Délmagyarország, 1963. január (53. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-06 / 4. szám

DÉL-MAGYARORSZÁG Vasárnap, 1963. január 6. Csaknem 30 milliárd forint értékű közös vagyon Országszerte befejeződtek a termelőszövetkezeti leltározások A termelőszövetkezeti lel- mintegy 25 000—30 000 szö­tározások. néhány közös gaz­daság kivételével, január 5­ére országszerte befejeződtek. A közös vagyon számbavéte­lével csak ott nem végeztek még, ahol a betakarítás el­maradása késleltette a mun­kát. vetkezeti gazdának a részvé­telével történt. A leltározás befejeztével a jövü héten országszerte megkezdődnek a tulajdon­képpeni zárszámadások, ü amelyek a mezőgazdaság leg­A leltározás most igen nagy nagyobb szektorának tavalyi feladatot jelentett, hiszen az gozdálkodásáról. több mint elmúlt esztendőben egymillió szövetkezeti tag 1962. évi munkájáról és jö­a ter­kőzös vedelméről adnak majd ké­pet. Minden szövetkezet zár­számottrvően nőtt melőszövetkezetek vagyona. számadása három részből áll. a több mint 3700 szövetke- a leltár adataira támaszkodó zetben csaknem 30 milliárd mérlegből, a jövedelem-ki­forint értékű épület, gép, mutatásból és az egész évi állat, takarmány és egyéb kozÖ3 gazdálkodási tevékeny­allo- és forgóeszköz került a Kéget elemző gazdasági be­leltári jegyzékbe. Az első számolóból. A zárszámadási általánosított tapasztalatok munkában a számviteli dol­szerint a leltározás munká- gozókon kívül ját most mégis alaposabban, körültekintőbben végezték el, mint az elmúlt esztendőkben, s így az eszközök értékelése, a közös vagyon mennyisé­gének megállapítása is reálisabb. A közös vagyon számba­vétele most a tagság viszony­lag széles körének, összesen részt vesznek a szövetke­zetek mezőgazdasági szak­emberei, az egyes üzem­ágak vezetői is, hogy a tavalyi tapasztalato­kat mielőbb hasznosíthassák a gazdálkodás színvonalának emelésére, a jövedelmezőség fokozására. (MTI) A mérleg két serpenyője Dolgozik a leltározó bizottság a tiszaszigeti Búzakalász Tsz-ben Kisvasút, vízhálózat A Búzakalász Tsz idén nem kezd nagyobb építke­zést. A korszerű majort fej­A napokban a tiszántúli kukoricánál 1962-ben. Az ön­községben is megkezdte a tözött táblák kataszteri hol­munkát a termelőszövetke- dánként 65 mázsa termést zeti leltározó bizottság. Ne- adtak, míg az öntözetlen ku­héz esztendő eredményeit ve- korica holdankénti termés­szik számba most a bizottság átlaga nem érte el a 35 má­tagjai. s a mérleg serpenyői- zsát sem. ben az elért eredmények A két szám különbsége is mellett bizony akadnak jócs- arra figyelmeztet: korszerű lesztik tovább, kisvasatat kán megfontolandó tanulsá- gazdálkodás, megbízható, építenek az istállokhoz a ta­gok, megoldást váró problé- nagyüzemi növénytermesz- karmányozás és almozás mák is tés elképzelhetetlen öntözés megkönnyítése érdekében, Az elmúlt gazdasági évben nélkül. Az elkövetkező esz- valamint vízhálózatot építe­közel 2 és fél millió forint tendőkben a szövetkezet to- nek kl. volt a tiszaszigeti Búzakalász vább bővíti majd fejlődő ön- Tavaly meg nem került Termelőszövetkezet mérleg- tözőtelepét. egyensúlyba a mérleg két hiánya. 1962-ben ebből a nagy Ugyancsak figyelemre mél- serpenyője. Kevesebb az adósságból, lemaradásból tó tanulsággal szolgált' a ti- a s.lke*..8 * jócskán ledolgoztak a szö- „„„iBeti eazdák számára az hlá"y?sság' A tiszaszigeti vetkezet gazdái, s a munka ^ ^f*™ 82 gazdáknak az iden még job­lendületét hatékonyságát ter- állattenyésztés is. Szép jove- ban, szorgalmasabban kell mészé tesen fokozta az állami delmet hozott ugyanis a kö- dolgozniok ahhoz hogy vég­segítség ls. Tönkrement a gabona zös kasszába a csibenevelés. re adósság nélkül, nyugod­tabban, felszabadultan néz­Hatezer csibét adott át a tsz hessenek a következő évek a Baromfifeldolgozó Válla- elébe. S ha a most lezáruló Ennek ellenére 1962-ben is latnak, s a csibék mellett gazdasági év tapasztalatait, mérleghiányos lesz a szövetke- - 1500 Dulvkát is fölne_ tanulságait is "leitarba fog­zeti gazdaság. A tsz vezetői ™*l8®° p"lykat » í,olne lalják- és alaposan fontolóra úgy számolják, hogy közel 1 veitek. A csibe- es pulykane- veszik, az eredmény nem ma­millió forint mérleghiányt velés több mint 200 ezer fo- radhat el. P. L. mutat majd ki a zárszámadás.,^, A márciusi hideg és a hirte-j len beálló olvadás következ-5 tében a víz több mint 500 kataszteri hold gabonáját tette tönkre a gazdaságnak Tájékoztatás az özvegyi nyugdíj új szabályairól JANUÁR 1-ÉN lépett ha- nyugdíjként szintén az ed­tályba a kormány 48/1962. digi szabályok szerint számí­(XII. 24.) számú rendelete, tott özvegyi nyugdíj 20 szá­amely a dolgozók társada- zalékkal felemelt összegét lombiztosítási nyugdíjáról kell megállapítani, viszont szóló 67/1958. (XII. 24.) korm. ennek legalább havi 150 fo­számú rendeletet módosítja, rintnak kell lennie. A módosítás az özvegyi AZT AZ ÖZVEGYI nyug­nyugdíj megállapításáról tar- díjat, amelyet az eddigi ren­talmaz új, kedvezőbb szabá- delkezés szerint felemeltek, lyokat, amelyeket ezúttal és az 250 forintnál kevesebb, ismertetünk, olvasóink ér- illetve 400 forintnál több deklődésére. nem lehetett, az új szabályo Korábban a fő szabály az zás alapján ugyancsak 20 volt. hogy a dolgozó vagy az százalékkal kell felemelni öregségi nyugdíjas özvegyé- úgy, hogy az legalább a havi nek a rokkantsági, illetve 350 forintot elérje, legfeljebb öregségi nyugdíj fele össze- azonban 500 forintig terjed­gét állapították meg özvegyi het. Ez vonatkozik azokra nyugdíjként. Az új rendel- az özvegyekre is. akiknek kezes szerint, ha az özvegyi annak idején a 400 forintos nyugdíj alapjául szolgáló felső határra tekintettel nem öregségi, illetve rokkantsági emelték a nyugdíját, és azok­nyugdíj havi 500 forint vagy ra, akik a nyugdíjtörvény ennél több, de 1000 forintot végrehajtási rendeletének 106. nem ér el. özvegyi nyugdíj- paragrafus (1) bekezdése, ként az eddigi szabályok valamint a 107. paragrafus szerint számított özvegyi szerint kapnak özvegyi nyug­nyugdíjnak 20 százalékkal díjat Ezt a rendelkezést nem felemelt összegét kell meg- lehet alkalmazni azokra az állapítani. Az így megálla- özvegyekre, akiknél az özve­pított özvegyi nyugdíj azon- gy; nyugdíj alapjául szolgáló ban havi 350 forintnál ke- munkabérátlag 50 százaléka vesebb és 500 forintnál több nem érte el a 250 forintot nem lehet. és ezért az özvegyi nyugdíj Abljan az esetben, ha az csak a munkabérátlag 50 özvegyi nyugdíj alapjául szol- százalékára volt felemelhető, gáló öregségi, illetve rok- Az 1939. évi törvény alap­kantsági nyugdíj a havi 500 ián megállapított özvegyi já­forintot nem éri el, özvegyi iadékot. valamint a járadék­ban részesülő személyek el­halálozása esetén az özve­gyi nyugdíjat eddig havi 150 forintban kellett megállapí­tani, 1963. január 1. napjától ezt az összeget 180 forintra kell felemelni. A rendelet azt is kimondja, hogy az 1962. december 31-ét követően meghalt nyugdíjas jogán járó árvaellátást és szülői nyugdíjat is már az új szabályozás szerint fel­emelt összegű özvegyi nyug­díj figyelembevételével kell megállapítani. FONTOS ŰJ rendelkezés végül, hogy az özvegyi nyug­díjnak az új megállapitasa, vagy felemelése miatt az ár­vaellátásokat, illetve szülői nyugdijat a nyugdíjtörvény 36. paragrafusa szerint csök­kenteni nem lehet. Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a fenti rendelkezések a Magyar Közlöny 1962. évi december 24-i. 96. számában is megtalálhatók, s a rendel­kezések végrehajtásáról az Országos Nyugdíjintézet hi­vatalból gondoskodik, az ér­dekelteknek tehát sem a nyugdíjintézethez, sem egyéb szervekhez nem kell külön fordulniok. (Dr. K. J.) Csak ez a módja? — tűnődött el bosszankod­va az a Kígyó utca 5. szám alatti olvasónk, akit a na­pokban hazatérve, kelle­metlen meglepetés ért: hiába kattintgatta lakásá­ban a kapcsolót, nem gyul­ladt fel a villany. Mint ké­sőbb kiderült: a DAV ki­kapcsoltatta. Valójában a DÁV papír­forma szerint nem járt el szabálytalanul. Néhány nappal előbb ugyanis, szo­kás szerint, kiküldte pénz­beszedőjét, aki azonban nem találva otthon senkit, értesítést csúsztatott be az ajtón, miszerint, ha három napon'belül a számla nem nyer kiegyenlítést, akkor az áramszolgáltatást meg­szüntetik. Igenám, de ol­vasónk elfoglalt ember, vi­dékre jár, s különben is közbejöttek az ünnepek, a cédula szerint is csak reg­gel fél 7 és fél 8 között le­het befizetni... stb.,... stb. Szóval a számlafizetés el­maradt. Az első esetben. Nem szokott máskor ennyit sem adós maradni, most sem lett volna az. De háta DÁV nem várt. Egyszer ér­tesítést hozott, aztán gye­rünk a legradikálisabb in­tézkedéssel. Nem is tennénk szóvá ezt az esetet, ha csupán elszi­getelt jelenségről lenne szó. De a villanyszámla fizetési módja még mindig nem megoldott. Nem arról van szó, hogy ne hajtsák be kel­lő szigorral a villanyszol­gáltatás ellenértékét. Ez természetes dolog. De a leg­több helyen ma a férj és a feléség is dolgozik, nincs otthon senki. Ilyenkor ho­gyan fogadják a villany­számlást? Miért van még mindig gyakorlatban a számlafizetésnek ez a ré­gebbi viszonyok között ki­alakult, ma már minden­képpen rossz módszere? S ha valaki, épp a helytelen módszer miatt, nem notó­rius nemfizetőként marad adós egy-két nappal a meg­adott határidőn túl, akkor miért nem figyelmeztetik még egyszer, vagy hívjók fel telefonon, vagy keres­nek valami megfelelőbb megoldást? Hát valóban csak ez a módja? A helyes módja az elintézésnek? Nem hiszem, hogy a DÁV-nál jó lélekkel igent mondanának erre a kér­désre. rint tiszta nyereséget bizto­sított. Szeged a hazai lapokban SZÁSZ György. Szegedi gyógyszerésznapok. 11962. okt. 12—14.] Gyógyszerészet, 1962. december. A József Attila Tudo­mányegyetemről jelentik, (összeáll. GRUBER László.) Felsőoktatási Szemle, de­cember. Űj színészek, új örömök, új gondok. Népszava, dec. 24. (Mécs Károly nyilatko­zata is.) ZÁGONI Ferenc: Egy te­vékeny élet tanulságai. [Dr. Greguss Pál szegedi Kos­suth-díjas professzorról.] Népsport, 1962. dec. 24. CSERHALMI imre: Két év után. Népszabadság, dec. 28. (Ruhagyári munkások látogatása a környékbeli tsz-ekben.) Szegedi és ogyesszai dió­kok ajándékvóltása. Népsza­badság, dec. 28. SÖS Endre: A szegedi "Ti­szatáj" margójóra. Magyar Nemzet, dec. 30. [CSERHALMI Imre]: Sok sportolót foglalkoztatni és nevelni. Ez a titka a legjobb vidéki csapatnak: a SZEAC­nak. Népszabadság, dec. 30. Kiosztották a Szegedi Vá­rosi Tanács 1962. évi irodal­mi, képzőművészeti és mű­szaki ösztöndíjait. Népsza­badság, dec. 31. A Tiszatáj József Attila­száma. Napjaink [Miskolc], 1963. jan. 1. Egy gyárigazgató levelé­ből. (Nagygyörgy Mária, Szegedi Kender.) Népszabad­ság, jan. 3. A könyvtárban. (SZIKLA Dezső felvétele.) Népszabad­ság, jan. 3. (Kép az egyetemi könyvtárból.) GÁL Zsuzsa: Telefonbe­szélgetés a sterilszobával. Beszámoló az első magyar­országi veseátültetésről. Népszava, jan. 3. [Elek Gyula bocskort ké­szít.] Képes Üjság, jan. 5. (A szegedi bocskorkészítő mesterről kép.) Egzotikus virágok Szege­den. (TÓTH Béla felvétele.) Népszava, jan. 5. Eskü a város főterén. [A szegedi honvéd-újoncavatás­ról.] Magyar Ifjúság, jan. 5. Ki kellett szántani ezt a gabonát, s a kór ami így ke­letkezett, mór önmagában ls behozhatatlan volt. De a szó­ja Tanácsköztársaság szegedi futára Kondász Ferenc emlékezései — A külkereskedelmi vállalatnál, ahol először kerestem, nagy tisztelettel beszéltek róla: régi i AI z. • harcos, éveket töltött börtönben. Megjárta a raz-szeles május es az asza-. CsiUagot raboskodott Sopronkőhidán, a Pest vi­lyos nyári napok ls megteLj aéki fogházban, s még évtizedekig üldözték utá­ték a magukét S na. Ma már súlyos beteg. Ha akarok vele be­Talón ezt a termelőszövet-S szélni, a Mező Imre úti lakásán megtalálom. x i. ,„„i„u, S A szoba-konyhás kicsiny házmesteri lakásban kezetet sújtotta legjobban a.hatan ,aknak g^ nyolcallj de két gyermekük szegedi járás kozös gazdasó- • mar külön él. Egyik férjhez ment, a másik Szege­gai közül a kedvezőtlen idő. 5 den óvónő. Ugyanott dolgozik, ahol testvéreivel A tiszaszigeti gazdák ennek S együtt volt óvodás. Hat gyermeket neveltek fel 1 szűkösen: a legfiatalabb 18 eves, nem regen vé­ellenére nem csüggedtek el. i _ gezte az ipariskolát, a legidősebb testvér már ré­Sót, igyekeztek mindent meg- • gen elektromérnök. tenni azért, hogy a kiesés" A beteg Kondász Ferencet keresem, a Tanács­csökkenjen. 1962-ben nem! köztársaság szegedi katonatanácsának egykori volt megmunkálatlan egy te-5 titkárát. nyérnyi darab sem a közös • táblákból S az időjárás, a 5 — Hatvankilencedik évemet taposom betegen, természeti csapások megtaní- • de 1919 minden napjára emlékezem. Mint szegedi tották az emberekkel azt is ! s2Üle£és" asztalossegéd MAV-munkás, 1913­tottak az emDereKKei azi is.. ban kerüUem a monarchia haditengerészetéhez. hogy jól, eredményesen gaz- • p0Iában, Triesztben szolgáltam egészen a világ­dálkodni csak úgy lehet, ha 3 háború végéig mint hajókormányos, révkalauz a munka eredményét, a ter- • és távírász. Csak 1919 első hónapjában kerültem , „ _ ^.„.„Í S vissza Szegedre. Előbb a szakszervezetben, majd més nagyságát nem befolyó- . ^mnatanácsnáí dolgoztam - így kezdődött a solják a természet szeszélyei. • beszélgetés. Többet öntöznek Miért kapta kormányunktól a Tanácsköztár­saság Érdemérmet? Az idén tovább növeli a tsz* — Mint a katonatanács titkára meg a Karolyi­_ . , . ... S forradalom idején a nemzetőrség egyik századá­az öntözéses művelésű terű-. nak leUem fl parancsnoka. A tanács „forradal­letet. Egy hordozható esőzte-• már- elnöke, Soós Károly tábornok demagóg be­tő öntözőberendezést vásá-! szédeire még most is emlékszem. Ha egy mun­rolnak, s annak segítségével - kásember mondta volna, bizonyosan kivégzik ^ , . ° . . , S 1920-ban, de ő voros lampaszos tábornok volt — összesen 200 kataszteri hol-. ^^ hadügyminiszter iett. dat öntöznek majd. Különö-g Március 21-én Budapestről kaptuk a parancsot: sen jól vált be az öntözés •"ki kell szabadítani a Csillagból a bebörtönzött orosz forradalmárokat. Ha kell, fegyveres erővel szorítsuk ki a franciákat, okozzunk zűrzavart so­raikban. Én értettem a villamossághoz és háromszor egymásután tönkretettem a franciák telefonköz­pontját, hogy ne beszélhessenek a belgrádi fő­parancsnoksággal. Március 26-án ultimátumot küldtek a franciák és még aznap éjjel az 1/46. propagandaszáza­dommal és a karhatalommal csaknem négyszá­zan hagytuk el a várost. Velünk jött a helyi di­rektórium több tagja is. Mi a kisteleki Tóth-féle vendéglő helyiségeiben ütöttük fel a hadiszállá­sunkat, a vezetők Kiskunfélegyházára utaztak tovább. Március 30-án a Vörös Hadsereg egyik járőre Szeged felé mentükben elfogta a sándorfalvi ellenforradalmárok küldöttségét, akik azért szök­tek Szegedre, hogy a franciáktól kérjék Sándor­falva megszállását, s így a hatalmas Pallavici­ni-uradalmat megmentsék a földosztástól. Ad­digra a helyi direktórium tagjait és a kommu­nistákat is letartóztatták. A járőr hírt adott Kis­kunfélegyházára és a forradalmi végrehajtó bi­zottság szegedi tagjai, Czibula Antal vezetésével határozatot hoztak a zendülés felszámolására, a főcinkosok letartóztatására. Azonnal riadót ren­deltek el egységünknél. Néhány perc alatt hely­reállítottuk a rendet és letartóztatták a sándor­falvi ellenforradalmárokat. Másnap reggel érkez­tek vissza a vöröskatonák. Én laktanyaügyele­tes voltam, nekem kellett gondoskodnom, hogy mind a négy a félegyházi forradalmi törvényszék elé kerüljön. Vigh Gyula uradalmi főintéző. Egrecz József malomtulajdonos, Mayer Ádám tanító és Hunya József községi jegyző voltak a főkolomposok. Nagyon biztosak voltak dolgukban, és mindenki­vel szemtelenül viselkedtek. — Miért akarták behívni Sándorfalvára a fran­ciókat? — Inkább az ellenséget etetjük, mint a vörö­söket — válaszolta Vigh főintéző. Erre kiszállt belőlem a katonai fegyelem és egy egészséges pofont kentem le Víghnek. Egy évvel később a szegedi törvényszék előtt álltam nyolcadmagammal forradalmi tetteimért. (Ezért a pofonért — mert mást nem tudtak terhemre felróni — négyéves börtönbüntetést kaptam: "sú­lyos testi sértés« címén.) Hunya községi jegyző, aki a Tanácsköztársaság kormányától is felvette a fizetését, azzal hivalkodott, hogy ő "királyi jegyző". Parancsot adtam neki, hogy söpörje ki a körletünket és mossa el a katonák csajkáit. (Ezt a bíróság "súlyos becsületsértésnek* vette, és to­vábbi hat hónappal toldották meg a négy éve­met.) A forradalmi törvényszék pár nap múlva ja­vító célzatú ítélettel, a zendülőket 30 napos poli­tikai előadás meghallgatására kötelezte. Horthyék később mártíroknak kiáltották ki őket. akik első­ként rajtunk bosszulták meg magukat. Századommal a román határ mentén tevékeny­kedtünk, többszöri átszervezés után a 4. Határ­védő Alakulat elnevezést kaptuk. Július első he­tében Kiskunfélegyházára rendeltek, ahol Vágó népbiztos fogadott: — Kondász elvtárs, a tanácskormány igen fon­tos, titkos megbízatással Szegedre akarja küldeni. Ismeri a várost, a munkáspárt vezetőit; maga látszik alkalmasnak. Vállalja a feladatot, hogy a francia demarkációs vonalon át bejut a vá­rosba? A demarkációs vonalon próbálkozott, de a sze­negáli őrség nem engedte át. Üjból nekiindult. Parasztruhába öltözve, Sándorfalva irányából négy libát terelgetve akart átcsúszni az őrségen. Ez sem sikerült. Még tengerészkorában megta­nult olaszul, és erre építette fel harmadik útját Stéhli, a sándorfalvi direktórium tagja igazolás) adott a számára, hogy ő olasz hadifogoly, aki a Horgoson levő bajtársaihoz utazik. A francia tisztek a pergő beszédű "olasz« kihallgatásához tolmácsot hívtak, aki szerencséjére még keveseb­bet tudott olasz hon nyelvéből, mint ő. Negyed-

Next

/
Oldalképek
Tartalom