Délmagyarország, 1961. július (51. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-21 / 170. szám

Pántok. 1991. hiltns 21. 4 PÉTER LÁSZLÓ Juhász Gyula A MUNKÁSMOZGALOMBAN hepyvenkél éu múltá* iáttyoMt iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiminiH Forradalmi emlékeit idézi f az 1919-es IGAZSÁG szerkesztője L ) rr.i A Munkában mintegy ttioafnvi új verse is megjelent * költőnek, s köztük jó rtcbánv a teajelentösebb munkás­versek közé tartozik. Ilyen az Örök Harc (első címe: Örök a küzdelem), amely a népben forrongó erö elkerülhetetlen kitörését es győzelmét hirdeti: S a mély ben új Harc kalapácsát Zengetik ültön új erők: Az Elet zúgó. örök. árján Előre, föl, bátrak, merők! Nem véletlen, hos.v e versnek 1026-os változata, me­lyét a költö volt makói tanártársának, a 10-es magatartása miatt, magániskolához kényszerült Pénzes Zoltánnak útján á salgótarjáni diákoknak küldött, a bányászokhoz címzett költői üzenetnek tűnhetett. Az eredetileg csupán metafó­rikua vérakezdet konkrét értelmet kaphatott: A *láva lenn forrong az éjben, Komor sötéten kavarog, Világ kohója rejti mélyen. Nem látják csillogó napok. A költő maga is akarta ezt a sajátos átértelmezódést, ezért féjézte be a bányászköszöntéssel: Szerencse, föl! bát­rak, marók! 1920 karácsonyán A Munka hasábjain vallotta Juhász Gyula a szegedi munkásoknak: Mindent elosztok köztetek, szegények. Tiétek mind ez élet és e lélek. Mindent rsak néktek, szívvel és egészen, Tiétek álmom, vágyam és reményem. Tiétek voltam, amikor fogantam Tisztes szegénység szent ölén. A dallam, Mely bennem legelőször égre tört fel. Együtt sírt és vágyott o szenvedőkkel. (Gazdag szegénység) Reményét Itt is konkrétan, félreérthetetlenül szögezi le: Hogy a jövendő igazabb és szebb lesz, Méltó dalomhoz cs méltó hitemhez! Morus Tamás vértanúságát ls úgy idézi (Morus Tamás). hogy abból is kitessék: az -Isten kegyelméből országoiónak szeszélye törvény és önkénye szent«, de bosszúja hiába, mart s vértanuk a Gondolat hirdetői halálukkal ls. A már­ciusi láz olvastán óhatatlanul a két évvel azelőtti forradal­mas március jut eszünkbe: Virágos hant és véres rög felett Már bontja zászlaját a kikelet. Végig cikáz A lelkeken a márciusi láz! Főként a refrén sugallja ezt, a címbeli kifejezés, amely változó jelzőivel (termő, zengö-nyilá, bízó, boldog, bátor) niind-mind a forradalmi tavaszra emlékeztet. Baross Gá­bor emlékét azért idézi. A Munka hasábjain, mert benne is a munka héroszát látja. A hődmezővás'árhelvl munkások előtt fölolvasott versében Juhász Gyula azt a gondolatot veti föl, amely később József Attila híres hasonlatával vált szállóigévé: -Minden emberi mű értelme ezért búg mi­bennünk, mint a mélyhegedű." Juhász Gyula a magyar irodalom két klasszikusát szó­lítja, Csokonait és Petőfit: Köszönt a munka népe, az a tábor, Mely a jövőbe indul veletek. Szabad jövőbe és boldog jövőbe. Hogy álmotok valóra váljon ott, A verseitek hangjánál előre Hadd indulunk munkások, magyarok. (A magyar múltnak ,..) A költő világosan látta, hogy a fasizmus: visszatérés a polgári társadalom felé. neofeudalizmus, középkor, a kö­zépkori barbárság összes rekvizltumalval. Különös mőtívum­egyezést mutat Középkor címíi verse, amelyben éppúgy, mint a Dózsa-versekben és a Morus Tamásban, az ellenforradalom bosszúsíomját, kegyetlenségéi és embertelenségét leplezi le: A jó vitézek indulnak keletre, Fölperzselt házra tűz a naplemente. A pince mélyén óborok hevernek, A börtön éjén gubbaszt száz eretnek. Tavaszi szél kel lagyan, mini as álom, És jobbágyokat hímbál a faágon. (Középkor) Nagy Lajos 1922-bPn a Farkas és bárány című novellá­ját így fejézi be: -A farkasok elvitték a birkát az erdőbe. A szél zúgott, zúgatta, nyögette a fákat, és lóbálta eröa agaik sok. sok terhét." Szabó Lőrinc ugyancsak 1922-ben Rtitílius levelében ifja: Keserű szél törte be az ég fénylő kapuit, \ hegyek ülnek apáink sírjain, embergyümölcsös erdők sikolyát kifáradt visszhangok hömpölypstik szívemre, s hullák verdesik a vén hidakba szétdorongolt fejüket. A Magyarságban két évvel később -A győzteseknek* címmel jelent meg az a vers. amely A Munkában Az épí­tők címmel látott eiősxör 1921 nyarán napvilágot. A vers mindkét változatában Petőfi Föltámadott a ten­yér c. költeményének alapgondolatát hirdeti: Ó fáraók, vigyázzatok, a szolga Fgy nap a gúlát a pokolba hordja, S megérti már, hogy Ember maga is! " (Az, építők) A Szikratávirat jellemzően mutatja Juhász ideológiájá­nak erejét én gyöngéit egyaránt. A cím kétségtelenül lfl-es reminiszcencia: akkor Jött szokásba szikratávírón Üzenete­két küldeni. Juhász egyik legjelentősebb publicisztikai re­meke, a Gorkij üzenete IBI9. április 2-án együtt emlegette Lenin üdvözletét és Gorkij táviratát: -Itt Lenin elvtárs, üzeni a boldog szikra ...* Ettől kezdve gyakran hasz.nálja a költő ent a korabeli technikát jellemző modern szóössze­tételt. leírja prózai cikke fölé is címül. Most ó küld -szik­ratávlratot" az. emberiséghez: az. embertestvérek általános szolidaritását, bukottak és győztesek, hfvők és kétkedők, harcosok és álmodók közös munkára való összefogását hir­deti. 1921-hen az utolsó sor így szólt: Fgy új. nagy frigyben ölelkezzetek! 1939-ban ezt a sort megváltoztatta: Ve öljetek már! Ölelkezzetek! Mind a két variáns a költő illúzióját mutatja: azt a naiv hitét, hogy a tőkés, az imperializmusból már fasizmus­ai torzuló társadalomban a kibékíthetetlen ellentmondások az értelem, a gondolat, a szép szó segítségével föloldhatók, azt a megalapozatlan reményét, hogy a farkasok — ahogy Nagy lajos novellájának hasonlatát alkalmazzuk — önként lemondanak a bárányok fölfalásáróL (Folyt, köv.) A Somogyi Könyvtár sok kincset rejtő folyóirattarában gondoean őriznek egy köze­pes terjedelmű könyvnél nem vastagabb kötetet, az 1918—19-ben Szegeden meg­jelent Igazság cfmú hetilap bekötött példányait. A piros fedelű füzetek a forradalom egyik sajátságos és ritka sajtó­termékét jelentik, nem csu­pán forrásait a nagy idők­nek, hanem tanulságos tük­rét az őszirózsás forradalom idején megindult, balratoló­dás, a kommunista mozga­lom fokozódó tömegbefolyá­sának. A lap ugyanis, bár nem volt kifejezetten párt­lap, határozottan baloldali szocialista szellemű volt, bát­ran szakított a szociálde­mokrata opportunizmussal, s tanújelét adta a kommunis­ták iránti rokonszenvének. Most itt ül mellettünk az lgazság felelős szerkesztője, a nyugalmazott nyomdász, Lencz Géza. aki 1919-ben. a franciák letartóztatása elől menekült el a városból, s akit a sorsa mostanáig nem is engedett ide vissza. Het­venkét éves, de hatvannak sem látszik. Miért jött most Szegedre? — Látni akartam még egy­szer ifjúságom városát. Né­hány baratomat, egykori nyomdásztársaimat látoga­tom meg. s kezembe vettem a könyvtarban az Igazsagot, végiglapoztam, fölidéztem emlékeimet, a kutatók sza­mára agnoszkáltam a lap névtelen írásainak szerzőit. Többnyire a saját cikkeimet ismertem föl, s a lap másik termékeny munkatársáét, a kommunista Szalay Jánosét, — Celldömölkön. 1889-ben születtem. 1903-ban lattem nyomdászinas. 1907-ben sza­badultam, aztán valcoltam, vándoroltam: itthon Pápán, Egeiben. Kolozsvárott, Lúgo­son, s külföldön Ausztriá­ban dolgoztam. Egyik bará­tom hívására 1911-ben ke­rültem Szegedre, az Újlaki Antal szerkesztésében, End­rényi Lajos kiadásában és nyomdájában megjelenő Sze­gedi Friss Újsághoz. Itt let­tem gépszedő. — A polgári forradalom győzelme után Szalay inspi­rálására e'határoztam, hogy lapot indítok a hivatali és a tőkés korrupció leleplezésé­re. Nem tussoljuk el a gaz­ságokat, mint a polgári la­pok! 1918 karácsonyan je­lent meg az első szám. Mind­járt ebben -kivégeztem- Lo­vács Józsefet, a Vakok Inté­zete igazgatóját, aki a va­kokat éhbérért dolgoztatta és a részükre járó élelmisze­reket — nagy ínség volt ak­kor — elsikkasztotta, elven­dégeskedte. De aztán sorban lelepleztük az újszegedi Ar­pád-otthon szintén tolvaj vezetőjét, a Nemzeti Tanács jobboldali tagjait, a szervez­kedő úrinöket. az ellenfor­radalmár Bokor helyettes polgármestert, a demagóg Almássy színigazgatót. Pro­hászka Ottokárt, a cselédtar­tókat, a főgimnázium reak­ciós tanárait, a milliomos Holtzereket, s még sokat mást. -Rövid idő alatt — írtam az Igazság január 31-i számában — annyi szennyest csapdostunk a fejéhez azok­nak, akik ezt megérdemel­ték. amennyit az összes sze­gedi napilapok egy egész esztendő alatt nem tettek meg-. Ekkor írta bökversében Sz. Stigethy Vilmos: ít pénteken ax Igarság, Megírja, hogy ml • gassag... — Szombathelyen, ahol most is élek, rendszeres lá­togatója vagyok a megyei könyvtárnak, s ott olvasgat­tam több Szegedről szóló munkát. Meglepetve tapasz­taltam, hogy egy szegedi tör­ténész az Igazság felelős szerkesztőjének Hoffmann Ödönt mondja. Az igazság az, hogy csak 1919. március közepén adtam át a lapot Hoffmannak. a franciák ál­tal halálra ítélt, de a golyó elől megszökött kommunista katonatisztnek, s mig az én szerkesztésemben g lapnak fiz száma jelent meg. az övé­ben csupán egyetlen, az utolsó, a március 20-i. Ugyanez a történész engem -jobboldali szociáldemokra­ta~-ként emleget, ami azért is nevetséges, mert ugyanő az Igazság kommunista vol­tának bizonyítására olyan cikkeket idéz a lapból, ame­lyeket — én írtam! A Tanácsköztársaság alatt tog.ia voltam a forradalmi intéző bizottságnak és a saj­tóbizottságnak (én cenzú­ráztam a a helyi lapnkat), a Szegedi Vörös Újság üzemi biztosaként működtem. A di­rektórium kényszerű távozá­sa után Betrlx ezredes az opportunista Olejnyikkel és Ábrahámmal együtt engem is magához hívatott, és föl­szólított, hogy vállaljuk a város vezetését a márc. 21-e előtti státusquo alapján. Én voltam a kiszemelt új direk­tórium hangadója, s én meg­tagadtam a közreműködést. Távozóban észrevettem, hogy adatainkat fölírta, sőt meg­figyelőket küldött utánunk. Ezt követően vállalta el az un. polgári direktórium a város vezetését. Pár nappal később, április 9-én. a fran­cia letartóztatás elől mene­külnöm kellett a városból. — Hazamentem szülőváro­somba, megindítottam és szerkesztettem a Kemenes­alja című lapot. -A szőke Tisza partján* címmel lelep­lező cikksorozatot kezdtem a szegedi ellenforradalmi ter­rorról, itteni élményeimről. Augusztus 10-én. a forradal­mak letiprása után letartóz­tattak, s cikkeimért izgatás címén négyhónapi börtönre Ítéltek. Ötöt ültem le, mert »elfelejtettek* kiengedni, az­tán egy érig bujkáltam az internálás elöl. Utána újra nyomdász lettem Szombat­helyen, 1934-tól 45-ig pedig Pesten az Egyetemi Nyom­dában. A fölsszabadulás után visszatértem Szombathelyre. A honvédségi igazoló bizott­ság elnöke lettem, majd 1948-ig újra újságíró voltam az Üj Vosrórineoj/e felelős szerkesztője. Mint gépszedő mentem nyugdíjba 1951-ben. A gazdag, harcos éveket államunk méltón honorálta. Lencz Géza 1959-ben meg­kapta a Népköztársaság El­nöki -Tanácstól a Tanácsköz­társasági Emlékérmet. Nyug­díjasként is tevékeny: a sze­gedi kutatók számára papír­ra vetette az Igazsagra vo­natkozó emlékeit, s ez fon­tos fejezete lesz az egyszer megírandó szegedi sajtótör­ténetnek. Tagja a vasi író­csoportnak. versei is megje­lentek. Még 19-ben irta a Kemenesaljába: Szeged. fodros Tisza parija. Hol a proletárnak karja Tétlenül szorul ökölhr. Száz és száz társam bör­Itnnbe', Hol a fehérterror tombol, Née.vvenezer munkás gondol Ünnepi feltámadásra. Ellövendő megtorlásra. Mikor újra együtt leszünk, S gazok felett ítélkezünk . . . Az ünnepi föltámadás már 17 éve bekövetkezett. De a szintén megénekelt együttlét a szegedi munkástérsakkal Lencz Géza számára csak most. 42 év múltán érke­zett el. H. J. Rádióműsor Péntek KOSSUTH-KADIO 4.28 Rákóczi Induló. 4,38 Hí­rek. 4.35-7.39 Vidáman. fris­sen. Közben: 5 9n Falurádió. 5 ör« 39 Hírek. 9.29 Jó reggált! 6.59 Időjelzés. 7.99 Hirek. 7.10 UJ kónyvek. 7.30 Műsornaptár. 7.39 Időjelzés, s.00 Műsorismer­tetés. 9.09 Technikai szünet. 0.16 Brahms: d-moll zongora­verseny. 9 se A Pál uteat fűik. Folytaiás. 9,26 Könnyű szvitek. 9.55 Napirenden . . 16.60 Hi­rek. lapszemle, to.16 Operaresz­letek. 10.59 Lottóeredmények. II ere Vérses szedrek. 11.13 Dal­lal. tanecal a vllag körül. 13 06 Déli harangszó. 13.13 ..Rubint eslllag néz a fortoeskák sze­mébe' . 13.66 Papírh*z. Folyta­tás. JI.26 Füredi Annabal. Ope­reitrészletek. 13.45 Gazdaszem­mel a nagyvilág mezőa#zria.iá­aáról. 14,60 Kórusok. 14.13 Spor­loló ifjúság, lé 35 Népi zene 13.06 Hírek, közlemények. 15."9 tdőtárásjelentés. 15,16 Mesélő vá­rosok. 13.36 Szív küldi. 16 40 Vidám katonadalok. 16.35 Mű­sorismertetés. 17.06 Hirek. 17 óra 15 Ötórai tea. 17.45 Mai pmher"k. 17 55 Beethoven : clxz­moli szonáta. 11.15 Periszkóp. 16.30 Pénteken »ste 18.46 Délövi szenvedély. 18.50 Név ­szemközt Háry Jánossal ... 19 é.ra Szegedi Ünnepi Játékok, 1961. 19.15 Csizma. Rádlóláték. 19.30 Egy szem kökény . . 16.49 öt pere tudomány. 19 45 Hárfa­szólók. t9 55 .tó éjszakát, gve­rekok! 20.96 Esti krónika. 36-6 Dalol a nvár. 20.33 Beiepülérl veszély. Rádiójáték. 21.30 Marin 1.enzd énekel. 21.40 A mikrofon előtt Tabl László. 21.45 Mozart: Kis éji zene. 22.66 Hirek. 31."6 Huszka-est. 23.15 Lengvel ze­nei Hél. 24.66 Hirek. 6 10 Nép­dalok. 0.36 Himnusz PETOFI-BAnirt 5.66 Reggeli zene. 6.36 Műso'­nap'ár. 6.56 Torna. 1,66-8.16 Hírek. 14.86 Időiárás- és vtz­állástelentés. 14.15 Hándel: A­dúr orv maverseny. 14.40 Samb • Elbeszélés. 15 66 Tánczene. 13.-6 12 millió forint pihenésre. 16.no Hirek. 16.05 Kamarazene 16 so Tábori hanaoskén. 17,66 166 eve született T.ánvt Ernő. 17.25 V1ta a Nemzeti Színház einm'tlt zontsról. 17.45 Flivószene. 18 oo Hírek. 19.65 Keringek. 18.36 Pelleas és Mélisandp. Gnerarész­1 letek. 16.66 Hirek. 16 ns Nép­I dalesnkor. 16.45 Sporthíradó. 36 í óra Hrtl hangversenvkalauz. "8 : óra 46 Falurádió 31.an Hirek. 21.16 Tánczene. ?2.nn Zenekari hangverseny. 23.66 Hírek. 23.19 I Műsorzárás. ' A televízióban ma nincs kői­vetítés. / önnek, mennek a vo­natok a Balaton part­ján. Hozzák, viszik a dol­gozókat, akik azért utaznak két hétre üdülni, hogy test­ben, lélekben gyarapodja­nak. A Balatonon is táblás ház van. minden hely fog­lalt. Hévízen már két hó­nappal előbb féltírbócr a eresztették a fürdőzök »zászlóit* a remek üdülő­kastélyok erkélyein, ablak­redőnyein. A sok száradó fürdőruha, n temérdek vi­rág. a zsibongó embertömeg igazi fiirdöhelyi atmoszférát kölcsönöz a hévízi üdülő­telepnek. Akit egyszer a jó sors ide vezényel, ahol őszinte szere­tetteljes barátság, meghitt közvetlenség árad nemcsak a tájból, az emberekből is. végleg eljegyzi szívét Hé­vízzel. Mint régi törzsven­dég jöttem, s a látottakból, tapasztaltakból vetek papír­ra néhány sort. Elöljáróban megjegyzem: az. emberekkel itt könnyű megismerkedni, de nehéz őket megismerni. Ugyanis a Hévízre érkezésnek különös varázsa van. Az üdülök nagy része, amikor kilép az autó­busz ajtaján, -átöltözik-. Más szóval leveti magá­ról régi személyiségét, s újat ölt fel. Azt hiszem, legtöbben úgy vélik közü­lük. hogy fürdőhelyen leg­alábbis Hévízen valahogy másként illik viselkedni. Mintha utánozni próbálnák a könyvekből ismeretes egy­kori Herkules-fürdői, pös­tyéni, vagy karlsbadi "gá­láns történetek szereplőit, önkéntelenül is ezek visel­kedését másolják. Nehéz megismerni itt az emberek ! igazi énjét, mert bizony könnyen megtörténik, hogy . az odahaza hallgatag szege­| di fiitöházi mozdonyvezető, oklevelet nyerő kuglizóvá HEVIZI KRÓNIKA változik. Az sem ritkasáp, hogy a komolyból komoly­talan, 9 zsugoriból költeke­ző lesz. Ellenben ritka do­log, hogy a cigányzenét, a jó bort kedvelő szegedi er­dőgazdasági dolgozó, Szél­pál bácsi, más legyen, mint idehaza. Neki is csak egy bánata volt, hogy cimborá­ja, egy későbbi turnusra kapott beutalást. Nem tu­dom, hogy megmarad-e va­lami a hévizi »én—böl. Egy biztos: én úgy érzem, fe­lejthetetlen volt az idei kétheti üdülés is. \.f int a tündéri tó örök szerelmese, örömmel láttam, a kora tavasz óta folyó építkezést. parkosí­tást, a esinnsodó szórakozó­helyeket. Azt az álhatatos törekvést, hogy Hévíz szép legyen, kulturált legyen és hódító, mint megérdemli, örvendeztem, hogy nz em­léktárgyakat árusító kopott bódékat, rozoga furnérsát­rakat a rrzi tsz borkóstoló­jának duttyán iát ú i üzlet­sor váltotta fel modern vo­nalaival .Az elárusítóhelyek ujak, de az emléktárgyak egynéhány kivételével még jórészt a régi kacatgyüjte­ményhez tartoznak. Tihanyról azt tartom, hngy a Ralaton hamupipőkéje, Füred a nagy tó s az em­berek kedvese, Héviz sze­rintem. a pihenés vidám szi­gete. Sokan hajlamosak ki­zárólag az öregek, a beteget­üdülő-, gyógynlóholyeként emlegetni. Szerintem Héviz az ifjúság, a szép lányok üdülőhelye is. Az idősebbek üldögélnek a .14 fokos eny­hén büdös vízben. A fiata­lok úszkálnak, futkosnak, s a nőket nézik, mint minde­nütt. De hát kit nézzenek? A nők pedig ott úszkálnak derűs jókedvvel a Velencé­hez hasonló fóbnn vngy gu­mimatracokon, ballonokon fekszenek libegve a viz le­ttjén a tavi rózsák kötött, bőrüket süttetik barnára a nappal, Nem hinném, hogy a látszat csal. s csak azért látom fiataloknak az ott üdülők egy részét, mert mint eayesek tartják, a tó nemcsak gyögyit, hanem fia­talít is. ff a mégis az ide beutal­tak zöme rcumás, vagy idős, akkor a tó gyó­gyító és fiatalító hatása óriási. Ugyanis a tánchelye­ket mindenütt zsúfolásig megtöltik a táncoló párok. Délután a Gyöngyvirág presszóban kezdik, este a Béke, a Pannónia éttermek­ben. s a Palatínus bárban folytatják. Sokszor még ezek befogadóképessége is kevés, ezért rögtönzött, tánc­estéket rendeznek az épí­tők. a textilesek, a vasasok üdülőjében. Ropják is a táncot, mig a nehezebben gyógyulok, s fiatalodók zsörtölődni nem kezdenek, úgy este 10 után: még most sem elég. miért, nem pihen­nek már? Nem értik. ho­gyan birják ezek szusszal, idővel, mikor nekik még fürdés utáni masszírozásra i» alig jut idejük. Ezek a táncoló kedvűek pedig mindig vton vannak. Sétálnak az árnyas ősparkban, gyönyör­ködnek a dombtetőről lát­ható szépséges panorámá­ban. s a tó levezető kaná­lisában nyiló temérdek ta­virózsában. Nem törődnek azzal sem. hogy néha a völgyben derékig érő füvön kell áthaladni és ezért ké­sőbb lábaikat megszidják a termelőszövetkezet kaszásai. Azt mondjak: a tavirózsák nekünk nyílnak. Így aztán érthető, hogy nemcsak vontalom, ellentét it akad Hévízen. Vannak, akik a pokol tornácának, mások meg éppen a menny­ország előterének tartják az üdülést. Tény, hogy élmény bőven akad. Már a »nor­mál" napirend is elég el­foglaltságot ad, s mivel a kultvrosok is szerveznek sok jó műsort, fgy túl is tel­jesíthetik a szórakozást, .fo­kán hallgatják a helyi ne­vezetességekről szóló isme­retterjesztő előadásokat, amelyeket jó időben kirán­dulásokkal, a műemlékek, a betyárcsárda és a borpincék megtekintésével kötnek ösz­sze. I.ehet zenét hallgatni, táncolni, sőt fővárosi művé­siek előadásaiban gyönyör­ködni, kuglizni és ultizni, alaposan jóllakni: ez mind. kötelessége a hévízi üdülő­nek. ff inek ezért, kinek azért. *v felejthetetlen a két hét, mert nemcsak a bete­gek gyógyulnak' meg, vagy mert sokáig kiséri az em­bert izületeiben. bőrének hámsejtjeiben. csont jaihan a rádiumos iszap hatása, hanem azért is. mert a hé­vízi tó nemcsak tavirózsát fakaszt, hanem szerelmet is. Héviz. a természetnek ez a drágaköve télen-nyáron vonzza magához nz üdülő­ket, a gyógyulni vágyókat. Szívesen jönnek ide ifjab­bak és vének, s mondanak köszönetet, mert. mint ahogy az egyik finn író mondotta az itt. töltött he­tek után: »F.bben a tóban meghal a bánat, ez tt tó a feledés tava*. Nagy Pál

Next

/
Oldalképek
Tartalom