Délmagyarország, 1961. október (51. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-08 / 238. szám

Vasárnap. 1961. október 8. 10 1/aMUtafU lA LAT GY. SZABÓ BÉLA Páfrányok BERNHARD FRANKÉ Éva „Mindjárt jövök'7 A

műhely arasznyi cipész- igénylés rejtőzködött, leg- az ajtóra, és kevert-ügyben műhely. Reggeltől estig alább harminc forint. Ilyen átlépett az italboltba, talpal, sarkal, foltoz benne a táblás összeg felett pedig a A »Mindját jövök" nevezemester, kivéve azt az időt, mester pillanatnyilag nem közismert nyomtatvány midőn az italboltban -kever- rendelkezett. első pillanatban megnyugtatezik". (A rumot megyszesz- Megmeredt a kerekszéken, tólag hat az érdeklődőre, a szel nyakonöntve szereti. De 1Ti Aztán felugrott. Falba gok éves ^p^^t azonban így nagyon...) Azért mikor vert kis polcon álltak a ki- .... - . három évvel ezelőtt kiszédült javított cipők haptákba ál- azt bizonyítja, hogy a nunda szövetkezetből, s elfoglalta lítva Sorjóban kapkodta le íártba beletelhet egy ora, két a ház udvarában lévő kis ........ _ „ óra és fél nap *- — lyukat, nem így gondolta. « csapkodta a földhöz. Ez a Finom cipőkről álmodozott, vén Lustyáknéjé, negyven És nem jön érte! Ez, hét-nyolcszáz forintos, vas- forint! tagtalpú rendelésekről. Eze- azé a dudorászó zenészé a neket az álmokat már bizonyos, ... .. ... hogy belepte a ragya, elhap- É^dikrol, nem jon erte! polták előle a régi környék- Püff! Egy pár sarkalás, talbeli mesterek, a nagy káté- palás, nyolcvan forint, azt se eszek, ö hozzá csak kidőlt tudom kié Püff! sarkú, fogvicsoritó, lyukas ócskaságokat hordanak. Sok- Az utolso szor ő maga utasítja vissza már nem csapott a földhöz, óket, küldi kuncsaftjait a ci- azt mondta, hogy a kövér pőboltokba, hogy olcsóbban Klotildé> aki azzal kérkedik, vehetnek újat. mint ameny- , . . . n.!evmariáni nyiért ő a rosszakat megja- hogy. kis" nagymarjaru vítja. Marjani Frigyes orgrofnak Illatos, fiatal nő ugrott a volt a »mezaliansza«, ami műhelybe. Mintha látomás szerinte nem jelenthet mást, lett volna. A mester öt-hat- ^ ^ szeretőt_ még ez a Klotild sem jön a cipőjéért. — Na — mondta sápadtan —, na, hát ez van s ültviszsza a kerekszékbe. — Na — eqer forintra értékelte, persze ebben az értékelésben csupán a tárgyi dolgok foglaltak helyet, a rajtavalók, és ékszerek. A mesterben ogvszerre felsejlett valami. Hátha most? A nő nagy tás- nyomta meg meg egyszer kájából csomagot húzott elő. mintegy pontként, hogy be Talárt hozott anyagból akar, van fejezve a cipőkkel végvagy csak... Igen sajnos dúlás aztón ke_ vagy csak, mert a csomagbol . . ' . ,, , hamarosan kibomlott egy pár zeit nadragja zsebei mélyére krokodilbőr cipő... dugta, zsebeiből, valamint — Kedves mester, legyen dobozokból, s a szerszámaszszíves, sámfázza ki ezt a ^ összevisszaságából összecipőt... Állhat a sámfán akár két hétig is... Elutazom ..: A nő kilibbent. ott marnHt « keverő- & asszonynak. — Na, Arankám, ebből vakart tizenhárom forint negyven fillért, és már megIllata vidámult arccal nyújtotta át ott maradt, dött a benzolos lámpa, csiriz, az olvasztott gyanta szagával és a mester útrakelő só- főzhetsz egy jo makosmetelhajalval. A sóhajokról még tet. ma sem lehet tudni, hogy a A gzeijd kis Aranka sokáig szép leány után Riadtak, markában a legvagy csak olyan banatsoha- , . ..... ,, jok voltak, a sémfás-krajcá- alacsonyabb címletekben átros rendelésnek szóltak, any- adott tizenháronegyvenet, nyi bizonyos, hogy sóhajtozás mintha valóban ki tudna közben alig vette észre hogy szorítani ^lőle a mákosmehalkan csukva az ajtót, egy óra és fél nap is, amikor is jelmondatok hosszú sorát zúdítva a mester fejére, elkojtorog. A rózsaarcú, szép nő is már éppen elkojtorgóban volt, de Lót sóbálványa a bibliában jelentéktelen kis melyet képződmény lehetett a mesterhez képest, ahogyan lecövekelt az udvar közepén, midőn a bosszankodó nőt megpillantotta. — Meggondoltam mester, mégis elviszem magammal a cipőt... Mit mondjon erre? Mert csak a jelenlévő dolgokat lehet elvinni. Óh, elmeélesítő kevertek-kevertje, segíts ki! Megvan! Azt mondja, hogy elküldte egy másik műhelybe, mert nem volt hozzávaló sámfája. És mikor kilépett a sodoma-gomorai mozdulatlanságból, hogy közölje hölgyével a helyzetnek nagyon s megfelelő fedítést, a sötét kapualjból kibontakozott aszelid kis imbolygó Aranka. A műhely felé tartott,.; másik nő lépett be a műhelybe. Ezt a nőt a mester már több mint tíz éve ismerte. Csendes, jóság, egyszerűség. wövetkezetben években ritkán volt- míg a szovetkezetDen téltet. Persze, egyre kopaszodó szívvel, és csaknem sírásra görbülő szájjal. Jobb Az utóbbi nevetett. Sokallotta a keverteket, a hosszú ácsorgó szüneteket az italboltban, mely alkalmakkor a mester a műhely ajtajára mindig felszerelte az -Azonnal jövök« nevezetű nyomtatványt. Ez az asszony, ez a feleség halkan megszólalt a mester mellett: — Mennék a piacra! — Eredj, anyám, eredj, voltak, egyenletesebb volt az életük. Azt a nem sokat, de azt a nem is olyan kicsit be tudta osztani. Most hol van, hol nincs és férje ura szabadabb, a "Mindjárt jövök«öt akkor akasztja ki az ajtóra, amikor akarja ... Unnék az állapotnak ő ha^ marosan véget vet. Élnem tartalak vissza — rezzent a mester. A rezzenés megy az elnöknóz és visszaInkább lelki rezzenés volt, kunyerálja az urát a szövetA lltak a műhelyben. A mesterné rosszat sejtett; mustrálta az idegen nőt, az idegen nő szemé pedi^ már á mesterné lábán ' borongott. — Hát ez a helyzet — vidámkodott a mester .— .mert tetszik tudni, a legjobb sámfa az élőláb ... Gondoltam, a feleségem pár nap alatt kíméletesen kitapossa ... Vesd le Arany aztat a cipőt ... Az idegen, szép nő először komolykodott, aztán — mit is tehetett volna mást — nevetni kezdet. Persze, hogy az élőlább a legjobb sámfa, persze, persze. És nevettek mind a hárman. Bár az Arankáé nem is egészen nevetésféle volt. CSURKA PÉTER Női együttérzés Micike már bent ül férjé* vei a moziban, mikor az ajtóban feltűnik a sisakos nő. Csodálatos kalapkreáció van a fején, belibbenése pillanatában az egész környék felfigyel reá. A nők el vannak. ragadtatva. Igazi eredeti modell. Bizonyára Pesten vette az illető, mert ilyet csak Pesten lehet még kapni, vidékre csupán fényképek származtak róla. Micike ámulva nézi. Mindennek az a csimborasszója. hogy a kalapot éppen Lujzi viseli ilyen szemtelenül! Mert mégiscsak szemtelenség, ha valaki vidéki nő létére ennyire öltözik! Ha így túl akar szárnyalni misokat, például őt is, aki sokkal alacsonyabb micsodát hord a fején ... Lujza öntudatosan lépeget férje oldalán, s mint új kalapban szokás, látszólag nem vesz észre senkit, titokban viszont azt fürkészi, ki figyel fel csodálatos szerzeményére. Ügy látszik, a hatással meg van elégedve, mert mosolyog. Olyan fenségesen mosolyog, hogy Micike majdnem eperohamot kap tőle. Mert hát ez mégiscsak sok! Egy ilyen kalap! Nem, ezt nem lehet kibírni! És amint magábaroskadva ül és nézi, hogy sisakos kartársnője mint helyezkedik el tempós, előkelő mozdulatokkal az előttük lévő páholyban, szenzációs ötlete támad. Megállj, te gaz Lujza, még leveszed ma ezt a kalapot! Alig várja, hogy elsötétüljön a filmszínház és kezdődjék a vetítés. És amint kezdődik, már int is a jegyszedőnek. Az udvariasan siet hozzá és bólogatva veszi tudomásul hadaró suttogását. '•,;'„•,., , . Azutáni a jegy szedő megy, megy egyenesen Lujzáék páholyához. Már ott Van, és odahajol a sisak közelébe ... Izgalmas pillanat következik!... A sisak tétovgn megmozdul, tulajdonosa furcsa vállrándítási mozdulatokat végez, majd lassan, kényszeredetten leveszi fejéről a költeményt, a párizsi iskola remekét... Micike boldogan nézi, szinte alig hallja a férje hangját. — Csak nem a kalap miatt szóltál a jegyszedőnek? Hiszen láthattál volna tőle! Micike azonban diadalittasan megjegyzi. — Ugyan már! Te ehhez nem értesz! Szabó Ibolya mint testi, mert abban az egyszerű mondatban, hogy "mennék a piacra", pénzMIHAI DANU HMMNHHI A nedgidiai cementgyár kezetbe. ö maga is munkát vállal, nem naccságáskodik "kisiparos" ura mellett. Tekintete alámerült egészen a cipője orráig. És akkor szelid szomorúsága átrobbant követelőző, hasogató szemrehányásba. A .mester elé urgott, lábát fellökte a férje térdére: — Ide nézz!... Cipész felesége vagyok, mégis ilyen cipőben járok!... Szégyen, gyalázat! — Mondtam már — ámult a mester a szokatlan felhábaradáson —, mihelyt megkapom a kiutalást, vadonatúj cipőt csinálok neked ... Addig is, próbáld csak fel ezt a cipőt! — Miért próbáljam fel? — Ne törődj vele, próbáld csak fel!... Járhatsz benne vagy két hétig ... í1 s azután több csoda történt. Először a kövérkés Klotild ugrott be, a volt mezaliánsz-őrgrófné, elvitte a cipőjét. Lustyákné is kifizette a negyven forintot. A dudorászó zenész a negyedikről, harminc forintot törlesztett a csináltatásba. A mester várt még, mert aszongya, ha a lavina egyszer megindul, ömlik. De megállott, nem ömlött tovább, és akkor kitette a "Mindjárt jövök"-öt SALAMON LÁSZLÓ: Ágyban párnák közt Hódolatom mély és töretlen a költő iránt, ki nem akart ágyban, párnák között meghalni, s óhaja teljesült is: hősként esett el ő a világszabadság izzó gondolatáért. És mélyén hajtom meg fejem mind a hősök előtt, kik életüket adták az emberibb élet diadaláért, itt és a föld minden sarkában, s ina is vérüket adják érte Angolában, Algériában, az osztályharc csatáiban. Mégse dobjon reám követ senki azért, mert annyi véráldozat, mártírium után, — szavam immár a vértelen és könnytelen béke mellett emelem fel, hogy ágyban és párnák közt hajtsák örök nyugalomra fejüket munkás-milliók, ha gazdag életük széles torkolatánál a Nemlét hangtalan tengere várja őket. Nem gyávaság mondatja ezt velem, de az élet, határtalan szeretete; hitem, hogy a létezés galaktikájában a legkisebb cmbcr-csillag is szerves rcszc a fénynek, melyért, hogy ragyogjon, fényükkel fizettek a letűnt vezércsillagok. Hősi halál helyett a hősi élet örömét dalolom szívesebben; reményem hangszerén ősi álmunk melódiáit verném ki inkább, hogy talán nincsen messze a kor, mikor ágyban, párnák között, az elnémult csatazajtól messze, — a rettegés, a kín, kora halál poklát végleg elnémítva, búcsúzik el az ember a földi léttől, átadva dús örökségét utódainak, kik a boldogság határait a létezés végtelenjéig tolják' ki majd.