Délmagyarország, 1961. február (51. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-26 / 49. szám

Vasárnap. 1961. február 19. 362 Hogyan kerültek a bűnözés útjára? Etjárás indul 13liala eüen Ugy kezdődött —, még négy évvel ezelőtt —, hogy Iván cimborájával, Balázzsal sétálgatott a Beloiannisz téren. Ketten együtt sem voltak még huszonötévesek, s a kamaszodó kor kalandvágya feszítette őket. A kémiai intézet kapualjában őrizetlenül hagyott kerékpárokat láttak. Melyikük gondolt rá először, nem tudni. De összevillant a szemük, még oldalba is bökték egymást: "Látod, itt lehetne 'kefesni' valamit!* S dobogó szívvel, ide-oda villogva három dinamót és egy lámpafejet percek alatt leszereltek. Évek során az "üzlet* terebélyesedett ... Újabb tolvajtársak Az első ijedtség és a kezdeti lelkifurdalások után a két' gyerekben a könnyen szerzett pénz fölötti öröm íze maradt tartósabb. Legközelebb már a gőzfürdőben kutattak át óvatlan pillanatban néhány ruhát, s ötven forintot zsákmányoltak. Majd telt az idő, s újabb cimborák csatlakoztak hozzájuk. Régi iskolatársak, strand-, fürdő- és mozibarátok. Jött Laci, s Ivánnal a Bécsi körút 31 számú ház kapujában tört le egy dinamót és lámpafejet. Balázs egy másik fiúval, Dezsővel a Honvéd téren és a Somogyi utcában kismotor-szerszámokat, a Viktor Hugó, a Partizán, a Kigyó, a Deák Ferenc és még más utcákban dinamókat emelt el a kerékpárokról. Majd bővült a galeri a két Zolival. Jancsival, Attilával, Rezsővel. S ugyanígy szaporodtak a kerékpáralkatrészlopások, gőzfürdői zsebelések és nyáron a kabinfeltörések is. A strandidényben három lány is csatlakozott a fiúkhoz: Ica, Juci és Éva. A két Zolinak egyikük álkulcsot adott, s azok Jancsi javaslatára egy több zsákmánnyal kecsegtető kabint nyitottak fel. Az eredmény fürdőköpeny, gumipapucs, s más apróság. De ne is soroljuk tovább. A városi rendőrkapitányság egyik szobájában most két nagy asztalon rakták ki harmincrendbeli bűncselekmény negyven bűnjelét, a lopott holmikat, melyeket a fiatalkorúaknál még megtaláltak. Tizenhárom fiatal eltévelyedésének szomorú tanúi ezek. A legifjabb tolvaj — egy lány — 14, a legidősebb bűnöző — az egyik orgazda — 18 éves lesz nemsokára. De hogyan jutottak el idáig, miért tették? — kérdezhetné bárki, mint ahogyan a nyomozók kérdezték a gyerekektől és szüleiktől egyaránt. Sokba került ászórakozás — Minden filmet megakartam nézni. Sokat cigarettázok és kevés volt a zsebpénz. Szerettem a cukrászdába. presszóba járni, s az sokba került. Főleg az ital. Nem akartam gyávának tűnni a többiek előtt... A szülők maguk is megdöbbentek gyermekük bűncselekményén. Van közöttük nyugdíjas mérnök, kisiparos, MAV alkalmazott, kereskedelmi tisztviselő, Jogügyi előadó, tanár, művezető, segédmunkás, tsz-tag. Legtöbbjük meg volt győződve arról, hogy fia, lánya mindenütt példásan viselkedik. Zsebpénzt is adtak nekik, nem szorultak volna rá a lopásra. De ha mélyebben megnézzük a családi körülményeket, egy-két helyen már nyomósabb okra bukA MARTÍNKEMENCENEL ESZTRÁD ÉS KÖZÖNSÉG — némi tulxással Hangverseny előtt A plakátokat hajnalban ragasztották ki, délelőtt tíz órakor a Kárász utcában, a Klauzál téren és a színház eiőtt leállt a forgalom. Olyan óriási tömeg gyűlt össze ezeken a jegyelárusító helyeken, hogy a gyalogosés a járműközlekedést' más utcákba kellett it/ányítani. Deutsch Lehel és Porossy Katalin hangversenyét minden igaz szegedi és jó hazafi hallani akarta. A tűzoltókat és a rendőrséget rövidesen riadóztatták; a külterületekről özönlő hatalmas tömegeket kellett baleset nélkül a jegyirodához vezetni. Később a mentőket ki kellett hívni, egy nyolcvanöt éves nagymama negyvenéves unokájával együtt a sorbanálló tömeg hatalmas nyomásától — mint később kiszámították, ez jóval több, mint tiz atmoszféra volt — rosszul lett. A legyeket egész éjszaka árusítani kellett. Hajnal felé a TU'ZÉP ügyes szervezői az irodák előtt melegedőket állított fel, másnap a BOTORÉRT rögtönzött ágyés rekamiékiállítást rendezett a szabadban; a fekvőhelyeket jutányos áron igénybe lehetett venni. És ez igy ment heteken át. A jegyvásárlási hullám a harmadik héten tetőzött öt nappal a hangverseny előtt, ekkor azonban már minden szervezetten és szigorú tervszerűséggel folyt. A jegyirodák környékén élelmiszer-elárusító boltokat, cukrászdát, papírüzletet és néhány új lakóházat építettek, továbbá egy új nyomdát létesítettek, hogy a hatalmas jegyszükségletet időben elláthassák... Beszélgetés az utcán: — Nahát kérlek, ez igazán felháborító! Ilyen nívótlan hangversenyt életemben nem hallottam! Csupa ócska szám, gyenge előadás! — Én is fel vagyok háborodva, hogy úgy mondjam, vérig vagyok sértve, kérlek. Ezek a pestiek azt hiszik, a vidéknek minden jó. összecsapnak valami bóvli anyagot, ami ott már senkinek sem kell. amit ott már régen meguntak, lehozzák ide Szegedre, a napfény és a szabadtéri játékok városába, és azt mondják erre, hogy a kultúrát terjesztik! Felháborító! Kritika a Dél-Magyarban: "Itt van az ideje, hogy egész Szeged dolgozóinak a nevében megfogalmazzuk a követelést: ezeknek a népszórakoztatás címén megrendezett könnyűzenei hangversenyeknek végre hangos és harsány állj-t kell kiáltani...* « kanhatunk. Több szülő nem bánta, bármikor járt haza a fia. Volt. aki hajnalig elmaradt. Másutt rendezetlen a családi élet, civódások, különélés zavarja a . gyermeknevelést. Magukra hagyták őket A rendőrségen fekszik az iskolák, munkahelyek jellemzése is a fiatel tolvajokról. Van olyan, melyben így írnak: "Csak egy éve dolgozik nálunk, átfogó képet ,nem alkothattunk róla*. Elég szomorú, hogy egy év alatt nem ismertek meg egy fiatalt, akit még nevelni kell! Inkább azt írták volna, hogy "keveset* foglalkoztunk vele*. Másutt azt közlik, hogy gyengén tanul, mindig rossz az iparitanulóiskolal bizonyítványa. Egyikről azt írják, gyakran hiányzik igazgolatlanul munkahelyéről, s már szerződés felbontással fenyegették. Van olyan tagja a galerinek, akiről csak jót tudnak mondani nevelői, mert az iskolában példásan viselkedik és tanul. Sok-sok jellemzés, adat a növekedő fiatalokról, de talán a legelgondolkoztatóbb az a megjegyzés. mely így hangzik: "Ezéntúl szorosabb kapcsolatot építünk a szülőkkel, közöljük a gyermeke magatartásában tapasztalt hibákat.* S ilyesmi is hiányzott ezeknél a fiataloknál. Az értük felelős munkahely, iskola és szülői ház nem működött együtt az emberré nevelésben. Nem közöljék egymással észrevételeiket. Alkalom szüli a tolvajt És a felnőtt vásárlók, s egy-két zsibárus, akik megvásárolták a gyerekektől a ruhaneműt? íme egy tétel: egy fekete kardigán, három bt űz, egy szoknya és egy fiúnadrág összesen: 80 fórint. Olcsón adták a fiatal tolvajok a lopott holmit, s ez csábította a felnőtteket. Súlyos bűnt követ el, aki kiskorúaktól kétes eredetű, vagy bármilyen ruhaneműt, dinamót, alkatrészt, akármit vásárol. Honnan vette? — ez legyen az első kérdés. Ne segítsék elő a tolvajlást a gondatlan emberek se, akik őrizetlenül hagyják kerékpárjaikat, motorjaikat, s egyéb értéktárgyaikat Ezek a gyereke® például »végigfésültek« egy-két utcát s máris több alkalmat leltek a lopásra. Ismét azt kell mondani, amit a rókusi tavon történt múltkori szerencsétlenség után: elsősorban a felnőttek a felelősek a gyermek életéért, de becsületéért is. Koloszár Béla (Mayer Gyula rajza) A szórakoztató zenészek gondjairól Egy hang az úrböl összefoglalja a tanulságokat ®s figyelmeztet: — No. de kedves kartársaim! Mire ez a nagy felháborodás? Már elfelejtették, hogy összetaposták egymást a jegyekért? Pedig mintha történt volna valami hasonló az elmúlt években néhányszor. Emlékezzenek csak: óriási tömeg a jegyvásárlásnál — és óriási felháborodás a hangverseny után. Nem ismerik a közmondást az okosról, aki a más kárán tanul? önök pedig a saját kárukon se ... Ejnye, ejnye ... Kíváncsi vagyok, mi lesz itt. legközelebb? S egy rosszmáj úbb hang a földről: — Mi lenne? Ugyanez. ö. L. Bemutató a bábszínházban Az új színházi évadban jegyében történik, legalább immár ötödik bemutatóját is az új színpadi törekvések tartja a November 7 Müve- CTre vailanak. lodesi Otthon városi babszínháza. Ezúttal, ma délután 3 órai kezdettel, a Csodálatos narancsok című bábjátékot mutatják be, amely Prokofjev Három narancs szerelme című meseoperája alapján készült, s a szegedi bábosok saját színpadjukra átdolgozták. A bábszínház új bemutatója új színpadi törekvést is tükröz, mintegy kísérletet a modernebb bábjátékra. Vetített díszletmegoldást alkalmaznak. s a figurákat is bábszerűbbé teszik, új felfogásban játszatják őket. Az új kísérletezés minden bizonnyal eredménnyel jár majd, mint ahogy a bábszínház eddigi jó útkeresésére is felfigyeltek. Ennek alapján a Népművelési Intézet .csehszlovákiai vendégszereplésre javasolta a szegedi bábosokat. A mai bemutató is e külföldi vendégszereplésre felkészülés NEM STATISZTIKA, de te azzal született, noha esetaz egyre jobban felvillanó leg más hangszerrel jobban tények biztonyítják, hogy az boldogulna, közreműködésé úgynevezett népi muzsika keresettebb lenne eppen a kezd háttérbe szorulni aszó- tanczenekan együttesekben. rakozóhelyeken, a tánczene AZ IGÉNYTELENSÉG, ez pedig lassan elsőbbséget a hátul kullogás eléggé difnyer. Igaz, hogy Szegeden a ferenciálja a népi zenészevendéglátóipar 12 zenés egy- ket egész Csongrád megyé, .. .., , •. , , , ben, különösen az ugynevesege kozul het helyen meg zett „holt szezonban«, dea népi muzsika dominál. Ez cembertől áprilisig, amikor azonban távolról sem mér- nincsenek még zöldüzletek, tékadó. Annál inkább figye- nyári kerthelyiségek s az , .... . egyéb alkalmi meghívások, lemre méltó az a tény, hogy ü^nepi rendezvények is kisfaluhelyen, kis- és nagyköz- számúak. Az Országos Szóségekben is mindinkább rakoztató Zenei Központ tánczenekart kérnek a föld- Csongrád megyei kirendeltmű vesszövetkezeti szórako- £ége 203 í5£oSlalkozású és muvesszovetkegeti szorako- gl6 mdSodfoRialkozású zezohelyek, s az alkalmi jel- nészt tart nyilván Csongrád legű meghívások is jobban ,negyében. *A 203 főhivatáa tánczenekarra "szorítkoz- súból 138 népi zenész, 65 nak«. Ez a jelenség persze tánczenész. Ügynevezett,, kinem üti ki a népi zenészek segítő zenész pedig 307 van. kezéből a vonót, ^ viszont Ebből 224 tánczenész és d3 mégis elgondolkoztató a népi népi muzsikus. Érdekes megzenészek érdekében is, akik figyelni a kisegítők arányát, erre rendezkedtek be egész Jóva] több köztük a táncéletükre. zenész, mint a népi muAz igényekkel valahogy zsikus. S ebből a jelenségegyütt kellene haladnia a bői akár tanulságot is lesokoldalúságnak, ez esetben szűrhetnek maguknak azok a hangszertudás bővítésének, a fő- és másodhivatású népi az állandó önképzésnek, muzsikusok, akik többnyire amit — kevés kivételtől el- azért nem kapnak hosszabb tekintve — hiába keresnénk szerződést, mert csak népi a népi zenészeknél. A mü- muzsikával nem tudják minködési engedélyre jogosító denütt lekötni a vendégeket képesítés A, B és C kategó- az asztalhoz. A fiatalok inrlái nagyjából változatlanok kább a tánczenére vágynak, maradtak és maradnak az táncolni akarnak, idők múlásával, azaz a ma- Ez figyelhető meg újabgasabb képesítésre való tö- ban Szőregen, Sándorfalván, rekvés nehezen akar utat Mindszenten, ahol korábban tömi. A "szárazfától* senki állandó jellegű népi zenekasem akar megválni, aki szin- rok működtek a földművesszövetkezeti szórakozóhelyeken. Pusztamérgesen és Szatymazon is csak 2—3 napra, vagy csak vasárnapra kérnek zenekart, s inkább ragaszkodnak a tánczénekarhoz. Szőreg pedig itt van a Ma szerzői est az újságíróklubban A szegedi újságíróklub vezetősége idén is folytatja a programjában már hagyományossá vált szerzői estek sorozatát. Ma, vasárnap este 8 órai kezdettel Papp Lajos fiatal költőnek, a Dél-Magyarország munkatársának szerzői estjét rendezik meg. Az ismert szegedi költőt, kinek a Tiszatáj Kiskönyvtár sorozatában megjelent Kikiáltó című verseskönyve után második kötetét a Magvető Könyvkiadó kiadásra elfogadta és idei kiadói tervébe iktatta, Simon István, a Dél-Magyarország kulturális rovatának vezetője mutatja be az érdeklődő közönségnek. A szerzői est során a költő verseit P. Kopasz Ildikó, Lakwer Anna és Tóth Miklós, illetve maga a szerző tolmácsolja, ének- és zeneszámokkal pedig Vadas Kiss László, a Szegedi Nemzeti Színház művésze, Joó Csilla, a Zeneművészeti Szakiskola növendéke működik közre Benkóczy Istvánnak, a Szegedi Nemzeti Színház tagjának zongorakíséretével. A zenés műsorszámok ugyancsak hozzátartoznak Papp Lajos költészetéhez — verseihez Kopasz Aurél zeneszerző komponált muzsikát. A szerzői est nyilvános, minden érdeklődőt szívesen látnak. szomszédban, s mégsem törte magát egyetlen muzsikus sem, hogy oda szerződjön. Hiába pedig a válogatás, mindenki nem muzsikálhat Szegeden még idényben sem. Az egyszem Hungária Étterem és a Vendéglátóipari Vállalat zenés egységei nem tudnak . eltartani csak annyi zenekart — és főleg jó képességűt! —, amennyire' szükség van. A többieknek ki kell "repülnie" Szegedről a környező községekbe, alkalmi meghívásokra, vagy hosszabb-rövidebb ideig a földművesszövetkezet egységeibe. S természetesen az sem mindegy, hogy kii Hogyan fogadnak ezeken a helyeken, vagyis a zenész magatartásától is sok függ a régi szerződés megújításakor. Előfordult persze olyan eset is, mikor egy-egy földművesszövetkezeti szórakoztató egység vezetője önkényeskedett a zenészekkel szemben. Ilyen esetben volt, aki pártját fogta a zenészeknek az. igazságtevésben. VALAHOGY azonban mégis több pártfogás kellene, többet várnak muzsikusok és tánczenészek egyes esetekben Kiszin Miklóstól, az Országos Szórakoztató Zenei Központ Csongrád megyei kirendeltsége vezetőjétől. Az objektív körülményeket figyelembe véve, jobban "verekedhetne* éppen a földművesszövetkezeti egységek vezetőivel, akik mostanában egymásután szélnek eresztették a zenekarokat, fc' azért is tehetne valamit a zenész szakszervezettel egyetemben. hogy a zenésze': képzettségében meglévő túlságos egysíkúság, a beskatulyázottság egyazon hangszere végre megszűnjön, mégpedig megfelelő továbbkéozéssel. Ehhez kevés a szócséplés. ide okos magyarázat kell, nem hivatali ügyintézés. hanem több szfv. rábeszélés és lehetőségnyújtás, az adottságok és körülmények pontos felmérése, éppen a minőség, a zenekarok jobb összetétele érdekében. S ennek megítélésében nem iátszhat közre más szemiont. mint a ténvleges képzettség, hogy ki miért ós mikor nevezünk és tartunk — jó, közepes és "rossz* — zenésznek. ILYENFORMÁN elejét lehetne venni a sok beszédnek, amely kifogásolja az Országos Szórakoztató Zenei Központ Csongrád megyei kirendeltsége munkáját. A felsoroltak alapján ez a munka tényleg jobb is lehetne. A hivatal jobban legyen az emberé és kevésbé az aktáé, amely holt papír, az ember pedig érző egyéniség. Lödi Ferenc