Délmagyarország, 1961. január (51. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-22 / 19. szám

5 Vasárnap, 1961. január 22. t Közérdekű tanácskozás Az alkoholizmus elleni küzdelemről Különféle területen műkö­dő szakemberek: tanácsi dol­gozók, üzemi munkavédelmi megbízottak, orvosok, bírák és a rendőrség képviselői vettek részt az Újságíró Klubban a Dél-Magyaror­szág szerkesztőségének ren­dezésében tartott legutóbbi közérdekű tanácskozáson, amelyen a mértéktelen al­koholfogyasztás, az alko­holizmus elleni küzdelem ed­digi szegedi tapasztalatait és a további teendőket vitatták meg. Számos példával illuszt­rálták, nagyon sok helyi új adattal igazolták ismét a résztvevők azt az általános tapasztalatot — hogy más államokhoz hasonlóan — nálunk is terjed, a lakosság körében a szesz túlzott fo­gyasztása és ennek komoly következményei vannak az egyének, a családok életé­ben és gazdasági, társadalmi vonatkozásban is. A szesz — és a bűnügyi statisztika Elmondták a bírák pél­dául, hogy a bűnügyi sta­tisztika mintegy 15—20 szá­zalékát teszik ki az ittasság okozta bűncselekmények. Nem beszélve a kocsmai ve­rekedések során elkövetett testi sértésekről, jó néhány típusa alakult ki az olyan bűncselekményeknek, ame­lyek elkövetésénél minde­nütt közbejátszik az ital. Azonkívül — főleg a borter­melő vidékeken, vagy egyes falusi vendéglő körzetében — az ittas állapotban elkö­vetett ilyen tettek gyakori­sága miatt néha valóságos -bűnügyi gócok* alakulnak ki. — Több módon is bekap­csolódhatnak a bíróságok az alkoholizmus elleni küzde­lembe — hangzott el a ta­nácskozáson. Elsősorban megalapozott, szigorú ítéle­teket hozzanak az eléjük ke­rülő, ittassággal összefüggő ügyekben. Segítséget nyújt­hatnak az említett -bűnügyi gócok* okainak feltárásánál is. Foglalkozniok kell a bűncselekmények elkövetői­vel a büntetés kitöltése után. Az úgynevezett utógondozási bizottságoknak nagy szere­pük lehet az ittasság okozta bűncselekmények elkövetői­nek helyes útra vezetésénél. A tanácskozás több résztve­vője nem értett egyet azzal, hogy az új büntető tervezet nem minősíti bűncselek­ménynek a járművek ittas' állapotban való vezetését. Mitől félnek a gépkocsivezetők? Közlekedésrendészeti szak­emberek legfrissebb tapasz­talataikkal mutatták be az italfogyasztás elterjedése és a közlekedési balesetek sza­porodása közti összefüggést. Ugyancsak szigorú intézke­déseket sürgettek az ittasan, közlekedési baleseteket el­követők ellen. Példákat hoz­tak fel arra, hogy a bírósági ítélkezési gyakorlat nem mindig visszatartó jellegű, nem elég szigorú a baleset okozóival szemben. Egyes gépkocsivezetők jobban fél­nek attól, hogy ideiglenesen vagy véglegesen bevonják vezetői igazolványukat, mint a bíróság kiszabta pénzbün­tetéstől. Kifogásolták a felszólalók, hogy Szegeden a vendéglá­tóiparban nem mindenütt tartják be az alkoholizmus elleni küzdelemmel kapcso­latos előírásokat. A fiatal­korúak bírája elmondta, hogy korábban külön anké­ton hívták fel a vendéglátó­ipar szegedi dolgozóinak fi­gyelmét arra, hogy tilos al­koholt kiskorúaknak kiszol­gálni. Mégis az utóbbi idő­ben ismét több fiatalkorút kellett elítélni az ittassággal kapcsolatos bűncselekmény miatt. Ismételten felhívta a vendéglátóipari vezetők fi­gyelmét a bíróság erre a je­lenségre, de a felelős veze­tők egyetlen egyszer sem közölték, hogy melyik ven­déglátóipari alkalmazott el­len indítottak eljárást a fia­talság védelmére szolgáló el­járások megszegése miatt. Előfordul, hogy a vendéglői asztaltársaságok segítenek megszegni az említett, és az ittas egyének kiszolgálását is tiltó rendelkezéseket. Suttyomban ezek az asztal­társaságok, vagy más vendé­gek rendelnek szeszt fiata­loknak, vagy becsípett em­bereknek, amikor a személy­zet már neim ad italt ezek­nek. Megelőzés, nevelés Az intézkedések szigorítá­sával egyetértettek a vitá­ban résztvevő orvosok is. Véleményük szerint azonban a szigorú intézkedések nem teszik hatásosabbá az alko­holizmus elleni küzdelmet, ha a társadalom egyidőben nem fordít gondot a meg­előzésre és a nevelésre. Volt olyan állam, ahol egyenesen megtiltották az alkohol ki­mérését, ez az intézkedés azonban nem gátolta meg az alkoholfogyasztás elterjedé­sét. Svédországban például jelenleg is nagyon szigorú rendszabályok vannak. Gyor­san elviszik elvonókúrára az alkoholistákat, a vendéglők­ben is korlátozásokat vezet­tek be és ennek ellenére az alkoholizmus növekszik. Az alkoholfogyasztást megtilta­ni nem lehet, nem is kell, az alkoholizmusnak azonban gátat kell állítani. Különbö­ző nevelő eszközökkel kell megakadályozni, hogy az al­koholfogyasztás betegséggé váljon. Ehhez pedig széles­körű társadalmi összefogás, nagyon sokrétű és szívós, ki­tartó munka kell, mert az eredmény bizony nem mu­tatkozik máról holnapra. Fo­kozza a megelőzés jelentő­ségét, hogy jelenleg sok al­koholista már későn kerül orvoshoz. Az orvosi beavat­kozás hatásosságát csökkenti az a körülmény, hogy a gyógyult beteg legtöbbször régi környezetébe kerül visz­sza, amely nem akadályozza meg, hogy újra az alkohol rabjává legyen a beteg. Tudományos felvilágosító munkát! Bár lassanként foszladoz­nak a legendák a köztudat­ban az alkohol gyógyító, erő­sítő hatásáról, mégis fokozni kell a tudományos felvilá­gosító munkát az alkohol tényleges biológiai szerepé­ről és veszélyességéről. Tud­niok kell az embereknek, hogy egy pohár szesz is — a látszólagos pillanatnyi jó­tékony hatás ellenére — valójában hogyan csökkenti a szervezet, az idegrendszer normális működését. Szó esett a jelenlegi alko­holizmus elleni propagan­dánk hatásosságáról. Sok példát hoztak fel az orvo­sok, hogy a sablonos, in­kább az érzelemre, mint az értelemre hat. Eredményes­ségét csökkenti pedig, hogy ugyanakkor — akarva, nem akarva — jóval eredménye­sebben népszerűsítjük min­denütt a borivást az üzletek szép kirakataitól kezdve a sajtóig, a rádióig. Az egyik orvos elmondta, hogy beteg­sége idején egész nap hall­gatta a rádió műsorát. Egy­szer próbaként összegezte, hogy a rádió aznapi adásá­ban, a különböző műsorszá­mokban — közvetve, vagy közvetlenül — miképpen propagálták a Borfogyasz­tást. Az összegezés eredmé­nye meglepő volt. A műsor jelentős százaléka a bor, az ital szeretetére csábította, invitálta a hallgatót, még­pedig sokkal színvonalasab­ban és ötletesebben, mint ahogy az alkoholizmus ellen küzdünk. Társadalmi szokások hatása Bonyolítja az alkoholiz­mus elleni harcot az is, hogy nálunk nagyon sok olyan társadalmi szokás van, amely szinte kötelezővé teszi az al­kohol fogyasztását. (Családi, baráti, társadalmi, magán­és félhivatalos összejövete­lek és találkozások stb.). Most nehéz a hagyományos koccintás helyett valami mást kitalálni és meghonosí­tani. Érdekes, hogy a szesz rek­lámozása mellett az elmúlt évben meghonosodott »szesz­mentes* propaganda is hoz eredményt. A különféle üdí­tő italok egyre népszerűb­bek. A gyártás fokozásával egyidőbén tovább kell nép­szerűsíteni, terjeszteni az ilyen italok fogyasztását. Korábban voltak ojyan vendéglátóipari helyek, fő­leg kávéházak, ahol a nap bizonyos szakában alkoholt nem szolgáltak ki. Most vendéglőinkben, éttermeink­ben jóformán mindenütt és minden időben szinte köte­lező az alkoholfogyasztás. Már változtatni kellene ezen is. A pincérek nehezen szokják meg, hogy némely ember vizet kér az ebéd után. A vendéglátóipar bevételi tervei — és a mértékletesség E felszólalás után terelő­dött a vita a vendéglátóipar jövedelmezőségére. Több fel­szólaló kérte, hogy a ven­déglátóiparban a bevételi terveket ne az alkoholfo­gyasztás erőszakolásával tel­jesítsék, hanem más módon, például az ételfogyasztással, az alkoholmentes italok el­terjesztésével. Ismertették a mentők bal­eseti statisztikáját is ezen a megbeszélésen. A mentők elmondták, hogy mennyi bo­nyodalmat okoznak a része­gek néha Szegeden is. Vita. van az orvosok, az egész­ségügyi szolgálat és a rend­őrség között, kinek a fel­adata a foglalkozás az qt­cán, nyilvános helyeken sokszor közbotrányt okozó ittas egyénekkel, azok el­szállítása. A kórházak, kli­nikák zavartalan működését, gyógyító munkáját akadá­lyozza az oda beszállított, nemegyszer garázdálkodó részeg egyén, aki különben más szempontból nem szo­rul orvosi kezelésre. Rend­őrségünk viszont nincs arra berendezkedve, hogy ott ese­tenként összegyűjtse az ilyen pillanatnyilag ön- és közve­szélyes személyeket. Többen javasolták, hogy nálunk is meg kellene honosítani a külföldön bevált úgynevezett kijózanító szobákat, ahol az utcán, vendéglőkben talált beszámíthatatlan állapotban lévő ittas egyéneket össze­gyűjtik, ott megfelelően és szakszerűen kezelik és a ki­józanítás után pedig azokat onnan hazaszállítják. Ennek az eljárásnak költségét ter­mészetesen az illető "beteg* fizeti meg. A kijózanító szoba biztosan csökkentené a közrendészeti problémá­kat, s egyben hatásos fegy­ver lehetne az alkoholizmus ellen. Szó esett a tanácskozáson az alkoholizmus elleni küz­delem és a munkavédelem összehangolásáról is. Még számos figyelemre méltó javaslat hangzott el ez alkalommal. A tanácsko­zás résztvevői megegyeztek abban, hogy az eddiginél sokrétűbben és az élet min­den területén hatásosabban kell küzdeni az alkoholiz­mus ellen Szegeden is. Mindinkább társadalmi fel­adattá válik ez a küzdelem. A szegedi társadalmi szer­vek, szervezetek ilyen fel­adatait is meg kell vitatni. Erre a Dél-Magyarország egyik legközelebbi közérde­kű tanácskozásán sor kerül. A Szegedi Pedagógiai Főiskola ötéves terve az oktatási reformtervezet tükrében Immár gyakorlati megvalósulás lett az okta­tási reformtervezet vitájá­ból a Szegedi Pedagógiai Főiskolán. A tananyag kor­szerűsítésének vizsgálata vette át a vita további sze­repét, mégpedig olyan for­mában is, hogy az igazga­tóság időnként meghívja volt hallgatóit, az általános isko­lákban már több vagy ke­vesebb idő óta gyakorló ta­nárokat, s egy-egy szakte­rület speciális problémáit velük vitatja meg. Ez azonban csak része a megkezdett munkának. A nagy, az igazán érdemi te­vékenység jövendő sorát a főiskola ötéves terve tük­rözi, amelyről d r . Szabó László igazgatóhelyettessel beszélgettünk. Egyes tanszé­keken még ebben az évben ki kell alakítani a tananyag korszerűsítésére vonatkozó elvi álláspontokat, amelye­ket majd a rokontanszékek véleményével hangolnak ösz­sze. Ezzel párhuzamosan ter­mészetesén külön szakbizott­ságok egyeztetik össze a fő­iskolák és egyetemi tanszé­kek konkrét álláspontját, illetve a felvetődő vitás kér­déseket egyben meg is old­ják. . A szaktudományok belső logikáját ezek az egyez­tetések hivatottak megőrizni és azt a teljes vázat, amely­re majd az ismeretanyag épül. Megvizsgálják, hogy a tudomány és a tantárgy mi­lyen összefüggésbe kerül egymással, s nem utolsósor­ban arra is kiterjed a figye­lem, hogy a tanterv össz­hangban legyen az illető is­kola típusával, amelynek ta­nárokat képez a főiskola. Nagyjából az új tanév kez­detéig ezek a kérdések tisz­tázódni fognak és a tapasz­talatok alapján a rokon­fciskolákkal való teljes össz­hang megteremtésének mun­kája is megkezdődik, illetve 1962-ben és 1963-ban tovább folytatódik. ... : J Eközben eljutnak oda, hogy a kialakított tanterve­ket programokra, majd órák­ra bontják fel, hiszen a mo­dern elveken alapuló tan­anyagkorszerűsítésnek egyik lényeges eleme az óraszá­mok csökkentése is. Az így nyert idővel több lehetőség nyílik arra, hogy a hallga­tók önállóan és alaposabban elsajátítsák az élő társadal­mi ismereteket. Mindez 1963­ban kialakított tükörképet mutat majd, s az utána kö­vetkező évben, illetve az előbbi teendőkkel párhuza­mosan megkezdik a kísér­leti munkát annak felméré­sére, hogy a gyakorlatban hogyan válik be az új mód­szer. 1965-ben pedig befeje­zik a kísérleti munka fel­mérését. Kicsiben ez a kísérletezés már most is folyik a Sze­gedi Pedagógiai Főiskolán, mégpedig a földrajz tanszé­ken. E kísérletezésnek lé­nyege, hogy az elméleti és gyakorlati munkát szorosab­bá tegyék egymás viszonyá­ban. A tananyag elméleti részében mindaddig elmen­nek, amíg a tanultak gya­korlati igazolása lép elő­térbe, vagyis a gyakorlattal bizonyítani kell a már el­sajátított elmélet helyessé­gét és fordítva. Ez a mód­szer arra hivatott, hogy a hallgató saját munkájában lássa meg az elmélet és a gyakorlat szoros egységét, ugyanakkor felszámolja a két kollégium, az elméleti és gyakorlati munka közt meglévő merev formaliz­must, s nem utolsósorban önállóságra neveljen. Egyes anyagrészek feldolgozását ugyanis a hallgatókra bíz­zák, az olyan természetű anyagrészeket, amelyek az előzően tanultakból szükség­szerűen és érthetően követ­keznek. Ilyenformán a gya­korlat tematikai része is át­alakul, vagyis az elmélet és a gyakorlati kollégiumok a szükségleteknek megfelelően jobban szolgálják majd egy­mást. E tanév végén már elég uiru v tapasztalat aii majd rendelkezésre ahhoz, hogy az új módszer eré­nyei és esetleges hibái le­mérhetek legyenek. Igen lényeges vonása a Szegedi Pedagógiai Főisko­lán megkezdődött oktatási reformtervezet végrehajtásá­nak az a módszer, ahogyan az utakat keresik a gyakor­latban. Azon túlmenően, hogy a különféle szakos volt növendékek egy-egy csoport­ját, olykor majd egy egész évfolyamot is meghívnak hasznos tapasztalatcserére — az iskolai oktatást ellenőrző szakfelügyelőkről sem feled­keznek meg. A főiskolán folyó legújabb oktatási mód­szerekről és eredményekről őket "i9"kellőképpen tájékoz­tatják, nehogy az az eset állhasson majd elő, hogy az oktatási reformmal szüle­tendő új eredmények értet­lenségbe, konzervativizmus­ba ütközzenek. Különösen vigyázni keli erre, mint igen érzé­keny pontra nemcsak ké­sőbb, de már most is. Nem­régiben ugyanis éppen egy volt hallgató és volt vezető­tanárai közt éles konfliktus­ra került sor. A volt hall­gató — most fiatal tanár — egy ankéton a Szegedi Pe­dagógiai Főiskola rajztan­székén folyó tanárképzés ed­digi lényegbeli módszereit bírálta, mondván, hogy a rajztarszék főként tanáro­kat képezzen —• akik az ál­talános iskolákban, falun és városon tanítanak — és ne művészeket. Az ilyen neve­lés következményeként ér­zik aztán némely fiatal ta­nárok, akik falura vagy köz­ségbe, kisebb városba kerül­nek, hogy derékba törtek, mert "művészi* kvalitásuk­nak, "zsenijüknek* nem meg­felelő helyen dolgozhatnak. A tantermek ablfkaR tehát jobban ki kell, helyesebben: teljesen ki kell nyitni a kor­új követelménye előtt, azok befogadására. A Szegedi Pe­dagógiai Főiskolán folyó rajztanárképzésnek ez a bí­rálata megegyezett a főis­kola igazgatóságának már korábban kialakított észre­vételeivel. S ha nehezen is, a végén mégis csak igazat adott a rajztanszék két ve­zető művésztanára volt hall­gatójának, aki azt tette szó­vá, amit az élet követel az általános iskolai rajzokta­tásban: rajztanárt és ne művészt képezzenek. Erre a kis kitérésre azért volt szükség, mert ezen az eseten kívül különösebb ér­tetlenség nem fordult elő a Szegedi Pedagógiai Főisko­lán az oktatási reformmeg­valósítások tárgyalásain. Tény viszont, hogy a Sze­gedi Pedagógiai Főiskola kezdeményezésével bátran feltárult egy jellemző hiba — és az igazgatóság szem­be is szállt vele —. mindez pedig csak megerősíti a tö­rekvéseket a főiskola ötéves tervének alapos végrehajtá­sában. L. F. A szőregi vadászok sikere A tervezett hatszáz darab­bal szemben 808 élőnyulat fogott be a szőregi vadász­társaság. így a szerződésen felül több, mint kétszáz élő nyulat szállított ládákban a MAVAD soproni átvevő te­lepére. Ezeket részben ex­portálják, részben pedig más hazai vidékek vadállományá­nak vérfelfrissítésére hasz­nálják fel. A szőregi vadászok ered­ménye azért is figyelemre­méltó, mert a napi élőnyúl­fogásuk átlag kilencven volt, az országos 70—80 darabbal szemben. Az ilyen vadászat­hoz használatos hálót a sző­regi vadásztársaság átadta a szegedinek, amelynek terüle­tén most folyik az élőnyúl­fogás. Fiatal művészek ajándékmüsora az újságíróklubban a munkában kitűnt ifjúmunkásoknak Csempészés miatt — letartóztatták Az idősebbek emlékeznek még Chaplin híres filmjére, a Kölyök-re, melyben part­nere Jackie Coogan volt, akiből később gyermeksztár lett Amerikában. Nos azóta 40 esztendő telt el és Jackie is megnőtt, Csempész lett — kábítószereket csempé­szett be az USA-ba Dél­Amerikából. A marihuaná­val töltött cigarettákkal nagy összegeket keresett. Lefar­' áztatták. Tegnap este meleg hangu­latú, -jól sikerült ajándékmű­sort adtak a Szegedi Nemze­ti Színház és a Zeneművé­szeti Szakiskola KlSZ-szer­vezetének tagjai a KISZ kongresszusának tiszteletére kezdeményezett munkaver­senyben kitűnt textilesfiata­lokinak. A műsoros esten megjelent Komócsin Zoltán elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságónak póttagja, a KISZ Központi Bizottságá­nak első titkára is, továbbá a Kenderfonógyár, az Újsze­gedi Kender- Lenszövő, a Ju­taárugyár és a Ruhagyár több ifjúmunkása. A vendégeknek ajánlt ének- és zeneszámokat, ver­seket és vidám jeleneteket Bálint Ilona, Benkóczi Ist­ván, Dömötör Iván, Király Levente, Kmetykó János, Kökéndi József, Márfy Gab­riella, Réti József, Schmidt Eleonóra, Szabadíts Judit, Szőnye Katalin, Takács Lász­ló és Tompa Gábor tolmá­csolta. A hangulatos szórakoztató műsort közös szórakozás kö­vette. GYAKORLOTT faanyag­raktárost felveszünk. önéletrajz es „Szakmai gyakorlat szük­séges" jeligére kiadóba. Február 3., pénteken a Hungáriában MTESZ-BAL. Fellépne: Németh Lehel — Szenti Edit ! Ismeretterjesztő keskenyfilmek tárát a hódmezővásárhelyi Petőfi Művelődési Háztól a Nép­művelési Tanácsadó vette át. Csak a vetítés előtt leg­alább egy héttel ÍRÁSBAN bejelentett igényeket tudjuk kielégíteni. Cím: Népművelési Tanácsadó Filmtára Szeged^Szeche­nyi tér 9., II. 15. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom