Délmagyarország, 1962. június (52. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-03 / 128. szám
/ Vasárnap, 1962. június 3. Egy nyelven beszéljünk és egyformán cselekedjünk E leven, pezsgő az élet mindenütt Bármerre nézünk, lépünk, szorgalmasan dolgozó embereket Utunk. A földeken nehéz körülmények között folyik a küzdelem a termésért hogy a kapásokat mentsék az aszály elöl, mely a gabonatermést úgy látszik „megszűkíti*. Szövetkezeti gazdák — többek között — a takarmány tárolásával, az állatállomány gyarapításából akarják megnyerni azt, amit elvihet a gabonánál az aszály. Szövetkezeti asszonyok baromfineveléssel, intenzív növényápolással küzdenek az aszályból várható veszteség pótlásán. Termelőszövetkezeteink földjén végbemenő feszes munka szemléltetően mutatja, hogv nincs kétség, csüggedés. A mostoha időjárás kedvezőtlen hatását sokféle módon ellensúlyozza okos parasztságunk. A gyengén működő szövetkezetek gazdáit sem ijesztette meg a szárazság, ők is nagy akarattal és szakértelemmel próbálják elűzni a a rossz időjárás következtében várható gabonaveszteséget. Senkinek sincs a hátára írva, hogy mi volt régebben: szegényparaszt, középparaszt vagy nagygazda. Itt most mindenki egymás mellett van, kezük tele munkával és szigorú önfegyelemmel dolgoznak. Nagy felelősséggel végzik azt a munkát, melyet helyettük ebben az országban senki nem tud elvégezni. A közös föld és cél, és az azonos gondok egybeforrasztják a termelőszövetkezetek tagságát és az egység kovácsa ezekben a hetekben és hónapokban a munka, a közös érdek, mely találkozik népünk őszinte támogatásával. A fejlődés produkálta ezt az összegezést, melynek alapja a közős föld, a közös élet. Persze a munka mellett olyan anyagi és erkölcsi tényezők is hatnak, melyek legtöbb termelőszövetkezetünkben már jól érvényesülnek. Az anyagi ösztönzőket termelőszövetkezeteink év eleji közgyűlésein maga a tagság határozta el. Egészséges anyagi ösztönzőket vezettek be legtöbb helyen, melyek olkalmasak arra, hogy érdekeltté tegyék a szövetkezeti gazdát a termelésben. Amikor a földeken járunk és a nagy sürgést-forgást látjuk, akkor gondoljunk az anyagi ösztönzőkre is, amelyek nélkül nem lenne ennyire egészséges az élet a termelőszövetkezetek nagy földtábláin. De aki csak az anyagi ösztönzőket látja és elhanyagolja az erkölcal ösztönzőket, akaratlanul is helytelen irányú következtetésre jut. Az erkölcsi ösztönzők alkalmazása nélkül sem találnánk meg parasztságunk termelési kedvét. Az erkölcsi ösztönzők forrása maga a szocialista társadalom. Az országban mindenki éljen jól, munkája után kapjon kiérdemelt megélhetést, tehát munka nélkül senki ne vehessen el semmit a társadalmi javakból. Parasztságunk szempontjából ez az erkölcsi elv rendkívül nagyjelentőségű. Hiszen munkanélkül vagy mások munkájából, mások erejének, vérének megzsarolásából senki nem élhet meg a magyar földeken. Az sem közömbös az erkölcsi ösztönzők között, hogy a paraszti felelősség soha nem volt ilyen nagy népünk élelmezésében, ellátásiban, mint most. Ez a felelősség nemcsak a termelőszövetkezet elnökére, igazgatóságára vonatkozik, hanem megyénkben közel negyedmillió parasztemberre (családtagokkal együtt), akik az ország déli részén teremtik elő a következő évre szóló élelmiszermennyiség rájuk eső részét. A kulturáltság, műveltség és szakszerűség a munkában szintén olyan morális ösztönző, amely nap mint nap gyarapszik és hatása az anyagi javak előállításának mind nagyobb és nagyobb mennyiségben jut kifejezésre. S a tekintélyt, a megbecsülést a munka, a szaktudás és a szorgalom biztosítja minden egyes termelőszövetkezeti gazda számára. Az erkölcsi ösztönzők hordozói ott élnek nagy szómban a községekben, termelőszövetkezetben; a kommunisták, a falu értelmisége, a parasztság műveltebb, szélesebb látókörű rétege, akikből a politikai meggyőződés heve sugároz éltető meleget és táplál egészséges meggyőződést a szocialista társadalmi rend iránt A pártonkívüli aktivisták valamennyi termelőszövetkezetben és községben: az az 50—60 —80—100 ember, akik lendítői az új rendért folyó küzdelemnek. K orántsem állíthatjuk azt, hogy termelőszövetkezeti parasztságunknál az anyagi és erkölcsi ösztönzők mindenütt rendben volnának, hogy ezek az ösztönzők egyformán hatnak minden egyes emberre. írta: SIKLÓS JÁNOS Ez nem így van. Találunk termelőszövetkezeteket, ahol a tagság 10—15 —20 százaléka távoltartja magát a munkától, most is, a legnagyobb dologidőben. Az okok kutatása nélkül is elmondhatjuk, hogy az anyagi és az erkölcsi ösztönzők hatása még nem jutott el ezekhez az emberekhez. Valahol rossz a kontaktus: az élet nagy áramköre még nem érte el a kihúzókat. Ezt azért is hangsúlyozzuk, hogy ne tévesszen meg senkit sem az, hogy találunk termelőszövetkezetet, ahol a férfiak mellett az asszonyok és a családtagok „verekszenek* a munkáért: bár ez a „verekedés* a munkáért, nemcsak a makói szövetkezetekre, a szegedi Felszabadulásra és a fábiánsebestyéni Kinizsire érvényes, rajtuk kívül még nagyon sok szövetkezetre vonatkozik. Ezekből a megállapításokból már világosan kitűnik, hogy az egységes paraszti osztály léte objektív tény, de az egység szubjektív és erkölcsi feltételeit is meg kell töltenünk tartalommal. Ez a munka még hátra van. Talán nem indokolatlan megjegyezni ennél a kérdésnél azt sem, hogy társadalmunk fő ellentmondása most már a fejlődő szocialista társadalom és maradi gondolkodásmód között van. Ha a városokban az üzemeket nézzük, ott ls serény munkát találunk. A gyarak kapuin belül senki sem állapíthat meg olyasmit, hogy most június van és valamiféle „uborkaszezon* hangulat uralkodik a gyárfalak között. A szorgalmas élet egyik ékes bizonyítéka, hogy az elmúlt évben megyénkben 10,1 százalékkal növekedett a termelési érték, ebben a növekedésben a termelékenység részaránya 68 százalékos volt. Üzemeinkben 4300 kiváló dolgozó, 3000 újító tevékenykedik, és a szocialista munkaverseny-mozgalom ma valóban tömegmozgalommá vált. Gyorsan — és tömegesen — terjed a szocialistabrigádmozgalom is. (Jelenleg 224 brigád viseli a szocialista brigád címet.) De ha azt vesszük szemügyre, hogy mi történik az állami gazdaságokban, ahol az Ipari munkás színvonalán dolgoznak (mert itt a földek megművelése már az ipar szervezettségének magas fokán történik), akkor azt látjuk, hogy itt is erőteljes ütemben gyarapodik a közvagyon. Az elmúlt évben 27 millió forintra tervezett üzemnyereséget 42,5 millió forintra teljesítették. Most pedig a kongresszusi munkaverseny keretében egymást múlják felül a szocialista brigádok, egyéni versenyzők: minél többet adni az ország lakosságának. Itt az anyagi és az erkölcsi ösztönzők már magasabb fokon jelentkeznek. S az öntudat és a műveltség és a társadalmi aktivitás is nagy fejlődésen ment keresztül az elmúlt években. Ennek egyik szemléltető bizonyítéka, hogy megyénk 53 000 ipari munkásának fele 10 évnél régebben dolgozik munkahelyén. Ez mutatja az új ipari törzsgárda kialaku-/ lásának tömeges méreteit. Az által, hogy iparunk mennyiségileg megháromszorozódott, szükségképpen az ipari munkáslétszám is háromszorosa a húsz esztendővel ezelőttinek. S zükségszerűen következett ebből a fejlődésből a munkásosztály felhígulása: mezőgazdasági rétegekből, új generáció munkábalépésétől, háztartásokból, s részben a deklasszált elemekből töltődött fel a munkásosztály. S most az 50%-os stabilitás, mely tíz évnél idősebb munkaviszonyt mutat, bizonyítja a munkásosztály egészséges fejlődését, a felhigulási folyamaton belül a munkásosztály öntudatának, politikai érettségének és műveltségének örvendetes gyarapodását. Persze nem mondhatjuk, hogy most már minden rendben van, mert az üzemekben találunk lógó, munkakerülő embereket, sétálnak, ácsorognak, cigarettáznak, nem dolgoznak és ráadásul gőgösek, is. Amikor a vezető rájuk szól, úgy válaszolnak, hogy „elég volt a gorombáskodásból*. S úgy tesznek, mintha megsértődtek volna a munkáshatalom nevében. Pedig a munkáshatalom jellemzője éppen az, hogy a munkásosztály vezetése, e nagy termelöosztály aktivitásából, szervezettségéből, fegyelmezettségéből is fakad — egyéb tényezők mellett. A társadalmi osztályok és rétegek közül a munkásosztály tagjait látjuk többségben: a pártban, a közélet fórumain, az állami életben, a díjtalan társadalmi munkáknál, a parasztság termelésének közvetlen segítésénél, a hadseregben, rendörségen stb. Ezek a tényezők ls mutatják a vezető szerepre hivatottságot, s ez a vezető szerep ma és a szocialista társadalom fölépítése után is megmarad. De itt is az osztály öntudatosabb részének — a jelzett ötven százalékos stabil gárdának — rendkívül nagyhatású nevelómunkát kell végeznie, hogy a munkásosztály egységes, öntudatos arca, teljes homogénitása, a szocialista tudat magas fokán megvalósuljon. E nagy jelentőségű világnézeti, ideológiai, gazdasági küzdelemben — mely voltaképpen osztályharcot jelent — a vezető szerepet az üzemek pártszervezetei, társadalmi szervezetei látják el. 4 párt szövetségi politikájában e két nagy társadalmi osztály szövetsége az alapvető ma és holnap, s az marad a jövőben is. Erre épül a népi, nemzeti egység formálásának koncepciója: az értelmiséggel és a városi, falusi kispolgársággal kialakított szövetségünk mélyítése, mely őszintén és nem „taktikai okokból* történik, mint ahogyan ezt egyik-másik elvtársunk magában gondolja. Az értelmiség a szocialista eszmék elsajátításának útján jár. Mind ragyobb és nagyobb tömegei értik és fogadják el a marxizmus világnézetét. Ezért is szükségtelen beszélni új és régi értelmiségről. A szocialista értelmiség kialakulásáról beszélhetünk, mert ez a folyamat megy végbe társadalmunk e fontos rétegének körében. A kispolgársággal tartott szövetségünk sem formális szövetség. Hiszen a kisiparosokra szüksége van társadalmunknak. Becsületes, tisztességes munkájukkal segítik dolgozó népünk életkörülményeinek javítását. Munkájukat még hosszú ideig igényli társadalmunk. Itt is figyelembe kell venni azt a fejlődést, ami az elmúlt tizenhárom esztendőben történt. 1949-ben hazánkban az ipari termelés értékének 21,4 százalékát adta a kisipar, idén pedig csak 2,5 százalékát adja, tehát nem kell félteni a kisipartól a szocializmust. A kiskereskedők helyzete másként merül fel. Ott ahol az állami kereskedelem még nem tudja a fogyasztókat kielégíteni, ezt a funkciót a magánkereskedelem látja el, de amilyen mértékben bővül az állami kereskedelem, úgy szűnik mag i réteg ezirányú gazdasági tevékenysége. Ha becsületesen dolgoznak, támogatjuk őket. és támogatjuk akkor is, amikor gazdasági funkciójuk megszűnik és elhelyezkednek a kereskedelmi és gazdasági életben. A kispolgári réteghez tartozik az egyéni paraszt is, aki a termelőszövetkezeteken kívül él. Szövetségesünknek tekintjük, mert belőle is előbb-utóbb szövetkezeti paraszt lesz, Rossz szolgálatot tesz az ügynek az, aki ellenséges érzéseket táplál a szövetkezeten kívül élő, még egyénileg dolgozó parasztokkal szemben. Hiszen ők is az egységes paraszti osztály tagjaivá válnak majd a termelőszövetkezeteken belül. Az osztályidegenekkel mi nem szövetséget akarunk. Ez közszájon forgó téves hiedelem, mert ilyesmi — egészüket tekintve — nem is lehetséges marxista felfogás alapján. Nem szövetségesek, de a társadalmi és gazdasági életbe történd beilleszkedésüket kívánjuk elősegíteni. Nem bizalmatlanságot, gyanakvást táplálunk velük szemben, hanem őszintén segítjük őket, hogy megtalálják helyüket az életben, mint a Magyar Népköztársaság egyenjogú állampolgárai. Ezt a gesztust nagy többségük szívesen veszi. egy kisebb részük próbál megismerkedni világnézetünkkel és érzésvilágában is közelebb akar jutni hozzánk, s mi ez elől sem zárkózunk el. S ennek lehetőségét és helyességét szovjet és hazai példák igazolják. Egy kisebb részük pedig — kimondva, kimondatlanul — várja az al kalmas pillanatot, mikor támadhatja hátba a munkás-paraszt hatalmat. De ezek sem képeznek valamiféle „ellenálló* csoportot. Széjjelszórtan, egyedeiben és elenyésző számban léteznek. Hatóságaink „szemmel tartják* őket. Ez az álláspont nem egyesek egyéni fölfogása alapján jött létre. Hanem a magyar társadalmi élet marxista elemzésének tudományos eredményeként. Ebben a kérdésben is egy nyelven beszéljünk és egy nyelven cselekedjünk. Mert a mi pártunk legnagyobb erőssége, különösen 1956 után az egységes nyelv és az egységes cselekvés. M ost mi a feladat? Pártunk szövetségi politikáiénak felmérése megyénkben befejeződött és a közeljövőben illetékes pártfórumok alakítják kl álláspontjukat. A kialakuló elvi és gyakorlati véleményt megvitatja párttagságunk azzal a szándékkal, hogy helyesen érvényesítse az üzemben, hivatalban, termelőszövetkezetben a párt szövetségi politikáját. A közös nyelv és cselekvési egység ebben a kérdésben is nélkülözhetetlen Pedagógusnapi köszöntő A KISZ Csongrád Megyei Bizottsága a XI. pedagógusnap alkalmából szeretettel köszönti megyénk valamennyi pedagógusát. A nevelók lelkes munkájának eredményeként évről évre műveltebb, öntudatosabb fiatalok hagyják el az iskolákat. Az úttörőcsapatok és a KISZ-szervezetek segítségével a nevelök a szocialista hazát szerető, a párt politikájának megvalósításáért küzdő Ifjúságot nevelnek. A pedagógusnap alkalmából valamennyiüknek kívánjuk. bog/ nehéz, de szép munkájukat őrömmel és sikerrel végezzék még sok éven keresztül. Bár a pedagógusok életük nagyrészét a közösség szolgálatának szentelik, számukra a társadalmunk fejlődése, a haladás, az egyéni boldogság forrása is. mégis a személyes családi életükhöz is sok örömet és boldogságot kiváltunk. Ar ifjúsági mozgalomban dolgozö lelkes és áldozatkész pedagögnsoknak további sok sikert kívánunk nagyszerű munkájukhoz. a KISZ CSONGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA A Szakszervezetek Csongrád Megyei Tanácsa elnökségének üdvözlete A Szakszervezetek Csongrád Megyei Tanácsának elnöksége a pedagógusnapon sok szeretettel üdvözli megyénk nevelőit. Az SZMT elnöksége elismeréssel adózik a pedagógusok nevelőmunkájáért. Ez a munka az elmúlt évben különösen eredményes volt, mert a pedagógusok gazdag tapasztalataikkal, az ügy fontosságát átérezve, nagy felelősségtudattal segítették az oktatási reform előkészítését is. Szeretnénk, ha megyénk nevelői a következő években is hasonló odaadással, áldozatkészséggel végeznék szép és nemes munkájukat, alakítanák, formálnák szocialista társadalmunk reménységét és féltett kincsét: az új nemzedékét. Ehhez kívánunk a mai napon sok erőt, jó egészséget és szép zikért minden pedagógusnak. SZAKSZERVEZETEK CSONGRÁD MEGYEI TANÁCSA ELNÖKSÉGE y Kiváló nevelőket tüntettek ki A XI. pedagógusnap alkalmából megyei ünnepséget rendezett Szegeden tegnap, szombaton a Csongrád megyei tanács végrehajtó bizottsága. a Hazafias Népfront Csongrád megyei elnöksége és a pedagógus-szakszervezet Csongrád megyei elnöksége. Az ünnepségen megjelent Siklós János elvtárs, a megyei pártbizottság titkára, Moharos István, a Művelődésügyi Minisztérium képviselője és Hantos Mihály, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese. Katona Sándor, a Hazafias Népfront megyei titkára köszöntött* a pedagógusokat, majd Siklós János elvtárs ünnepi beszédet mondott. Többek között arról beszélt, hogy a pedagógusoknak milyen nagy szerepük van a gyerekek nevelésében, a jövő generációjának kialakításában. Ezután megjutalmaztak a kiváló pedagógusokat. Az Oktatásügy kiváló dolgozója címet kapta többek között Németh Kálmán, a megyei tanács művelődésügyi osztályának főelőadója és Horváth Irén újszentiváni általános iskolai tanár. Szocialista kultúráért kitüntetést kapott faragó Józsefné deszki könyvtáros, Döme Mihály, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője is. Kiváló dolgozó kitüntetést kapott Záhonyi Ferencné, a tápéi általános iskola gondnoka ia. Áooston József elvtárs, a KISZ Csongrád megyei vb titkára ezután fiatal pedagógusokat tüntetett ki. KISZ Érdeméremmel tüntette ki Kecskés Péter kiskundorozsmai nevelőt. Itt adták ét a megyei tanács művelődésügyi osztálya által hirdetett pályázat díjait is. A pályázat az iskolareform gyakorlati megvalósításával foglalkozott Megyei pályadíjat nyert többek között Veszprémi László kiskundorozsmai pedagógus. A XI. pedagógusnap alkalmából Csongrád megye művelődésügyi dolgozói közül a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány A n t a 1 f t y Györgyöt, a Szegedi Tudományegyetem rektorát Munka Érdemrend kitüntetésben részesítette, Kiváló tanár kitüntetéssel Tihanyi Nándort, a szegedi Radnóti Miklós Gimnázium Igazgatóhelyettesét. A kitüntetéseket szombaton az Országházban ünnepélyes keretek között adták ét. Szegedi pedagógusok jutalmazása A XI. pedagógusnap alkalmából Szeged mindhárom kerületének általános iskoláiban számos pedagógus kapott eredményes nevelómunkájáért pénzbeli jutalmat. amelyet tegnap délelőtt ünnepélyes keretek között nyújtottak át. Mison Gusztáv, az I. kerületi tanács vb elnöke általános iskolai és gimnáziumi tanároknak, valamint nevelőintézeti dolgozóknak, összesen 78 főnek, több mint 45 ezer forintot nyújtott át eredményes munkálkodásukért. A II. kerületi tanács művelődési termében hasonló esemény zajlott le tegnap a déli órákban. Lacsán Mihály vb-elnök 22 pedagógust jutalmazott meg, öszszesen 14 400 forinttal. A III. kerületben 39 pedagógusnak 25 500 forintot nyújtott át Vincze Antal vb-elnök. A jól végzett társadalmi munkáért 20. a tisztasági versenyben elért eredményekért pedig 8 pedagógust jutalmaztak, összesen U ezer forinttal. A három kerület iskoláiból és nevelőintézeteiből 21 pedagógus pedig 7-től 14 napos külföldi utazást kapott jutalmul. A Szovjetunióba, Lengyelországba. Csehszlovákiába utaznak majd a nyáron ezek a pedagógusok. A Móra Ferenc Ipari tanuló-Intézetben rendezett pedagógusnapi ünnepségen^ ahol László Nándor, az intézet igazgatója méltatta a nap jelentőségét, a KISZ Központi Bizottságának a legmagasabb kitüntetésével, a KISZ érdeméremmel tüntették ki Salamon Istvánt, az intézet igazgatóhelyettesét a nevelőmunkában, s a KISZ-szervezetek segítésében végzett eddigi eredményes munkásságáért.