Délmagyarország, 1962. november (52. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-07 / 261. szám
fi DÉL-MAGYARORSZÁG Szerda, 1962. november 7. cAftkizrj rBuialon: Iöö, sfílus, színész A színművész játékstílusának megható rozasa •igen bonyolult dolog. Különösen az, ha filmről, filmszínészről van szó, mert a filmművészetben nagyon nehéz élesen elhatárolni, mit adott a műhöz a rendező, és mit a színész. Aztán azért is, mert a filmforgatás körülményei befolyásolják az alkotómunA Sz eteden holnap, november 1-án kjzdotli. szovjet filmhét alkalmiból kö/«:jllk Alekv/ej Ratalovnak, a világhírű szovjet filmszínésznek a cikkét. Ba lalovot a szegedi közönség a Szállnak a darvak és legutóbb az Egy év kilenc napja című filmben látta. tását. De ahhoz, hogy valakit megértsenek, nem elég pusztán egy nyelvet beszélni a nézokkeL Ezer dolog van még, amely nélkül halott a nyelv. Az érzelmek legfinomabb árnyalatai, az arc egy rezzenése, a gondolatok belső menetének megjelenítése, — mindez a hangosan kimondott szónál semmivel sem gyengébb fegyvere az igazi művésznek. Ha ez nem így lenne, akkor például senki ja, a stílus mégis változik. CIA_ visszapillantani a ' B múltba, s máris világosan látjuk a megújhodásnak ezt a végtelen folyamatát. Emlékezzünk a némafilmekre, s hasonlítsuk öszsze őket az első hangosfilmekkel. ezeket pedig a 40-es évek alkotásaival. Még a legtapasztalatlanabb néző is azonnal észreveszi itt a szembetűnő változásokat, egyebek között a stílus változását. Semmi alapunk nincs azt gondolni, hogy ez a termusának fogalmát szerintem csak a rossz filmrendezők • | találták ki, azok. akik — ka menetet, a jatek stílusai, ahelyett, hogy becsületesen s ezeket a körülményeket beismernék — nem tudnak legtöbbször sem a rendező, megfelelően bánni, -gazdái- sem nézné meg és játszaná sem a színész nem tudja kodni- a színésszel, nem el újra meg újra a Hamlcmegváltoztatni. Végül pedig tudják kihozni belőle azt, tet, a dan herceg több száz azért is, inert nagyon nehéz amit lehetne — inkább évvel ezelőtt megírt törtépontosán kimutatni, hogy a ilyen ködös fogalmakkal ta- netét. Következésképpen a színművészét uj. korábban karóznak. színész nemcsak magában meg nem ismert iranyzatára Azt kérdezheti valaki: de hordozza a kor szellemét hayalo fittel®nek mik a -tar- mi Jegyen azokkal a színé- nem az alkotás nagy fegyvetozekar Mindez így van. de szekkel. akikből a színházi reként használja azt fel művészi ábrázolás forrná- körülmények annyira -kilóg- olyan eszközként, amely nélnak-, hoRy bármilyen film- kül képtelen lenne igazi ha>szerepet kapnak, .mindegyik tást gyakorolni nézőire, s alakításukon érezni a mes- amely nélkül elkerülhetetleterkéltséget. az erőszakolt- nül megsemmisülne a színész ságot, a színházban pedig— és a néző közötti kapcsolat ahol rivalda, kikészítés és tiszt® távolság van a széksorok és a színpad között — tűrhetöek? De ha a színészi ábrázolás mai vonásairól beszélünk. nyugodtan számításon kívül hagyhatjuk az ilyen színészt. Nem pusztán azért, mert nem felel meg a filmre, hanem legfőképpen r , , amiatt, hogy 6 a régi, már meszetes folyamat manapsag Ietant játékiskola elveinek megrekedt, s holnap nem hordozója. s itt n^ nem a hoz uj termést Nekünk, akik Hlrn gajfe* jelegéről van ebben a korban élünk, ne- szó hanem a ^^ tehethez meglátni valamennyi ágéról, belső árnyaltságáról, változást, kitapintani az uj ^ — formák -kereteit-, ám ez természetesen nem jelenti azt, hogy meg se kíséreljük. Ha a filmművészet színészi játékának stílusáról beszélünk, rögtön beleütközünk egy régóta húzódó vitába, amely a -színház védelmezői" és a -filmpártiakközött folyik. A -filmpártiak" úgy vélik: minthogy a film végeredményben személy eafrint a rendező kezében születik meg. a filmszínésze játékstílusa is teljesen tőle függ, a rendező ábrázoló módszerének szolgálatában áll. Másrészről a -színház védelmezői" azt állítják. hogy a film kizárja az -alkotás" lehetőségét, s a -technika", az -ipar- követelményei megkötik a színész kezét, még csak nem is gondolhat semmiféle egyéni Btílusra. Van bizonyos igazság mind a két felfogásban. ny^ő "ítlróá^végíredmény- marosan eltűnik mindaz, ami hajtás is elegendő válasz lett ben összehasonlíthatatlanul korábban elvitathatatlanul volna a mondatra, erősebben és lényegesebben sok nehézséget, kellemetlen- Senki sem mondhatja érhát a színészi játék stílusa- séget okozoM a filmszínész ről a jelenetről, hogy gyerszámára, s ami tulajdonkép- meki naivsággal játszották pen eddig speciálissá tette el, mert hiszen erejének és ezt a munkát magával ragadó varázsának Az idő, a környező valóság titkát éppenséggel a színészi mindenekelőtt azért gyako- produkció egyszerűségében, rolja a legnagyobb hatást a hitelességében találhatjuk színészi játék stílusára, mert meg. maga a színész is ember, A színésznek ez a képessészíncszből, aki gyen- aki emberek, saját kortársai ge, amellyel egész lényét, ben vagTpaSbban szól! között« Ondjaikkal és örö- szenvedélyének minden ere' akit rosszul használtak meikkel együtt éL S ezen kí- jét egyesíti az idővel, amelyvül minden színművész arra ben él, s a nézővel, akinek törekszik, hogy nézői a leg- alkot, az az utóbbi évek szítükéletesebben megértsék, nészi sikereinek a korábbiakEmlékezetes az a nap. amikor Leningrádban először mutatták be a .,Tiszta égbolt" című filmet A film második fele ment már. az a rész, amelyben Oleg Tabakov csillogó szemét mutatja a vászon, s ez a mondat hallható: ,Jgen. én tudom, hogy te igazi kommunista vagy. Kommunista. De akkor, miért nem vagy a pártban?" A nézőtéren döbbenetes csend volt. S nemcsak a szavak súlya miatt. Mindenekelőtt azért, mert a ma embere szólt művészi "leifejézö ® zközeTnek 3 yBf-?nró1 a ,ma emberéhez, tárházáról. lényével, a legcsekélyebb színészi nyomaték rtélI {ct.il/ most a film tech- kül beszélt a színész, átérezLassUK nifcájának és sa- ve és művészien értetve minjátosságainak hatását a szí- de" ^ gyújtó erejét... nészre. Szinte szó szerint a Ezt megelőzően pedig Urszemunk előtt turnk el, a banszkij Asztahov egyik legmulte lesz mindaz, amire , , . .. azelőtt szükség volt á forga- Slkerultebb mondata hallattáshoz, a kamera előtti já- szott: "Az, amit én átéltem tékhoz A filmek érzékeny- az életben, elég lett volna ségének fokozódásával csök- száz olyannak, mint te vagy kent a Jupiter-lampak íz- p. „„_ . . Z zasztó hősége és vakító lé- E$ m°St Sem fcann^ a helV nye. A kamera szabad moz- zetem De ha elölről keltené gásával kitágult a filmese- kezdenem az életet, ugyanígy lekmény korábbi szűk keré- élném le. A te számodra szép te, a filmkazetták gyakor- szó a kommunizmus, de én latilag nem szabnak határt a felvételek időtartamának, s tökéletesedett a hangfelvétel is. Röviden: a technika fejlődése, a gazdagabb mesterségbeli tapasztalatok révén hattele éltem ét élek." Lepergett a szöveg® rész, de a kép még nem fejeződött be. A színészek szeméről, arcáról annyi minden leolvasható volt még, hogy egy sóra, mint a munkakörülmények, vagy a rendező felfogása, ábrázoló módszere.* Ez a megállapítás egyformán érvényes a filmszínészekre és a színpadi művészekre, egyiküknél nem kisebb a hatása, mint a másiknál. A jó va, fel a filmesek, a film megjelenése után semmiképpen sem rossz színész, pen úgy, mint ahogy a rossz mert *z basznos neki is, nö- tói megkülönböztető sajatosszinészböl sem lesz jó attól, hogy sikeres filmszerepet alakított. Meil®leg gyakran ezekkel a végletekkel igyekeznek bizonyítani: egyik, vagy másik színész természetében, egyéniségében bizony® megfoghatatlan adottságok rejlenek. amelyek valamiféle titokzatos -kinematograíizmu6" komplexumát alkotják benne. S' ezt a -kinematografizmust" határvonalnak tekintik, amely különválasztja a színház és a film művészeit. Ezt a határt azonban szinte mindennap — hol ezen, hol azon az oldalon — a legkisebb nehézség nélkül átlépik. Mi tehát tulajdonképpen a -kinematografizmus". honnan került elő, és mivé fejlődhet? A színész kinematograüzveli művészi tekintélyét, ha- sága. Idős parasztpár ballag a vasútállomás felé Olyan hetven® a bácsi, és felesége 5—6 évvel fiatalabb. Szótlanul ballagdálnak egymás mellett. Ahol a jegenyesor kezdődik, a néni hirtelen meggyorsítja lépteit, mert befütyöl a vonat még kint, a szemafornál. De arról Nánás felől. Mondja is az öreg: — Ez esak a nánási. Ha csak a nánási, akkor nem kell úgy sietni. A néni visszalassul. Nem ismeri úgy a vasúti rendet Kijön ugyan minden hónapban egyszer az állomásra, hallott is már arról. hogy a szembejövő debreceni vonatot a nánási itt Dorogon várja be. mert csak itt van kitérő, de ki tartja azt fejben? Illő is, hogy a nánási várja a debrecenit, mert amaz a komótosabb: a munkásokat hozza Debrecenből, meg így hét végén P®tröl. Minden hónap első szombatján kiballagnak ide az állomásra, s várják Pestről haza egyetlen gyermeküket a Rózsit. Három éve került fel a lány Pestre. Pest meszsze van ide, kétszáz-e, vagy háromszáz kilométer, nem futhat haza minden szombaton, de még így, havonta egyszer is nehézkes szegénynek. |V| ikor a jegenyesor végét elérik, hogy rálépjenek a széles betonútra, meg kell állni, mert özönlik az utas a nánási vonatból. Ki kell várni a cifra, szín® ruhákba öltözött lányokat asszonyokat, ünneplő sötétbe bújt férfiakat mert lassan haladnak a nagy melegben. Igaz, fűti őket a hatalmas bőrönd is, amit sűrűn kell váltani egyik kézből a másikba. Az állomás épülete előtt, a kis' virág®kert közepén pirosra f®tett pad áll. arra telepednek. A néni hátrasimítja fejkendője alatt ősz® haját az öreg meg pödör egyet, a bajuszán, és szótlanul, álmodozó szemekkel vizslatja a bent álló vonat ablakában az utasokat — Na, jó csomó utas — mondja is megállapítva, de a néni másfelé kalandozik: 17 éve ugyanígy várta a háború után másik gyermekét a katona fiát. Szinte az egész falu kint volt az állomáson. Egyiknek is. másiknak is borult a nyakába valakije. csak az övébe senki. Senki de senki. Mert az ő fia nem jött. Istenem, még ma is várja talán. Milyen jó lenne, ha ezzel a vonattal most megérkezne. Volna tán már 40 év® is az a gyerek. Meg se ismerné. Bandi. Andris. Elsz-e. halsz-e valahol? Utoljára a Don mellett Rosztovnál látták. De jó volna, ha most jönnél haza, drága fiam, lelkem gyönyörű szép magzatja. Éppen hájastésztát sütött sárgarépával töltve. Igaz ugyan, hogy akit most vár, a Rózsi is nagyon szereti, pedig Pesten él már mióta. Nem azért süti, mintha nem telne különbre, csak ez laktatós, meg finom. Nagyon finom. Rózsi is ezt követeli, ha hazajön minden hónap első szombatján. Azt mondja, P®ten sehol nem sütnek ilyen jó hájastésztát, de amit sütnek, abban is csak túró, dió, meg más efféle encsem-bencsem nyalánkság van, soha egy kis reszelt, cukroeott sárgarépa. Hogy lehet anélkül élni? Roesi is kifinomult közöttük, de alig várja, hogy hazajöjjön és elébe tegye a nagy tál hájast j> edig az a lány nagy ember: úgy gépel, mint a villám, meg úgy leírja amit mondanak neki, hogy Ián hamarább, mint ahogy kimondják Csak hányja a vonalakat az irkába, kit így, kit úgy. de el is olvassa mind egy szálig. Csuda ok® lány. Hej, Andris, AndrisI DÉNES GÉZA ! A MiA LÖDI FERENC: MEMENTÓ A várost sokszor elhagyod, hajnaltól késő estig, és fntsz a parton, fűz ölén. hol szíved felmelegszik. Elfut, ki fél a többitől, elfut, ki fél magától — iszonyú csönd a hallgatás, hát ordíts 151, te bátor! F®zülni, fájni volt erőd s eztán sem élhetsz másképp. Volt rá időd. hogy megtanuld: a fény testvére — árnyék. Magyar valóság volt bizony a csontok bús zenéje. Szerzője torzzá istenült, s benned is szerzeménye. Töröld meg szád, az árulót: te ls Dózsába faltál. Bosszút vársz érte félve most. z miatta meg se halsz már... Kegyetlen jóság vesz körül: magad maradsz magaddal, s e rengeteg útjait nem járja át a hajnal. Szisszentél volna egyszer is. kl volt a néppel szolga, semhogy sebére úgy felelj: -Tipikus, jó a dolga". S mert sokszor mondtad, hitte és csillapult düheben. — Ölelni, ölni nélküle nem tudsz földön, a Kiváltál, s vissza nem találsz mert forró szégyen éget. Embersűrűbcn élsz, te vad. és nem lelsz menedéket. Elfut, ki fél a többitől, elfut, ki fél magától, s mielőtt újra visszatér, nyitott szívére ráforr. kám, mi lenne most, ebben a világban belőled, ha itthon volnál. Olyan feje volt annak is. hogy - okosabb, mint a tanítóm®terének. Legalább professzort nevelnének most abból a fiúból, vagy minisztert abba a palotába, ahol ez a lány gépel. Debrecen felöl, a kitérőnél csattogva robog be a másik vonat az állomásba. A vonatajtókon özönlik ki a nép, a szombaton hazatérő munkások tömege. S egy fehérpetty®, pirosruhás, tűsarkúcipős sudár lányka is leugrik fürgén, hosszú szőke haja a vállára csapódik. Megkapja pepita bőröndjét, s igyekszik a kijárathoz. Az öregember odakiált: — Rózsikám, itt vagyunk! A lány boldogan perdül a két ' öreg elé. Megcsókolja egyiket is. másikat is. De ahogy az anyját csókolná, látja, hogy arca ráncaiban patakzik a könnye. — Miért sfr, édesanyám? %De a mama semmit nem szól. — Ugyan mondja már, talán megbántottam valamivel? Vagy olyat írtam volna? A mama csak hallgat- Előkerül zsebéből a gyászszegélyű zsebkendő is, s m®t már teljés erejéből belezokog. Mert ha nem is jön az a fiú, Bandi, Andriska, hát mit csináljunk?: bele kell nyugodni. Andris nem jön soha. Nem jöhet. Nem bír. Andris ... nin® többé. Nincs. De hogy ez a lány... — perdül-sereg. fürgén-vidáman, kiöltözve, mintha nem is az ő ivadéka lenne, hanem valamifajta ,.. olyan volt urasági kisasszony. Meglátszik, hogy nem volt még kapa a kezében. Az ember azt se tudja, hogy fogadja a saját gyerekét Ő magának csak akkor volt ünnepje, ha egy szép berliner kendőt kapott • az anyjától, amivel bebugyolálhatta a t®tét Testvére, Zsupposné púpot kapott az uraságnál a szakadásig tartó munkától. Bátyja volt az egyetlen, aki úri hivatalt kapott: harangozó lett a görögtemplomban, de azt se látta soha senki foltozatlan nadrágban. Hát ki lehet ezt bírni? És minisztériumban dolgozik, a maga ura, jói él, bőrönd ... szép ruha ... Mikor csókolta öt meg egy kisasszony is? ... És a mama belezokog a zsebkendőbe. A lány tovább erőlteti: — Azért mégiscsak... az ember egész hónapban dolgozik ott fent P®ten, de nincs kedve hazajönni, mert itthon mindig elrontja éd®anyám az egészet, mintha gyász lenne. Mire való ez az örökös hisztlzés? A mama megérzi lánya hangjában a türelmetlenséget. Jaj, nehogy megsértse. Akkor még havonta egyszer se jön haza. Tényleg, miért is kell örökösen sírni? Miért i jönnek itt az állomáson az ember fejébe azok a gondolatok? Miért? Megembereli magát. Feláll átkarolja a lányát, megindult vele tipegve a kijárat felé. Még kint az utcán is szimmongat a zsebkendőbe. S alig haladnak a jegenyefákig, újra elfogja a gyertgeszívű édesanyák visszatartott, mégis kifelé folydogáló keserűsége. Mert Andriska még akkor született frissiben, még mikor fiatalok voltak, de Rózsi i jóval később, mégjs im hogy megnőtt, mire megvénültek. I? ózsi persze minderről semmit nem tud. Még toppant is az újra felszakadozó könnyekre: — Nem érdem® ide hazajönni, legfeljebb kétszer egy évben: húsvétkor meg karácsonykor. Mert én látom, hogy csak bánatot okozok édesanyámnak. Az öregember, a lány apja se bírja már tovább türelemmel. Nem a könnyeket, azt ő nagyon is megérzi. Hogy ez a lány mindig nem tanult szép szót. Na, majd most, jó szóval Nagy, kemény kezével átfogja a lány puha derekát • A mama csonJ tos kezefeje is a » markába akad * ott a Rózsi de• rekánál, azt is J >*ielegen meg• szorítja, mintha 2 csak biztatná az öregasszonyt, aztán rekedt basszushangján belebölcselkedik a lány fiilébe: — Rózsi-Rózsi... kislányom ... tudhatod, milyen gyenge a szíve anyádnak. Rózsi most már mindent magért: hát nem bánatában sir a mama. hanem örömében. örül neki, amiért hazajön. Mert az a mamának: nagy öröm. Tényleg, az ember akkor i» tud sírni, ha nagy öröme van. Atkapja szaba kezébe a bőröndöt, a másikkal átkarolja a mamát, fejét ráhajtja a vállára és boldogan összecsókolja: — Mama! Mamácskám! Nem gondoltam én azt komolyan. Ne féljen, ezentúl minden kéthétben hazajövök, legalább egyszer. Csak ne sírjon már. Jó, drága jó mamácskám? A mama előbb az öregre néz nagy hálával, amiért olyan szépen odamondta a lánynak. De jobb is, hogy nem említette föl Andrist. Sokkal jobb. Minek is. Ez a szép, hogy örömében sír. Hadd higgye az a lány. Neki nem szabad tudni, hogy milyen nagy bánat nyomja a szívét. Hogy mikor őt meglátja az állomáson, mindig az a nagy fekete bánat borul reá. Otthon, egyedül semmi nem fáj, még d is beszélget Andrissal, hogy más ne hallja persze. Mert még azt hinnék, hogy magában beszél. Pedig nem: Andrissal. Rózsi ezentúl minden kéthétben hazajön egyszer. Ja), ekkora örömtől hogy is lehetne szólni? Hang nem akar kijönni a torkán, csak nyelni és nyelni kell. Pedig várja az a lány, hogy szóljon rá valamit, még megint hisztérikásnak mondja majd. Hát hogyne örülne. Minden kéthétben hazajön... Alig bírja fulladozva elcsuklaní: — Várlak bíz* én, éd® lányom,1 hogyne várnálak. De nemcsak én meg apád: vár majd téged az, asztalon mindig egy nagy tál hájastészta ís. jó vastagon töltve cukros sárgarépával. — És szép csendesen lányára mosolyog egy könnycsepp mögül. Ahogy haladnak be a faluba. úgy szárad a könny, fogynak a szomorú gondolatok. Még néha-néha oda is mosolyog a lányának: — Hát abban a nagy városban mi újság?... Voltál-e már az új pannarámában?... Hej. mikor még mi voltunk először. 29-ben. Igaz-e, apja?... Hanem te lány, vihetnél ám fel magaddal egy pár kiló babot, meg zöldséget, mert annak még itt falun ls nagy szeme van. A lány visszakedélyeskedik egy-egy p®ti élménnyel, mennyi friss áru van a közértekben. nem kell oda bab meg zöldség, olcsó a kész főtt étel is az üzemi konyhán. A mama meg már kacarász is: — Ne mondd .,. Nahát... Ki hinné... Hát olyan az.? ... Míg a főtérre érnek, végigvidámolják az utat. F) e a nagy vidámság közben is lobogtatja a mama kezében a friss nyári szellő azt a könnytói ázott gyászszegélyű zsebkendőt. Csak odahaza, mikor a nagykapun is beléptek, ott meri elrejteni a kebelébe. Mért arra a gyászszegélyű zsebkendőre, amíg csak él, mindig, de mindig szüksége lesz.