Délmagyarország, 1960. augusztus (50. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-14 / 192. szám

MADÁCH IMRE: GONDOLATOK AZ EMBER TRAGÉDIÁJA ELŐADÁSÁHOZ Ax ember tragédiája a magyar iradalomnak talán legtöbbet vitatott és sokféleképpen magyarázott remeke. A mű Idén lépte át keletkezésének százesztendős határát, s ezalatt az idő alatt a legkülönbözőbb korok és eszmék szolgálatába igyekeztek állítani a polgári irodalomtörténészek és kultúrpolltikusqk Madách zseniális drámai költeményét. A Tragédia meghamisítása Tüstént meg kell jegyezni, hogy nem kis sikerrel, mert ehhez segítségükre volt agyrészt a mű ellentmondásossága, másrészt filozofikus jellege Ezenkívül nem riadtak vissza erőszakos csonkításoktól és belema- ' qyarázasoktól sem, . amire elrettentő bizonyíték, hogy a Madách-i mű körülbelül ötezer sorából csak háromezerkétszázat hagytak meg színpadon, a szabadtéri játékok első korszakában, kihagyva a tragédiából éppen azokat a részeket, amelyek annak legfőbb értékét képviselték. A mű vizsgálatának módszerére a kiszakítottság volt jellemző. Az ember tragédiáját nem Madách egyéb müveivel — szabadságharcos verseivel, a Civilizátorral és a Mózessel — összefüggésben vizsgálták, hanem önmagában. Pedig e műveik közé ágyazva, keletkezési sorrendben vizsgálva sok olyan kérdésre kapunk pozitív feleletet, amelyekre • egyébként nem derül fény magából a tragédiából. Mindezeken felül közrejátszott a tragédia értelmezésében a tudatos hamisítás szándéka is; a hangsúlyos részek elbagatelizálásá és a negatív, pesszimista tanulságok felerősítése. E módszerekkel együttesen érték el a polgári irodalomtörténészek, hogy a tragédiát mint alapjában pesszimista, az emberiség sorsát teljesen reménytelennek tükröző művet tüntették fel a köztudatban. A tragédia elszigetelt vizsgálatának módszere nemcsak azért nem lehet helyes, mer® egy-egy művészt egész életmüvében ítélünk meg reálisan, de dé azért sem, mert mind a történelmi szituáció, mind a Madách által előbb és később írt művek tiltakoznak ez égen. Ismeretes, hogy a Civilizátorban Madach helyesen látta az ország útját, a nemzeti függetlenség és szabadsag eszméjét, s. ugyanígy az 1861ben befejezett Mózes-ben. Lehetséges volna hát, hogy e két pozitív korszak közé egy teljesen negatív alkotói -korszak- ékelődött volna? Kétségtelen, hogy a szabadságharc bukása után Madách hajlott a meghasonlásra, a kétkedésre, s a tragédia komor színei ebből a hajlandóságából szűrődtek le, de nem adta fel az emberiség jövőjére és haladására vonatkozó igényét, mégha képtelen volt ls ennek konkrét mikéntjét megmutatni. Nem történelmi játék A liberális Madách számára 1848 után két nagyfontosságú kérdés merült fel: mi lesz a hazával is mi lesz az emberiséggel? Az emberiség fogalmába beletartozik a haza is — így hát eleve nem lehetséges bíztató jövőt jósolni ennek, s teljes reménytelenséget amannak. Hogy a tragédiában mégis többször visszaesik Madách hite, optimizmusa, annak magyarázatát kora és osztálya társadalomfilozófiai korlátaiban, annak mechanikus voltában kell keresni. Mielőtt tovább haladnánk, még egy súlyos félreértést kell eloszlatni. Számosan hajlamosak arra a naiv elképzelésre, hogy Madách művét az emberiség története áttekintésének fogják feL Ilyen igénye Madáchnak sem lehetett, hiszen először is ez a történelmi kép torz lenne, sok tekintetben eltér ugyanis a történelmi színek cselekménye a valóságtól. Madách —— mint minden író általában — saját korának kérdéseire akart feleletet adni, s ehhez használt fel történelmi példákat, s ehhez alkotott spekulatív szín ekeit ls. Minden színben a liberális eszmék ideálja és a megvalósulásuk közötti ellentét adja a konfliktust, mint a felvilágosult liberálisok gondolat- és eszmevilágában általában. Hangsúlyos bizakodás A Tragédiában két eszme születik, valósul meg és torzul el rendre — a szabadság és egyenlőség eszméje. Egy-egy színben az ezekbe vetett hitet, egy-egy rákövetkező színben pedig az ezekből való kiábrándulást mutatja meg Madách. A Tragédia tetőpontján e két eszmét Madách egybekapcsolja, ezért külön hely illeti meg a párizsi és a 2. prágai színt. Ezen a magaslaton szakít Madách a korábbi folyamattal és nem a kiábrándulást, hanem a hitet, a bizakodást teszi hangsúlyossá. Itt ér korúnak történelmi küszöbére — s ez az állásfoglalása nagyon fontos! Itt mondja ki a Tragédia egyik legsúlyosabb tanulságát: -Majd jő idö, óh, bár itt lenne már.... De akkor a nép sem lesz kiskorú•». A spekulatív színekben akarja Madách megmutatni a jövőt, s bár a megelőző színekből az emberiség sorskérdéseit helyesen olvasta ki, képtelen a 2. prágai szín magaslatáról tovább emelkedni, ehelyett peszszimizmusba téved, de éppen a kapitalizmus embertelensége miatt, melynek egy, az utópisták által elképzelt következő és -magasabb" foka a falanszter, illetve ad abszurdum következtetve az eszkimó szín. A 15. színben ismét a küzdés, az emberi tevékenység reményébe kapaszkodik, bár képtelen felismerni a küzdés közelebbi vagy távolabbi célját. Mégsem az öncélú küzdést propagálja — inkább arra figyelmeztet, hogy nem szabad feladni a jobb jövő igényét, nem szabad pesszimizmusba burkolódzni; arra inti korát, hogy őrizze meg küzdőkészségét, amellyel a szivében megszülető célért majd harcolni tud. A Tragédianak kétségkívül ez a korának szánt eszmei mondanivalója, s ezt készítik elő azok a pozitív magasságok, amelyek egy-egy színben is visszadják Ádámnak a hitét és az életkedvét, s talán még halványan, de a nép jövendő szerepének felismeréséig is elvezetik. A Tragédia kérdései az életműben Szándékosan hagytuk utoljára a legfontosabb bizonyítékokat Az ember tragédiája teljesebb megértéséhez. Ezek a lírai versek, amelyek elsősorban azoknak adnak választ, akik merészen és alaptalanul azt állították a Tragédiáról, hogy abban Madách szembefordult a forradalom és szabadságharc eszméjével. Madách mint lírai köl]ő nem jelentős, mégis fontos helyet foglalnak el e versek életművében. Ezeken két motívum vonul át, mégpedig a bizakodás a világszabadságban, a nemzeti felemelkedésben, hűség a felvilágosodás eszméihez — és ugyanaz a pesszimizmus, világgyűlölet, amely a Tragédián ls végigvonul. E pesszimizmus oka a börtön, a családi élet válsága, testvéreinek elvesztése és természetesen az országot ért súlyos tragédia. Ugyanazok az emberi és eszmei indítékok világlanak tehát ezekben a költeményekben is, mint a Tragédiában. S Madách útja ezen a ponton válik el a többi liberálisétól. Az ember tragédiájában olyan ember kételyeit fejezi W, aki a költemények tanulsága szerint is hisz a forradalmi eszmékben, de ugyanakkor ezek az eszmék olykor problematikussá is válnak, számára, jóllehet ő szeretné biztos hitét újból megtalálni. E versekben is össze-összeütközik a tömegekkel, de nem hitetlenségböl. Ostorozza a tömeget, mert egy időre belenyugodott sorsába, s ugyanez a motívum tér vissza a Tragédiáhföi több helyen is, mígnem felemeli a népet arra a történelmi magaslatra, amely a jövőben megilleti. Madách az akkor oly sötét Európa közepén nem hihette minden kétely nélkül a szabadság és haladás ikereszméjét, s azt sem tehette meg, hogy egyáltalán ne higgyen benne. S a hit és a kétely a Tragédiában csapott össze legnagyobb lelki viaskodásra, hogy egyik se diadalmaskodjék teljesen, de egyik se maradjon végzetesen alul. Mit mond a ma emberének? Hol keresse hát a mai ember ebben a műben az időszerűt, az őhozzá szólót? Hiszen abban, ho© nemzedékrőlnemzedékre csodáljuk, szeretjük, kell lennie valaminek, ami nekünk, mai embereknek is beszél, s tálán többet mond, mint a Bach-korszak sötétségében vergődő nemzetnek. Ez a mű, kényszerű és kissé kesernyés lezárása ellenére másként beszél hozzánk. Nekünk letűnt korok súlyos bírálatát adja, s azt a sommás tanulságot, hogy Ádám, a minden koron át harcoló ember, aki küzdelmében százszor elbukik, ugyanannyiszor talpraáll, új célokkal új harcba indul, s egyetlen súlyos bukása sem tudja végleg niegtörni a szabadságért, az emberi létért, a haladásért vállalt harcát, küzdelmét. Még azokban a képekben is csodálnunk kell az ember örök akaratát, amelyekben Madách szerint a jövő, a végtelen és kietlen semmibe torkollik — mert ez a jövő a Madách kora szerinti jövő elképzelt képe volt. Az író viszont még akkor is megőrizte a remény szikráját. Végezetül említsünk meg még e© súlyos félreértést Az ember tragédiájával kapcsolatban — még pedig a bibliai keret körül támadt zavarokat. Madách a na© sodrású történelmi cselekményt erős keretbe foglalta, s ezt a keretet sokan vallásos világnézettel ma©arázzák. Ho© ez a magyarázat mennyire téves, arra e'ég megemlíteni, ho© semmiféle vallásossággal nincs kapcsolatban ez a keret. mert mitikus u©an, de korántsem vaüási célokat szolgál. Először is ve- , ©ük fi©elemfoe, ho© az Ur nem túl 4 rokonszenves beállítású a Tragédia- ( ban, u©ánnyira nem, ho© a szolgai alázattal hozsannázó an©alok karából már-már a lázadó Lucifer alakja emelkedik ki. Lucifer igazságai a mennyekben sokkal súlyosabbak, mint az Uréi, s ho© nem őt övezi az igazság dicsfénye, annak e©edül az Ur hatalmi helyzete az oka. Micsoda vallásosság szülne ilyen szituációt? De most ismételten utalhatunk Madách több költeményére, melyek kifejezetten antiklerikális jellegűek. Ez a félreértés kétségtelenül a korábbi hamisítások megcsontosodott hiedelme — annak a kornak a maradványa. amikor a Tragédiát erőszakosan. éppen a vallásos hit ápolására és a társadalmi haladás gondolatának negligálására akarták és bizonyos mértékig tudták is felhasználni. Helyes eszmei szemlélet A Tragédia szegedi előadásában most minden bizonnyal az e©edül helyes dialektikus irodalomtörténeti és eszmei szemlélet uralkodik. Már a próbákon tapasztalhattuk, ho© végre csonkítatlan, teljes előadásban lesz részünk, s mindez olyan rendezői felfogásban, ho© ne torzulhasson el Madách igazi mondanivalója, megmutatkozzék a korból adódó kétségek közötti hányódás, de a szükséges hangsúlyt kapja, az emberiség számára adott többszörös biztatása is. Ádám harcában u©ants azok a történelmi események és történelmi alakok hagytak nyomot, amelyek felemelték időnként az embert, illetve akik küzdelmében vele voltak — s az előadás befejező színében ezeknek ismételt megjelentetése -r- mint kiváló rendezői elképzelés — méltán és indokoltan ad végülis erősebb pozitív kicsengést a Tragédiának. Az ember tragédiája Deamaí költemény két részben, 15 képben .Adépi, Éva Lucifer L RÉSZ L szín: a mennyekben Az Or Gábor főangyal Rafael főangyal —— Mihály főangyal 2. szín: a paradicsomban Az Ür j. szín: a paradicsomon kívül A föld szelleme ..—.. 4. szín: Egyiptom 5. szín: Athén L^népbell - —— •2.* népben- ; —í-..(...:,.u.. 1. demagóg Bis,ü. Lajps . , Kossuth-díjas, érdemes művész Lukács Margit érdemes művész Ungvári László Kossuth-díjas, Bessenyei Ferenc kétszeres Kossuthdíjas, érdemes müv. Buday István fh. Fonyó István fh. unka György fh Bessenyei Ferenc kétszeres Kossuthdíjas, érdemes müv. Csurka László 2. demagóg1. polgár ... 2. polgár; Thersites Crlspos .......... K. szfn: Röma Catujlus Hippia Cluvia Péter apostol T. szfn: Bizánc L polgár . .... 2. polgár 3. polgár 4. polgár 5. polgár Pátriárka Téry Árpád Kállai Ferenc Rácz Tibor Raksányi Génért Horkai -János - • • Sztankay István fh. Gyalog Odöh Pécsi Sándor kétszeres Kossuthdíjas Kállai Ferenc Oze Lajos Fenyő Emil Rajz János . Kossuth-»dijas . , Siménfalvy Sándor Pécsi Sándor kétszeres Kossuthdíjas niathé Erzsi Pápai Erzsi Ladányi Ferenc Kossuth-díjas, kiváló művész Rajz János Kossuth-díjas Fenyő Emil Sztankay István fh. Csurka László Gyalog Ödön Pécsi Sándor kétszeres Kossuthdíjas Agg eretnek - Ladányi Ferenc Kossuth-díjas, kiváló művész A barát _—.............. Raksányi Gellért Egy barát — Heléne Csontváz L boszorkány 2. boszorkány 3. boszofkány szín: Prága 1. udvaronc 2. udvaronc ...... 3. udvaronc 4. udvaronc Horkai János Zolnay Zsuzsa Horváth József Bflrös Györgyi fh. Oerber Eva fh. Rajna Mária Rudolf császár ... 9. szín: Párizs Crjone ....A tiszt ....— Katona Márki Fenyő Emil Sztankay István fh. Csurka László varga Tibor fh. Pécsi Sándor kétszeres Kossutb-1Í1&S Sansculotte — Saint-Just ...... Robespierre 10. szín: Prága Udvaronc Tanítvány Horváth József Tarsoly Elemér Gyalog üdón Kálmán György Pásztor János Kállai Ferenc Téry Árpád Csurka Lászlé Sándor Géza n. RÉSZ 11. szín: London Babjátékos .— — virágáruslány — Egy anya —... Egy lány L munkás 2. munkás — 3. munkás L koldús — 2. koldús .._....._.. Katona ...._ Kocsmáros — _.._. 1. mesterlegény 2. mesterlegény L árus 2. árus Eva .anyja ........ Artux Cigányasszony 1. tanuló ....... 2. tanuló 3. tanuló 4. tanuló t- gyáros 2. gyáros A nyegle A zenész Ekszerárus ... 1. polgárlány í. polgárlány Kéjhrtlgy — Elítélt Lovel 12. szín: a falanszter A tudós Aggastyán ..___... Luther Pásztor János Papai Erzsi Kerpely Judit Rajna Mária Tarsoly Elemér Horváth József Bagó László Raksányi Gellért Siménfalvy Sándor Csurka László Rajz János Kossuth-dijas Varga Tibor fh. Téry Árpad Sándor Géza Hindi Sándor Sitkey Irén Győri Emil fh. Mattié Erzsi Buday István Ol. Linka György fh. Fonyó István fh. Sztankay István fh. Oze Lajos Pécsi Sándor kétszeres Kossuthdíjas Horkai János Kálmán Gvörgy Fenyő Emil Gerber Eva fh. R-í-a- „vfirfvi fh. Zolnay Zsuzsa Kállai Ferenc Oze Lajos Oze Lajos Pécsi Sándor kétszeres Kossuthdíjas Ladányi Ferenc Kossuth-dijas. kiváló művész Pásztor János Kálmán György Téry Árpád Téry Árpád Siménfalvy Sándor MAJOR TAMÁS: rendező BÁSTI LAJOS Ádám LUKÁCS MARGIT: ®V 8. UNGVÁRI LÁSZLÓ: Lucifer Casslus Platón -.... Michelangelo 13. szín: az űr A föld szelleme _—........_„ 14. szín: a jégvidék Az eszkimó ...— 15. szín: a paradicsomon kívül Az Or — Bessenyei Ferene kétszeres Kossuthdíjas, érdemes műv. A díszleteket VAICA MATYAS, Kossuth-díjas érdemes művész a jelmezeket NAGYAJTAY TEREZ Kossuth-díjas tervezte A kísérőzenét szerzette- DAvm GYULA Kossuth-díjas Koreográfus: ECK IMRE Rendezte: MAJOR TAMÁS kétszeres Kossuth-díjas, kiváló művész AZ ELOADASOK KEZDETE: ESTE S ORA