Délmagyarország, 1962. december (52. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-24 / 301. szám

6 DÉL-MAGYARORSZÁG Szombat, 1962. december 24. Az ideges mama Találkozunk néha nyugta­lan, ideges gyerekekkel, akiknek oly feltűnő a ko­rukhoz egyáltalán nem illő •egzaltáltságuk* hogy szin­te megsajnáljuk őket. Ha ez a tulajdonságuk nem ma­gukkal hozott, vagy örökölt valami, akkor honnan ered? Tilalomfák Sajnos, nem ritkán a •gondos* mama váltja ki belőlük ezt a reakciót Akadnak ideges mamák, akik annyira féltik a gyer­meküket és oly buzgalom­mal akarják mennél hama­rább "derék, becsületes, fe­gyelmezett* emberré nevel­ni a kicsinyüket, hogy szin­te pokollá teszik vele az életüket. Ki nem hallott még az olyan mamáról, vagy ki ne ismerne ilyet, akiből kora reggeltől estig szakadatlanul így ömlik a szó: — Pistike: ne menj oda! Pistike: ne gyere ide! Pis­tike: ezt nem szabad! Pis­tike: megverlek! Pistike: már megint pancsolsz! Pis­tike: már megint piszkos a kezed! Pistike: ne kiabálj! Pistike: ne futkoss! Pistike: ne lármázz! Pistike: hall­gatsz rögtön! Pistike, Pisti­ke, Pistike... Az ilyen Pistike bármer­re is tekint a világban, csak tilalomfákat lát. Neki semmit sem szabad, neki minden tilos, kis lelke meg­telik gátlásokkal és ezek a gátlások később annyira ösz­szesűrűsödnek, hogy daccá válnak: Pistike lázadni kezd a maga módján. És ekkor a mama így panasz­kodik: — Haszontalan, rosszgye­rek az én Pistim, önfejű, makacs, már odáig jutott, hogy nem fogad szót még nekem sem. Istenem, iste­nem, mi lesz ebből a gye­rekből! Jaj, de megvertek vele! Az élet nem néma Dehát minek is engedel­meskedett volna ez a Pis­tike? Ha az ideges mama valamennyi parancsát betar­taná, akkor hasonlítana azokhoz a műzeumi aranyo­zott amorettekhez, amelyek bájosan mosolyogva, dundi kis testüket a fénynek ki­tárva, angyali szépségben — de tökéletes némaságban és mozdulatlanságban bá­mulnak az üres semmibe. Csakhogy az élet nem né­ma, nem mozdulatlan. El­lenkezőleg: tűz és mozgás, hang és zörej, járás, kelés — sőt: futás! Hagyni kell tehát a gyer­meket tevékenykedni. Ez nem azt jelenti, hogy min­dent elnézünk neki. Az a rossz gyerek, akiről Molnár Ferenc megírta, hogy sze­reti a kávédarálóban darál­ni a tojást, szereti felgyúj­tani a függönyt és kimaszí­rozni a petét a selyemher­nyóból — nem ideálunk. A rossz tulajdonságokat csírá­jában észre kell venni és ki kell gyomlálhatni a gye­rekből. De mindent a maga idejében. Mindent fokoza­tosan. Nem egyszerre zú­dítva valamennyi észrevéte­lünket a gyermekre, mert megbénítjuk vele. Keressük az alapvetőt! Ha mindig a legfontosabb feladatot oldjuk meg ha mindig csak az éppen leg­kirívóbb hibát akarjuk megszüntetni, akkor lesz eredményes a munkánk. A gyermek rossz tulajdonságai között az alapvetőt kell megkeresnünk, a fundamen­tálisát. És ha a gyermeklé­lek édes virágoskertjéből mindig csak a logcsúnyább gyomokat Irtjuk kl — tü­relemmel és szeretettel — feltétlenül elérjük a célt: a bájos, kedves és életvidám gyermeket. Szerencsére sok olyan édesanya van már, akinek ilyesfajta tevékenysége min­denkinek példaként szol­gálhat. F. M. _ R>- « Uf lakás- - vzfyi tokás ÖLTÖZKÖDÉSI ABC Öltözködésünkben gyak­ran tévesen hordunk, illetve kombinálunk össze külön vásárolható ruhadarabokat. A blúz és a szoknya, vagy a kosztüm viszonyának is megvannak a maga szabá­lyai. A leggyakrabban előfor­duló hibák egyike a minta­féleségek "keverése*. Koc­kás, csíkos, virágos vagy más mintázást viselni egy­szerre: csúnya. Sajnos na­gyon sokszor látni, mond­juk, kockás szoknyát emp­rimé-blúzzal. Pedig, ha vé­giggondoljuk, hogy a min­tázás tulajdonképpen díszí­tés, már észre is vettük, mi­ért helytelen, szinte bántó két különböző jellegű — és anyagú — darabot együtt felvenni: két egymástól tel­jesen idegen díszítőelemet halmoztunk egymásra. A szép mindig egyszerű. A legokosabb hát — és főleg a legízlésesebb — mintás szoknyához egyszí­nű felsőrészt, mintás blúz­hoz viszont egyszínű aljat viselni. Mégpedig olyan szí­nűt amilyen a mintában előfordul. (Példa: fekete alapon drapp-tégla-világos­zöld kockás szoknyához drapp, téglaszínű, vagy vi­lágoszöld blúzt és kardigánt viselhetünk. A kötött ka­bátka és a blúz színe nem kell azonos legyen, csak ne hozzunk még egy új színt az összeállításba.) Egyedül a fehér, vagy vajszínű blúz az, ami mindig, mindenhez ülik. Mielőtt áttérnék a színek törvényeire, csak annyit még: csíkos és kockás min­tákból általában az egysze­rű, angol fazonú, sportos ruhák csinosak, míg a pu­hább, nőiesebb rajzú anya­gok (pötty, virág, absztrakt minták) alkalmasak a hú­zott, harangszabású franciás formákhoz. A színek játékát nem ennyire egyszerű összefog­A szem kozmetikája A szemn a legfeltűnőbb egész megjelenésünkön. Ha a szemhéj fáradtságtól, ál­matlanságtól vagy a szeles időjárástól gyulladásos, ajánlatos langyos kamilla­teával borogatni. Egy evő­kanál szárított kamillateát forrázzunk le 2 deci forró vízzel, és ha langyossá hült, vattát belemártva helyez­zük szemünkre. Ezt a mű­veletet ötször-hatszor ismé­teljük meg. A hársfavirág­tea is igen jó. 10—12 percig borogassuk szemünket vele, azután töröljük szárazra a bőrt, a szem környékét pe­dig kenjük be zsíros krém­mel. Ha szemünk alatt meg­duzzad a könnyzacskó, jó hatást érhetünk el reszelt nyers burgonya borogatás­sal. A burgonyát hámozzuk meg, mossuk le alaposan és reszeljük finomra. Majd egy kicsit nyomjuk ki a levét, nehogy arcunkon végigcsu­rogjon. Két gézdarab közé kenjük a burgonyát és kö­rülbelül 15 percig hagyjuk a szemünkön. Utána töröl­jük szárazra a helyét és zsfros krétnmel kenjük be bőrünket. A duzzadt szemhéjnak jót tesz a reszelt burgonyából, lisztből és tejből készült ke­verék. Egy evőkanál fi­nomra reszelt burgonyát ke­verjünk össze egy kávéska­nál finom liszttel és két ká­véskanál tejjel. A pakolást éppen úgy alkalmazzuk, mint az előzőt. A mai modern kozmetika a kikészítésnél a szemet hangsúlyozza. Mindig szá­molni kell a fény-árnyék hatásával. Este a szem ki­készítésénél kétféle szem­ceruzát is használhatunk. A szemrést barnával vagy fe­ketével húzzuk meg — szemszín szerint —, a szem­héjra zöld és kék ceruzát is használhatunk. Ha zöld­del húzzuk meg, akkor zöl­des árnyalatot kap a szem­héj, s erre estélyi kikészí­téshez egy kis ezüstöt is kenhetünk. A szempillákat perdítsílk fel és vagy szem­pillalakkal vagy sima olaj­jal fényesítsük. P. R.-né lalni, hiszen árnyalatokon is sok múlik. Általában sötét­hez világosat, s világoshoz sötétet viseljünk. A színek ellenkezősége vidám, friss benyomást kelt. Az egymás­hoz közelálló színek vi­szont unalmasak. Nem szép a barna a bordó mellett, ugyanakkor sikerült meg­oldás: szürke kosztüm bor­dó blúzzal, vagy pulóver­rel. A túl színeset kerülni kell. . Fóti Margit Kenguruzsebes és Sorok a A legdivatosabbak az olyan táskák, amelyeket a dolgozó nők a munkahe­lyükre vihetnek magukkal. Ezek lényegében nagymére­tű, többzsebes retikülök. Bőséges a "rakodóterük*, az­az elfér bennük mindaz a holmi, amit a dolgozó nő szükségesnek tart. Ismét divatos lett a vállra akaszt­ható táska. Ezt különösen azok a nők kedvelik, akik több holmit kénytelenek magukkal vinni, vagy gyer­meket kísérnek. Gondoltak a tervezők a kislányokra is, nemcsak a mamákra. Méreteiben elté­rő, de formában azonos ki­vitelű táskák készülnek a leánykáknak is. Utazáshoz textilből, műbőrből remek táskák, bőröndök és kalap­skatulyák készülnek. Van­nak olyan textil táskák is, amelyek összecsukott ál­lapotban nem nagyobbak egy retikülnél, de kinyitva megfelel egy bevásárló zsák­nak. Újabban divatosak a két­színű cipők. Ezekhez iga­zodóan készülnek kétszínű táskák is. Vannak fekete­fehér, barna-fekete, fehér­piros és egyéb színösszeál­lítású táskák. A táskák egy része a szokásos műbőrből készül. De vannak újszerű filmnyomott mintás, szövet­utánzatú műanyag és sísái anyag készítmények is. Általános feltűnést keltet­tek az idén az úgynevezett kenguruzsebes táskák. En­nek külső zsebében helyez­FELÉPÜLT a ház, átadták a szövetkezeti lakás kul­csát, kezünkben a várva­várt kiutalás. A sok izga­lom után itt a nagy öröm, de — ilyen az emberi ter­mészet — máris új gondo­kon töprengünk. Hogyan is rendezzük be az új ott­hont? Ahány eset, annyifé­leképpen jelentkeznek a problémák. Sok különféle esetnek mégis van közös vonása: mindenki szépen szeretné elrendezni maga körül az új otthont, az új életet. Szépen ... Sokak számá­ra a "szép* azt jelenti, amit jobb módban élő ismerőse­iknél láttak — most, vagy a múltban. Dió telehálót, feketére politúrozott kombi­nált szobát, világítós reka­miét és sok-sok csipkét. Má­sok a bútoráruház kiraka­tát figyelik, sőt talán a ké­pesújságok lakberendezési oldalát is, és csakis a leg­újabb vonalú világos szek­rénykéket, kagylóhajlású, tarkaszövetű foteleket lát­ják szépnek. És akadnak persze bizonytalanok, tájé­kozatlanok, akik most sze­retnék megtudni másoktól, mit tekintsenek szépnek, követendőnek. Mi most nem elsősorban a bútorok kiválasztásához szeretnénk tanácsot adni. Ez tudniillik — ha megle­pően is hangzik — nem a legelső, nem a legfontosabb kérdés. Másképpen kell a dolgot elkezdeni. Valahogy úgy, hogy megpróbáljuk el­képzelni jövendő életünket az új lakásban. Másnak, jobbnak, mint ahogyan ed­dig éltünk. Jö VOLNA a gyerekeknek olyan helyet biztosítani a tanuláshoz, ahonnét nem kell elüldözni őket, ha va­salni akarunk, vagy ha férjünk hazajön és a va­csorát kéri. Jó volna, ha a rádió nem bömbölne az al­vó kicsinyek fülébe, a vil­lany nem sütne a szemük­be. Jó volna, ha apa szak­lapjait és szerszámait nem kellene mindennap újból visszapakolni a ruhaszek­rény aljába, hanem lenne valami állandó, rendes és mégis kéznél levő helyük. Jó volna, ha anélkül lehet­ne vendegeket fogadni, hogy erre a célra külön át­törökös mintás... táskákról hető el a táskához láncolt pénztárca. Óriási a válasz­ték az aktatáskákban. Új­szerű a törökös mintás tex­tilhez hasonló műbőrtáska. A modellek száma több­százra szaporodott. rendezzük a lakást, ha fá­rasztó tornamutatványok nélkül ágyazhatnánk reggel és este, ha a terítés nem jelentené a szoba és a konyha közötti távgyaloglást és akadályfutást. Jó volna, ha a gyerekek ruháját úgy tudnánk elhelyezni, hogy ők maguk is elérjék a fiókokat (sőt ki is tudják húzni), s így maguk tartsanak ren­det. Jó volna, ha könnyebb lenne a takarítás és végül: nagyon jó volna, ha nekünk (családanyának) is lenne egy zugunk, ami csak a miénk. Talán csak egy kis asztal: egyik fiókjában kézimunka, másikban a háztartási könyv, családi levelezés, íróeszközök, harmadikban szépitőszerek. Az asztalka fölött kis lámpa, mellette kényelmes karosszék, amely­ben nemcsak dolgozni lehet, hanem pihenni is, rádiót hallgatni, s közben a nyi­tott vagy üveges ajtón át szemmeltartani a szomszéd szobában pajtásaikkal ját­szó gyermekeket. Ha elképzeltük az életet, a hétköznapokat és az ün­nepeket az új lakásban, jö­het a következő állomás. Papírt, ceruzát, vonalzót veszünk elő s felrajzoljuk á lakás alaprajzát. Megter­vezzük benne a szülői- há­lóhelyét és a gyermekekét, az étkezés, a tanulás, a vendégfogadás szinterét, apa munkahelyét a mag un K. kis pihenősarkát — mindazt, amiről eddig beszéltünk. ' Csak ezután vesszük szám­ba a mindehhez szükséges bútorokat. A meglevőket és azokat, amelyeket még be kell szerezni. Az ágynemű­tartót, hogy kényelmes le­gyen az ágyazás, a polcos­fiókos, kihúzható munka­lapos szekrénykét apának, az alacsony, könnyű komó­dot a gyerekeknek és így tovább, és így tovább ... HA ÍGY járunk el. nem biztos, hogy lakásunk a szomszédasszony hőn óhaj­tott kétszoha-összkomforto­sához fog hasonlítani. De az biztos, hogy hasonlít majd a mi életünkhöz, kényelme­sebbé, nyugodtabbá, tehát szebbé teszi mindennapun­kat. Vargabéles és White Lilly Szilveszteri ételek, italok A Szilvesztert sokan töl­tik otthon. Barátok társa­ságában, a televízió műsora mellett poharazgatva bú­csúztatják az 1962-es évet. Mivel kínáljuk a barátokat? Erre a kérdésre adott vá­laszt a szegedi Hungária Ét­terem vezetője, Balikó Béla és konyhavezetője, Gergely Károly. Néhány jó tanácsot mondtak a vendégeket váró szegedi háziasszonyoknak. Káposztaleves (10 sze­mélyre). Hozzávalók: 50 de­ka savanyú káposzta, 70 deka füstölt csont, 12 deka szalonna, 20 deka kolbász ízlés szerint bors, só, kö­ménymag, paprika, hagy­ma, 12 deka liszt és 8 deka zsír. A kimosott káposztát a csontlébe tesszük főzni, a szalonnát kockára vágva megpirítjuk és ezzel zsemle színű rántást készítünk, paprikával színesítjük. Scsi-leves (10 személyre). Hozzávalók: 75 deka csont, 50 deka édeskáposzta, 3 deka paprika, 2 deci tejföl, 12 deka füstölt szalonna, 10 deka savanyú uborka, 20 deka vegyes zöldség, bors, só és kapor. A káposztale­veshez hasonlóan kell elké­szíteni. A káposztát hosz­szúra kell elvágni, a többi kelléket pedig kocka alakú­ra. Tálaláskor ízesítjük a tejföllel. Prágai sodor (10 személy­re). Hozzávalók: 1 kiló füs­tölt sertéstarja. Savanyúká­poszta-főzeléket kell készíte­ni, ebben kell megfőzni a tarját, majd felvagdalva tá­laljuk zsemlegombóccal. Vargabéles. Húzott rétes­levelet kell készíteni. Ehhez igen könnyen hozzájuthat­nak a háziasszonyok, hiszen az üzletekben is lehet kap­ni készen réteslapot. Tölte­lék: 3 deci vastag tejföl, 5 darab tojás, 5 darab hámo­zott, kockára vágott zsem­le (túró helyett). A tojás fehérjét kemény habnak verve az egész masszát óva­tosan összekeverjük, majd mazsolával, cukorral és só­val ízesítjük. Vajazott edényt, üvegtálat a rétes­tésztával kibéleljük s a töl­teléket a közepébe öntjük. A rétestészta többi részét a tetejére borítjuk, s közép­meleg sütőben sütjük. Puszta coctail (édes, 10 személyre): 3 deci kecske­méti barackpálinka, 2 deci mecseki, 3 deci tokaji édes szamorodni, összekeverjük, pár szem cseresznyebefőttel ízesítjük, s a lehetőségekhez képest hidegen, jéggel fo­gyaszthatjuk. White Lilly: 3 deci Triple­Sec, 3 deci gin, 3 deci rum. összekeverjük, s máris fo­gyaszthatjuk. őszibarack bólé. 10 deka porcukor, 40 deka ősziba­rack kompót, 15 cent Trip­le-Sec, vagy Mareshino li­kőr, 10 cent konyak, 1 liter fehér bor. összekeverjük leveses tálban, negyed óráig állni hagyjuk, hogy az ízek összeérjenek és utána ke­hely, boros-, vagy bóléspo­hárban tálaljuk. Gycrntck-sarok HONNAN VANNAK A HALAK? Néger népmese nyomán Valamikor fényes Napunk nem egyedül járt az égen, valamikor réges-régen körülvették gyermekei, mint ahogyan ma a Holdat körülveszik a csillagok, s a sok kis Nap szinte sütött lepipálván a vén Napot. Volt is akkor hőség, az emberek mind elbújtak madarak is földre hulltak szép pirosra perzselődve; mégse jutott az emberek szájába egy árva falat, — de kinek lett volna kedve kint állni a sok Nap alatt? Egyszer a Hold gondolt egye s a vén Naphoz beállított: "Elárulom, hisz nem titok, gyermekeink bajt okoznak, bút hoznak az emberekre — dugjuk őket egy nagy zsákba és a zsákot dobjuk tűzbe, folyóvíznek mély sodrába.* Belement a vén Nap könnyen Akkor a Hold haza menvén, sok kavicsot össze szedvén rakja őket a zsákjába; aztán — ahogy megbeszélték — kimentek a folyóvízre és ki-ki a maga zsákját hajította be a vízbe. Eljött az éj s látja a Nap: a Hold körül a sok csillag most is csak úgy ragyog, csillog és keserűn átkozódik: "Lám, becsaptál, hazudós Hold! Holnap én is mind kifogom vízbe dobott gyermekeimet, s magam mellé visszahozom.* Csakhogy másnap a folyóból mihelyt egyet kihalászott: szegény gyermek egyet tátog, kettőt tátog — s már meg is halt. Mindegyikkel ugyanígy járt, amelyiket kihalászta; nem ragyogott, nem is nézett egyik sem már az atyjára. Végül is, hogy mind a parton ne pusztuljon, hagyta őket, bent a vízben, ott élőket. — Innen vannak hát a halak! Am a Nap a ravasz Holdat azóta is hajkurássza, azóta is folyton ott jár dirrel-durral a nyomába. Szüts László

Next

/
Oldalképek
Tartalom