Délmagyarország, 1960. augusztus (50. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-12 / 190. szám

3 Péntek, 1960. augusztus 12. ÖNZETLEN MUNKÁLKODÁS A BELVÁROSBAN Az emberek önzetlen se­gítői, így kellene jellemezni a Szeged-belvárosi pártszer­vezet kommunistáit is. So­kuk üzemben dolgozik, má­sok a megérdemelt nyugdíj­ból élhetnék le a derűs öreg­kor napjait, mégis délutá­nonként, esténként kerüle­tük lakosainak javáért tevé­kenykednek. Hasznos összejövetelek Jó régen, még a párt&lap­szervezet vezetőségének új­jáválasztása idején a többi között arról tárgyaltak a kommunisták, hogy meg kell javítani a kapcsolatot az emberekkel. Erről akkor, fél évn'el ezelőtt határozat is született, s most örömmel újságolta Szabó B. Antal elv­társ, a párttitkár, hogy nem üres szólam volt ez az el­határozás sem. Az alapszer­vezet kommunista nőtagjai például" serényen dolgozni kezdtek a kerületi nőtanács­ban. Idén már két jólsike­riilt nőnapot is rendeztek. Száz-száz asszony jött el er­re az összejövetelre, ahol ar­ról tárgyaltak, ami legjob­ban érdekli őket. A világ­helyzetről, aztán, hogy mit lehet várni a jövőtől, lesz-e háború, meg lehet-e védeni a békét. S bizakodó szívvel, megnyugodva távoztak az élesanyák ezekről az össze­jövetelekről. Máskor szórakoztak a bel­városi asszonyok. Két tea­délután kedves emlékéről is tudnak mesélni. Egyszer a zeneiskola végzős növendé­kei adtak kulturális műsort, máskor a munkásdalárda szerepelt x Kálvin téri párt­székházban, ahol a kerületi part-alapszervezet székel és osztja meg a társadalmi s ervekkel az otthonos ter­meket. Most a kommunisták kezdeményezésére az asszo­nyok arra készülnek, hogy népszerű, a mindennapi élet­be vágó orvosi előadásokat rendeznek a kerület asszo­nyainak, leányainak. Beszélgetés a beké ügyéről Gondosan segítik a belvá­rosi elvtársak a KISZ és a népfront tevékenységét Ma­ga a párttitkár, de a veze­tőség más tagjai is eljárnak például a fiatalok összejöve­teleire, s ma már mintegy félszáz fiatal tölti estéit az ifjú kommunisták baráti lég­körében. A népfrontbizottság, mely­ben számos kommunista végzi önként vállalt társadal­mi munkáját, sokaktól láto­gatott, népszerű összejövete­leket rendez. Csak egy hó­nap alatt — júliusban — majdnem húsz békegyűlést rendeztek. Elmentek a kis­kereskedelmi vállalat üzle­teibe, nagyobb bérházakba, lakótömbök központjába, s a kongói helyzetről, Kubáról, az Egyesült Államok mes­terkedéseiről és csúfos ku­darcairól, meg egyebekről beszélgettek. Egyszerű embe­rekkel vitatták meg a világ nagy dolgait. Meskálné, Sós bácsi és még sok kommu­nista dolgozik szívesen a népfrontban, pártonkívüli ba­rátaival együtt. Intézkedések Ha naplót vezetne a párt­alapszervezet arról, hogy mi­lyen ügyekben, milyen kéré­sekkel fordulnak a kommu­nistákban bízó egyszerű em­berek a vezetőséghez, bajos lenne közölni az újság ha­sábjain. Nem mintha „titko6« dolgok volnának ezek, ha­nem a számuk sok. S ami a legérdekesebb: mind több észrevételt tesznek közügy­ben. Mivel az emberek egy­re jobban érdeklődnek a közösségi élet, a társadalmi tevékenység iránt, javaslato­kat tesznek a város szépíté­sére, utcarendezésre és egye­bekre. Kazi Mátyás bácsi — mindenki így szólítja az idős elvtársat — a Jókai utcai lakosok jogos reklamálását intézte el. F. J„ mikor már sehol nem tudott eredmény­re jutni egy lakáspanaszával, elment a belvárosi pártszer­vezethez. Nem „protekciót­adtak neki az elvtársak, ha­nem az ügyvitel szabályos rendje és módja szerint se­gítettek rajta. B. I.-né csa­ládanyát munkához juttat­ták. Igaz. hogy előbb-utóbb ő maga is talált volna el­helyezkedési lehetőséget, de a vezetőség tagjai jobban ismerik a várost, tudták, hol van munkaalkalom. A Vidra utcában hosszú idők óta húzódó társbérleti villongásnak vetett véget a baráti, de komoly szó, amit a belvárosi kommunisták al­kalmaztak. Az Arany János utca 17-ben arra emlékszik vissza jólesően egy család, hogy kijavították a lakásu­kat a belvárosi pártszervezet közbenjárására. Az I. kerü­leti tanács ezer forint érté­kű ruhaneműt juttatott se­gélyként egy sokgyermekes édesapának, amikor helvze­tét szóvátették a belvárosi kommunisták. Szívesen teszik A pártszervezet embe­rekkel való törődésének lis­táján még ilyenek is szere­pelnek: férj-feleség összebé­kítése, a családi élet helyre­állítása a gyermek érdeké­ben (ezt például Vértes Györgyné intézte tapintato­san, megértően), iskolai fel­vételnél téves adatok tisztá­zása, melynek révén tehet­séges fiatal jutott tanulási lehetőséghez — és így to­vább. A párttitkár elvtárs azt mondotta, hogy a pártszerve­zet minden tagja szívesen munkálkodik a kerület lakói­nak érdekében. S hogy ez valóban így van, arról ta­núskodik maga az élét. K. B. Újabb szegedi élüzem: A BÚTORGYÁR Akik figyelemmel kísérték szakiak és a gazdasági ve- vetelen ünneplik meg a gyár » üzegedi Bútorgyár terme- zetók együttműködéséből szü- dolgozói, hanem új munka­]c£i eredményeit az elmúlt letett, forrása a munkaver- sikerekkel is. Az alkotmány hónapokban, azokat nem seny volt. Ez alatt az idő- napi felkészülés eredménye­lepi meg. hogy az üzem első szak alatt, május 14-én fe- képp az eddiginél is na­féléves munkája alapján el- jezték be. hároméves tervü- gyobb lendülettel folytatódik i verte az élüzem címet. Aki ket, az első fél év végéig a versenymozgalom és elő­csak a tavalyi eseményekre pedig 1878 háromajtós szek- reláthatóan mintegy tíz há­emlékszik, nehezen érti meg, rényt és 207 különféle könyv- romajtós szekrénnyel többet hogyan született meg a sí- szekrényt készítettek el. készítenek ebben a hónap­ker. Tavaly még az is elő- . miaí^lu f(i, .„. ban, mint különben kellene, t rdult, hogy egy-egy terv- ^"^egymíS íoriut A Szegedi BÚtorgyár az él" értékú bútorral többet is uzem c,m elnyerésével bebi­(f,yártanak, mint amennyi zonyította, hogy kilábolt a a tervben szerepek bajokból, s hogy még szebb Az élüzem cím elnyerését eredmények elérésére is ké­időszakban az előírt bútorok alig több, mint felét készí­tették el, de az idei évben — mióta áttértek a három­ajtós szekrények gyártására es a zártciklusos termelési nemcsak a szokásos összejö- pes. módszerre — gyökeresen megváltozott a helyzet. A gyár a bútoriparban elő­irt élüzem feltételek mind­egyikét túlteljesítette. Ütemes termelésre vall, hogy az első negyedben 107,9. a másodikban 106,3 százalékra teljesítette tervét, ugyanak­kor pedig pontosan elvégez­te a belkereskedelem szá­mára vállalt szállításokat. A vállalat nagyobb nyeresé­get ért el, mint amennyit a terv előirt és nem lépte túl az engedélyezett béralapot sem. Igen fontos, hogy mi­ként emelkedett a termelé­kenység ezekben a hónapok­ban, miután a zártciklusos módszer kilépett a kísérle­tek keretéből. A korszerű munkaszervezés következmé­nyének tudható be, hogy a tervhez képest 6,1 szá­zalékkal növekedett az egy munkás egy napra jutó termelési értéke. Az élüzem feltételekhez tar­tozott, hogy az üzem kitűnő minőségű árut adjon, ne használjon fel a megenge­dettnél tobb alapanyagot, valamint csökkenjék a bal­esetek miatt kieső munka­napok száma A Szegedi Bú­torgyár ezeknek a feltéte­leknek is teljesen eleget tett A siker a gyár összes dol­gozójának, munkások, mű­Békekölcsön-sorsolás lesz szeptemberben Egy hónap múlva, szép- kisorsolandó kötvényére tember 10-én és 11-én ren- csaknem 36 millió forint dezi meg az Országos Taka- nyeremény jut. rékpénztár az Első, az ötö- A kétnapos húzáson tehát dik és a Hatodik Békeköl- 368 i0o kötvényre csaknem cson 1960 második félévi 85 millió forintot kapnak a sorsolását. szerencsés nyertesek Az első napon az Első Békekölcsönt sorsolják. Eb­ből a kölcsönből 60 400 köt­vény számát húzzák ki, ti­zenkilencmillió forint nye­reménnyel és törlesztéssel. A második napon az Ötö­dik Békekölcsönből 157 300 kötvényre 30 millió forint nyereményt sorsolnak. A Hatodik Békekölcsön 150 400 Rövid, színvonalas értekezleteket! H a valaki meg tudná számolni, hogy ha­zánkban hány helyen és hányan ülnek össze az ország kisebb-nagyobb dol­gainak megbeszélése érdeké­ben, és hány munkaórát tesz ki együttesen ez a meg­beszélés csak egyetlen nap alatt, eléggé nagy számokat kapna. És ez jó dolog, mert azt jelenti, hogy olyan or­szágban élünk, ahol min­den politikai, gazdasági, tár­sadalmi és kulturális ügy a köz ügye, a dolgozók mil­lióinak ügye. A munkások és parasztok milliói, akik­nek évszázadokon keresztül „hallgass® volt a neve, ma már nemcsak szólósi jogot kaptak, hanem élnek is ve­le. Mégis valamennyien érez­zük, hogy az értekezletekkel nincs minden rendjén. Ha jól meggondoljuk, akkor nem is a megbeszélések szá­mával és tartalmával, ha­nem elsősorban formájával módszerei vél van baj. Lenin elvtárs azt tanítja, hogy egy taggyűlés beszá­molója ne legyen hosszabb tíz és egy hozzászólás ne tartson tovább három perc­nél. Ez a számunkra hallatla­nul rövid és ma még meg­valósíthatatlannak tűnő idő mindenféle értekezletre vo­natkozik. Természetesen nem a percek számát te­kintve, hanem abban az ér­telemben, hogy nem elég a dolgozóknak szólási jogot adni, hanem meg is kell ta­nítani őket e jogok gyakor­lásának leghatásosabb és legeredményesebb módjaira. M indenfajta megbeszélés általában két részből áll. Az értekezlet tar­talmát ismertető egy vagy -több- előadásból -és*„a hoz­zászólásokból. A megbeszé­lések tartalmi előkészítésé­nek legdöntőbb része az elő­adás összeállítása. Főként az előadás tartalmától, formá­jától, felépítésétől függ az értekezlet sikere. Sajnos na­gyon sok probléma van az előadásokkal. És ez érthető, hiszen az előadásokat készí­tő munkások és parasztok tízezreit soha senki nem ta­nította meg arra, hogy mi­lyen szempontokat kell fi­gyelembe vennie egy elő­adás összeállításakor, milyen módszerek, formák segíthe­tik a tartalom tökéletesebb kifejtését. A magasabb kép­zettségű értelmiségi dolgo­zóink is inkább általános műveltségükből fakadóan tudják előadásaikat jobban elkészíteni, mintsem az elő­adások törvényszerűségeinek tudatos alkalmazásával. Az elöadáskészítés módszerének ismertetését nem tartják szükségesnek sem az isko­lák, sem a felnőttek képzé­sét szolgáló különböző tan­folyamok. És ebbe ma már nem nyugodhatunk bele. Az előadásoknak általá­ban három fő típusa van: 1. Ismereteket közlő, ok­tató jellegű előadások. 2. A szocializmus építésé­nek legkülönbözőbb terüle­tein elért eredményeket ér­Nőküldöttség utazott a Szovjetunióba Csütörtökön Öttagú nő­küldöttség utazott a Szov­jetunióba a hazánkban is megjelenő „Asszonyok® cí­mű szovjet lap szerkesztő­ségének meghívására. A küldöttség — amelyet Antal Gyuláné, a Nógrád megyei nőtanács titkára ve­zet — hat napot tölt a Szovjetunióban. A zuglói gépgylrban elkészült a T7 600-as tejszeparátor prototípusa, amely súlyra kisebb az eddigieknél, de tel­jesítménye kétszerese a mostanáig gyártottaknak tékelő, a feladatokat megha­tározó és eldöntő, határoza­tokat hozó munkaértekezle­tek. 3. Az aktuális politikai, gazdasági kérdéseket ismer­tető agitatív gyűlések, ame­lyeknek az a fő célja, hogy mozgósítsa a dolgozókat a feladatok elvégzésére. T ermészetesen az érte­kezleteknek, az érte­kezletek tárgyát is­mertető előadásoknak ezek a típusai élesen nem választ­hatók el egymástól. Mégis, amikor egy előadás össze­állításához hozzáfogunk, tu­datosan el kell döntenünk, hogy munkaértekezletet, vagy agitatív gyűlést aka­runk-e tartani. Ennek a szempontnak a figyelmen kívül hagyása eredményezi azt a gyakori jelenséget, hogy amikor a megbeszélés­nek egy-egy konkrét prob­lémát kellene megvitatnia és megoldania, akkor álta­lános gazdasági és politikai, vagy az értekezlethez nem tartozó ügyekkel foglalko­zik mindenki, a kérdések pedig megoldatlanok ma­radnak, vagy ennek ellenke­zőjét, amikor a már más fó­rumokon megvitatott és jó­váhagyott problémákon vi­tatkozunk, holott a felada­tok agitatív ismertetése és a végrehajtás módjainak megbeszélése lett volna a cél. Itt kellene feleletet adni arra is, hogy mikor kell az előadásnak kül- és belpoli­tikai tájékoztatást nyújtani. Az ellenforradalom előtt ál­talános volt az a gyakorlat, hogy mindenféle értekezlet a kül- és belpolitikai hely­zet ismertetésével kezdődött. Az utóbbi években a fejlő­dés általában jó irányban változtatott ezen a gyakor­laton. A z értekezletek előadá­sainak legáltalánosabb hibája, hogy nagyon hosszúak. Általános az egy­másfél órás és nem ritka a kétórás előadás sem. Ennyi idő alatt nem egy üzem, in­tézmény, alapszervezet stb. viszonylag rövid időszakot felölelő problémái, hanem egy egész ország építésének hosszú évekre szóló kérdé­sei is elmondhatók, mint ahogy azt például az MSZMP kongresszusának beszámolói bizonyítják. Ez ellen a helytelen, időfecsér­lö és káros gyakorlat ellen határozottan küzdeni kell. Az előadónak tudatosan kell szelektálnia a rendelkezésé­re álló anyagot. Minden olyan gondolatot és tényt könyörtelenül ki kell ros­tálni, amely nem tartozik az értekezlet tárgyóhoz, nem segíti annak világosabb ki­fejtését. Az előadónak azzal is tisz­tában kell lennie az előadás időtartamával kapcsolatosan, hogy a pszichológiai törvé­nyek szerint 20 percnél to­vább kikapcsolódás nélkül, még a szellemi munkával foglalkozók sem képesek fi­gyelni. Az emberi szervezet első ilyen védekező kikap­csolódása után tapasztahat­juk, hogy egyre kevesebben képesek figyelmüket az elő­adásra irányítani. Különö­sen akkor, ha a téma fá­rasztó, érdektelen. Aki nem törekszik előadását minél világosabban, tömörebben és rövidebben elmondani, az gondolatainak jó részét a puszta falaknak mondja. G yakran tapasztalhat­juk azt a jelenséget is, hogy értekezlete­ink mellékvágányra sikla­nak és valamelyik hozzászó­ló vagy az elnök kénytelen kísérletet tenni — sokszor eredménytelenül —, hogy a kívánt célra irányítsa a fi­gyelmet. Mi ennek az oka? A helytelenül összeállított előadás. Vagy kimaradtak lényeges dolgok, vagy a sok mondanivaló között elsik­kad a lényeg. Ilyenkor a hallgatók szubjektív megíté­lés alapján reagálnak a sze­rintük lényeges gondolatok­ra. E hibák kiküszöbölése ér­dekében pontosan meg kell határozni az értekezlet cél­ját, feladatát. Ezt a célt hasznos és szükséges az elő­adás bevezetőjében ponto­san körvonalazni. Miután a célt megfogalmaztuk, a ren­delkezésünkre álló anyagot ennek szolgálatába kell ál­lítani. Ennek alapján válo­gatjuk, rangsoroljuk és e cél érdekében foglalkozunk többet vagy kevesebbet, ki­sebb, vagy nagyobb hang­súllyal egyes kérdésekkel. Az előadások rendszerte­lensége is hátrányosan be­folyásolja a tartalom helyes kifejtését. A kiválogatott es rangsorolt anyagot előre át­gondolt rendszer, vázlat alapján kell összeállítani. De nemcsak akkor rendszerte­len az előadás, ha annak kisebb nagyobb egységei nem logikai és fontossági sorrendben következnek egy­más után, hanem akkor is, ha ezek a részek teljesen összefolynak vagy minden átmenet nélkül következ­nek. Tre • agy fogyatékossága az előadásnak a rend­szerezés hiánya, de talán még ennél is nagyobb hiba, ha a végletekig bon­colva, mindent pontokba szedünk és ezt a vázat is folyton ismertetjük. Sokszor hallani ilyet is: „...a római kettő harmadik részének bé alpontja, tulajdonképpen szintén három részből áll, melynek első gondolata a következőket tartalmazza...® Az eddig leírt néhány gondolat az értekezletek va­lamennyi típusára általá­ban vonatkozik. A munka­értekezleteknek azonban — amelyek a szocializmus épí­tésének, irányításának és szervezésének folyamatában a legfontosabbak — van egy jellegzetessége, melynek fi­gyelembevétele az elő­adás összeállításakor döntő fontosságú, mégis gyakran megfeledkezünk róla. Min­den jelenséget analizálva, értékelve, elemezve, a mi­értre és hogyanra is választ adva, vagy a hallgatóságtól választ várva kell elöada­sunkban feldolgozni. A mun­kaértekezleteken az eredmé­nyek, hibák, hiányosságok, feladatok puszta felsorolása, ismertetése céltalan és ér­telmetlen dolog. Ez az agi­tatív, mozgósító gyűlések fel­adata, de ott is csak az esetben, ha az ismertetés agitatív módon történik. A munkaértekezleteken mindig valamilyen feladatot kell megvitatni és megoldani. Nem várhatjuk a hallgatók ötleteit, javaslatait, bíráló észrevételeit, ha az előadas nem elemző módon ismer­teti a vita tárgyát. A z előadás készítéséhez tartozik az a kérdés is, hogy leírjuk-e az előadás anyagát. Ha csak egy mód van rá, mindig ír­juk le. De nem azért kell leírni, mintha szóban nem tudnánk elmondani, hanem azért elsősorban, mert ez a legegyszerűbb, legkönnyebb és legbiztosabb módja a fel­készülésnek. Sajnos, gyak­ran nincs idő és lehetőség a leírásra. Vázlatot készíteni azonban mindig kell. Függetlenül attól, hogy le­írjuk az előadást vagy csak vázlatot készítünk, mindig alaposan végig kell gondol­nunk mondanivalónkat és figyelembe kell venni a be­szédkészítés szabályait. Az előadás tartalmát leg­gyakrabban az előadók sza­vaá alapján ismerik meg a hallgatók. Egvre gyakoribb az is, hogy az anyagot le­sokszorosítják és előre meg­küldik a résztvevőknek. Eb­ből a szempontból a pártbi­zottságok és a TIT Csong­rád megyei elnökségének a gyakorlata a legideálisabb. A kiküldött anyagot min­denki áttanulmányozza, fel­készül a vitára és az ülé­sen már csak vita van szó­beli előadás nélkül. A mód­szer alkalmazása sok m át szervnél is előnyös lehet Nagy József

Next

/
Oldalképek
Tartalom