Délmagyarország, 1961. augusztus (51. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-20 / 196. szám

Vasárnap, 1961. augusztus 20. 12 Az érettségitételtől a színpadi feladatig Básti Lajos Ádám szerepéről Básti Lajos, Az ember tragédiájának Ádámja, ebben az évben is végigjárja a Szegedi Szabadtéri Játékok színpadán az ember vívódását, örök küzdelmét. Megkérdeztük tőle, milyen emlékek fűzik ehhez a szerepéhez? — Egész életemen végigkísért Madách: Az ember tragédiája — mondotta. — Diákéveim óta ez a legkedvesebb számomra a magyar klasszikusok müvei között. Érdekes véletlen, hogy az érettségi tételem is ez volt. — 1947 óta játszom Ádámot a Budapesti Nemzeti Színházban. Nemcsak egy ember, egy szerep életében is nagy idő ez. Érdekes beszélni arról, hogy a repertoár színházban a színésznek az a legnagyobb öröme és színészi izgalma, hogy az előadásók, a hetek, hónapok, évek sodrában milyen utat fut be egy-egy ilyen klasszikus alak, mint például Ádám. — Sokféle rendezésben, felújításban játszottam. Legtöbbre az 1960-as szegedi első bemutató rendezését becsülöm. Bár még ez ls adós maradt többek között a falanszterkép jobb megoldásával, részben Londonnal és kicsit talán az űrjelenettel is. De valahogy úgy vagyunk ezzel a darabbal, ahogy egyszer régen Hevesi Sándor nyilatkozott: -Madách művének soha nincs végleges előadása. Madách bibliája a Nemzeti Színháznak, melyet állandóan forgat, melyből állandóan tanul, de amelyet kitanulni soha nem fog végérvényesen*. — Miért tartja az eddigi legjobbnak a szegedi rendezést? — Jómagam végtelenül szeretem és végtelenül tisztelem Madáchot, az embert, és Madáchot, a művészt egyaránt Azt is tudom, hogy színészileg mennyivel vagyunk még adósai. A tavalyi bemutatót a Szegedi Szabadtéri Játékokon — amelynek nyomán indulunk az idén is —, azért értékelem eredményesen, mert azt hiszem, hogy értelmezésében és a madáchi eredeti szándék hű tolmácsolásában is az elmúlt másfél évtized, és egyre tisztuló szocialista színjátszásunk legvilágosabb, legkonkrétabb és legközérthetőbb megfogalmazása volt. — Milyen emlékei maradtak az 1960-as szegedi szereplésről? Szívesen jött-e ismét Szegedre? — kérdeztük a házigazda kíváncsiságával. — Legszeretettebb emlékeim között őrzöm a tavalyi éjszakai próbákat n Tömörkény Leánygimnázium Na fejeződnek be az idei Szegedi Szabadtéri Játékok Ma, augusztus 20-án este Az ember tragédiájának utolsó előadásával befejeződnek az 1961-es Szegedi Szabadtéri Játékok. Az elmúlt egy hónap alatt, a játékok idején, július 22-től az ország és Szeged legnépszerűbb művészei, valamint a moszkvai Nagyszínház világhírű balettegyüttese összesen öt művet mutatott be, és 19 előadást tartott. Az előadásokat nemcsak a szegediek és az ország számos helyéről városunkba látogató belföldiek, hanem az ebben az időben Szegedre érkezett külföldiek is Igen nagy érdeklődéssel kísérték. A Magyar Televízió közvetítette a Kővirág, a János vitéz és Az ember tragédiája előadását. W&mmk •silmm Ahol a rangot osztogatják Eddigi ismereteink szerint a görögök vitték először színpadra a maszkot. A kétezerötszáz éves szakma tiszBásti Lajos Ádám sze repében Lukács Margittal udvarán, ahol az öreg fák fülelő leveleikkel, ágaikkal rá-rábólintottak a fiatal Madách megifjódó soraira. Itt, ezen a nyáron, ezeken a próbákon dőlt el — anynyi vita és annyi huzavona után — végérvényesen a kérdés: vállalja-e a demokratikus Magyarország Madáchot, vagy sem. — Önök a nézőtéren tavaly már tanúi lehettek ennek. Mi úgy éreztük, a vita eldőlt: Madách a miénk, vállaljuk. Az idei bemutatón is minden igyekezetemet arra fordítom, hogy egy esztendő tapasztalatai alapján újra néhány ötlettel, néhány árnyalattal, néhány megint felfedezett újabb színnel szolgáljam az előadást, szolgáljam Madáchot. Igen, Madách a miénk, mert olyan emberek előadásában értjük őt, akik tehetségükkel, tudásukkal őszintén, hűen tolmácsolják Az ember tragédiáját. B. R. Két szegedi színész a Tragédiában Lehoczky Zsuzsa és Kovács János, a Szegcdi Nemzeti Színház művészei jelentős szerepet kaptak az idén is a Szegedi Szabadtéri Játékokon. Az ember tragédiájában. Lehoczky Zsuzsa a római színben Cluvia, a londoni színben pedig a virágáruslány szerepét alakította sikerrel. Kovács Jánost három szerepkörben is láttuk, a párizsi színben Sansculotte, a londoni színben bábjátékos, a Falanszterben pedig Cassius. Eláruljuk, szerepükre már Horányban, a Művészeti Dolgozók Szakszervezetének üdülőjében készültek, noha ezt a két hetet kizárólag pihenésre szánták, titokban azonban már a Szegedi Szabadtéri Játékok színpadára gondoltak. Már a próbák folytak, amikor Kovács János filmszerepet kapott a Pesti háztetők című új filmben, de sajnos, a meghívásról le kellett mondania Az ember tragédiájában betöltött fontos szerepkörei miatt. teletével lépünk nagykíváncsian a színházi fodrászok műhelyébe. A pesti és a jobb vidéki színházak 19 kitűnő szakembere fonja, horgolja, sminkeli, süti és fodrozza a szabadtéri játékok szereplőinek parókáit ebben a pokollá melegedett helyiségben. 22 ezet fá — Hány embert készítenek itt ki* a játékok alatt? — Kétezer darab parókát használtunk fel az öt darabhoz. Tekintve, hogy 19 előadáshoz kell az embereket újra és újra felöltöztetnünk, körülbelül 18 ezer fejet alakítunk át a rendezők és a darabok jellegének megfelelően. De ha minden darab kötelező két maszkos próbáját is hozzászámítjuk az előbbi összeghez, akkor 22 ezer fejet cserélünk ki a rövid négy hét alatt ebben a műhelyben. Szeged város lakossága 99 ezer fő! — Milyen anyagokat használnak ebben a szakmában, illetve művészeti ágban? — Az angol kecskeszőrtől kezdve a kínai hajfonatig, rengeteg fajta szőrféleséget. De eszközeink közé tartozik a gumi, a gitt, a benzin, olajok, ragasztók, rizsporok és festékek egészen a közönséges kályhafestékig. JlátÁatatlan műoéatek Míg beszélgetünk, a hangszórók bevonulásra szólítják fel Thália papjait ésministránsait, azaz a statisztériát. A papok, úgy értve: a színészek, egyéni öltözőkben készülnek a jelenéshez. A közös műhelyben a néma szereplők százai nyüzsögnek a mesterek keze alá. Munkások, egyetemisták, középiskolások, katonák, szabadságukat töltő tisztviselők, magánzók és nyugdíjasok. Komoly arcú, testes vasas — mellesleg régi ismerős — ereszkedik a forgószékbe. Pillanatok alatt isten dicséretében őszült, pohos püspökké formálódik. A túloldalon nyugalmazott hivatalnokot tesznek alkalmassá lakáji funkcióra a francia király körüli szolgálathoz. Előkelő udvarhölgy ruházatában és mozdulatával lépdel ki a műhelyből egy szabadságát töltő klinikai takarítónő. Az iménti IV. éves orvostanhallgató árvalányhajas kalapban, borjúszájú ingben, hatsinges gatyában várja, mint juhászbojtár jelenését a korlátra kucorodva. Valamelyik téesz nyolc kocsisából nyalka magyar huszárokat festettek az ügyes kezű fodrászok. — A régi vasas ismerősöm elébem penderedik. — Pocsék vagyok igy, püspöki ornátusban? — Jobban megszoktam a Pista bátyám kezében mára reszelőt, mint ezt az aranyozott pásztorbotot — Mit csináljak? Ehhez a mundérhoz mégsem vehetem kezembe a nagykalapácsot! TCidíiimj&ói CódJZMJtCUty Az ember eltűnődik ezen a varázsló művészeten. Szép szakma. S bárkit kérdezek a mesterek közül, mind úgy nyilatkozik, hogy szereti a mesterségét. Művészet ez: a legvénebb öregasszonyból 16 éves kislányt teremteni percek alatt 16 éves lányokból pedig pokolra való boszorkányt festeni! Hordárból őrgrófot, gimnazistából udvarhölgyet. Minden foglalkozást megmintázni, ami Lucifer és az úristen közé esik. Itt minden lehetséges. S vajon csak azért a szerény fizetéséit vállalkoznak az emberek ezekre a néma. kosztümös szerepekre? Nem. Az emberek szeretnek játszani. Az emberek szeretnek átalakulni. Egy-egy pillanatra mások lenni, mint akik. És itt ez nagyon lehetséges. Sokkal könnyebb, mint az élet nagyszínházában. T. B. űi^ szabadon írta,wt rajzol tg rfflÉRKAm'MA 14. Jégvidék tS. Paradicsomon kívül fi-hé, I