Délmagyarország, 1960. szeptember (50. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-18 / 221. szám

Vasárnap, 1960. mept. 18. 6 KÉT UTCA LAKÓJA te, hol vesztettem él á kabátom ról a gombokat, de erre nem tudtam válaszolni. Elkérte a kabátot és úgy hogy minden WÍMS * FENÁKEL JUDIT: a FazeKaá ut- r cában lakunk, apu Uonkk nénivel, meg az ő kisfiúkkal az Ibolya utóaban. ViMont. a Fazeka* ugrott fel az asztaltól — na kiceivel Ilonka néni is, adta vissza, .... és az Ibólya utca kereszté- hagyd abba, te csavargó! Én mikor bejöttek, apu megsi- gomb rajta volt. zik egymást ás Ott, ahol ösz- meg: — Ugy elmegyek in- mógatta a fejemet. — Nem szeérhak, van egy cipojavi- rten, hogy még a lábam- lesz ez igy jó, kisfiam. Anya ^ ondoitam, na már Ilyen tó szövetkezel,, nagyon erdő- nyomát so hagyom itt! Is csak bánkódna miattad. \J tóegkcrdekos üzlet. Óriási Üveglíbia- - Eredj, de máris, de lnkiibb kössünk egy megál- ^ ^ "k azt a számkában kint ülnek a suszte- azonnal! - Többet ne la tapotert: akkor jöasz át, mi- ^rétom8® rek. ós egész, nap kopácsol- ,(11Jtak te aaemét! Bújl b^ k<* csak kedved tartja Ha nak. S/eretek Itt megállni, ie az ápadba! Még mindig «ap kétszer, akkor két- hinba kóideztem. E®rmikor apukáékhoz megyek, itt vagy ?A saJát házamban Na, kezet rá. Ok ket- "W™ dugtak oteze gondoltam is rá, hogy ez ne- iakik az ellenség, a saját ten mosolyogtak, de nekem « ögylkuk ^"í0' kom való szakma lenne, házamban. - Ezt valahol aírnl k6llett, és tudtam, _ 'fflv m. co .. olyan nagyon tanulni re kell, olvashatta, - többször el- b(,gy ezentúl sokkal ritkái* - brikett szaladgálással se Jár. De ez ismételte, és közben az ász- ban'°fók á,Jönnl- ,s!fttem hItteU8ll/9 " ^'Ltl mind hagyja n. tóit ütötte ököllel Én meg: * *lfalé, nehogy elbögiem be etelt unfe n*gkaptuk a _ tftó se íizsíolok töhheű magAm. De mér a lépcső- n«l>es eredményt, de csak Persze öTdlf^fm - Fogd ház5tal nem tudtam twébb ^6tt.üflk «• A

( . műit hóién egyszer ™ JSiíT mii SS ^Tszáí'ré^dd-élmr -ritani és j ka^tt ázrtap Klári ^ ^ — ml0t * kU| á nagytestvérem, szokás áZe úgy bőgtem, tóm, ha a suszterok fgy tudgad innen Ha MÉG eővszer mint A KIS Laci, ha sárga- nak számolni, akkor ezek ttjwiMu^ SsSfeí •stos « atóraarss: rint csavargót! valahol, w>rnom rád. ^ ^ tortt k^-bb a to&Almá4$t llvertkor ért se s/(Vesén m-l- Nahát, igy történt. Bizto- Jobbat kitalálni. Mentám sz lA Az átVevőben ideadtak radok otth&n, déhát miíid- san tudtam, hogy nem Jö- utcán, azt se tudtam hőva hekem egy kis asztalt, és egy.,. AnyH mosott Anya vök háza többet. Elindultam hiszen otthon kereken meg- hallottam, mikor Rózsi némtfidig mosott, amikor esák az ibolya Utóéba, rnéft ilyen mondtafn, hogy elköltözők nl * bent nevetgélő suszteré néztem, mégis piszkosak jó dólgn van artnak, aki két- és még a bőgésnél le na- r6kra faszólt: — Csendévoltunk. Rudi báesl korán felé lakik; ha valami törté- gyobb szégyennek tartottam sébben, a gyerek tanul! Erdélutén érkezett haza, és nikí kétfelé szaladhat. Köz- Rudi bácsi gúnyolódását ** elcsendesedtek. Igaz, áhógy mondani szokták, elö- ben még megálltam a susz- szombaton Rózsi nenl átvitt, zöleg már beszívott egy ki- ierek előtt. Azért is, hogy — Magjöttél, mi? Hát a borbélyhoz nyiratkozni, vicsit, amit. éai két dologból kifújjam magam, mert nern apádnak nem kellesz? Na szont tegnap, vasárnap anállapitottam meg. Az egyik sírtam, de nagyon lihegtem, Játod rosszul Választottad ki nál a kövér mesternél ebééi, hogy lh-enkor hflndZsftlí- és égett a fülem. Meg azért ai apádat' deltem. aki a számtanpéldát tött, á másik meg, ahogy ia, mert. a sovány kis susz- ' megoldotta. Jövő hétre Róasitalhoz Ült, rögtön rékezd- ter, akinek a szemüvege « zsi néni hívott meg, és ráta: — Megiht krUmpilstésZ- mindig olyan murisán az f\ sarkon megálltam gon- kottkrumplit ígért, ami a ta, kicsírázik a gyomromban orrara csúszott, éppen egy dolkozni. kedvenc ételém. Csak azt a rengeteg krumpli. Nézd csizmát talpalt. Ojdanyom- Az öreg suszter még min- nem szeretik, ha egyest kameg, a Lajos fele:.>-ge hány- tam az orrom az üveghez, dig a csizmán szöszmötölt, Pok, Ilyenkor még Oá bor félé étéit tud abból a kis a suszter kinézett a szem- köZeiebb léptem ^ nem tu. bácsi is összehúzza a hómpénzből! üvege fölött és rám kaesln- . . ... , , .,..,.., Józan állapotban a krump- tolt. Ezzel indultam tovább. dom ^ 'uto4t 'okak am: különben is csulistészu volt a kedvence, - . jonlu nónl aftWua fia. bo»y kitanulom a susz- P® ránc. Egy dologban nem Lajos meg szinten hivatalsegéd abban az iskolában. ahól Rudi bácai ls dolgozik. nfctl is cgodaikoztam, ~lér láttam, hogty balhé anll { iesZ, ée talabb volt, mint őrségét, aztán ha keresek, értünk még egyet, minden anya. Őszintén Szólva veszek egy ócska csizmát, és azt akarják, hogy véhogy magam megtalpalom, fele gezzem el a gimnáziumot, L0DI FERENCI Értem és ellenem Mondtuk mdr értem s ellenem miséi de nem az vitte tőlem el a lányt, az éjhajút, a kedvest, akt oéd, s majd elhessenti tőlem a halált. . Voltam már úgy, hogy kavargó köde feszültek látó, két szemem, elé: ki ellenem, kl értem küszködött, s nekem igen... nekik megérte-é? Almomban egyszer fót. nevettem én, egy békacombot csirkehús gyanánt rágott egy ember, t falnak dőlt szegény, mikor megtudta, mire volt falánk. Arcképhez illő komolyságot vágok, —* mikor valaki ismerni akar s nem megismerni —, mit az arcvonások keresztül-kasul árka eltakar. Fölr-fölhajitótt szívem elkapom t úgy Játszom vele, mint a gyermekek piros almával: »Kapd el! Nem adom- — s a piros alma röptében nevet. ŐSZ issa. aisíí Assi*m* de Rudi báesl lecsapott rám )(tott Redo Anna: a miénkhez. A széke- A suszter megint rám ka- suszter lehessek, a/ ajtónál. — Apádhoz ken "nwn lógtak a kis' Laci csintott, aztán valámit mon'^litllJTwSíí rubá'- T' ?ok2iJ,ai' öott a másik suszternek, somagad. mi? Atiya a fülem- Valahógy mindennek helye kan = be Súgta: mondjam neki, volt 8zekréflyUk három kan dulgozUk a muMjbfffl' hogy -apu-. — mindjárt el- les/bQi ám es a középső 0 most mind engem nézett, párolog a Itnragja. Inkább bvege« részben kis szobro- Persze álltam, mert micson«m mondtam. - Gyere k t( 8z[nes dobozokat tartót- da ember az olyan, aki elcsák közelebbi — mondta Uonk« néni most is * s ' Rudi bácsi - Na mi volt kedvesen fc>rtadott. Nekem SMlad' ha a szemébe ftez" az iskolában? nagyon tetszett a hosszú nek- Egyszercsak kinyílt az Soroltam neki az órákat, pongyolaja, anya sose viselt ajtó, kilépett a szemüveges de ezzel nem elégedett meg, pongyolát, es meg is dicsér- suszter, azt mondta: — TetMnem. hogy mit tanultunk, ^Tc" kis'la val- szik neked a mesterség, arról beszéljek. Gondoltam, lén Apu újságot olvasott. ki«fiú? Gyei-e, nézd meg köa kör kerülete nem érdekel- Nagy szőke ember, engem zelebbrdl. Még a kezemet ls heti. a magyaros verselést a könyökömnél fölemel. megfogta, hogy ne féljek. M tudnám elmagyarázni, — Gyere, gyere, a héten odabent mindenfélét megl át rávágtam - például a mé* nam » lattatók— Nem engedtek. Csák egy levél volt, semmi több, s még csörrenni is elfelejtett, ahogy pörögve hullt elém. Csak egy levél volt, semmi több, s a bokrok, füvek, fák között fölverte mégis, jaj, a csendet, s szívem is már — a nyár délén. Bogár bújt, sürgött fürge gyík, kihűlt a fészek fönt a fákon; K mire vigyázna már a Csősz? Bogár bújt, sürgött fürge gyík. mint akit gondja elmerít, sorsát magától kérve számon: miért, hogy újra ősz van, ősz? Csak egy levél volt, annyi sem, égy rezzenés a végtelenből pörögve ég és föld között. Csak egy levél volt, annyi sem, és döbbenet is, azt hiszem, S tűnódés okös védelemből:' ' az ősz ls, mint a nyár, örök. amit íelszony, aki a cipőket vette át, egészen picit hasonlított szó — Ilonka nénire. Azt kérdezTJÍLZCL- {tartan Dinnye hízik, érlelő nyárban. Csövet bont a kukorica. Szomjú síkon, nyugtalan vággyal Ketten futunk: én s a Tisza. Szöknénk, tágabb medret keresve, S a csillagbúra ránkborult... Elcsitulunk, altat az este, Es a Dunáról álmodunk. mutogattak nekem, a szerholdrakétárói. Vesztemre, ~ számokat, meg, hogy hogy mert. motyogni kezdett, Jl^íHuünk*' ifuX ke" vbldk '^k ilyenkor két sárga szemfoga );iról, meg, hogy mik a ter- esy nagyon rossz cipőt, verkllógott a szájából, a szája vetni, ha elvégzem a nyolc jek vasat a sarkára. Előbb meg különben ls a padláat osztályt. Ez ls olyan dolog, a ^ nem akart heietaláljuttatta eszembe, épp olyan ^ ^Ini" Mondtam ne- ni a klc8Í1 a térfekete ée penészszagü volt. kj a suszlerságot, hümge- dem is leütöttem, de aztán — Szóval a holdrakétéról? tett. úgy beleállt, mint a paranAztán mit beszéltetek róla? — Jobb lenne, ha tanulnál, csolat. — Hogy az oroszok fellflt- — Az igaz, de akkor soká — Jó suszter-vér van benték, ós most ott van a zászló fogok keresni. ned — mondta a szennüvea holdon. — Na és aztán? A tanítta- geS> a többiek is helyesel— Ott van - komorodott gg ^iTZ^ ^ ^ ^ ^ — el Rudi bácsi. — Es ezt te hogy megtanuld, elhiszed? adnak. — Hogyne hlufném el, az — De arról van újságba ls beleírták. böktem kl végre —, hogy — Na és aztán? Amit •UMtem otthonról. odaírnak, az mind szentírás? , Apu rámbámult, láttam, , ., , • . nem ertl. A sok firkász kitálalja, a ta- _ vég,eg nítót meg azért fizetik, hogy Rudl bácsival — magyarázaz ilyesmit beletömje a gye- tam neki. — Van nekem rekek fejébe. Hát Ide figyelj! Igazi apám, nem aaorulok Tudod, mennyire visz egy 6ré. ágyú? Még kistelekig se. Közben Ilonka néni is beEgyedül a bomba repül mesz- Jött, vajas keílyeret hozott szí re, de azt fölülröl dobják, zöldpaprikával, de nem moÉn katona voltam, nekem solygott, ahogy szokott. iáRrettájít," é»""omint "soroitáni a~ ne vént magyarázzanak be min- mivel senki sem szólt, énu/cet, akiket pártfogolt (Hont Ferendenféle marhaságot, nekem folytattam: — Arra gondol-«ret, Rab Gézát, Fíissy Józsefet, Szép aztán ne hazudozzanak össze- tam, hogy ideköltöznék... ^íbe^Mt lÍle°ZetnVÍ " vissza! — ököllel verte a De mindjárt megijedtem,» 1 megiAtod, ez más lesz, mellét, szeretett a katonasá- ahogy kimondtam, mert^mint akiket felsoroltál. gával dicsekedni. Nom vi- Olyan furcsán néztek egytatkoztam vele, csak mikor m«»ra apu meg Ilonka néazt kiabálta, hogy — ilyes- nj („. mivel csak a hozzád hasonló ' . , , . ökröket lehel etetni, szóra- arra gondolni, hogy koztasd vele az apádat, az baj, ha minden kötél mlbderrt bevesz — akkor kad, majd apu segít .... T^T^kte^ <>k »»» volna, aki folyton a fülembe 1"* tartanak, esek nftmakarsügdosott. — Mondjad ne- nak anyától elvenni, mert a))'ga alól az újságot kl, hogy »apu«, mondd már! gyerek először is az anyját!) _ Stép ez a vers — szólalt meg J

ó viee, hogv nem "illet-l•<, ahogy mondani ítok-$7n<!00VŐző<íé««W. — Ne feledd, hogy mondtam. Ehelyett ták. Apu krákogott, én te zsebretett kézzel fü- „ „„ . íyörésznl kezd tam, mert ez- alvorosodtem' mert, ,áttam-: Tél lohetétt legjobban bOsZ- ho«>' nem tud nekem mit SIMÁI MIHÁLY: Aki vállára vette a világot Aki vállára vette A világot, a vinni akarja, botlik még egyet, mig útjai, mint szorgos szolgahátak, korunk lejtőin fölegyenesednek. Siet, s púpos halmokba vágja lábát, rohanna, s gödrös gáncs fogadja orvul, tántorodik, bukik... de újra fölkél s terhét emelve vissza még se fordul. Aki vállára vette a világot, viszi, viszi, s a csillagokba réved; ahol — már tudja — fénylön sorakoznak az ember Jöttét váró ezredévek. Ralrovsvkv Jósvaf: ERESSZ BE Kopogtatok a sziveden: Eressz bé, eressz bél Nem vagyok néked idegen. Vagy talán mér úgy bezártad Zengö-bongó kincsesházad, Azt az édes kis szívet, Hogy nem nyitod senkinek? Ej, ne légy ilyen Idegén! Eressz be, eressz be! Kopogtattam a szíveden ... Ha rossz voltam, megbocsá*[sad! Nyisd ki nékem zengő házad, Azt az édes kis szívet, A Te drága jó szíved! EM LÉKSZEL-E ¥ femlekSMl-e... * kis patak Öreg hídján egymátt ölnlvr mint bámultunk » végtelenber A perc s az dra hogy nzaladt. Tavanz volt akkor, a jött a nyar. A hídon mindig meg-megálltunk, ha arra hajtott caókbatArunk. De táltosunk azóta már ltirogva rág, a a kis patak rr.üatje titkos, hallgatag, vidám futása jégbe dermedt. S megállok még a vén hídon, hol álmodozva szólítom a fagyba zárt űrök szerelmet. JÓZSEF ATTILA ŰJ CIPŐJE AAiL-nr Juhász Gyula elhozta hozIV\ll\Ul „a m József Attilát — zám József Attilát \megvallom őszintén — megharagudnám Juhászra, és szemrehányást is (tettem neki, hogy túl hamar előlegezi >a halhatatlanságot mindegyik fiatal 5gyereknek, aki megír egy-két verset. Juhász gyorsan szippanlgatta cigaElővettem színházi lapomat és oda__ 'tóltam Juhász elé a megjelent József eddig olyan Jól eeett$^Attila-verset: " — Magyarázd meg ennek a versnem? sza-S raj-S nefc a szépségét vagy nagyszerűségét. Ennél különbet írt Rab Géza, de nem lelkesedtél érte ennyire. Feltette monokliját, és az asztalon heverő újság fölé hajolt. Elolvasta többször is a verset, aztán eltolta maezt a verset jóformán egy űyerek irta! * Egy-Xé' hétlel József Attila versének szegedi megjelenése után. legnagyobb bzaíitani. — Hagyd abba — mondani. Aztán kiment, utá- meglepetésemre és megdöbbenésemre Juhász azzal a kívánsággal fordult hozzám, hogy honorárium fejében egy pár cipőt vegyek József Attilának. — Megkérdeztem Aratót — mondotta —, hogy van-e a lapodban olyan cipő-hirdetés, amit le kell vásárolni. Azt mondotta, hogy van, hát vegyél érte ennek a gyereknek cipőt. A meglepetéstől szólni se tudtam. Juhász a maga számára sohasem kért tőlem semmit; mindig rá kellett erószakolnom valamit, amiért kéziratot adott. Most pedig formálisan követelőzve erőszakoskodott a cipőért József Attila számára. Aratóra is dühös voltam, miért árul el Ilyen üzleti titkot?! Ugyanis Arató Dezső volt a lap hirdetésszerzöje, 6 gondoskodott arról, hogy a nyomdaszámára legyen elég fedezet hirdetésekből. A Kelemen utcai »HA-HA- cipőbolt tulajdonosával, Szegfi Sándorral olyan megállapodást kötött, hogy egész évben közlöm a hirdetését — egy pár cipóért. Ez volt az az eilenszámlo, amit Arató elárult Juhásznak. Dühösen kifakadtam: — Egy vers nem ér meg egy pár Cipőt! Különben is, nekem sincs Cipóm és a magam számára tartogattam ezt az ellenszamlát. Juhász rámnézett, végigsimogatta szakállát és elkezdett nevetni: — Arató elmondotta, hogy több ilyen ellenszámlás hirdetés van a lapban. Jut cipő neked is! Néhány nap múlva beállított a kávéházba József Attila: — A mester küldött, hogy kapok a leközölt versemért egy pár cipőt. Kitört belőlem visszafolyton dühöm. Ránéztem az előttem álló gyerekre, és fiatal újságíró éveim tekintélyét összegyűjtve, ráncbaszedtem homlokomat. Végigmértem és Szigorú hangon, minden szót erősen tagolva, ráförmedtem: — Idehallgass, öc?ém! Egy fél pár cipőt se ér nekem a vétsed, de Juhász klverekedté számodra a cipót. Eredj el Arató Dezső lakására, majd ö elmegy .veled a boltba és megveszt azt a dpötj l'-pf Attila nem sértődött meg. JUAOCI Kihúzott zsebéből egy csomó papirost és felém nyújtotta: — Tessék, szerkesztő úr, válogatni belőlük. Adok én annyi verset, hogy megérje a cipó árát. Arató elvitte a Kelemen utcai boltba és Attila estefelé bemutatta a kávéházban új cipőjét. így jutott József Attila, Juhász protekciója révén, azt hiszem, életében az első pár ú j cipőhöz. Ür György