozásához. Egy ilyen találkozónak fontos szerepet kell betöltenie a testvérpártok közötti viszony kedvező légkörének megteremtésében, azoknak a véleményeltéréseknek a rendezésében, amelyek az utóbbi időben támadtak a nemzetközi kommunista mozgalomban. Remélni szeretnénk, hogy egy ilyen találkozó eredményeképpen sikerül megvalósítani számos konstruktív intézkedést a fennálló nehézségek leküzdése érdekében. A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága levelében meghívja N. Sz. Hruscsov elvtársat, hogy kambodzsai útja alkalmából látogasson el Pekingbe. Az SZKP Központi Bizottsága és N. Sz. Hruscsov elvtárs köszönetét fejezi ki ezért a meghívásért. If. Sz. Hruscsov elvtárs nagy örömmel látogatna el a Kínai Népköztársaságba, találkozna a Kínai Kommunista Párt vezetőségével, hogy véleménycserét folytasson a nemzetközi helyzet és a kommunista mozgalom megérett kérdéseiről, feladataink egyforma értelmezésének elérése és pártjaink összeforrottsaganak megerősítése végett. N. Sz. Hruscsov elvtárs kambodzsai útja azonban — amelyről önök levelükben írtak — nincs tervbe véve. Mint ismeretes, vezető szerveinknek még -ez év február 12-én hozott határozata szerint L. L Brezsnyev elvtárs, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke utazik Kambodzsába, amiről tájékoztattuk a kambodzsai kormányt, és amit a sajtóban is közöltünk. N. Sz. Hruscsov elvtárs, aki három ízben látogatott el a Kínai Népköztársaságba, reméli, hogy a jövőben élhet majd szívélyes meghívásukkal, felkeresi Kínát és találkozik a kínai elvtársakkal. Emlékeztetni szeretnénk arra, hogy Mao Ce-tung elvtárs 1957-ben lezajlott moszkvai tartózkodása idején azt mondta, hogy mindössze kétszer járt a Szovjetunióban és csak Moszkvát és Leningrádot kereste fel. Mao Ce-tung elvtárs kifejezte azt az óhaját, hogy szeretne ismét ellátogatni a Szovjetunióba, hogy jobban megismerje hazánkat. Akkor azt mondta, hogy hazánk távol-keleti határaitól a nyugati határokig és az északi határoktól a déliekig szeretne utazni. Mi üdvözöltük Mao Ce-tung elvtársnak ezt a kívánságát. Az SZKP Központi Bizottsága 1960. május 12-én levelet intézett Mao Ce-tung elvtárshoz és abban meghívta, hogy üdülés és a szovjet nép életének megismerése végett keresse fel a Szovjetuniót Sajnos, Mao Ce-tung elvtárs akkor nem élhetett meghívásunkkal. Az SZKP Központi Bizottsága üdvözölné Mao Ce-tung elvtárs látogatását E látogatás számára a legjobb időpont lenne a beköszöntő tavasz vagy a nyár, amikor hazánkban kellemes az időjárás. Mi bármely más időpontban is készek vagyunk megfelelőképpen fogadni Mao Ce-tung elvtársat, mint a testvérpárt és a testvéri kínai nép képviselőjét. Természetesen Mao Cetung elvtárs nem egyedül venne részt ebben az utazásban hazánk területén, együtt volnának vele pártunk vezetői és jó lehetőség nyílna a véleménycserére különböző kérdéseket illetően. Mao Ce-tung elvtárs meglátná, hogy miként munkálkodik a szovjet nép, milyen sikereiket ért el a kommuniz-* mus építésében. pártunk programjának megvalósításában. Ha Mao Ce-tung elvtárs moszkvai útja ez idő szerint nem lehetséges, készek vagyunk elfogadni az önök megfontolásait az SZKP és a KKP képviselőinek Moszkvában rendezendő magas szintű találkozójára vonatkozóan. Feltételezésünk szerint egy ilyen találkozásra körülbelül 1963. május 15-én kerülhetne sor. ha ez az időpont elfogadható az önöik számára. Rendkívül örömünkre szolgál. hogy a kínai elvtársak csakúgy, mint mi, a KKP és az SZKP képviselői küszöbön álló találkozását egyik "elengedhetetlenül fontos lépésnek tartják annak az értekezletnek az előkészítésében. amelyben minden ország kommunista és munkáspártjainak képviselői részt vesznek". Az SZKP Központi Bizottsága már 1962. február 22-én kelt levelében hangoztatta, hogy -meg kell szüntetni a fölösleges vitát azokról a kérdésekről, amelyek tekintetében nézeteink eltérnek, abba kell hagyni olyan nyilatkozatok közzétételét, amelyek nem simítják el, hanem elmélyítik nézeteltéréseinket-". A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságához intézett. 1962. május 31-én kelt levelünkben mi ezt írtuk: "Mint Önök jól tudják, pártunk mindig híve volt annak és ma is azt akarja, hogy a kommunista világmozgalom alapvető kérdéseit kollektíven vitassuk megAz SZKP Központi Bizottsága kezdeményezte a testvérpártok 1957. évi és 1960. évi értekezletét. Mindkét esetben ezek a tanácskozások összefüggtek a nemzetközi helyzet jelentős változásaival és annak felismerésével, hogy ki kellett dolgozni a kommunista mozgalom megfelelő taktikáját. Mi ezúttal is teljes mértékben támogatjuk azt a javaslatot, hogy össze kell hívni az összes testvérpártok értekezletét Figyelmesen tanulmányoztuk az Önök elképzeléseit azoknak a kérdéseknek a köréről, amelyek az SZKP és a KKP képviselőinek találkozóján megvitatásra kerülhetnek. Fontos kérdések ezek és mi készek vagyunk megvitatásukra. A magunk részéről jelen levelünkben szintén szeretnénk foglalkozni több olyan elvi kérdéssel, amelyek véleményünk szerint a testvérpártok figyelmének, közös ügyünkért vívott harcának középpontjában állnak. A Nyilatkozat elfogadása óta eltelt időben az élet annak egyetlen alapvető megállapítását sem rendítette meg, sőt teljes mértékben megerősítette a kommunista világmozgalomnak a jelenkori tapasztalat általánosítása és a marxizmus—leninizmus alkotó továbbfejlesztése alapján kidolgozott irányvonala helyességét A szocialista világrendszer megalakulása a nemzetközi munkásosztály és az összes dolgozók történelmi vívmánya, gyakorlatban megvalósítja az emberiségnek egy új társadalomról szőtt álmait. Az erőviszonyok alapvető megváltozása összefügg a kapitalizmus általános válságának további elmélyülésével, valamennyi ellentmondásának éleződésével is. A második világháború befejezése utan ' Csou En-laj elvtárs, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának alelnöke és Teng Hsziao-ing elvtárs, a párt Központi Bizottságának főtitkára április 2-án fogadta S. V. Cservonyenko elvtársat, a Szovjetunió pekingi nagykövetét Cservonyenko elvtárs átadta a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának március 30-án, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságához intézett levelét. Az alábbiakban közöljük a levél rövidített szövegét. megváltozott az erők megoszlása az imperialista táboron belül. Az imperializmus gazdasági központját követve, politikai és katonai központja is áthelyeződött Európából az Egyesült Államokba. Az Egyesült Államok monopolista burzsoáziája a nemzetközi reakció legfőbb támasza lett. Magára vállalta a kapitalizmus megmentőjének szerepét. Az amerikai imperializmus jelenleg a nemzetközi zsandár funkcióit tölti be. A katonai tömbök politikáját kihasználva igyekszik uralma alá vonni a többi kapitalista államot. Emiatt azután Franciaország, Nyugat-Németország, Japán és más nagy tőkés államok szembehelyezkednek az Egyesült Államokkal. Az imperializmus népellenes, ragadozó jellege nem változott, de a szocialista világrendszer létrejöttével, gazdasági és katonai erejének növekedésével az imperializmusnak mind kisebb lehetősége lesz arra, hogy hatást gyakoroljon a történelem menetére. Egészen nyilvánvaló, hogy az emberi társadalom történelmi fejlődésének fő tartalmát és fő irányát ma már nem az imperializmus határozza meg. hanem a szocialista világrendszer, a haladó erők, amelyek az imperializmus ellen a társadalom szocialista átalakításáért harcolnak. Amikor a kommunista világmozgalom az új feltételeknek megfelelően kidolgozta irányvonalát, szükségképpen teljes komolysággal figyelembe vett egy olyan fontos tényezőt is, mint a hadviselés haditechnikai eszközeinek a páratlan rombolóerejű termonukleáris fegyver megjelenésével és felhalmozódásával összefüggő gyökeres minőségi megváltozása. Mindaddig, amíg nem valósul meg a leszerelés, a fegyveres erők tekintetében a szocialista közösségnek mindig fölényben kell lennie az imperialistákkal szemben. Az adott körülmények között a béke és a szocializmus minden harcosának kötelessége. hogy a lehető legjobban kihasználja a szocializmus győzelme szempontjából kedvező lehetőségeket, ne engedje meg, hogy az imperializmus világháborút óbban hson ki. A kialakult nemzetközi erőviszonyok a történelemben első ízben tették lehetővé a szocialista országoknak és az összes békeszerető erőknek, hogy felvessenek egy teljesen reális feladatot — elhárítsák az újabb világháborút, biztosítsák a békét és a népek biztonságát. Egyetlen marxista sem vonja kétségbe, hogy az imperializmus, amely egyik pozícióját a másik után veszti el, minden eszközzel igyekszik fenntartani uralmát a népek fölött, igyekszik viszszaszerezni elvesztett pozícióit. Most folyik a történelem legnagyobb nemzetközi imperialista összeesküvése a szocializmus országai és a felszabadító világmozgalom ellen. Magától értetődően nincs biztosíték arra, hogy az imperialisták nem próbálnak meg világháborút kirobbantani. A kommunistáknak világosan kell látniok ezt a veszélyt. Ragadozó jellegénél fogva az imperializmus nem képes megszabadulni attól a törekvésétől, hogy a nemzetközi porondon jelentkező ellentéteket háború útján oldja meg. Másfelől azonban termonukleáris világháborút sem rob-' banthat ki. annak figyelembe vétele nélkül, hogy a megsemmisülés veszélyének teszi ki magát. A világháború, amellyel az imperializmus fenyegeti az emberiséget, nem végzetszerűen elkerülhetetlen. Annak eredményeképpen, hogy a szocializmus erői mind nagyobb fölényben vannak az imperializmus erőivel, a béke erői a háború erőivel szemben, még a szocializmus világméretű teljes győzelme előtt, tehát akkor, amikor a világ egy részén még kapitalizmus van, reális lehetőség nyílik arra, hogy a világháborút kirekesszük a társadalom életéből. A levél a továbbiakban a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatokkal foglalkozik, majd így folytatódik: A békés egymás mellett élés nem jelenti a szocialista és a burzsoá ideológia összebékítését Erre az útra lépni annyit jelentene, mint szakítani a marxizmus—leninizmussal, fékezni a szocialista építés munkáját. A burzsoá ideológia amolyan trójai faló, amelyet az imperializmus igyekszik bejuttatni a kommunista és munkásmozgalom soraiba. A tények azt mutatják, hogy a világháború elhárításáért folyó harc egyáltalán nem veri béklyóba a világméretű kommunista és nemzeti felszabadító mozgalom erőit, sőt éppen ellenkezőleg, hatalmas néptömegeket tömörít a kommunisták köré. Éppen a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének adottságai között ment végbe Kubában a szocialista forradalom, vívta ki nemzeti függetlenségét az algériai nép, tett szert nemzeti függetlenségre több mint negyven ország, erősödtek és növekedtek a testvérpártok, nőtt a kommunista világmozgalom befolyása. A békés együttélés légkörét felhasználva a szocialista országok egyre újabb sikereket érnek el a kapitalizmussal vívott gazdasági versenyben. Ellenfeleink tudják, hogy aligha számíthatnak győzelemre, amikor velünk versenyeznek. Amilyen mértékben növekszik a szocialista testvériség gazdasága. egyre világosabban kitűnik a szocializmus fölénye, és annak lehetősége, hogy a dolgozók a kapitalizmushoz viszonyítva több anyagi és szellemi javak birtokába juthatnak. A szocialista országok népei életszínvonalának emelkedése hatalmas vonzóerő minden kapitalista ország munkásosztálya számára. A szocialista testvériség sike-' rei olyanféle katalizátorként fognak hatni, amely forradalmasítja az osztályharc kibontakozását a tőkés országokban és elősegíti a munkásosztály győzelmét a kapitalizmus felett. A marxista—leninista pártok előtt az egész világon az a közös végcél áll, hogy mozgósítsanak minden erőt a munkásság és a dolgozó parasztság hatalmának kivivására, a szocializmus és a kommunizmus felépítésére. Minden egyes kommunista pártnak a maga harci taktikai vonala kidolgozásánál feltétlenül tekintetbe kell vennie az egész kommunista világmozgalom tapasztalatait, figyelemmel kell lennie azokra az érdekekre, célokra és feladatokra, amelyeket mozgalmunk egészében maga elé tűz, figyelemmel kell lennie mozgalmunk fő vonalára az adott időszakban. Mindamellett azonban a szocializmusért vívott harc formáinak és módszereinek kidolgozása minden egyes országban az adott ország munkásosztályának és kommunista élcsapatának belső ügye. Az SZKP üdvözölte és a jövőben is üdvözölni fogja bái-mely ország forradalmi munkásosztályát, dolgozóit, akik kommunista élcsapatuk vezetésével bátran használják fel a forradalmi helyzetet arra, hogy megsemmisítő csapást mérjenek az osztólyellenségre és új társadalmi rendet vezessenek be. Az SZKP Központi Bizottságának levele a következőkben a kommunista pártok politikájának és taktikájának közös vonásait taglalja, majd hangsúlyozza: A munkásosztály és élcsapata — a marxista—leninista pártok — arra törekednek, hogy békés úton, polgárháború nélkül hajtsák végre a szocialista forradalmat. Ennek a lehetőségnek a valóraváltása megfelelne a munkásosztály és az egész nép érdekeinek, az ország általános nemzeti érdekeinek. Ugyanakkor a forradalmi fejlődés útjainak megválasztása nemcsak a munkásosztálytól függ. Ha a kizsákmányoló osztályok a néppel szemben erőszakhoz folyamodnak, a munkásosztály arra kényszerül, hogy a hatalom kivívásának ne a békés útját válassza. Mindez a konkrét feltételektől, az országon belül és a nemzetközi küzdőtéren az osztályerők megoszlásától függ. Pártunk a nemzeti felszabadító mozgalmat a világban végbemenő forradalmi folyamat szerves részének, az imperializmus frontját szétzúzó hatalmas erőnek tekinti. A volt gyarmatok népei ma teljesen felemelkedtek a történelemalkotás magaslatára és keresik nemzetgazdaságuk és kultúrájuk felvirágoztatásának útját. A szocialista rendszer erőinek növekedése segíti az elnyomott népek felszabadítását, gazdasági függetlenségük kivívását, a nemzeti felszabadító mozgalom továbbfejlődését és elmélyülését, a régi és az új kolonializmus minden formája ellen vívott hareát. A függetlenség kivívásáért és megerősítéséért vívott harcban minden eszközzel tömöríteni kell a nemzet mindazon erőit, amelyek készek harcolni az imperializmus ellen. Az SZKP nemzetközi politikája egyik sarkkövének tekinti a gyarmati igától megszabadult népekkel és a félgyarmati népekkel való testvéri szövetséget. A levél ezután a kommunista mozgalom vonalának helyességéről, nagyszerű gyakorlati eredményeiről beszél. mondván: Mély meggyőződésünk, hogy nincs semmi ok ennek az irányvonalnak a felül vizsgálására. Ezzel egyidejűleg az SZKP Központi Bizottsága úgy véli, hasznos lenne az értekezlet előkészítése során, valamint magán a kommunista és munkáspártok képviselőinek értekezletén véleménycserét folytatni mindarról az újról, amivel az élet gazdagította az utóbbi években a kommunista világmozgalomnak a kiáltványban és a Nyilatkozatban rögzített vonalát. Kedves Elvtársak, levelükben önök méltán állapítják meg. hogy összes sikercink záloga a kommunista mozgalom sorai egységének és a szocialista országok összeforrottságának erősítése. Az utóbbi időben az SZKP a maga kongresszusain és a kommunisták nemzeti—.zi találkozóin nemegyszer kifejezésre juttatta, miként értelmezi a marxista—leninista pártok közti kölcsönös viszony elveit. Az egész világ színe előtt hangsúlyoztuk, hogy a kommunista mozgalomban ugyanúgy, miként a szocialista testvéri közösségben is az összes kommunista és munkáspártok, az összes szocialista országok teljesen egyenjogúak voltak és azok ma is. A kommunista mozgalomban nincsenek "fölérendelt* és "alárendelte pártok. Másiként nem is lehet, valamely part vezető szerepe, vagy valamiféle hegemónia megnyilvánulása semmi haszonnal nem járna, csak ártana a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomnak. Az összes kommunista pártok önállóak és egyenjogúak, valamennyien felelősek a kommunista mozgalom sorsáért, győzelmeiért és kudarcaiért, egymáshoz való viszonyukat valamennyiüknek a proletár internacionalizmus és a kölcsönös segítségnyújtás alapján kell kiépíteniük. Abból is kiindulunk továbbá, hogy a proletár Internacionalizmus valamennyi, nagy és kis ' párttal szemben azonos követelményeket támaszt, s nem tesz kivételt senkivel. Minden teslvérpártnak egyaránt gondoskodnia kell arról. hogy a testvérpártok tevékenysége a marxista—leninista elveken nyugodjék, hogy megfeleljen a szocialista országok, az egész kommunista és munkás világmozgalom egységének erősítését szolgáló érdekeknek. A nemzetközi kommunista, munkás- és felszabadító mozgalomban elengedhetetlenül szükséges az erőfeszítések egyesítése arra, hogy mozgósítsák a népeket az imperializmus elleni harcra. A kommunista világmozgalom ereje a marxizmus—• leninizmushoz és a proletár internacionalizmushoz való húségben gyökeredzik. Az SZKP harcolt és harcolni fog a marxizmus—leninizmustól való eltávolodás ellen, mindenfajta opportunizmus ellen. Mi szilárdan támogatjuk az 1960-as Nyilatkozat tételeit, amelyek rámutatnak a kétfrontos" — a jobb- és baloldali opportunizmus elleni harc szükségességére. Az SZKP Központi Bizottságának levele a következőkben azokat az időszerű problémákat sorolja fel, amelyekről hasznos lenne 1 tárgyalni a két párt képviselőinek találkozóján, majd befejezésül ismételten hangoztatja : Találkozzunk, nem a harc kiélezése, hanem a nemzetközi kommunista mozgalomban keletkezett igen fontos kérdések tekintetében a kölcsönös megértés elérése végett. Tudjuk, hogy e találkozót várják barátaink világszerte minden országban, s ehhez nagv reményeket fűznek. Tőlünk, a mi akaratunktól és belátásunktól függ. hogy találkozónkon elérjük a várt eredményeket, hogy megörvendeztessük barátainkat, s elkeserítsük a kommunizmus ellenségeit. Így együttesen elősegítjük azt a harcot, amely minden elnyomott felszabadításáért. a béke és a szocializmus győzelméért a földön. a marxizmus—leninizmus nagv forradalmi tanításának diadaláért folyik. Kommunista üdvözlettel: A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGA 1963. március 30. (MTI)