Délmagyarország, 1962. november (52. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-24 / 275. szám

DÉL-MAGYARORSZÁG Szombat, 1982. Tanácskozik a VIII. pártkongresszus (Folytatás az 1. oldalról) igényel. Mindenkinek világosan kell látnia: az eszmék területén ni nos békés egymás mellett élés. Nem az eszmék, hanem a fegyverek terén követelünk leszerelést. Az eszmei-ideológiai küzdelem elengedhetetlen resze a két világrendszer harcának, nem ellentéte, hanem szerves része a békéé egymás mellett élés politikájának. Pártunk Ideológiai és kulturális munkája olyan belső körülmények között bontakozhat ki, amikor a szocialista termelési viszonyok győzelme az egész népgazdaságban kedvező lehetőségeket teremt ahhoz, hogy az eszmei-kulturális forradalmat most már teljes terjedelmében — az egész népet felöleló módon — következetesen végigvigyük. Az új társadalmi viszonyok közé került osztályok és rétegek — s még inkább az egyes emberek — tudatában még hatnak a régebbi osztályviszonyok körülményei között keletkezett polgári és kispolgári, főleg nacionalista, a vallásos, az individualista nézetek. Az Ideológiai küzdelmet olyan viszonyok között folytatjuk, amikor a párt széles körű szövetségi politikát folytat és valamennyi társadalmi erőt egybefog a szocializmus teljes felépítésére. Ideológiai munkánkat annak tudatában kell végeznünk, hogy az eszmei harc — a gazdasági építőmunka mellett, azzal együtt — az osztályharc főterülcte lett. fe a harc ma főleg arra Irányul, hogy — a szocialista termelési viszonyok alapján dolgozó osztályok tudatából száműzne a régebbi helyzetükben keletkezett polgári és kispolgári nézeteket, és kialakítsa, megszilárdítsa a szocialista tudatot ée erkölcsöt; mélyítse el a nemzet politikai egységét, teremtse meg a marxizmus-^leninlzrmus alapjain nyugvó szocialista nemzeti egyseget; — segítse elő a szocialista termeleni viszonyok között élő osztályok közötti lényeges különbségek felszámolását. Kállai Gyula ezután rátért a párt ideológiai és kulturális munkájának néhány konkrét kérdésére. — A párt propagandamunkájában nagy szerepe van a sajtónak. Ma már nemcsak a párt lapjai, hanem az egész magyar sajtó a párt politikáját képviseli. A sokmilliós óssz példányszámban megjelenő napi- és hetilapok, a szinte minden család lakásában levő rádió, az egyre ssélesebb körben elterjedő televízió, a Párt politikájának etoé számú közvetítőivé és a tömegek gondolkodásának, a közvéleménynek igen fontos formálóivá váltak. E nagy felelősséget átérezve, mind több újságírónk dolgozik a szocialista újságírót megillető rangnak megfelelően, azaz közéleti politikai személyiségekhez méltó módon, népe odaadó szolgálatában látja el megtisztelő feladatát. A sajtó harcoljon következetesebben a párt politikájáért és világnézetéért, hirdesse a szocializmus igazsagát. Ogy látjuk, hogy lap* jainkban tovább kell erősíteni a kezdeményező és a kritikiii szellemet. Az újságíróktól a mainál nagyobb segítséget várunk a tömegek szocialista erkölcsének és magasabb szintű Ízlésének formálásában. Pártunk propagandatevékenységének egyik legfőbb célja: a raocfatlsta erkölcs normáinak meghonosítása az egész nép tudatában. A kapitalista világban az emberiség legjobbjai által helyesen kidolgozott erkölcsi normák többsége nem érvényesülhetett, mert a kizsákmányolás szörnyű viszonyai az embert a másik ember farkasává tették. A helyes, nemes, magasztos erkölcsi elvek csak a ml társadalmunkban érvényesülhetnek, s magasabb szintre emelkednek, mórt kiegészülnek a szocializmus, a kommunizmus eszményeivel: a kizsákmányolás és elnyomás elleni harccal, a szocialista hazafisággal, más népek megbecsülésével, harcuk támogatásával, a szocialista humanizmussal, a köz javára végzett munkával, a magánélet tisztasagával, olyan vonásokkal, amelyek emberré teszik aa embert. Egész kulturális életünkben döntő jelentősége van a közoktatás fejlődésének. A VIJ, kongresszus határozatait végrehajtva széles körű társadalmi vita alapján kidolgoztuk és törvényerőre emeltük iskolarendszerünk reformját. Ma már munkánkban az első helyre a reform tartalmi kérdéseinek helyes megoldása került Ismételten hangsúlyozzuk, hogy az Ifjúság nevelésének és az iskolareform megvalósításának legfontosabb tényezője: a pedagógus, A kongresszus színe előtt mondunk köszönetet az immár százezernyi nevelőnek az ifjúság nevelésében, a szocialista szellemű közművelődés fejlesztésében végzett áldozatos munkájukért Kedves Elvtársaki Tisztelt Kongresszus! Ma az általános- és a szakműveltség színvonalának emelése társadalmi, politikai, gazdasági előrehaladásunk egyik legfontosabb feltétele. A szocializmus teljes felépítése ez eddiginél nagyobb mértékben igényli az egyetemet, főiskolát végzett szakemberek alkotó közreműködését A népgazdaság fejlesztésének — még jóvé nem hagyott — távlati tervei szerint 1980-ig hozzávetőleg ISO Gáspár Sándor: ezer főiskolai és egyetemi végzettségű szakembert kell képezni. A felsőoktatás előtt két nagy, egymástól elszakíthatatlan feladat áll: a nagyarányú mennyiségi fejlesztés és az oktatás reformja útján a szakemberképzés tudományos és világnézeti színvonalának emelése. Tudományos életünk fejlődése az elmúlt években meggyorsult. A jövőben még inkább döntő feladatnak kell tekinteni a tudomány és a termelés szoros. elválaszthatatlan kapcsolatát. Az egyre erőteljesebben megvalósuló szocialista nemzetközi munkamegosztásnak megfelelően kell kialakítani a tudományos együttműködést is. Fontos feladatok várnak a társadalomtudományokra: még jobban kell segíteniük a szocializmus teljes felépítésének munkáját. Kedves Elvtársak! Tisztelt Kongresszus! A Központi Bizottság beszámolója megállapította, pártunk politikai befolyása erősödött az irodalomban és a művészetekben is. Az írók és a művészek táborában megnövekedett, erősödött az a törekvés, hogy műveikkel a szocializmus építését szolgálják. Darvas elvtárs felszólalásában az irodalommal kapcsolatban néhány helyes elvet fogalmazott meg. De mi azt szeretnénk, ha e tételek nem maradnának sokáig főleg írói hitvallások, hanem minél előbb irodalmunk élő gyakorlatává válnának. Gyakran kérdezik tőlünk: lehat-e kísérletezni? Támogatjuk a kísérleteket, hiszen a pártnál, a kommunistáknál különb és nagyobb kísérletezők nincsenek! De mi az űj utakra a marxizmus—leninizmus eszméitől vezérelve és a nép szolgálatának hivatástudatával lépünk, ezeknek a kísérleteinknek meghatározott célja, tartalma és szilárd eszmei alapja van. Az irodalmi és a művészeti életben is, csak akkor vezethetnek eredményre a kísérletezések, ha szintén szilárd, elvi alapon történnek. Végigtekintve az ideológiai és kulturális élet legfőbb kérdéseit, pártunk ez irányú tevékenységének k i vetkező fő irányait jelölhetjük meg: Eszmei felvilágositó-nevelő munkával tevékenyen dolgozzunk azért, hogy végképp száműzzük a polgári és kispolgári nézeteket népünk tudatából, s biztosítsuk a szocialista tudat, a szocialista erkölcs győzelmét Az ideológiai munka az osztályharc fontos feladata, amely megteremti a marxizmus—leninizmus világnézeti glapjan nyugvó szocialista nemzeti egységet, és közelebb viszi népünket az osztály nélküli társadalomhoz. Mivel arra törekszünk, hogy a szocializmus teljes felépítését a két világrendszer békés versenye közepette valós') suk meg, a párt elméleti tevéKenysége sokat, és állhatatosan foglalkozzék a békés egymás mellett élés kérdéseivel, adjon választ az emberek ehhez kapcsoló aó kérdéseire. Pártunk propagandatevékenységét emeljük magasabb színvonalra, igazítsuk jobban a gyakorlati követelményekhez, az egész nép szocia.ista nevelésének feludataihoz. Érjük el, hogy a propaganda felkarolja és átalakítsa a szocializmus teljes felépítése sorén keletkező jó, helyi tapasztalatokat. Kulturális életünk legfontosabb kérdésének továbbra is a közoktatást, és a szakemberképzést tekints ik. Valósítsuk meg a kijelölt időre az iskolareformot az alsó-, közép- és felsőoktatásban, s gondoskodjunk arról, hogy a népgazdaság megfelelő számú és felkészültségű, kommunista meggyőződésű szakembert kapjon. A tudományos kutatómunkát közelítsük még inkább a népgazdaság igényeihez és a szocialista nemzetközi munkamegosztás követelményeihez. Határozottabban gondoskodjunk arról, hogy az elért tudományos eredmények a műszaki fejlesztés során gyakorlati alkalmazásra kerüljenek. Az irodalomban, a művészetekben, a tömegek öntevékeny művelődési és művészeti mozgalmában erősítsük a kultúra szocialista tartalmát, Vigyük győzelemre a szocialista kultúrát A párt eszmei munkájának fő célkitűzése az, hogy egész népünket megtanítsuk szocialista módon élni, dolgozni és gondolkozni. Odaadással és kitartóan munkálkodjunk azon. hogy e nagy célt minél előbb elérjük. — Fejezte be nagy tapssal fogadott felszólalását Kállai Gyula elvtárr Állandóan növekszik a párt szerepe, a pártmunka jelentősége —- Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak, Elvtársnők) A Központi Bizottság kongresszusi irányelvei és beszámolója hosszú időre meghatározzák a szocializmus teljes felépítésével kapcsolatos tennivalókat. — A szervezeti szabályzat módosításának az a célja, hogy továbbfejlesszük a párt belső életét, s hogy a párt, mint a társadalmi átalakulás vezető ereje, elef

at tudjon tenni a fokozott övetelményeknek is. Gáspár elvtárs ezután arról beszélt, hogy a snwIsliMSS teljes felépítése során állandóan növekszik a párt sasrepe, a pártmunka jelentős***, majd így folytatta felszólalását: — A párt politikai iránvvonala helyesnek bizonyult. A párt jól határozta meg legfontosabb céljait, a politikai. a gazdasági és a társadalmi élet valamennyi területén. A párt vezető szerepének érvényesülése folytán jól funkcionált a proletárdiktatúra rendszere, s az abban helyet foglaló valamennyi szerv tevékenysége fellendült, hatékonyabbá vált. Az állami, a gazdasági vezetés, a szakszervezetek, s valamennyi mozgalmi és társadalmi szerv a párt eszmei irányításával önállóan oldja meg feladatait a maga sajátos szerepének megfelelően. Ebben rejlik előrehaladásunk egyik fő mozgatóereje. Pártunk marxista—leninista módon értelmezi hivatását: nem uralkodik, hanem vezet, irányit. Nem törekszik arra. hogy átvegye, vagy korlátozza az állami szervek, a szakszervezetek, vagy a többi tömegszervezet szerepét, s a feladatok megvalósításában érdemben támasakodik rájuk. A vezetés fő módszere á meggyőzés Ezután a párt vezető szerepéről az előadó egyebek között a következőket mondotta: — A párt me a vezetés fő módszerének a meggyőzést tekinti. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a párt szerepe csupán eszmei felvilágosító és nevelő munkára korlátozódik, hiszen a párt a proletárdiktatúra legfőbb vezető ereje. Egyesek úgy vélik, hogy a vezetés mai felfogása és gyakorlata valamiféle liberalizmus a párt részéről. A valóságban azonban csakis a meggyőzés módszere teszi lehetővé, hogy a tömegek megértsék és magukévá tegyék a párt céljait, s minden erejükkel törekedjenek megvalósításukra. A meggyőzés, mint a vezetés alapvető módszere, persze, bizonyos értelemben nehezebb és bonyolultabb, mint a parancsolgatás. Végső soron azonban célravezetőbb, mint a párt lényegétől idegen, bürokratikus vezetési stílus Továbbiakban Gáspár elvtárs rámutatott, hogy az 1950-es években elterjedt bürokratikus vezetési módszer szorosan összefüggött a személyi kultusszal, a tömegek lebecsülésével. A párt vezető szerepének marxista—leninista értelmezése és gyakorlata szükségszerűen következik a személyi kultusz felszámoláséból; abból, hogy a párt meg van győződve: a tömegek érdekeit kifejező politika és minden reális feladat végrehajtásához meg lehet ée meg kell szerezni a tömegek támogatásúi. Majd hangsúlyozta: a szocializmus teljes felépítésének időszakában állandóan nő a párt vezető szerepe a társadalmi és gazdasági élet minden területén. Azért mert a népgazdaság egységes szocialista alapjának létrehozásával gazdaságunk egészében összhangba kerültek a termelőerők és a termelési viszonyok. Ez lehetővé teszi a termelőerőknek az eddiginél sokkal nagyobb arányú ée gyorsabb fejlődését. Ez azonban nem spontán folyamat. A termelőerők fejlődésével, a nemzetközi, szocialista munkamegosztás bővülésével együtt, a gazdasági feladatok is tnind bonyolultabbá válnak, és így fokozódik a tudatos elem, a tudományos alapokon álló, messze ©lőrelátó vezetés, és ezzel a párt szervező ós irányító tevékenységének jelentősége. A proletárdiktatúra mindinkább magán viseli az össznépi állam vonásait. Államunk demokratikus alapjai szélesednek, a fejlődés mindjobban megköveteli a nép tehetségében, szorgalmában, alkotóerejében rejlő összes energiák kibontakoetatását A továbbiakban Gáspár elvtárs a pártnak a gazdasági építő munkával kapcsolatos feladatairól beszélt, majd így folytatta: — A pártszervezetek, amelyeknek az a feladatuk, hogy segítsék, irányítsák és ellenőrizzék a hatáskörükbe tartozó gazdasági vezetőket, olykor helytelenül értelmezik szerepüket. Előfordul, hogy átnyúlnak a gazdasági vezetők feje felett, helyettük akarnak Intézkedni. Egyes gazdasági vezetők viszont a népgazdasági érdekek rovására előtérbe helyesik a vállalati helyi érdekeket, a terv teljesítését olykor a dolgozókat védő törvények és rendeletek megsértése árán is szorgalmazzák, nem építenek eléggé a dolgozók kezdeményezéseire, olykor kényelmességet tanúsítanak az alapvető gazdaságpolitikai határozatok végrehajtásában. Az ilyen jelenségekkel szemben erélyesen fel kell lépni. Nem kell félni a vitáktót és a súrlódásoktól, mert csak így lehet leküzdeni a hibákat mind a pártszervezetek, mind a gazdasági vezetők munkájábanElvtársak! A szocializmus teljes felépítésével járó fokozott követelmények kielégítése megköveteli a párt belső életének egészséges továbbfejlődését a pártdemokrácia és a centralizmus szerves, harmónikus egysége alapján. Politikánk a reális valóságra épül A centralizmus érvényesülését pártunkban döntő módon bizonyltja, hogy a VII. kongresszus céljait egységesen hajtottuk végre. Ezután az előadó a párton belüli demokrácia fejlődéséről beszélt, majd így folytatta: — A párton belüli demokráciának fontos mutatója a kollektív vezetés érvényesítése a pártmunka minden láncszemében. Csak a személyi kultusszal való gyökeres szakítás, a vezetés szigorú kollektivitása tette lehetővé az MSZMP szamára, hogy olyan politikát folytathasson, amely nem egyes személyek szubjektív elképzeléseire. hanem a valóság szilárd talajára épül. Csak a kollektív vezetés teszi tehetővé azt is, hogy a káderek kiválasztásánál és elosztásánál — általában az emberek megítélésénél — ne egyesek esetleg azubjektiv előítélete, hanem a kollektíva tárgyilagos, józan véleménye jusson érvényre, hogy a kádermunkából is kiküszöböljük a szubjektivizmust. Pártszervezeteink többsége ma helyi szükségleteknek és lehetőségeknek megfelelően hajtja végre a központi irányelveket és határozatokat, igyekszik rugalmasan, sablonoktól mentesen dolgozni. A kollektív vezetés elvéből fakad az a nagyarányú fejlődés is, amely napjainkban a pártmunka jellegében ós módszereiben végbemegy. Ismeretes, hogy manapság mindinkább terjed a társadalmi alapokon végzett pártmunka. Aa utóbbi években Budapesten, továbbá a megyei és a járási pártbizottságok, illetve azok apparátusa mellett, kommunista és pártonkívüli szakemberekből és más aktivistákból, állandó jellegű munkabizottságok sorát hozták létre. Társadalmi munkatársakból álló osztályok és alosztályok létesültek. Ezeket az osztályokat az apparátus szerves részének tekintik, és hatáskörüket is eszerint szabják meg. A társadalmi munkások foglalkoztatása nem minden megyében történik azonos szervezeti formák között — mindenütt helyesen figyelembe ..veszik a helyi körülményeket, a káderek fejlettséget és tapasztalatait. De a cél mindenütt azonos: csökkenteni a függetlenített apparátus létezámát, közelebb hozni az apparátust az élethez, aktivizálni a párttagságot, emelni a pártmunka színvonalát. Kedves Elvtársak! A lenini normák érvényesülésének, a párt erejének fontos követelménye a pártegység. Pártunk a marxizmus—leninizmusnak ezt a tanítását sem csupán könyvekből, hanem saját, eleven tapasztalataiból sajátította el, és megszenvedett azért, hogy e tanítás vérévé váljék. Egységes-e most a- mi pártunk? Tiszta lelkiismerettel, szilárd meggyőződéssel mondhatjuk, hogy igen. Egységes, ezilárd marxista —leninista világnézetében. Egységes szervezetileg és a cselekvésben is. As MSZMP egységre az ellenforradalommal szemben vívott harcban, a marxizmus—leninizmus tisztaságáért folyó küzdelemben, a szektarianizmussal és arcvizionizmussal való nyílt és gyökeres szakítás során kováesolódott ki. Aranyfedezete ma is a pért helyes politikája. E politika a marxizmus-leninizmus alapján alkotó módon egyesíti a hasai, továbbá a nemzetköti munkásmozgalomnak azokat az általános érvényű tapasztalatait, amelyek kifejezésre jutnak ar. SZKP XX. és XXII. kongresszusának dokumentumaiban, valamint az 1957-es és 1900-as moszkvai nyilatkozatokban. A párt « Központi Bizottság egyes politikai céljaival kapcsolatban előfordulnak véleménykülönbségek, meg nem értés, sőt, lehet mondani: ellenvélemények is. Jelenleg is vita folyik a két ismert kérdésbon, a származás szerinti kategorizálás megszüntetéséről az egyetemi felvételeknél, valamint a párt szövetségi politikájának értelmezésérőlAz egység és a vita feltételezi egymást Egyesek manapság aggályoskodnak azért, hogy pártszervezeteinkben ©lénk viták folynak, s attól tartanak, hogy ez az egység rovására megy. Sőt, vannak olyan tapasztalataink is, hogy ellenségeink saját vágyálmaikból kiindulva a párt válságát vélik felfedezni ezek mögött a viták mögött. Pedig a magyar és a forradalmi munkásmozgalom története egyaránt bizonyítja, hogy az ©gység és a vita nincs ellentétben egymással, ellenkezőleg: feltételezi egymást. A párt egysége mindig akkor volt szilárd, hn alkotó vitákban döntöttek a soron levő feladatokról és megoldásuk módszereiről. Ismeretes. hova vezetett az 1950-es években a Rákosi-klikknek az a gyakorlata, hogy nem tisztázta a pártban az ellentétes nézeteket, elfojtotta a vitát, és az egységet az egység puszta deklarálásával kívánta megteremtőn!. Persze, a párt n®m vitaklub, ahol vég nélküli viták foJynak. ahol hiányzik az akarat ás cselekvés egysége. Da fontosnak tartjuk, hogy Párt szerű fórumokon mindenki elmondhassa a véleményét, bátran feltárhassa a hibákat. Aki fél a vitáktól, az voltaképpen a bírálat és önbírálat létjogosultságát tagadja a forradalmi pártban. Gáspár elvíárs ezután a helyi párttzarvek feladatáról beszólt, a párt politikájának helyes alkalmazásában, majd így folytatta: