Délmagyarország, 1960. augusztus (50. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-13 / 191. szám

3 ÍTMrifüf, 1M9. sncvrrríi' TS. TELJES BEFEJEZÉSHEZ KÖZELEDIK A CSÉPLÉS SZEGEDEN ÉS A JÁRÁSBAN A termelőszövetkezetek gabonatermése jóval magasabb az agyén! gazdákénál A legjobb értékmérő Néhány nap és befejeződik az idei cséplés Szegeden Az aszályos esztendő miatt nem túlságosan nagy gabonater­més-eredménnyel dicseked­hetnek dolgozó parasztjaink. A város környéki terme­lőszövetkezetek azonban a régi, jól müveit területe­ken még a közepesnél is jobb átlageredményt ér­tek eL Például a » Dózsa Termelő­szövetkezetben — 16 vagon gabonát csépeltek el — több mint 12 mázsa búza termett aílagban holdanként. A na­gyobb táblákon 14—15 má­zsa, a korábban egyéni terü­leten viszont 10 mázsánál kevesebb búza termett. Az üjszegedi Rózsa Ferenc Tsz­ben 13 mázsán felüli búza­átlagtermést értek eL Ugyan­itt, egyes táblákon, 20 má­zsás őszi árpa-termésről szá­molhatnak be. Átlageredmé­nyük pedig 16 mázsán felül volt. Az üjszegedi Haladas és a Felszabadulás Termelő­szövetkezet is jó közepes ár­patermést tákaritott be. A zabtermelésben is a Dózsa Termelőszövetkezet vezet 16 mázsás holdankénti átlag­eredménnyel. A Felszabadu­lás Termelőszövetkezet kivé­telével — ahol a jövő hét közepéig még folyik a mun­ka — minden szegedi terme­lőszövetkezetben befejezték a cséplést. A szegedi járásban 156 gép végezte a cséplést. Eddig közel 30 ezer tonna ga­bona került a zsákokba és számos helyen már be is fejezték a munkálatokat, mint például Balástyán, For­l askúton, Szatymazon, Zá­kányszéken, Üjszentivánon. Tiszaszigeten. Szőregen, Nö­vényházán. Mintegy 25—30 gép visszavonult a gépállo­másra és a traktorok most a mélyszántást végzik. Az eddig beérkezett ada­tok szerint kimagasló termésered­ményt ért el a bordányi Munkásőr Termelőszövet­kezet, ahol — homoki területen — közel 16 mázsa búza ter­mett átlagban holdanként. A deszki Kossuth, Táncsics, a mórahalmi Vörös Október, a pusztaszeri Petőfi Tsz is jó közepes terméssel dicseked­het. Az algyői Rákóczi Tsz­ben az ősztárpa-termés hol­danként átlagban közel 14 mázsa volt. A négy röszkei termelőszövetkezetben — a Leninben, a Petőfiben, a Kossuthban és az Aranyka­lászban — holdanként 14 mázsa árpa termett. Általá­ban közepes a termésered­mény a szegedi járásban, de az egyéni gazdák jóval alatta maradták a termelőszövetke­zetek eredményeinek. Pél­dául a kiskundorozsmai Jó­zsef Attila Termelőszövetke­zetben a búzából 12, a rozs­ból • 10, az őszi árpából 12 mázsa termett holdanként, a községben az egyénileg gaz­dálkodó parasztoknak vi­szont csak — ugyanezekből a gabonafajtákból — 8, 6, 9 és 5 mázsa. Ugyanez tapasz­talható más községekből is. Ez érthető, hiszen a tsz-ek szerves- és mű­trágya alkalmazásával. a földek gondos művelésével felülmúlják az egyéni gaz­daságokat. Augusztus 20-ig a szegedi járás valamennyi községé­ben befejezik a cséplést Szovjet mérnökök javaslata a föld klímájának megváltoztatására Mihail Grodszkij és Ra­lenlyin Cseren kov szovjet mérnökök az Ekonomicsesz­kaja Gazeta pénteki számá­ban azt javasolják, hogy a föld klímáját egy eredeti el­gondolásé „tükörrendszer® segítségével kellene megvál­toztatni, amely bolygónkon kívül felfogná és a földre verné vissza a nap sugar­energiáját A mérnökök szerint ilyen tükörként szolgálhatnak egy rendikívül apró részecskék­ből álló öv-szerű felhő, amelyet rakéta-technikával létesítenének a föld körül, mintegy 1000—1500 kiliméte­res magasságban. Ez a fel­hő-öv a Szaturnusz gyűrűjé­re emlékeztetne. A két szovjet mérnök szá­mításai szerint az általuk javasolt száz kilométer szé­les „gyűrű®, amely az észa­ki szélesség 70. és 90. foka között helyezkednék el, fő­ként a föld északi térségeit világítaná és melegítené, a trópusokra nem lenne külö­nösebb hatása. Az északi szélesség 70. fokáig eltűn­nék az örök fagy. Az északi­tengeri úton és a szibériai folyókon legalább tíz hóna­pon át lehetne hajózni. Er­dőket telepíthetnének észa­kon. egészen a Jegestenger partjáig. Az ismertetett „gyűrű® fényenergiája 2,4 millió kilo­wattnak felelne meg, tehát több lenne, mint a volgai Lenin vízierőműé. É dekes új formák a KISZ-oktatásban A KISZ Központi Bizott­ságának intézőbizottsága a közelmúltban értékelte az 1959—1960-as oktatási év tapasztalatait és határozatot hozott új, érdekes oktatási formák bevezetésére. Esze­rint a szervezett oktatáson kívül, 1961-tól kezdve a po­litikailag kevésbé képzett KISZ-tagok és KISZ-em kí­vüli fiatalok részére úgy­nevezett politikai olvasó­mozgalmat szerveznek. Ugyancsak 1961-től kezdő­dően a művelődési házak­ban, a diákotthonokban, az ifjúsági házakban, a taninté­zetekben, nagyobb legany­és leányszállásokon ifjúsági filmszemináriumokat szer­veznek. Ezeken a fiatalok filmvetítéssel egybekötött előadásokat hallgatnak. lóban átadják őket a habs­burgoknak. 560 munkásnak és alkalmazottnak biztosíta­nak kenyeret ezek a gazda­sagi vállalkozások, ilyenfor­mán érthető, hogy közülük sokan aggódnak jövőjükért. Esslingben ugyancsak bi­zonyos nyugtalanság ütötte fel fejét a 492 hektáros te­rületen dolgozó mezögazda­sagi munkások között. Ezek az emberek így nyilatkoznak Ottó esetleges visszatérésé­ről és vagyoni kielégítésé­ről: „Mt nem fogunk fák­lyás felvonulást rendezni Ot­tó tiszteletére, ha a kor­mány be is engedi Auszt­riába. A „hercegnő® echart­saui látogatásáról mi is hal­lottunk és felháborodással jogadtuk a hírt, hogy ismét uraságokat kell kapnunk.® Jogos aggodalmak Orthban az üzemi mun­kástanács azt mondja, hogy „a kollektívát még nem ér­tesítették®. Ebben az eset­ben ugyanis a munkások és alkalmazottak aggódnának munkaviszonyuk jövője mi­att. Ismeretes az Osztrák Néppártnak az úgynevezett »nagyparasztok~ terve. A módos parasztok gazdaságuk fellendítéséhez ugyancsak spekulálnak az orthi kincs­tári vagyon szétosztására, abban az esetben, ha a bé­csi község a bérleti szerző­dés lejárta után a birtokot átadja. „Mi tudunk már hasonló gyarapítási akcióról® — mondja egy munkás. „Olyan az, mint az USlA-birtoknál, ahol néhány esetben néhány nagyparaszt, vagy egyetlen egy zsebelte be az egész birtokot.® Mi történik ezután n munkásokkal és alkalma­zottakkal, aktk itt nőttek fel és itt teremtettek ma­guknak megélhetési lehető­séget, akiknek csekély min­dennapi érdekük is össze­nőtt a hazai földdel? Azt a mesét itt senki sem hiszi el, hogy a Habsburgok majd együttéreznek a mezőgazda­sági munkások követelései­vel. Gazdasági hatalom — politikai hatalom A birtokok, erdők, kasté­lyok és egyéb ingatlanok, amelyet vagy Habsburg Ot­tónak, vagy az úgynevezett nemzetségi családi alapnak akarnak juttatni, szűken számítva is egymilliárd schillinget érnek. Ezeknek a jövedelme évente óriási ösz­szeget tesz ki. Kézenfekvő, hogy a reak­ciós erőknek, amelyek Ottó visszatérését és e hatalmas vagyonnak a visszajuttatását szorgalmazzák, csak egy szándékuk lehet: a nagy gazdasági, hatalmi pozíció révén alapot akarnak terem­teni a habsburgok további politikai terveihez. De van-e erre valami jog­alap? Raab, az Osztrák Néppárt pártnapján külön­böző „érveket® hozott fel a dinasztia anyagi rehabilitá­lására. Hivatkozott arra, hogy mindez úgynevezett Habsburg családi birtok; megemlítette az államszer­ződés 26. cikkelyét, amely jóvátételt ír elő a fasizmus áldozatainak. Arról azonban már bölcsen hallgatott, hogy Ottóra ez a törvény egyál­talán nem vonatkozik. Még számos korábbi, reakciós va­gyonjogi törvényre is hivat­koznak — talán még a Habsburg-ház uralkodása idején kreált törvényekre is. 7 örvény sértés Habsburg Ottó és család­jának visszatérése törvény­sértés lenne Ausztriában. Ennek az uralkodóháznak ugyanis csak olyan tagjai maradhattak Ausztriában a kitiltás után, akik köztársa­sági hűségnyilatkozatot tet­tek annakidején, 1919—1921­ben. Azok a Habsburgok, akik akkor ténylegesen el­szakadtak az urakodóháztól és megfelelő nyilatkozatot adtak, Ausztriában marad­hattak. Az akkor kiskorú Ottó máig sem cselekedte ezt — jóllehet ilyen maga-; tartásra csak az 1919—1921­es évek történelmi szituáció­ja adott módot a Habsbur-; gokmak. Ilyesmiről ma már; törvényesen szó sem lehet. Nincs jogalap, amely meg­engedné, hogy Ottó család­jával becsempéssze magát Ausztriába. Ha Ottó valóban csak! azért akar Ausztriában, meg-! telepedni, hogy visszatérjen! »hazájaba«, egyetlen lehető-! sége van: szakadjon el a'< Habsburg-háztól, tegye le a; Habsburg-nevet és mint\ egészen egyszerű ember,\ folyamodjék az állampolgár-] ságért. Mint X. Ottónak,! semmiféle igénye nem lehet az egykori Habsburg-va-', gyonra — ó azonban termé-! szetesen éppen anyagi ér-1 dekek miatt akar visszatér-! ni, ehhez pedig Habsburg-! nak kell maradnia. i A semleges Ausztria az udvartartásnak semmiféle; „állam az államban® formá­ját nem engedheti meg, az-! ért sem, mert szomszédaival is súlyos konfliktusba keve­redne, ha a határain egy olyan ember rezidenciáját ütné fel, aki az úgynevezett', „keleti államok felszabadí-', tása® programját tűzte maga, elé, ami gyakorlatias gon-! dolkodás esetén, háborút je­lent. j A Habsburgoknak tehát nem szabad vtiszatérniök Ausztriába. T ízmilliónyi ember é! országunk határainak cikcakkos körén be­lül, nagy részben nem ké­nyelmesen, égi martnahullás­ra várva, hanem tisztessége­sen munkálkodva, s rendü­letlenül bízva cselekedetük helyességében. A termelést jelző grafikonok emelkedő görbéje, a szegedi korzó nyugodt, vidároságos hangu­lata és áramlása, az áruhá­zai hangyaboly-szerű forgal­ma ékesszólóan tanúskodik a jó. helyes, általánosan meg­kedvelt pártpolitika mellett, jóllehet, a fejek belsejében még távolról sem egységesek az elvek és nézetek. S ez így van rendjén. Habár szeret­nénk, habár kívánatos len­ne, hogy a marxista—leni­nista ideológia minél hama­rabb kiszorítsa az emberek fejéből a zavaros és miszti­kus elképzeléseket, ez nem jelenti azt, hogy türelmetle­nek vagyunk a köztudat ér­lelődését illetően. Tudjuk na­gyon jól, hogy a gondolko­dást nem lehet „profilíroz­ni®, mint a gyárban a ter­melést, de ez nem is fon­tos. mert a lankadatlan kom­munista nevelőmunka előbb, vagy utóbb, de bizonyosan meghozza a kívánt ered­ményt. Néhány íttmaradt, múlt­sirató szenet azzal vádolni minket, hogy legszívesebben kisajátítanánk az állampol­gárok gondolatait is. Ez na­gyon rosszindulatú rágalom. Akik terjesztik, azok min­den valószínűség szerint ön­magukból indulnak ki, mert egykor alighanem részt vet­ték igaz emberek, forradal­márok, kommunisták üldö­zésében. A népi államhata­lom nem a gondolatokat vi­gyázza, hanem azt tartja, hogy az ember legjobb ér­tékmérője az a munka, amit végez. Nem azt kell nézni elsősorban, hogy honnan származik az illető, hanem sokkal inkább azt: milyen hasznos, tevékenységet fejt ki a szocializmus felé törek­vő társadalom hasznára, mi­lyen hasznos ötletekkel, mekkora tömegű munkával járul hozzá a népnek szük­séges javak előállításához. S ez volt nálunk a jellemző mindig, mióta a hatalom, s önön sorsunk gyeplőszárat kiragadtuk a népsanyargató osztályok kezéből, hiába pró­bálják egyes sértődöttek és legyőzöttek kiforgatni sar­kaiból az igazságot. H át bántja valaki a le­tűnt rendszer emlő­jén nevelkedett, de már a jelent is megértő, tá­mogató kispolgárt? Vagy ép­pen a közönyös szemlélődőt is? A választ adják meg ma­guk a tisztelt olvasók. Néz­zenek körül, ne is az egész országban, hanem csak Sze­geden! A legnagyobb, legké­nyelmesebb lakásokban, me­lyeknek „falain havas tájak vannak®, nem petőfitelepi proletár lakik zömmel ma sem (számukra új lakások épülnek), hanem leginkább azok. akiknek a felszabadu­lás előtt is volt nevük, rang­juk és boldogságuk. Nem akar ez felhánytorgatás len­ni, csupán annak a ténynek rögzítése, hogy a tisztessé­ges emberek nyugalma fö­lött — ha azok nem is expo­nensei a néphatalomnak — a mi rendszerünk tervért vei őrködnek. Vagy el lehet lá­togatni az üzemékbe is. A termelést irányító kollektíva nemcsak az új generáció forradalmi dinamikával te­lített tagjaiból áll. hanem szép számmal a régi műsza­ki intelligencia leghaladóbb, legértelmesebb egyéneiből is Az iskolai katedrákon zavar­talanul. sőt közbecsüléstől övezve tanít a hivatásának .becsülettel élő pedagógus ;Nem kell senkinek sem ret­tegnie a holnap bizonytalan­ságától, ha nincsenek táma­dó. ártó szándékai a mun­káshatalommal szemben. Mielőtt könnyelmű, elha­markodott ítéletet akar va­laki mondani a mi viszo­nyainkról, nem árt. ha bele­olvas néha (ha nekünk nem hisz) a nyugati újságokba. A többi között az USA-ban például — hány bűnbánó disszidens is megírta már! — hajcsárok és spiclik hada lasi, hogy milyen nézeteket vall egy munkás, vagy hiva­talnok. Fa ha rájönnék, hogy ez vagy az a — külön­ben aranyat érő kezű — szakmunkás nem a monopol­kapitalizmust tartja a társa­dalmi berendezkedések leg­tökéletesebbjének, akkor szívfájdalom nélkül elküldik a munkanélküliek négy és fél milliós hadseregének lét­számát növelni. Nem érde­kes még az sem, hogy szor­galmával milyen busás hasz­not hajtott a trösztvezérek­nek, mert abban a „boldog világban®, még a szabad gondolatot is veszedelmes­nek és üldőzendőnek tekin­tik. A mi országunkban po­litikai beállítottságá­tól függetlenül meg­élhet, boldogulhat bárki, ha lemond a huncutságról és szélhámosságról és nem fejt ki ártalmas politikai tevé­kenységet Aligha fordultmég elő, hogy egy jó szakembert csupán amiatt bocsátottak volna el állásából, mert rosz­szat gondolt a kommunis­tákról, vagy a kommunisták áital hirdetett eszmékről Az intrikának, az irigységnek, az egyéni bosszúnak lehet­tek, s talán lehetnek is még szenvedő alanyai, de a sérel­meket intézményesen és tör­vényesen mindig orvosolták. Ha nem ma, akkor holnap biztosan. S az igaaság felde­rítéséig sem kell senkinek koplalnia, mert a rru viszo­nyaink között gyakorlatilag nincs munkanélküliség. il­letve aki akar, mindenhol találhat kereseti lehetőséget Más dolog természetesen — ezt nem győzzük eléggé hangsúlyozni —. ha valaki acsarkodik, agitál, bujtogat., vagv éppen uszít a nép rend­je ellen A munkásosztály­nak elidegeníthetetlen joga. hogy védelmezze jelenét és jövőjét és felelősségre von­ja aktív, ártalmas ellensé­geit. Ha mulyák és szájtátiak módjára hagvnánk, hogy egyes megrögzött politikai kalandorok és ügvnökök alá­ássák a szocializmus ügvét, meg is érdemelnénk a bu­kást. Nem támadás és em­bertelensée. hanem védeke­zés és humanizmus az; ha valamennyi munkahelyen szemmel tartják a demagó­gokat. a rosszindulatú fülbe­súgókat, és nem adnak ne­kik semmiféle publikációs lehetőséget. Azért védekezés ez, mert csak annyiban fo­ganattosftunk különféle ad­minisztratív rendszabálvokat,, amennyiben társadalmi be­rendezkedésünk, államunk biztonsága ezt megkívánja. És azért, humanizmus, mert legalább 9 és fél millió em­ber akarata, boldogulása ér­dekében történik intézkedés, esetleg mindössze néhány ezer támadó ellen. I^r álunk azt mondják [ q mindenkinek: dolgozz képességeid szerint, Kölcsey szavát megfogadva „hass, alkoss, gyarapíts® és nem engedjük felhánytor­gatni a múltadat. Bízutik benned és a bizalmatlanokat is arra neveljük, hogy meg­értsék: aki szép épületeket tervez a nép számára; aki sokat újít, hogy olcsóbbod­jék a fűtőanyag, az élelem, a ruházat előállítása; aki tudásával, szervező képessé­gével felvirágoztat egy vál­lalatot — az csak becsülen­dő tagja lehet ennek a társa­dalomnak. még ha netán ku­lák, vagy gyáros volt is a szülője. Az ilyen ember bi­zony sokkal többet ér, na­gyobb hasznot hajt a szocia­lizmusnak, rránt, az olyan, proletár származású egyén, aki gyönyörüket tud ugyan mondani az eszméről, a nép és a kommunista párt irán ti hűségről, de ugyanakkor se­hol sem állja meg rendesen a helyét, illeíve tudatlansá­gával, vagy éppen restségé­ve) mindennek a hátramoj­dítója. Kezdettől fogva hangsúlyoztuk, hogy a bur­zsoá eszméktől megtévesz­tett, férevezetett emberek nem holmi isteni kinyilat­koztatás hatására szabadul­nak meg téves felfogásaik­tól, hanem a kommunisták szívós, türelmes nevelómun­kája nyomán. Ha ezt. csak­ugyan komolyan vesszük és nem fikciónak tekintjük, ak­kor egészen természetes, hogy bíznunk kell a hozzánk közeledő emberekben, baráti jobbot kell feléjük nyújtani. Felszabadult életünk egész másfél évtizede azt bizonyít­ja, hogy korábbi ellenfele­ink szemlélete ts fokozatosan megváltozik, az alapvető kérdésekben egyetért velünk. Azt pedig senki nem kíván­ja, hogy többségükben kom­munistákká legyenek. H űségnyilatkozatokra, hangzatos „életünket és vérünket® felkiál­tásokra semmi szükség? an­nál fontosabb a csendesen, szerényen elvégzett köznapi munka. Sajnos, egynémel v helyen még mindig a hízel­gő szavak és látványos fo­gadkozások alapján értéke­lik és rangsorolják az úgy­nevezett régi embereket, a „szürke®, észrevétlen, min­den feltűnést kerülő, de a munkakörükben megbízható beosztottak pedig nem kan­nak kellő figyelmet és elis­merést Ezért van az, hogy olykor felesleges és nehezen eloszlatható gyanakvás él azokkal szemben, akik kifo­gástalanul dolgoznak ugyan, de a „múltban is állásban voltak®. Különösen kialakul itt-ott a bizalmatlanság lég­köre, ha az ilyen ember rá­adásul még rá is szeret mu­tatni a hibákra, jóllehet, a bírálata segítő szándékú és nerrj is politikai, hanem ki­zárólag helyi gazdasági, szer­vezési kérdésekre vonatko­zik. Ne hagyja ezt a párt­szervezet. Kommunisták áll­janak ki bátran a rendes, jó­ravaló, halkszavú emberek mellett, s ne hagyják magu­kat megtéveszteni a szem­ellenzősöktől és a nagyhan­gi iáktól. Szerezzenek ér­vényt a gyakorlatban annak az elvnek, hogy ebben az országban mindenki annyit ér, amennyit dolgozik a munkásosztály hatalma erő­sítéséért, illetve amennyire segíti a kommunista párt célkitűzéseinek megvalósítá­sát. Ebből a szempontból kö­zömbös. hogy valaki a fel­szabadulás előtt, vagy utá­na járt-e iskolába. L áthatjuk, tapasztalhat­juk: egymagában a proletár származás még nem biztosíték arra, hogy valaki feltétlen igen­lője legyen a jelennek. Elő­fordul — bár nem ez az ál­talános —, hogy munkásszü­lők gyermeke is huligán­módra viselkedik, csavarog, nem dolgozik Ugyanakkor polgári családból születeti fiatalok is egyre nagyobb számban ismerik fel a fej­lődés irányát, és állnak ki­kötések nélkül a rendszer zászlaja alá. Igen balkezes politika lenne tehát, ha fi­gyelmen kívül hagynánk a szorgalmat, az odaadó pro­duktív munkát és valamifé­le hamis elviség alapján mereven, hasraesnénk a szo­ciális származás előtt. A bizalom rendkívül fon­tos dolog. Elveink tisztasá­gának szigorú fenntartása mellett serkentője, lendítője lehet a termelésnek, formá­lódó, egyre tartalmasabb új életünk fejlődésének. Ezért ne fukarkodjunk az elisme­rő, biztató jó szóval azok­nál az embereknél, akik azt megérdemlik. * NAGY ISTVÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom