Délmagyarország, 1961. április (51. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-23 / 95. szám

Vasárnap, 1961. április 16. 6 OLDRICH DANEK: Szemtől szembe : Oldrich Danek csehszlovák szerző nagy- A drámarészlet Jan Kubes és társainak sikerű mai tárgyú színműve a Szegedi menekülését ábrázolja a németek által •Nemzeti Színház legközelebbi kamara- megszállt Franciaországban, amint évekszínházi bemutatója lesz. Az itt közölt kel a spanyol szabadságharc bukása után részlet a dráma egyik izgalmas jelenele. hazafelé tartanak. Kubes a Gestapo kezére Olgától, a színmű egyik főszereplőjétől kerül> egyik társa> a lengyel Gregowszki éppen elmentek a vendégek, köztük Mar- iH- , t) d icnevel eivtársát tln Vlach újságíró is, akit a lány való- "Syetlensege miatt de lengyei elvtársát sággal kiutasított a lakásából, mert meg- megmenti. A színtérén megjelenő Gresórtette önérzetét és apjához fűződő em- gowszkival beszél Olga, várva vissza aplékeit. Olga magára marad és néhány ját, miközben Martin Vlach újságíró viszemléktárgy fölé hajolva gondol apjára, . lakAsba hoev reC2eiie tartA szen_ Jan Kubesre, eki mint a Csehszlovák szat®r * IaKa*ba> reggelig taitó szen Kommunista Párt egyik vezetője, életét vedelyes beszelgetésben megtisztulva gonáldozta a szocializmus ügyéért. doljanák a holnapra. KUBES: Hol a lengyel? hiszed, hogy én most fize- térbe megy. eltűnik a sötétVALTA: Abba a kocsiba tek helyetted, te gazem- ben. A tüllfüggönyön egy szállt, (fejével a tüllfüggöny ber,... (hátbalöki Gregow- hosszú folyosó körvonalai íelé int.) szklt) kétszáz frankot csak jelennek meg. Jobbról nagyKUBES: Nem ismerte meg azért, mert hülye vagy még apa és nagynéni jönnek be, az állomást? (kicsit várnak, ahhoz is, hogy az ajtón ünnepi sötét öltözetben. Vepem-történik semmi.) , , másszál ki?! Ha nem meni lük a tizen hároméves Olga, VALTA: Provokátor len- meg a kalauz úr, kiugrasz a két szál rózsával a kezében. - ne? robogó vonatból. Hát nem Magas, csizmás, GestapoKUBES: (ki* szünet után.) megmondtam neked — szállj egyenruhás férfi kíséri őket. Nem hiszem. ki, ott várlak az állomáson, Egyszerre kopogást hallani. VALTA: Ha most nem az oszlop mellett?! Nem A négy alak megmerevedik. száll le, a kikötői állomé• mondtam?! (A másik ajtó- Olga, a mai Olga felemeli a son biztosan elfogják. hoz értek, amelyen Kubes fejét . KUBES: Ha sikerül is át- felszállt. A kalauz követi OLGA: (felkel, némán néz jutnia, soha az életben nem őket és még néhányan, ál- az ajtóra, keze a torkára tataija" meg többé a kap- landó kiáltások közben: téved. Kiáltani akar, de csak csoiatot. "Kenj le egyet neki!* — suttogás hagyja el az ajkát) VaLTA: Nem indulnánk? "Biztosan valami bolond, és Ki az? (Lassan nyílik az aiUgy állunk itt, mint aki az a másik a kísérő!* — tó, a küszöbön Martin Vlach nyársat nyelt. "Mégis csak hiba van az aj- áll.) KUBES: Nem hagyhatjuk tóval, hogy nem lehet ki- VLACH Én. (furcsán csen. pácban (Valta a foga közt nyitni.* — »Mi lenne, ha des, egészen más, mint káromkodik.) Már indul is! én sem tudnék kiszállni, amilyennek megismertük.) (Az állomás főnök trombita- Ökröt megyek venni*.) OLGAt Te?! javagy füttyszava hallatszik, KALAUZ: Várjon uram, VLACH: Miért, mist várvagy ahogyan Franciaország- hova siet? tál? ban egy vicinálist indítanak. KUBES: Nézz ide, te tök- OLGA: Senkit se vártam. Induló vonat zaja. Ebben fejű, látod? (Kinyitja az aj- — Mit akarsz?' a percben megvilágosodik a tőt és kilöki Gregowszkit a VLACH: (Kis szünet után.) függöny mögötti keskeny vagonból. Valaki felsíkít a Nem tudom. A kulcsot nem rész. Két szék a vagon két vonatban. Kubes előlép, hogy dobtam a levélszekrénybe. ajtaját jelzi, az egyik a füg- ő is kiugorjon.. De mér né- Egy perccel ezelőtt még gönyön kívül van. A székek hányan felocsúdtak és a ka- azt hittem, jól tettem, hogy között képzelt vagontól* cső, lauzzal együtt megragadják, nem dobtam be. Láttam, tele falusi asszonyokkal, li- "Állj!* A szín elsötétedik, hogy nálad még világosság bakkal, halászokkal, mert a vonat borzasztó erővel dü- van ... nem messze vagyunk a ten- börög... aztán lassan elhal- OLGA: örülök, hogy már gertől. Lehet, nogy ott sin- kul a távolban... Keskeny elhessegetted ezt a gondocsenek, csak a hangjukat reflektor Gregowszki arcát latot. Eredj innen! halljuk —, hiszen számunk- világítja meg, aki lassan az VLACH: (nézi olgát, azra nem is fontosak. A má- előtérbe jön. Mellette Olga tán előbbre jön és leül.) Azt sík ajtónál Tadek Gregow- áll.) hiszem, nem mogyek. szki áll és kétségbeesve hi- GREGOWSZKI: Akkor OLGA: (kitör) Nem érdeábá rángatja az ajtót, amely, láttam utoljára. Még gyen- kelnek a hülyeségeid. Nem nem akar kinyílni. A vonattBé volt a sebesülés után. érted? Se kedvem, se hanéppen indul.) Visszahúzták a vonatba... gulatom hozzájuk'.' KUBES: (Valtához) Keresd Lehet, hogy sikerült meg- VLACH: (komolyan) Nemeg az összekötőt és vár- szöknie. De... elvesztette a kem nincs, (feláll és az aszjatok az állomáson a meg- kapcsolatot. tálhoz megy.) Pontosan így beszélt helyen. (A másik aj- OLGA: Mondjon még va- képzeltem el. tóhoz ugrik, amely a függő- lamit róla. Milyen volt, mit OLGA: (haragosan) Micsonyön kívül van. Felszáll a csinált? dát? vonatba. Az előtér elsötéte- GREGOWSZKI: Hiszen VLACH: Hogy itt találóik, robogó vonat zaját hail- alig ismertem. Ő se ismert lak... a papírok felett. jük. Valta a vonat irányá- engem. Mégis értem jött. Szentimentális gondolatokkal. val szembe hátrál. Kubes a OLGA: És maga... meg- OLGA: Azonnal tedd le' teli folyosón igyekszik Gre- találta az összeköttetést? VLACH: Miért? gowszkihoz kerülni.) GREGOWSZKI: Nem volt OLGA: Nincs hozzá joGREGOWSZKI: Segítse- nehéz. Hiszen megmondta... god! Érted?! Semmi jogod... nek már! Nem tudom ki- az állomáson az oszlop mel- VLACH: Neked talán van' nyitni az ajtót, ki kell száll- lett, ott várt rám a barát- (kérdése élesen keményen nom! (Látszik, hogy elvesz- ja, a Valta. vágott) tette a fejét. A mögötte ál- OLGA: (suttogva) Ki jutót- OLGA: Nekem? ló halász sztoikus nyugalom- tak Franciaországból? VLACH: Neked! Ahhoz mai kijelenti, hogy -ügyes GREGOWSZKI: Kijutot- hogy apád szemébe nézz', találmányok* egy, néni sipít tunk. Tudom, most mire Hogy azt mondd neki: itt valahol: "Ne rázza úgy, szép gondol. Ha több lélekjelen- vagyok — ez a te lányod finoman kell.'* — egy má- létem van, vagy... ha nem Van ehhez jogod? sik asszony véleménye sze- jön értem, akkor neki is si- OLGA: (hallgat lehaitia rint, "Legrosszabb esetben a került volna. Valtát Német- a fejét.) ' kikötőben száll le.* — Köz- ország fölött a németek le- VLACH: Azért jöttem nagy nehézsé- lőtték. Én... visszatértem hogy erről beszéljek veled. ben Kübes hármunk gekkel küzdi át magát a fo- Lodzba. Egyedül lyosóri Gregowszkihoz. Köz- közül. ben kiáltások: *Vigyázzon a OLGA: <3 is... ö is viszlibámra*, "Hová siet úgy?* szajöit. — Gregowszki még nem vet- GREGOWSZKI: Vissza? te észre és nagy lendülettel Hiszen azt mondta, hogy... könyökével kilöki az abla- OLGA: A Gestapo hozta kot. Széthulló üveg zaja hal- vissza Prágába. Maga is latszik, valaki felkiált: "Meg- mondta... elvesztette a kapbalondult*. A másik oldalon csoiatot. megjelenik a kalauz. Megra- GREGOWSZKI: (kis szügadja Gregowszkit. aki ép- n®t után) Hol pusztult el? pen ki akar mászni. OLGA: Mauthausenben. KALAUZ: Megőrült, mit (Visszamegy az asztalhoz, csinál? az iratok fölé hajolva ül, GREGOWSZKI: Kérem, rá se néz többé Gregowszkinsm lehetett kinyitni és nem ra.) tudok kiszállni... GREGOWSZKI: Nem tuKALAUZ: Igazolja magát! dom elhinni. KUBES: (ebben a percben OLGA: Sokáig én se tűdért ide. Kiabálni kezd.) Mit tam. Annyian jöttek viszriem lehetett kinyitni? Mit? sza... Azt hiszed, csak úgy fogod GREGOWSZKI: Miből magad és kitöröd az abla- gondolja, hogy már nem kgt?! Mit mondtam neked, jön? te gazember, hol kell ki- OLGA: Négy évvel a kiszállnod. Hogy ezt az ajtót ború után? nem lehet kinyitni? Hát GREGOWSZKI: Olyan csak egy ajtó van a ko- emberek, mint ő, nem puszcsln, te tökfej? (megragad- tulnak el egykönnyen... ja Gregowszkit a gallérja- OLGA: Látja... Egy aszni! fogva és maga előtt tói- szony... azt mondta négy já. visszafelé azon az úton, évvel ezelőtt... Az olyanok, amerre jött, az utasok nagy mint 6, nem igen térnek szórakozáséra.) Majd én vissza ebből a háborúból, megmutatom neked, te;"..'. GREGOWSZKI: Én pedig KALAUZ: Várjanak hé, újra csak azt mondom: az ki fizeti meg az ablakot? olyanok mint ő, nem puszKUBES: Persze. Most én tulnak el egykönnyen, fizessék ki helyetted kétszáz OLGA: Ne mondjon semfrankot, mi? A németek Pá- mit ... Fölösleges, rizsban vannak, te meg azt (Gregowszki lassan a hát(Függöny) SIMÁI MIHÁLY: Kétmilliárd élő diadal Érzem az ég közelét, a föld közvetlen távolában, a napok arany hegyvonulatát, az éjszakák mély szénmezöiben. Idegenek lépteit hallom, s tudom, barátok közelednek... Övék, övék a megdicsőülés, a kétmilliárd élő diadal, , , hogy végre nyitott szemmel nézhetjük álmainkat. Haragvó, szürke fellegek közt szemünkben kék hegycsúcsok ültek félig vakon, de látni vágyón zörgették zárt titkát az Űrnek, mert ősi, hősi buzdulás ez, meglátni minden láthatatlant; nyilait a végy, s az ég kövéről fájón rezegve visszapattant... — Micsoda emberész rivallt hát a kéken égő sziklafalra? Ki törte szét az égi torlaszt, mely nagyságunkat eltakarta? Ki tudta azt a szót, az egyet, amelyet géppé összeróva az égre lépő földi ember lesz mindenek mindenhatója?! Rohan a tekintetek árja... Moszkva felé, Moszkvára nézünk... forró ár parttalan mederben sodorja boldog szívverésünk. Örömünk hajnalt önt az égre, a végtelent betöltve szárnyal, mindünk helyett, mindannyiunkért ők győztek tündöklő tudással! Érzem az ég közelét, a föld közvetlen távolában, a napok arany hegyvonulatát az éjszakák mély szénmezőiben, Idegenek lépteit hallom, s tudom, barátok közelednek... Övék. övék a megdicsőülés, a kétmilliárd élő diadal. hogy végre nyitott szemmel nézhetjük álmainkat..( Viktor Bezorugyko: Félbemaradi' vallomás ]\[ éháriy évvel ezelőtt Poszt- podott a hátsó sorokban, koréi nincsenek felderfWS. ** nijt elkapta a szakszer- ahol még mindig zajongtak. Áttérek tehát a szakszervovezeti élet kavargó örvénye. Aztán belekezdett az elő- zetí feladatokra... Mint a helyi szakszervezeti adásba: Posztnij sokáig beszélt » bizottság titkára, tevékeny- — Elvtársak, a szerelem ki tudja, mikor fejezte volségét egészen sikeresen kezd- történelmi gyökerei a távoli na be. Egy kellemetlen észté: az építkezésen ciklusok- múltba nyúlnak vissza. revétől szolgáltatta az okot ra osztotta fel a szakszerve- Miközben ezeket mondta, a befejezéshez: az isnicretzeti munkát s aztán az egész egy világoskék ruhás leány len hölgy gyövyHfű szeme leírást becsukta áz asztal- lépett a terembe. Megpüían- lecsukódott s a gesztenyefiókjába. A "felülről* küldött tott az első sorban egy üres barna fej szomszédja válláutasításokat mindig szigorú- széket és odairányította láp- ra billent. A szomszéd pean végrehajtotta s már előre telt. dig már réges-rég aludt, örült, hogy a közeljövőben —• Mi a szerelem? — foly- * kinevezik a szakszervezetek tattá Posztnij. — Nyúljunk t1 lmult az ősz, utána a tél Járási bizottságának elnöké- vissza a legrégibb források- " is. Gyönyörű május kővé. hoz. szöntött a városra. Este volt. Most azonban áz emelvé- Posztnij a világoskék ru- A hold világított, a csillagok nyerj ült az asztal mellett és hás leányra pillantott. Te- ragyogtak, percenként pillántgatott az kintetilk találkozott és Poszt- A városi parkba Posztnij órájára. Türelmetlenül várta nij megállapította magában,, egy óiéval előbb érkezett a az -előadót, akinek a -szere- hogy a leánynak szép, nagy találkára. Egy csokor ibolyálemről* kellett volna beszél- égszínkék szeme van. Még Val s azzal a szigorú elhatánie. -Halasszuk el az előadást? sokáig elgyönyörködött vol- rozással jött el, hogy mínNem, ezt nem engedem na a lányszemekben, de eszé- dent bevall a lánynak. De meg!* — kavarogtak a gon- bejutott előadói kötelessége, vajon, mit is mond majd dolatok Posztnij fejében. A szekrényhez fordult és egy neki? Már odahaza elismé— Elvtársak, csendet ké- vaskos könyvet búzott onnan telte többször azt a különös rek! — szólt váratlanul a te- elő. témájú beszédet, de sehoremben zúgó-morajló hall- — Kezemben tartok egy gyan sem sikerült E szavakgátósághóz és a" szónoki remek forrást, a Nagy Szov- nál: -Marina, mindent ed emelvényre lépett. — Az elő- jet Enciklopédiát. .. Remé- akarok mondani Neked« — adó ismeretlen okok miatt lem, hogy megtaláljuk benne többre nem jutott. nem érkezett meg, a szere- kérdésünkre a részletes vá- A fasorban feltűnt Marilemről szóló előadást tehát laszt. Máris olvasom:' Sze- na gyönyörű alakja. Ugyanmegtartom én magam. ged — magyar város, Szera- azt a ruhát viselte, mint Ekkor megszólalt valaki a fimovics — szovjet író, azon az előadáson. Posztnij teremben ülők közül: Szergejev — leningrádi ba- büszkén nyújtotta át az ibo— Rajta, Posztnij, add át lettáncos. Sajnálattal megal- lyacsokrot a lánynak s helya tapasztalataidat. Mi, bi- lapítom, hogy a -szerelem* iyel kínálta a padon. zony, nem tudjuk, hogyan szó hiányzik a könyvből. Hosszú csend következett, kell szeretni' a lányokát! Posztnij visszatette helyé- olyan, amilyen csak a szerel-' — Tapasztalatátadásról a re a lexikont s ismét egy mesek között szokott lenni következő előadáson lesz szó pillantást vetett a lányra. _ Marinácska azt szeret— felelte komoly hangon Észrevette, hogy szépen ívelt ném mondani neked Posztnij. — Most pedig hoz- a szemöldöke és lágy gesz- szólalt meg végre Posztnij s zákezdek előadásomhoz. tenyebarna a haja. karját a lány vállára tette Az előadásra érkezett fiúk — Miről beszél ez a tény? -Hogyan is kerekítsem ki és lányok elcsendesedtek. Arról, hogy történelmi szem- ezt a mondatot'* — gondolPosztmj tekintetével végig- pontból hiányzik az alapos ta a fiatalember. No és ezek futott a termen s megália- magyarázat. A szerelem gyö- a fülemülék! Hogy mit öszsze nem danásznak! Szinte keresztűz alá vették a szerelHEGESZTŐK Pintér Józsefnek a szegedi felszabadulási képzőművészeti pályázaton első díjat nyert kepe. mespárt. A hold, a csillagok és a csodálatos májusi este mind-mind a szerelmet szolgálta. Posztnij elegendő bátorságot gyűjtött ahhoz, hogy eredményesen vehesse fel a harcot a természet eme támadásai ellen. Határozott hangon szólalt meg: — Marina! Sajnos, nincs elég tézisem ahhoz, hogy megformáljam azt a tagadhatatlan tényt, miszerint rendkívül ej-ősen érdeklődöm irántad, önkritikát gyakorolok s kijelentem, hogy nem .készültem fel eléggé erre a mai napra s ezért elnapoljuk ezt a mostani beszélgetést egy későbbi időpontra... Marina csodálkozva pillantott udvarlójára. AZtan felugrott és otthagyta. Nem is ment, hanem futott. Posztnij sokéig állt a madárdalo* ég alatt és súlyosan korholta magát lehetetlensége és felkészín et! en sége miatt... Többé nem találkoztak, jóllehet azon' a tavaszon sokáig csattogtak még a íü. lemüJék és trillázták a pa. csirták. .. (Fordította: Sárkőzi Gyula)