Délmagyarország, 1962. szeptember (52. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-09 / 211. szám

6 DÉL-MAGYARORSZÁG Vasárnap. 1962. szeptember ft W

ÉHÁNY HÓNAPJA ünnepelten 50. születésnapomat. A szamot pohárköszöntő után, amelyek érdemeimet magasztalták és hibáimat elhallgatták, Sztrekozov, a rádióelektronikai laboratórium vezetője emelkedett szólásra. — Laboratóriumunk legfiatalabb képviselőjét illeti az üdvözlő szó — mondta Sztrekozov. Az egybegyűltek önkéntelenül is as ajtó felé pillantottak. A beállt csendben világosan kivehető volt, hogy valaki matat a küszöb előtt. Kisvártatva kinyílt az ajtó, s egy robotember lépett a szobába. Hangos taps, ujjongás fogadta. — Ez a robot — folytatta Sztrekozov — az önképző automaták családjába tartozik. Nem megadott program alapján működik, hanem a váltakozó külső körülményeknek megfelelően állítja össze saját programját. Több mint 10 000 szót tart az emlékezetében, egyébként ez a lexikon állandóan bővül. Jól olvassa a nyomtatott szöveget, képes önállóan mondatokat szerkeszteni, és megérti az emberi beszédet. Akkumulátorok táplálják, szükség esetén önmagát tölti fel a hálózatból. Esténként egész éven át dolgoztunk rajta, hogy idejében elkészüljön. A robot bármilyen munkára megtanítható. Nos, Robi — szólt a laboratórium vezetője a robothoz fordulva —, üdvösölje új gazdáját. Robi hozzám lépett, • rövid szünet után igy szólt: — Nagy örömömre szolgál, ha befogad esaládtagjai közé. A vendégek Robi köré sereglettek. Mindenki szerette volna minél jobban szemügyre venni. — Nem engedhetem meg — szólt az anyósom —, hogy meztelenül járjonkeljen a lakásban. Feltétlenül varrok neki köpenyt. Amikor másnap felébredtem, Robi ott állt az ágyam mellett, utasításaimra várva. Lebilincselően érdekes volt — Legyen szívet, Robi — mondtam —, tisztítsa ki a cipőmet. As ajtó előtt, az előszobában megtalálja. — Hogy kell azt csinálni? — kérdezte Robi. — Igen egyszerűen. A szekrényben talál barna krémet és kefét. Kenje be a cipőt, majd dörzsölje a kefével, amíg fényes nem lesz. R

JBI ENGEDELMESEN indult as előszoba felé. Nagyon kíváncsi voltam, hogyan birkózik meg az első megbízatással. Amikor néhány perc múlva kimentem utána az előszobába, éppen befejezte a cipő bekenését... őszibaracklekvárral. — Ejnye, Robi — szóltam —, elfelejtettem figyelmeztetni, hogy a cipőkrém a szekrény alsó fiókjában van. Összetévesztette a dobozokat. — A test helyzetét • térben három koordináta által határozzuk meg — válaszolta Robi a legnagyobb nyugalommal, miközben én azon fáradoztam, hogy a baracklekvárt letöröljem a cipómról. — A koordináták megadásában az eltérés nem haladhatja meg a test méreteit. — Helyes. Robi. Én követtem el a hibát. — A koordináta-rendszer kezdőpontjául' a tér bármely pontja, mondjuk e szoba szeglete is kiválasztható. — Értem, Robi. A jövőben erre gondolni fogok. — A test koordinátái szögekben ls megadhatók, irányszög és magasság révén — folytatta mondókáját Robi. — Ebből már elég volt! Kérem, hagyjon fel ezzel a témával! — fakadtam ki. Robi valóban elhallgatott, de egész nap a sarkamban járt és mozdulataival igyekezett megmagyarázni a derékszögű koordináta-rendszerekről a ferdeszögű rendszerekre való áttérés sajátosságait. Az igazat megvallva, nagyon elfáradtam ezen a napon. Már harmadnapra meggyőződtem róla, hogy Robi inkább az intellektuális tevékenységre, mintsem a fizikai munkára van teremtve. A prózai dolgokat nagyon kelletlenül végezte. Egyet meg kell hagyni: nagy virtuozitással számolt. A feleségem azt mondja, hogy Robi felbecsülhetetlen szolgálatokat tehetne a háztartási kiadások kiszámításában, ha nom törekedne mindent ezredfillérnyi pontossággal számon tartani. F

ELESÉGEM ÉS ANYÖSOM biztos benne, hogy Robi kiváló matematikai képességekkel rendelkezik. Nekem viszont igen felületeseknek tűnnek Robi ismeretei. Egyszer teázás közben feleségem így szólt* — Robi, menjen a konyhába, vágja fel három részre a tortát és hozza be. — Ez teljesíthetetlen kérés — válaszolta Robi rövid gondolkodás után. — Miért? -— Egyet nem lehet három részre osztani. Az osztásnál a hányados szakaszos tizedestört, amelyet lehetetlen abszolút pontossággal kiszámítani. Féleségem segélytkérő pillantásokat vetett felém. —. Azt hiszem, Robinak igaza van — mondta az anvósom. — Valaha hallottam mér ilyesmiről. — Robi, nem arról var szó, hogy az egyet matematikailag három részre oszszuk, hanem egy geometriai ábra három egyenlő nagyságú területre való felosztásáról. A torta kerek, s ha kerületét <Vauai%ssJtii : ROBI három részre osztjuk, S az osztáspontokhoz meghúzzuk a sugarat, ezáltal három egyenlő részre osztottuk a tortát. — Badarsag! — válaszolta Robi ingerülten. — A kör kerülete az átmérő és az irracionális szám sorozata. A feladat tehát megoldhatatlan, mivel végeredményben a kör négyszögesítésének egyik változatáról van szó. — Igy is van! — támogatta őt az anyósom. — Ezt még a gimnáziumban tanultuk. Számtantanárunk, akibe mindannyian szerelmesek voltunk, egyszer az osztályba lépve... — Bocsásson meg, hogy szavába vágok — szakítottam félbe anyósomat —, a kör három részre való felosztásának több módja ismeretes, s ha Robi bejön velem a konyhába, hajlandó vagyok megmutatni neki, hogyan kell a feladatot végrehajtani. — Nem túrhetem, hogy olyan valaki tanítson matematikára, akinek papírra és ceruzára van szüksége ahhoz, hogy két nyomorult hatjegyű számot összeszorozzon egymással — válaszolta kihívóan Robi. Ezt már a feleségem sem állhatta. Nem szereti, ha idegenek kétségbe vonják szellemi képességeimet. — Nem szégyelli magát, Robi?! — Nem hallom, nem hallom, semmit sem hallok — kerepelte Robi, miközben az akusztikai érzékelés szerkezetét tüntetőleg kikapcsolta. Első konfliktusunk jelentéktelen dologgal kezdődött. Egyszer, ebéd közben elmondtam egy anekdotát: »Két kereskedelmi utazó találkozik a hajón. Hová megy? — kérdi az egyik. — Ogyesszába. — Azért mondja Ogyemzát, mert el akarja hitetni velem, hogy nem Ogyeszszába utazik; ám én tudom, hogy ön valóban Ogyesszába tart, akkor hát miért hazudik?* Tetszett az anekdota. — Ismételje csak meg! — mondja Robi. U

GYANAZT az anekdotát ugyanazon hallgatóság előtt nem szívesen ismétli meg az ember, de Robi kedvéért mégis megtettem. Robi hallgatott. Tudtam, hogy percenként körülbelül ezer logikai műveletet képes megoldani, s hogy a hallgatás rövid ideje alatt gigantikus munkát végez. — Ez képtelenség — törte meg végre a csendet. — Ha valóban Ogyesszába utazik és azt mondja, hogy oda tart, akkor nem hazudik. — Helyes, Robi. De, hisz éppen ez az abszurdum teszi mulatságossá az anekdotát. — Minden abszurdum nevetséges? — Nem, nem mindegyik. De itt a kereskedelmi utazók között éppen olyan helyzet alakult kl, amelyben a feltevés képtelensége nevetségesnek tűnik. — Van-e algoritmus, amelynek alapján as ilyen helyzetek megtalálhatók? — Az igazat szólva, nem tudom, Robi. Rengeteg mulatságos anekdota van. de még soha senki sem mérte őket ilyen mércével. — Értem. Éjszaka arra ébredtem, hogy valaki megfogja a vállamat és felültet az ágyban. Robi állt előttem. — Mi történt? — kérdeztem, szememet dörzsölve. — A azt mondja, hogy X egyenlő Y-nal, B az* állítja, hogy X nem egyenlő Y-nal, mert Y egyenlő X-szel. Ez következik az ön anekdotájából? — Nem tudom, Robi. Az isten szerelmére, ne háborgasson alvás közben algoritmusaival! — Isten nincs — mondta Robi és viszszavonult a szoba sarkába. Másnap, amikor asztalhoz ültünk, Robi váratlanul kijelentette: — Egy anekdotát szeretnék elmesélni. — Tessék, Robi — mondtam beleegyezően. — Egy vevő odamegy az elárusítóhoz és megkérdi tőle, mibe kerül az áruja. Az elárusító azt feleli, hogy 1 rubeübe. Erre a vevő megszólal: "Azért mond 1 rubelt, mert el akarja hitetni velem, hogy nem 1 rubelbe kerül. Ám a cikk ára valóban 1 rubel. Akkor hát miért hazudik?* — Nagyon kedves anekdota — mondta anyósom —, igyekszem megjegyezni. — Miért nem nevet rajta? — kérdezte tőlem Robi. — Nézze, Robi. az anekdotája nem valami nevetséges. Maga a helyzet nem engedi meg, hogy az anekdota nevetségesnek hasson. — Bizony, hogy nevetséges! Ragaszkodom hozzá, hogy nevessen rajta! önnek nevetnie kell! Követelem, hogy nevessen, mert ez nevetséges! Követelem, ajánlom, megparancsolom, hogy tüstént, haladéktalanul, azonnal nevessen! Ha-ha-ha-ha! Robi nyilvánvalóan magánkívül volt Feleségem letette a kanalat, s így szólt hozzám: — Sohasem hagysz nyugodtan ebédelni! Találtál valakit, akivel kedvedre kötekedhetsz! Ostoba tréfáiddal hisztériássá tetted ezt a szegény robotot. Ezzel az asszony, könnyeit letörölve, kiment a szobából. Némán feltartott fővel követte őt az anyósom. Kettesben maradtunk Robival. Ekkor aztán Robi valóban megmutatta, mi lakozik benne. Az "ostoba* szó, amit feleségemtől hallott, mágneses emlékezetének mélyéből elindította a rokonértelmű szavak lavináját. S mindezt hangszóróinak teljes kapacitásával harsogta ... Nem akarom részletesen leírni ezt a példátlan jelenetet. Félek, nem úgy viselkedtem, ahogy igazi férfihez illik. A felém özönlő szidalmak áradatában, kezemet tehetetlen dühvel ökölbe szorítva, gyáván nevetni kezdtem, hogy megpróbáljam megnyugtatni a magából kikelt robotot ... Másnap az orvos magas vérnyomás miatt ágyba fektetett. m-t AGYON BÜSZKE volt Robi vizuáN lis felismerőképességére. Bámulatba ejtő vizuális emlékezettel rendelkezett Ez lehetővé tette, hogy száz meg száz bonyolult minta közül felismerje azt, amelyet valaha csak futólag is látott Én meg igyekeztem továbbfejleszteni benne ezt a képességet Nyáron feleségem elutazott szabadságra, az anyósom a fiához ment vendégségbe. s mi Robival kettesben maradtunk a lakásban. — Nem nyügtalankodom érted — szólt búcsúzóul a feleségem —, Robi majd gondodat viseli. Csak arra vigyázz, nehogy valamivel megsértsd. Nagy volt a hőség, s most is, mint kánikula idején minden évben, kopaszra borotváltattam a fejem. A borbélytól hazatérve, Robit szólítottam. Hívásomra tüstént meg is jelent. — Legyen szíves, Robi, szolgálja fel az ebédet. Majd meghalok az éhségtől. — Ebben a lakásban minden étel, az összes holmihoz hasonlóan — kivéve a közmüvi berendezések tárgyait — a lakás tulajdonosát illeti. Kérését nem teljesíthetem. mivel az kísérlet idegen tulajdon elsajátítására. — De hiszen én vagyok e lakás tulajdonosa! Robi egészen közel lépett hozzám, s tetőtől-talpig tüzetesen szemügyre Vett. — ön vizuális képe nem felel meg annak a képnek, amelyet e lakás tulajdonosáról emlékezetem sejtjeiben őrzök. — De hisz csak arról van szó, hogy egyszerűen lenyírattam a hajamat, s közben ugyanaz maradtam, aki voltam, Robi! Valóban nem ismeri meg a hangomat? — A hangot magnetofonszalagra IS fel lehet venni — jegyezte meg szárazon Robi. — Egyébként is százával vannak más ismérvek, amelyek azt bizonyítják, hogy én — én vagyok. Mindig képesnek tartottam magát arra, hogy ilyen elemi dolgokat felismerjen! — A külső képek tudatunktői független objektív realitást tükröznek — jelentette ki Robi. A robotgép fellengzős önhittsége kezdett az idegeimre menni. — Már régen készülök rá, hogy komolyan elbeszélgessünk, Robi. Azt hiszem, sokkal - hasznosabb lenne, ha nem tömné tele emlékezetét túlságosan bonyolult fogalmakkal, és több gondja lenne alapvető kötelességeinek teljesítésére. — Ajánlom, hagyja el a lakást — mondta Robi hadarva. — Hagyja el, távozzék, tűnjön el, induljon. Egyébként kénytelen leszek önnel szemben fizikai erőt, erőszakot, kényszert, tettlegességet, ütéseket, verést alkalmazni, sérüléseket, roncsolásokat, sebeket okozni. Sajnos, tudtam, hogy amikór Robi ilyen módon kezdi megértetni magát, akkor céltalan vele vitába szállni. Ezenkívül egyáltalán nem vágytam arra, hogy néhány pofont kapjak töle. Elég nehéz keze van. Három hétig az egyik barátomnál laktam, csak akkor tértem haza, amikor már feleségem is visszaérkezett a szabadságról. Időközben valamelyest megnőtt a hajam. Robi most már egészen otthonosan érzi magát lakásunkban. Egész este a televíziót nézi. Többi idejét azzal tölti, hogy nagy önimádatában saját szerkezeteivel bíbelődik, hangosan fütyörészve valamilyen dallamot. Sajnos, a konstruktőr nem látta el őt zenei hallással. Száz éve született MÁRKUS EMÍLIA A -erAlee csoda*, a Nemzeti Színház Paulay korszakának egyik legnagyobb tehetsége, Jászai Mari -ikercsillaga*. a -színpad örök asszonya* száz évvel ezelőtt, 1862. szeptember 8-án született Szombathelyen. 1874-ben iratkozott be a Színitanodába, és már első vizsgáján nagy jövőt jósoltak neki tanárai. s melegen Írtak róla a lapok. 1877-ben szerződtette a Nemzeti Színház. Első fellépte a Rómeó és Júliában volt, mégpedig olyan nagy sikerrel, hogy "beérkezésének grandiozitásához még jóval ezután sem volt példa* — ahogyan az akkori lapok írták. Művészi fejlődése egyenes vonalban és akadálytalanul haladt. Szerepei úgy sokasodtak, hogy egy évtized múlva már lehetetlen lett volna a Nemzeti Színházat Márkus Emília nélkül elképzelni. Színészi fejlődését két szakaszra lehet osztani. Az elsőben főleg a modern francia színművek. Dumas, Sardou. Henry Bataille és Ohnet leány- és asszonyalakjaiban hódította meg a közönséget. a másodikban birtokba vette a nagy klaszszikus szerepeket: Évát, Margitot, Júliát, Ophéliát, Desdemonát, Stuart Máriát és Cleopatrát játszotta Tehetsége minden szerepből, még a legjelentéktelenebbekből is sikert kovácsolt. Szépséggel párosult fényes tehetsége azonban nem tette szeszélyessé, vagy gőgössé. Tisztelte a színpadot, és semmiféle kulieszaaíférban nem szerepelt a neve. ö a magyar színpad első Tündéje. Az ember tragédiája első bemutatóján Hippia szerepét játszotta. Következő nagy szerepe Margit volt. A korabeit kritika szerint: -Márkus Emília Margit szerepére látszott teremtve lenni*. Ugyanilyen sikert aratott két év múlva Ibsen Nórájában. 1892-ben a Nemzeti Színház Bécsiben szerepelt a színházi világkiállításon. Márkus Melindában és Hippiában tűnt fel. A Nemzeti Színháztól soha nem vált meg. más színházhoz nem szerződött, csak vendégszerepelni ment néhány vidéki városba. Szegeden is többször megfordult. 1895 februárjában repertoárjának-széles skálájával vendégszerepelt Szegeden. Fellépett Ohnet giccses Vasgyáros-ában. ifj. Dumas Kaméliás hölgy-ében, Sardou Dorá-jában, de a Rómeó és Júliában és Ibsen Nórájában is. A szegedi lapok lelkes hangú cikkekben, csodálattal adóztak kivételes művészi tehetségének, női bájának és szépségének. A Szegedi Napló kritikusa szerint Nórája: "bevégzett, remek alakítás, melynek minden részlete tökéletes művészi tudással van kidolgozva*. Júlia szerepében az V. felvonás alatt huszonegyszer tapsolták ki a lámpák elé. A Szegedi Híradó szerint: "Szokatlanul nagy hatást tett Szeged színházlátogató közönségére*. Vendégszereplésének utolsó estéjén: "Előadás végén a közönség nem sietett ki a színházból, mint máskor, hanem fölállva, zajos tapsokkal még kétszer hívta ki a művésznőt és azt kiáltotta: „A viszontlátásra!"* A Kisfaludy Társaság 1921-ben a Greguss-díjjal tüntette ki. a Nemzeti Színház 1928-ban örökös tiszteletbeli tagjává választotta, az Országos Sz.ínészeti Akadémiának 1929 óta haláláig tiszteletbeli tanára volt. Magánéletéről csak anynyit, hogy kéről között olyan nevek is szerepeltek, mint Jókai Mór és Csfky Gergely. Egyik lányát, Romolát. Nlzsinszkij vette feleségül. Lakását 1943—44-ben a fasiszták házkutatással dúlták fel, mert menedéket adott az üldözötteknek 1949-ben halt meg. Kálmán László F

ÉLEK, HOGY ROBINÁL az önképzés iránti törekvése torz formákat fog ölteni. A házi munkákat igen kelletlenül és csak ímmel-ámmal végzi. Ráadásul mindazzal szemben nagyfokú hanyagságot tanúsít, ami nem saját személyére tartozik, s mindenkivel vállveregető hangnemben beszél. Feleségem megpróbálta ráfogni Robit, hogy készítsen fordításokat idegen nyelvekből. Robi csodálatos könnyedséggel bebiflázta a francia—orosz szótárt, és mohón falja a bulvárirodalmat. Ha megkérik, hogy fordítsa le az olvasottakat, hanyagul odaveti: — Nincs benne semmi érdekes. Olvassák el maguk is. Megtanítottam őt sakkozni. Eleinte minden simán ment, de később, úgy látszott, Robi a végrehajtott logikai elemzésből kiderítette, hogy a nyerés megbízhatóbb módja a becstelen játék. Robi minden alkalmas pillanatot felhasznál arra. hogy észrévétlenül elmozdítsa figuráimat a sakktáblán. Egyszer, játszma közben észrevettem, hogy eltűnt a királyom. — Hova tette a királyomat, Robi? — ön a harmadik lépésben mattot kapott. s a királyát levettem — jelentette ki pimaszul. — De hisz ez elméletileg lehetetlen. Az első három lépésben lehetetlen mattot adni. Tegye vissza a királyomat a helyére. — önnek még meg kell tanulnia sakkozni — kiáltotta Robi, s közben lesöpörte a figurákat a tábláról. A

Z UTÓBBI IDŐBEN érdeklődés támadt benne a versek iránt. Sajnos, ez az érdeklődés egyoldalú. Robi órákig hajlandó a klasszikusokat tanulmányozni, hogy találjon egy-egy rossz rímet, vagy megbiccenő versmértéket. Ha sikerül neki, akkor az egész lakás beleremeg fülsiketítő hahotázásába. Jelleme napról napra romlik. Csupán az elemi tisztesség tart vissza attól, hogy el ne ajándékozzam Robit valakinek. Ezenkívül nem szeretném elkeseríteni az anyósomat, ök ugyanis Robival mély rokonszenvet éreznek egymás iránt. Fordította: DOSEK LAJOS l t