Délmagyarország, 1962. december (52. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-24 / 301. szám

Vasárnap, 1962. december 24. DÉL-MAGYARORSZÁG 3 Figyelemmel kísérik a „Mars-l" útját Az Ogonyok című folyóirat felvételt közölt az égboltról, amelyen látható a Mars—1 szovjet önműködő bolygóközi állomás és annak hordozórakétája. A feltételt a krimi asztrofizikai obszervatóriumban készítették. A tudósok rendkívül bonyolult feladatot oldottak meg: az önműködő állomás ugyanis már annyira eltávolodott a Földtől, hogy fénye egy 14-es nagyságrendű csillag fényének felel meg. A csillagászok kiszámították, hogy »a bolygóközi állomást meglátni ugyanolyan nehéz volt, mint a Krímről észrevenni egy Moszkvában meggyújtott 10 wattos izzólámpát*. E bonyolult feladat megoldását rendkívül tökéletes optikai berendezés, szovjet gyártmányú nagy tükrös teleszkóp tette lehetővé. A tudósok elektronikus-optikai átalakítót is használtak és így lehetővé vált, hogy filmfelvevőgéppel néhány másodperces expozíciós idővel felvételeket készítsenek. Ez a felvétel a csillagászat történetében az első, és ma még egyedülálló kísérlet. A kapott képet különleges műszerrel, univerzális mérőmikroszkóppal dolgozták ki, majd a tudósok a pontos adatok megállapítása után a Mars—1 helyét megjelölték a csillagos égbolt térképén. Ötven esztendő Lassacskán ötven év telt el azóta, hogy Molnár Márton először lépett be a szegedi kenderfonó kötélgyárának kapuján. Gondoljunk csak bele; ötven éve, egy fél évszázada! De mint lehet az, hogy azóta mindig ott dolgozik? Hogyan bírhatja még? Ezerkilencszáztizenhárom óta Mi az hogy bírja! Molnár Márton nem öreg ember, 59 éves. Ez tehát a második meglepetés! Kilenc éves korában került be a gyárba, 1913-ban. — Heten voltunk testvérek, apám elment a háborúegy gyárban A vezetés „gyerünk!" módszeréről ÉG A RÉGI időkben történt. Akkor jöttek divatba a Szovjetunióban a szürke köpenyek. A Donon túli erdős dombok között kígyózó Hoperka folyón hidat, építettek. A régi hidat az előző években elmosta az árvíz. A tavaszi naptól már megszürkült jégen gerendát faragtak az ácsok. A munkások harsány hórukkolással cölöpöket vertek. A nagy sürgés-forgásban össze-vissza szaladgált egy kis emberke. Degeszre tömött, kopott aktatáskájával hadonászva fáradhatatlanul trombitálta: — Gyerünk! Gyerünk! Az emberek lerázták magukról, mint a tolakodó legyet, és szótlanul folytatták, a munkát. Amikor azonban a vörösbajszú brigádvezető újabb cölöpök leverésére és jégtörő építésére adott utasítást, a kis emberke éles, fals hangon visította: — Mit képzelsz? El akarod szabotálni a vetést? Hűvösre akarsz kerülni? A brigádvezető éppenséggel nem óhajtott szabotőr lenni, s bárhova is kerülni. Fogcsikorgatva visszavonta ésszerű utasítását A híd felépült. A szovhoz kocsiján csakhamar áthaladt rajta a kis emberke, s a kerületi székhelyen megállt egy épület előtt, amelynek homlokzatát számtalan villanylámpával keretezett nagy arckép díszítette. Belépett egy irodába, ahol ugyanolyan arckép díszelgett, de lámpák nélkül, s röviden jelentette: — Engedje meg, hogy jelentést tegyek, ön utasítást adott, hogy 20-ra épüljön fel a híd. Egy nappal sem léptük túl a határidőt JA Z IRODA gazdája felállt, megigazí** totta köpenyét és kegyesen mosolygott: ' — Ezt szeretem. Látom, értesz az utasítások tudatosításához. Gyerünk! Csak így tovább. A kis emberke tiszteletteljesen hajlongva elhagyta az irodát. Mondani sem keli, hogy a Hoperkán az első jégzajlás elvitte a hajszálon függő hidat. A vörösbajszú brigádvezető, akit kártevéssel vádoltak, csakhamar jó messze találta magát, a kopott aktatáskás emberkét pedig a szovhozból egy trösztbe helyezték fel, amiért gondolkodás nélkül végrehajtott bármilyen utasítást. Abban az időben jött divatba a vezetés gyerünk-gyerünk módszere. Ki nem emlékezne az igazgatási épületek környékén felállított óriási díszes táblákra? A helybeli festők ezekre rendszerint a) teknősbékát, b) gyalogost, c) lovast és d) repülőgépet pingáltak. Becsület és dicsőség annak, aki megnyergeli a tüzes paripát, vagy — ami még jobb — a repülőgépot! Szégyen és megvetés a méltó sorsa azoknak, akik gyalog bandukolnak, vagy ami még rosszabb, a nehézkes teknősbéka hátára ültek! A kerületi publicisták ostorozó cikkeket gyártottak erről. Cikkeikben villámot és mennykövet szórtak. Egyúttal kiderült, hogy a lovasok szamára a lassú teknősbéka sokkal veszélyesebb a vad musztángnál! Egymás után bukfenceztek le róla! Aki utolsó helyen szerepelt a hosszú listán, az utoljára is szerepelt ott. Az elmaradókat ütötték. Magyarázatra nem adtak módot. Egy természetes fogalom — az objektív ok — eleinte gúnyos, utóbb pedig nyíltan fenyegető színárnyalatot kapott. S az ostorozókhoz csatlakoztak mindazok, akik röptében kaptak el bármilyen irányelvet. "Mivel objektív okokra hivatkozott, meg kell.. .*, "A ... vezető objektív okokra hivatkozva* védekezett... "Ki kell zárni... Át kell adni az ügyészségnek .. .* V A KÜLÖNFÉLE vezetők, akár a ga^ bo na termelés, akár a házak építése, akár az orvosképzés tartozott hatáskörükbe. kezdtek a tényleges munka helyett inkább azzal törődni, hogy a nyakukat mentsék. Rettegve egyre azt figyelték, mikor hangzik fel újra a türelmetlen üvöltés: — Gyerünk! Gyerünk! A nagy nyakonvágások ideje örökre elmúlt És senki nem sajnálja ezeket az időket. Más miatt kell sajnálkozni. Itt-ott még szokásban maradt, hogy mindenből akadályversenyt csinálnak. Igaz, most már más, tetszetősebb ürüggyel. »A képcsőgyártás beindításával ünnepeljük meg szülővárosunk jubileumát !* Amikor az üzemekben megjelenik az első ilyen transzparens, Csak kevesen gondolnak arra, milyen szomorú következményei lesznek ennek. A TV-képcső — elektronika. Ez nagyon kényes dolog. A gyártási eljárás roppant bonyolult. Előzetes kísérletek sorozatát kell elvégezni. Eleve biztosítani kell minden egyes rádió-elektronikus berendezés fennakadásmentes működését. S ehhez idő kell. A transzparens pedig kitartóan emlékezteti az embereket: "Televízió gyári dolgozó! 28 nap van még az évfordulóig. Nem feledkeztél-e meg vállalásaidról?* A mérnökök, technikusok, munkások, elgondolkodnak ezen. Kínosan érzik magukat. Közeledik az évforduló, özönlenek az üdvözlő táviratok, de baj van a technológiával. Nem lehetne tenni valamit? Es kiderül. hogy lehet. v — Gyerünk! Nyomjuk meg! És magnyomják. |GY KERÜLNEK az üzletekbe olyan TV-készülékek, amelyekhez elővigyázatosan az alábbi használati utasítást mellékelik: "Kedves Vevő! Gyárunk TVkészülékeinek csak három hibájuk lehet: 1. Van kép, de nincs hang. 2. Van hang, de nincs kép. 3. Nincs se hang, se kép. Bármelyik hiba esetén haladéktalanul forduljon a legközelebbi TV-servicehez.* Azzal senki sem törődik, hogy a szerencsés TV-tulajdonosnak esze ágában sam volt siettetni semmit. Nyugodtan várt volna a vásárlással. Megvette volna a készüléket, mondjuk egy hónappal az évforduló után. És egyáltalán keveset törődött azzal, hogy a híres Enszk városnak valaha 125. évfordulója is lehet. • De sok bajt okoznak, akik szeretnek mindent alkalmakra időzíteni! ök határoznak úgy, hogy az új műút építését a műkedvelők területi seregszemléjének napjáig kell befejezni, hogy a madarak napját az új mosoda üzem behelyezés ével kell megünnepelni, s a nagy Nizami jubileumára keli megnyitni a forgalmat a legújabb trolibuszvonalon. Az érthető, hogy a szovjet emberek munkasikerekkel igyekeznek megünnepelni államuk történetének nevezetes dátumait. Hagyománnyá vált nálunk a lelkes, harcos munkaverseny. De ennek semmi köze laz -akadályversenyekhez*. Ez két különböző dolog. Ki állítja, hogy az új lakás tulajdonosa éppen szilveszter éjjel, vagy feltétlenül valamelyik ünnep előtt akarja megkapni a lakáskulcsot? Valójában egészen más izgatja. Olyan házban akar lakni, amelyben nemcsak ünnepnap, hanem hétköznapokon is öröm az élet. Annál is inkább, mert a naptárban összehasonlíthatatlanul több a hétköznap! Jobb szereti, ha utóbb nem nyugtatják ilyesféle magyarázkodással: — Mivel az ön házát május l-re kellett átadni, túlságosan nedves faanyagot használtunk. Ez az oka annak, hogy girbe-görbe a padló, s az ablakkeretek megrepedeztek ... Érzésem szerint még sem vesztek ki nálunk az olyan emberek, akik ezt olvasva felhördülnek: — A cikkíró tehát tagadja az ütem jelentőségét! Ej, ej, nem szabad így beszélni! En is mindenki mással együtt azt akarom, hogy gyorsan épüljenek a házak és az utak. fürge kézzel csinálják a lábbelit és szőjék a vásznat. De a "gyorsan*-hoz feltétlenül hozzá kell tenni — és jól! KOKAT BESZÉLÜNK és írunk a minőségről. De elfeledkezünk közben a múlt kellemetlen hagyatékáról — a tömött aktatáskás emberről. Igaz, az az ember ma más szabású ruhát visel. Rég kicserélte már a szürke köpenyt, amelyet valamikor a kerületi szabóműhelyben varrtak számára. De itt-ott ma is az építőállványok között, a gyárakban és az üzemekben bolyong és bosszantóan trombitálja: — Gyerünk! Gyerünk! Biztosra vehetjük, hogy fejében már érik az oroszországi vízimalmok ezeréves jubileumára időzített, következő rohammunka terve. (L SZEMJONOV cikke a Pravdából) ba, muszáj volt dolgozni — mondja. Sem a beszélgetés elején, som később nem találni szavaiban meghatottságot. Csak az hatódhat meg. aki hallja, miket mond. — Ha kevés volt a rendelés, nem tartották kifizetődőnek a gőzgépek befűtését, kerékkel olcsóbb volt a kötélgyártás, mint gőzzel. már negyven, vagy ötven éve dolgozik a gyárban. Hanem azért, mert nap mint nap újra megszerzi a megbecsülést munkájával, s eszébe sem jut, hogy arra hivatkozzék, ami már elmúlt. A minőségi brigád Most egy hattagú zsinórozó brigád vezetője. S hogy Néha átrendeltek a benti gyárba, vagy a kézi gerebenezőben, vagy a finomítóban dolgoztam. Volt azután, hogy sehol. Ha a kémény füstöl — Akkoriban még nem épült így ki a kötélgyár környéke, s mi itt laktunk a közelben, a Remény utcában. ,.Akkor jöjjenek munkára, ha a kémény füstöl* — mondták, s hosszú napok teltek el anélkül, hogy a kémény jelt adott volna. — Fizetés után hétfőre, keddre mindig maradt egy kis pénzem, ha nem több, 20 fillér. De mire észrevettem volna, eltűnt. Később jöttem csak rá, hogy a testvéreim zsebeltek ki. Kenyérre kellett az is. Tud azután vígabbat is: — Egy időben öt Molnár dolgozott a gyárban, s három Papdi. Volt néhány olyan Molnár nevezetű munkatársunk is, aki nem tartozott; a családba. Így azután az üzem futballcsapata csupa Molnárból meg Papdiból állt ki. Azt hiszem különben, annak köszönhetem még ma is, hogy jói bírom magam, hogy fiatalabb koromban sokat sportoltam. Aki nem tud állni Molnár Márton nem tarzik az úgynevezett érdekes emberek közé. Nem tud izgalmas történeteket sem a múlból, sem a jelenből. Éppen azért érzi úgy az ember, ha vele beszél, hogy élettörténetével el lehetne mondani a kenderfonógyár, a szegedi munkásgenerációk egész történetét. Számára mindig a munka volt a legfontosabb, az az éltető elem, amely a régi társadalmi rendben kibírhatóvá, az újban pedig széppé tette életét. Olyan patak volt ő, amely nem önt ki, de tördeli a partokat. A legegyszerűbben a telepvezetője, Zöldy József fejezte ki ezt a folyamatot. Pedig ő igazán ismeri, hiszen 1929 óta együtt dolgoznak: — Olyan ember, aki nem tud állni. Persze a felszabadulás után már nem kellett többé kerékkel bajlódni és a füstre várni. A megbecsülés és a tisztelet ezernyi jele veszi körül azóta. — De nem azért, mert (Liebmann felv.) az almák nem esnek meszsze fájuktól, bizonyítja, hogy brigádjában testvére és fia sem hagyja sohasem szégyenben. Igaz, azokra is csak szépet lehet mondani, akik nem tartoznak a családhoz, s kisegítőkre. így azután az egész munkacsapat mégiscsak egyetlen nagy család. A kongresszusi munkaversenyben elért eredményük kitűnő. S ha valami extra munkát kell csinálni, mintadarabokat, vagy olyan exportkészítményt, melyre igen kényes átvevő vár — mint legutóbb is a Casablancába meg a Bejrutba menő szállítmányok esetében —, a Molnár-féle brigádra bízzák. Akkor nem lehet baj a minőséggel. Dehát tényleg meddig bírja még Molnár Márton erővel, lelkesedéssel? — A feleségem már nagyon szeretné, ha nyugdíjba mennék. Majd sor kerül arra is. De jó lenne, ha kitelne a kerek ötven esztendő. Szeretem a munkám, jól keresek, miért ne csinálnám, ha szükség van rám? Igen, Molnár Mártonra szükség van még. Azt hiszem, ennél szebb, kifejezőbb tiszteletadással nem lehet adózni munkásembernek. Fehér Kálmán Elektronikus diszpécser Az ukrajnai Liszicsanszk város vegyi kombinátjában elektronikus számítógépet, automata diszpécsert állítottak munkába. Az elektronikus diszpécser az ammóniagyártás területén, amely több üzemrészre kiterjed, a megadott időközökben 350 mutatót gyűjt össze, elvégzi a termelés menetének logikai elemzését és javaslatokat készít a folyamat további irányítására. A lehetséges változatok sokaságából a legeredményesebbet választja ki. Hatéves zeneszerző Tánya Fegykina moszkvai kislány már 4 éves korában saját zenei alkotásokkal büszkélkedhetett. Tánya most 6 éves, s csaknem két tucatnyi szerzeménye van. Az ifjú zeneszerzőnő a dalokat kedveli a legjobban: a nyáron, Nyikolajev és Popovics űrhajósokról szóló televíziós adásban "űrhajósok vagyunk .. .* című saját dalát énekelte. Tánya zenei érdeklődése már kétéves korában megmutatkozott. A billentyűket még alig érte el, de a zongorán már kipötyögte a családban hallott melódiákat. Négyéves és nyolchónapos volt, amikor kiváló eredménnyel letette a Központi Zeneiskola látogatására jogosító felvételi vizsgát. Tánya jelenleg Anna Artoboleszkaja neves pedagógusnál tanul. (Artoboleszkaja ' fedezte fel az 5 éves Alekszej Naszedkin rendkívüli tehetségét is. Naszedkin ma neves zongoraművész, aki díjat nyert a második Csajkovszkij zenei versenyen.) Élet — lombikban Két amerikai egyetemen sikerült szervetlen vegyianyagok bizonyos összetételéül előállítani a dohánymozaik nevű növénybetegség vírusát. A lombikban előállított vírus félóra alatt több száz milliárdra szaporodott, és gondos ellenőrzéssel kiderítették, hogy a -mesterséges* keletkezés ellenére a vírusok életfolyamata teljesen normális, sőt betegségkeltő hatásuk sem csökkent. A vírusok szintetikus előállítása nemcsak tudományosan nagy jelentőségű eredmény, hanem gyakorlatilag is igen fontos: módot ad különféle vírusok! életkörülményeinek az eddiginél jóval pontosabb tanulmányozására és ezzel új gyógyszerek kidolgozására. H/ícsekajők a berlini fa vakon A berlini Fehér Flotta hajói, amelyek kora tavasztól késő őszig a tavakon és csatornákon szokták szállítani a kiránduló utasokat, már téli pihenőre tértek a Treptowi-park közelében, a Spreeparton. Az idén karácsonykor és Szilveszterkor azonban a kecses fehér hajók néhány órára felébrednek téli álmukból. Számos berlini üzemben ugyanis a szakszervezetek elhatározták, hogy december 24-én délután és karácsony két napján a gyermekek számára mesehajók indítására kérik fel a Fehér Flottát. Már ez ideig hatezer helyet lefoglaltak a hajó- • kon." Az ötlet újabb ötletet szült: a berlini gyerekek után a felnőttek is igénybe akarják venni a hajókat. A Fehér Flotta két luxushajóját Szilveszter este útnak indítják és a hajók újév reggelén érkeznek vissza a Téli Kikötőbe. Azok számára, akik a Fehér Flotta luxusjachtjain akarnak behajózni az új esztendőbe. -Szilveszter éjszakára gazdag kabaréprogramról gondoskodnak.