Délmagyarország, 1962. december (52. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-24 / 301. szám

Vasárnap, 1962. december 24. DÉL-MAGYARORSZÁG 3 Figyelemmel kísérik a „Mars-l" útját Az Ogonyok című folyó­irat felvételt közölt az ég­boltról, amelyen látható a Mars—1 szovjet önműködő bolygóközi állomás és an­nak hordozórakétája. A fel­tételt a krimi asztrofizikai obszervatóriumban készítet­ték. A tudósok rendkívül bonyolult feladatot oldottak meg: az önműködő állomás ugyanis már annyira eltá­volodott a Földtől, hogy fé­nye egy 14-es nagyságrendű csillag fényének felel meg. A csillagászok kiszámítot­ták, hogy »a bolygóközi ál­lomást meglátni ugyanolyan nehéz volt, mint a Krímről észrevenni egy Moszkvában meggyújtott 10 wattos izzó­lámpát*. E bonyolult feladat meg­oldását rendkívül tökéletes optikai berendezés, szovjet gyártmányú nagy tükrös te­leszkóp tette lehetővé. A tudósok elektronikus-optikai átalakítót is használtak és így lehetővé vált, hogy filmfelvevőgéppel néhány másodperces expozíciós idő­vel felvételeket készítsenek. Ez a felvétel a csillagá­szat történetében az első, és ma még egyedülálló kísér­let. A kapott képet külön­leges műszerrel, univerzális mérőmikroszkóppal dolgoz­ták ki, majd a tudósok a pontos adatok megállapítá­sa után a Mars—1 helyét megjelölték a csillagos ég­bolt térképén. Ötven esztendő Lassacskán ötven év telt el azóta, hogy Molnár Már­ton először lépett be a sze­gedi kenderfonó kötélgyá­rának kapuján. Gondoljunk csak bele; ötven éve, egy fél évszázada! De mint le­het az, hogy azóta mindig ott dolgozik? Hogyan bír­hatja még? Ezerkilencszáztizenhárom óta Mi az hogy bírja! Molnár Márton nem öreg ember, 59 éves. Ez tehát a második meglepetés! Kilenc éves ko­rában került be a gyárba, 1913-ban. — Heten voltunk testvé­rek, apám elment a háború­egy gyárban A vezetés „gyerünk!" módszeréről ÉG A RÉGI időkben történt. Akkor jöttek divatba a Szovjetunióban a szürke köpenyek. A Donon túli erdős dom­bok között kígyózó Hoperka folyón hidat, építettek. A régi hidat az előző években el­mosta az árvíz. A tavaszi naptól már megszürkült jégen gerendát faragtak az ácsok. A munkások harsány hórukkolással cölöpöket vertek. A nagy sürgés-forgásban össze-vissza szalad­gált egy kis emberke. Degeszre tömött, ko­pott aktatáskájával hadonászva fáradha­tatlanul trombitálta: — Gyerünk! Gyerünk! Az emberek lerázták magukról, mint a tolakodó legyet, és szótlanul folytatták, a munkát. Amikor azonban a vörösbajszú brigádve­zető újabb cölöpök leverésére és jégtörő építésére adott utasítást, a kis emberke éles, fals hangon visította: — Mit képzelsz? El akarod szabotálni a vetést? Hűvösre akarsz kerülni? A brigádvezető éppenséggel nem óhajtott szabotőr lenni, s bárhova is kerülni. Fog­csikorgatva visszavonta ésszerű utasítását A híd felépült. A szovhoz kocsiján csak­hamar áthaladt rajta a kis emberke, s a kerületi székhelyen megállt egy épület előtt, amelynek homlokzatát számtalan villany­lámpával keretezett nagy arckép díszítette. Belépett egy irodába, ahol ugyanolyan arc­kép díszelgett, de lámpák nélkül, s röviden jelentette: — Engedje meg, hogy jelentést tegyek, ön utasítást adott, hogy 20-ra épüljön fel a híd. Egy nappal sem léptük túl a ha­táridőt JA Z IRODA gazdája felállt, megigazí­** totta köpenyét és kegyesen mosoly­gott: ' — Ezt szeretem. Látom, értesz az utasí­tások tudatosításához. Gyerünk! Csak így tovább. A kis emberke tiszteletteljesen hajlong­va elhagyta az irodát. Mondani sem keli, hogy a Hoperkán az első jégzajlás elvitte a hajszálon függő hi­dat. A vörösbajszú brigádvezető, akit kár­tevéssel vádoltak, csakhamar jó messze találta magát, a kopott aktatáskás ember­két pedig a szovhozból egy trösztbe helyez­ték fel, amiért gondolkodás nélkül végre­hajtott bármilyen utasítást. Abban az időben jött divatba a vezetés gyerünk-gyerünk módszere. Ki nem emlékezne az igazgatási épületek környékén felállított óriási díszes táblákra? A helybeli festők ezekre rendszerint a) tek­nősbékát, b) gyalogost, c) lovast és d) re­pülőgépet pingáltak. Becsület és dicsőség annak, aki megnyer­geli a tüzes paripát, vagy — ami még jobb — a repülőgépot! Szégyen és megvetés a méltó sorsa azoknak, akik gyalog bandu­kolnak, vagy ami még rosszabb, a nehézkes teknősbéka hátára ültek! A kerületi publi­cisták ostorozó cikkeket gyártottak erről. Cikkeikben villámot és mennykövet szór­tak. Egyúttal kiderült, hogy a lovasok szamá­ra a lassú teknősbéka sokkal veszélyesebb a vad musztángnál! Egymás után bukfen­ceztek le róla! Aki utolsó helyen szerepelt a hosszú listán, az utoljára is szerepelt ott. Az elmaradókat ütötték. Magyarázatra nem adtak módot. Egy természetes fogalom — az objektív ok — eleinte gúnyos, utóbb pedig nyíltan fenyegető színárnyalatot kapott. S az osto­rozókhoz csatlakoztak mindazok, akik röp­tében kaptak el bármilyen irányelvet. "Mivel objektív okokra hivatkozott, meg kell.. .*, "A ... vezető objektív okokra hivatkozva* védekezett... "Ki kell zár­ni... Át kell adni az ügyészségnek .. .* V A KÜLÖNFÉLE vezetők, akár a ga­^ bo na termelés, akár a házak építése, akár az orvosképzés tartozott hatáskörük­be. kezdtek a tényleges munka helyett in­kább azzal törődni, hogy a nyakukat ment­sék. Rettegve egyre azt figyelték, mikor hangzik fel újra a türelmetlen üvöltés: — Gyerünk! Gyerünk! A nagy nyakonvágások ideje örökre el­múlt És senki nem sajnálja ezeket az idő­ket. Más miatt kell sajnálkozni. Itt-ott még szokásban maradt, hogy min­denből akadályversenyt csinálnak. Igaz, most már más, tetszetősebb ürüggyel. »A képcsőgyártás beindításával ünnepel­jük meg szülővárosunk jubileumát !* Amikor az üzemekben megjelenik az első ilyen transzparens, Csak kevesen gondol­nak arra, milyen szomorú következményei lesznek ennek. A TV-képcső — elektronika. Ez nagyon kényes dolog. A gyártási eljárás roppant bonyolult. Előzetes kísérletek so­rozatát kell elvégezni. Eleve biztosítani kell minden egyes rádió-elektronikus be­rendezés fennakadásmentes működését. S ehhez idő kell. A transzparens pedig ki­tartóan emlékezteti az embereket: "Televízió gyári dolgozó! 28 nap van még az évfordulóig. Nem feledkeztél-e meg vál­lalásaidról?* A mérnökök, technikusok, munkások, el­gondolkodnak ezen. Kínosan érzik magu­kat. Közeledik az évforduló, özönlenek az üdvözlő táviratok, de baj van a technoló­giával. Nem lehetne tenni valamit? Es ki­derül. hogy lehet. v — Gyerünk! Nyomjuk meg! És mag­nyomják. |GY KERÜLNEK az üzletekbe olyan TV-készülékek, amelyekhez elővi­gyázatosan az alábbi használati utasítást mellékelik: "Kedves Vevő! Gyárunk TV­készülékeinek csak három hibájuk lehet: 1. Van kép, de nincs hang. 2. Van hang, de nincs kép. 3. Nincs se hang, se kép. Bármelyik hiba esetén haladéktalanul for­duljon a legközelebbi TV-servicehez.* Azzal senki sem törődik, hogy a szeren­csés TV-tulajdonosnak esze ágában sam volt siettetni semmit. Nyugodtan várt vol­na a vásárlással. Megvette volna a készülé­ket, mondjuk egy hónappal az évforduló után. És egyáltalán keveset törődött azzal, hogy a híres Enszk városnak valaha 125. évfordulója is lehet. • De sok bajt okoznak, akik szeretnek mindent alkalmakra időzíteni! ök határoznak úgy, hogy az új műút épí­tését a műkedvelők területi seregszemléjé­nek napjáig kell befejezni, hogy a mada­rak napját az új mosoda üzem behelyezés é­vel kell megünnepelni, s a nagy Nizami ju­bileumára keli megnyitni a forgalmat a legújabb trolibuszvonalon. Az érthető, hogy a szovjet emberek mun­kasikerekkel igyekeznek megünnepelni ál­lamuk történetének nevezetes dátumait. Hagyománnyá vált nálunk a lelkes, harcos munkaverseny. De ennek semmi köze laz -akadályversenyekhez*. Ez két különböző dolog. Ki állítja, hogy az új lakás tulajdonosa éppen szilveszter éjjel, vagy feltétlenül va­lamelyik ünnep előtt akarja megkapni a lakáskulcsot? Valójában egészen más iz­gatja. Olyan házban akar lakni, amelyben nemcsak ünnepnap, hanem hétköznapokon is öröm az élet. Annál is inkább, mert a naptárban összehasonlíthatatlanul több a hétköznap! Jobb szereti, ha utóbb nem nyugtatják ilyesféle magyarázkodással: — Mivel az ön házát május l-re kellett át­adni, túlságosan nedves faanyagot hasz­náltunk. Ez az oka annak, hogy girbe-görbe a padló, s az ablakkeretek megrepedez­tek ... Érzésem szerint még sem vesztek ki ná­lunk az olyan emberek, akik ezt olvasva felhördülnek: — A cikkíró tehát tagadja az ütem jelentőségét! Ej, ej, nem szabad így beszélni! En is mindenki mással együtt azt akarom, hogy gyorsan épüljenek a házak és az utak. für­ge kézzel csinálják a lábbelit és szőjék a vásznat. De a "gyorsan*-hoz feltétlenül hozzá kell tenni — és jól! KOKAT BESZÉLÜNK és írunk a minő­ségről. De elfeledkezünk közben a múlt kellemetlen hagyatékáról — a tömött aktatáskás emberről. Igaz, az az ember ma más szabású ruhát visel. Rég kicserélte már a szürke köpenyt, amelyet valamikor a kerületi szabóműhelyben varrtak számá­ra. De itt-ott ma is az építőállványok kö­zött, a gyárakban és az üzemekben bolyong és bosszantóan trombitálja: — Gyerünk! Gyerünk! Biztosra vehetjük, hogy fejében már érik az oroszországi vízimalmok ezeréves jubileumára időzített, következő roham­munka terve. (L SZEMJONOV cikke a Pravdából) ba, muszáj volt dolgozni — mondja. Sem a beszélgetés elején, som később nem találni szavaiban meghatottságot. Csak az hatódhat meg. aki hallja, miket mond. — Ha kevés volt a ren­delés, nem tartották kifize­tődőnek a gőzgépek befűté­sét, kerékkel olcsóbb volt a kötélgyártás, mint gőzzel. már negyven, vagy ötven éve dolgozik a gyárban. Ha­nem azért, mert nap mint nap újra megszerzi a meg­becsülést munkájával, s eszébe sem jut, hogy arra hivatkozzék, ami már el­múlt. A minőségi brigád Most egy hattagú zsinó­rozó brigád vezetője. S hogy Néha átrendeltek a benti gyárba, vagy a kézi gerebe­nezőben, vagy a finomító­ban dolgoztam. Volt azután, hogy sehol. Ha a kémény füstöl — Akkoriban még nem épült így ki a kötélgyár környéke, s mi itt laktunk a közelben, a Remény utcá­ban. ,.Akkor jöjjenek mun­kára, ha a kémény füstöl* — mondták, s hosszú napok teltek el anélkül, hogy a kémény jelt adott volna. — Fizetés után hétfőre, keddre mindig maradt egy kis pénzem, ha nem több, 20 fillér. De mire észrevet­tem volna, eltűnt. Később jöttem csak rá, hogy a test­véreim zsebeltek ki. Ke­nyérre kellett az is. Tud azután vígabbat is: — Egy időben öt Molnár dolgozott a gyárban, s há­rom Papdi. Volt néhány olyan Molnár nevezetű munkatársunk is, aki nem tartozott; a családba. Így az­után az üzem futballcsapata csupa Molnárból meg Pap­diból állt ki. Azt hiszem különben, annak köszönhe­tem még ma is, hogy jói bírom magam, hogy fiata­labb koromban sokat spor­toltam. Aki nem tud állni Molnár Márton nem tar­zik az úgynevezett érdekes emberek közé. Nem tud iz­galmas történeteket sem a múlból, sem a jelenből. Ép­pen azért érzi úgy az em­ber, ha vele beszél, hogy élettörténetével el lehetne mondani a kenderfonógyár, a szegedi munkásgenerációk egész történetét. Számára mindig a munka volt a leg­fontosabb, az az éltető elem, amely a régi társa­dalmi rendben kibírhatóvá, az újban pedig széppé tette életét. Olyan patak volt ő, amely nem önt ki, de tör­deli a partokat. A legegyszerűbben a te­lepvezetője, Zöldy József fejezte ki ezt a folyamatot. Pedig ő igazán ismeri, hi­szen 1929 óta együtt dol­goznak: — Olyan ember, aki nem tud állni. Persze a felszabadulás után már nem kellett többé kerékkel bajlódni és a füst­re várni. A megbecsülés és a tisztelet ezernyi jele ve­szi körül azóta. — De nem azért, mert (Liebmann felv.) az almák nem esnek mesz­sze fájuktól, bizonyítja, hogy brigádjában testvére és fia sem hagyja sohasem szégyenben. Igaz, azokra is csak szépet lehet mondani, akik nem tartoznak a csa­ládhoz, s kisegítőkre. így azután az egész munkacsa­pat mégiscsak egyetlen nagy család. A kongresszusi mun­kaversenyben elért eredmé­nyük kitűnő. S ha valami extra munkát kell csinálni, mintadarabokat, vagy olyan exportkészítményt, melyre igen kényes átvevő vár — mint legutóbb is a Casab­lancába meg a Bejrutba menő szállítmányok eseté­ben —, a Molnár-féle bri­gádra bízzák. Akkor nem lehet baj a minőséggel. Dehát tényleg meddig bírja még Molnár Márton erővel, lelkesedéssel? — A feleségem már na­gyon szeretné, ha nyugdíj­ba mennék. Majd sor kerül arra is. De jó lenne, ha ki­telne a kerek ötven eszten­dő. Szeretem a munkám, jól keresek, miért ne csinál­nám, ha szükség van rám? Igen, Molnár Mártonra szükség van még. Azt hi­szem, ennél szebb, kifeje­zőbb tiszteletadással nem lehet adózni munkásember­nek. Fehér Kálmán Elektronikus diszpécser Az ukrajnai Liszicsanszk város vegyi kombinátjában elektronikus számítógépet, automata diszpécsert állítot­tak munkába. Az elektronikus diszpé­cser az ammóniagyártás te­rületén, amely több üzem­részre kiterjed, a megadott időközökben 350 mutatót gyűjt össze, elvégzi a ter­melés menetének logikai elemzését és javaslatokat ké­szít a folyamat további irá­nyítására. A lehetséges vál­tozatok sokaságából a leg­eredményesebbet választja ki. Hatéves zeneszerző Tánya Fegykina moszkvai kislány már 4 éves korában saját zenei alkotásokkal büszkélkedhetett. Tánya most 6 éves, s csaknem két tucatnyi szerzeménye van. Az ifjú zeneszerzőnő a da­lokat kedveli a legjobban: a nyáron, Nyikolajev és Po­povics űrhajósokról szóló televíziós adásban "űrhajó­sok vagyunk .. .* című sa­ját dalát énekelte. Tánya zenei érdeklődése már kétéves korában meg­mutatkozott. A billentyűket még alig érte el, de a zon­gorán már kipötyögte a családban hallott melódiá­kat. Négyéves és nyolchónapos volt, amikor kiváló ered­ménnyel letette a Központi Zeneiskola látogatására jo­gosító felvételi vizsgát. Tá­nya jelenleg Anna Artobo­leszkaja neves pedagógusnál tanul. (Artoboleszkaja ' fe­dezte fel az 5 éves Alekszej Naszedkin rendkívüli tehet­ségét is. Naszedkin ma ne­ves zongoraművész, aki dí­jat nyert a második Csaj­kovszkij zenei versenyen.) Élet — lombikban Két amerikai egyetemen sikerült szervetlen vegyi­anyagok bizonyos összetéte­léül előállítani a dohány­mozaik nevű növénybeteg­ség vírusát. A lombikban előállított vírus félóra alatt több száz milliárdra szapo­rodott, és gondos ellenőr­zéssel kiderítették, hogy a -mesterséges* keletkezés el­lenére a vírusok életfolya­mata teljesen normális, sőt betegségkeltő hatásuk sem csökkent. A vírusok szintetikus elő­állítása nemcsak tudomá­nyosan nagy jelentőségű eredmény, hanem gyakor­latilag is igen fontos: mó­dot ad különféle vírusok! életkörülményeinek az eddi­ginél jóval pontosabb ta­nulmányozására és ezzel új gyógyszerek kidolgozására. H/ícsekajők a berlini fa vakon A berlini Fe­hér Flotta hajói, amelyek kora ta­vasztól késő őszig a tavakon és csatornákon szok­ták szállítani a kiránduló utaso­kat, már téli pi­henőre tértek a Treptowi-park kö­zelében, a Spree­parton. Az idén karácsonykor és Szilveszterkor azonban a kecses fehér hajók né­hány órára fel­ébrednek téli ál­mukból. Számos berlini üzemben ugyanis a szak­szervezetek elha­tározták, hogy december 24-én délután és kará­csony két napján a gyermekek szá­mára mesehajók indítására kérik fel a Fehér Flot­tát. Már ez ideig hatezer helyet le­foglaltak a hajó- • kon." Az ötlet újabb ötletet szült: a berlini gyerekek után a felnőttek is igénybe akar­ják venni a ha­jókat. A Fehér Flotta két luxus­hajóját Szilvesz­ter este útnak indítják és a ha­jók újév regge­lén érkeznek vissza a Téli Ki­kötőbe. Azok szá­mára, akik a Fe­hér Flotta luxus­jachtjain akarnak behajózni az új esztendőbe. -Szil­veszter éjszakára gazdag kabaré­programról gon­doskodnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom