Délmagyarország, 1962. november (52. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-24 / 275. szám

Csütörtök, 1962. november 29. DÉL-MAGYARORSZÁG 77 Tanácskozik a VIII. pártkongresszus •— A szocializmus építésé­nek feladatai mind bonyolul­tabb kérdések megoldása elé állítják a pártot. Mindig le­hetnek olyan emberek — kü­lönösen nagy történelmi sors­fordulók idején —, akik egyik-másik új módon fel­merülő kérdéssel értetlenül állnak szemben, nehezen sza­badulnak meg már beidegző­dött, rossz, elavult munka­módszereiktől. Ismert dolog, hogy a két kongresszus között még a párt legfelsőbb vezető szer­veiből is vissza kellett hívni, ki kellett zárni néhány em­bert. Ennek kapcsán nyilván voltak és vannak olyanok, akik aggódnak a pártvezetés egysége miatt. Mi természetesen ismerjük a vezetők szerepét a mun­kásmozgalomban. Helyesen ítéljük meg a politika és a személyek viszonyát. Bár a forradalmi munkáspárt vi­lágnézete és politikája nem [független az emberektől, azoktól, akik kialakítják és formálják, de nem egyes személyekhez kötött A pártegység és a pártve­zetés egységének biztosításá­hoz az is hozzátartozik, hogy olykor egyes személyekkel szemben, akik görcsösen ra­gaszkodnak hibás álláspont­jukhoz, akik nem hajlandók alávetni magukat a többség döntésének, szervezeti rend­szabályokra is szükség lehet. Pártunk nem liberális: ha elvi kérdésekről, ha a párt, a nép érdekeiről van szó, személyre való tekintet nélkül, elvi szigorral lép fel a pártegység védelmé­ben. Az előadó részletesen fog­lalkozott a párton belüli bí­rálat problémáival, és egye­bek között a következőket mondotta: — Mondhatjuk-e, hogy mi felszámoltuk már a kritikát­lan hajbókolást, a hallga­tást, illetve a kritika elfojtá­sát? Nem, a társadalmi élet­ben most is van ilyesmi, most is előfordul az, hogy derék, a társadalmi érdeket szolgálni akaró, vagy a ma­guk igazát jogosan kereső emberek húzzák a rövideb­bet. Bizony sok keserűséget okoz az ilyesmi még most is az embereknek. De va­rázsigét mi sem ismerünk, és nem is lehet semmiféle központi határozattal egyszer és mindenkorra elintézni, ráolvasással megszüntetni sok szálú, valamilyen mó­don szinte minden embertől függő társadalmi problémá­kat, Tiszta célért, tiszta eszközökkel Olyan közszellemet kell teremtenünk minden párt­szervezetben, hogy mindenütt azoknak az embereknek legyen a leg­nagyobb becsületük, akik a legbátrabban és leg­mélyrehatóbban tárják fel a munka fogyatékosságait. Olyan légkört kell teremte­nünk, hogy egyetlen párt­szervezetünk, egyetlen kom­munista se idegenkedjék az olykor talán magukat érde­sen kifejező, úgynevezett »nyughatatlan« emberektől, ha azok valóságos problémá­kat mondanak ki. — Elvtársak! —' A párt politikája, a párt céljai világosak, eszközei tiszták, méltók céljaihoz, és ez a döntő a párt és a tö­megek szoros, eltéphetetlen kapcsolata szempontjából. A pártegység további erősítése, a pártdemokrácia, a kritikai szellem és a kollektív veze­tés továbbfejlesztése nem önmagáért való dolog, ha­nem azt célozza, hogy a párt még odaadóbban és eredmé­nyesebben tudja szolgálni a nép ügyét. Major Tamás: A Központi Bizottság nem­rég hozott határozatot a sze­mélyi kultusz éveiben a munkásmozgalmi emberek ellen indított törvénysértő perek lezárásáról. A párt jó­vátette mindazt, ami még jóvátehető volt. A mi népünk, a magyar munkásosztály nagy árat fi­zetett a személyi kultusz éveiben elkövetett hibákért. Számunkra, a ma élő nem­zedék számára örök tanul­ság, hogy tiszta célt, a ha­ladó emberiség szép esz­méjét. a szocializmust, a kommunizmust nem lehet tisztátalan eszközökkel szolgálni. Vigyázzunk tehát tovább­ra is eszközeink tisztaságára, óvjuk pártunk egységét, szol­gáljuk továbbra is hűséggel, odaadással, becsülettel né­pünk ügyét. Erősítsük test­véri kapcsolatainkat a nem­zetközi munkásmozgalommal és a Szovjetunióval. Ebben van nagy ügyünk győzelmé­nek záloga — fejezte be nagy tapssal fogadott beszédét Gáspár Sándor elvtárs. gártak beszámolóját — fejez­te be hosszantartó tapssal fogadott felszólalását Ki»­házi ödön. J. G. Gonzales, a Mexikói Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja üdvö­zölte ezután a kongresszust pártja nevében, majd Túri József, a kiskunfélegyházi já­rási pártbizottság titkára is­mertette Bács megye mező­gazdaságának eredményeit és problémáit. Maas Gerardus, a Holland Kommunista Párt Központi Bizottságának tag­ja a holland kommunisták előtt álló feladatokról be­szélt, és átadta a kongresz­szusnak üdvözletüket. Daud Novouzi, az Iráni Tudeh Párt Központi Bizottságának tag­ja úgy értékelte az MSZMP tevékenységét, mint amely kedvező hatással van az egész nemzetközi munkásmozga­lom fejlődésére, majd meg­emlékezett pártja nehéz har­cairól, melyet az Iránban ha­gondolatvilágától talmon levő legreakciósabb osztály ellen folytat. Megem­lítette, hogy az Albán Mun­kapárt vezetőinek szakadár tevékenysége csak a munkás­mozgalom ellenségeinek sze­rez örömet. Az életszínvonal további emelésének alania Csdtörtökdn a.dfutfniülé 1/ sen Nyers Rezső elnökölt, s ax egész társadalom erőfeszítése szünet után elsönek Brutyo János, a Szakszervezetek Or­— A párt iránti bizalom- dasági vezetés színvonaláról ismeréssel vegyem tudomá- szágos Tanácsának főtitkára nak — mondotta többek kö- szólott Szükségesnek tartja, sul a párt Központi Bizottsá- szólalt feL ' • —- hogy Dobi István, Ottó Kuuszinen és Kállai Gyula elvtárs ellen irányuló minő- lágmozgalom nemzetközi te- érzés- és síthetetlen és felháborító tá- nácskozásainak elveivel és — mondotta, madásait , A következő felszólaló Kis­— Az albán vezetők sza- mertekben elidege- házi ödön munkaügyi mi_ kítottak a kommunista vi- nedlek az egyszerű emberek niszter volt Kisházi Ödön: zött Kisházi ödön — igen fontos forrása, hogy a párt szakított a személyi kultusz éveiben elkövetett hibákkal, s olyan politikát folytat, amely lehetetlenné teszi a hibák megismétlődését. még bátrabban bővítsük a gazdálkodó szervek hatás­körét. A központi utasítások azon­ban csak akkor korlátozha­tók, ha helyükbe olyan gaz­A lenini normák követke- dasági mechanizmus lép, zetes betartása záloga a amely biztosítja a népgazda­hibák elkcrülésének. ság tervszerű fejlődését. Ezután a munka- és üzem­szervező tevékenység néhány kérdését érintette, majd így Ezután arról beszélt, hogy a személyi kultusz légköre, a szektás dogmatikus szemle- fogatta" let súlyos károkat okozott a __ pártunknak az gazdaságpolitikában is. E hi­elmúlt hat évben végzett munkáját bák visszahatottak az élet- akkor lehetne igazán értékel színvonal alakulására, stag­nálását, illetve visszaesését eredményezték. Pártunk eb­ben is szakított a korábbi gyakorlattal, és az elmúlt üt-hat évben jelentősen emel­kedett az életszínvonal. Anyagi lehetőségeink, a ter­években a/tmban^esak S ^ységének veteriona­ni, lia filmen levetíthetnénk, milyen is volt az ország 1956­ban, milyen helyzetből in­dultunk el. Sok-sok változás azért volt lehetséges, mert a párt következetesen ki­tartott és kitart a marxi— lenini ideológia mellett. A művészek problémáiról Gáspár Sándor elvtárs fel­szólalása után Torma István, a nagyatádi járási pál tbi­zottság első titkára szólalt fel. A következő felszólaló Jánossy Lajos Kossuth-díjas akadémikus, a Magyar Tudo­mányos Akadémia alelnöke, a Központi Fizikai Kutató Intézet igazgatója volt. Is­mertette a magyar tudomá­nyos életet és hangsúlyoz­ta: eredményeit külföldön is nagyra becsülik. Végül a tu­dományos kutatómunka nem­zetközi összehangolásáról be­szélt, amely jelentősen se­gítheti a szocialista tábor tu­dományos eredményeinek megsokszorozását. Jakab Sándor, a Nógrád megyei pártbizottság első tit­kára hangsúlyozta: az a gaz­daságpolitika, amelyet pár­tunk az ellenforradalom után kidolgozott, majd kö­vetkezetesen megvalósított, népgazdaságunk erősödését, népünk életszínvonalának erősödését hozta. A következő felszólaló Ma­jor Tamás elvtárs, a Nem­zeti Színház főrendezője volt, aki a művészek problémái­ról szólva különösen a kí­sérletezés szabadságát hang­súlyozik. A művészet szerepéről a többek között kijelentette: — Ha tiszta a levegő, mint ahogy most tiszta minálunk, akkor minden a miénk, ami valaha is haladó volt a vi­lágon. és különösen minden a miénk, amit nekünk írtak. Ha nem tiszta a levegő, mint a személyi kultusz idején, még azt sem lehet elmonda­ni, amit egyenesen nekünk írtak. Albániában ebben a pillanatban nagyon sok kom­munista verset nem lehet el­mondani. S ez nagyon tragi­kus. Nálunk is volt ilyen tra­gikus helyzet; valaha arról beszélgettünk, hogy semmi­képpen sem mondhatjuk el azt a verset, amelyet ne­künk írt József Attila, a "Levegőt!* A párt töretlen politikája az ellenforrada­lom óta visszaadott nekünk mindept, ami a miénk. Felszólalása végén elsza­valta József Attila örök szép alkotását, a "Levegőt!*. Szünet után Szirmai Ist­ván, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára el­nökölt. Tatár Ferenc, a zalaszent­gróti járási pártbizottság tit­kára után Nikosz Parcalidisz elvtárs, a Görög Kommunis­ta Párt Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára üdvözölte a kongresszust. Köszönetét fe­jezte ki a magyar dolgozók­nak azért a szolidaritásért, amelyet vállaltak Manolisz Glezosz és a nemzeti ellenál­lás többi harcosának kiszaba­dításáért. A továbbiakban megbélyegezte az albán ve­zetőknek a Szovjetunió Kom­munista Pártja és Hruscsov előrehaladást tettek lehetővé. — Helyeslem a párt Köz­ponti Bizottságának azt a politikáját, amely az élet­színvonal további emelését tűzi ki célul. Ezt a célt azonban csak ak­kor tudjuk elérni, ha a társadalom minden tagja a maga területén megteszi a szükséges erőfeszítéseket az előrehaladás anyagi elő­feltételeinek megteremté­sére. Munkában a küldöttek la a moszkvai értekezletek határozata, amelyeket — bár a világon ma is egyre töb­ben értékelnek és becsülnek — történelmi távlatban majd az emberiség ítél meg az iga­zi nagy érdeme szerint. — Pártunk jelentős ered­ményeket ért el, országunk szépen fejlődik, »»»•*• - • az emberek elégedettek, és Erőnket a kongresszus celki tüzeseinek enkn olyan kávolnmtMol '—' Brutyó János: soha bizalommal iránt, szolgálatába állítjuk nem voltak a párt mint napjainkban. Ez jogosít fel arra, hogy Bevezetőben hangsúlyozta, veket az egész szakszervezeti Kisházi Ödön ezután a gaz- őszinte, meleg érzéssel és el- hogy a kongresszusi irányéi- mozgalom magáévá tette, sa VII. kongresszus óta elért eredményekben igen jelentős a szakszervezetek szerepe is, mert a munkások, a dolgozók száz és százezreit állította a párt politikája mellé, vonta be a feladatok megoldásába A szakszervezetek válasz­tott testületében, különböző munkabizottságaiban és az aktivisták között csaknem félmillió pártonkívüli mun­kás, értelmiségi és alkalma­zott tevékenykedik. A párt politikáját, az el­ért eredményeket magunké­nak is érezzük — mondotta. — De magunkénak érezzük a fokozódó feladatokat és a ki nem használt lehetőségek felelősségét is! Erőfeszítéseinket most ar­ra összpontosítjuk, hogy a szakszervezetek teljes ere­jét a_ VIII. kongresszus célkitűzései, a szocializmus teljes felépítésének szolgá­latába állítsuk. A szocializmus teljes fel­építéséért folyó harc fő frontja a gazdasági építő­munka. A beszámolóban, s a határozati javaslatban meg­fogalmazott célokkal egyetér­tünk. Fejlődésünk üteme, arányai helyesek. (Folytatás a 4. oldalon.) Csongrád megyei küldöttek. Balról jobbra: Perjési László, Reseterics Sándorné, Szir­mai István, a Politikai Bizottság póttagja, a Központi Bizottság titkára, Ördögh Jánosné, Biczó György es Árendás György

Next

/
Oldalképek
Tartalom