Délmagyarország, 1962. november (52. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-23 / 274. szám

2 DÉL-MAGYARORSZÁG Péntek, TtHtt. november 29. Folytatja tanácskozását az MSZMP VIII. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról.) be a nemzetközi igényeknek megfelelően. Kezdeményeznünk kell a szocialista nemzetközi munkamegosztás kiterjesz­tését a jövőben a köz­szükségleti cikkekre, és ezen belül a könnyű- és élelmiszeripar termékeire, továbbá gépiparban gyártott úgynevezett tartós fogyasz­tási cikkekre is. A nemzetközi szakosítás jó példáját láthatjuk még a vegyiparban. 1956 óta a KGST vegyipari állandó bizottsága csaknem fi00 vegyipari cikk gyártá­sának kooperálására, illet­ve termelésük szakosítáau­ra hozott határozatot. A felsorolt eredmények mellett azonban megállapít­ható, hogy a szocialista nemzetközi munkamegosztás lehetősé­geit nem használjuk ki megfelelően. Ma még az alacsony széria­nagyságok a jellemzőek az egyes országokban — többek között — a szerszámgépek, a traktorok, az autóbuszok, a teher- és személygépkocsik, és más gépipari termékek gyártásánál. Apró Antal ezután a szo­cialista országok műszaki és tudományos együttműködé­sével foglalkozott. Ez az új típusú együttműködés — mondotta — fontos eszköze a műszaki haladás meggyorsí­tásának, a munkatermelé­kenység emelésének. Most azon kell tehát fáradoznunk, hogy a KGST országaiban a nagy jelentőségű feladatok megoldásra közös kutató, tervező intézeteket hozzunk létre. További lépésnek lehet te­kinteni az országok között az ipari gyártmányok szab­ványosításának továbbfej­lesztését. Az ismertetett tények azt bizonyítják, hogy bár a mi gazdasági szövetségünk, a KGST-ben az elmúlt évek sorén a nemzetközi együtt­működésben jelentős ered­ményeket ért el, mégsem le­hetünk elégedettek. Sok le­hetőséget — mi is. akár a többi szocialista ország — kihasználatlanul hagytuk — folytatta Apró elvtárs. Ma a szocialista világrend­szer létezése lehetővé teszi, hogy ne legyen minden Darvas József: egyes szocialista ország kény­telen valamennyi iparág megteremtésére. A szocialista táboron be­lül az egyes országoknak lehetőségük van arra, hogy azokat az iparágakat fej­lesszék. amelyek fejleszté­séhez gazdasági és terme­lési viszonyaik a legked­vezőbbek, s amelyek leginkább megfe­lelnek nemzeti hagyomá­nyaiknak és termelési ta­pasztalataiknak. Ahhoz, hogy a iegkisebb ráfordítással a legfejlettebb technika alapján lehessen megszervezni a termelést minden országban, világosan kell látnunk, hogy külön­külön, elzárkózva a nemzeti határok mögé, nem tudunk kellő eredményt elérni a kapitalizmussal folytatott gazdasági versenyben. Csak széles körű gazdasá­gi együttműködés útján tudjuk megvalósítani a szocializmus teljes felépí­tésének programját. Jelenleg húszéves népgaz­dasAgfejlesztésl tervünkön dolgozunk. Ezt a jövő évben küldjük el a KGST megfe­lelő szerveinek. amelyek 1964. év végéig összegezik az Otakar Simunek: egyes országok tervelképze­léseit. Az előttünk álló nagy fel­adatok megvalósítására még jobban egyesíteni kell erőinket minden szocialis­ta országgal. még jobban össze kell. han­golni pártjaink gazdaságpoli­tikáját, együttműködésünk formáit. Ezért csak helye­selni tudjuk Hruscsov elv­társ újabb javaslatát, ame­lyet az SZKP Központi Bi­zottságának mostani plénu­mán vetett fel: -A KGST­hez tartozó országok képvi­selőinek minden bizonnyal a közeljövőben ismét találkoz­niok kell magas szinten, hogy újabb lépést tehesse­nek előre a gazdasági együtt­működés fejlesztésének út­ján.* Elvtársak! A szocialista világrendszer erői szakadat­lanul növekednek és az egész világon erősödnek a kom­munizmus eszméi. Biztosak vagyunk, abban. hogy ha­zánkban is, végrehajtva pár­tunk VÍII. kongresszusának határozatait, viszonylag rö­vid idő alatt, teljesen fel­építjük a szocialista társa­dalmat. (Hosszan tartó, nagy taps.) szet nem a politika illuszt­rációja. hanem a maga sajátos mód­ján ugyanazt kell csinálnia, amit a tudomány tesz. A tu­domány sem tudomány, hogy ha csak tételeket ismétel. Azzal válik tudománnyá, ha a valóságot, annak új össze­függéseit fedezi fel. Az iro­dalom és művészet feladata is. hogy a társadalomban, és a társadalmi ember lelkében végbemgnő folyamatok új­szerűségét, új vonásait, új törvényeit felfedezze, és azt művészi hitellel kifejezze. A kultúrpolitikasok, esztéták ne csak a veszélytől óvják az írókat. Sugallják az alkotó felfe­dezés ilyen bátorságát. Az irodalom és művészet irány itásáról szólva kifej­tette, hogy véleménye SKC­Arturo Colombi: rint kultúrpolitikánk még sohasem volt olyan jó. mint most. Nem azért, mert ez vagy az a személy csinálja, hanem egyszerűen, mert soha ilyen jó politikánk nem volt. A kultúrpolitikai irányitás módszereit azonban javítani lehet és kell. Befejezésül a Központi Bi­zottság augusztus 16-i hatá­rozatáról. a törvénysértő pe­rek lezárásáról szólt. Hang­súlyozta, hogy a törvénysértő perek lezá­rása rendkívüli jelentősé­gű tetí. De kinek-kinek magában is szembe kell nézni azzal a felelősséggel, amely ebből a korszakból őt személy sze­rint is terheli. Csak a szün­telen szembenézés és szem­besítés menthet meg ben­nünket a hibáktól. (Tapa.) dan és ingadozás nélkül haladjunk tovább azon az úton. amelyen most me­gyünk, és minden olyan tendenciát, vagy törekvést, amely ben­nünket erről az útról jobbra vagy balra le szeretne ránci­gálni, pártárulásnak minő­sítsük. Külpolitikai célkitű­zéseinkre, irányelveinkre is ez vonatkozik. Gosztonyi elvtárs ezután a magyar—osztrák kapcsola­tokról beszélt, majd a továb­biakban azokról a tapaszta­latokról, amelyeket a Vas megyei pártszervezetek mun­kájuk során szereztek. Juszkó Istvánné: Bízunk a háború megakadályozásának lehetőségében Következetes harcot a marxizmus—leninit mun elferdítő! ellen Otakar Simunek átadta a kongresszusnak pártja Köz­ponti Bizottságának ésCseh­szlovélda dolgozó népének forró, elvtársi üdvözletét. Elismeréssel szólt a magyar nép sikereiről. A továbbiakban emlékez­tetett rá, hogy néhány nap múlva összeül a csehszlovák kommunisták XII. kongresz­szusa. amelyre a csehszlo­vák dolgozó nép nagy alko­tó aktivitással és kezdemé­nyezőkészséggel készül. Otakar Simunek foglalko­zott a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa országai együttműködésének jelentő­ségével. A csehszlovák párt küldöt­te állást foglalt az SZKP XX. és XXII. kongresszusá­nak határozatai, valamint a Szovjetunió Kommunista Pártjának programja mel­lett. Hangoztatta. hogy a csehszlovák kommunisták következetesen harcolnak a marxizmus—leninizmus bármilyen elferditésére irá­nyuló összes törekvések el­len. „Határozottan elvetjük a dog matizmust és elítéljük az filbón Munkapárt vezetői­nek marxizmus-ellenes állás­pontját, amely árt közös ügyünknek és segíti az im­perialistákat abban a törek­vésükben. hogy megbontsák a nemzetközi kommunista mozgalom egységét* — mondotta. Nemzetközi kérdésekkel foglalkozva aláhúzta annak jelentőségét, hogy a szocia­lista rendszer döntő ténye­zővé válik a • világban és egyre jobban befolyásolja a világ fejlődését. Arturo Colombi. az Olasz Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja üdvözöl­te a kongresszust pártja és az ol^z dolgozók nevében, majd elemezte a mai olasz­országi helyzetet. Ezután nemzetközi kérdé­sekre tért át és hangoztatta: — Az Olasz Kommunista Párt teljes mértékben helyes­li a Szovjetunió vezetőinek a kubai válsággal kapcsola­tos lépéseit, határozottan elítéli ar. Al­bán Munkapárt vezetőinek magatartását. Rendkívül nehéz helyzetben rágalmazó vádakat hangoz­tatnak. és ezzel bizalmatlan­ságot keltenek a békés együttélés politikájával szem­ben. megosztják a nemzet­közi kommunista mozgalmat. Az Albán Munkapárt állás­foglalásainak mindennemű támogatása ellene szól a 81 kommunista- és munkáspárt határozata szellemének. Az olasz nép óriási többsége bizalommal tekint a szov­jet kormány fáradhatatlan erőfeszítéseire, amelyek­nek célja megmenteni a bé­két, elősegíteni az általá­nos és ellenőrzött leszere­lést. megteremteni a két rendszer békés együttélésének és ver­sengésének alapvető feltéte­leit. A háború megakadályo­zásának lehetőségében hinni — nem jelent illúziókat az imperializmus természetét il­letően, és még kevésbé je­lent meghódolást az impe­rializmus agresszivitása előtt. Viszont bizalmat jelent a Szovjetunió vezette szocialis­ta tábor növekvő erőiben — hangoztatta többek között Arturo Colombi. Gosztonyi János: Pártunk leszámolt a revíziónizmussal és a dogmát izmussal Megélénküli művészeti és irodalmi életünk Darvas József fró beveze­tőben a Központi Bizottság kongresszusi irányelveinek fogadtatásáról beszélt. Az irányelveket olvasva, a refe­rátumot hallgatva — mon­dotta —, azt gondoltam: nemcsak az irodalomban és a művészetben van szo­cialista realizmus, hanem a politikában is. (Derültség.) Ez azt jelenti, hogy szigorúan ragaszkodj a valósághoz, abból indulj ki, vizsgáld annak ellentmondá­sait, és ehhez szabd a ma­gad céljait. Ügy érzem, hogy a párt egész politikájában ez a fajta szocialista realizmus érvényesül. Ennek is van pátosza, sőt ennek van igazi pátosza, hiszen az emberek nyugodtabban élnek, jobb kedvvel dolgoznak, az írók szívesebben alkotnak, több lakás épül, az igazi pátosz az, hogy népünk egyre job­ban él. A kulturális élet problé­máiról szólva hangsúlyozta, hogy őt leginkább a Közpon­ti Bizottság referátumában ismertetett adatok, tények és dokumentumok ragadták meg. Ha valamiben — mondot­ta —, az iskoláztatás számai­ban, a felnőttek oktatasában, a könyvek számának növe­kedésében jól lehet mérni fejlődésünk tényeit. Nem tudtam minden meghatottság nélkül hallgatni ezeket a száraznak ható adatokat, mert most érzem megvaló­sulva, vagy legalább is a megvalósulás útján elindult­nak azt az álmot nz ország­ról és egy műveltebb nép ről, amit mi írők annak ide­jén magunkban próbáltunk megfogalmazni. Darvas József ezután arra hívta fel a figyelmet, hogy az ország kulturális térké­pen van még fehér folt is, ma is, és még elég sokáig, tízezrek, talán százezrek él­nek kint tanyákon, s hozzá­juk a kultúra alig jutott még el. A munkásosztály kultu­rális színvonala és érdeklő­dése emelkedik. De a hirte­lenül felduzzadt és megnőtt munkásosztály tíz- és tízez­rei, akik nemrégen jöttek a faluról, a múlt babonáinak sokfajta terhét hordják. Ezután irodalmi életünk néhány kérdésévej foglalko­zott. Elmondotta, hogy irodalmunkban és művé­szetünkben a felszabadu­lás óta olyan pezsgő alkotó étet sohasem volt. mint most. Olyan kedvvel, belső jóérzés­sel — viaskodva is, de mégis­csak igent mondva és újat próbálva —. nem alkottak az írók és művészek, mint ma. S ez nagyon jó dolog. Re­mekmüveket még nem tu­dunk felmutatni, de minden műfajról elmondhatjuk: iz­galmas kísérletek, próbálko­zások. jő és sikeres művek vannak — s ez feltétlenül igen szavazat! Darvas József e megállapí­tást az írószövetség közgyű­lésévél is bizonyította, majd kijelentette: — Megint csak a realizmus politikája jut kifejezésre ab­ban, hogy a párt az irány­elvekben és a referátumok­ban nvegállapitja: irodalmi és művészeti életünk eszmei­leg még több színű csoport­ból áll. Helyes ezt kimon­dani, ez a valóság. Egyszer. 1951-ben már deklaráltuk a magyar irodalmi élet teljes világnézeti egységét. Emlék­szünk rá, hogy 1956-ban ho­va jutottunk ezzel a dekla­rált egységgel. Ma nem dek­larálunk, de úgy érzem, hogv a belső ellentmondásokkal együtt is erősebb az eszmei egység, mint valaha is volt. S az erősödő eszmei egység talaján színesebb és sokszí­nűbb lett az irodalom. Ez cá­folja azt, amit mondani szok­tak, hogy a szocialista rea­lizmus, az egységes világné­zeti alap az irodalomban egy­színűséget eredményez. Iro­dalmunkban mutatkozó bel­ső folyamnt bizonyítja, hogy ennek az ellenkezője az igaz: az erősödő szellemi egység — ha az Igaz és belülről vél­lájt, nem kívülről parancsolt — felszabadítja a személyi­séget, a művész, az író sze­mélyiségét is. Darvas József ezután arról beszélt, hogy az íróknak, mű­vészeknek meg kell ismer­nlök az életei, a valóságot. Ehhez azonban meg kell is­merkedniök a marxizmus— leninizmussal, méghozzá nem elegendő azt megtanulniok, hanem szemléletük szerves részévé kell azt tenniök. A felszólaló kifogásolta, hogy kritikánk gyakran nem a jxizitrv jegyek, a jelentke­ző új Jelenségek tudatosítá­sára törekszik, hanem min­dig csak a veszélyekre hívja fel a figyelmet. Esztétikánk, irodalmi kri­tikánk a dogmatizmus elleni harcban néhány esztétikai fogalmat is tisztázzon. Utalt arra, hogy érvényre kell jut­tatni irodalmi és művészeti életünkben a lenini tételt: az irodalom és a müvé­Goeztonyi János,, a Vas megyei pártbizottság első titkára a Vas megyei küldöt­tek nevében kifejezi egyet­értését a Központi Bizottság beszámolójával, a párt poli­tikai irányvonalával, és han­goztatta: — Teljesen helyesen járt el a párt és a Központi Bizottság ak­kor. amikor megalkuvás nélkül, kérlelhetetlenül szakított a revizionista árulókkal, ée helyesen járt el a párt, a Központi Bizottság akkor is, amikor ingadozás nélkül és kérlelhetetlenül szakított és leszámolt a szektás, dog­matikus politikával és a személyi kultusszal. Gosztonyi elvtárs utalt ar­ra, hogy a teremben levők valamennyien jól tudják, mit jelentett hazánkban a szektás dogmatikus politika. — Mindezeket — nem utol­sósorban — azért teszem szóvá, mert úgy érzem, hogy a mi pártunk olyan keserves történelmi tapasztalatokat is szerzett a személyi kultusz idejéből, a szektás, dogmati­kus hibákból, amelyek kü­lön feljogosítanak bennünket arra, hogy állást foglaljunk minden­féle szektás, dogmatikus, a néptől, a marxizmus—le­ninizmustól idegen néze­tek. tendenciák ellen, bárhol is jelentkeznek a nem­zetközi munkásmozgalom­ban. Hallottuk itt a Kínai Kom­munista Párt küldöttének, Vu Sziu-Csuen elvtársnak a felszólalását. Ne értsen félre engem Vu Sztu-Csücn elv­társ, ha reflexiókat fűzök ah­hoz, amit 6 elmondott, az­zal a belső meggyőződéssel teszem, hogy mi, magyar kommunisták mindannyian szeretjük a nagy kínai népet, .szereljük és tiszteljük a hős Kín* Kommunista Pártot. Ügy gondolom, valameny­nylen csak sajnáljuk, hogy most olyan helyzet alakult kl, amelyben saját pártszer­vezeteink, saját párttagsá­gunk, a mi tömegeink sem értenek néhány dolgot, amelyről itt az albán veze­tőket illetően a délelőtti vi­tában szó volt. Minket, tisz­telt kongresszus, történelmi tapasztalataink intenek arra, hogy szilár­Szabó István: A nevelés társadalmi ügy Juszkó Istvánné felsőtelki pedagógusküldött volt a kö­vetkező felszólaló. Valamennyi jelenlevő pe­dagógus számára jóleső ér­zés volt hallani, hogy a párt. elismeri nehéz, de szép mun­kánkat — mondotta. — A to­vábbiakban a pedagógusok­nak a társadalmi munkákban való részvételéről beszélt, majd hangsúlyozta, hogy a pedagógusok nagy örömmel fogadták az oktatási refor­mot, mert ez biztosítja a gyermekek magas színvonalú képzését, fejlődését. Utalt arra, hogy a kongresszusi irányelvekben szerepel az emberi tudat formálásának szükségessége. A pedagógu­sok is egyetértenek ezzel, de kérik, hogy — velük együtt — a társadalom, a szülők is nyújtsanak segítséget a szo­cialista embertípus kialakí­tásához. Ambrus Jenő: Jobb együttműködéstl Ambrus Jenő, a pécsi vá­rosi pártbizottság titkára be­vezetőben rámutatott arra, hogy sok helyen még hi­ányzik a szükséges össz­hang az építési és gépeszel í tervezés között. A különbö­ző tárcák között sincs meg a kívánatos együttműködés. Tovább kell javítani a gaz­dasági szervező munkát, több előrelátásra, jobb együttműködésre van szük­ség, és gyorsabb intézke­désre! A szövetkezetek megerősítéséért Szabó István, a nádudvari Vörös Csillag Tsz elnöke elő­ször az öntözéses gazdálko­dás jelentőségét fejtegette — A mezőgazdaság fejlő­désének folyamatában — mondotta — az öntözés ép­pen olyan magától értetődő termelési tényezővé válik, mint a vetés, vagy a növény­ápolás. Az öntözés jelentősé­gét ma már mindenki látja, mind a termelés biztonsága, mind a magasabb termésho­zamok elérésének szempont­jából. Szabó elvtárs a továbbiak­ban a gyenge termelőszövet­kezetek megszilárdításának gondjaival foglalkozott. — Meggyőződésünk, hogy az 1963-as gazdasági évre szóló 3004/5-ös rendelkezés, amely a gyengén gazdálko­dó termelőszövetkezeteknek igen komoly segítséget ad beruházásokra, gyümölcs­telepítésekre, és még sok egyéb kedvez­ményt biztosít, nagyban elő fogja segíteni e szövetke­zetek megszilárdulását. De ez a megszilárdítás szerin­tem is elsősorban a vezeté­sen múlik. Nagyon örvende­tes kezdeményezés az, amely most már országosan is ter­jed, hogy az erősebb segítse a gyen­gét. Szükségesnek lálom, hogy ez a segítő mozgalom tovább terjedjen, hiszen minden járásban és megyében több a jó termelőszövetkezet, mint a gyenge, ezért megvan a támogatás lehetősége. Alexandru Draghici: Egyre mélyül népeink barátsága Alexandru Draghici. a Ro­mán Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja felszóla­lásának kezdetén meleg sze­retettel méltatta a magyar nép alkotó munkájának eredményeit. Ezután arról szólt, hogy pártjaink és országaink tartós barátsága, testvéri együttműködése szüntele­nül mélyül, és ez javára válik mind a román, és a magyar népnek, mind a szocializmusnak és a békének. A következőkben hangsú­lyozta. hogy ma a legfőbb feladat: meg­menteni ar. emberiségei, az embert civilizációi a ter­monukleáris háború csapá­sától. Országunk nagyra értéke­li — folytatta — a Szovjet­unió kezdeményezéseit és in­tézkedéseit, amelyeket az emberiség békéjére oly sú­lyos megpróbáltatást jelentő napokban, a kubai válság Idején foganatosított. Az utóbbi idők eseményei g le­hető legvilágosabban meg­mutatták, hogy parancsoló szükségesség megoldani a háborús veszély elhárítása szempontjából döntő fon­tosságú problémákat. Meggyőződésünk — mon­dotta végül —. hogy a szo­cialista tábor, a többi béke-

Next

/
Oldalképek
Tartalom