Délmagyarország, 1961. december (51. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-31 / 307. szám

7 Vasárnap, 1961. december 3L A FELEDHETETLEN ODESSZA Bepillantás két gyár életébe Odesszai tengerparti részlet Hit lehet látni egyikekre nincs gondjuk: jól feldélelőtt az Odesszai Fúró-fe®" .bölcsődék szerszámgyárban? Olajos a"?ak rendelkczesukre, ahol emberek, hatalmas csarno-1 e?e?z g°ndozzalk az. aP; kok, zúgó-villogó gépek zi-, "sagokat. A munkaidő ot lálják szét a figyelmet inaponat hcAtol:as; ^ombaNyüzsgés és káosz, bármerre; \°n ötórás. A ketezerotszaz pillant a szem. Persze csak íonyi munkásseregből hetaz látja ilyennek, aki elö- gaznak Yan mérnöki, techször jár itt. Mert valójában ™kusi kepzettsege, azonban tökéletes a szervezettség. Az Jelenleg is hatszazan tanulautomaták, a szállítószalagok, ^J^}101^„,?ElÍ™fken.: a csigasorok, az emelőszerVégül megtekintettük a kezetek mind-mind előre, konstruktőrök munkahelyet, meghatározott terv szerint í,Egy ^iss malterozasu epumozognak. A mechanizmus»letbe" /obb tagas termet végén pedig úgy sorakoznak} foglalnak el a rajztáblák fotel egymás után az óriásW? bajlo férfiak es nők. A méretű fúrógépek, mintha tisztasag és a sok fehér kojól megtermett idomított ele- pe"y oI-va" benyomást kelfántok lennének. te.tt>.. mintha Y?larm .?gesz" És ebben a lüktető, zihá- ségügyi intézetben jártunk ló, zakatoló nagyüzemben Y0'?3- L®Stobb tervező meg1961 folyamán egyetlen bal- ,ppoen fiatal. Talan ez a eset sem történt. Az előző magyarazata annak, hogy a évben is csak egv munkás gyar mindig a. legkorszerűbb szenvedett könnyebb sérü- konstrukoóvalUepi meg halést, mert a védőberendezé- 231 és külföldi megrendelőit, sek tökéletesek. Cipekednie * sem kell senkinek, mert az « , . anyagmozgatást teljesen AZ OdCSSZai pezsgőgyár automatizálták. Két év múl- gyártmányai Szegeden is va — amint Anatolij Izoto- eléggé ismertek. Aki a vics Brejev mérnök, az: -Sampanszkoje* címkével tizem párttitkára elmondot- • ellátott pezsgős palackok ta — minden nehéz munkát tartalmából iszik, gyönyörű • gépek végeznek majd. rózsaszínben látja a világot. Mi is annak láttuk, amikor Az Cgyik esztergapad Alekszander Avramovlcs mellett Grigorij Szemjono- Kolcov, az üzem rokonszenvics Nezsevenkóval váltót- ves igazgatója vegre elengetunk néhány szót. ötven év dett bennünket, körüli zömök férfi, erőt su- ,Szep ez a gyar kivul, begároz minden mozdulata. luI. Tiszta, mint valami szaÉppen hogy hazaért Moszk- natonum. Ha valaki eldob vából, ahol küldöttként egy cigarettavéget, társai részt vett a XXII. pártkong- udvariasan felvetetik vele. resszuson. Nem véletlenül Semmi kifogás nem emelesett rá a választás: ő a leg- hető itt, talán csak annyi, kiválóbb újító esztergályos, hogy nem ártana kiírni a beTizennyolc éve párttag és járat fölé: -Ember, ki ide valóban kommunista felelő- belépsz, hagyj fel azzal a séggel dolgozik. Természete- reménnyel, hogy józanul tásen szépen is visz haza else- vozhatsz*. Évi hárommillió jén. Az üzemi átlagkereset liter bort dolgoznak itt fel 116 rubel, ő pedig rendsze- mámort fakasztó, gyöngyöző rint háromszáz rubelt szed itallá. Hétórás műszakban, ki a boritékból fizetés al- tizenkétezer üveg különféle kalmával. Egyébként a lánya zamatú és színű pezsgő kémérnök, a fia pedig nyolca- szüi ej a hatalmas és bodik osztályos tanuló. nvolult szerkezetű üstökben. Mint megtudtuk, a gyár Egyrészt tehát a tömérdek több munkásának van autó- ^ másrészt a rendkívül ja. Érthető, hiszen a gepko- ^^ palackozó-csomagoló esi üzemeltetése rendkívül lányok megzavarják a láto_ olcsó: negy kopejka a ben- gató fejét A tizenkilenc tin literje. éves Lida Nyikolajevna Az Igazgatóval Mezencor nemcsak elvtárssal nem találkozhat- ,-k cZemével dús tunk (ő volt a műit év au- tengfrKeK szemeveu aus. gusztusában Szegeden járt gesztenyes hajaval és nadodesszal küldöttség egyik «al _ derekaval kenyszeríti tagja), mert szabadságát tői- magára_ a figyelmet, hanem tötte az egvik tengerparti ördöngös gyorsasagu ujjaival üdülőben. így tehát Mihail >s. Ugy penderülnek ki keSzergejevics Terterjan he- zei közül a csomagolasra lyettes ieazsató ismertette a kész üvegek, hogy szinte gvár legfontosabb adatait, egymást érik. Ráadásul soTőle tudtuk meg. hogy 1947- ha nem hal el ajkán acsenben még gvomeldorádó volt gő vidámság. És mindenre ezen a helyen, ma pedig az kíváncsi. Szegedről különös ő gyáruk tizedik a Szovjet- élénkséggel érdeklődött, unió hasonló profilú gyárai- Most másodéves hallgató az nak sorában. Áruikat szí- élelmiszeripari egyetemen, vesen vásárolják a világ legtávolabbi országaiban is — A tanulás jellemző itt különösen sokat exportálnak }s a munkásokra. TalálkozMegyarországra. tunk például Miron Jevsz. táfjevics Figyik elvtárssal, Érdekes, hogy a munká- aid kőművesként dolgozik soknak mintegy harminc az üzemben. Egy év múlva százaléka nő, s ugyanilyen azonban meglesz az építészarányban veszik ki részüket mérnöki oklevele. Az igaz• vezetésből is. A gyerme- gató rendkívül büszke rá — őt akarja kineveztetni a gyár főmérnökévé. Háromszázan dolgoznak ebben a családias kollektívában, ahc4 minden ötödik ember újító. Az egyik munkás találta fel azt az elmés szerkezetet is, amely a felsőbb emeletekre tökéletes biztonsággal szállítja a megtöltött palackokat. Az igazgató — nem hiába dolgozik húsz év óta az üzem élén — személyesen ismer mindenkit: apja és keresztnevén szólítja azt, akivel találkozik napközben. Az öles termetű, szigorú nézésű, de melegszívű idős férfi köztiszteletet élvez. Bátran fordulnak hozzá mindenféle problémával — ha egyetlen lehetőséget lát, biztosan segít. Anna Leontyinovna Vodopjavova épp akkor kereste fel a -kóstoló-szobában*, amikor vendégeibe diktálta hangos palaekdurrogtatás közben a cukor nélküli pezsgőt. — Már megint jön valaki — mondta Kolcov elvtárs tréfálkozva. — Hiába, akkorákat szólnak ezek a palackok, mint a puska. Itt nem lehet úgy inni, hogy ne tudja az egész üzem. Leültette ezzel maga mellé a pityergős hangulatban levő asszonyt, aki búcsúzni jött. Tíz évig dolgozott a gyárban, de mivel megnőtt a családja, ezentúl otthon a háztartásban kell helytállnia. Mint apa és lánya, úgy ölelte át egymást az igazgató és a munkásnő. Jöttek a kölcsönös kézszorongatások, a pohárköszöntők, a meleg elvtársi jókívánságok. Végül már Kolcov elvtárs is csak szipogva tudta elmondani: bármikor szívesen visszaveszi a gyárba Anna Leontyinovnát, ha netán mégis megunná a fözőkanalat. A hátralevő idő azzal telt el, hogy az igazgató egekig magasztalta üzemének dolgozóit -Nagyszerű emberek — mondotta átszellemülten —, kívánom, hogy Szegeden is minden üzemi és vállalati igazgató ilyen jó kollektíva élén álljon*. Nagy István Új módszer a gyermekek érdekében Minden olyan hatóságnak, hiszen hogyan gondozta volintézménynek, amelynek na a két gyermeket? emberek ügyében kell dönteni, nehéz dolga van. Érthető tehát, ha még nehezebb a gyámhatóság munkája, ahol a kiskorúak érdekeit kell megfelelően képviselni. Munkájuk fontosságának tudatában határozták el a szegedi városi tanács igazgatási osztályán a másodfokú gyámhatóság tagjai, hogy ezentúl a komplikáltabb, bonyolultabb ügyeket az érdekelt társadalmi szervezetek bevonásával tárgyalják. A napokban történt meg az első két tárgyalás, amelyet már ez új módszer szerint a társadalmi szervezetek bevonásával bonyolítottak le. A városi tanács egyik tanácstermében a kora délutáni órákban kezdte meg munkáját a másodfokú gyámhatóság. Az előzmények Az eset első része szinte sablonosnak tűnt, úgy is mondhatnánk, a mostanában gyakori történetet hallottuk a férjről, aki miután feleségével szépen berendezett egy otthont, megkezdte a két gyermek nevelését. Közben eljutottak az életszínvonalnak arra a fokára, amikor már jutott pénz autóvásárlásra is. Ahogy a rossz nyelvek ilyenkor mondani szokták, az autóba hamarosan akadt -csinibaba* is, aki 19 éves, tehát -mutatósabb*, mint a két gyereket szült feleség. Ezek után következett a válóper, a férj otthagyta feleségét és két gyermekét, melyek közül az egyik ötéves, a másik 14 hónapos. Mivel az asszony ragaszkodott gyermekeihez, a gyermekek természetesen az anvánál maradtak. A férjnek ez a döntés -jól is jött*, hgy megegyezés, amit nem tartottak be Később a volt férjjel megegyeztek, hogy minden hónap első vasárnapján a két gyermeket együttesen az anyja otthonában, minden hónap utolsó vasárnapján pedig a férj szüleinél láthatja az apa. Az apának azonban időközben ez a megegyezés nem felelt meg és ezért fellebbezett a másodfokú gyámhatósághoz. A gyámhatóság pedig e tények ismeretében az érdekeltek, így többek között az Ideggyógyászati és Lélektani Gyermekgondozó Intézet főorvosának, a Pedagógusszakszervezet Csongrád megyei bizottságának megbízottjának, a nötanács képviselőjének, valamint több szakembernek bevonásával vitatta meg az ügyet azzal a céllal, hogy a tárgyalásra meghívott volt férj és feleség, ha lehetséges, megegyezzen a gyermekek látogatásának idejében, A tények ismertetését hosszú vita követte, melyben légióként a két fél ügyvédje szerepelt. Érvek és ellenérvek hangzottak el ezek után a szülők részéről is. Az anya szenvedélyesen védte gyermekeit, az apa pedig gyakran cinikusan vitázott és még az orvosi szakvéleményt sem volt hajlandó elfogadni. A késő esti órákba nyúló vitatkozást végül a gyámhatóság fejezte be. Mivel a szülők képtelenek megegvezésre jutni, a gyermekek látogatásának ügyében a gyámhatóság döntött. A társadalmi szervezetek képviselőinek véleménye alapján a gyermekek érdekében ebben az ügyben fenntartották az eredeti egyezséget Hárman a szegedi háromszáz közül -CE*, -CA*. E betűk így egymás mellé írva nem sokat mondanak, de ha megtoldjuk őket négyjegyű számmal, bizonyára sokan autórendszámnak vélnék. Méghozzá ahogy mondani szokták -maszek* autórendszámnak. Régen -úrvezetők* jelzővel illették, a ma -maszeK autósait*. Sokan vannak, akik utánafordulnak az ilyen rendszámú kocsiknak. Ki irigykedve, ki sóvárogva néz utánuk. Olyan is akad, aki azt mondja ezekre az autótulajdonosokra, -de jól megy nekik. Biztosan régen is tellett gépkocsira, most is. Bezzeg a munkásnak, nem jut gépkocsira*. Szegeden közel 300-an vannak már a magán személygépkocsi tulajdonosok. Nem a nyilvántartót és nem is az Autóklub tagnévsorát böngésztük végig. csak úgy találomra három üzemben, a Szegedi Cipőgyárban, Autójavító Vállalatnál és a Konzervgyárban érdeklődtünk van-e az üzem dolgozói közül valakinek személygépkocsija s kik azok? íme a három -úrvezető*, más szóval személygépkocsi-tulajdonos. tisztában volt, amikor beült saját gépkocsijába? — Igen, de az más mozdulat. Szórakozás. Egy -úrvezető* szórakozása — teszi hozzá. — Szórakozás, mert a futballmeccsre is kocsival járok. Elkísérem csapatom más városokba is. Természetesen a SZEAC-ot kísérni idegenbe, például ha kikap, nem vidámság. No de azért komolyabb célra is használom ezt a kocsit. Feleségem szülei Szigetváron laknak, igen sűrűn ellátogatunk a szülőfaluba. — Kismotorral kezdtem. Kettőnknek sokáig elég volt a motor, de jött a harmadik, a gyerek. A hidegben könnyebb utazni zárt kocsiban. Most ugyan szét van szedve, mert generáloztatjuk. Nem titkolom, a főjavítás után el akarom adni, hogy űj Moszkvicsot vásároljak. Rámköszöntött ugyanis a szerencse; 36 ezer forintot nyertem totón. menjen gépkocsival a tanyai iskolába. Azt mondtam neki: csak akkor ülhetsz a gépkocsiba, ha előbb a domaszéki tanács betölteti az útszéli árkot és kivágatja a fákat. Tréfa ide, tréfa oda, nem szeretném, ha valamelyik útszéli fával -koccintana* a Moszkvics. Ugyanis soká nőtt meg ekkorára. Mint sokan mások, én is kismotorral kezdtem. Aztán jött a Pannónia, később az MZ és csak ezután a Moszkvics. Naponta több száz cipőtalpat forgat félfordulattal jobbra és balra, mint valami gépkocsi kormánykereket Kocsis István, a Szegedi Cipőgyár dolgozója. Ez a munkám, s nem is rossz munkám — mondja. — Nekem már nem öröm, nem szórakozás a gépkocsivezetés, hiszen több év óta bajlódom a gépkocsikkal, igaz nem az enyémmel, másokéval — mondja Gyuris István a Xl-es Autójavító Vállalat szervizállomásának művezetője. — Sok gépkocsiban ültem már és vezettem is. De persze olyan kevés volt, mint az enyém, mert ez az enyém. No meg a családé. Feleségem egyik domaszéki iskolában tanít, s mire kitavaszodik, ő is megtanulja — A mozdulatokkal már bizonyára majd a vezetést Ha kedve tartja, hát A konzervgyár egyik lakatosa ls Skoda-tulajdonos. Ugyancsak szabódott, amikor gépkocsija felöl és általában a gépkocsi-tulajdonosok öröméről, gondjairól érdeklődtünk. Azt mondja kellemetlenségei voltak már a szürke Skoda miatt. Helyesebben egy újságcikk miatt. Igaz nem róla szólt, de munkatársai, ismerősei gyanúsan néztek rá, sőt voltak, akik meg is jegyezték: — Hallod-e, nem te voltál az a szűr-' ke Skodás? — Mondtam nekik, ti tudjátok legjobban, hogy én csak munkába járok a kocsival Feketeszélről és nem lányok fuvarozgatására használom. Amikor megtudta, hogy ez alkalommal a gépkocsi-tulajdonosok boldogságáról. öröméről lesz szó az újságban, mosolyogva ült be a kocsiba, úgy nézett ki a nyitott ajtón, mint aki azt mondja: no lássák ez a szürke Skoda az enyém, Bata Károly lakatosé.