Délmagyarország, 1962. február (52. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-25 / 47. szám

ptaisarrraw svnvwvzs <zs -jas "as) Ht 8VÍ1HH3Í WtfT ')Y /STJOHVAOVK 'iríO V \\ •Jffil I 01 '10WU WLTUÍMJTO PUJZSEEZOH UBA uoq;;i BJfg HOA ssuj UOXSBN JoqyS -BAS[ ítaia xqude ZB ;;o;u»ddtzs lazjaui 'logBiqB ZB Bjznqa; iBuuro|BqsaXga}j eqqoq B aq juatu uiau aa »;aSoa pSSSAn XSau igqqa« loi(i(B[iuq.io?I nuizs -BSZOJ nXgafpaA BIDUJBJ B BIINUIBQJA UBSBZSSOIJ JJOJA BJiq XSa s^ '1I919S BfdBUjaj Aga JJOA uaqsaaa • • • .laquiauaA puoioa — ";;o3oX;oui ;iXuua jfBsa sa ';;azau euRjn uezs -zwoq 'jso.iidtíd B Biqopi>[ sa 'LOJJBIQB ZB BIZNQAJ .IOJJ -juiy 19zeJf B a;;a3g 'linXu uiau giifBJO zaq(OAaj v •JBUOA B UNPUQA UBJZV z •upzaujpjBt e 19 BUIOA luBujA S9U9 i-aujnoq[ajM B u«qRtE;fe uiajaioj -BA B Bqiuiui 'nazau[aj ptuuiazs gin^anzsja XSoqe S •;;opn; luapuiui .1901 }soj\t •gaui nppodaj si uiau J9UI 'i^au 19 ;;o;CnXu ;aia.\ai sa 'afaja mf Xoq XSA noja SBjnpui ZB JÓIPUIB sg •gjataA B I0jafa|a IBUOA 8 U9»UBQO.I UBQQBSBZPJ ajXSa '9PJ gniajV ?n 5tBU[npui s 'ejo 19; Saifl IBUOA B BIB-iaj l-TBt UBllOlBZgl UOJBApnBXlBd V •• • uagi — • • • ezüq yfurqnpuj •pindBujOM s jspuuSBe stp(;ejaas XSoq 'soiuoj B XSa «y>f»qíítn Jfiposfui ? Nem szököm pedig maga elől... Gyerekek gyertek közelebb! Nagy veszteség Volna számotokra, ha nem ismerkednétek össze Ágh professzorral. Lángvörös volt, nem mert a lányra nézni, mert egy­ezerre meggyült a gyomrában s azon keresztül a szá­jában mindaz az íz, ami erre a pár napig ismert Párducra emlékeztette. Sorban kezelt velük. Még egy nö volt köztük, vörös, pisze, jelentéktelen. Az utolsó­nak maradt ifjú nem engedte el nyomban a kezét. Ahogy a szemébe nézett, ő is meglepődött. — Mi már találkoztunk — fuvolázta az; talán szem­telenség is volt a hangjában. — Nem emlékszel, Gé­ea bátyám? — S mondott egy nevet, ahol együtt vol­tak. Ágh dadogott valamit, és kényelmetlen lett alatta a szék. ötvenhat szeptembere. Pesten egy író lakásán. Kétes, de lelkes tucat ember. Memorandum, nagy szavak. Nem volt kellemes a visszaemlékezés. Edmea fórron bámult rá, 6 meg nem győzött vá­laszolni a kérdésekre: mi van otthon? Tárgyilagosan és semmitmondóan beszélt, de kinevették. Bosszanko­dott. Edmea füléhez hajolt. — Mondja, kik ezek? — Ezek?... Ezek igen tehetséges emberek. Csupa művész. Irén táncol. Gyönyörűen. — Jó... És az a fekete fickó? — Ja, a maga régi ismerőse? Azt nem tudom, mi­ből él. De valamiből biztosan. Elvégre hontalanok, el­üldözöttek. Ügy tudom, kiálltak az elveikért. Hiába marasztalták, öt perc múlva a csillagos éj­szakában ballagott A nélkül* maradt asztalnál megszólalt a fitos vö­rös. — Gyerekek, ki volt ez a mókus? — E« a senki azóta katedrát kapott. Képzelheted, kicsoda! ... Pedig tudnék róla egynémely apróságot..} •» Fuvolázta a fekete ifjú. • Ágh feje lázasan lüktetet. Tulajdonképpen neve­letlen volt velük. Ezt kellett volna mondania: -Ért­setek meg! Lökjük vissza felénk nyújtott kezet? Na ugye!..Vagy hát mi mást mondhatott volna ezek­nek a vadidegen embereknek, akikhez már csak az köti, hogy ugyanegy nyelven beszélnek. Ki dönti el ezt csalhatatlanul egy párizsi hotel­szobában? * Az előadása simán zajlott le. Zárt közönség előtt, csupa komoly professzor, élemedett ember. Udvarias taps. Valaki megjegyezte, hogy rég hallott idegen­től ilyen jó francia beszédet. Bosszantotta ez a vissz­hang. Délután Edmea kereste telefonon. Este találkoz­tok. Egy vidéki városba készül, valaki a képei fe­lől érdeklődik ott,; s úgy emlékszik még a vonatból, hogy Ágh is tart ott előadást. Nem lehetne össze­egyeztetni a kettőt? Végre a Melbourne-1 nélkül! Másnap utaztak. Edmea az udvara nélkül egészen más volt, mint ve­lük. Nyugtalan arcún kisimultak a vonások, kiegyen­súlyozottá vált, hosszan és mozdulatlanul tudott be­szélni magáról és a világról egy fekvőszékben a szál­lodai tetőteraszon, A tavasz itt szinte kirobbant .á márciusból. A Földközi-tenger felől szellő borzolta a haját. — Tudja, Géza, azt hiszem, hosszú idő után mos! megint nagyon boldog vagyok. Amióta eljöttem ha­súiról, nem éreztem ilyen könnyűnek a levegőt, nem futott eszembe egyszer sem, hogy az élet szép is le­— De hiszen maga tele van a művészet varázsával. Bók nélkül mondom, rendkívül tehetséges festő. — Tegyük M, elhiszem, amit mond. Dehát ez ele­M LAZAA UQILGÍIN XSoq 'IUUOA Bfpn; EJ eq S va .uquie jjeuiaj uaXpiu sí »az?u (ojjajaui qw/i; XSt XSoq '>BS3 B(}«1 ISOUI XlIBOi V UBqSBZC[8U0AJ««I zio -»,ld 'lBAB))lSOI S3I9 'ROZSB^A UOSUBq JpogriAU BZÖQ • • • JFOJFJ 5JTZOJJB) LLIAJQ — ionp.ied 'pauiazs e XSN Soj jjajuj. S •••jauuaq XSBA sojziq UOXSBU AA — •asappzoXSSoui E IUIB •Bfpueui jzv 'lupnzeq Sej uiau 'zs;aqa| jpoSnXjq — t)9)SiunuiuK»| E BZSSJEC qq?AO} X3ea 'iuua{ e-jeui ajuizso uofeA ITJBAJB ZB }BGBUI 1>1 BT'GBA XSoq J(OX»BA ISDUBAIJJ — aqajnj XUESJ B ajgasa -a.i uoSuBq ruazssaijjaXuoi jaquiaiBiBIJ atajjaj v 3aui afpzaq ibzsbiba opucpB a.i>|a>,,)p.ia>| itaiioj B XSoq ubjzv jesepBOja »-NIU|BVIB5 GBPZBG 5JBUBIJ gBZSJO XUISOIJJ IJOABJ A SA ­e-jupzspji IBUSBABZS SBUBApn sa [aj JSOUI JDB JOZSSOJ -ojd sbjib^bzs 3ajo opi aiiauaui j^uibjzsb nzssoq y iisouBAiq ajicu UBXSn isi za nof[a )§h üJjaj eja^a; B BttcquBuidSaui jjoSpui eauipa }J?A OJ^S^A SdB} B sa 'qnaj A'Soqy 'Ji^zsaq 5959 X3a iniaquupji • • • pai[au jjoju -ozs UOXSBU PFBJM '' ' uajazs JÓS appoteq B lo.qeq gop) DL iiappaiaiuiqa} B 3aui ssauaij JJBSO 'paSasqnzs EUJOA ajSasjiSas 59 'iBugouiSaui B.i)BUR[[id ,í3a-X9a vq s — qazsaj ajuizsg 'SpoSnXu X39T jsBzopnzsq B uio.ijq uias UIB3EI\I — iiazja sa jazsiq quie 'JZB 5]bso is9i9zsaqanaui b iu[as|A[a JiBtpn; uiau qaaaquia ZB Jfazg jpqpasappzgXSSaui B 'fjazsaq uajuizsg :uRdnso sojuoj X3g 'uaquiajaj B UBA SJ E;JI(UEZEQ ZBZS- 9f *uioi -IBQ igqeajaSiazsaq IOSOXIOJ y i^asapjgii E Bf •jpai 0 -asiAdaq pojBAiq(a dau zsaga XSa X3oq *uaquiazs)q u UBqqB UBqXHBJiXSe ^auiapdai [ESSirssoojBiu uanajaq ->H»)PK>ZPI Ní^i® 'QBUIFOZV ÍBZBSi m UBA 5(auig sazja iHOS-gOB auuaq POSJUAEJI IBAIBJBIOpUOS mpBJBUI IJBJjBl iqpa.fSg 'linjaij JOXSBU XSa Saui lauauiezRq jojj^jjy qauiazsaq uuib 'pjbiea a-BfUEq uiau 'ueqBUisaoiisiJi B ua|ui>;ajin.iqq UBSOJBAO ptBui •ezaf) qSy ia ttozogiopuoS — uiopn) uiaM — iBzao X3j uiajq • • • ;3BS -eqjBui 'iiajajj jauippaSua. 'za jbh 1939; B zg -UBA uojt'SnXkj IUIB '[ojuaputui luzogjazia UBsnqijaiu -jan jqaui^j sí i9i95jaXuJB ajej B qaza 'qo;BfnBH — HOZBTIQDAJ ^OUJAUIGJ NXUBIUOJIBGNXU y •' • íbCIBS -IIBqSaui cq 'auuaq UBA ZSSOJ IUI jBpuBSedo.id qeS -nXu B luiras Bfpn; 3au1 Bq s 'aSasgnzs UBA ajsajui^a; -J3« qau.iaquia suaSmajui loiBAiuiaAii) luiuias qauiai -Bj uias uojpjB uaqqo uj 'quauiazsaq Bq ap JEuiai B yza sí qnf[nj3)i uasoja ios 'qunjazsaq uiau [aiqqnüod U! uBXSn uu XSoq 'i>(au uiBiiopuouqa U9 'iiojBtpnx [Oiaj sgui s X8a popoiqap.ia s 'sjbjap UBXJO X3a • ' XSa nasaaaqiaj — BASHS Bjpuoui — " • qoiBfpnx Mní^oM aq no; -JU9 ibddjb so;BZ>)o;n qoupuoS Sa.io ZB XIBAB; dsu ^IXSA SUAOOPZS^SDIOQ QN.IOQ A9 ;9>TUAAX8AU-UAAXSAU 'n.ioqXSa aiaA XSa qipEui.icq B '— BqoupuoS qiXSa SiouiniSaiioji uua;aXSa ZB 'Jiouiauio; ;;ozBuiiBSnXu — ei9u qaqqasopt uanayj uaqzog SBzoqqoje; Saui BfiBiB; UBqBqozscuisoojf so;snj B Jza s 'JJIXSBA AAOS -SAaj B;ZSI; 'peqezs "UBA aSaja iqau ]oqa(aza s joqeS -BÚI Bfjuo ;iBtpuoS IJ9;AXuoi] saXuisapf Buiuig 'rjajazs uiau ddaqSaA .ibui jszeq y 191a qqnqizRq opo.iod -BZS aj.fSa u8q?uoq;;o ZB ;uaqsain>(auaui a;uizs ;;OZOJI -BJOZS 3ft)iaA Bqau 'SBSBSJB;IB;ZSB qqaspj XSa ;ioA i;za au;aqa; qauiii usXSn 's; BUIOA -BiioifgsooqSaui- sq 'azsjaj 'iu8f9saoqSaui uias qqosa>i ;;opn; uiau ;TUIB 'Jiaiapq Délután berontott a lány. Hogy mi van vele, miért zárkózik be, megbántotta talán? Csakúgy ömlött be­lőle a szó, és a szeme tele volt könnyel. Az ablakhoz lépett, és sírdogált. Ragyogó napfény csillogott az aszfalton, délben zápor mosta le a vá­roskát. Kristálytiszta levegő szikrázott, s a tengeren nagyon messze vitorlák vakítottak. Aztán megfordult, hozzálépett, karját a hatalmas •mber válláré tette, s természetes hangon szólt. — Ugye nem mész el? Ugye nem hagysz itt, Géza? — És a mellére hajtotta a fejét. — Hisz jól tudod,­benned élek hetek óta, tenélküled semmi értelme az egésznek. — Aranyos kicsikém,.. persze, hogy nem megyek, Hogyan is tudnálak itthagyni?... És egyszerre felderült a világ. Estig vitorláztak, • vacsora után még táncolni ls lementek a bárba. S másnap teli lendülettel feküdt neki az előadás­nak. Délig dolgozott. Déltől aztán együtt csatangol­tak a hegyekben meg a tengerparton. S a rózsaszínű kö­römlakk egyszer sem jutott az eszébe. • Ügy beszélték meg, hogy az előadás után pár nap múlva indulnak. Hogy Edmea Bécsben marad-e addig, amíg Ágh otthon elintézi ügyelt, g újra — kijön, vagy pedig Pesten lépéseket tesz, hogy Edmea ls hazajö­hessen, s itthon maradhasson, efelöl nem döntöttek. As egyetem aulája zsúfolásig megtelt. Ágh most ideget volt. — N* félj semmitől, kedves, hisz itt vagyok v*­a» lói? Vagy azoknak, akik bátran mernek kritizálni? Lám, az öreg gondnok is gyanús elem. Pedig nem ellenség, csak egyszerűen képtelen beleszokni egy új életformába, képtelen másként gondolkodni, mint hatvan éven át tette. S aztán ő? Minden oly simán gördül-e, ahogy kintről látni vélik. Hol áll ő? Hiszen nem vak. Érzi, hol, mikor és mit hibáznak el. Keletre, nyugatra, egy­aránt szemlélődik, mindent átszűr kultúrája és em­bersége csontszűrőjén, s azt fogadja el — nem vakon, dogmatikusan, hanem meggyőződésből —, amit jónak lát. Igaz tudását, lojalitását értékelik, de azért például nem könnyű elfelejteni azt a huzavonát sem, ami, külföldi útjával járt. Romániába kimehetett vol­na már két éve, ötvennyolc őszén, dehát mi keresni­valója van Bukarestben, amikor ő Párizsban talál forrásmunkákat új könyvéhez? Node most végre mégis kimehet. * A vonatra késő este szállt, s így egyenesen háló­fülkéjébe ment. Csak felesége kísért* ki, Ancikának kosárlabdaedzésre kellett mennie. A búcsúzáskor egy percre mintha újra gyengéd­ség olvasztotta volna meg körülötte a levegőt, amely pedig már hosszabb idő óta kemény jégpáncéllá csontosodott közöttük, szürkénátlátszó, áttörhetetlen közeggé, amelynek falát unalomból, közönyből, kiáb­rándultságból s más effélékből rakták. Hogy ki rakta? O vagy Emma? Nincs igazi otthona. Olyan otthon, mint a gyulai kertes kis ház két kis szobájában, ahol hatan forgolódtak valami sajátos ízű és szagú nyugalomban, amit gyenge anyagi körülményeik el­lenére is szinte boldogságnak lehetett nevezni. Igy, Innen visszagondolni rá feltétlenül annak. Aztán elindult a bécsi gyors. Még megivott egy po­hárka sört, vetkőzött és feküdt. Tata táján jutott me­gint eszébe felesége, de egyszerre keserű lett szájában • \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom