Délmagyarország, 1962. február (52. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-25 / 47. szám

t v: ' -%tOTfiA * P99ÍBUI Uiazsat ?Anx ''' W>T9H{$q y — •A;IOZOAPN JBAOIOBAO X9BU AZSJAJ isi eauipg Ragoqaj R0 jzpg io;aAog s üojfe ZB aq Jfnq uogiduiXio saja;aiu -;AQ B gauosia 'Satu BRBABZ oza>[ja ueuuofn ;ean;[fj XSa RBuqopuoS s •ROJJBÍ lauuiS papiaj qipósijui y ' • • [BAUUtJARBig • • : UaXl!UIB[BA PL 31BH9IBJ a.\a zgzs raau Rgy • • • LU'iojeqat pry SiaX; -auiSai gasapjag B ueqejoigeijai geuegBXuBjajouisi A» jaza qqo; ige 'azsjad zseSof X3g "gpsíM gBisijBija;mii -JBSITIA sa.fSa ;ze XSoqB 'uaqjjapiaui ueXio ai gojoqijs -rúazsXSa uiasqugjoq sj godeuoq ozoiaSaui ;egoze ZB ep 'godBU sngRug B gőze uazsiH sj KWsqua.My aXu -AUIEPA RNGBJBIG ESBUI B UBASOUI iqau JJAZB 'azs.iad Bjo8oqop dai afcjasiAdaq SBZSJO Xuts» -jg oppdai ajaj EUITOJJAJA TN ap 'ROA?; Xga uaqaX[aui -azs'o ZB usqB3Bzsjo annBÓ ap X3oq 'UBIZSRXIBISUQ jozsofa BTTBI — aqajnj geudEso IBXUBIZSOJOZS gauaAjaXu -BXUB ei jojjBq 's; jqjqqof ;oqB — uBqo;einui njejzse nj -ns 'sojsnj UO3B;SBA B uaqqg 'Síppá ;uiui 'gauruazsXS* H'BXIO jazsaSa ZB BRBI uias ipjiOAB; ax»zsXSa ;soui s 'uauia;AX8A ZB BSEPBOJA osja AAZRQIG ROA Bjdeusejq AJ -cq jpRpnjSaui píeui 'UBqqBsoaozs ajXSa ;egaot B RU -OR B;UOJ UIOIBSZI UAPAZAIDAG GBAIBSJPRJUOQ aqiazoq UAPAAZOQ Riuag ;soui 'UBA ueqszuBd Bjoiuiy aupaXi -AUI eqgode; B eq;uiui 'RA; XSn s 'eqgojes XSa Rnau -Í9J TUZOIQBIBI gmgozs ROJBXSBUI — juijazs asajnsa; -j'a — joqe 'aq Ro;tXu Bqo;Bjnui B BqqB a;sa qiASg zoqgfegunui o;nzs -9R JOSBXUB ZB a;;o;CnX3 'Rajaz.íSat ';aga.\Xuqg B BJ(BJ 'BQIBJA.ÍUOG X3a-X3a ;B8BUI APAAAG 191a auiazs F e;;a;zsaA si ja — SaiSaA juuazs asazja — a.iopi X§a "UBqXSB TBpoRBZS B ;guwzs a;so osja BJUIOI9 «;Xunq i«RBiopuo3 B [azzg •••;Eauipa 'papA uajsi ;SBIJ9 NTJI ZB 'azsjag ;EI -BJ sosnpsnS UOXSBU 'A;.!? JWJI GXUFI B izsiAja JSOUI za 'BN BJJBSNXM ;uaui I9JBIDUIXIO ZB ']oq-aiunoq OS •pi pg;ns aSapui sjauaS^snq qa ozjoz^q ZB igqauiazg '•;nij apjjaj B ZB PJBSBUJ puoui RUI 'jaiiapj^ «uau uiaSua ÍRJ uotpBJBUi tua.iag s; jinqapi tpqBXueui -opn; B BSBUI pSaiM **' ÍBZSSIA uafuaui au 'ezao — m?PJ V ,ua uaddg iUiojBqpuoui uiau U9!ui ug ipraiKi — •paSzaj piuBiBpCuoziq 'ÍIOQOPBZSSJA RUIB 'pzs v ga a;;O;uo JSA ;BOJB qSy fii vOmu uaddg üBtpuoui vOvm ?za — -JB .lozssajojd B tojjazog aapaAZog ;jnuiBqa[aq ou y •''ÍUBA ÍBRA B ZB Sipuiui Saui gunjEU izsiq PY igauSasaaj uutgapi RuiB 'zeSi ze 'jopuoS iípj — g;ai sagjai uoX3 -eu auazsXSa qSy — '";;BSBUI síuaSi Í;ESBRJ — • • • üuiaSug ''' uaqauqapaA SOJBAOJ B ]» j;asa puizsagBpng uaja; ;ouaAXSau uiasao ZB * 'uredB ZB ROA sapajza uiagajj "'PAAAX '"üuiaSua — •BABZS B pogod -OG UBdmox PTAJ 8 EPOIUBJFA UBTUOUIOZS XUB3[ Y gupisaaq gsCSoj Sajij jBZBq uoffop ianipoSjaA pj gBUBSBui jp^ P91IM *'' Bauipg — •ajgaXSiOA E gau -zsngajBj s 'gsupogEdojop J;BJB gaajad joqiuiuias * gaXiauiB 'pgopog iXuogjs ZB 'a^au pgaXSaq B qSy • • • izaqiuiBiBA si '[Oj uiazs -a; 'eq Saui 'geuúB.CSBui suapizsip XSa n.fuuog UBXJO gopuoS Rpj • • • gizsaA uias aozs? ;BUijBfdBj 9;aq;j9 •piBqSojiaj 'qqBSRBtujou 09 ZB uaqpSunszpdag •jzsqs ZB uaqqa XSoq 'goiopuoS BJJB gBsaiuajq ^opua* A professzor úr puha lépteivel végigkígyózott 8 ** hosszú folyosón. Mér csak keskeny feje volt látható, mintha ez az enyhén ritkuló, őszülő hajú fej nem is tartozna sehova, semmiféle testtel nem volna össze­függésben, hanem külön életet élne, lebegve hallga­tók, folyosó, sőt az egész jogi kar fölött. Aztán ott ült a vizsgázó előtt szobájában, nézett szúrón a szemébe, s hallgatott. Egyszer sem szólt köz­be, amíg a delikvens meg nem akadt. A magolókat nem sokra tartotta, kérdései mindig a lényegre cé­loztak. Az értelmet kutatta minden hallgatójában, az értelmet és az emberséget. Dél felé a párttitkárt meg a dékánt kereste fel, és franciaországi útjáról tárgyalt velük. Ha a dolgok pontosan összevágnak, akkor még a hónap végén el­indul. Négy-öt hétre van tervezve ez a tanulmányút, amelynek egyik célja, hogy a helyszínen kutassa a for­rásmunkákat készülő nagy könyvéhez De ha már kint van, tartson is néhány felvilágosító előadást a magyar közjog fejlődéséről; elvégre lehet néhány kérdés, amelyben Nyugat nem lát olyan világosan, mint ahogy kellene. Ezek tisztázására nagyon alkal­mas Ágh, hiszen nyelvi nehézségei nem lesznek, félel­mes nyelvtudását mindenki bámulta. Pontban kettőkor ment ki az egyetem kapuján. A lakást ráncolt homlokkal lépte át. Valami volt Itt a levegőbal már hosszabb ideje, amivel nem lehe­tett egyet értenie. Talán nem is csak Emma asszony­különleges egyénisége barázdálta be a magas, szép homlokot, hanem az egész életforma, ami szinte aka­ratán kívül kialakult a kertes házban. Hat éve jöttek fel a vidéki városból, s Emma apja miatt — akinek valaha volt egy kis vacak malma ery Szolnok megyei községben — sok hercehurcában volt részük. De mióta bekerült az egyetemre, és a higgadtabb vezetés Agh 1 — Az az Ágh Géza, akire ön gondol, meghalt. Ne csodálkozzék! Megölte őt az a teljes tájékozatlanság, az a nyílt támadás, ami egyik-másik kérdésből... igen, az ön toporzékolósából is idesugárzott. Edmea körül forogni kezd a terem. Mi - történik itt, uramisten? Torkát hányás szorongatja, egyszerre ke­vés lesz a levegő. Ki, ki innen mielőbb! A folyosón a fekete titán éri utói. — Mi bajod. Párduc, rosszul vagy? — Hagyj engem!... Engedj! Egyedül akarok ma­radni! ... Szerezz egy kocsit!... m Két nap múlva Párizsban találkoznak. A lány már újra nyugodt. — Bocsáss meg, hogy akkor nem tudtalak meg­várni. Rosszul voltam. El kellett mennem. — Csak nem az igazgatott fel, hogy nem bírtam nyugalommal elviselni az ostobaságokat? Elvégre mindennek van határa. Csak nem gondolják ezek a tacskók, hogy én kétszínű életet élek?... Nézd, ha eddig voltak is fenntartásaim, ez a nap vízválasztó golt. Most látom igazán, hol a helyem.., Nincs iga­zam? Edmea ránézett, és bólintott minden meggyőződés nélkül. — De igen... Igazad van. Ágh semmit sem látott az ürességből, ami a lány szemében szürkült. Fogva tartotta továbbra is a láng, amely fellobbant benne. — Különben nem fontos az egész! Marhaság... M IS •atpjjAepo si ppsqa ZB 'RApzoui uias jg Sipp s 'uBqBqozs ieporezs b Rosogjnj Bp-pg assaSapi ;Bjopuo3 OUBRIAPJ uappiq B zg i auuaq "psuapizssip ospq« piaui '— paA -uazs sj jaSasgnzs UBJB; Bqpu "grpoSua; ige — XUBJ juazsXSBu B za ?Aoquapuiui apA uof paze uiau gBS^ tgBUBlRBq zoggo gige 'gozs jsBXuBqajuiars fsout jgaa gauzsa; uiau guso qiogpqtBq UBIBEJOZS tqqgj B JogiuiB 'JBABZS B a;puxapj SJ aoggB JBUI Q mas ipA9Xu9uiapA B pzza Rozog 9Hiiui zj; B r? jnpa.Oa uoTBA apojj "zb3i BJBAUoziq zg -sngndagzs •Soip opauoq 'X3b sngpug 'tuapurui p peSoj u»u •*sgq urau 'BtsiunuiUKig uiau 't»3r ;BH btoj gipaga^aA ;uagitu -nfyi ajagaj- soXuoziq B ZB XSoq gpj avptjq . -gip uias ZB gBsa Saui pq^Cezs B gauou e gauua g ;zsag s 'ppu puoeu jnsonq jBRapipzouu sopnqeSBia UBIZB 'UEQB.CSB ZB gauou OSEXSBJ B gauua BCJBIBXU -;b uaoroXuoXS ptaq xed B jza 'a;zaAja; ize Saui sg •pr^ Ropn; aj japazRA^ pjsfui o[ uaqjazaXuaog B OBqqB XSoq ';e9eui appiSazs ar-iaesXSa 'ggepno.iog puizsBszor iszued B pe uaXpq opigop Rozog gaXpum t giascaAau gau—gaggra opuazjazsaq- uojBApnBXied » RUIB '[BAQISQ B JEZZE "PNA8»S;PAMN -LEDOMA-, SOSbj -9JIR9 'pAieiBSoq ' pAagassaApagpí sauanaiazsamrat BBFUI B XWIESSB Bunng ROinf aqazsa Bq g -gaspo; RnXSa au pzsaj XSBU deu 9 XSoq P^av uaTp rwib I9poj XBa au jnjuaza XSoq 'qaqpzdag uias ia '^ju P3OX3BJ B gza rjarazs :3BRA B RjBgnzsgr IEQ JSOPG -au -naqo aqSaa ;uaui uapuiui jui rbjb ;aq Xupqau XSoq 'Wűp BZ90 qSy PSSOSbra orjazsXSa joapp sg a -PIM 39111 » 'BtjguBZBq 'qnjapig XSoqy -uojeApnB.íi -tód b jsaaipg Ep^A NpHli W saiaííttiiiag pzog jaAfOA'u B spzsaq usgsaaauaXS Sap San waui gsuojsagsajagnui .sa ucfEfiB; jtUEqou 'Esaeiu -p>j uaX3a[ razfgag-XSa Xgoq 'atpa?! yza gesa uaddog -oosapi 3; unqsojRAgj Bpoe.ij B pef uaasos Saui A3Óq gmopuourja tfazspq taosejEA e >9 BíjozneiegSiS -aa XSoq gRaog^eREA si eíib Bauipg s tmqszu^d JÓQÍEUOA B CG GEIREZS BBQBESPP.IBQ XSEU JASZB OQ •BUFOA JfEJZOg -tettun sí pjaf qqaXiagasogai jagis e X3oq '[ngpue eiuua; íiajjag pgasa^izsajguia aoXSa BI39MI •oactapp XUB[ B I»I -aqgap.ia uias 9 XSoq 'brjbí HTSB^ba ojaaisiractnia •C auija ueqszuBd SiSayqraun ucib; ap Rfije SBZBIO ZB gusauvau zsa; OO.I,)B4.IHCÍ SBUQIIGJB UOXSBU UKJZB aa X3oq 'ai ipngaj (®zzu ajsa osp ze JBUI qSy aja; «BA jsaaESAieu sa j^SesisauBAig uaptSaA ige ;uuu 'ászán Roprq uopjag ucXtO nsüS -BA apjaj uasoja sa 'iBugipgozsSaui B qqóXSBÚ IBAOC ÍUMS gipog astiuuuq XSn 'JÜKH BUJSQ 'nsajeg 'SB8 -BX19 GANIARUIAZS LOQBGCJQB ;BUOA B pgiuiB gojgaXgaq sa xojgoXgoj 01n Ifegjiy RiddBui RjDtupg ÍJOA sng -gBJ3 'Rapagjamsiaesfio iqgn saag pxigB 'Xuaai y * •;pnpp sa 'aúSoXuuop goXSBA qouzg ROp BIg RnuB) jaquiaja;saui Raoauaj s Saui RojeqtiXu ucqn ZB uaea IUW 'ŐBRA un isojEASig yaXSuipaui RIUB -nqSaiu uafapi BGCSPRDAG B ZB uiaueq 'ppu RAPPG euiuig Xbs B aa masBqot. uaddageROA .'Soq 'pj apezs ^CB si poui {oqgaea S 'LOÍWÜPIP S!^ Rapagptua dag Xueqau — ROP SBAtBia inuaRa-VZAG — BUBRI S •geujn Bjog -ga HU[OA uras atuppa uuuias uaquopig '{oq'szu^ ppu uozaeqSaui piuaipipj pgiuin 'BSBpuospj gau -gaggp ;ou « geugazt? :RojosBUE;n sí ajafosAda) jbh -OA B 89ÜI RU»B 'B^SQ E ZE ROASN aqap PRAUI ikXU e elmegy akár a világ végére is. Talán még abba* is tud segíteni, hogy ő ls kifusson. Hát szereti ezt az embert, úgy látszik, szereti. Valami eddig nem érzett biztonság a közelében élni. Válik a feleségétől, akit sohasem szeretett, s csak az övé lesz. Persze, haza azért nem menne vele. Mit lehet tudni, ki piszkálná meg, hogy kik-mik voltak családja tag­jai, s hol kikkel mit fecsegett ötvenhat őszén. De ni csak, most egyszerre láng ég a professzor szemében! Mi lehet azon a cédulán? — Tisztelt hallgatóim! Egy hazánkfia kérdése arra Indít, hogy alapvető tévedéseket oszlassak el önök­ben ... — És a hangja a mennyezetig emelkedik. Éles, mint a borotva. Egyre áteltebben szaval. Mi lett ebből az emberből?'! Es miket mond?! Agi­tátor?'! Sorra emeli fel a kis papíros szeletkéket. Már nem remeg a keze. Elszánt, mint a gladiátorok voltak. Ha lehet, egyiknél még indulatosabbá válik. Mi van veled, Géza?! Hol a nyugalmad, a tár­gyilagosságod?! Hiszen azt ígérted, a színtiszta igazsá­got mondod, egy szóval sem többet! S most magadból kikelve véded a kommunizmusodat! Az nem lehet igaz, hogy nálatok odahaza úgy éltek, ahogy állátad! Istenein, mi van ezzel a nagyszerű emberrel? Meg­örült? Mi alakította így át? Vagy hát talán mindig ls ilyen volt? ... Mögötte egyszerre felcsattan egy éles hang. — Mi ismerünk egy másik Agh Gézát is, aki non tagadta meg az elveit! — A fekete ifjú ordította ezt metsaő gúnnyal. A professzor meghökkent egy pillanatra, odarán­totta a íejrt, aztán néhány másodperc múlva falfe­héren, de megcsitulva válaszolt, M Gézának csak a képességeit tekintette, megnyugodott az asszony. Állást is vállalt. Korábban erről haltam sem akart, főleg leányuk nevelése miatt De Aucifea már nagy lány, gimnazista, s Emma asszony unat­kozni kezdett. Az egyetemi könyvtárban dolgozott. Persze ez azzal járt, hogy néha — rövidzárlatos lett a háztartás, és egyszer Ághnak le kellett ülnie féle­sége társaságát szórakoztatni, különféle rokon öreg­asszonyokat. Parázson ült időnként csakúgy kapkodta » fejét a feléje lőtt nyifairtől. Hogy például ilyen sem volt * régi világban, úriasszony akkor nem vóit rákényszerítve, hogy dolgozzék. Milyen világ az, ahol egy professzor feleségének is dolgoznia kell, hogy egy kis tűpénze legyen? ö ilyenkor az ajtót nézte, mikor jön mér a felvál­tás Emma személyében. Nem adott nekik igazat, de nem is vitatkozott velük. Ami a kérdést tényszerűen illeti, talán nekik van igazuk. Bgy professzorné a régi világban Otthona őrzője, szépitője volt De nem dolgozott házon kfvul anyja sem, a gyulai tetőcsere­pező felesége! Kedvetlenül forgolódott Csikorognak a fogaskere­kek, ha egymásba akarjnk őket illeszteni. — Ancika tizenhat éves, már nem lehet lakat alatt tartani. Különösen ez év őszétől vált egyre nyüzsgőb­bé a ház, goiilbaiuédra ellepték a fiatal és kevésbé fiatal férfiak, szaporodtak a bálok, házibulik. Ha dé­lutánonként otfhrm maradhatott olvasni, dolgozni, már ötkor lárma, jövés-menés, rádió, lemezjátszó, zongora, magnetofon tette pokollá a nyugodt szemlé­lődésre alkalmas órákat. Ezek a fiatalok a szomszéd szobában puszta jelenlétük gőgjével és lármájával izekre szabdalták körülötte a csendet. Harapófogóban feszengett. Érte ez idő tájt n éh árny kívülről jövő egyén sérelem is. ötvenhatban például a visszakapott káderlapjában olvasott néhány olyan 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom