Délmagyarország, 1962. február (52. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-18 / 41. szám

Vasárnap, 1962. február 18. MOTLTATULK: Ha kétszer kettő négy... TUtvlit ax Uá Jtlax Hauetaai* eUnCí ceg-énpíUt ég emlékszem a szavak*ra, melyeket akkor írtam: "Befejeztem, végre befejeztem könyvemet! Most már minden jóra fordul!" Négy hosszú, nehéz esztendőn keresztül küszködtem — fájdalom, terméketlen és kárbaveszett négy év volt! — hogy a nyilvánosság elkerülésével, feltűnés és mindenekelőtt botránykeltés nélkül könnyítsék az iszonyú terheken. melyek alatt a jávai bennszülött görnyed. A nyomorult Van Twistet, — aki ha nincs teljesen híján a kötelesség érzésének, feltétlenül szövetségesemül szegődik — nem tudtam rábírni arra, hogy bármilyen módon segítséget nyújtson nekem. Hozzá írott levelem, mely már számtalanszor megjelent, úgyszólván sűríti mlnd-l azt, ami a Hnvelaar-ban lé-1 nyeges. Ez az ember azonban nem válaszolt levelemre, s a legcsekélyebb Jelét sem adta annak, hogy amennyire lehetséges, Jóvá kívánja tenni bűneit. Ez a lelkiismeretlen nemtörődömség ' kényszerített arra, hogy a nyilvánossághoz forduljak. Ez kényszerített arra, hogy új utakat keressek. Felháborodásomban nyúltam végül ls azokhoz az eszközökhöz, amelyeknek segítségével végül elértem az elérhetetlennek látszó célt: azt, hogy legalább egy pillanatra meghallgassanak. Amit a tunya Van Twist nem akart megtenni, arra végül ls rá tudtam birnl egész nemzetemet: a Havelaart elolvasták... és meghallgattak engem. Sajnos, meghallgatni és megérteni: nem ugyanaz. A könyv -szép- volt, ékről biztosítottak; és ha az írónak ismét.hasonló történetecskéje akadna ... Igen. az olvasók "szórakoztak" könyvemmel és nem gondoltak arra, — vagy talán nem akarták megérteni —, hogy életem delén nem ón törtem ketté puszta kedvtelésből, fényesen induló karrieremet Hogy nem szórakozusból néztem szembe azzal, hogy drága, derék feleségemmel és kedves gyermekemmel együtt megmérgezzenek. "A Havelaar oly szórakoztató könyv!" — ezt merték mondani. S azok között, akik oly módon dicsérték könyvemet, nem egy olyan ember akad, aki a legkisebb, leghétköznapibb veszélyben rémülten kiált segítségért; még akkor is, ha nem élete, vngy egészsége, hanem csupán vagyonának egy része forog kockán. A legtöbb olvasó alighanem azt hitte: csak azért szolgáltattam ki enyéimet szegénységnek, megaláztatásnak és halálos veszélynek, hogy pompás olvasmányt adhassak a -közön-, ség kezébe. Ez a félreértés... de elég ebből! Annyi bizonyos, hogy mit sem éreztem meg élőre ebből a natvan-kegyetlen bohózatból, amikor oly boldogan kiáltottam fel: .-Befejeztem, végre befejeztem könyvemet!-' A meggyőződés, hogy az igazat mondom, hogy valóban meg ls tettem mindazt, amiről írnt szándékozom. továbbá sz a hiedelem, hogy a közönség mar megunta a tartalmatlan fecsegest, a tettek és szavak ellentmondását... mindez 18B9-ben elegendő reménységgel töltött el ahhoz, hogy teljesítsem kötelességemet, és megírjam a Havelaart. D

e most. hogy húsz év múltán éppen eléggé bebizonyosodott: nemzetem « Van Twistek és társaik pártjára, vagyis a szélhámosság, rablás és gyilkolás pártjára állt velem szemben, aki a jogot, az emberszeretetet és a helyesen értelmezett alkotmányosságot képviseltem — most sokkal nehezebben nyúltam e lapokhoz. mint 1699-ben; bár már akkor ls nem egyszer fájó keserűség töltötte el szivemet. AkárHolnap less 73 éve, hogy meghalt Eduárd Douwes-Dekker (1820—1887), a kiváló holland íré, aki írói álnév alatt (M u 11 a t u 11: magyarul annyit tesz: sokat megéltem) kiadott „Max Havelaar" című munkájával (1860) vált halhatatlanná. Hazája tisztviselőként küldte a kelctindial holland gyarmatra. Batáviába, majd alig 31 éves. amikor Jáva egyik alkormányzója lesz. Amit látott, fülháboritotta, u miután hivatalos úton hasztalan törekedett a dolgok megváltoztatására. 37 éves korában hátat fordított fölfelé Ívelő karrierjének, hazatért Hollandiába, s az irodalom nyilvánosságához fordult: regényes önéletrajzban megírta élményeit. Vlóbb más műveket, drámákat és tanulmányokat is irt, de főműve a „Max Havelaar" maradt, amely magyarul ls több Ízben megjelent, utoljára „Jáva gazdag és éhezik" címmel 1960-ben, és eredeti elmével 1955-ben. Az alábbi részlet a művének utószavaként írott magyarázataiból való. Ebben vall regénye céljáról és hatásáról, s ebben hirdeti meg. ami napjainkban válik valóra: a holland gyarmatbirodalom teljes széthullását. » az egykori kcletindiat kolóniák — a mai Indonézia, vagy éppen Nyugat-Irián — függetlenné válását. kuruzslás. Üj gyógyszer minden egyes minisztérium, új gyógyszerként szerepeltek az új miniszterek, akik rendszerint sokkal tovább terhelték a már amúgyis túlterhelt nyugdíjalapot, mint amennyi ideig bársonyszékükben ültek. Az alsóházban tovább szónokoltak, És a nép tovább hallgattat Minden új javaslatot. megvizsgáltak, kipróbáltak, alkalmaztak és bevezettek. A holland-indiai törzsfőket, európai hivatalnokokat és mindenekelőtt a lakosságot, állandóan látszatreformokkal vezették félre... De vajon csakugyan nem változott meg semmi a Havelaar megjelenése után? Allons donc A könyv hatására az történt HollandIndiában, ami Paprika Jancsi • órájával a mesében. Ezt a bölcs embert figyelmeztetmensylre igyekeztem titkol- Igazságot szolgáltatni a meg- ft***.,.^!? ni keserűségemet, néhol pél- kínzott jávaiaknak: az egyet rosszul, mert piszkos a szerdául könyvem százötvenedik jelentett volna Havelaar iga- kezete- Nos erre emberunK oldalán, akaratlanul ls eí- zolásával - sót, az önma- gy°«a" a dobta árultam érzelmeimet. Akit guk felett kimondott ítélet- 'a háeTi egyébként érdekel, hogy mit tel. Mégis legalább azt a lát- p*y Í ®P má! k váltóra éreztem akkor, amikor le-'szato. kellett kelteniök, hogy ,*fkuTul állítólag baki élményeimet újra fel- koncot vetettek, nem azért, (fbano Pl'^Twtot a mel idéztem: kérem, olvassa el hogy valóban csillapítsák ^L^t Btótosíth.^ a Szabad munká-ról szóló éhségét, hanem, hogy be- az elsö brosúrámat. tömjék a száját, ha mással ^fvltahaf aisoosIn megvóTÉs... próbálkozásaim 61- nem, hát üres közgazdasági te valóban alaposan megvál landó sikertelensége miatt locsogással. "Szabad munka- t°zott. érzett elkeseredésemhez hoz- vállalás" ez volt már évek- ollandia nem szolgáltazájárul még a fájdalom, kel a Havelaar megjelenése M tült jgazságot Havehogy elvesztettem öt! öt, előtt is a legtetszetősebb iaarnak Ha kétszer kettő aki oldalamon oly hősiesen maszlag, amelyet feltalál- négy akkor az jS biztos hogy vette fel a harcot a világ el- tak. Aztán a változatosság ez a 'muiasztás — nyugodtan len és, aki már nem lesz ott, kedvéért az urak az új in- neVezhetJük akár " bűncseha majd végre üt a győzelem sulindiai pénzrendszerrel iekménynek — kiindulópontórája! traktálták a hiszékeny osto- Ja Németalföld holland-inIgen, n győzelem órája, ol- bákat. Ezt követte a katasz- diai gyarmatai elvesztésének, vaső! Mert. akár megütköz- ter-kérdés, a Preanger-prob- Ak, nem hlsZ nekem, mert nek ezen, akar nem — én léma. az állami tisztviselők ma alig húsz évvel az én győzni fogok! Győzni fogok, prémiumának ügye, a mező- nagyon is kényszeredett bárhogy is mesterkednek és gazdasági tőrvény tárgyaié- nyuVi£n08 fellépésem után, áskálódnak ellenem az él- Sa, az új földbérlet és más a holland zászló még minlamférflak. akikre Hollandia hasonló ügyek. dig Batavlában lobog — az legfontosabb teendői elvég- Egyik új törvény a másl- csak politikai szúklátókörűsézését bízta Győzni fogok, kat követte és a pozícióban gét árulja el. Azt képzelik ostoba törvényünk ellenére, trónoló urak mindig el tud- talán, hogy az olyan váltoamely közepes, vagy ennél ták bútetni a néppel, hogv 7.ások, melyeken Hollandia rosszabb munkaért jutái- az éppen most feltalált új indiának át kell esnie, s mat ígér; az intézmények orvosság az egyetlen és a melyek — hát nem látjátok, ellenére, melyek elgáncsol- iegjabb, tehát egészen bizto- (,, hollandok? — már el is nak minden javító torek- gan meggyógyít minden köz- kezdődtek, csak annyi időt átllmappatóSnLr-moast ^ert nyavalyát Higgyék igényelnek, mint a mindenmár mindenki szeme létiára el, hogy ez a gyógyszer, napi élet bármelyik közönsé— pusztító rothadást. Győz- most, ezúttal biztosan ha- ges eseménye? A nemzetek ni foguk, sokak ellenére, tiisos, történetében húsz év röviakiknek érdekük az i*azságj Minden hiábavaló kísérlet debb egy pillanatnál! tóheUégcm" szűkkeblű lené- után újabb kísérlet követ- Ennek ellenére a katasztzése ellenére... vagy nem kezett. Minden kudarcot val- rófa meglehetősen hamar be így nevezik? Én nem vagyok lott kuruz„iás után újabb fog következni. író, higgyék el nekem kedves . ... .. „ ... _ könyvgyártó urak, akik kollégát éi konkurrenst akarnak látni bennem! De győzni fogok minden otromba vádaskodás ellenére, amely semmiféle durvaságtól, ocsniányságtól nem riad vissza, hogy hangomat elnémítsa es megtörje befolyásomat. ÉR végül, nemzetem sajnálatos Kotoró munkás RENATO GUTTUSO FESTMÉNYE NÉMETH FERENC: Három nemzedék Siltes sapkája alatt koromtól fénylő arcán villogó szemekkel állt a vasajtó mögött. Kurta pipáját tömte s vaskos tömpe karján kiduzzadt súlyos izma, amellyel hét kölyök gyomrát töltötte meg. És kőszenet lökött az ordító kazánba veszteglő mozdonyán, fgy törődött naponta konok sínek között tilos jelzőknél várva néhai nagyapám. Hogy legnagyobb fiinak kamaszlott már a kepe s munkát a kisvárosban semerre sem kapott, hát elszökött hazulról s vonatra ült egy éjjel. Vitték ak Adriához szikrázó mozdonyok. £• vasutas lett ő is. De ő mar nem dobott szenet a falánk tűzre, hogy bőgjön a kazán. A holnapokba naponta vonatot Indított s egy vonattal meg is érkezett apám. És én az ő fia, a végtelen sínek közt felnőttem. A mesélő messzeség megigézett s szemem felejthetetlen élményeket tükröz, mikor apám szigorú, ráncos arcába nézek. Ok állnak itt mögöttem. Amíg küszködve éltek összezárt szájaikból nem szállhatott a dal. De én egy könnyebb korban helyettük is beszélek s versem az ő szívükben fogamzott diadal. SIKLÓS JÁNOS: [ÁZ ELNÉMULT ORGONA (7) Először Félixhez indult, a Podmaniczky utcába. Már közönye ellenére, mely mind- nem egészeri azzai a szándékkal, hogy megveri Félix bácsit, ezt csak túri. tűri... en inkább azért, hogy figyelmeztesse anyjának rosfcz ldegállamégls győzni fogok! pótéra. Tapintatosabban bánjon vele. .AUKI MXHM „»VP« Gyalog ment, hogy élvezze a pesti utcát. A falak árnyéA \ iu emre hány- kában mászkáló embereket nézegette, az autókat, villamoírok szemei j gokat ég a cammogó muraközi lovakat, szenes kocsisokat, ják, hogy semma sem, vagy Könnyed fegztelen akart lenni: gond nélküli, mint azelőtt, legalábbis nem > leget mon csatangolt az utcán, élvezte a tétlen unalmat, dottam el, hogy semmit vagy ' * ' nem eleget változtattam a Most valahogyan megsem sikerült elengedni magat, jávai állapotokon — semmit, gondtalanná tenni sétálgató idejét. Belső feszültség kínozta, „ ncm eieget vittem vég- az utóbbi két nap zűrzavarétól, nem szabadult, ezektől a hez E vádak forrásához rö- buta eseményektől, örökös sietheknéke volt, mintha menevidesen visszatérek. Ami nz küléskényszer gyötörné. ügy érdemét illeti.. nos, — Idegesség. Nevetséges idegesség — nyugtatta magát, készségesen elismerem, hogy Pesti képeslapot vett és megírta Giuliettanak, hogy holHollanó-Indiuban nem ja- nap mar mundérban járkáló vitézként szolgálja a hazát, vult meg semmi .. De ... Félix ügyvédi irodája egyszerűen volt berendezve. Az hogy nem is változott volna első két szobában gépírók és a két bojtár dolgozott, Félix semmi® Az. urak, akik köz- ismeretsége, jó neve széleskörű klientúrát biztosított. Iván vétlenül a -Hnvolaar« meg- ritkán Járt ide, de Jól Ismerte a bojtárokat, néha féldélelőtielenése Után felhasználták a töket ls elbeszélgetett velük, ha éppen nem volt bírósági könyv által keltett mozgal- napjuk. Jobban szerette a bojtárokat, mint a nagybátyját, mat arra hogy önmagukat Zocskár. az Idősebb vette észre, aki mér ősidők óta dólgonuha párnára ültessék — zott Félix Irodáján: ezek az urak egyebet sem — Ivánkám. Csakhogy látlak — sietett eléje. tettek mint változtattak. _ Zocsi. te nem öregszel. .,„•-. Hogy 'ls történhetett volna — Jaj. de mennyire. ez másként' Államalkotó mű- — Milyenek az eseteid? Válóperek" Oklrathamtsítás? vészetünk 1» ezt hozta ma- Sikkasztás? Kéjgyilkosság? Vagv valuta sfbolás? Esetleg pávai. A részben tehetségte- avanzsáltál: a bankperek irányában® len, részben megvesztegethetetlennek éppen nem mondható hlvatalnok-népség. amely 1860 után, Súlyosság: nyomaték hiányában felfelé bukott, végre megertette, hogy tennie kell valamit. Bár szívesebben nem tettek Jót — ezt elismerem — még akkor sem. ha magatartásuk öngyilkossággá! ért fel. — Hagyjad. Most nem alkalmas az idő a tréfára. — Ejnye, de megkomolyodtál. — öregem, nem én, az élet komolyodott. — Már te is kezded? — Félix bátyádat- tegnap délelőtt felmentették a kamara alelnöki tisztségéből — súgta Zocskár. Miért? Talán kevés adót fizet® . — Miért? öh. te szerencsétlen. Mikor jöttél haza? — Ma. — Nem tudsz még semmit? — Beszélj. — Beszéljen az ördög — Te Zocsi, vagy én, vagy az emberek hülyültek meg. Mintha Matuska-láz lenne Itthon és Olaszországban ls. — Nem láz ez... Nem a világ bolond... Az emberiség lett aljas, végtelenül aljas. — Nem mindenki. — Nem. A hatalmasságok. — Félix? — Tárgyal Egy amerikai diplomatával. Iván csodálkozását jelezve, halkan füttyentett. — Valamit sejtek — vigyorgott a kopott kis Zocsi. — Én nem. — Édes Ivánkám, te menthetetlenül naiv maradsz egész életedben. — Ezért nem átkozom magam. — Lehet, hogy igazad van, de ami ebben a nyomorúságos világban történik, attól... attól öregem ... azt hiszem', te sem maradhatsz optimista. — Megvárom Féllxet. Azért mégiscsak izgatnak a dolgok. — Jó. Pihentessed magad. Már öreg délutánba hajlott a nap, amikor dr. Bauer Félix befejezte tárgyalásait. Iván elnyomta éhségét, vidáman üdvözölte nagybátyját, de vlszonzásképpeh csak anynyit mondott a rokon, hogy Jöjjön be és gyorsan végezzenek, mert kevés az ideje. — Most mihez kezdesz? — kérdezte a fiútól — Nem értem a kérdést, — Behívtak? — Igen. — Itt a behívó? — Igen. — Add ide. Félix megnézte az igénVtelen. katonai szabványt éa gyorsan elmondta szóról szóra, a 31. paragrafus 3. bekezdését: »A bevonulási napokat a honvédelmi miniszter állapítja meg. Azt a besorbzottat, aki az állítási kötelezettség teljesítésében súlyos mulasztást követett el, ha szökéstől kell tartani, besorozáskor azonnal be lehet vonultatni." — Tehát a szökésedtől tartanak. — De hiszen én nem akarok szökni. — Az senkit sem érdekel, hogy te mit nem akarsz. Itt van az útleveled? — Igen. — Mutasd. Ügyes, gyors kézzel forgatta a lapokat. — Nézz ide: -Magyarország határát honvédelmi érdekből nem lépheti át". Visszaadta az útlevelet és szorakozott hangon mondta;