Délmagyarország, 1962. január (52. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-21 / 17. szám

Vasárnap, ifm?. január 81. 6 Rajztanítás MAltCEL CHIRNOAGA rajsa TÓTH BSTVAN A TÖLTÉSEN Hűséges kísérője vagyok én mindazoknak, akik épülő falvak útjához igazodnak. Most is a töltést járom. hol kísérnek a nyárfák illatos kelengyék közt egy kipirult leánykát Felkontyozva vesz búcsút a szülőktől szegényke; nagy, férfias kalapban jött érte a legénye. Felnőtteknek öltözve elindulnak a nyárban, a falvaknál távolibb életbe mennek bátran. Minden oly egyszerű lesz, amint elnézem őket: a szavak, mint jó búzák, a televényből nőnek. Tettekben-szabad élet simul nagy csendben rájuk, mint tiszta szagú, szellős vadonatúj ruhájuk. AZ ÚJ SZEMÜVEG t^gy idő óta bosszúsan tapasztalta az író, hogy szemüvegjével már nem lát el messzire. Csak azt veszi észre, ami közvetlenül az orra előtt van és az ís alak­talan szürke folttá folyik a mosolyt és a szomorkás iPkihteiet is. És a jóindu­latú mosoly álarca mögött meglátta a gúny és a lené­tés eddig soha észre nem vett szikráit, a szomorkás tekintet mögött pedig a össze. Lustaságból és meg- szeretet és együttérzés meleg szokásból, az újtól való hú- fényeit is. Az erény tün­zódozds miatt azért c0y ide- dó kló fénye mögött felfedez­ig még elkinlódott vele. Egy- te a bűn homályos foltját is, szer azonban, amikor az al- és a bűn piszkosszürke konyi szürkületben nekiment színében megtalálta a régi egy kifeszített zsinegnek és erény kései viszféhyét. Éles, majdnem összetörte magát, kegyettenül éles fényben rádöbbent, hogy nem húz- kezdte látni a Világot. Az hatja, halaszthatja tovább a öregek arcán meglátta a dolgot. Másnap elmertt az ráncok barázdáit, amiket a SZTK-ba, a szemészetté. Az gond szántott az egykor orvos megvizsgálta és a siiha bőrre, de meglátta a „ „,„„ szemekben az öröm fényéit számtábla segítségével meg- Sofefcfli (bbb (e(t * / »ny; állapította, hogy másfél di­opttiával erőse.bb szemüve­j get kell viselnie. AB író az OFOTÉRT-ben megvette áz új szemüveget és Várako­zásteljesen tette fel. az író szinte habzsolta, itta a színeket, formákat és ala­kokat. Tobzódott a világ újrafelfedezésének mámorító örömében. Egyszerre érde­kes lett minden. Szép lett és izgalmas, tele új és új Mint egy gyermek, tágra- csodával, meglepetéssel. nyílt szemmel csodálkozva és meglepetten nézett szét á világban. Körülötte minden új fényben ragyogott. Szi­| nesebbek lettek a kopott, fa­kult, szürke szinek. Kiug­róbbak lettek a szögletek, Egy idő után azonban fáj­ni kezdett a szeme, és ismét felvette a régi szemüveget. A fájás ugyan egyszerre megszűnt, de Szürke és unal­mas lett megint minden. — Ez hát a fájdalommen­tesség dfó gondolta ma­hegyesebbek a csúcsok, éle- gibún< ^^ rövid tűnődés sebbek a körvonalak. Az ar­cokon nemcsák a sírást és nevetést vette észre, hanem A LEANT minden reggel Kamaraerdőnél szállt fel. Válóban -szállt-, pehely­könnyen. Nevetősen, fiata­lon, mindenki ót nézte a zsúfolt kocsiban. Gyuri és barátja minden reggel vár­ta a leány bevonulását, ás ha közel került ahhoz a Csurka Péter: Szelelem boxhoz, amelyben ők ültek, barátja ekkor eresztette ki hónapok óta tartó Gyuri ezt a bevonulást min- melléből a hatodik nevetést, kodások után sem tffg itaftgos megjegyzésekkel — Konnyú cgy nőnek véd- ba vele .1 leány, mosfc flU^H^IHHMIMH^NI kísérte. Akkor reggel pél- telen fiatalemberekkel így el- furakodott, és szenvedélyesen mellett nagy zöldszlnü mó­déul ilyesmiket mondott: bánni — sóhajtott Gyuri, szinte a fülébe mondta: . ... •-—••••Virág- és efdóiUattal minl egy azinész. Kis idő _ Nézze, maga -Makran- ^rkereitpai aut: Ennek a történetnek már majdnem egy éve. Es a na­pokban a Rákóczi úton is­merős hang kapaszkodott a fülembe. Oldalt néztem és elámultam azon, amit lát­tam. Gyuri a huligán tartot­ta karján Százszorszépet, komisz- v«Sy tólán Liliomot — áll szó- ugyan hogy szólíthatja most? előttük a széles járda után határozott mozdulattal ismét az új szemüveget tette fel. Inkább fájjon egy kicsit az a Szem, de lásson ls vele, ne csak nézzen. Kálmán László GASPAR ARPAD A kollektív kertészetben Hajnal van. A negyvenezer paprika lakkozott zöldes bőrén csillogva remeg a távozó éjszaka könnye sugarakban játszadozó guruló csöppnyi gyöngye és harmincezer vinetta-tő a pirog paradicsomok közül lilán villan elő s színek szimfóniájában mint fehérhasú fuvola fel-felbukkan leveleknek sűrűjéből az uborka. Hajnal van. Es Székely bácsi szemében derűs, nágy fények, maga a reggel, a harmat rakott magának puha fészket időknek öreg fájában, aki bulgárok kocsiját húzta ló helyett napszámra, forgatta a zsíros földet, rakta a nehéz ládákat, trágyázta a kts gödröket s putrit lakott dűlők szélért, hogy a másét óvja fagytól éjszaka Is. álma mélyén. Ali a víztároló fokán, húsz hektár zöldséges erdő susog, ébfed körülötte kétszázezer kis zsenge tő, nem az -enyém-, nem [a -másé-, áll az izzó sugarakban, szemben vörös sapkát kap [a hegy, az ő, az 6 hajnala van. NYIKITA SZÜSZLOVICS telt meg a kocsi, érzed? — Mintha a mitológiai patakok mentén labdázó nimfák közül lépne be a mába. A Nimfák pedig a kék ég alatt születnek, égő­piros hajnalokon.. Kis idő múltán hozzá tette: cos hölgy-, írta Shakespeare — Holnap szereljük fel — De. jelzem, nem is va úgy mondta, ahogy írva reá Röhencsivel az oldalko­gyok Franyó... van — tudja ki vagyok én? CSit. Abban pedig csak mirt­Szünet állt be, csak a ba- . Persze nem tudja, mert di ü) Kaméleon. Egye­rát kuncogott, és azt mondo- ha tudna... A Sáfrány es ® . . .. . maW „ satta. hogy csoda pofa vagy Kelvirág Nagykereskedésben csak te, később majd a Gyuri És Gyuri újra meg- nyáron én seprem az ud- gyerekekkel... — Gyönyörök igézeteben szólaU. vart, télen én lapátolom a nyújtózkodnak az olajfák _ Kicserélte blúzán a havat, felváltva a vállalat­Diana es Aphrodité kertje- gombokat százszorszép? vezetővel... Én már kétszer tette a leány a fiút, fejét ben, és zengve hasad a reg- ^ aei TRÉFÁSÁN arcul legyin­A leány elmosolyodott, léptem elő, míg a vállalat- karjára hajtotta, rácsimpasz­^ Gyuri barátja _ nagyokat g« • VSSÍSt.^ "SS" ^tk Mindezekből meg­, _ ügy tűnik fel. mintha nem várom magát a Kama- állapíthattam, hogy Gyuri Ívkor tegnap smaragdzöld gombok raerdőhél, ne is számítson mégiscsak várta másnap a röhögött és azt mondogatta 'ettek volna rajta... Vagy többet reám... Engem ma- Kamaraerdőnél Százszorszé­nevetett minden -arany mondatra-, ö csak nevetett, nevetett, hogy csoda pofa vagyf cfyuri! j^nTtlsztas^ szándékú ^ hogy már az anya­- Tubarózsa! - súgta maganaK a aiataJemberek \öaé_ Ér_ könyvön is túl vannak. ° rTbaróLtnaT 'tedif "még "^omzép odacsapta . tl?... Na!... Abból pedig, hogy pilla­elfibbrt keüett lönnl ráfe- nevetett. A leány felszállt a 40-es natok múlva egy másik mo­szült az áradás és végzete ~ Huligán! — esett ki szép villamosra. Gyuri állt a jár- tor st0ppolt le mellettük, és pontosan a fiúknál állította "óján a szó s egészen hátat daszegélyen, s integetett Í2esen nevetett> megállapít­mVa r.vnri húszeevnéh-inv fordított a fiuknak. utana. Ügy tetszett neki, „ . __ £es' tüzes feketeszemű fíif ~ A* ™ndta huligán?... hogy egyszer a lány is visz- hattam, hogy a barát Ro­eves, lu/.t.v, VI . , , TÓI li al int i n m 7 iivaintell henrs vntt .. ntég jobban -fényszóróznl- J°1 hallottam.' A párttagsági könyv Nyár izzhat. ádáz tél dühönghet — vékony kötéssel átfogott szent kincsed: párttagsági könyved szivedre tűzve hordozod. sa r <45- m- <«• <«• •»> -S© ÜMH >3* »8B> -3* mm K TÖMÖRKÉNY ISTVÁN: eserű parasztok c: VI. RENDELETEKRŐL kezdte. Nézésével átkarolta. — Kitűnő hallása van! — ^ szemtelenül, gyakorlottan, a felelt a leány, leánynak plr rebegett az — Azért ne fordítson hfi-B arcán. Aztán szóval is újra tat... Hej. hej... Most akar-; ; kezdte: tam megkérdezni, hogy ez at| — Bizonyára arra gondol Fehérvári út száz évvel ez­Mancika... és szid. hogy előtt is ilyen egyenes volt?. £ nem adom át magának a Nem tudja? helyemet..- - Közben elkapott egy le-é A leány oda kapta a fejét, gyet, nyitotta a markát, meg-/' s szürke mosollyal elbigy- fogta, feltartotta. $ gyesztette a száját, elfor- — Nézzen már erre Pa-" dult. CBlrtaszó!... Milyen Ítéletet A — AZ az elvem ugyanis, hajtsak végre ezen a lé-"' Olyanformán áll a dolog, hogy nem­hogy fiatal lányoknak, kü- gyen?... Magától függ... ,&Cgak a bélyegtörvényt lehetetlen kiis­ltjnösen tizenhaton aluliak- — Kegyelmezzen meg ne-f merni. hanem a különbnél különb­nek. mint például maga, ki, és aztán szakítsa meg a/éle rendeleteket. Hói ez rendel vala­nem adom át a helyemet... velem a diplomáciai kapcso-?mi(i ho[ az. boI a miniSzter, hol a Na mondja már, hogy Ud- latokat! . megye, hol a város, s körülbelül ott variatlan vagyok . Gyuri elengedte a legyet Salunk, hogy a kihágást bíró, ho akar­— Mifelénk ezt egészen eltátotte a sza.iat, látszottak^ m{nden embert megbírságolhat. Le­másnak hívják! — szólalt egészséges fogai. Ehetetlen dolgok vannak törvényerővel meg gúnyosan a leány. — Pedig már azt hittem.. ren<jeIetefc képében letéve. A ml­— Azért magénak felaján- hogy erősebb szálak fűznek| niszterek maguk annyi rendeletet ad­lom a felét... Sok 16 em- magához, Liliom... k fej_ hogy bármely rendőrkapitány ber elfér kicsi helyefl... — ?zál « sza' között kü-$ Men meg lehet indítani a fegyelmit Tessék Mancika! lönbség van... Van hajszáiJmindeftnap> 020n az alapon, hogy nin­— Nem vagyok Manci- is íjScsenek betartva a rendeletek. A rend­ka... Röhencsl. a barát röhö- •a.rfcoptflínvofc ezen kétségbeesnek s — Pedig iftv proniban csapkodta a térdét mapufc is adnak ki rendeleteket. olyan klassz Mancls. úgy- * Valóban csodálatos, hogy a nap fölke­hogv ha volna valami közöm naivokat n^®,éséf még nem Súlyozták valami le­magéhoz. csak Mancinak be- irattal. vet, és csapkoaja a teraety . Ha rcndelettel akAr mini,zteri, akár Cvüri™a megk£>ptBd* helyhatósági rendelettel meg papíros­uy úra írott törvénnyel valamely országot BEFUTOTTAK a körtérre," rendben tartani lehetne, akkor a leg­A leánv végigmérte tekintr az utasok tódultak ki a ko-|ijobban megszerkesztett országok kő­iével halovány mosoly ug- csikból. Gyurit, a -huligánt ~'zé tartozna Magyarország. Mert ez rált szója szögletén Gyuri bosszantotta a sikertelenség, it irányban semmiféle bajunk nincsen, Az nlffildi szocializmus okai cézném . gyok... Én Franyó va­BS NYU.ITOTTA a keaet mert rendelet igazán van mindenre. Egyszer Tasnády. a volt szentesi pol­gármester jött ide hozzánk gőzhajón s útközben kiruizott egy lányt a Ti­szából, aki bele akart fulladni és ezzel, amint a partra tette a lábát, dicseked­ni is akart. De rábeszéltük, hogy hallgasson, mert — mondók — hátha van olyan rendelet is, amely tiltja, hogy az em­ber lányokat húzgáljon ki a Tiszából. Ez tisztán csak viccnek és fikciónak látszik, tekintetes úr, pedig megtör­tént. Igen bizony, viccelünk s ép ezek az élcek mutatják, hogy mily gyászos módon van igazunk. Viccelünk a tu­lajdon komédiáink fölött, miként örül az amputált lábú ember, hogy suszter­kontója ezentúl a felére apad. A rendeletek ... Szép dolgok ezek. Ügyesen cirkal­mazzák ki ezeket a fogalmazó urak és üdvös intézkedéseket tartalmaznak. Az eredendő bűnük azonban, hogy Bu­dapesten csinálnak mindent s mert Budapesten van Két ezred rendőr, azt hiszik e cirkalmazok, hogy mindenütt Örömből bajba, gondba érvén, őszinte légy e könyv iránt — mert orvos ő — szived verésén megérzi, tudja, hogy ml bánt S ha kímélnéd erőd, ha szánnád és fáradnál a kaptatőn, nyolé tagból álló, hosszú számát nézd meg, figyeld meg jól — nagyon: értsd meg, veled van, ő kisér el — e tűz vörös fedél alatt hű elvtárs áll forró szivével j — hátrálnod, mondja, nem szabad! Edzett leszel, kemény és büszke, ha benned vet é láng lobot. Hisz Lenin is szívére tűzve ilyen könyvecskét hordozott. CSORDÁS ELEMÉR (ordítása mm Mk »»• •:«. mmm. «• » » van kétezer rendőr. Pedig bizony nin­csen. Ily módon aztán nincsen, aki a rendeletek szerint rendben tartsa az országot. Hanem van emellett valami. Az, hogy e rendeletek javarésze azzal végződik, hogy aki a parancsot be nem tartja, ennyi meg annyi bírság­gal büntetendő. Es a kihágási bíróság bünteti. Itt érkeztem a paraszt keseredésé­nek egyik érdekes índító okához. Cso­dálatosnak tetszhetik, hogy a rá nézve szigorú rendeletek be nem tartása miatt keserű a paraszt s lám, pedig a dolog mégis csak úgy van. Mert min­denféle rendelet éppen a be nem tar­tása, a pontatlanság miatt csak arra Való, hogy éppen csak arra húzzák rá, akire akarják. Mert a rendeletek be nem tartatnak. Hanem azért a kihágási bíró ezek alapján büntet. Hogyne. Hisz büntet például a mezörendöri törvény álap­ján is. amely pedig — nincs. Ért legalább, aki eléggé kódorgó vagyok, törvény szerinti mezőrendőrt még nem láttam életemben. Adok is két szép jó száraz szivart ánhak, aki a leg­elsőt megmutatja. Mert igazán örö­mömre esnék látni vagy egyszer, hogy amit a nép, meg a király együtt pa­rancsolt, azt foganatba is veszik. Nehogy félreértessem azzal a fön­tebb aláhúzott -akire akarják- szók­kal. Ném azt mondom, hogy a bíró csak azt bünteti, akit akar, hanem azt. mondom, hogy a bíró csak azt büntet­D

Next

/
Oldalképek
Tartalom