Délmagyarország, 1962. július (52. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-29 / 176. szám

DÉL-MAGYARORSZÁG Melyik a legötletesebb? MMti már közöltök, a mai lapot fcitöltéa és kivágás •zegedi ifjúsági karnevál után szerdán délig szives­legötíetenefob aaereplőinek kedjenek ttserkesztőeégünk tóMla®dásáh«: a KISZ. Sze- cinW)re (Szeged, Magyar Ta­gad varosa biaotteaga es a , . .._/7 ' .,.,„,, __ M , , nacskoztansaság utja 10.) be­Deü-Magyarocszág '—— Vasárnap, 1962. Jfilina 29. ssserkesz­tösése a lakosság segítségé- küldeni. A legjobban meg­re is számít. Kérjük olvasó- indokolt véleményeket ja­nikat, hogy az alábbi kérdő- talmazzuk. 1 KISZ Ifjúsági Karnevál Szeged, 1962. július 29. M. dfjra javasolom w ~ m _ _ _ ­Indokolás: _- — _ _ -4 _ _ It. dfjra javasolom; —« —_ __ _ _ _ — _ • Indokoló.**: _/ m. díjra javasolonsc _______ — Indokolás: ___________ né* lakcím A városi lanács fogadása a Párizs lángjai szereplőinek tisztelődbe Tegnap délutárySzeged vá­ros tanácsán?* végrehajtó bizottsága névében Tari Já­nos elnökhelyettes fogadta a Párizs Aángjai szereplőit. A fogadfison részt vett Sípot Géza elvtárs, az MSZMP vó­oosi bizottságának osztályve- , a oluellllBl unnep /zetője és Sárközi István trfv- ladelphiai szimfonikus PA&P ZOLTÁN: SÜOMI, / 1962 EZERKILENCSZAZÖT­Amig a YiT a megnyitóig eljutott társ, a város pártbizottság közművelődési felelje is. A megjelent művészeket Tari János üdvüzijiCé, köszönetet mondott a Skegedi Szabadté­ri Játékaikon való részvéte­lükértyés lelkes támogatúsu­kért./Udvözlö szavaira Ke­neasev Jenő, a Párizs láng­yjsú karnagya válaszolt. El­mondotta, hogy az Állami Operaház művészeinek meg­tisztelő a részvétel a Szegedi Szabadtéri Játékokon és mű­vésztársai nevében tolmá­csolja, hogy a jövőben is örömmel működnek közre ezen a rangos és nagy nép­szerűségű színpadon. A fogadás, melyen a Párizs lángjai vezető művészei és a városi tanács több vezetője részt vett, rendkívül barátsá­gos, kellemes légkörben zaj­lott le. vösen fogadta a kongresszust a főváros, s a hivatalos szer­vek nem egy akadályt gör­dítettek útjába. Néhány nap múltán azonban megtört a jég. A tömegek rokonszenve egyszeriben Helsinki legje­rendezik meg a lentősebb eseményévé tette a ---^i — finn—svéd atlétikai kongresszust. Űgj hisszük, kar. -Veletlenül* ugyanek- viadalt, ami nemzeti ese- nem lesz ez másként a VIT „rende7'tek. egY YaíYltas: mény ebben az országban, s esetében sem. Ha majd a tö­legalább úgy megmozgatja a megek a saját szemükkel lát­VENÖT júniusában béke-vi­lágtalálkozót rendeztek Hel­sinkiben. A találkozóval egy­időbenykezdte meg vendég­szereplését a finn főváros­röan a Sibeliust ünneplő phi- szakában zene- kétnapos kongresszust is. A helsinki Néhány egyetemen új szakokon is indul képzés a következő oktatási évben A művelődésügyi minisz­ter rendelkezésére az 1962— 1963-as tanévben különböző egyetemeken új szakokon is megindul az oktatás. A Debreceni Kossuth La­jos Tudományegyetem böl­csészettudományi karának levelező tagozatán magyar­történelem. magyar—pedagó­gia, illetve történelem—pe­dagógia, valamint pedagógia —pszichológia szakon indít­ják meg a képzést. A népművelési szakra csak végzettségű, a felsőoktatás A Szombathelyi Tanító­területén működő oktatók képző Intézetben vehetők fel. Pedagógia— pszichológia szakra csak azo­kat a pedagógusokat veszik fel, akiknek munkakörük el­látásához e szak elvégzése feltétlenül szükséges, illetve indokalt A felsorolt űj szakokra augusztus Ifl-ig lehet je­lentkezni, az. e oélra rendszeresített TÜ 821. számú nyomtatvány felhasználásával. Felvételi idén megindul a képzés a népművelő—könyvtáros szakon, nappali tagozaton. Itt a képzési idő három év, a jelentkezés határideje augusztus 25. ' ' Az egyetemeken megin­duló új szakokkal kapcso­latban részletesebb tájékoz­tatás található a Művelődési Közlöny július 15-i számá­ban. A Szombathelyi Taní­tóképző Intézetben induló népművelő—könyvtáros szak­ra vonatkozólag a Művelő­a legalább kétéves nép- vizsgára augusztus 15 és művelési gyakorlattal ren- szeptember 15 között hívják dclkezők és jelenleg is e be a pályázókat. A Buda­terÜIcten dolgozók jelent- pesti Műszaki Egyetem gé- désügyi Közlöny augusztus kezhetnek. pészmérnöki karának nap- 1Wn megjeienő száma tar­Pedagógiai kiegészítő szakra pali tagozatan induló mer- fplvJ c*Tk középiskolai tanári ké- nök-tanári szakra a felvé- talmaz majd bővebb feJvi­pesítésű, illetve egyetemi telek már megtörténtek. lagosítáat. hírlapok nehany sorban em- finneket, mint ahogy nálunk, ják a találkozót, ha majd lekeztek meg a béke-világ- labdarúgásunk fénykorában maguk is meggyőződnek ar­ta lálkozó ról akkor, amikor az az emlékezetes 7:l-es ma- ról, hogy ez a fesztivál a jelentéktelen dolgoknak ha- gyar—angol mérkőzés hatott békét, a népek barátságát, a sábolcat szenteltek. a tömegekre. Aztán a külön- kölcsönös megértést szolgál­A VIT szervezése sem in- böző utazási irodák pontosan ja, akkor semmi sem akadá­dult könnyebben. Rendkívül erre a időszakra hirdetnek a lyozhatja meg őket abban, sok gátló körülménnyel, ne- finn ifjúság számára rend- hogy kinyilvánítsák rokon­hézséggel kellett megküzdeni, kívül — szinte feltűnően — szenvüket, együttérzésüket. Az előkészítés első szakasza olcsó nyugat-európai köruta- Így válik majd a VIT hatal­a választásokig tartott. Eb- zásokat mns, lenyűgöző méretű de­ben az időben mindenfelől tá- Amint e példákból ls lát- m.onstrációvá Finnországban madták a VIT-et és a Finn ható, 1955 óta nem sokat vál- is. Demokratikus Ifjúsági Sző- toztak a módszerek. S a cél * vétség kivételével minden is ugyanaz: elvonni a törne- Már csak néhány óra és a párt-, társadalmi és ifjú- geket, vidékies bohóckodássá kedves olvasók is odaülnek a sági szervezet ellene lépett silányítani a VIT-et. televízió képernyője elé, hogy Az érdeklődést azonban tanúi legyenek — a helyszíni A parlamenti választásokat nem tudták elfojtani. Másfél közvetítés segítségével — a követő második szakaszban hónappal a VIT megnyitója fesztivál megnyitó ünnepsé­a gazdasági bojkottal próbál- előtt utcai közvéleménykuta- gének. Láthatják majd a kor­koztak a VIT ellenzői. A tűst rendeztek Helsinkiben, szerű olimpiai stadiont, Nur­szállodatulajdonosok nem A megkérdezett fiatalok mi szobrát, az ég felé törő voltak hajlandók szobáikat nyolcvan százaléka tudott a karcsú kilátótornyot, s ha rendelkezésre bocsátani, az VIT-ről és rokonszenvezett szerencséjük lesz, láthatnak éttermek mereven elzárkóz- vele. Tíz százalék kommunis- valamit a városból is tak a küldöttségek étkezte- ta propagandamanővernek Egy helyütt már említettem, tósétől, és a különböző szer- minősítette, míg tíz százalék hogv az útinapló-írásnak is vek. szervezetek mindunta- semmit nem tudott róla. S megvan a maga esztétikája, lan akadályokat gördítettek ha kevéssé megbízhatók is Az útinapló sohasem helyet­az előkészítő munka útjá- ezek a rögtönzött közvéle- tesítheti a földrajzkönyvet — ba azzal is, hogy nem akar- ménykutatások, azért sok de nem is szándékozik. Ezért ták kölcsönadni a VIT ren- mindent elárulnak és nagy történt, hogy ezekben a fe­dezvén yeihez oly ellenged- vonalakban mégiscsak a jezetekben talán kevesebb hetetlenül szükséges nagytér- valóságot térképezik feL volt a szám- és egyéb adat, meket, színpadokat. A finn ifjúság demokrati- mint. ahogy esetleg az olvasó A harmadik szakasz aztán kus gondolkozású része szor- remélte, meghozt az előkészítő bízott- galmasan ós lelkesen készült Mindez szándékos volt. Sze­ság és a finn demokratikus a VIT-re. A fesztivál előtt rettem volna, ha az olvasó erők győzelmét. Ennek első került sor az úgynevezett a jelenségek mögé tekinthet jele az volt, hogy az ural- VIT-stafétókra, melyeken s leszállhat a hangulatok kadó agrárpárt változtatott mintegy kétszázezer fiatal kútjába, megismerkedik az politikáján és belenyugodott vett részt. E staféták tulaj- ottani ízlés, életforma néhány a VIT megrendezésébe. A donképpen a fesztivál nép- sajátos mozgatójával. Hogy rádió és a televízió elnök- szerűsítését szolgáló rendez- sikerült-e, azt döntsék el sége beleegyezett abba, hogy vénysorozatok voltak. önök. közvetítéseket adjon a talál- Június 2-án indult el a bé- Nem könnyű behatolni a kőző fontosabb rendezvényei- kestaféta, melynek utolsó ál- finn élet rejtelmeibe. Az olasz ról. A parlament elnöke fo- lomása az olimpiai stadion- az utcának él, a finn önma­gadásra hívja meg a VIT ban ma rendezendő megnyitó gának. Nehezebb kibogozni idején Helsinkiben tartózko- ünnepség, és ahol száztizén- életének megszokott fordu­dó fiatal parlamenti képvise- öt finn lány tolmácsolja majd lóit nehéz felrakni a vá­lókét. a finn ifjúság üdvözletét, szonra az itteni élet színeit, így a VIT bojkottálására Hogy miért lányok és miért ragyogását és árnyékait. A már csak a „nem hivatalos" éppen száztizenöten? Azért, végén mindenben marad egy eszközök és módszerek ma- mert az ország térképe, a kis titok, megfejtetlenül ma­radtak. A polgári sajtó a finnek szerint egy lányala- radt ismeretlenség, mely bölcs agyonhallgatás mellett kot ábrázol, s azért ennyien, nyugtalanít, mely új megis­tört lándzsát Csak akkor ír mert az országnak száztizén- xuerésre, új utazásra ösztönöz, a VIT-ről, ha azt elemezheti, öt kerülete van: az egész né- éltetve és táplálva a vándor­hogy a találkozó hogyan és pet képviseli tehát ez a sta- lás lázát, ezt a nemes és ér­milyen módon sérti a féltve féta. zélceny ösztönt mely más és őrzött finn semlegességet. A De térjünk csak vissza a más tájak, emberek felé űzi módszerek közétartozik, hogy régebbi időkbe, az 1955-ös minduntalan az utazót „véletlenül" éppen a VIT* idő- béke-világkongresszusra. Hű- Vége. Vadász Ferenc: AZ ÖRVÉNY / * (7) BIRKÁS TISZTELETES ÜK Nem tudom pontosan, melyik napon — október végén, vagy már novemberben — ott szotyoláztunk a zsidótemplom előtt Hajdókékkel. Ott szoktunk ácsorogni... Erről jut eszembe: ezt a templomot soha egyetlen órára se nyitot­ták ki. Talán nincs is zsidó vallású ember Várpalotán, csak egy bárárt templom ... A múltkor Vándor Pityu egy köny­vet kapott a csomagjában, a sanfranciscói postafőnök to­vábbította Neki jó, Amerikában van az anyja. Az egyik régi magyar miniszterelnök megírta az emlékiratait, ha jól tudom Kállay Miklós — így mondta Pityu. Azt küldték el neki. Visszaemlékezett a felszabadulás előtti, jobban mondva az orosz megszállás előtti, időkre. Itt így kell mondani. A főnök megkívánja. Egyébként Sulyok Berci a háta mögött már többször Epencs mesternek titulálta a főnököt. Az igazi nevét egyikük sem tudta. Azt mondják, otthon csendőrszázados volt valaha. Berci pimasz. Csúfolja, pedig a fönök kivételez vele. Sokat elnéz neki. Azt is, hogy éjszaka kimaradozik. Egyszer borugottan jött haza. Disznó­ság. Én le tudok mondani az italról és ő ... Vándor már tud angolul. Sinkónak felolvasta a könyvből azt a részt, amely arról szól, hogy a németekig senki se bántotta Magyaror­szágon a zsidókat. Kállay azt írja, hogy néhány tízezret, akit korábban kiszállítottak lengyel területre, saját kéré­sére vitték ki. Pityu azt mondja, hogy ez hazugság. Már akkor tízezreket meggyilkoltak, amikor Kállay volt a mi­niszterelnök. Berci ráordított Pityura: az, amit mond, vö­rös propaganda. Sinkó Pityut pártolta. Megfenyegette Sulyokot: „Jobb, ha hallgatsz." Berci tényleg meghunyászkodott. Én nem tudom, hogyan volt. Azt tudom, hogy a vár­palotai zsidótemplomba senki se jár. Ott hagytam abba, hogy Hajdóékkal rágtuk a napra­forgómagot, amikor üzentek értünk: menjünk lőszerért. Fegyverünk már volt. Felvételeztük a töltényt és rohan­tunk az országútra. Az út két oldalán foglaltunk állást. Azt mondták, szovjet egységek közelednek. Jött is egy te­herautó, pótkocsival. Géppisztolyos katonák ültek rajta. Muníciót szállítottak — adtuk szájról-szájra. Géppisztolysorozat fogadta őket. A szállítmány kísé­rői leugráltak, de későn. Gránát repült a kocsi alá. Tizen­három szovjet katona maradt ott holtan. A pótkocsiban marhahúst szállítottak. Nem lőttem egyetlen egyet sem. De ott voltam, min­denki tudott erről Várpalotán. Menteni kellett a bőrünket. Behúzódtunk a Bakonyba, aztán a Rábaközbe A Hanságon át kijutottunk Ausztriába. A bányász hamar elkel — mondogatták. — Belgium­ba vittek, az Ardennek-vidéki szénmedencébe. De munkát nem kaptam, csak segélyeket. — Kedves uram — oktattak ki a szakszervezetben —, itt is ezrével várnak munkára az emberek. Legfeljebb Kongóba mehettem volna, réz-, ólom- vagy kobalt-bányába. Ehhez nem volt kedvem. A rádioaktív munkahelyeket pedig kiváltképpen utálom. Áthajóztam Skóciába. Ott se kellettem. A bányászok ellenségesen fogadtak. Amerikába kerültem táborba, a legvégén az USA tisztek szerződtettek. Sinkóval a Fort Jackson-i hiradó kiképzésen találkoz­tam. Attól kezdve jóban, rosszban együtt vagyunk. A pisz­tolytól a százöt milliméteres hátrasiklás nélküli rakéta páncéltörő ágyúig minden gyalogsági fegyver kezelését megtanultuk. Ott kezdődött az angol nyelvtanulás is. Még mindig nem megy egészen jól. Most acélsíneket, hidat, betonakadályt, vízalatti gá­tat robbantunk. Ezért viseljük a szárnyas pajzsot a tró­jai falóval és a villámmal. Mi kell ide? Mit kíván az SW Center? Milyen tulaj­donságokat igényel ez a szolgálat? A főnök azt mondja, erős természet, ravaszság, találékonyság, bátorság, alkal­mazkodási készség ... Ezek szükségesek. Elgondolkozta­tó ... Mi van meg bennem ezekből? Most írom az új curri­culum vitae-t: húsz évemből négy idekint telt el, s ko­rábbi tizenhatot ezúttal némi változtatással vagy nyol­cadszor írom le részletesen. Jó, ha újra átgondolok min­dent magamról és szemügyre veszem a környezetemet. Ez a nyolcadik életrajz jócskán eltér majd az előbbi­ektől. Az a színtiszta igazság, hogy apámat Vándor Bé­lát nem ismertem. A Singer és Wolfnernél, az Athenae­umnál és más könyvkiadóknál dolgozott. Lektor volt, szerkesztő, esztéta. Egy azok közül, akikre Fenyő László — a későbbi mártírtárs — gondolhatott, amikor azt írta: „Hová lettek a költök, a barátaim, akikkel együtt in­dultunk az úton-, daloló szájak, énekes sebek — ó, hall­gatás nehéz pecsétje, fort rátok ... csönd... kényszerű hegedés." „Ehhez a munkához elszántság, erős természet szük­ségeltetik" — mondja rideg hivatalossággal a főnök. Tudom, tisztába vagyok ezzel. Az élet eléggé meged­zett, hogy ezekkel a tulajdonságokkal rendelkezzen. Hiszen alig tipegtem, amikor már félárva lettem, s hogy élek, azt hiszem, tényleg csak az erős természetemnek és azoknak az embereknek köszönhetem, akiknél anyám elrejtett, akik magukénak mondtak azokban a napokban, amikor a hoz­zám hasonló gyerekeket Auscwitzban teherautókról lángoló máglyákra szórták, mint az aprófát. Birkás tiszteletes úr és a felesége voltak a megmentőim — szüleim — a halá­los veszedelem idején. Ma is ragaszkodással gondolok rájuk ... Igaz, ötven­hatban már a nagy tiszteletű úrral is sok tekintetben dif­ferenciáim támadtak. Egyszer, amikor meglátogattam őket. némán hallgatta szenvedélyes hitvallásomat a demok­ráciáról, aztán meglepetésemre így csillapított: „Vigyázz kisfiam, ez az egyébként rokonszenves és hasonlókorú fiatalokra annyira jellemző lobogás megfoszt téged a nyugodt szemlélődés és a megfontolt ítélet biztonságától. Légy óvatos, nehogy elhamarkodj valamit. Világok harca a földön folyik, földi eszközökkel. Eszmények és érdekek küzdelmét emberek vívják, s az emberek sehol sem men­tesek a gyarlóságtól." Birkás nagytiszteletű úr békepap, kollaborál a kom­munistákkal. Én többé nem tudok megalkudni, sem má­sokkal, sem magammal... Ez a színtiszta igazság. Az anyám akkor negyvennégyben, a Pozsonyi-ut 35­ös számú védett házból a Dunapartra került. Súlyos seb­bel — három golyót kapott, mielőtt a vízbe zuhant — kór­házba vitték, aztán állandó életveszedelemben bujkált a nyilasok elől. Apám nem a Don-kanyarban — ezt csak a fönök tanácsára a legutóbbi életrajzomban írtam így — hanem Fertőrákoson pusztult el. Kálváriás útját, anyám­nak írott leveleiből és néhány életben maradt társának elbeszéléséből még gimnáziumi éveimben rekonstruál­tam. Utolsó levél: Lépény községből kelt, negyvenöt elején. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom