Délmagyarország, 1961. december (51. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-31 / 307. szám

7 Vasárnap, 1961. december 3L A FELEDHETETLEN ODESSZA Bepillantás két gyár életébe Odesszai tengerparti részlet Hit lehet látni egyikekre nincs gondjuk: jól fel­délelőtt az Odesszai Fúró-fe®" .bölcsődék szerszámgyárban? Olajos a"?ak rendelkczesukre, ahol emberek, hatalmas csarno-1 e?e?z g°ndozzalk az. aP; kok, zúgó-villogó gépek zi-, "sagokat. A munkaidő ot lálják szét a figyelmet inaponat hcAtol:as; ^omba­Nyüzsgés és káosz, bármerre; \°n ötórás. A ketezerotszaz pillant a szem. Persze csak íonyi munkásseregből het­az látja ilyennek, aki elö- gaznak Yan mérnöki, tech­ször jár itt. Mert valójában ™kusi kepzettsege, azonban tökéletes a szervezettség. Az Jelenleg is hatszazan tanul­automaták, a szállítószalagok, ^J^}101^„,?ElÍ™fken.: a csigasorok, az emelőszer­Végül megtekintettük a kezetek mind-mind előre, konstruktőrök munkahelyet, meghatározott terv szerint í,Egy ^iss malterozasu epu­mozognak. A mechanizmus»letbe" /obb tagas termet végén pedig úgy sorakoznak} foglalnak el a rajztáblák fo­tel egymás után az óriásW? bajlo férfiak es nők. A méretű fúrógépek, mintha tisztasag és a sok fehér ko­jól megtermett idomított ele- pe"y oI-va" benyomást kel­fántok lennének. te.tt>.. mintha Y?larm .?gesz" És ebben a lüktető, zihá- ségügyi intézetben jártunk ló, zakatoló nagyüzemben Y0'?3- L®Stobb tervező meg­1961 folyamán egyetlen bal- ,ppoen fiatal. Talan ez a eset sem történt. Az előző magyarazata annak, hogy a évben is csak egv munkás gyar mindig a. legkorszerűbb szenvedett könnyebb sérü- konstrukoóvalUepi meg ha­lést, mert a védőberendezé- 231 és külföldi megrendelőit, sek tökéletesek. Cipekednie * sem kell senkinek, mert az « , . anyagmozgatást teljesen AZ OdCSSZai pezsgőgyár automatizálták. Két év múl- gyártmányai Szegeden is va — amint Anatolij Izoto- eléggé ismertek. Aki a vics Brejev mérnök, az: -Sampanszkoje* címkével tizem párttitkára elmondot- • ellátott pezsgős palackok ta — minden nehéz munkát tartalmából iszik, gyönyörű • gépek végeznek majd. rózsaszínben látja a világot. Mi is annak láttuk, amikor Az Cgyik esztergapad Alekszander Avramovlcs mellett Grigorij Szemjono- Kolcov, az üzem rokonszen­vics Nezsevenkóval váltót- ves igazgatója vegre elenge­tunk néhány szót. ötven év dett bennünket, körüli zömök férfi, erőt su- ,Szep ez a gyar kivul, be­gároz minden mozdulata. luI. Tiszta, mint valami sza­Éppen hogy hazaért Moszk- natonum. Ha valaki eldob vából, ahol küldöttként egy cigarettavéget, társai részt vett a XXII. pártkong- udvariasan felvetetik vele. resszuson. Nem véletlenül Semmi kifogás nem emel­esett rá a választás: ő a leg- hető itt, talán csak annyi, kiválóbb újító esztergályos, hogy nem ártana kiírni a be­Tizennyolc éve párttag és járat fölé: -Ember, ki ide valóban kommunista felelő- belépsz, hagyj fel azzal a séggel dolgozik. Természete- reménnyel, hogy józanul tá­sen szépen is visz haza else- vozhatsz*. Évi hárommillió jén. Az üzemi átlagkereset liter bort dolgoznak itt fel 116 rubel, ő pedig rendsze- mámort fakasztó, gyöngyöző rint háromszáz rubelt szed itallá. Hétórás műszakban, ki a boritékból fizetés al- tizenkétezer üveg különféle kalmával. Egyébként a lánya zamatú és színű pezsgő ké­mérnök, a fia pedig nyolca- szüi ej a hatalmas és bo­dik osztályos tanuló. nvolult szerkezetű üstökben. Mint megtudtuk, a gyár Egyrészt tehát a tömérdek több munkásának van autó- ^ másrészt a rendkívül ja. Érthető, hiszen a gepko- ^^ palackozó-csomagoló esi üzemeltetése rendkívül lányok megzavarják a láto_ olcsó: negy kopejka a ben- gató fejét A tizenkilenc tin literje. éves Lida Nyikolajevna Az Igazgatóval Mezencor nemcsak elvtárssal nem találkozhat- ,-k cZemével dús tunk (ő volt a műit év au- tengfrKeK szemeveu aus. gusztusában Szegeden járt gesztenyes hajaval és nad­odesszal küldöttség egyik «al _ derekaval kenyszeríti tagja), mert szabadságát tői- magára_ a figyelmet, hanem tötte az egvik tengerparti ördöngös gyorsasagu ujjaival üdülőben. így tehát Mihail >s. Ugy penderülnek ki ke­Szergejevics Terterjan he- zei közül a csomagolasra lyettes ieazsató ismertette a kész üvegek, hogy szinte gvár legfontosabb adatait, egymást érik. Ráadásul so­Tőle tudtuk meg. hogy 1947- ha nem hal el ajkán acsen­ben még gvomeldorádó volt gő vidámság. És mindenre ezen a helyen, ma pedig az kíváncsi. Szegedről különös ő gyáruk tizedik a Szovjet- élénkséggel érdeklődött, unió hasonló profilú gyárai- Most másodéves hallgató az nak sorában. Áruikat szí- élelmiszeripari egyetemen, vesen vásárolják a világ leg­távolabbi országaiban is — A tanulás jellemző itt különösen sokat exportálnak }s a munkásokra. Találkoz­Megyarországra. tunk például Miron Jevsz­. táfjevics Figyik elvtárssal, Érdekes, hogy a munká- aid kőművesként dolgozik soknak mintegy harminc az üzemben. Egy év múlva százaléka nő, s ugyanilyen azonban meglesz az építész­arányban veszik ki részüket mérnöki oklevele. Az igaz­• vezetésből is. A gyerme- gató rendkívül büszke rá — őt akarja kineveztetni a gyár főmérnökévé. Háromszázan dolgoznak ebben a családias kollektí­vában, ahc4 minden ötödik ember újító. Az egyik mun­kás találta fel azt az elmés szerkezetet is, amely a fel­sőbb emeletekre tökéletes biztonsággal szállítja a meg­töltött palackokat. Az igazgató — nem hiába dolgozik húsz év óta az üzem élén — személyesen ismer mindenkit: apja és kereszt­nevén szólítja azt, akivel találkozik napközben. Az öles termetű, szigorú nézésű, de melegszívű idős férfi köz­tiszteletet élvez. Bátran for­dulnak hozzá mindenféle problémával — ha egyetlen lehetőséget lát, biztosan se­gít. Anna Leontyinovna Vo­dopjavova épp akkor keres­te fel a -kóstoló-szobában*, amikor vendégeibe diktálta hangos palaekdurrogtatás közben a cukor nélküli pezs­gőt. — Már megint jön valaki — mondta Kolcov elvtárs tréfálkozva. — Hiába, akko­rákat szólnak ezek a palac­kok, mint a puska. Itt nem lehet úgy inni, hogy ne tud­ja az egész üzem. Leültette ezzel maga mellé a pityergős hangulat­ban levő asszonyt, aki bú­csúzni jött. Tíz évig dolgo­zott a gyárban, de mivel megnőtt a családja, ezentúl otthon a háztartásban kell helytállnia. Mint apa és lá­nya, úgy ölelte át egymást az igazgató és a munkásnő. Jöttek a kölcsönös kézszo­rongatások, a pohárköszön­tők, a meleg elvtársi jókí­vánságok. Végül már Kolcov elvtárs is csak szipogva tud­ta elmondani: bármikor szí­vesen visszaveszi a gyárba Anna Leontyinovnát, ha ne­tán mégis megunná a föző­kanalat. A hátralevő idő azzal telt el, hogy az igazgató egekig magasztalta üzemének dol­gozóit -Nagyszerű emberek — mondotta átszellemülten —, kívánom, hogy Szegeden is minden üzemi és válla­lati igazgató ilyen jó kollek­tíva élén álljon*. Nagy István Új módszer a gyermekek érdekében Minden olyan hatóságnak, hiszen hogyan gondozta vol­intézménynek, amelynek na a két gyermeket? emberek ügyében kell dön­teni, nehéz dolga van. Ért­hető tehát, ha még nehezebb a gyámhatóság munkája, ahol a kiskorúak érdekeit kell megfelelően képviselni. Munkájuk fontosságának tu­datában határozták el a sze­gedi városi tanács igazgatási osztályán a másodfokú gyámhatóság tagjai, hogy ezentúl a komplikáltabb, bonyolultabb ügyeket az érdekelt társadalmi szerve­zetek bevonásával tárgyal­ják. A napokban történt meg az első két tárgyalás, amelyet már ez új módszer szerint a társadalmi szerve­zetek bevonásával bonyolí­tottak le. A városi tanács egyik ta­nácstermében a kora dél­utáni órákban kezdte meg munkáját a másodfokú gyámhatóság. Az előzmények Az eset első része szinte sablonosnak tűnt, úgy is mondhatnánk, a mostanában gyakori történetet hallottuk a férjről, aki miután fele­ségével szépen berendezett egy otthont, megkezdte a két gyermek nevelését. Közben eljutottak az életszínvonal­nak arra a fokára, amikor már jutott pénz autóvásár­lásra is. Ahogy a rossz nyelvek ilyenkor mondani szokták, az autóba hamaro­san akadt -csinibaba* is, aki 19 éves, tehát -mutatósabb*, mint a két gyereket szült feleség. Ezek után követ­kezett a válóper, a férj ott­hagyta feleségét és két gyer­mekét, melyek közül az egyik ötéves, a másik 14 hó­napos. Mivel az asszony ra­gaszkodott gyermekeihez, a gyermekek természetesen az anvánál maradtak. A férj­nek ez a döntés -jól is jött*, hgy megegyezés, amit nem tartottak be Később a volt férjjel meg­egyeztek, hogy minden hó­nap első vasárnapján a két gyermeket együttesen az anyja otthonában, minden hónap utolsó vasárnapján pedig a férj szüleinél lát­hatja az apa. Az apának azonban idő­közben ez a megegyezés nem felelt meg és ezért fel­lebbezett a másodfokú gyám­hatósághoz. A gyámhatóság pedig e tények ismeretében az érdekeltek, így többek között az Ideggyógyászati és Lélektani Gyermekgondozó Intézet főorvosának, a Peda­gógusszakszervezet Csong­rád megyei bizottságának megbízottjának, a nötanács képviselőjének, valamint több szakembernek bevoná­sával vitatta meg az ügyet azzal a céllal, hogy a tár­gyalásra meghívott volt férj és feleség, ha lehetséges, megegyezzen a gyermekek látogatásának idejében, A tények ismertetését hosszú vita követte, mely­ben légióként a két fél ügy­védje szerepelt. Érvek és el­lenérvek hangzottak el ezek után a szülők részéről is. Az anya szenvedélyesen védte gyermekeit, az apa pedig gyakran cinikusan vitázott és még az orvosi szakvéle­ményt sem volt hajlandó el­fogadni. A késő esti órákba nyúló vitatkozást végül a gyámhatóság fejezte be. Mi­vel a szülők képtelenek meg­egvezésre jutni, a gyerme­kek látogatásának ügyében a gyámhatóság döntött. A tár­sadalmi szervezetek képvi­selőinek véleménye alapján a gyermekek érdekében eb­ben az ügyben fenntartották az eredeti egyezséget Hárman a szegedi háromszáz közül -CE*, -CA*. E betűk így egymás mellé írva nem sokat mondanak, de ha megtoldjuk őket négyjegyű szám­mal, bizonyára sokan autórendszám­nak vélnék. Méghozzá ahogy mondani szokták -maszek* autórendszámnak. Régen -úrvezetők* jelzővel illették, a ma -maszeK autósait*. Sokan van­nak, akik utánafordulnak az ilyen rendszámú kocsiknak. Ki irigykedve, ki sóvárogva néz utánuk. Olyan is akad, aki azt mondja ezekre az autó­tulajdonosokra, -de jól megy nekik. Biztosan régen is tellett gépkocsira, most is. Bezzeg a munkásnak, nem jut gépkocsira*. Szegeden közel 300-an vannak már a magán személygépkocsi tulajdono­sok. Nem a nyilvántartót és nem is az Autóklub tagnévsorát böngésztük vé­gig. csak úgy találomra három üzem­ben, a Szegedi Cipőgyárban, Autója­vító Vállalatnál és a Konzervgyárban érdeklődtünk van-e az üzem dolgozói közül valakinek személygépkocsija s kik azok? íme a három -úrvezető*, más szóval személygépkocsi-tulajdo­nos. tisztában volt, amikor beült saját gép­kocsijába? — Igen, de az más mozdulat. Szó­rakozás. Egy -úrvezető* szórakozása — teszi hozzá. — Szórakozás, mert a futballmeccsre is kocsival járok. El­kísérem csapatom más városokba is. Természetesen a SZEAC-ot kísérni idegenbe, például ha kikap, nem vi­dámság. No de azért komolyabb cél­ra is használom ezt a kocsit. Felesé­gem szülei Szigetváron laknak, igen sűrűn ellátogatunk a szülőfaluba. — Kismotorral kezdtem. Kettőnk­nek sokáig elég volt a motor, de jött a harmadik, a gyerek. A hidegben könnyebb utazni zárt kocsiban. Most ugyan szét van szedve, mert generá­loztatjuk. Nem titkolom, a főjavítás után el akarom adni, hogy űj Moszk­vicsot vásároljak. Rámköszöntött ugyanis a szerencse; 36 ezer forintot nyertem totón. menjen gépkocsival a tanyai iskolába. Azt mondtam neki: csak akkor ül­hetsz a gépkocsiba, ha előbb a doma­széki tanács betölteti az útszéli árkot és kivágatja a fákat. Tréfa ide, tréfa oda, nem szeretném, ha valamelyik útszéli fával -koccintana* a Moszk­vics. Ugyanis soká nőtt meg ekkorára. Mint sokan mások, én is kismotorral kezdtem. Aztán jött a Pannónia, ké­sőbb az MZ és csak ezután a Moszk­vics. Naponta több száz cipőtalpat for­gat félfordulattal jobbra és balra, mint valami gépkocsi kormánykereket Kocsis István, a Szegedi Cipőgyár dol­gozója. Ez a munkám, s nem is rossz munkám — mondja. — Nekem már nem öröm, nem szó­rakozás a gépkocsivezetés, hiszen több év óta bajlódom a gépkocsikkal, igaz nem az enyémmel, másokéval — mondja Gyuris István a Xl-es Autó­javító Vállalat szervizállomásának művezetője. — Sok gépkocsiban ültem már és vezettem is. De persze olyan kevés volt, mint az enyém, mert ez az enyém. No meg a családé. Felesé­gem egyik domaszéki iskolában tanít, s mire kitavaszodik, ő is megtanulja — A mozdulatokkal már bizonyára majd a vezetést Ha kedve tartja, hát A konzervgyár egyik lakatosa ls Skoda-tulajdonos. Ugyancsak szabó­dott, amikor gépkocsija felöl és álta­lában a gépkocsi-tulajdonosok örömé­ről, gondjairól érdeklődtünk. Azt mondja kellemetlenségei voltak már a szürke Skoda miatt. Helyesebben egy újságcikk miatt. Igaz nem róla szólt, de munkatársai, ismerősei gyanúsan néztek rá, sőt voltak, akik meg is je­gyezték: — Hallod-e, nem te voltál az a szűr-' ke Skodás? — Mondtam nekik, ti tudjátok leg­jobban, hogy én csak munkába já­rok a kocsival Feketeszélről és nem lányok fuvarozgatására használom. Amikor megtudta, hogy ez alkalom­mal a gépkocsi-tulajdonosok boldogsá­gáról. öröméről lesz szó az újságban, mosolyogva ült be a kocsiba, úgy né­zett ki a nyitott ajtón, mint aki azt mondja: no lássák ez a szürke Skoda az enyém, Bata Károly lakatosé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom