Délmagyarország, 1962. november (52. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-07 / 261. szám

Szerda, 1962. november 7. DÉL-MAGYARORSZÁG 7 KATONA SÁNDOR: B barátság és testvériség legyében It^fxeick a Ilonán HépUa<ztácsa&á$ fát A Bukarestben eltöltött két nap után indultunk el a program szerinti hatnapos országjárásra, amelyre elkí­sérte küldöttségünket Anton Moicescu, a Román Nagy Nemzetgyűlés alelnöke, Ste­fan Ticea, a Minisztertanács néptanácsokkal foglalkozó szervének vezetője, Maria jában 600 munkás tanul. Az egészségügyi feladatokat 600 ágyas üzemi kórház és 22 üzemi orvos látja el. A mun­kások átlagkeresete 1000— 1200 lei havonta. Az üzem minisztériumi irányítás alá tartozik. Az üzemben lefolytatott beszélgetéseink kedves epi­zódja volt, amikor üzemi lá­A petróleumipari berendezéseket gyártó üzemben Manulescu, a Román Nőszö­vetség országos elnöke, Fló­rián Borz nemzetgyűlési kép­viselő, a Külügyminisztérium protokollfőnökének helyette­se. Az első napos Ploestibe, a román kőolajipar központ­jába utaztunk. A városba ér­kezve a tartományi népta­nács székházában találkoz­tunk a tartomány és a vá­rosi néptanács vezetőivel, és folytattunk baráti beszélge­tést A Ploesti tartomány terü­lete több mint 1 millió hek­tár, amelyből 480 ezer hek­tár szántó, 430 ezer hektár erdő és 33 ezer hektár szőlő­terület. A tartománynak nyolc rajonja és négy városa, va­lamint több mint 1 millió la­kosa van. A tartomány szék­helye, Ploesti, közel 130 ezer lakosú. Románia kőolaj-ter­melésének egyharmadát itt nyeri. Legnagyobb üzeme a Május 1, mely petróleum- és olajfúró berendezéseket, ku­takat, szivattyúkat, komp­resszorokat gyárt. Ebben az üzemben 8 és fél ezer mun­kás dolgozik. Termelésének 54 százalékát exportálják. Komoly hő- és vízi erőmű is van a városban A tartomány területén négy textilüzem is működik, a tartományi nép­tanács irányítása és ellenőr­zése alatt. Ez a város a második vi­lágháború utolsó éveiben az amerikai repülők bombázása következtében rengeteget szenvedett. Épületeinek 85 százaléka, lakosságának 70 százaléka pusztult el. Érde­mes megemlíteni, hogy Ro­mániának felszabadulása előtt — a királyság idején — nem volt petróleum, olajfú­ró iparági berendezéseket gyártó üzeme. És negyed­száz idegen, kapitalista tő­késcsoport húzta a hasznot Ploesti természeti kincseiből, a kőolaj-termelésből. A Ro­mán Munkáspárt Központi Bizottságának érdeme, hogy Európa egyik legkorszerűbb petróleumipari berendezése­ket gyártó üzemét hozta lét­re Ploestiben. Itt olyan fúró­berendezéseket gyártanak, amelyekkel 2000 mélységen túl is be lehet hatolni a föld mélyébe. Az üzem nyers­anyag-szükségletét — több üzem kooperációja révén — a román ipar állítja elő. Az üzemnek önálló acélöntő vil­lamos kemencéje is van. Ter­melése 4—5 év óta állandóan és egyenletesen emelkedik: 1960-ban 20 százalékkal, 1961-ben 25 százalékkal tel­jesítette túl éves termelési tervét. A termelékenység évente 15—16 százalékkal növekedett. Az üzem szakközépiskolá­togatásunk végén Papp Ká­roly képviselő társam, a Zala megyei nagylengyeli olajbá­nyák igazgatója arra kérte az üzem vezetőségét: a meg­rendelt fúróberendezéseket szállítsák le mielőbb a ma­gyar kőolajiparnak, hogy a feltárást mi is fokozni tud­juk. fy+AM. ütemű kidtwiáüd (ejjtődé* A tartomány korszerű ipara mellett szembetűnő a gyorsütemű kulturális fejlő­dés is. Évente 24—25 iskolát építenek ebben a tartomány­ban. Jellemző a múltra, hogy a királyság idején Ploestiben 2000 ügyvéd látta el a külön­böző kapitalista tőkéscsopor­tok érdekvédelmét Ma, a volt ügyvédi kamara hat­emeletes székházának 80 ter­mében a tartományi és vá­rosi művészeti tanács irányí­tásával komoly kulturális élet folyik. Itt is folyik az építkezés. Ebben az évben 5300 lakást építenek Ploesti­ben — kétharmadát előre gyártott elemekből, a legfej­lettebb technika alkalmazá­sával. A jövő évi lakásépítke­zési tervek itt is elkészültek, s már folyik felülbírálatuk, jóváhagyásuk. A tervek sze­rint 1963-ban 190 millió leit fordítanak lakásépítkezésre. Ebben a tartományban — de ezt tapasztaltuk minden tar­tományban — két önálló ter­vezőintézet működik; egyik 210 dolgozóval az Építés­ügyi Minisztérium irányítása alá tartozik. Itt tervezik az üzemi és a közületi építke­zéseket. A másikban, a tar­tományi néptanács tervező­intézetében 170-en dolgoz­nak, s fő profiljuk a laká­sok tervezése. A román népi­gazdaság különböző üzemei­ben a termelési érdekeltség úgy i6 jelentkezik, hogy a megtakarítást, a vállalati nyereségtöbbletet lakásépít­kezésre használja fel a népi­tanács végrehajtó bizottsága a következő évben. Termé­szetesen az üzemek dolgozói részére. A néfUtutáodóti munkája Ploestiben — a várcenézés mellett — megismerkedtünk a tartományi és a helyi nép­tanácsok munkájával is, amelyeknek ügyrendje, szak­igazgatási szerveinek felépí­tése hasonló a mi tanácsi rendszerünkhöz. A tarto­mány nálunk a megyének, a rajon a mi járásunknak felel meg, csak természe­tesen jóval nagyobb területet fognak össze. A tartományi néptanács 143 tagja negyed­évenként tartja üléseit. A végrehajtó bizottság havonta kétszer ülésezik. Szakigazga­tási szervei az ipari, egész­ségügyi, kommunális gaz­dálkodási, kereskedelmi osz­tályok. A mezőgazdasági ta­nács a mezőgazdasági ter­melés, a művészeti tanács a kulturális élet irányításával foglalkozik. Nagy érdeklődés kísérte a város környékén — az úgynevezett Nagyhegyen — a Szőlészeti és Borászati Kísérleti Állomáson tett lá­togatásunkat. Ez a kísérleti állomás több mint. 30 ezer hektár szőlőterületen fejt ki tevékenységet. Az állomás kutatórészlegében 13 kutató 1000 hektár szőlőterületen folytat termelési és fajtane­mesítő kísérleteket. Az állo­máson 3 irányú tevékenység folyik: termelési, kutatási és szakoktatási, önálló szak­középiskolájának tanulói a kutató és a gyakorlati mun­kában tevékenyen részt vesznek. Az állomás borkom­bináti üzemrésze korszerű gépi felszerelése névén a szőlő feldolgozásától a piezs­gő készítéséig minden borá­szati, borkezelési folyamatot ellát. Naponta 10 vagon szőlő kerül sajtolásra, feldolgo­zásra. A fehér és a vörös bort adó fajták feldolgozása külön történik. A borkombi­nát 8 és fél ezer hektoliter befogadóképességű erjesztő­tartályokkal rendelkezik, amelyekben a must — mes­terséges stabilizáció segítsé­gével — 6—7 nap alatt ki­forr. Az automatizált gépi felszereléssel óránként 200 hektoliter bort tudnak ke­zelni. A kutatóáUamM iQatg&tája Énnek a kutatóállomásnak az igazgatója egy magyar származású fiatal szakember, László István, aki igen jól ismeri a magyarországi sző­lő- és bortermelési viszonyo­kat is. A szőlőföldeken meg­tett több kilométeres gya­loglás után bizony nagyon jólesett az ebéd és a —bor. »Útimarsallunk« alig tudta a küldöttség tagjait a késő délutáni órákban a Brassóba induló autókba "beszervez­ni*. Mintegy 30 kilométeres út után derült ki, hogy Papp Károly és Lehotkai István képviselőtársaim a szívélyes búcsúzkodás közben le is maradtak az indulásról... Fejlesztik a megyei tájkultúrákat Hatszáz holddal növekszik az öntözéses paprikaterület Csongrád megye két vi­lághírű tájkultúráját, a sze­gedi fűszerpaprika- és a ma­kói hagymatermesztést je­lentős mértékben fejlesztik már a következő gazdasági évben. A cél az. hogy bizton­ságosabbá tegyék a termelést és függetlenítsék az időjárás szeszélyeitől e terményekkel való ellátást. A fűszerpaprikánál évtize­dek óta visszatérő probléma az aszály, amelynek hátrá­nyait érzik a gazdaságok gyakran már a palántázás idején.­Az 1963-as év lesz az első, amikor jelentős változás történik ezen a téren. Idén megyénkben legfeljebb négy­száz hold fűszerpaprikát ön­töztek. Jövőre öt új, nagy­teljesítményű esőztető be­rendezést helyeznek üzembe. Ezek segítségével további hatszáz holdra tudnak vizet vezetni. Az öntözött területen hu­szonöt-harminc százalékkal növekszik a terméshozam. Az új esőztető berendezése­ket a legjobb paprikatermő földeken a szegedi Üj Élet és Táncsics, a gyálaréti Komszomol, valamint a rösz­kei Kossuth, Lenin és Petőfi Termelőszövetkezetek tábláin kívánják üzemeltetni. A makói hagyma jól tűri az aszályt, de a jégverés gyakran tesz benne kárt. Megfigyelték azonban, hogy a jégkártétel rendszerint csak bizonyos területsávokat szokott érinteni. Efeért az elemi csapás okozta ki­eséseket a termőterület szélesítésével akarják csök­kenteni. Az idei hatezerről hétezer holdra növelik a hagymate­rületet. Űj "hagymás* táj van kibontakozóban Hódme­zővásárhely határában és a szegedi járás tiszántúli föld­jein. Természetesen arra vi­gyáznak, hogy a hagymaterü­let növelésével ne szenved­jen hátrányt a fűszerpiaprika­termesztés. Újabb fiszai zárógátak építésével segítik az öntözéses termelés fejlesztését MI5K0LC « TtSlÁLÖK! , VÍIlÉPttO Már többször írtunk arról, hogy a tiszalöki vízlépcső­höz hasonló vízzárógátak építését tervezik a Tisza más piontjain is. Olvasóink közül többen kérték, ad­junk bővebb felvilágosítást a létesítendő új vízművekről, s az ezzel párhuzamosan bő­vülő öntözéses gazdálkodás­ról, vízellátásról. Többek ké­résére közöljük ezt a tér­képiét a tiszai öntözhető te­rületekről, megjelölve a már meglevő és tervezett vízzá­rógátak helyét is. A földrajzi adottságoki miatt hazánkban a térké­pen jelölt úgynevezett Ti­sza-völgy vízigények kielé­gítése jelenti a legtöbb gon­dot. A terület jelentősége az ország életében igen nagy. Ugyanis a Tisza magyaror­szági vízgyűjtő területe több Less-e jó bor, sógor ? Vége felé a szüretnek Ilyentájt minden esztendőben megkér­dezik a szőlősgazdák egymástól: lesz-e jó bor, sógor? A minap én is ezt akartam megtudakolni az egyik rúzsai magyartól. Azért választottam öt, mert úgy néztem, ő csak tudja. A jobb lába valahogyan min­dig elébe állt a balnak. Még szerencse, hogy nem az ő csapásán vágott magának utat a Tisza, mert akkor még sokkal kacs­karingósabb lett volna. A sógor azonban nem fogadta a köszönésem sem. Ehelyett megcélozott az udvaron egy jókora mérle­get. Keményen megmarkolta a mázsa desz­ka támláját, és egyre csak ezt kérdezte tőle: hát kend kicsoda? Mondom, szóra sem méltatott a sógor, de aki látta öt, az igazán megérthette: bolon­ditó tüze van már az idei murcinak. Sem­mivel sem lehet hitványabb, mint a tava­lyi. Megállapítottam, hogy igen jó lehet, ha már a mázsát is sógornak nézik tőle, de mégis felkerestem G ác s Lászlót, a Csong­rád-vidéki Állami Pincegazdaság főborá­szát. Mégis ő, mint oz alföldi borok egyik hivatalbéli fókóstolója mutatná be lapunk olvasóinak az idei termést. Segített a be­mutatásban P rie g er Ferenc főmérnök is. Ezt hallottam tőlük: — Az idei szőlőtermés kicsit »megcsalt* bennünket. Még a szeptemberi becsléskor is 14 és fél mázsás körüli átlagot vártunk, most meg már a tizenötöt is jócskán meg­haladtuk. Mire teljesen kész lesz a szüret, bejön a 15 mázsa 50 kiló szőlő holdanként. Vannak olyan községek, mint Röszke, meg Sándorfalva környéke, ahol az 1958-as re­kordot is meghaladta a mostani termés. Várakozáson felül termett a pusztamérge­st rizling is. Ez pedig azt jelenti, hogy jö­vőre még több palackos bort tudunk majd készíteni, mint az idén. Kifogástalan lett a Kistelek környéki kövidinka is. A kisteleki pincészet eredeti­leg 8 ezer hektó mustra és szőlőre kapott felvásárlási tervet. Eleinte attól féltek, nem sikerül majd teljesíteni, most pedig már túl vannak a 12 ezer hektoliteren is. Sze­ged vidékén és újabban az alföldi bikavér hazájában, Csongrádon is — ahol a híres kadarkát termelik — nagy kedvet kaptak a termelök a pótszerződések kötésére. Jó pár ezer hektót még behoznak ezekre is. — Jellemző volt az idei szüretre — foly­tatta a főborász —, hogy a termelők sok­kal de sokkal nagyobb gondot fordítanak a jó minőségre, mint máskor. Az összes termésnek mintegy a 70 százalékát fajtisz­tán, válogatva szüretelték le. Ennek termé­szetesen az a magyarázata, hogy a fajtiszta áruért most lényegesen több pénzt kapnak. Kényelmes, szép szüret volt az idei — mondották a szakemberek. Szépséghibájá­ul talán csak annyit említhetnénk, hogy itt-ott valamivel alacsonyabb lett a cukgr­fok a szokásosnál. — Es ez mit jelent? — kérdeztem. — A fogyasztók számára semmi hát­rányt — mondotta a főborász. — Ugyanis a kevésbé cukros mustokat sűrítéssel meg­erősítjük, akár 13—14 Maligánd-fokos mi­nőségi borokat is előállíthatunk belőlük. Megtehetjük ezt, mert a mennyiségben nincs hiány, hiszen kellemesem, csalódtunk. Vállalatunknak a mostani utolsó negyed­évre 70 ezer hektoliter felvásárlási terve van. Még nincs is készen teljesen a szüret, máris 55 ezer hektónál tartunk. Nem úgy, mint más esztendőkben, most edényekben sem volt hiány. Százháromezer hektoliter bort tud tárolni szükség esetén a pincegazdaság, s mint elmondották, amint növekszik a termés, évről évre nö­vekednek a Csongrád megyei pincék is. Például 1965-ben tnár 260 ezer hektoliter bort tárolhat a Csongrád-vidéki Állami Pincegazdaság. Nos hát, ha még olyan kevés eső esett is a nyáron, mégis sok nóta termett a tőké­ken. Jöhet már a szüret utáni nagy lako­dalmi szezon, s folytatódjanak a kiadós disznótorokkal. Cs. J. mint 44,5 ezer kilométer, az ország területének csaknem fele. Az ország szántóterüle­tének piedig 60 százaléka. A Tisza-völgy csapadék­ban legszegényebb terüle­tünk s ezen a vidéken leg­nagyobb az átlaghőmérsék­let és a napfénytartam is. Ezért a párolgás is nagyobb ezen a vidéken, mint más­hol. A csapadék sok évi át­laga alig éri el az 550 mil­limétert. Nyári hónapokban sokszor igen hosszú száraz­ság sújtja a Tisza völgyét: Tizenkét napnál hosszabb szárazság általában három­négy évenként jelentkezik; húsz napnál hosszabb pedig 10—15 évenként fordul elő. Az eddigi leghosszabb idejű szárazság 1921-ben és 1961­ben volt, 78 nap. A tiszavölgyi öntözőrend­szerek kiépítése nemcsak a mezőgazdaság érdekét érin­ti. A szerteágazó öntözocsa­tornák lehetőséget nyújta­nak az ipar nagyobb mér­tékű decentralizálására. A vízlépcsők járulékos módon, évi 450 millió kilowattóra vízi energiát szolgáltatnak majd. A térképen számokkal jel­zett körzetek egy-egy már megépült, vagy létesítendő öntözőrendszert jelentenek. Ezek közül Csongrád megye területén van a szentesi 7­es, a percsorai 8-as, a hód­mezővásárhelyi 10-es, az al­győi 9-es és a Maros völgyi 11-es körzet. Légágyúk oltalma alatt készül a szegedi marhagulyás A Szegedi Paprikafeldol­gozó Vállalat, amely fokoza­tosan éleimiszeripari kombi­náttá alakul, bevezette a marhagulyás és a húsleves­pior gyártását. A nyershús tárolásához igen érdekes el­járást dolgoztak ki, amely­nek fő kelléke az úgyneve­zett légágyú. A megfelelő hőfokra lehűtött levegőt az agyúszerűen kiképzett külön­leges berendezéssel közvet­lenül a húsra fúvatják, így nincs szükség a hűtőkam­rákban szokásos bonyolult és költséges csőrendszerekre. Az alacsony hőmérséklet elő­állításához 50 százalékkal kevesebb villamos energia kell. mint a hagyományos módszerekkel. A légágyúval felszerelt üzemrész építkezése megkez­dődött és jövőre, az üzembe­helyezés után 30 vagonnal tudják növelni a gulyás és a húslevespor gyártását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom