Délmagyarország, 1961. február (51. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-28 / 50. szám

s Kedd, 1961. február 28. A Tátrai-vonósnégyes három hangversenye Szegeden Szombaton és vasárnap F-dúr vonósnégyesét nem három hangversenyen szere- játszották, pelt a szegedi közönség előtt A Tátrai-vonósnégyest a Petri Endre zongoraművész szegedi közönség is jól is­közreműködésével a Kossuth- meri és szereti. Naivitás díjas Tátrai-vonósnégyes, lenne e három nagysikerű Szombaton délután az alsó- hangverseny kapcsán felfe­váro6á MÁV Petőfi műve- dezni nagyszerű műves zetü­lőöési otthonban adtak hang- ket. Annyit azonban mégis versenyt, ifjúsági közönség el kell mondanunk, hogy előtt, este és vasárnap dél- szegedi hangversenyeikkel előtt pedig a Zeneművészeti ismét újabb híveket szerpz­Szakiskola nagytermében, tek annak a magasrendű Műsorukon klasszikus szer- és nemes muzsikának, amit zők, Haydn, Mozart, Beetho- a kvartett tagjai. Tátrai Vil­ven művei szerepeltek, a mos, Szűcs Mihály, Konrád szombat esti hangversenyen György és Banda, Ede egész a romantikus zenét Brahms művészetükkel szolgálnak: a Zongoraötöse képviselte. A vonósnégyesnek, szombat délutáni és a va- A vasárnap délelőtti hang­sárnap délelőtti műsor lé- versenyen Erdős János mon-­nyegében majdnem teljesen dott az egyes művek előtt azonos volt, azzal a különb- bevezetőt Ez a kitűnően ' ^^ megírt osszekotoszoveg jol séggel, hogy a szombati ^oigáita az előadott művek hangversenyen Beethoven megértését. Újabb sikeres szegedi szerzői est Életkorát és munkásságát Néhány versére Kopasz Au­egyaránt tekintve, fiatal köl- réI komponált stílusos dalo­JÜ^J-K^'&Í élveket ugyancsak gójára, hogy szerzői estjén élvezetes művészettel adott minél maradandóbb élményt elő Vadas Kiss László, a szerezzen a szokatlanul szegedi Nemzeti Színház nagyszámú erdeklodo közön- . . „ ... ségnek, amely még a karza- tegja J°° Csllla> a /jene^ tot is megtöltötte. A meg- művészeti szakiskola növen­nyilatkozó várakozás nem is déke, Benkóczy István zon­esett érdemtelenre: Papp gorakíséretével. Lajos az elmúlt három esz­tendőben kötetbe gyűjtött A színvonalas est sokolda­verseivel, lapunkban s folyó- iúan mutatta be a fiatal iratokban megjelent köl te- szerz6t kedves lírai kiilte_ ményeivel egyre izmosodó, szerzot Kedves> liral Koite­egyre magasabbröptű tehet­ményeitől kezdve, szatirikus ségként hívta fel magára a ® íriss vidámságú versein figyelmet. át egészen a bátor hangvé­A fiatal költő eddigi pá- telű> határozott és a haladó lyájáról, munkásságáról Si- emberiség igazságos nagy mon István, a Dél-Magyaron- ügyei mellett harcosan állást­szág rovatvezetője mondott fogla10 írasaUg- S ezen az rövid, tartalmas ismertetést. uton ~ "e^* a slkel'es Elemző kis előadásában kü­szerzői est tükrözött jo­lönösen kiemelte, hogy Papp gosan várunk még többet is Lajos sok formai érdekes- Papp Lajostól, séggel lepte meg olvasóit, j : " de verseinek mindig a gon- i dolat, mégpedig a korszerű j gondolat, a fontos és erős i oldala. Igen helyesen él a! kísérletezés jogával, de alapvetően és világosan vé­Természetjárók elméleti versenye Hagyományosan minden februárban rendezik meg a fiatalon elhúnyt Pály Tiva­dar emlékére a természet­járó elméleti versenyt. Idén Budapesttel, Szilvásváraddal, Péccsel, Székesfehérvárral, Salgótarjánnal egyidőben Szegeden is megrendezték a Pály Tivadar természetjáró elméleti versenyt. Szegeden most második alkalommal került erre sor a Vörös Me­teor Természetbarát Egyesü­let Csongrád megyei osztá­lyának rendezésében. Szom­baton este állapították meg a verseny eredményét. A versenyzőknek kettős felada­tot kellett megoldaniok. Először írásban kellett felel­niök mintegy 20 természet­járó elméleti kérdésre a földrajz, biológia, közleke­dés, gazdasági élet stb. te­rületéről. Utána térképészeti feladatokat kellett megolda­niok. A versenyt igein nagy meg­lepetésre a 17 éves Csák Jo­lán, a hódmezővásárhelyi Frankéi Leó Közgazdasági Technikum III. osztályos ta­nulója nyerte 9 helyezési ponttal. Az ifjúsági verseny­zők között utána második helyre került Gyovai Piros­ka, ugyancsak a hódmező­vásárhelyi közgazdasági tech­nikum tanulója 10 helyezési ponttal, a harmadik pedig Módos Antal, a Szegedi Rost-, Pamutfonó és Szövő­ipari Technikum tanulója 17 helyezési ponttal. A felnőt­tek versenyében első lett Mándoki József (Lokomotív TE szegedi osztálya) 13, Ró­zsa Gábor (Lokomotív TE szegedi osztálya) 15 és har­madik L ehoczlci László (SZEAC természetjáró szak­osztálya) 16 helyezési pont­tal. irodalomkritikánk néhány fogyatékosságáról Nyugtalan boldogság gigvonul művein a legkor­szerűbb eszme, a szocializ­mus érzés- és gondolatvilá­ga. Ezen belül a közösség­nek és az egyes ember ér­zéseinek gazdag színskálájá­val találkozhatunk nála. Az elmondottakat preg­nánsan támasztották alá az esten elhangzott költemé­nyek, amelyeket egyrészt maga a szerző adott elő, más­részt kitűnően átélő tolmá­csolókra lelt P. Kopasz Ildi­kóban és Tóth Miklósban. A Szegedi Konzervgyár fel­vesz gyakorlattal rendel­kező építőipari tecluifóiist, valamint gyakorlattal ren­delkező óvónőt vezető helyre. 13402 Ne tüzelje el a papírhulladékot A MÉH PÉNZT ad érte A színház új bemutatójáról szólva, azt hisszük, nyugodtan eltekinthetünk attól az egyébként helyes és megszo­kott eljárástól, hogy az előadás ér­tékelését a bemutatott mű elemzésé­vel kezdjük. Hiszen ez az operett is­mert és népszerű mű, "Szibériai rap­szódia* címmel évekkel ezelőtt már láttuk változatát a szegedi színház­ban, filmet is készítettek belőle, leg­népszerűbb részletei pedig szinte na­ponta szerepelnek a rádió műsorá­ban: aligha kell tehát valakinek is, mint újdonságot, bemutatni. Annyit azonban mégis elmondhatunk róla, hogy kivételesen jól sikerült alkotás, elsősorban azért, mert rendkívül von­zó zenéjének méltó párja a kitűnő szövegkönyv. Sok olyan operettet is­merünk, amelyeknek a zenéje ugyan az átlagosnál sokkal jobb, de , a, cse­lekménye bárgyúan kezdetleges. Eb­ben a műben azonban olyan törté­netet látunk a színpadon, amely azon­í felül, hogy szellemes és épkézláb his­tória, a műfajban szokatlanul mély mondanivalót és tanulságokat is kö­zöl. Méghozzá egyáltalán nem valami | tudálékos erőltetettséggel, kilépve a I műfaj kereteiből, a mondanivaló itt ] természetes könnyedséggel bontako­j zik ki. Ez teszi a müvet rendkívül , sikerültté, és még a legújabb operett­I irodalomban is kivételessé. Ezért üd­vözöljük örömmel műsorra tűzését. Ezenfelül el kell még mondanunk a darabról, hogy nem teljesen azonos a »Szibériai rapszódiá*-val. Az átdol­I gozás azonban a lényeget, a cselek­i mény fő vonalát nem érintette, bőví­] tést és gazdagodást jelent, táncokban j és zenében is. Azt mondhatnánk, ! a "Nyugtalan boldogság* látványo­] sabb változata a »Szibériai rapszó­; diá*-nak. A szegedi előadás rendezésének egyik érdeme, hogy valóban szép, lát­ványos előadást produlcált, amelyben még az olyan, cselekmény szempont­jából kevésbé jelentős részek, mint például az első felvonás harmadik képe, sem válnak egy percre sem unalmassá. Nemcsak a kitűnő zené­nek, hanem kétségkívül Horváth József rendezői munkájának is szere­pe van ebben. Mindezt elismerve is méltányolva azonban el kell monda­nunk, hogy egyes részletek megolaa­sával vitatkoznunk kell. Különösen a vadászlegenda rendezését kifogásol­juk: itt a látványosság már egy ki­csit a giccs felé hajlik, s a tündérki­rálynönek és kíséretének bevonulása, merev mesterkéltségével, sajnos, erő­sen emlékeztet az ötven év előtti ope­rettek szirupos megoldásaira. Nem is beszélve arról, hogy a jelenet ilyen felfogása teljesen megtöri az egész mű népi stílusát és realizmusát. Sze­rencsésebb lett volna olyan elképze­lés megvalósítása, amely a népi gon­dolatvilághoz, a népköltészethez, a népmesékhez közelebb áll. Mindez természetesen csak az elő­adás egy részletére vonatkozik, s nem akarja vitatni a rendezés egyéb ér­demeit. Mindenekelőtt azt, hogy az egész előadás tempójában, ritmusá­ban sokszor sodrás és elevenség ér­vényesül, és hogy valóban sok apró, de korántsem jelentéktelen ötlet, szellemes, színes megoldás díszíti az előadást. Közülük is leginkább azokat emeljük ki, amelyek Burmák, Nyiki­for és Nazar alakjához kapcsolódnak. Bizonyosfokú egyenetlenség azon­ban nemcsak a rendezésben, hanem az egyes alakításokban is jelentke­zik. A főszerepet játszó Bordás Dezső Andrej alakítása, bár semmi­lyen szempontból nem jelentett meg­lepetést, a feladatot végül is játék­ban, énekben egyaránt hitelesen ol­dotta meg. M ér e Ottilia, mint Na­tasa szép, kifejező hangjával, kifogás­talan énekével hatott; alakítását vi­szont néhol merevnek, nehézkesnek és hidegnek éreztük. Kát ay Endre Burmak-ja legtöbb részletében jól si­került alakítás. Letagadhatatlan, hogy a szerep is hálás, a szerelmes sofőr egyike az operett legsikerültebb fi­guráinak, Kátay alakítása azonban mégis kiemelkedő, mert jól• kifejezte a szerep lényegét és a részletekben is kimunkált és pontos volt. Le h o c z­k y Zsuzsa Tánja alakítása kedves, rokonszenves, egyszerű kislányt állí­tott elénk a színpadra, öröme, bánata egyaránt hiteles és meggyőző volt. A hangja is szinte épp a szerepnek való; a második előadáson még kife­jezőbben, szebben énekelt, mint a be­mutatón. Nyikifor szerepében Lakky József azt csinálta, amit szokott, első­orban a rutinjára és bizonyos bevált Nagy jelentőségű megjelölt számaihoz, oldal- megállapításokra vonatkoz­pártokmány került a közté- ~hoz kötött megállapí- ^evéte^i lemény elé, a Társadalmi tasoK- <^zrevetelekkel jelzik színház Szemle februári számában. Ugyanezt mondhatjuk -a f filmkritikánk gyengesé­A Magyar Szocialista Mun- néDi — urhánus« pllentót 8 1S' káspárt Központi Bizottsága .t. , + ellentét A „vidék„ kulturális életé­mellett működő Kulturális felujltasat elmarasztaló meg- re mindezek éppen olyan ér­Elméleti Munkaközösség ki- állapításoknál, a revizionis- vényesek, mint a fővároséra, dolgozta a magyar irodalom- ta tendenciák, s a szektás És nemcsak az irodalom, a kritika problematikájának té- szemlélet maradványainak film, a színház kritikáját il­ziseit. E tézisek irányadók, kimutatásánál. Ez az alapos- letik, hanem a kritika elvi­több évre szólóan mégha- sa€> tényszerűség igazolja a ségét, marxista megalapozott­tározzák áz irodalomkritika Pártban azt a helyes vizsga- ságának szükségességét is területén a tennivalókat, lati ejjárást, amely a meg- jelzik. amit úgy foglalhatnánk lévö tények következetes el- Szegeden különös jelentő­gyűjtőmondatba, hogy: ala- lenzése után vonja le a meg- ségű a Kulturális Elméleti p'ul szolgálnak e tézisek a felelő elvi konzekvenciákat. Munkaközösség téziseinek marxista kritika elmélyítésé- Tehát nem klasszikus idé- megjelenése. mert Szeged hez, és a jelenlegi fogyaté- ceteket húz az életre, hanem országosan is igen fontos kosságok és torzulások le- az eIet tényeiből von le elő- kulturális tényező. S a meg­küzdéséhez. remutató marxista következ- állapítások — ha Szegedet E pártokmány bevezetőben tetést- Ez a vizsgálati mód- nem is vizsgálták a tézisek arról szól hoev miiven fon ^ ? parttb,an T™^ elkészítése alkalmából - ta­arrol szol, hogy milyen fon- irodalomkritika teruletenek lán árnyalt eltérésekkel, de tos szerepe van irodalmunk feldolgozasaban jelentkezett, azonosak lehetnek Az eszmei és művészi fejlődésé- hanem már 1956 után, a kü- ugyanis helyileg eldönthető, ben, népünk műveltségének lonfele jelensegek vizsgála- hogy Szeged kulturális, iro­gyarapításában az irodalom- 13 során honosodott meg a dalmi életében tehát a kul­kritikának, és méltatja a Központi Bizottságban. (Ezt túra egy-egy ágában mi a marxista kritika eredmé- mutatják 'a munkásosztály legégetőbb, megoldást kívá­nyeit, határozott fejlődését, helyzetének vizsgálatánál, nd kérdés! (A revizionista Irodalmi közízlésünk és kulturál.is életünkre vonat- torzítás-e, a szektásság ká­mai irodalmunk fejlődését koz° irányelveknél es egyéb ros tünetei, az elvtelen ba­— állapítják meg a tézisek nagyhorderejű kérdéseknél ráti alapokon álló irodalom-, — az akadályozza leginkább, aIkalmazott egeszseges, cél- színházkritika, vagy egyéb hogy nem folyik kellő ide- ra^ezeto vizsgalati módsze- jelenségek, mint például az ológiai, esztétikai harc az r l igényesség a művészi mun­irodalmi életünkben jelent- „ . , , ... kában, a klikk harcok le­kező polgári, kispolgári Az irodalomkritikai küzdése-e stb.) áramlatokkal szemben. Az tézisek másik nagy jelentő­irodalmi kritika sok esetben sége, hogy konkrét elemzés A szegedi irodalom békülékenyen kitér az esz- alapján megmutatja azt is, a tézisek alapján vizsgálatot mei harc elől, sőt nem egy- hol és hogyan kell keresni a érdemelne, különösen kriti­szer támogatója, elvi igazo- meglévő fogyatékosságok ki- kai vonatkozásban. 1957 óta lója a helytelen tendenciák- javítását. Olyan kérdéseket ugyanis az élő irodalmat nak. említ a kritikai munka javí- még egyszer sem értékelték m . . nagy tása érdekében, amelyek — a nyilvánosság előtt alapos MZ OKmanynaK érde_ az utóbbi evekben — nem marxista szemlélettel. Kü­me, hogy rendkívül alapos, kerültek ennyire konkrétan lönféle kisebb-nagyobb kri­széleskörű és konkrét té- &s határozottan felszínre iro- tikai megjegyzések láttak nyekkel bizonyított elemzést dalrm eletünkben. Például a napvilágot, megjelent mű­ad az irodalomkritika jelen- ""Politikai óvatoskodas*-t, a Vek esetében, de a szegedi legi állapotáról. A polgári kptika joreszenek jellegte- irodalom egészének értékét, esztétizálás, vagy a polgári fenségét, az elvtelen baráti pozitív hatását a megyére, dekadencia igazolására tő- aIaP<>n epulo "kritikát*, a illetve Dél-Magyarország rekvő »kritikusság« bírála- hamis tekintélytiszteletet, irodalmára nem vizsgálta ta nem a levegőben lógó meglévő es az egeszseges senki. A Szegeden folyó iro­megállapítások, hanem konk- fejlődést gátló jelensegek- dalomkritikai munkásságot, rét művekhez, irodalmi fo- kent marasztalja el. erényeit, hibáit még nem lyóiratokhoz, sőt napilapok Nemcsak irodalomkritikai nézték meg illetékesek. Ér­demes lenne a tézisek alap­ján e mulasztást pótolni. Ugyanezt lehet mondani színházkritikánkról is. Itt is elkelne évekre visszamenő alapos elemző munka. Most, kulturális szerveink­ben, irodalmi és napilapja­ink szerkesztőségeiben, kul­túrpolitikai rovatokban a té­zisek tanulmányozása folyik, összekötve azzal a belső vizs­gálódással, amely az egész­séges vonások továbbfejlesz­tését és a tézisekben jelzett fogyatékosságok megszünte­tését eredményezi. Mert ez a pártokmány hosszú évekre meghatározza irodalomkriti­kai munkánkat. Miljutyin opereilje a Szegedi Nemzeti Színházban sablonokra támaszkodott, néhány szellemes megoldása azonban méltán aratott sikert. Második szereposztás­ban Marosi Károly játszotta ezt a szerepet. Marosinak ez az első na­gyobb alakítása önálló és eredeti volt, higgadtabb, nyugodtabb előadásmód­dal, a poének erőteljesebb kiemelésé­vel azonban sikerültebb is lehetett volna. Kapitolina szerepét D é c s y Györgyi játszotta, kétségkívül siker­rel, noha nem egyszer modorosan. Pedig Décsy Györgyi tehetséges szí­nésznő, csakhogy itt is, mint a leg­több szerepében, azt játssza, ami egy­szer már sikeresnek bizonyult. Nem az egyes szerepek és figurák sajátos­ságait kutatja, hanem sablonjaihoz ragaszkodik. Nazar bácsi szintén na­gyon hálás szerepét Zádori István alakította. A fontoskodó, de jószívű altiszt alakját szemléletesen és siker­rel formálta meg; kedves humorú já­téka méltán aratott sikert. Király Levente Szenykája egészében jól si­került, kifejezte az alak lényegét, ami azonban Natasa iránt érzett sze­.relmét illeti, azt hisszük, ennek kife­jezése sok túlzással történt, különö­sen a harmadik felvonásban, és ez — akármennyire is operettről van szó '— bizonyos mértékig rontotta az ala­kítás hitelét. Ez a hiba természetesen rendezői téóedés is. Borisz rövid sze­repében Várady Szabolcs erőteljes és plasztikus volt. Igonyin profesz­szort Putnik Bálint mutatta be, Nyina rövid szerepében ötvös Er­zsit láttuk. A táncoknak, mint mindig, most is nagy sikerük volt. Árkos Judit és Mezey Károly népi indítékú kore­ográfiáját a táncosok könnyed és hú előadással váltották valóra. Szalatsy István zenei vezetése pontos és precíz volt a részletekben, amellett a zene mondanivalóit is ki­fejezően közvetítette. Sándor Sán­dor díszletei sikerültek. A vadászle­genda helyesen népi jellegű díszlete azonban ellentétben állt a jelenet egész rendezői megoldásával. Ez is azt bizonyítja — mégegyszer vissza­térve erre —, hogy a népi szemlélet­módnak megfelelőbb kidolgozás a jelenleginél sokkal szerencsésebb lett volna. Ökrös László FegV alt Révész !enő elvtárs Révész Jenő elvtárs, a munkásmozgalom régi har­cosa, az Esti Hírlap főszer­kesztője életének 60. évé­ben, súlyos betegségben el­hunyt. Az avatott tollú, har­cos kommunista újságírót a Magyar Szocialista Munkás­párt budapesti bizottsága, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége és az Esti Hír­lap saját halottjának tekin­ti. Lengyelország 125 géptípust gyárt a szocialista tábor számára A termelés szakosítása a szo­cialista országok közötti együtt­működés fejlett formája. Az utóbbi két évben a KGST-tag­államok különösen nagv gon­dot fordítottak a szakosításra a gépipar területén. 1959-ben és 1960-ban három ülésszakon — Tiranában, Szófiában és Buda­pesten — már pontosan ki is jelölték —, melyik állam, mi­lyen géptípusok gyártására spe­cializálja magát. A tagállamok összesen 544 típust osztottak fel maguk között, s ezek közül 125 gyártását Lengyelország vál­lalta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom