Délmagyarország, 1962. július (52. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-29 / 176. szám

HxaTOgTiaM (-zs 'on "JA3 ^9) i-65! sjinor '8961 0yzsM0avA0vw-i3fi v m&ZZpt v GsC'a| V139 W101 <5 '8 jR'fcji:!!* "•r-si'vijj; ISi 91 | •37urv7ag79zsag — J> Á>ia»ogiszs3a iqi7 1?H — £ : jozs lT)iiI9U s^tazaAaq uapuiui 'uozsoq si uiau 037371177 191Auba7B| UBKBJBA v uaqqag pafi uiajq uaqqajgaui UBq;Buu]i(d psja zé xpijaquia 7917 ojagopjn 77Qzqq 3793797 e ojazaAíed -BSD v uaq>(nza>l B sa^ sa jBsojippazs iqqq; B Saqq UBqjos BUPIN "oíazaAtEdBSD B 1073 qipzqii ^OIOS B 3jau -uatu uasauiam lupazs 7riSDOSDa>iSDa3j qauuoC uadda gaui ajazsaiozs v JIBU70ZS uiau ag '7719773 sí qnfgBjeq v '391 -?3A as ajzsa 'qn77E7B qouioq v 'qouin 379 s q!P -OSO§BI!A inpui Bjao^op JBUI joijuaXp SEqunui ub^BH •BjpAÓSníu Jfip9inzsati uBs'ouqB SBRISD ijeutGq v uaqaaad e uaqqa 'uias tsoui AgoqB 7uiui 'zoqsieuiAga 37877028 uiau U99P9U1BIBS0 qp-jBAu Aga 'giAa t^quazq 'Sisat^S sw(«qaetB rpposjuj egye meg az avas, amikor olyan utakra kénytelenedik az ember, amelyiket senkinek se kíván. Még köp is, s olyan mozdulatot tesz, mintha göröngyért nyúlna. Ezt már komolyan veszi Bodri, s egyszerre hátat fordít, s farka behúzva vágtat a tanyába. Veszti azután lassan nekióvakodik a tanya megetti sötétnek. Szőrös levelű ricinusok között közelíti a táblát. Időnként megállva hallgat körül. Órának tűnik, mire a szőlők soráig ér. Ott megint elneszel, előbb csak talpon állva, mint az Igaz úton járók. A Mányi sor kutyái szidnak valakit, rettentő ösz­gzevisszaságban csaholva szolgálják meg a ma esti vacsorát. Mert huncut ám a kutya is. Kicsit megroggyantja térdeit, s a járatos tolva­jok ravaszságával néz körül úgy, hogy a tárgyak fel­rajzolódjanak előtte az égre. De semmi. Most aztán térdre, hogy lábnyom se maradjon. Térden be a sor közepéig. Mert ha már lop az ember, akkor ne a sem­mirevalóját vigye, de a kecskecsöcsűt. Azért kinyitják a bukszát. Megy is a térdkalácsán éppúgy meggör­nyedve, mintha répát, mákot egyelne. Nem is vatá­lyoz itt már sokáig. Innét csak haladjon mielőbb kife­lé az ember. Meg azután sok tapogatni valója sincs. A tenyerét nem ismeri annyira, mert soha sem szokta nézni, mint ezt a tábla szőlőt. Hisz az apjuké volt negyvennyolcig. Hát épp eleget lökdösték benne le­génykorukban is a kapanyelet. Azután elörökölték. Az Innenső vége az ő tanyájához ragadt, az öreg tanyá­hoz, a túlsó az öccsééhez. Így aztán nincs sok teketó­ria. Két karra való kosár szőlőt leszedni a nagy gerez­desből, épp csak sóhajtásnyi idő. De be kell érte mász­ni a közepéig. Ravaszul ültette az apja az értékesebb­jét. Be a közepébe, hogy az úton járó-kelők, ha meg­csípkedik a gyümölcsöt, mert az elkerülhetetlen, hát akkor már a hitványát vigyék a széléből. Meg aztán, bór nem lát, de emlékezetének finom radarja ponto­san méri a távolságot. Nincs az már messze. Térdelő kúszása alig zajol a puha homokon. Még legtöbb han­got a sárguló levelek ütnek, amint elhúzódik a sorok között. — No, itt volnánk — sóhajt csaknem fennhangon. — Ez az, ez már az öcskös felőli darab. Ki gondolná, hogy én éppen ide nyomakodtam. A kést kimarkolja a fűzfakosár fenekéről, s gyakorlott mozdulattal, ahogy mindenkor tenni szokta, ha kést vesz a kezébe, jobb hüvelykjével beletapint az élébe, s bal kezével végig simítja az első valamirevaló gerezdet. De a penge épp csak közelít a fürt szárához, azt véli, hogy valami jö­vésféle zörej veri a fülét, méghozzá innét a közelből. — A fene — dermed meg fürtszelésre, de akár emberölésre is készen a késsel. — Az a, itten valaki szöszmötöl ám, éppen a másik sorban. Ismerős zaj. Olyan levélzörgető, amilyent ő ütött a fűzfakosárral az imént. Itten valaki nyomakodik ám, éppen énrám felé — gondolja Veszti, és a mozdulatlanság cselével igyek­szik észrevétlen maradni. S a szomszéd soron, szépen térdenállva, akárcsak ő, közeledik egy sötét tömeg. Egy ember. Veszti azt érzi, hogy szíve mellkasából a fülébe költözött és ott dobol, de olyan erővel, hogy rögtön szétszakad tőle a feje. Egyszer adja az ember magát tolvajságra az utóbbi években, s ehol-e, rajta­fogják, akár egy rossz pákosztos macskát a tejfölös­, köcsögön. — Ájnye, hogy a fene ette volna meg! Már a kalapja is jól látszik annak a valakinek^ aki jön. Veszti a térdelésből a sarkára ereszkedik fe­szült várakozásában. De mozdulata nem volt elég kiszámított, valahogy Ifelefarolt az elszáradt fűzfako­sárba, s az nagy recsegve elárulta jelenlétét. A másik soron közlekedő ember megállt a neszre. Egy pillana­8 Cl -?q -Í3BU-A3BU tzBgi ZB ajaA s IUZBUUOIBZS BqefEzssBf -psd B jaqiua ZB qiepo UBJZB JO>iuaA]i 'BftjAuBjj 7937 -SDiq B zaj) qqof V iBApjiqnui B BAiuoAuazo>[ gaui BUI -Ageq B 'BAgojBj euuo[Bzs B iBÍfnjjAiaAnq e.i.ie 'BAJUOZS zaqjaAuaii B iBffnsnjnAg B gaui IBFFNSI^ 'sagid E' uaq -zaq iBq 'JBUI í^nAga uapuiui joqiw ejssipcií B djjpj sa fazs )ajaAuaj( UBJZB 'azon aiaAua7 sogjosa 7937 I9q?C -BZS jzsara )aziA uadda JJBSO q^Bjopuog uapuíui tífjiq -goj sí ia za uapaAgaij 'AABZBQ JUIUIB jpsfEiaq (BÁBU -UOIBZS ítagadasapi BÍJJSZ gaui 'iBABuiAgEqsojOA IAUUKIJ -370 Agoq 'Bttopuog 1ZB JJBSD 7SOW gesníuiozs « 'g^sqa zv aqaJiaaaJfSBgoj ^BUBUIJBUI qgnz azsa ZB 5qzopR4[B UEqBfjos Agi uapui]/\[ -JJBCIBUIIÍ aqap BQ 'inpoqBj JJBSD sí uaqa; B Agoq 'ZIA B OÍBIAUOZSI UBAJO gaux ueqBl'HAu -B) BQSIJM AGJFL zy MBJN QISBUI B LAAOPAJBUUBQ >(i Aga e/qapaA taziA B JJBSO 1379 ZB iqt .IBUI i^asa uias uaqjaQ 'íqduinjq sozoq B iaj B^gBA 79 uodBU zsaga sí saqa gáiu 'OJM 7379 ZB 7Bq gipaa "zaqau auuaj ZB qeso Bq7uiui 'iq -07 BJB779A qiSBUi 7017 'qiAga 7oq 79(Ede>j 'BJOJBfaqBAu -B7 B 77ZS3A 2ÜP973A BAZoqjiq IBqjjopuog 379773 ua77a7azi7 sí joq JO; -17 70U3ZI7 B ZB UBqBAU B S J3qi.Ua ZB SZBJBd Bdnso sí 77)iaq 'UBA sí gajapj -qaujaquia ZB UBA BtBq qos 7Bqaa •BqBZSBdJoq Jaquia ZB uioAu 7BuqBprB7 sojnzs 'qipojod -BZS Agoqs '7uaqu9pi UIBUBH '79uua qqaAuuoq uias i]A[ T(!7ag7iA7oquio3 3A9A BJ7BZSBU17BZS jojjssgBA Bq 'opuoq -ouzsip B jpqB 'jjipogB7SBA 'jppajiajaq U97ZB gaui zv •IUB7JB7 UOUIBZS Agn qqaAuuoq 7JBtpui7/\[ -gazsso soAuoz -iq B ZB uaAga7 qqaqaJaq 79uiui Ágoq gaui 'gBssopB ZB 3)!po[Buiso aiAga Agoq 'sí ZB ap 'uBqqo;i7 7Joq B BC7B71 zj -f9zs BsD.in7 e '7BUBq njasaq B qBSOuiau U97ZB Agj 17ZsaA 'ZB zsa7 9C sí Agjfi — J9717 70 ZB zsa7 727 Bq pÍBpi — 'I7ZS3A 'ZB ÍBq uiafj — as BJJ Aga zu9d uBAiq S7 ja777 B joqiuiB aa Tanács Vince, így szépen elrendezte, fogta magát, 6 ahogy tanyasi viszonylatban szokásban volt, meghalt. Nemsokára aztán, ahogy ez is szokásban volt, az anya is elhalálozott. Egymást átölelve siratta meg jó szüleit a két fiú. A halotti torokon fél éjszakát átiddogálva és könnyezve, a kőből való fejfa ügyében is elrendeződ­tek az utolsó fillérig. Aztán hogy eltelt a fekete év, egy házból, egy napon, egy lakodalomban összeháza­sodtak. Ezzel elváltak útjaik. Veszter az óházban, Sán­dor az újban. Űjborkor lagzisztak. Együtt karácso­nyoztak, s a farsang sem lehett meg egymás nélkül. De ahogy a vetés hegyezni kezdett a tavaszon, bár ugyan csípős, hideg szelek horzsolták végig a zsenge zöldet, Sándor úgy vélte, a Veszti őszi búzája erősebb az övénél, amit lagzi után együtt vetettek. Valahogy eszébe sugárolt, hogy Veszti őt megcsalhatta az őszön. Talán feljebb húzta a vetőgép csöveket, amikor az övét vetették, s a száraz fagy kiszívta alóla a vizet. Nem mondta ő ezt Vesztinek, de valahogy megcsappant bátyja iránti tisztelete. Sőt, ahogy nőttek a búzák, s tovább is látszott a különbség a Sándor búzája rovásá­ra, a fiúban felágaskodott a vágy elégtételt venni a vélt kárért. — Megállj, bátyám, ha te hátravertél en­gem, huncutsággal behozom én rajtad. Ni, már az első évben meg akart hajazni a gazdálkodásban! Hát nem! Ahogy felcseperedett a sűrű kukorica (a tehén na­gyon szereti csalamádénak) Sándor szemet vetett rá. Ami elveszett a vámon, bejön a réven — gondolta, s a csillagtalan éjszakán, hóna alatt a sarlóval, lenya­kazott a Veszter mislingjéből egy reggeli etetésnyit. Persze, Veszter észrevette. Már csak reggel. De mind­járt látta, hogy kutya járt a kertben. Bár ug. an késség. Az ember békül a hasával, a világgal. Teli hassal más színeket ölt magára az élet. S míg telik a gyomor, az emberbe visszalopakodik az erő, a bizako­dás, meg a nyugalom. A nap is alászállóban van. Apad az ereje. A kutya legyezőt söpör farkával a porban, száját nyalva les föl a gazdára. A tyúkok fó* szemmel sandálva kapkodják egymás elől az aláhulló kenyérmorzsát. Az ember nem ügyel rájuk. Míg szájában nyelővé formálja a falatokat, szemével mesz­szi tájakra néz a magasból. A sárguló kukoricatáblá­kat, s közöttük a dűlőkön kotyogó kerekű kocsikat vigyázza. És a csöndes, már a nyár hevétől megadón sárguló szőlősöket. És az imént még kutyát felrúgó gondokkal terhes haragja halványodik, ahogy a tár­gyak vesztik el estelente éles vonalaikat. Már csak egy nyomasztó maradt benne — az adósság. Azt se lehet mór följebb kerekíteni. A végén honnét vegyen rávalót? Meg azután, ne adja az isten, idejönne az az ember az asszonytól kérni! Inkább a plafon szakad­jon le, persze, mikor senki sincs alatta. Ki kellene mó­dolni azt a kis pénzt, aztán messzire kerülni, akár a rontást. Dehát miből? Az a pénz, ami a közösből csur­ran-cseppen, nem bírja el, hogy megnyúzzák. Így is sokat muzsikál miatta az asszony. Eladnivaló? Ta­lán egy kis kukorica. Egy pár tyúk? Dehát az asz­szonytól csak nem lop! A szeme a szőlősök zsinór­egyenes sorain kutat. Szőlőt! Az úgyis a mienk! Csak egy-két garabollyal. Annyi kárt a tyúkok is tesznek benne éven által. Majd úgy a másik végéből. Az öcskös felüli végéből. Ügyse vagyunk jóban. Ennek egy kicsit, olyan sunyifélén, meg is örült. A kalapot föltolja a homlokára. — Fene egye meg, mit törtem magam rajta, aztán ez nem jutott az eszembe. Három legyet is egy csapásra. Az öcskös felüli táblából kike­rül. Legfeljebb neki kevesebb jut. Azután a közös­nek is belerondíthat a portájába. Meg azután az adós­12 0

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom