Délmagyarország, 1962. július (52. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-29 / 176. szám

DÉL-MAGYARORSZÁG Melyik a legötletesebb? MMti már közöltök, a mai lapot fcitöltéa és kivágás •zegedi ifjúsági karnevál után szerdán délig sziveslegötíetenefob aaereplőinek kedjenek ttserkesztőeégünk tóMla®dásáh«: a KISZ. Sze- cinW)re (Szeged, Magyar Tagad varosa biaotteaga es a , . .._/7 ' .,.,„,, __ M , , nacskoztansaság utja 10.) beDeü-Magyarocszág '—— Vasárnap, 1962. Jfilina 29. ssserkesztösése a lakosság segítségé- küldeni. A legjobban megre is számít. Kérjük olvasó- indokolt véleményeket janikat, hogy az alábbi kérdő- talmazzuk. 1 KISZ Ifjúsági Karnevál Szeged, 1962. július 29. M. dfjra javasolom w ~ m _ _ _ Indokolás: _- — _ _ -4 _ _ It. dfjra javasolom; —« —_ __ _ _ _ — _ • Indokoló.**: _/ m. díjra javasolonsc _______ — Indokolás: ___________ né* lakcím A városi lanács fogadása a Párizs lángjai szereplőinek tisztelődbe Tegnap délutárySzeged város tanácsán?* végrehajtó bizottsága névében Tari János elnökhelyettes fogadta a Párizs Aángjai szereplőit. A fogadfison részt vett Sípot Géza elvtárs, az MSZMP vóoosi bizottságának osztályve- , a oluellllBl unnep /zetője és Sárközi István trfv- ladelphiai szimfonikus PA&P ZOLTÁN: SÜOMI, / 1962 EZERKILENCSZAZÖTAmig a YiT a megnyitóig eljutott társ, a város pártbizottság közművelődési felelje is. A megjelent művészeket Tari János üdvüzijiCé, köszönetet mondott a Skegedi Szabadtéri Játékaikon való részvételükértyés lelkes támogatúsukért./Udvözlö szavaira Keneasev Jenő, a Párizs lángyjsú karnagya válaszolt. Elmondotta, hogy az Állami Operaház művészeinek megtisztelő a részvétel a Szegedi Szabadtéri Játékokon és művésztársai nevében tolmácsolja, hogy a jövőben is örömmel működnek közre ezen a rangos és nagy népszerűségű színpadon. A fogadás, melyen a Párizs lángjai vezető művészei és a városi tanács több vezetője részt vett, rendkívül barátságos, kellemes légkörben zajlott le. vösen fogadta a kongresszust a főváros, s a hivatalos szervek nem egy akadályt gördítettek útjába. Néhány nap múltán azonban megtört a jég. A tömegek rokonszenve egyszeriben Helsinki legjerendezik meg a lentősebb eseményévé tette a ---^i — finn—svéd atlétikai kongresszust. Űgj hisszük, kar. -Veletlenül* ugyanek- viadalt, ami nemzeti ese- nem lesz ez másként a VIT „rende7'tek. egY YaíYltas: mény ebben az országban, s esetében sem. Ha majd a tölegalább úgy megmozgatja a megek a saját szemükkel látVENÖT júniusában béke-világtalálkozót rendeztek Helsinkiben. A találkozóval egyidőbenykezdte meg vendégszereplését a finn fővárosröan a Sibeliust ünneplő phi- szakában zene- kétnapos kongresszust is. A helsinki Néhány egyetemen új szakokon is indul képzés a következő oktatási évben A művelődésügyi miniszter rendelkezésére az 1962— 1963-as tanévben különböző egyetemeken új szakokon is megindul az oktatás. A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem bölcsészettudományi karának levelező tagozatán magyartörténelem. magyar—pedagógia, illetve történelem—pedagógia, valamint pedagógia —pszichológia szakon indítják meg a képzést. A népművelési szakra csak végzettségű, a felsőoktatás A Szombathelyi Tanítóterületén működő oktatók képző Intézetben vehetők fel. Pedagógia— pszichológia szakra csak azokat a pedagógusokat veszik fel, akiknek munkakörük ellátásához e szak elvégzése feltétlenül szükséges, illetve indokalt A felsorolt űj szakokra augusztus Ifl-ig lehet jelentkezni, az. e oélra rendszeresített TÜ 821. számú nyomtatvány felhasználásával. Felvételi idén megindul a képzés a népművelő—könyvtáros szakon, nappali tagozaton. Itt a képzési idő három év, a jelentkezés határideje augusztus 25. ' ' Az egyetemeken meginduló új szakokkal kapcsolatban részletesebb tájékoztatás található a Művelődési Közlöny július 15-i számában. A Szombathelyi Tanítóképző Intézetben induló népművelő—könyvtáros szakra vonatkozólag a Művelőa legalább kétéves nép- vizsgára augusztus 15 és művelési gyakorlattal ren- szeptember 15 között hívják dclkezők és jelenleg is e be a pályázókat. A BudaterÜIcten dolgozók jelent- pesti Műszaki Egyetem gé- désügyi Közlöny augusztus kezhetnek. pészmérnöki karának nap- 1Wn megjeienő száma tarPedagógiai kiegészítő szakra pali tagozatan induló mer- fplvJ c*Tk középiskolai tanári ké- nök-tanári szakra a felvé- talmaz majd bővebb feJvipesítésű, illetve egyetemi telek már megtörténtek. lagosítáat. hírlapok nehany sorban em- finneket, mint ahogy nálunk, ják a találkozót, ha majd lekeztek meg a béke-világ- labdarúgásunk fénykorában maguk is meggyőződnek arta lálkozó ról akkor, amikor az az emlékezetes 7:l-es ma- ról, hogy ez a fesztivál a jelentéktelen dolgoknak ha- gyar—angol mérkőzés hatott békét, a népek barátságát, a sábolcat szenteltek. a tömegekre. Aztán a külön- kölcsönös megértést szolgálA VIT szervezése sem in- böző utazási irodák pontosan ja, akkor semmi sem akadádult könnyebben. Rendkívül erre a időszakra hirdetnek a lyozhatja meg őket abban, sok gátló körülménnyel, ne- finn ifjúság számára rend- hogy kinyilvánítsák rokonhézséggel kellett megküzdeni, kívül — szinte feltűnően — szenvüket, együttérzésüket. Az előkészítés első szakasza olcsó nyugat-európai köruta- Így válik majd a VIT hatala választásokig tartott. Eb- zásokat mns, lenyűgöző méretű deben az időben mindenfelől tá- Amint e példákból ls lát- m.onstrációvá Finnországban madták a VIT-et és a Finn ható, 1955 óta nem sokat vál- is. Demokratikus Ifjúsági Sző- toztak a módszerek. S a cél * vétség kivételével minden is ugyanaz: elvonni a törne- Már csak néhány óra és a párt-, társadalmi és ifjú- geket, vidékies bohóckodássá kedves olvasók is odaülnek a sági szervezet ellene lépett silányítani a VIT-et. televízió képernyője elé, hogy Az érdeklődést azonban tanúi legyenek — a helyszíni A parlamenti választásokat nem tudták elfojtani. Másfél közvetítés segítségével — a követő második szakaszban hónappal a VIT megnyitója fesztivál megnyitó ünnepséa gazdasági bojkottal próbál- előtt utcai közvéleménykuta- gének. Láthatják majd a korkoztak a VIT ellenzői. A tűst rendeztek Helsinkiben, szerű olimpiai stadiont, Nurszállodatulajdonosok nem A megkérdezett fiatalok mi szobrát, az ég felé törő voltak hajlandók szobáikat nyolcvan százaléka tudott a karcsú kilátótornyot, s ha rendelkezésre bocsátani, az VIT-ről és rokonszenvezett szerencséjük lesz, láthatnak éttermek mereven elzárkóz- vele. Tíz százalék kommunis- valamit a városból is tak a küldöttségek étkezte- ta propagandamanővernek Egy helyütt már említettem, tósétől, és a különböző szer- minősítette, míg tíz százalék hogv az útinapló-írásnak is vek. szervezetek mindunta- semmit nem tudott róla. S megvan a maga esztétikája, lan akadályokat gördítettek ha kevéssé megbízhatók is Az útinapló sohasem helyetaz előkészítő munka útjá- ezek a rögtönzött közvéle- tesítheti a földrajzkönyvet — ba azzal is, hogy nem akar- ménykutatások, azért sok de nem is szándékozik. Ezért ták kölcsönadni a VIT ren- mindent elárulnak és nagy történt, hogy ezekben a fedezvén yeihez oly ellenged- vonalakban mégiscsak a jezetekben talán kevesebb hetetlenül szükséges nagytér- valóságot térképezik feL volt a szám- és egyéb adat, meket, színpadokat. A finn ifjúság demokrati- mint. ahogy esetleg az olvasó A harmadik szakasz aztán kus gondolkozású része szor- remélte, meghozt az előkészítő bízott- galmasan ós lelkesen készült Mindez szándékos volt. Szeság és a finn demokratikus a VIT-re. A fesztivál előtt rettem volna, ha az olvasó erők győzelmét. Ennek első került sor az úgynevezett a jelenségek mögé tekinthet jele az volt, hogy az ural- VIT-stafétókra, melyeken s leszállhat a hangulatok kadó agrárpárt változtatott mintegy kétszázezer fiatal kútjába, megismerkedik az politikáján és belenyugodott vett részt. E staféták tulaj- ottani ízlés, életforma néhány a VIT megrendezésébe. A donképpen a fesztivál nép- sajátos mozgatójával. Hogy rádió és a televízió elnök- szerűsítését szolgáló rendez- sikerült-e, azt döntsék el sége beleegyezett abba, hogy vénysorozatok voltak. önök. közvetítéseket adjon a talál- Június 2-án indult el a bé- Nem könnyű behatolni a kőző fontosabb rendezvényei- kestaféta, melynek utolsó ál- finn élet rejtelmeibe. Az olasz ról. A parlament elnöke fo- lomása az olimpiai stadion- az utcának él, a finn önmagadásra hívja meg a VIT ban ma rendezendő megnyitó gának. Nehezebb kibogozni idején Helsinkiben tartózko- ünnepség, és ahol száztizén- életének megszokott fordudó fiatal parlamenti képvise- öt finn lány tolmácsolja majd lóit nehéz felrakni a válókét. a finn ifjúság üdvözletét, szonra az itteni élet színeit, így a VIT bojkottálására Hogy miért lányok és miért ragyogását és árnyékait. A már csak a „nem hivatalos" éppen száztizenöten? Azért, végén mindenben marad egy eszközök és módszerek ma- mert az ország térképe, a kis titok, megfejtetlenül maradtak. A polgári sajtó a finnek szerint egy lányala- radt ismeretlenség, mely bölcs agyonhallgatás mellett kot ábrázol, s azért ennyien, nyugtalanít, mely új megistört lándzsát Csak akkor ír mert az országnak száztizén- xuerésre, új utazásra ösztönöz, a VIT-ről, ha azt elemezheti, öt kerülete van: az egész né- éltetve és táplálva a vándorhogy a találkozó hogyan és pet képviseli tehát ez a sta- lás lázát, ezt a nemes és érmilyen módon sérti a féltve féta. zélceny ösztönt mely más és őrzött finn semlegességet. A De térjünk csak vissza a más tájak, emberek felé űzi módszerek közétartozik, hogy régebbi időkbe, az 1955-ös minduntalan az utazót „véletlenül" éppen a VIT* idő- béke-világkongresszusra. Hű- Vége. Vadász Ferenc: AZ ÖRVÉNY / * (7) BIRKÁS TISZTELETES ÜK Nem tudom pontosan, melyik napon — október végén, vagy már novemberben — ott szotyoláztunk a zsidótemplom előtt Hajdókékkel. Ott szoktunk ácsorogni... Erről jut eszembe: ezt a templomot soha egyetlen órára se nyitották ki. Talán nincs is zsidó vallású ember Várpalotán, csak egy bárárt templom ... A múltkor Vándor Pityu egy könyvet kapott a csomagjában, a sanfranciscói postafőnök továbbította Neki jó, Amerikában van az anyja. Az egyik régi magyar miniszterelnök megírta az emlékiratait, ha jól tudom Kállay Miklós — így mondta Pityu. Azt küldték el neki. Visszaemlékezett a felszabadulás előtti, jobban mondva az orosz megszállás előtti, időkre. Itt így kell mondani. A főnök megkívánja. Egyébként Sulyok Berci a háta mögött már többször Epencs mesternek titulálta a főnököt. Az igazi nevét egyikük sem tudta. Azt mondják, otthon csendőrszázados volt valaha. Berci pimasz. Csúfolja, pedig a fönök kivételez vele. Sokat elnéz neki. Azt is, hogy éjszaka kimaradozik. Egyszer borugottan jött haza. Disznóság. Én le tudok mondani az italról és ő ... Vándor már tud angolul. Sinkónak felolvasta a könyvből azt a részt, amely arról szól, hogy a németekig senki se bántotta Magyarországon a zsidókat. Kállay azt írja, hogy néhány tízezret, akit korábban kiszállítottak lengyel területre, saját kérésére vitték ki. Pityu azt mondja, hogy ez hazugság. Már akkor tízezreket meggyilkoltak, amikor Kállay volt a miniszterelnök. Berci ráordított Pityura: az, amit mond, vörös propaganda. Sinkó Pityut pártolta. Megfenyegette Sulyokot: „Jobb, ha hallgatsz." Berci tényleg meghunyászkodott. Én nem tudom, hogyan volt. Azt tudom, hogy a várpalotai zsidótemplomba senki se jár. Ott hagytam abba, hogy Hajdóékkal rágtuk a napraforgómagot, amikor üzentek értünk: menjünk lőszerért. Fegyverünk már volt. Felvételeztük a töltényt és rohantunk az országútra. Az út két oldalán foglaltunk állást. Azt mondták, szovjet egységek közelednek. Jött is egy teherautó, pótkocsival. Géppisztolyos katonák ültek rajta. Muníciót szállítottak — adtuk szájról-szájra. Géppisztolysorozat fogadta őket. A szállítmány kísérői leugráltak, de későn. Gránát repült a kocsi alá. Tizenhárom szovjet katona maradt ott holtan. A pótkocsiban marhahúst szállítottak. Nem lőttem egyetlen egyet sem. De ott voltam, mindenki tudott erről Várpalotán. Menteni kellett a bőrünket. Behúzódtunk a Bakonyba, aztán a Rábaközbe A Hanságon át kijutottunk Ausztriába. A bányász hamar elkel — mondogatták. — Belgiumba vittek, az Ardennek-vidéki szénmedencébe. De munkát nem kaptam, csak segélyeket. — Kedves uram — oktattak ki a szakszervezetben —, itt is ezrével várnak munkára az emberek. Legfeljebb Kongóba mehettem volna, réz-, ólom- vagy kobalt-bányába. Ehhez nem volt kedvem. A rádioaktív munkahelyeket pedig kiváltképpen utálom. Áthajóztam Skóciába. Ott se kellettem. A bányászok ellenségesen fogadtak. Amerikába kerültem táborba, a legvégén az USA tisztek szerződtettek. Sinkóval a Fort Jackson-i hiradó kiképzésen találkoztam. Attól kezdve jóban, rosszban együtt vagyunk. A pisztolytól a százöt milliméteres hátrasiklás nélküli rakéta páncéltörő ágyúig minden gyalogsági fegyver kezelését megtanultuk. Ott kezdődött az angol nyelvtanulás is. Még mindig nem megy egészen jól. Most acélsíneket, hidat, betonakadályt, vízalatti gátat robbantunk. Ezért viseljük a szárnyas pajzsot a trójai falóval és a villámmal. Mi kell ide? Mit kíván az SW Center? Milyen tulajdonságokat igényel ez a szolgálat? A főnök azt mondja, erős természet, ravaszság, találékonyság, bátorság, alkalmazkodási készség ... Ezek szükségesek. Elgondolkoztató ... Mi van meg bennem ezekből? Most írom az új curriculum vitae-t: húsz évemből négy idekint telt el, s korábbi tizenhatot ezúttal némi változtatással vagy nyolcadszor írom le részletesen. Jó, ha újra átgondolok mindent magamról és szemügyre veszem a környezetemet. Ez a nyolcadik életrajz jócskán eltér majd az előbbiektől. Az a színtiszta igazság, hogy apámat Vándor Bélát nem ismertem. A Singer és Wolfnernél, az Athenaeumnál és más könyvkiadóknál dolgozott. Lektor volt, szerkesztő, esztéta. Egy azok közül, akikre Fenyő László — a későbbi mártírtárs — gondolhatott, amikor azt írta: „Hová lettek a költök, a barátaim, akikkel együtt indultunk az úton-, daloló szájak, énekes sebek — ó, hallgatás nehéz pecsétje, fort rátok ... csönd... kényszerű hegedés." „Ehhez a munkához elszántság, erős természet szükségeltetik" — mondja rideg hivatalossággal a főnök. Tudom, tisztába vagyok ezzel. Az élet eléggé megedzett, hogy ezekkel a tulajdonságokkal rendelkezzen. Hiszen alig tipegtem, amikor már félárva lettem, s hogy élek, azt hiszem, tényleg csak az erős természetemnek és azoknak az embereknek köszönhetem, akiknél anyám elrejtett, akik magukénak mondtak azokban a napokban, amikor a hozzám hasonló gyerekeket Auscwitzban teherautókról lángoló máglyákra szórták, mint az aprófát. Birkás tiszteletes úr és a felesége voltak a megmentőim — szüleim — a halálos veszedelem idején. Ma is ragaszkodással gondolok rájuk ... Igaz, ötvenhatban már a nagy tiszteletű úrral is sok tekintetben differenciáim támadtak. Egyszer, amikor meglátogattam őket. némán hallgatta szenvedélyes hitvallásomat a demokráciáról, aztán meglepetésemre így csillapított: „Vigyázz kisfiam, ez az egyébként rokonszenves és hasonlókorú fiatalokra annyira jellemző lobogás megfoszt téged a nyugodt szemlélődés és a megfontolt ítélet biztonságától. Légy óvatos, nehogy elhamarkodj valamit. Világok harca a földön folyik, földi eszközökkel. Eszmények és érdekek küzdelmét emberek vívják, s az emberek sehol sem mentesek a gyarlóságtól." Birkás nagytiszteletű úr békepap, kollaborál a kommunistákkal. Én többé nem tudok megalkudni, sem másokkal, sem magammal... Ez a színtiszta igazság. Az anyám akkor negyvennégyben, a Pozsonyi-ut 35ös számú védett házból a Dunapartra került. Súlyos sebbel — három golyót kapott, mielőtt a vízbe zuhant — kórházba vitték, aztán állandó életveszedelemben bujkált a nyilasok elől. Apám nem a Don-kanyarban — ezt csak a fönök tanácsára a legutóbbi életrajzomban írtam így — hanem Fertőrákoson pusztult el. Kálváriás útját, anyámnak írott leveleiből és néhány életben maradt társának elbeszéléséből még gimnáziumi éveimben rekonstruáltam. Utolsó levél: Lépény községből kelt, negyvenöt elején. (Folytatjuk.)