Délmagyarország, 1962. március (52. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-27 / 72. szám

3 Kedd, 1962. március 27. Ülésezett a KGST gépipari bizottsága Március 20-tól 26-ig Prágában megtartotta 16. rendes ülésszakát a KGST gépipari állandó bizottsága. A tanácskozáson részt vett Magyarország is. Az ülésszakon megvitatták a 15. ülésszakon megszabott feladatokat és ezzel kapcsolatosan intézkedéseket hagytak jóvá. A cipészek és papucsosok szövetkezetében: Negyvenkétezer pár cipőt készítettek, 100 ezer párat javítottak »A mi szövetkezetünk már valóságos ©ár!® — mondják a Szegedi Cipő-, Csizma- és Papucskészítő KTSZ tagjai. E megállapítás találó, különösen amióta beköltöztek új üzemházukba. Tavaly a régi, Pedagógusok tanácskozása időszerű kérdésekről A Hazafias Népfront Szeged városi elnökségének most megtartott baráti találkozója a pedagógusok képviselőivel több volt, mint e©szerú öszszejövetel. Nagy István szegedi népfronttitkár bevezető szavai, majd Baráti József, a Hazafias Népfront Országos Titkársága művelődésügyi osztályvezetője tömör, meleghangú előadása megértette a jelenlevőkkel, ho© az érdemi munkáé a szó. azaz: az MSZMP szövetségi politikájáé, amely feltartóztathatatlanul me© előre. A baráti találkozón ott voltak az idősebb és az ifjabb pedagógusnemzedék képviselői. S ez volt a jó, mert az úgynevezett nemzedéki probléma éppú© felszínre került, mint az egész társadalmat érintő tudatformáló, egységes pedagógiai munka időszerű kérdése. Aki szót kért ezen a baráti találkozón, az ha messzebbről, va© közelebbről indult is el fejtegetésében, végül odaért az emberi magatartás és munka szocialista fogalmához. S ki is mondották, hogy üres szavakkal sem ők nem boldogulnak, sem őket nem lehet boldogítani. Érzik — hangoztatták többen is —, ho© a párt politikájának megfelelően, fenntartás, ©anakvás és bizalmatlanság nélkül várja őket a Hazafias Népfront a szocializmus ü©ének őszinte és becsületes szolgálatában, hiszen annyi még a teendő, ho©' e©aránt jut belőle a fiatal és az idősebb értelmiségi generációnak is. Többet törődni az emberrel, s többet törődni az utánunk jövő nemzedék nevelésével! — í© lehetne summázni a baráti találkozót, amely kinek-kinek e©aránt önvallomása is volt a párt szövetségi politikája mellett. szétszórt telephelyeken üzlethelyiségekben, rögtönzött műhelyekben a kisebb sz gedi üzemeket meghaladó közel 16 millió forint termelési értékkel zárták az évet. Ez 160 ezer forinttal több, mint az előző esztendő eredménye, A papucskészító részleg, amellyel január elsején e©esültek, még külön tevékenykedett tavaly, s 8 millió 671 ezer forint értékű papucsot készített, 447 ezer forinttal többet, mint 1960ban. A cipészek 42 ezer 822 pár lábbelit gyártottak. Ebből 3873 pár cipő a megrendelésre, méret után készült. Tavaly közel százezer pár cipőt vittek javíttatni a szövetkezet különböző részlegeihez. A legna©obb forgalmat a Somogyi utcai részleg érte el, 17 ezer 435 párral, a napi átlag több mint 50 pár volt Maiyor nők tiltakozása Mint ismeretes, a Német Szövetségi Köztársaságban be akarják tiltani a Nácizmus Üldözöttéinek Szövetségét. A Ma©ar Nők Országos Tanácsa a magyar asszonyok és lányok nevében tiltakozó táviratban foglalt állást az NSZK vezetőinek jogsértő szándékával szemben. A két világrendszer békés együttélése Ünnepélyes pillanatok Az első személyazonossági igazolvány. A gyermekből felnőtt, jogokkal és kötelességekkel rendelkező állampolgár lesz. A 16. évet betöltött fiataloknak vasárnap délelőtt 9 órakor, ünnepélyes külsőségek között adták át a szegedi városi rendőrkapitányság képviselői az első -önálló* személyi igazolványt. Ekkor 450 fiatal kapta meg személyi igazolványát. Képünkön: a boldog tizenhat évesek személyazonossági igazolványukat nézik. (Somogyiné felvételei) Több mint ezer, de azért még -fiatalos* öreg katonát is búcsúztattak vasárnap Szegeden. Délelőtt 9 órakor a Szabadság Filmszínházban a városi kiegészítő parancsnokság adta át az obsitot. Egy óra múlva pedig a szegedi járási öreg katonák ünnepélyes búcsúztatására került sor az újszegedi szövőgyár kultúrtermében. Képünkön az öreg katonák egyik csoportja nézi a »hivatalos papírt®. A pártoktatásban az SZKP XXII. kongresszusa anyagának tanulmányozása során most a szocialista és a kapitalista világrendszer békés együttélésének kérdésével is foglalkoznak. F téma alaposabb megértéséért közöljük „A két vtlágrendszei békés együttélése" cimü írást. A

Na© Októberi Szocialista Forradalom győzelme új korszakot nyitott meg az emberiség történetében. Ennek az új történeti korszaknak legfőbb jellegzetessége, hogy megdőlt az imperializmus egyeduralma a világon, s í© viszonylag hosszabb időszakon át egymás mellett létezik a szocialista és a kapitalista rendszer. Az emberi társadalom fejlődésének fő vonalát e két rendszer harca szabja meg. A szocialista és a kapitalista társadalmi rendszer e©más mellett létezése történelmileg elkerülhetetlen, törvényszerű jelenség. Lenin a történelmi szükségszerűségből indult ki, amikor az új szovjet állam külpolitikájának alapelvévé a békés egymás mellett élést tette. Lenin e tanítása ma is iránytűként szolgál a kommunista pártok számára. De a történelem nem állt meg Lenin halála után, sőt az utóbbi években mérföldes léptekkel halad előre. Marx, Engels és Lenin tudományosan előre látták a kapitalizmus bukását, felfedték a szocialista társadalom győzelmét, a társadalom fejlődését meghatározó törvényeket, de nem jelölhették ki pontosan azokat a konkrét feladatokat, amelyeket a ma emberének kell elvégeznie. A békés e©más mellett élés lehetőségeinek vizsgálatánál nem a tegnapból, hanem a mából kell kiindulni. Nem az jár el helyesen, illetve Lenin szellemében, aki mechanikusan átvesz egy más történelmi korra érvényes megállapítást, hanem az, aki helyesen elemzi mindig az adott történelmi időszak fő jellemvonásait és abból vonja le a megfelelő következtetéseket, a marxizmus—leninizmus alapján. Lenin tanításainak szellemében zajlott le például az SZKP XX. kongresszusa is. Ebben a szellemben jártak el az 1957-es moszkvai tanácskozáson a kommunista és munkáspártok képviselői, amikor e©séges álláspontra jutottak a nemzetközi politikai és a nemzetközi munkásmozgalom alapvető kérdéseiben. G

yökeresen megváltozott a ' II. világháború győzelmének eredményeként a világ arculata. Azoknak az országoknak a többségében, melyeket a Szovjetunió szabadított fel a fasiszta elnyomás alól, népi demokratikus forradalmak zajlottak le. A hatalom jellegét tekintve ez akkor a munkásosztály és a parasztság forradalmi demokratikus diktatúrája volt. A fő feladat az volt, hogy következetesen megvalósítsák a demokratikus átalakulást és megteremtsék a szocialista forradalom ©őzeimének előfeltételeit. A népi demokratikus országok, valamint Kína ©őzelmes fejlődésük eredményeként me©alósították a proletárdiktatúrát. A szocialista átalakulással párhuzamosan kialakult a szocialista világrendszer. E világrendszer minőségileg több mint az e©forma társadalmi rendszerű államok egyszerű közössége. V

ilágrendszer először a történelemben csak a tőkés termelési viszonyokkal alakult ki. A tőkés termelési viszonyok saját képükre formálták át a világot, áttörték az állami elszigeteltség korlátait, szoros és sokoldalú kapcsolatokat teremtettek a különböző világrészek és országok között, létrehozták a kapitalista világpiacot, amelyre felépült a kapitalizmus világrendszere. A szocialista országok egységes tábora is olyan mértékben vált világrendszerré, amilyen mértékben a testvéri államokban kifejlődtek a szocialista termelési viszonyok. Vagyis akkor vált világrendszerré, amikor a szocialista termelési viszonyok alapján létrejött a szocialista világpiac, az egységes szocialista gazdasági-társadalmi rendszer. A kapitalista és a szocialista világrendszert egyaránt a termelőerők fejlődésének szükségessége hívta létre. Mégis a két rendszer között alapjaiban különbség van. Már kialakulásuk módja és körülményei is gyökeresen eltérnek egymástól. A kapitalista világrendszer évszázadok folyamán szüntelen gazdasági, politikai, ideológiai és fegyveres harcokban, véres háborúkban alakult ki. E folyamat során az erősebbek eltiporják a gyengébbeket. A szocialista világrendszer kialakulása összehasonlíthatatlanul gyorsabb volt, mint a kapitalizmusé. Ez a gyorsaság a népek egyenjogú és önkéntes közeledésének — a békés egymás mellett élésre irányuló szocialista külpolitika eredménye. Másrészt társadalmi rendszerükből következően a kapcsolatok tartalma és jellege elvileg is különbözik. A

szocialista világrendszer a kapitalizmussal ellentétben fokozatosan megszünteti a szocialista világrendszer országai közötti gazdasági, fejlődési különbségeket, a fejlettebbek segítik a többieket saját színvonalukra emelni. Világosan rámutatott erre az SZKP XXI. kongresszusa is. A két világrendszer békés egymás mellett élése — annak ellenére, ho© a két világrendszer alapvetően mis — lehetséges. E politika megvalósítása azonban szívós, kemény harcot feltételez, mert úgy kell rákényszerítenünk az imperialistákra a békés együttélést. Lenin megállapítását a háború elkerülhetetlenségéről ©akran szembeállítják a kommunista pártok békés e©más mellett élést hirdető politikájával. Itt lényegében figyelmen kívül ha©ják azt a döntő tényt, ho© amikor Lenin az imperialista háborúk elkerülhetetlenségéről írt, az imperializmus egyedül uralkodott az egész világon. Az Októberi Szocialista Forradalom győzelmével azonban megdőlt az imperializmus egyeduralma. Lenin tétele érvényes: a háborúk veszélye mindaddig fennáll, amíg az imperializmus létezik. Az imperializmus jellege, lényege ma sem változott meg, továbbra is rabló és kizsákmányoló, agresszív stb. Az imperializmus agresszivitásából azonban nem következik a háború elkerülhetetlensége. Igaz az, hogy imperializmusnak velejárója a háború. De igaz az is, hogy a szocializmusnak velejárója a béke. N

apjainkban két rendszer létezik. Hogy a háború vagy a béke erői kerülnek-e felül, ezt az erőviszonyok döntik el. Minél erősebbek a szocializmus, a demokrácia, a béke erői, annál inkább tudják korlátozni az imperializmus agresszivitásának érvényesülését. Az emberiség, éppen a szocialista világrendszer ereje következtében távolodik egy újabb világháború veszélyétől. Az imperializmus létéből tehát ma már nem lehet ugyanazokat a következtetéseket levonni, mint ötven va© tíz évvel ezelőtt. A világpolitika fő kérdéseit ma már nem lehet pusztán az imperializmus létéből magyarázni. Ez e©oldalű, dogmatikus szemléleti mód, idegen a marxizmus—leninizmus szellemétől, s káros ©akorlati következtetések levonására vezet. A békés egymás mellett élés politikája nem a szocialista országok gyengeségéből va© félelméből fakad. Biztosak vagyunk abban, ha az imperialisták egy újabb pusztító háborút robbantanának ki, akkor ebben a háborúban az imperializmus szenvedne vereséget, a népek egyszer s minddenkorra végeznének az imperializmussal. A szocialista országok mégsem ezt az utat akarják járni. A szocializmus erejének forrása nem a háború, hanem — többek között éppen az, hogy mindenkor az imperialista háború elleni harc élére áll. A szocialista országok békepolitikája a szocializmus lényegéből fakad. Ebben a társadalomban nincsenek olyan osztályok, amelyeknek érdekében állna a háború kirobbantása. A szocializmus megszünteti a háborúk gazdasági, társadalmi bázisát. A szocializmus a legmagasabb rendű humanizmus képviselője, s céljaiért is humánus eszközökkel harcol. Ha lehetőség van a háború elkerülésére, minden erejét latba veti a cél érdekében. A kommunisták nem félnek a harctól — hiszen nincs még e© mozgalom a történelemben, amelynek annyi mártírja lenne, mint a kommunista mozgalomnak —, de politikájukat nem a íe©veres erőszakra építik. M

inden nép kívánja a békét, s a kommunisták elsőrendű kötelessége harcolni, hogy a népek e kívánsága valóra váljék. Háború va© béke? —nincs harmadik lehetőség. A hidegháború a -sem béke, sem háború® állapota állandó fenyegetés a béke számára. De a hidegháborúval lehetetlen végezni anélkül, hogy meg ne szüntetnénk a fegyverkezési hajszát. A szocialista országok harca az általános és teljes leszerelésért nem e©szerűen része, hanem egyik kiinduló pontja a háború elleni és a békés e©más mellett élésért folytatott harcnak. Ez a harc magába foglalja a tár©alások, a megegyezések, a kompromiszszumok lehetőségét és szükségességét is. A békés egymás mellett élés nem szünteti meg a két különböző társadalmi rendszer közötti antagonisztikus ellentmondásokat, nem szüntetheti meg a két rendszer harcát sem, hanem azt célozza, ho© a szocializmus és a kapitalizmus harca ne világháború útján oldódjék meg, hanem az osztályharc egyéb formáinak alkalmazásával: a gazdasági verseny, a politikai és az ideológiai harc útján. A békés e©más mellett élés elveinek valóra váltása lehetővé teszi, ho© az emberiség elkerüljön egy pusztító háborút. A szocializmus és a kapitalizmus harcát végsősoron az dönti el, ho© melyik rendszer biztosítja a népek számára az anyagi javak nagyobb mennyiségét, a kultúra magasabb fokát és a szabadabb életet. A békés e©más mellett élés politikája magában foglalja mind a háború elkerüléséért folytatott harcot, mind pedig a két rendszer harcát a gazdaság, a politika, az ideológia területén. S ebben az értelemben mondhatjuk, ho© a békés e©más mellett élés a szocializmus és a kapitalizmus között folyó világméretű osztályharc sajátos mai formája. Rudas Lászkteé