Délmagyarország, 1961. április (51. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-23 / 95. szám

Vasárnap, 1961. április 16. 127 T ÉS 7 U E D C O H M N Á 1 N K Y A Nemzefközi a ufóbem utató a Budapesfi Ipari Vásáron Zaporozsec — futószalagon <£okan vásároltak már ^ Szegeden személy­gépkocsit, de még többen szövögetik a tervet, rakos­gatják takarékpénztárba forintjaikat, hogy egyszer valóra válthassák vágyai­A sorozatgyártásban készült Zaporozsec A néhány hónappal ez- 3,33 méter hosszú és 1,45 előtt készült kísérleti példá- méter magas (megterhelés Csak része az épülőben lévő nyok láttán sokan még a fe- nélkül). A négyhengeres, lég- kombinátnak, a ZAZ-nak tor élettartamát, a kocsi üzemanyagfogyasztása (vá­rosban) mintegy 6 liter 10G kilométerenként. Az új szov­jet kiskocsi minden szem­pontból megfelel a kemény tél követelményeinek is. A léghűtés szükségtelenné te­szi a hűtőfolyadék haszná latát, a konstruktőrök ötle­tes kis előmelegítőt szerkesz­tettek a motorhoz, amellyel reggel, indítás előtt fel lehe melegíteni a motort, sőt ; szélvédő üvegről is le lehet olvasztani a jeget. Az elő­melegítő fogyasztása órán­ként 2 és fél deci benzin. Szerencsés rugószerkezete ré­vén a kocsi jól bírja a má­sod- és harmadrendű utakat is. A gyár, amely a prototí­pust elkészítette — gyakor­latilag már nem létezik. A Kommunár üzem ma már a vásárolni szándékozok, nyert VQlna szépségversenyt. kocsiban, amelyben elöl — a ezrek, tízezrek kísérik n- Azóta... a kísérletek si- motor „hagyományos" helyén gyelemmel, milyen uj gep- keres befejezése után a — jelentékeny csomagtér áll kocsik születnek a, világ moszkvai formatervezők va- rendelkezésre. Az utazósebes­különbőzo gepkocsi-gyarai- jóban jó alakú, célszerű, egy- ség 80—90 kilométer órán­ban. Leginkább a kis ko- ajtós kabint alakítottak ki. ként. A négysebességű meg­esik, az úgynevezett nép- Most tehát itt van a kész oldás meghosszabbítja a mo­autók iránt nagy az érdek- Zaporozsec, amely már nem lódéi,. Az idei Budapesti minta, hanem egy példány a Ipari Vásáron több kül- futószalagra került sok ezer földi cég mutatja majd be közül. Igazi népautó szüle­gépkocsitípusait a nemzet- tett. Ára egyenlő egy szovjet közi autóbemutatón. munkás 10—12 havi fizetésé­Mai Tudomány és tech- vei és egyedüli rendeltetése nika rovatunkban néhány a magánigények kielégítése. Ilyen kis gépkocsiról adunk íme, az új gépkocsi néhány tájékoztatót. adata: Jól halad a társadalmi m unka az I. kerületben fel. Gyors fejlődésére jel­lemző, hogy az év végére automata gépsorainak hosz­sza eléri a 25 kilométert! Ez az üzemóriás kizárólag nép­autót fog gyártani. Az utolsó Volkswagen? jmm Képünkön a Zaporozsec műszerfalát és vezetőülését látjuk Az NSU-Prinz Az utóbbi néhány év folyamán Európa legtöbbet vi­tatott kocsija a Volkswagen volt, a német autóiparnak ez az ' óriási mennyiségben gyártott, s kétségkívül kiváló minőségű kocsija. A vita oka: a Volkswagen külseje 12 év alatt semmit sem változott, a gyár nem új karosszériá­val hozta ki évente az újabb modelleket, hanem módo­sítatlan, változatlan alakban. S bár ezzél elérték azt, hogy a nyugat-európai használtkocsi-piacon a Volkswagen ára a legkedvezőbb arányú az új beszerzési árhoz képest, nem alaptalan a kritikusok megállapítása, hogy bizony ez a karosszéria már nem üti meg a mai autósízlés mértékét. Azt mondják, hogy az űj, 1961-es (tehát 1960-ban gyártott) Volkswagen lesz az utolsó a jól ismert, klasz­szikus karosszériával­A Triumph Herald Magyarországon ritkán hallani angol kocsikról. En­nek oka részben az, hogy a magyar kocsiimport szem­pontájból hosszú időn át az angol személykocsik alig voltak érdekesek. A kocsi, amit itt bemuta­tunk, a Conventry-i Stan­dard-Triumph gyárban ké­szül. Egyike a legjobb, leg­sikerültebb, olcsó kiskocsik­nak. Biztonság, sebesség, ol­csó üzem — ez volt a ter­vezők hármas szempontja. A Triumph első ilyen »olasz módra készült* változata 1959-ben jelent meg, s az­óta napi kétszáz ilyen kocsi talál gazdára. Az autósközvélemény szerte a világon megegyezik abban, hogy az NSU-Prinz is a legsikerültebb és legsike­resebb kiskocsik közé tartozik. A szépvonalú, önhordó karosszériájú kis kocsit két­fajta motorral bocsátja ki a gyár. Mindkét motor a ko­csi farában helyezkedik el. négyütemű, soros, kéthenge­res, léghűtéses; lökettérfogatuk 583 köbcentiméter. A kü­lönbség csak a sűrítési arányban, a fordulatszámban és — ebből következően — a teljesítményben van. A Prinz négy személynek ad kényelmes ülőhelyet. A jármű üres súlya 485 kiló. Az I. kerületben, a város szívében a hivatásos útépí­tők és fásltók mellett hó­napok óta szorgalmasan dolgoznak a társadalmi munkások, a szegedi KISZ­fiatalok is. Különösen jó munkát végeztek a fásítás idején, amikor a városi KISZ-bizottság kezdeménye­zésére 2500 facsemetét ültettek ki a város olyan részeire, ahol még nem volt fa, vagy ahol pótolni kellett. Mint arról már hírt ad­tunk. a Korányi Sándor rakpar­ton is folyik már az út­építés, parkosítás. Ebben is nagy részük van a társadalmi munkásoknak, ugyanis ők vállalták és vé­gezték el a kőburkolat fel­szedését és kocsira rakását. Itt a KISZ-fiatalok mintegy 25 ezer forint értékű tár­sadalmi munkát végeztek. Az I. kerületben egyébként az útfelbontásokból eredő anyagokból március hónap­ban mintegy 125 ezer fo­rint értékű újra felhasznál­ható anyagot nyertek, ezt a megtakarított pénzt a ta­nács újabb utcák rendbe­hozására fordítja. Móra Ferenc levelesládája A TISZATÁJ Irodalmi Kiskönyvtár szerkesztői, amikor teret nyitnak új és új szegedi költő- és iróte­hetségeknek, nem feledkez­nek meg városunk legneme­sebb irodalmi hagyományai­ról: időről időre egy-egy kötettel járulnak hozzá e hagyomány feltárásához, hozzáférhetővé téve adato­kat, emlékeket, alkotásokat. A legszélesebb értelemben vett olvasóközönség nagy szeretettel fogadta eddig is az ilyen köteteket s úgy vél­jük, hasonló fogadtatásra talál a dr. Madácsy László által szerkesztett Móra Fe­renc levelesládája c. új kö­tet is, amely az ez évi so­rozat első számaként jelent meg. Ezúttal nincs módunk ra és a Dél-Magyarországban nem is tartjuk célszerűnek a kötet irodalomtörténeti-fi­lológiai méltatását, pusztán a Móra-kedvelő olvasó né­hány gondolatát szeretném itt megfogalmazni. A már országszerte isme­rős és kedvelt, csinos »kis­könyvtárköntös«-ben elénk kerülő könyvecske az összes megjelent Móra-levélgyűjte­mények közül a legterjedel­mesebb és az író pályájá­nak szinte egészét átfogja, 1902-től 1934-ig. E pusztán mennyiségi és módszertani vonatkozásúnak látszó érdem azonban mély tartalmat, in­tenzitásbéli meghatványozó­dást hordoz. Erről megbi­zonyosodnunk nem nehéz, ha a kötetben közölt levele­ket olvassuk. Az itt nyilvánosságra ke­rülő levelezésanyag egyszer­re kézzelfoghatóan bizonyos­sá teszi azokat a megállapí­tásainkat, melyek jobbára csak Móra szépirodalmi munkásságának ismeretén alapultak: szemtől szembe kerülünk azzal a nagyszerű emberséggel, amely már az írói alkotások prizmáján is átcsillámlott és amelyről az ezelőtt közzétett néhány Mó­ra-levél, publicisztikai irás is nyújtott némi fogalmat. AZ ELSŐ szembeötlő tény, amit a több mint másfélszáz A Peugeot 403 A francia autó­gyártásnak erre a tí­pusára nem lehet határozottan alkal­mazni sem a kisko­csi, sem a nagykocsi megjelölést. Alig másfél literes motor­ját tekintve, kisko­csinak lehetne nevez­ni, viszont 5 személy­nek nyújt kényelmes ülőhelyet és 130 km/ óra körüli végsebes­ségével már a sport­kocsi-teljesítmények alsó határán jár . . A motor teljesít­ményének fokozott kihasználását külön­leges szerkezettel ol­dották meg. A víz­hűtésnél alkalmazott ventillátor.) igényel, s ezt termé- landóan. működése A Peugeot 403 rönt­szetesen a motor szol- a vizhőmérséklettől genrajzán jól kive­gáltatja. (Jó közeli- függ. Üzemanyagfo- hető a Iiáíaó híd fel­téssel a motortelje- gyasztása nagyon függesztése és megfi­sítmény kb. 2—3 szá- kedvezőnek mondha- gyelhető a differen­zalékát vonja el a tó: nem gyári méré- eiálhajtás. A kardán­Peu- sek szerint 9-10,5 li- ™Iy szokatlanul ' alacsony vezeteseke­A Herald Convertible fel hajtható tetejű kiskocsi ventillátor hajtása geot 403-nál a ven- ter 100 kilométeren- nyelmesebbé teszi a ugyanis teljesítményt tillátor nem forog ál- ként. kocsi utasterét. levél bizonyít, az, hogy a levelezés hangja jóformán azonos a müvekével, átmenet nélkül olvad össze a szép­író Móra stílusával: az író nem öltött koturnust, nem vett magára pózokat, »írói módor«-t, amikor írt, a leg­természetesebb önmagát ad­ta alkotásaiban. Amint azon­ban egyre jobban előreju­tunk e levelek olvasásában, mégis úgy érezzük, hogy M kell egészítenünk önma­gunkban azt a Móra-portrét, amely alkotásaiból szomor­kásán ránkmosolyog. Egyre komorabb színek lepik be ezt a derűjében oly vonzó arcot, és amikor lassan rá­telepszenek a tragikus ár­nyak, értjük meg igazán em­beri es írói nagyságát. A lelki és testi gondok­kal, szenvedésekkel szaka­datlan harcot vívó ember, szinte prométeuszi alakja bontakozik elő ' a sorok kö­zül. Világosabban, tisztábban látjuk azokat a konfliktuso­kat, amelyek az ő embersé­ge, igazságszeretete, boldog­ságvágya és a nyomasztó társadalmi, politikai körül­mények folytán egész életét végigkísérték. Riadtan lát­juk, hogy a családi körét ért megrázkódtatások (édesany­ja halála, feleségének beteg­sége, anyagi gondok, leányá­nak sorsa iránti aggodalmai stb.) mennyi buktatót sodor­tak útjába. És éppen azért tudjuk még jobban becsül­ni Móra Ferenc emberi helytállását, mert látjuk azt a harcot is, amit önmagában és önmagáért, az igazságba vetett hite megőrzéséért ví­vott. Ez a komorrá színező­dött Móra-portré mégsem le­hangoló. A hétköznapok kedvetölő, hitet aláásó, tes­ti- és lelkierőt őrlő kicsi­nyes gondjaival szemben éppúgy diadalmaskodik a nagy író, mint ahogy tréfá­ba burkolt szigorral utasít­ja el magától az önmaga, tehetsege árubabocsátására csábító álbaráti gesztusokat es ahogy egyenes gerinccel néz szembe mindenfajta ha­talmasságokkal. FELEMELŐ az olvasó szá­mára a külső és belső válsá­gok közt hányódó, tiszta, nagy egyéniség irtózása a múlt Magyarországának minden mocskától. Még az utolsó, a testi fájdalmak tombolása idején írt öngú­ny oló, önútáló levelekben is ott érezzük a harc® s a ma­ga igazát soha fel nem adó ember törhetetlen erejét. A kiskönyvtár szerkesztő­sége es a levelek összegyűj­tője, sajtó alá rendezője, dr. Madácsy László, köszönetet érdemel e Móra és a magyar irodalom minden barátját megörvendeztető köt® közzé­tételéért. Nacsady József

Next

/
Oldalképek
Tartalom