Délmagyarország, 1961. július (51. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-16 / 166. szám

Vasárnap, 19«1. július 18.. 6 - 1 Móra Ferenc párharca egy jezsuitával 1925 tavas2án Móra Ferenc a frissen berendezkedett fasizmus országába, Itáliába utazott. Élményeiről, a feketeinges diktatúra világában szerzett tapasztalatairól cikksorozatban számolt be a Világ hasábjain. E cikkekből lett utóbb a beszélgetés a ferde toronnyal című gyűjteményes kötete (1927). A Világ 1925. ópr. 5-i számában Ördögidézés címmel arról irt Móra. ho© Milánóban ráakadt e© 1740-es kiadású magyar nyelvű ördögidéző könyvecskére, mely a benne talált kézírás szerint jezsuita szerző műve. A könyv- és művelődéstörténeti kuriózum Mórának — szokása szerint — jó alkalmat adott arra is, hogy megcsípkedje ne csak az ördögök létében való hitet, hanem a Petőfi Társaságot, sót a nagynehezen stabilizálódó hazai pénzügyeket is. Az ötletet fél évvel később, a Világ november 1-i számában megjelent Még egy közgazdasági tanulmány című tárcájában újra fölhasználta. Ha az előbbi el is kerülte a maga körében na©hírű jezsuita főiskolai tanár, Jablonkay Gábor figyelmét, nem úgy a második. A Szegedi Uj Nemzedék november 8-i számában Közgazdasági ördögidézés címmel nekitámad Mórának, s miközben kétségbevonja, ho© az említett könyvnek jezsuita szerzője lett volna, egyúttal kifejezi rosszallását Móra egész világnézeti fölfogósával és politikai gondolkodáséval szemben. "Móra úr — írja cikkében — szereti az ördögöt, akiben nem talál semmi kifogásolni valót, —• de úgy látszik, kevésbé szereti a szentelt vizet.* "Móra Ferenc — úgymond befejezésül — „karriert csinálhat" mint maga írja, legalább a katolikus alapítású Somogyikönyvtárba más kerülhet be igazgatónak, aki nem használja ki állását a, katolikus dolgok kifigurázására* Az író fölvette az eléje dobott kesztyűt, különösen, hogy e befejező szavakból látta: egzisztenciáját is fenyegeti a támadás. November 15-én a Délmagyarorszáq_ és a Világ e©szerre közölte Móra válaszát Jablonkay főtisztelendő úr címére, amelyben sajátos iróniájával kegyetlenül kioktatja a beléje kötöt. Jablonkay a Szegedi Uj Nemzedék november 22-1 számában A Somogyi-könyvtár igazgatójának címmel nem tud mást válaszolni, minthogy röviden megismétli vádjait. "Móra úr — írja — ezáltal is újra bebizonyította mind stílusával, mind gondolataival, mind saját bevallásával, hogy a szabadkőműves lappal, a Világgal s magokkal a szabadkőművesekkel igen szoros • kapcsolatban van. Sapienti Sat.* Ez a -leleplezés-, s az, ho© a válasz nem az írónak, hanem a köztisztviselőnek szólt, a Jezsuita professzor mintegy arra hívta föl az illetékeseket, hogy ne tűrjék meg a -keresztény-nemzeti Magyarországon- ilyen poszton a -szabadkőműves- — tehát a haladó, gondolkodású Mórát. Az író terjedelmes válaszából a legérdekesebb, legszellemesebb részleteket közöljük. .. . De én nem az az ember vagyok, aki a szedőért az írót teszem felelőssé. Én erre csak annyit mondok, jó uram, hogy engem mát nem ültetnek le az iskolában, engem már csak olvasnak ott, hol versben, hol prózában. Különben ne gyerekeskedjünk, kedves jó főtisztelendő úr, nem illik az már egyikünknek a korához sem. Fel kell tennem önről, mint jezsuita főiskolai tanárról, annyi tájékozottságot a mai magyar irodalomban, hogy tudja, ki vagyok és mit érek. Nem az ördög fáj önnek, hanem én fájok. Az, hogy vagyok, hogy a Világba írok, hogy a Somogyi-könyvtár élén állok ' és hogy szeretnek az emberek, akik nem hiszik el önöknek, ha a lelküket kiteszik is, hogy én az ördöggel ' cimborálok. • fsak egy kis-türelem, főtisztelendő úr, majd eltakarodom én már nem soká, aztán jöhetnek a kegyes és tudós lelkek, és mág• lyát rakhatnak a Vvltdtrekböl, a Diderot-bál, a RousFÖTISZTELENDÖ URAM! nyok, bizonnyal ön is örö- je a fejemhez a szegénysé- seaukból, akiket mind, mind mét fogja bennük találni), gemet, de szerencsére nem a szentéleiű Somogyi kanoA múlt hetekben tárcát RPndjén is van, hogy ön is vagyok érzékeny természetű nok gyűjtögetett. ez az ángyaírtam a Világba egy elolvassa egy-egy kis tárcá- s a szellemességet akkor is !j<jn (js2fa ember gyönyörű régi magyar kéziratos könyv- mat hiszen én is elolvas- becsülöm, ha a magam bőrén editio „rincepsekben, én bírói, amelyet egy milánói lib- tam az ön könyvét Loyolai érzem. zonyisten egyet se vettem rariaban vettem a Somogyi- szent Ignácról, ami ilyen el- , „ . _ , . . ... könyvtárnak, a magam pén- fogialt embertől, min én va- J/<"j azonban az on ar- belőlük. Szó ne erje áldott zén. A kézirat azt a ceremó- gyok, bizony elég szép tel- zenáljában egy ke- emlékét: jezsuita auktorok ni álét tartalmazta, amellyel jesitmény. mert az ön köny- gyetlenül gyilkos penge is, ig voitak, a könyvtárában, egypár száz év előtt, mikor ve sokkal súlyosabb olvas- főtisztelendő úr. Egy sajtó- m„„„„„„„k „ó^oimu még nem volt olyan nagy a mány, mfn( az én tárcám, hibásan szedett latin idézet- ma t$ megvannaK, nemeiyiK destrukció, mint most. szo- (Becsülöm legalább egy ki- re azt mondja, hogy ha a meg ma is fölvágatlanul. kásos volt ördögöt idézni és lóra.) Igaz, hogy én nem ír- deák ilyent mondana a köráparancsolni a cudarra, tam az ön könyvéről sem- zépiskolában, leültetnék érhogy most már hozza ám azt mnt — annál szívesebben te. Hű, mákos borongatta, Mit tehetek önért, kedves a tarisznya aranyat, de ro- figyelem az öv részéről, mézes teringette, ez aztán főtisztelendőm? A könyvgyasig. hogy olyan beható taglalás- már komoly dolog. Majdnem fá , múzeumiaaznatói álA dolgot nagyon mulatsá- ra méltatta szerény tárcámat , minfha cnazt £ ^ZTSk elfőgosnak ta,láltam. és elég ku- De méltóztassék elhinni, ez * .. . . . las a* tueteKts KOTOK jeijo riózusnak arra. hogy tárcát nem azért van. mintha ön mondanám onneK, hogy "ej, gÁsa szer{nt egyelőre .jól, pe írjak róla abba a lapba, jobban tisztelne engem, mint ej, főtisztelendő tanár úr, van töltve. A Világnál esétamelynek évek óta elég is- én ön(_ csafc ön nynvAn, rá- hát hogy lehetett már a So- ieg átadnám önnek a heUilca le jobb, »eVaif$ÉSzabb éróbb ember- mogyi kanonok nevét kis be- lyemet, de tetszik tudni, ebnem volt, mint a többi tár- tűvel írni, mindjárt, a cikke be a Világnak is van belecdim, és igazán nem gondol- első sorában? Holott volt ám szólása,- s ott etősen megtam arra, hogy majd valami M 'kellékem ^eklllá- 02 olyan 1tagv ember- mint vizsgáztatják az- embert az baj lesz belőle. Ilyen aggó- madások mert mulatsága-ön, ha soványabb volt is!" írás-olvasásból.,. • dalmam nem is szokott len- gnk ni, mert mindig abban a tu- MegM ng értsen félre* datban voltam, .hogy az fin ^^ fótisztelend6mi a, ünJ | írásaimat csak értelmes em- támadása nem mulatságo^ , ^ !— berek olvassák. uiB°dog kartárs, a Smirglirecézo Arra igazán nem számi- 7l 7- --.7 -. ll7. ll* üzem finomlelkű osztályvezetője Mai grafikánk Szeged bolgár testvérvárosa, Plovdiv művészeti életéből ad ízelítőt. Slavka Deneva. bolgár művész. Plovdiv című rajzát közöljük. A rajz a város régi negyedéről készült ' Takács Tibor: A varsói gettó kapujában Július heve izzaszt. Mintha ránkégne, tapad a ruha. -Ki itt belépsz..Nem, nincs felírva, ez volt a Gettó kapuja. Magányos, térdre bukott állat, kínját feledni nem lehet, bombák tépték, gránátok rágták de mégis áll két emelet s alul ^ boltív — nem remekmű, hiszen csak bérkaszárnya volt, mégis, máris emlékmű, eskü, szívében hordja a golyót. Nézzük, tizenöt nyár hévében, mi, Euróba fiai, * . ho© itt, é görcsbe-dermedt szé©en..fcapp miképp tud vallani! Ez volt a Gettó, s ez maradt csak, — ki itt belépsz — mondták sokan Dante késői pokla hallgat, mi meg csak állunk komoran. v Aptáhicdelís Az történt u©anis, ho© Kovács e©szer beadott e© újítást. Fontos E©ik reggelen is munkakezdés előtt, szokása szerint, azokat olvasta, miközben Gizike előkészülve a munkához, papírokat rakott az írógépbe. — Mód fölött érdekesek ezek a hirdetések — mondta —. Nézze csak, . nem magamféle ponyván fir-, bosszúsan rendezgette íróasztalánál a ___ ... H. tottam, főtisztelendő uram skribliflex, honcmj papírokat: az a ronda Kovács megint dolog volt, je[entőS°ésszerűsités, csak- például ez éppen nekünk való."Egy hogy ön is a Világ olvasói naqytudományú haruspex S* kihozta a sodrából. Gizike, a titkár- hogy sokáig nem fogadták el, Ide- smirglirecéző szakmunkás állást keközé tartozik. Ne méltóztas- . . „alamií nö->e ijedten lapult az Írógép mel- oda küldözgették, labdáztak vele. res. Rögtön föl is vesszük. írja csak sék félreérteni• úav értem C*m V°H °b " valar']1', lett, moccanni sem mert, ismerte már —~ —fa a. — a w.ui mwí,^ sék félreértem, uoy ertem meginduó amikoT ön tavahl, & f6nök ^ lult & kiismerhetetlen hogy azt hittem, olyan nagy- é Jókainak kötötte* lelkének minden rezzenését, és tudha dühös, szólni sem Kovács természetesen nem nyugodott bele a dologba, utána járt, s kiderítette, hogy újítása mindig Bódog kartársnál akad el, onnan nem jutott tovább. Egy értekezleten azután dühösen és keserűen megbírálta az osztályvezetőt. Bódog ezért halálosan tudományú ember, mint ön, hátra, a sarkáti több folyta-* ta, ilyenkor, arról is tud, hogy aki a Vi- tásban is, mint istentől el-' lehet hozzá. lágot a kezébe veszi, azt Tuqaszkodott kártékony fir-', ~ » 8 véleménye? - dühöngött „ , „,,,„„• __ K.AHn , , , „ ,, 'az osztályvezető. — Hát nem folhamenten elkapja az ördög kasznak, Boldog vagyok,* ^^ Egy ilyen izgága( nyughatat- megsértődött, s elhatározta magában, Ugy látszik azonban, jotisz- hogy nekem nem kellett ajtan, összeférhetetlen alak. mint.-ez a ho© amíg ő osztályvezető lesz a telendőséged tudományos el- centenáriumomig várni, hogyKovács, szakmunkás beosztásba akar vállalatnál, Kovács mindig segédvonultságában erről nem a2 én sarkam is hátrakösse.' Jutni! Nálunk, éppen nálunk! Hát munkás marad. tudnft Ueréhe vette a Vilá- t mit kéPzel ez az alak tulajdonkép- Kovács már régen elfelejtette az. tudott, kezébe vette a vua j pen? MJ ^ g vá,lalat? egége ^^ Bódogban azonban ele. a levelet. Diktálom... A levél, annak rendje, módja szerint elkészült, és azonnal el is küldték a hirdetőhöz. H pot s ezzel őszinte örömömre megcáfolta azt az iskolás- ^"„^ni, mert "engem' GtaikeT — Teljesen osztom az oáz- /'feTé'elterjesztette', ho© Kovács összegyermekek száján forgó meg az se 'hoz ki a sodrom-J mende-mondát, amely ha ból; ba ön azzal hízeleg ne-* ~ Bármindenkií©gondolk^na, ifla2 volna, akkor nagyon k^ ^ Jn kis Voltáig ^TzonTos'TelTXelTlT rnegrítkulna a magyar intel- akarok lenni, holott a -nagy* dolvg Voltaire is leszerepelt már-.j I Ezért bizony a jó istennel* 2 ••/ili— -is-krá 1,od,,om irá 4k-* ' dolga, meg a Világé, ligencia. Kovács János több éve dolgozott fiz azonban az ördög á l b Jcedue. jó fő-J dolga, meg a Világé, / J ,5 KO ők majd elintézik egymás- tisztelendöm, mert en csak, m&j. & váUalatnál segédmunkásként, sal, hihetőleg békességben, olyan vagyok, amilyennek ÓJ s közben tanult, vizsgázott is, kitűnőhlszen, tetszik tudni, egy teremtett s megnyugszom azt.én Ismérte a szakmát, :jód-dolgozott.' gyékényen árulnak. Énrám & s2gn( akaratában q tudja_{ ugy érezte, alkalmassá . vált _ arra, Az olvasó bizonyára nem csodálkozik, Bódog kartárs azonban valósággal elszörnyedt a meglepetéstől, amikor a hirdetésre küldött levelével Kovács János állított be az ^HHHHPI H|H irodába. Bódog mindig J — Igen—_nyelt e© nagyot ijedten ..venen élt a bosszú. vágya. Minden- ember volt, a legváratlanabb fordulatokat ls rutinosan, könnyed elegánciával fogadta. Most azonban szólni se tudott. Először azt gon(Joltp, hogy egyszerűen kidobja Kovácsot, aztán arra, megmagyarázza neki, ho© ez az egész most már nem aktuális, néhány nappal ezelőtt igen, akkor még lehetett volna valamit csinálni. Az ls eszébe jutott, hogy kiemeli, fölfelé buktatja Kovácsot, beteszi valami Irodába,. csakhogy elhallgasson, megnyugodjék végre. Csakhát ahogy kigondolta, férhetetlen ember, akivel képtelenség e©ütt dolgozni, s csodálatosképpen és szokatlanul sokan elhitték ezt, anélkül, ho© utána jártak volna. Igy álltak hát a dolgok, amikor Kovács János elkeseredésében és végleg teheteletinek érezve magát, elhatározta, ho© kilép a vállalattól. s Bódog kartársat valami beteges „ . , „ ora.,,. ra — ... I. . . szenvedély- fűzte átf újságok, apr,í>" / -rögtöo tudta, hogy ezek- mind butacsalxa2l.ci 0i, • 70V J: miért küldött engem a' hogy tudása- ^^ »J,uf!k^a alapján.. hirdetéseihez. í|a. ugyan ezóbá került ságok. Kínjában odafordult Gizikéméltóztatott olvasni a tár- rniert kuiaott en0em "jegyet lépjen' előre. Csakhogy ez a a dolog, mindig "tagadta, hogy azokat hez. cámat és ennek ürügye alatt szittya, földre kis Voltaire-, dolog sehogyan sé akart sikerülni, olvassa legszívesebben, inkább , az —'Hát akkor ezek szerint Kovács borzasztó mérges támadást nek, és miért nem küldött* Művezetője előterjesztette és támo- imperialistaelienes cikkekre hivatko- szaktárs lesz az új szakmunkásunk... méltórfatntt ellenem szer- nagy Jablonkaynak. Valószí-t gatta ugyan a kérést de a kinevezés zott, mint amik neki a legjobban *-•• |-—| - . méltóztatott ellenem szer yonvvehh éle ' Végül mlndig elakadt valahol. Azt tetszenek. 0 maga is sokszor htroe- < ; . . g keszteni egy helyt lapban, nü, hogy ugy könnyebb ele j mondták most ?rre nincs lehetőség, tett aprót. Amikor például mosógé- - I—' ahol többször ért már en- tem lett volna, de igv se, nincs hely, várjon. Kovács János várt pet vettek, meghirdette felesége öreg Koyács János tehát végre mégis gem ez a tisztesség. zúgolódom sorsom ellen * is türelmesen, míg e© idö után meg mosóteknőjét, horgászfelszerelést vett szakmunkás lett- A dologban azon_ _ _ Szememre veti ön hogy "a* ném unta a várást. E©szer maga anvr,hirHoté« nttín lraontAKh nprlie ——i. ón (s beállt olvasóim ' közé, nak*. Bizony, uram, sajnos,* ^^ alaposan akik különben szép számén nem élhetek meg imód-J mai vannak, nemcsak sze- ságból s nekem keményen', Kovácsot ugyanis nyugtalanította nemcsaK sze u , a helyzet. Nem értette, miért nem Csakho© Bódog kartársat már teljesen elragadta a szenvedély és nem törődött - semmivel, nem olvasott ezekből a jelekből / Nemrégiben " például apróhirdetés útján titkárnőt keresett. Leghagyobb megdöbbenésére fa megadott helyen gény kis Magyarországon, kell dolgoznom hajnaltól éj-, akarjak ő't előléptetni, amikor a válhanem mindenütt a világon, félig, hogy a családomat el-', tolatnak szüksége van szakmunkásokéból maouarok élnek (Ha tarthassam. Talán önnek, aki* -ra. 0 azonban nem számolt azzal, megtisztel a iátoga W> tudom, „örökös sze-* ^^^rAA^l ^^^^Op tásával, bizonyíthatom ezt génységgel esküdött összc'' s7j0tcien nem olyan értélembén. hogy lentkezett.-, Mas tanult volna egy pár száz levéllel, nekem kellett volna annyi tapasz-J eIső dolga lenne a hibát kijavítani, Bod°g azonban változatlanul tovább ség vol nagyon kellemes olvasmá• talalanak lenni, hogy ne uer-f hanem éppen ellenkezőleg... bújta az újságok apróhirdetéseit. kásokra, ban volt egy kis csalafintaság ls, hirdetést nem eszébe se véletlenül ketalálkozott egy régi iskolatársával. Megörültek egymásnak. beszélgetni kezdtek, s kiderült, hogy a cimbora apróhirdetéssel keras állást. Kovács erre elmondta a maga baját. Cimborája erre rögtön a zsebébe nyúlt, elővette Bódog levelét és fölajánlotta Koa. Yadvirág presszóbán saját titkár- • vácinak fölhasználásra '—*""• "-1 J Gjzíke Je-- ; Később természetesen ő is elheebbol, íyezkedett.- hiszen a vállalatnál szükség volt még jól képzett sznkmunö. L,