Délmagyarország, 1961. március (51. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-17 / 65. szám

3 Péntek, 1961. március 17. Munkában Kistelek szövetkezeti gazdái Szántanak, vetnek és nyitják a szőlőt Ne csak hibájáról ismerjük a% embert! Sokféle teendő Felújítják a város valamennyi ereszcsatornáját, lefolyóiát Április 4 tiszteletére versenyeznek az IKV brigádjai Az Ingatlankezelő Vállalat be rejtett hibák, akkor vaHegedüs Józsefné és lánya, Aranka az Űj Elet Tsz földjén nyitja a szőlőt. Kisteleken, a szegedi járás ők is, mint az Üj Élet Tsz mennyiségű takarmány terhomokvilágának szívében többi tagja, már munkaegy- mesztésére. Tervezik azt is, megkezdődött a tavaszi mun- ségre dolgoznak. ho© minden brigád 400ka. Dolgoznak a hosszú évek 500 libát gondoz és nevel cta működő Felszabadulás Időben... majd fel. A kacsatenyésztésTsz, továbbá a három új kö- re is van lehetőség és Gőzös gazdaság, az Üj Élet, a Később aztán Sisák János, möri néni már jelentkezett Feketehalom és a Perczel a tsz elnöke és Mészáros Pál, is; ho© munkae©ségért a Mór Ttez-ek földjein. Igaz, a tsz párttitkára örömmel közösség' számára 500 kacsát az új szövetkezeti gazdák újságolta azt is, ho© műkő- felnevel. mo6t lendültek igazán mun- dik már közös gazdaságuk Még idén szeretnék megkába. mert többségük meg- darálója. Szeretnének vásá- teremteni az állattenyésztésértette, ho© a késlekedés rolni 50 anyakocát és 300 hez szükséges gazdasági épüsaját kárukat jelenti. birkát is. Idén akarják meg- leteket is. Persze most igen teremteni a na©üzemi állat- helyesen arra összpontosíttenyésztés feltételeit, s en- ják az erőket, hogy időben Az Üj Élet Termelőszövet- nek e©ik része, hogy már és jól végezzék a tavaszi kezet elnöke, Sisák János ™st gondolnak kielégítő feladatokat. sokféle dolgot intéz naponta. Természetesen jutni kell időnek arra is, hogy megnézze a határt. Mert, aho©an ő is mondta: ha megkésnek a tavaszi munkákkal, akkor ezt a késlekedést rendkívül jiehéz megszüntetni. Éppen ezért a szövetkezet és tagjai javáért csak az helyes, ha kivétel nélkül minden tag szorgalmasan résztvesz a feladatok elvégzésében. Az Üj Élet Tsz számottevő területen termel mákot, borsót, napraforgót, dohányt Szerződött területük eddig 119 kataszteri hold. A mákot és a borsót földbe tették már, s a vetésen kívül ápolják a fákat, nyitják a szőlőt, lófogatokkal hordják a trágyát a földekre, és szántanak. Élen a Balasi-brigád öt munkabrigád alakult, a 780 parasztcsaládot és 3 ezer kataszteri hold földet magában foglaló Üj Elet Termelőszövetkezetben. Elsőként, na© odaadással fogott a tavaszi munkákhoz Balasi Ferenc brigádja. Balasi Ferenc a tél heteiben 9 hold földdel, két lóval és kocsival, gazdasági felszerelésével lépett az új útra. Eddigi tevékenysége is igazolja, ho© méltó a brigádvezetői tiszt- i Bégre. Kerékpárral járja a; határt és osztja el a munkát a brigádjába tartozó szövetkezeti gazdatársai között. Azt mondotta: — Aho©an dolgozunk, úgy látjuk a hasznát. örülök, ho© igencsak í© tartja ezt brigádom minden tagja. Munka akad jócskán, s magunknak csinálunk kárt. ha Pató Pál »módjára viselkedünk. A Balasi-brigád után Na© Lajos brigádja dolgozik a legjobban. Ebben a közösség* és az e©-es ember javát szolgáló vetélkedésben persze — a munka alapján -ra változhat a helyzet. Azért jól meg kell fogni a munkát annak a brigádnak, amelyik meg akarja előzni Balasi Ferencéket, va© akár Na© Lajosékat is. Kinn a határban találkoztunk Harmat Gyulával, aki szintén nyitotta a szőlőt. Elmondotta, hogy ő sem húzza ki magát a soronkövetkező feladatokból. Nem messze Harmat Gyulától, Hegedűs Józsefné és lánya. Aranka lamennyi említett utcában elkészülnek a javításokkal április l-ig. E városne©ed után fokozatosan, hasonló szakaszokban következik az egész város. A mostani folyamatos munkabiztositással és tervszerűséggel előreláthatóan ez év végére Szeged nagykörúton belüli területének valamennyi házával elkészülnek. Ezután következnek a külső területek, bár a mostani elgondolások szerint sem hanyagolják el őket. A bádogos brigádok egymás között versenyeznek a gyors és jó javításokban, s hasonló verseny alakult ki múlikautaíványok a kjle"° vízvezetékszerelő, az szakmunkások ot lakat°s, az„ <* villanyszerelő bngad kozótt. A veidén tavasszal tervszerű munkával meggyorsította a szereléseket, a vakolások javításait. A szerelőrészleg legutóbb lezajlott tanácskozásán a lakatos, a bádogos, a vízvezeték- és a villanyszerelő brigádok a nagyobb tervelőirányzatra is újabb vállalásokat tettek április 4 tiszteletére. Különösen érdekes a bádogos brigádok most megindult munkája. Eddig ez, és a többi részleg is sok időt vesztegetett el azzal, hogy ide-oda küldözgették őket. Egyik nap Alsóvároson, a másik nap már Belvárosban, vagy esetleg Rókuson kezdtek bele egy-egy munkába. Csaknem naponta vételezték az anyagot a alapján, s a A becslések szerint a fenti területen kívül még ebben a hónapban rendbe tudják hozni a Vár, a Nagy Jenő. a Kis Jenő, a Deák Ferenc utcát és körben a Széchenyi teret. Ki is számolták, hogv addig egv-egy brigádnak .340—340 méter csatornát kell megjavítania, illetve felraknia. Erre a szakmunkások még napi két-két métert ajánlotis nyitott^ a szőlőt, Persze tak fel. Ha nem jönnek közsok "üresjáratot* tettek meg .,,,,, .. ... , . szerszámaikkal fölszerelve, jelkedes fo pontjai: hány Most a hét bádogos brigád bejelentett hibát számolták — melyek mellé két tetőfedő fel, s mennyire teljesítették brigádot is beosztottak — pénzü©i tervüket. szakaszonként kezdte meg a Máris mutatkozik az áprimunkat március első dekád- ... ja után. Már ez a korai kez- 4re Indított, de allandés is több javítást tesz le- dósuló verseny jó hatása: hetővé, de a körültekintő az utóbbi három szakma bri. szervezes ezt meg egveb elo- . . r,, , , nvökkel is tetézi." Utcánként gadJal a mult hónapban mar előre kiszállították és tárol- 154 javítással többet végezják az anyagot. tek, mint azt megelőzően. A E hónapban a Horváth Mi- jövő negyedévben előirányhály utcától kezdődően a zott javításoknál öt százaTakaréktár utca—Lenin lékkal többet váUalt vala_ körút es Sztálin setany . . közötti területen javítják mennyi bngad meg az ereszcsatornákat, lefolyókat, a tűzfal melletti vízvédőket és csatornákat. K. B. S

zárnyakon repül a rossz hír, gyalogosan kullog a jó... Régirégi szólás ez. Igy tartották már a görög ókorban, a régi Rómában, s bár, egyáltalán nincs kedvünkre, mi is hitelesítjük ezt a bölcs maximát. Naponta tanúi lehetünk u©anis, ho© milyen tüneményes gyorsasággal terjed a közvélemény láthatatlan »távirdáján« az olyan értesülés, amely környezetünkben élő emberek kisebb-nagyobb, addig ismeretlen hibáit, botlásait tartalmazza, s milyen soká jutnak el hozzánk munkatársaink, ismerőseink apróbb-na©obb örömének, sikerének derűs kis "Stafétái*. Hogy miért van ez í©, annak hosszadalmas és igen fáradságos volna nyomára találni, de bizonyára jó helyen kereskedünk, ha azt mondjuk, hogy az osztálytársadalom embert embertől elválasztó, embert emberrel szembeállító törvényei testálták ránk. Ezek a törvények pedig a me©áltozott életben is hatnak még. Annyira beitatódtak a lelkekbe, a gondolkodásba torz vonásaik, ho© tűzzel-vassal sem lehetne őket kiirtani máról holnapra. Az e©ik embar merő megszokásból, a másik jólértesültsége fitogtatásából, a harmadik kárörömből kap oly hirtelen, s oly lelkesen a »pikáns* kis híreken, s lustaságból, érdektelenségből, va© ronda iri©ségből fogja érf süllyeszti el a jó hírek kis hajóit. E

z ma már jobbára csak a társasági életre jellemző, hiszen a káderpolitikában serpenyőbe rakják az ember jobbik és gyengébbik énjét egyaránt, s mint tükörben mérheti magát káderlapjában mindenki, akikről ilyet felfektetnek. De szükségés-e, Kogy a társásági életben amúgy le©en továbbra is? Illő-e a ma emberéhez, hogy papagáj módjára kürtölje széltében-hoszszában mások botlását és érzéketlen le©en a jóra, a szép. hasznos, nemes emberi tulajdonságokra és cselekedetekre? Nemcsak illetlenség az ilyesmi, de igazságtalanság is. Hovatovább oda vezet, ho© mindenkit hibáiról, elsősorban és főként hibáiról, gyengeségeiről ismerünk. Pedig az emberre, az átlagemberre nem ezek jellemzők leginkább. Néhány hibát mindenki felszed, va© "örököl*, hiszen tökéletes, mindenben csalhatatlan és feddhetetlen e©éniség csak regényírók fantáziájából pattan ki. Dehát az a sok jó, szép, nemep tulajdonság, ami az emberi közösséget általában, s még inkább a szocialista emberközösséget jellemzi, e©edei között, szétosztva van! Ugye mennyivel igazabbak lennénk, ha ezeket sütnénk kinek-kinek járandósága szerint a homlokára? Ve©ük csak azt az esetet, ho© egy pedagógus, egyetlen alkalommal, végső idegességében felképelt e© gyereket; e© munkás súlyos kárt okozott egy gépben; e© újságíró nem volt elég alapos és valamit elírt; e© vezető megsértette valamelyik beosztottját. Ezeket az embereket sokáig, nagyon sokáig esetükről ismeri környezetük. Érhetett el az a nevelő azelőtt és azóta kiNemzetközi bizottság a szakszervezeti jogok védelmére A Szakszervezeti Világszö- ga elé, ho© a Szakszervevetség kezdeményezésére zeti Világszövetséggel együtt nemzetközi szakszervezeti tömegmegmozdulásokkal és jogász bizottság alakult meg jogi eszközökkel harcol a Prágában a szakszervezeti szakszervezeti jogok marajogok védelmére és a szak- déktalan érvényesítéséért és szervezetek elleni terror ál- kiterjesztéséért. A bizottság dozatainak megsegítésére. elnökévé Jüan Campos chilei Az új nemzetközi szak- jogászt, titkárává Helene szervezeti jogvédő bizott- Teodorescu román jogásznőt ság azt a feladatot tűzte ma- választották. váló eredményeket mondjuk a politechnikai oktatásban; szorgalmával és becsületességével tízszer jóvátehette a kárt előre és utólag a fi©elmetlen munkás; lehetett tízszer alaposabb az újságíró és ugyanannyiszor tapintatosabb, figyelmesebb a vezető, ha szóba kerül a neve, mégis helytelen pedagógiai módszerét, anyagi kártételét, felületességét vagy gorombaságát társítják hozzá. Persze mindez nem mindig természetes, spontán folyamat. A közvélemény általános hajlandóságát minden munkahelyen megnyergelik néhányan. Szinte misdenütt akadnak olyanok, akik arra rendezkednek be, ho© munkatársaik régi, vagy újonnan felismert hibáját, ©engeségét ébrentartsák a köztudatban. Nem va©unk híján intrikusoknak sem, akik módszeresen na©ítóüvegen keresztül mutogatják mások egy-egy tényleges ©engeségét, de nem restek különböző kombinációkra és merő kitalálásokra sem. Ezek u©anakkor le©intenek minden olyan elismerésre, amely nem őket illeti, s kétségbe vonják azok értékét, vaev e©enesen kárára fordítják a másik embernek, ha valamilyen huncutsággal, gazemberséggel ki tudják forgatni. Megfontolt alapossággal, de sunyi ravaszsággal csinálják ezt. Kis és nagy csapdákat állítanak, állandóan napirenden tartanak »ü©eket«, hogy eltereljék a figyelmet a maguk ©enfeeségeiről, jellembeli fo©atékosságukról, s az ezekkel rendszerint társuló karrierizmusról, törtetésről. Mert az e©ik ember becsületével és szorgalmával, meg tehetségével akar elérni valamit az életben, a másik meg azzal, ho© munkatársaira szándékosan sarat dobál, remélve, ho© maga tiszta marad, s egyedül "üdvözül* becsület, szorgalom és tehetség nélkül is. Ha elfutnak mellette frissebb, gyorsabb, értékekkel jobban megpakolt életvonatok, s ő rossz kis kazánjában már nem bír több gőzt fejleszteni, emezeket próbálja fékezni, ho© ne legyeri olyan feltűnő a távolság. Sőt, ha csak teheti, tilos jelzőt is állíttat mások vágányára, hogy még előnyt is szerezzen magának. Az ilyen emberek levegő nélkül maradnának, ha a közvélemény egymás mellett tartaná számon az emberi erényeket és hibákat, s nem kapna úgy a rossz híren. S a tehetetlen düh ölné meg őket, ha segítő kezek nyúlnának minden eltévedt, valamiben hibás, de alapjában derék, becsületes munkatárs felé, s ezen felül örülni is tudnánk mi emberek egymás kisebb-nagyobb sikereinek. Egy új lakásnak, jobb munkateljesítménynek, egy tisztességgel összespórolt pénzen vásárolt autónak, e© kitüntetésnek ..." és í© tovább. Nem öröm igazán az öröm se, ha nincs kivel megosztani, s talán még bosszús is, ha iri©ei is vannak. rriagadhatatlan, hogy az J[ említett szemlélet a társasági életből belopakodhat, sőt alkalmanként be is lopakodik a közéletbe is. Szállítói és ébrentartói tervezett következetességgel gondoskodnak arról, hogy mint felkiáltójel. hivatalos helyen is ott álljon lehetőleg mindenki mellett az e©kori hiba. Ezt aztán összefüggésbe hozzák mesterkélten más emberi motívumokkal, s alkalmanként el-elhelyeznek kis patronokat, aki alatt csak tudnak. Ezzel szemben hatásos lehet az az általánosan elterjedt módszer, hogy miután valakivel tisztázzák hibájának súlyát és eredetét, módot adnak neki kijavítására, és ha az is megtörténik, ezzel lezártnak tekintik az ü©et. Kellő éberség esetén ma már senki nem tud megélni és érdemeket kovácsolni mások hibájából, vagy megrágalmazásából, de ott, ahol még nem tudott teljesen uralkodóva válni a nyílt beszéd, a szemtől szembe való véleménynyilvánítás, még talaja van az intrikának, a mások rovására történő igaztalan és aljas mesterkedés nek. Lehetséges, sőt bizonyos, ho© előbb-utóbb megszé©enül az intrikus és elnyeri méltó büntetését, de addig megkeseríti mások életét és munkáját. Ezért amikor rossz híreket, "pikáns« és suttogó értesüléseket hoz valakiről a közvélemény "gyorstávirója*. első emberi kötelességünk az értesülés "igazoltatása-*, a második pedig a hír hasonlítása az egész emberhez. S ha ez valakire kötelező, százszorosan kötelező a vezetőkre, akiknek fülébe oly 'szívesen "gyónnak* még ma is némelyek — másokról. Kifinomultak ennek a módszernek a formái. Legtöbbször a "jóindulat*, a "segítőkészségbábruhájába öltöztetik a raffinált aknamunkát, de érdekes módon sohasem az érdekeltnek mondják el, hanem valahol föntebb. Száz esztendőkkel ezelőttről hozták magukkal az előttünk járók a rossz hfr iránti fogékonyságot, meg az emberi jó iránti személyi érzéketlenséget éppú©, mint az ennek melegá©ában tenyésző intrikát. E ha©aték terhét tizene©-néhány esztendő alatt mind elha©ni lehetetlen lett volna. Sokat lefaragtunk belőle, s a gyökerét is megtépáztuk, de ez azért még ma is úgy terem újra, mint a gomba. Spórái bejutnak valamennyi kis repedésbe és megtelepednek még talán a meddő sziklán is. Ezért nem lehet eléggé sürgetően követelni sem az egyes embertől, sem a társadalomtól, hogy te©en különbséget bűnök és hibák között, s a hibákat , ú© mérje, úgy ítélje meg, mint az egészséges szervezet e©-egy részének betegségeit, amelyeket "helyi kezeléssel- viszsza lehet tartani, sót ki is lehet iktatni az organizmusból. A bűnöket ne védje senki — azokat üldözzük közös erővel! Aki vét a társadalom erkölcse vagy tulajdona ellen, aki visszaél beosztásával, s azt arra használja ki, ho© jogtalan előnyökhöz jusson, va© másokat akár erkölcsileg, akár anyagilag megzsaroljon, büntessük törvényeink szigorával és a közvélemény súlyos me©etésével. Az, ilyen 'embert erről kell ismerni, mert ez hatalmasodik el benne, ez jellemzi leginkább! Egye© időre, va© öröik időre lényegévé válhat a becstelenség, a bűnözés. Társadalmunkban azonban ezek a típusok kisebbséget, parányi töredéket képviselnek. A többiekre ne vessen árnyékot ezek elrugaszkodottsága. É

rtékeiről ismerjük tehát leginkább az egyes embert! Akiben több a jó, abban azt tekintsük meghatározónak, arról emlegessük, és arra építsünk, még ha a benne fellelhető rossz ellen küzdünk is! Hiszen így ezt az oldalát erősítjük, s ez a legfőbb dolgunk: tökéletességre emelni az emberben mindent, ami pozitív, ami szép, hasznos, elismerésre méltó, és tapintattal, őszinteséggel, segítőkészséggel visszaszorítani mindent, ami káros, vagy nem méltó az egész emberhez! Akkor — ha értékeinkről tartjuk számon egymást, s azok társaságában ítéljük meg a hibákat, botlásokat, esetleges ©engeségeket is — megfordul majd a régi-régi szólás is. Akkor nem a rossz hír jár szárnyakon, hanem a jó, s a jó értesülésekben igazi emberi örömünket leljük. Simon István