Délmagyarország, 1961. augusztus (51. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-03 / 181. szám

3 Csütörtök, 1961. augusztus 3. ff A kommunizmus szputnyikja az emberiség egén" Saegedi munkáslevelek az SZKP új programtervezetéről AZ EURÓPAI KULTURA ARAMÁBAN A napilapok és a rádió ismertető közleménye után a Szegedi Ruhagyárban is megvitatták munka közben műszakiak, munkások a történelmi okmány jelentőségét. Kedden és szerdán is az SZKP programtervezete volt napirenden a ruhagyári munkatermekben, a gépek mellett, az öltözőkben. Többen odazhaza családi körben is erről beszélgettek, este aztán tollat, ceruzát fogtak, hogy papírra vessék gondolataikat. Szerdán délelőtt 10 óráig 25 munkás juttatta el levelét a ruhagyár üzemi pártbizottságához. Többen elmondották, hogy faliújság cikknek szánták a programtervezetről leírt gondolataikat. Nagy sárga papírra, valami bérösszesítő másodpéldányára írta faliújság cikkét Bózsó József. Még címet is adott neki: •A kommunizmus szputnyikja az emberiség egén.® -Minden sorából kiérződik: minden az ember nevében, az ember javára — írja. — Ezt a programtervezetet minden dolgozó ember a magáénak vallja, hisz érte van, bárhol is éljen a világon, mert a Szovjetunióban megvalósuló kommunizmus áldásos hatását minden munkás érzi majd előbb, vagy utóbb. Hiszem és vallom, hogy megvalósul e programtervezet minden pontja, s ezért a szovjet emberek minden tudásukkal. erejükkel dolgoznak majd. Uj erőt ad ez a programtervezet nekünk is, mert azt írja, hogy a szocialista tábor országai többékevésbé egyidejűleg lépik majd át a kommunizmus küszöbét. Nehéz szavakat találni, hogy ezt a nagyjelentőségű tervezetet méltóképpen méltassa bárki. Köszönjük a Szovjetunió Kommunista Pártjónak, mely összeforrva a szovjet néppel, ilyen ragyogó utat mutat nekünk is® — fejezi be cikkét Bózsó József. Levélpapírokra, az iskolás gyerekek füzetből kitépett lapokra rótták a betűket a munkás kezek. Dobó Mihályné így ír a pártbizottsághoz küldött levelében: •A béke. az igazság szép eszméjét hirdeti a programtervezet. Tapasztalatból tudjuk, hogy a szovjet nép igyekszik átadni a világ dolgozóinak mindazt, ami szép és jó. Harcuk, életük, munkájuk tapasztalataival mi is biztosabban haladunk előre a szocializmus építésének útján. Tudjuk és hisszük, mi is megérjük a programtervezet célkitűzéseit, nálunk is megvalósul majd a hatórás műszak. Ezzel valóraválnak aszszonytársaim vágyai, ezzel igazán megkönnyülne az a sokat emlegetett második műszak. Ezért ígérjük a jobb munkát, az erőteljesebb harcot a béke megvédéséért, hogy még jobb és szebb legyen minden ember élete. Sipos Szabó Sándor is arról ír, hogy ez a nagyszerű program a magyar munkásokat is lelkesíti, erőt ad a további építő munkához. Segít bennünket, hogy mi is mielőbb hozzákezdhessünk a kommunizmus megvalósításához. Szőregen lakik özv. Bódi Józsefné, aki ugyancsak a ruhagyár dolgozója, ö is este írta le gondolatait: •Minket, anyákat és megelégedett munkásokat lelkesít, még fokozottabb harcra buzdít a programtervezet, s az a megállapítása, hogy a hatalmas szocialista tábor a békeszerető nem szocialista államok, a nemzetközi munkásosztály és a békéért sikraszálló valamennyi erő öszszefogásával a világháború megakadályozható. A szocializmus világméretű győzelme végérvénycsen kiküszöböli bármilyen háború lehetőségének társadalmi és nemzeti okait. A programtervezet ezt a kommunizmus történelmi küldetésének nevezi. Büszke öntudatot ad nekünk is, hogy e küldetésnek részesei lehetünk.® A Szegedi Kenderfonógyárban Bosnyákovics Dezső, a simító részleg szocialista brigádjának vezetője, a gyár hatszoros kiváló dolgozója az alábbiakban foglalta össze véleményét: »Az emberiség régen várt álmát vázolja fel az SZKP új programtervezete. Nemcsak a Szovjetunió népeinek, hanem a világ összes dolgozójának megmutatja az utat az igazi jóléthez, a szabadsághoz, a kommunizmushoz. Ezért a szép és nemes célokért kell nekünk is öszszefognunk és dolgoznunk. Többet és jobban kell termelni azért, hogy nálunk is minél előbb csökkenjen a munkaidő, növekedjék a kereset, több időnk legyen tanulásra. szórakozásra. Jobban kell dolgoznunk, hogy a Szovjetunió népeivel együtt mi magyarok is mielőbb megkezdhessük hazánkban a kommunizmus építését.® Idegenforgalom a fü vész kertben Sok látogatót vonzanak az exot\kus virágok a Szegedi Tudományegyetem Növénytani Intézetének füvészkertjébe. A langyos vizű tóban fehér tündérrózsák és halványpiros indiai lótuszok nyílnak. Naponta százak — túlnyomórészt vidékiek — keresik fel a botanikus kertet, amely nem szűkölködik látnivalókban. Képünkön a debreceni leányotthon fiataljai a páratlan szépségű — hazájában ^misztikusnak tartott — indiai lótuszokban gyönyörködnek. Újra termel a Szegedi Szalámigyár Néhány heti nagyjavítási nyári szünet után megkezdte a munkát a Szegedi Szalámigyár. Az üzemrészekben fokozatosan kezdték a munkát és szerdán már teljes kapacitással dolgozott a kötőterem is. A kijavított gépekkel a liszta munkatermekben újult erővel, lendülettel folytatják a munkát a szalámigyári dolgozók. Csak a csontozó részlegnél támadt egy kis zökkenő. Ezt az üzemrészt a kis hűtőbe telepi? ették át. mert a csontozó építkezései még elhúzódnak néhány hétig, ugyanis megerősítik az épületrész alapjait, mert a jöt óben egy emelettel magasítják az épületet, újabb szárítókat epitenek. Az odesszai Komszomol küldöttség találkozása a megyei pártvezetőkkel Odessza Szegeden tartózkodó Komszomol .küldöttsége tegnap, csütörtökön déli-előtt Hódmezővásárhelyre lá! togatott. Török László, az ! MSZMP Csongrád megyei ' végrehajtó bizottságának első titkára, Fehér Lajos, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának titkára, Agoston József, a KISZ Csongrád megyei végrehajtó bizottságának titkára fogadta. A szovjet vendégek sok kérdést intéztek a megye vezetőihez. Különösen érdekelte a komszomolistákat a munkás-paraszt fiatalok között végzett politikai munka. Ágoston József titkár tájékoztatta a szovjet fiatalokat az ifjúsági szervezet Csongrád megyei tevékenységéről. Tegnap délután a KISZ Szeged városi végrehajtó bizottsága fogadást adott a vendégek tiszteletére. Deák Béla a szegedi fiatalok nevében köszönte meg a baráti látogatást, és átnyújtotta a vendégeknek az ifjúsági szervezet ajándékát. ^Valja Szaveljova Komszomol-titkár búcsúzóul elmondta, hogy igen jól érezték magukat Szegeden és ez a látogatás is erősítette a két ifjúsági szervezel közötti testvéri kapcsolatot. A szovjet fiatalok ma reggel utaznak el Szegedről Budapestre, majd innen Odesszába. A

z ország kulturális életében ezekben a hetekben Szeged viszi a főszerepet a szabadtéri játékokkal. Ide tekint az ország szeme, a magyar szabadtéri színjátszás városára, amelynek százezer lakosa százezer vendéget fogad a játékok időszakában. A város arculata évről évre hozzá szépül a játékokhoz, ahhoz a vállalkozáshoz, amelynek nemzetközi jelentőségéről a Szegeden megforduló külföldiek elismerően nyilatkoztak és nyilatkoznak. A Szegedi Szabadtéri Játékoknak ezt a rangját és tekintélyét segített megteremteni a világhírű szovjet balettművészet is, amely a játékok felújításának történetében, 1959-ben. 1960-ban és idén is jelentős szerepet játszott. E magas fokú művészet évről évre legszebb gyöngyszemeit nyújtotta százezreknek, hazai és külföldi vendégeknek egyaránt, akik Szegedet, a Tisza fővárosát az egyetemes európai kultúra jegyében keresték fel, ugyanakkor a magyar szellemiség kincsestárába is betekintést nyertek, a magyar operairodalom kiváló alkotásaiban, Erkel Hunyadi Lászlójában és a Bánk bánban gyönyörködhettek. 1959-ben és 1960-ban több mint kétszázezer ember tekintette meg a szabadtéri játékokat, az idén pedig a tizenkilenc előadást száznegyvenezer ember nézi meg. Tavaly és az idén közel tízezer külföldi jelentette be részvételét a szegedi ünnepi heteken, szovjetek, lengyelek, csehszlovákok, angolok, németek, kanadaiak. franciák, bolgárok. Ez csak spontán érdeklődés, hiszen jóformán nem is propagáltuk még külföldön a játékokat. Ehhez a további előfeltételek megteremtése kell, mindaz, ami a vendéglátás szélesítésének és kulturáltabbá tételének a fogalmába tartozik. A másik tény pedig az, amiért külföldön még nem hirdették meg a Szegedi Szabadtéri Játékokat, hogy 1963-ra épül csak ki teljesen, amikor tízezer embert befogadó lesz a nézőtér a mostani hétezernégyszáz helyett, s a technikai berendezések parkját is tovább szélesítik, korszerűsítik. Az eddigi évek csak a kezdet kezdetét jelentik a játékok felújításában, de máris olyan mértékben, eredménnyel és színvonalon, amelyre képtelen volt a Horthykorszak szabadtéri játékainak rendezősége a "fénypont® időszakában, 1938-ban is. V S

zúk rétegre építettek akkor, a kultúrát igazán nem becsülő és nem művelő felső tízezrekre, és nem a dolgozó tömegekre, akik pedig a vállukon hordták az ország terhét, áldásából és gyümölcséből viszont kizárták őket. Azok, akik ma ott ülnek a nézőtéren, legfeljebb statisztáknak vagy díszletmunkásoknak szegődhettek el a nacionalista és egyházi kultúrpolitika szabadtéri játékához •— alkalmi munkára. A mindennapi kenyeret sem tudták megvenni, nemhogy az előadásokra a jegyeket. Legfeljebb beszökhettek volna egy-egy előadásra, ám rossz ruhájukról ítélt volna a rendőr és a rendezőség, s megszégyenítve kivezették volna őket. Nem az övék volt az a kultúrpolitika, nem is nekik rendezték a játékokat. A szocialista társadalom kellett ahhoz, hogy felemelje a dolgozó tömegeket arra a társadalmi és kulturális színvonalra, amelynek természetes következménye az alkotás és a művelődés szabadsága is. Az ország birtokbavételétől következik, hogy a dolgozó nép tízezrei üljenek a Szegedi Szabadtéri Játékok nézőterén is. S ez olyan természetes, minthogy napra új nap következik. Olyan természetes, hogy másképpen már el sem képzeljük kulturális életünket sem, csak a dolgozó ember alkotásával és múélvezésével. H

ogy mit és hogyan csinálunk, arra kíváncsi külföld is. Barátaink azért, hogy együtt örülhessenek velünk alkotásaink láttán, ellenségeink pedig azért kíváncsiak, hogy gáncsoskodjanak. 1959-ben még hangzottak el lekicsinylő nyugati vélemények a Szegedi Szabadtéri Játékok felújításáról. Ezek a szájaskodok pedig jobban tették volna, ha az ö portájukon néznek egy kicsit széjjel, például a salzburgi ünnepi játékokon, amely valóban elvesztette egykori fényét, s egyébként sem tudja dolgozó ember ide a belépőt megváltani. "Salzburgot az ünnepi játékok tették naggyá, az idegenforgalom egyik központjává. A művészeti kérdésekben kompromisszumot nem tűrő Toscanini itt keltette új életre az operairodalom remekműveit. Reinhardt rendezői zsenialitása az ódon patinájú környezetben maradandó emlékezetű előadásokat alkotott. Ki ne hozott volna meg minden áldozatot, hogy gyönyörködjék Jeritza hangjában, vagy a művészegyüttes játékában, amelyben Moissi vagy Durieux csak egy-egv név voit a sok közül? Az ünnepi játékok megmaradtak, nem esett kár a környezet patinájában sem, csak éppen a művészi tartalom sínylette meg az idők változásait. Az epigonok kevés idegent vonzanak az osztrák városba, amelynek forgalma érzékenyen megcsapoant az utóbbi években A kiesést most újszerű eszközökkel próbálják pótolni® — jelenti a bécsi Arbeiter Zeitung. "Salzburg nemrég elkészült luxusszállója aranyozott edényekkel felszerelt mellékhelyiségekkel várja a vendégeket. A csempéket is aranyérmék díszítik és aranyba foglalták a fürdőszoba és a többi mellékhelyiség egész armatúráját. Az új gazdagok bizonyos rétegei talán meg fogják találni számításukat ebben a hotelben. Más kérdés, hogy a patologikus aranyigények kielégítése nem rontja-e tovább az aranyfedezet nélkül maradt ünnepi játékok hitelét?® E

hhez az idézethez nem kell kommentáid fűzni, ez önmagáért beszél. Ebben megtalálják a való igazságot saját világukról azok a gáncsoskodók, akik annak idején lebecsülendően nyilatkoztak és jósolgattak a Szegedi Sazbadtéri Játékokról. Azóta azonban elhallgattak, mert saját hazugságuk > fogta be a szájukat. A külföldi, aki megfordult nálunk, nem hitt többé az ellenséges hírverésnek, mert saját szemével győződött meg a szocialista kultúrpolitika erejéről, fölényéről és nagyszerűségéről, mindazon vívmányainkról, amelyeknek egyedüli tulajdonosa a dolgozó nép. Igaz, nekünk nincsenek olyan szállodáink, ahol aranyozottak a mellékhelyiségek edényei, viszont van emberhez méltó kultúránk, amelynek megteremtését a dolgozók százezrei vallják magukénak. A külföldiek elismerő nyilatkozatainak egész sorát lehetne idézni a Szegedi Szabadtéri Játékokról, s magáról a városról, amely minden tekintetben siet üdvözölni vendégeit, hogy jól érezzék magukat nálunk és úgy köszönjenek el: "Viszontlátásra, Szeged®. Csak a minap volt itt Husson asszony, egy párizsi mérnök felesége, aki itt-tartózkodása alatt a szocialista kultúra lelkes szószólójává vált egyszeri magyarorországi látogatásával. Kelet és Nyugat művészeti találkozójának színhelyéül jelölte meg a Szegedi Szabadtéri Játékokat, s e gondolat propagálására ő maga is úgy vállalkozott, miszerint párizsi ismerőseinek körében nem felejt majd el mesélni Szegedről, az itt látott előadásokról, a Hunyadi Lászlóról, a Bánk bánról, a szovjet balettmúvészek páratlanul felejthetetlen szerepléséről, és a további programokról, a János vitézről és Madách halhatatlan művének. Az ember tragédiájának szabadtéri előadásáról olyan környezetben, amelynek párját Európában sehol sem találni. H

erbert Claus, a Halle-I Operaház főintendánsa, a szabadtéri színpadok kitűnő német szakembere sem véletlenül jött Szegedre, mint ahogy mondotta, "egyszerű vendégként...® A látottak után nem rejtette véka alá véleményét, s európai szemmel és mértékkel mért, amikor kijelentette, hogy hasonló kolosszális színpadot és nézőteret, rangosabb művészi és technikai produkciót sehol nem látott még a Szegedi Szabadtéri Játékokon kívül. Nem egyszerű udvariassági gesztus ez, ebben benne van az is, hogy ki a birtokosa a játékoknak. Nemcsak egy város, hanem az egész ország, a párt és a kormány, amely életre hívta Szegeden a játékokat szocialista formában és tartalommal, s egyben méltóvá tette, hogy szerepet játszhasson az európai kultúra áramában. A szocialista nemzeti ügy így válik a haladó egyetemes kultúra ügyévé is, a népek kifejező erejévé a bél*e mellett, így fűz össze ez a létesítmény magyarokat és más nemzetiségúeket, szocialista és más haladó gondolkodású embereket, munkásokat, parasztokat és értelmiségieket, akik estéről estére ott ülnek a nézőtéren. és a ruházatukról már nem lehet következtetni a foglalkozásukra. A kirívó különbségek eltűntek, a még meglévők pedig tünedeznek, s egy van csak. egyetlen közös vonásuk, a kultúra iránti szomjúság, a felemelő érzés a művek élvezésében, az embert nevelő tartalom ás forma a művelődés szolgálatában. Ez a látvány nem lehet hatástalan senkire sem, aki itt megfordul ezekben a hetekben. Kellemes érzés hal'ani Szeged utcáin a külföldi járókelők ajkáról a német. az angol, a francia, az orosz. a cseh. a lengyel, a bolgár nyelvű beszédet, s a hazai tájszólások és nyelvjárások tarka zsongását, muzsikáját, a dunántúliakét, az észak-magvarországiakét, ahogv keveredik a mi sajátos ö-ző beszédünkkel, mikor ecv-eey idegenforgalmi tájékoztatás hangzik el. csak úgv spontán utcán és tereken, ha idegenek kérnek valakitől útbaigazítást. S

rép. nagyszerű ez a sokféle színfolt összeolvadva egyetlen mozaikba. abba az összképbe, amit magába foglal a Szegedi Szabadtéri Játékok. az ünnepi hetek, amely egyaránt tükrözi a város mai és holnapi arculatát: a pezsdülő életet a dolgos hétköznapokban, a mindennapok örömét hogv jönnek a vendégek, hazaiak és külföldiek s mi fogadhatjuk őket, vendéglátóik lehetünk napokra, hetekre, s hogy szolgálatában állhatunk eev olyan ügynek, amely a kultúra eszközeivel is közel hozza egymáshoz az embereket, beszéljenek bárdul ven nyelven. Van egy nyelv, amely közös, s ez a béke és a barátság. E nyelven mindenki meg tudja érteni magát, s ezt mindenki megérti, akinek van szíve. Lédi Ferenc 1