Délmagyarország, 1960. augusztus (50. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-12 / 190. szám

Péntek, 1900, augusztus 11. 4 Közérdekű kérdések K.edve6 Csehszlovákiából M-l i á 1 P „ flainor/v íitrai bérházak IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIUIIIIIIIIIII ;1T1IK«I oo/zdh miaoe a najnucly I. Az új alkotmány szüieése udvarát? Barátom! Amikor útnak indultam, annyit mondtam neked, igen természetes hangon, ho© Csehszlovákiában fo­gok kissé utazgatni. Belő­led sem tört ki a csodál­kozás, hiszen az utóbbi években annyi ma©ar járt erre, ho© igazán semmi meglepő sincs benne. Öletve —- ezt hittük, pedig nem vólt igazunk. Hiszen oly aok minden történt közben, ho© én voltaképpen e© egészen új országot láttam: a Csehszlovák Szocialista Köztársaságot, va© aho­gyan itt rövidítik: a CSSR-t. S ez a né© betű ragadta meg a fantáziámat: elhatá­roztam, ho© megpróbálok e©szer a különböző jelzé­sek, hivatalos jelentések és statisztikák mögé pillan­tani. Ennek je©ében telt el ez a nyár — s erről aka­rok most beszámolni neked is. Voltaképpen ezzel a ré© betűvel kellene kezde­ni — CSSR — de mi, kom­munisták összefüggéseiben szeretjük vizsgálni az ese­ményeket, s í© mégis visZr­sza kell előbb e© kissé pil­lantanom. Sajnos, ideérke­rcsem előtt rendezték meg az országos vitát az új al­kotmány javaslatáról, s f© személyes élményeim ezzel kapcsolatban nincsenek: utó­lag azonban sok ismerőssel és ismeretlennel beszélget­tem róla. (Csak zárójelben szeretném elmondani, ho© itt sokkal kevésbé i©ekez­rek az emberek a hangsú­lyozottan külön életüket él­ni, mint nálunk. U©e, fur­csáUanád, ha Szegeden sö­röznénk e© félig üres kert­helyiségben, s az új vendég nem a tíz üres asztal közt választana, hanem teljes természetességgel ülne hoz­zánk, ho© baráti eszmecse­rével tégytlk fzesebbé fehér­habos italunkat? Itt azon­ban ez a termé—t(ea: ezért mondhatom bátran, ho© is­meretlenekkel ia beszélget­tem.) Nos hát. az alkot­mány-tervezet. Szinte meg­botránkoznak, ha aziránt irdeklődsz, ho© ki állítót-, ta össze? Ha végigkérdez­ném, talán valamennyi, több mint 13 millió hangjával yálaszolné az ország: -Mi!. Es valóban ..» Uavelka elvtárs öreg vasas büszkén meséli, ho© az eredeti javaslat nem ls tartalmazta az or­szág nevének és az állam­címernek a megváltoztatá­sát — ezt ök, a dolgozók követelték. — Hiszen valóban felépí­tettük a szocialista társa­dalmat — mondta, s arra kértem, bizonyítsa be. Ki­használtam, ho© csak azt tudja rólam: külföldi va­gvok, bár beszélem a nyel­vüket. I©ekszem belehe­lyezkedni a Hitetlen Tamás szerepébe: azt is hiheti, hogv sokkal távolabbról, e© rosszakaratú propaganda­függöny túlsó oldaláról ér­keztem Érdekes í© vitáz­ni — nos, ©őzzön meg, ha tud! lehet, ho© kissé túllőt­tem a célon E© pillanat­ra még sűrűbb ráncok szo­rulnak egymásra rövid, ősz haja alatt, előredűl — ed­dig kényelmesen hátratá­n taszk odott —-sí© szólít ineg: — Hát, Ide hallgasson áram! Eddig elvtársnak srélf­fcntt.i. Nem hal, halljuk, mit mond ennek az állifcó­lagna -úrnak-? — Mo»t szállítottuk le rvolcadszor az árakat Tudja, mit jelent ez? Több mint 19 milliárd kororyí megtakarítást! Most már kitartok a sze­repemnél: — Igen — az áriamnak De ml haszna ebből magá­nak? — Ho©ho© az állam­nak? — pattog az. öreg. —', Ide fi ©éljen. J?s számolni kezd: hány] pár cipő kell e© év­ben. mennyi ruha, sz.ámo-; kat és arakat sorol, már' A Csehszlovák Szocialista K5»­társusag új címere: huszita paj­zson a hagyományos rseh orosz­lán, felette a szocializmust jel­képező vörös csillaggal. Az oroszlán mellén a Szlovák Nem­zeti Felkelés szimbóluma: a Kriván-hegy és a tűz láng. meg sem próbálok je©ze­telni. Summa summárum: bebizonyítja, ho© ez a 19 milliárd kb. ezerötszáz ko­rona évi megtakarítást je­lent neki, va©is e©havi fi­zetése megmarad csak ab­ból, amit olcsóbban vásá­rol. — De a fiamnak még töb­bet Jelent: én még emlék­szem — kérdezze csak meg az Idősebbeket! —, milyen keservcsen kapartuk össze az iskolakönyvek órát ami­kor még iskolás volt a fiam; mindig kellett neki valami, füzet, meg ceruza, aztán vonalzó, va© festék — ki ©özte azt? Most pe­dig — két-fiis unokám van ám! — de szeptembertől már e© fillérbe se kerül az is­kolájuk. In©en kapnak mindent, a tankönyvektől a vonalzóig — ami csak kell! Győztesen néz rám — er­re csak nem tudok vála­szolni? addigra már elóka­partam a bratislavai magyar nyelvű Uj Szónak 'azt a példányát, amely az új alkotmány teljes szöve­gét közli, s azt böngészem. Rábökök a 12. cikkely 1. fejezetére: — Az áll Itt. ho© -Az egész népgazdaság a nép­gazdaságfejlesztési állami tervhez igazodik, amelyet a dolgozó nép iegszélesebbkö­rö aktív részvétele mellett dolgoznak ki és valósítanak meg.. Én ú© tudom, ho© a terveket Illetékes bizott­ságok állítják össze; ho© SIKLÓS JÁNOS: áll hát ez az -aktív részvé­tel.? — U©, ho© én döntöm el, meg a többiek, ho© he­lyes-e — válaszolja. — Mert megkapjuk a tervet, az igaz; nem is állhatnánk ne­ki mindnyájan, ho© e©ütt írjuk össze. Csakhogy a szakszervezetek szabályzata szerint csak akkor válik érvényessé, ha valamennyi dolgozó megvitatta, s ennek alapján a szakszervezet jóváha©ta! Szerencsére állomáshoz közeledünk, í© hát le kell szállnom — nem tudnám folytatni a vitát, nem so­káig bírnám a -hideg kívül­állást. — legszívesebben át­ölelném az öreget, s fé­lek. ho© az még az ő ©ors barátkozásuk mellett is kissé furcsa lenne. "pngedd meg. ho© még e©szer visszatérjek az alkotmányra, amelyet érde­mes volt alaposan áttanul­mányozni. E© pont fogott meg különösen, e© megha­tározás, amelyben teljes fé­nyében megmutatkozik e© békeszerető, jövőjét építő munkás ország akarata. A Nemzet©űlés, mint a leg­felsőbb államhatalmi szerv hatsákönét szabályozó cik­kelyek között szerepel ez a mondat is: -A Nemzetgyű­lés dönt a hadüzenet kérdé­séről. — de közvetlenül utá­na ott van a megkötés: -.;. amennyiben a Csehszlo­vák Szocialista Köztársasá­got megtámadták, va© a támadás elleni közös véde­lem nemzetközi szerződésé­ből eredő kötelezettségeket kell teljesíteni.* — Va©is, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság alkotmánya alapján ínég akkor, sen\. len­ne mód.ia bárkinek is tá­madó háborúra, ha annyira akarná, amennyire it! mindenki a békére vá©ik — s ez nem elvont álmodo­zás, hanem a mindennapok munkájához, a hétköznapi élethez szervesen hozzátar­tozó tudatos cél. Most már azonban abba­hagyom az írást, holnap to­vább folytatom — sok min­den maradt még a tarisz­nyámban! Szeretettel ölel M. János A Hajnóczy utca 31—33. számú haz lakói, valamint a környékbeliek kéréssel és pa­nasszal keresték fel szer­kesztőségünket. Elmondották, ho© néhány hónappal ez­előtt legna©obb örömükre a bérházak udvarán, mely az Attila utca felől valósá­gos kis kertet képez, meg­jelentek a kertészeti vállalat dolgozói, s megkezdték a parkosítási munkát. De az öröm nem tartott sokáig, néhány hét ntán ugyanis abbahagyták a munkát, feldúrták az udvart, a ku­pacokba odahordott trá©át is ottha©ták. Ez nemcsak esztétikailag kifogásolható, hanem egészségügyi szem­pontból is. A Hajnóczy és Attila ut­caiak panaszával felkeres­tük a városi tanács tervosz­tályát. Ott azt a felvilágo­sítást kaptuk, ho© az osz­tály megrendelte az udvar parkosítását a Kertészeti Vállalattól, a park átadásának határ­ideje ez év októbere. Ezután tehát a Kertészeti Vállalathoz fordultunk és itt Törő János üzemvezető, kert­mérnök a kővetkező tájékoz­tatót adta: — Az idei ünnepi játékok megrendezése előtt több rendkívüli munkát kellett a Kertészeli Vállalatnak elvé­geznie, í© kénytelenek voltunk a terv­munkákat abbahagyni, ez történt az Attila utca ese­tében is. Soronkívül végez­tük el például a Somo©i Béla tér. a Lenin körút ki­sebb tereinek rendezését, va­lamint az ipari vásár és a mezőgazdasági kiállítás par­kosítását. Dolgozóink ezek­ről a munkákról a Honvéd térre mentek, itt végeznek parkosítási munkákat. Előreláthatóan ezzel a he­ten elkészülünk, s utána azonnal átvonulunk az At­tila utcába. — A Hajnóczy utcai bér­házak udvarának parkosítá­sát akadályozta ezenkívül néhány lakóval folytatott vi­tánk. Ezt a poroló elhelyezése váltotta ki. Eddig u©anis az pdvar közepén állt, de ter­veink szerint ezt áthelyezzük az udvar e©ik rejtett sar­kába. Ez azt jelenti, hogy néhány bérlő ablakához kö­zelebb kerül a poroló, ezt ellenezték A bérlők meg­nyugtatására közölhetem, hogy a poroló környékét -zöldövezettel., fákkal és cserjékkel vesszük körül, s í© nem kell félniök a por­tól. — A bérház udvarának közepén játszóteret és pi­henőparkot alakítunk ki, a homokozó megmarad ere­deti helyén. A közeljövőben csak az utakat és a virágos ágvak helyét készítjük el, s rr.ajd csak ősszel kerül sor a virágok, az évelő növé­nyek és a fák kiültetésére. Különösen az Attila utca felől ültetünk sok zöldnö­vényt. Díszcserjékkel élósövényt alakítunk ki, s zárt udvar benyomását kelti majd a csino6 park. — Igaz, ho© szorosan nem tartozik hozzánk a para további sorsa, de máris félt­jük. Két évvel ezelőtt u©anis csinos parkot ké­peztünk ki, de azt a ház la­kói és ©-ex-ekei, valamint a Marx téri italbolthoz árut szállító fuvarosok teljesen tönkretették. A tanács most 40 ezer forintos költséggel hozatja rendbe a teret. So­kat áldoz, ho© szép, egész­séges környezetet alakítson ki. Fontos tehát, ho© az itt lakók becsüljék meg, s őriz­zék ezt a parkot. Geodéziai és kafográfiai vándorgyií és Misko con Csütörtökön megkezdő­dött Miskolcon a Geodéziai ós Kartográfiai Egyesület háromnapos vándorgyűlése, amelyen az ország minden részéből több mint kétszá­zan vesznek részt. A vándorgyűlés részvevői megtárgyalják az ipari te­rületen végzett geodéziai munkák időszerű kérdéseit, a különleges térképezési problémákat. A szegények még jebban elszegényednek . .. Kommentár nélküli kivonat a Dai'v Herald c. lap Harold Hutchinson amerikai r portjából A New York-iak va© na­gyon gazdagok, va© pedig na©on szegények. Többnyi­re na©on szegények. Többé-kevésbé mindig ez volt a helyzet, de most min­den eddiginél szembetűnőbb­nek találtam a város pisz­kosságát, az emberek holt­fáradt nézését, s a s/ínes­bőrűek növekvő számát. Az üzletek vigasztalanok, az utcák mocskosak és az épületek visszataszítók. Az elmúlt 15 év alatt azok az emberek, akik sem nem gazdagok, sem nem szegények, százezerezám ra költöztek a külső városré­szekbe. A következő tíz év alatt New York lakosságának e©­harmada színesbőrű, va© portoricói lesz. Mivel pedig a négerek és a portoricóiak legalább egy­harmadával kevesebbet ke­resnék, mint a fehérek, a szegények száma növekszik és bérkaszárnyákban zsúfo­lódnak — néha tizen is lak­nak e©-e© patkányjárta szobában. Ennek azután meg ls van a várható szociális követ­kezménye. Az utcák tucat­jai nem biztonságosak éjsza­ka a járókelők számára. Annyira felnek a város­ban a faji zavargásoktól, ho© a rendőrség riasztó­rendszert létesített, amelv­lyel a város minden rend­őrségét mozgósítani lehet. Akad is teendője ,.. A rendőrkapitányok azt. állítják, ho© e© faji zavar­gás napjainkban New York­ban -rombolóbb hatást fej­tene kl, mint e© atombom­ba, és későbbi hatása káro­sabb lenne, mint a radioak­tív csapadék következmé­nye.. A GAZDA Hivatalos (Folytatás) egyezségre nem volt szükség, mert a legények munka meg iskola híján örültek, hogy foglalatoskodhatnak. De nem is ez volt a legfontosabb most, hanem az a megállapodás, hogy minden alkalommal másik gyerek ül a bakra a gazda mellé és kézbefogja a Kicsi hajtószárát, azután behajt a városba egészen a raktárig, vagy onnan hazafelé, a gaz­da vityillójáig. A fekete kisfiú már előtte éjjel, hogy ráke­rült a sor, alig aludt az izgalomtól. Folyton az ostornyéllel bajlódott, nem fért meg kis tenye­rében a gyöplű, meg az ostor, pedig ügy akar­ta csinálni, ahogyan a gazda. Veszkölődött ál­mában, befogta a lovat, de a zabláját nem tud­ta föladni, mert nem érte el a Kicsi fejét. — Csak nem sámlirú' fogjuk a lovat be, hé! — riadt föl a gazda szavára és tétován tö­rülgette vizverte homlokát pufók kézfejével *Ja), de jó, hogy csak álmodtam* — ha­darta magában a. valóság nyugalmával és újra elaludt. Misnap azután hazaútban a gazda mellé ült, olyan peckesen, fölvágott fővel, mint a rá­tarti parádés kocsis a polgármester úrnál. A váras alatt suttyomban széjjel villogott az út* menti gyalogcsapásokra, hogy látják-e valamer­ről ar ismerősök­-Most látna csak a Kuczora Panni- — for­dult meg fejében nagy önérzettel a gondolat, mert akire egy kocsit bíznak, a gazda mellett a bakon, az már nem akárki ember. Hiába na, a kivagyoklság megvan már gyer­mekkorban... hát meg a felnőttekben... ha­ja}... A u;,ac uánnn 82 ótolsó Utcából IllVál­voros vegen, kodóan mut0gatja nagy cégérét az orszagútra a Gergely Sándor kocs­mája. Munkaidő után itt mindig megállítja lo­vát a gazda. A Szomjas nevet viseli ez a kél helyiségből álló bormérés. Leginkább futó ven­dégek lépik át a küszöböt, akik dolguk végez­tével mennek hazafelé a városból, fki a tanya­világba. Az állandó kuncsaftok körét a város­széli népség adja. Ide járnak a koplalós kocsi­sok, szénhordók, lóhajtók, favágók, hordárok, dolognélküliek, meg a hadirokkantak, akik min­den hónap végén megkapják a hat pengő havi segélyt a magyar királyi állami pénztártól. Egy versgyártó tanító is napi vendég és verseket olvas annál az asztalnál, ahol fizetnek neki két decit, vagy egy nagyfröccsöt. Nem is a versért fizetik a hipermangán-színü kadart, hanem csak úgy kutyabarátságból, mivel a tanítónak nincs állása, elcsapta a tanfelügyelő, ezért aztán el­hagyta a felesége meg a két, gyereke is. Az meg, hogy ne kódis módján kapjon egy pohár bort, szép verseket mond a szerelemről, meg a világ bűneiről. Hallgatják, hallgatják a vers­mondót és amikor a szeszgőz elborítja a jám­bor elméket, elzavarják a nyakigláb, fekete­frakkos félbolondot, hogy hagyja őket békén a verseivel, mert ez a világ ilyen büdös, piszkos marad mindig. Vagy a nyakába borulnak, iz­zadtságtól, szénportól fekete szenesek, nagy bun­kó karjaikkal átkarolják görbe hátát és pe­csenyevörös vállukat rázza a keserves sírás. — Danoljon velünk, tanító úr... szép szo­morú nótát, amékbe benne van az ember szive fájdalma. A- aTtAn l'dnt<Mó hangon énekel, mint mi "ion búesósoknál nz előimádkozó és rázendítenek a többiek is. F.gyszál cigány, a Fercsi bácsi cimbalmán keservesen sírnak a húrok. A zaj kicsapódik az országútra, rezegve megyen szerteszéjjel, hogy belevesszen a re­ménytelen magyar semmibe. Gergely Sándor, a tulaj unott ábrázattal áll a sönté sen belül, méri a kétdeclket és sza­kadatlanul szedi a tíz-húsz filléreket. Később előkerül ferenejóskás cilinderével a rend őre, méltóságos nyugalommal körülszemléli az asz­talokat. Ilyenkor megcsöndesedik a nekieresztett dana, szipogósan száradnak a könnyek, leolvad az arcokról a mámoros hahota. Félénken, tisz­telik a rend őrét, aki nem szól sokat, csak üt, ha a rend érdeke úgy kívánja. A kocsmáros is becsülője a rendőrségnek, mivel azoktól több függ, mint a királyi tör­vényszék elnökétől. De ez az alázatos bizalom csak négyszemközti beszélgetés után válik tár­gyiassá, amikor avatatlan szemek nem láthat­ják Gergely Sándor cifrán fonott demizsonját. A gazda a kocsma belső szobájában telep­szik meg szerdán, meg szombaton délután az asszonnyal, kacskakezü fiával, meg a suttyó legényekkel. A kupec szomszéd lányát elcsapta a bandából, mert az asszony nem szívelte. Va­lamit észrevett és az utcán a forgalmas kör­úton úgy leszajházta a szomszéd lányát, hogy alig igazodott el a helyzet a gazda két pofon­jával. amit az asszony jussolt tőle a csúnya szájáért. — A szokásosat, hé — intett a gazda és az asszony ment a söntéshez. Most, hogy a fekete fiú hajtott a bakon, ő ült a gazda mellé a széles asztal elején. Kicso­magolta délről maradt kenyerét és nagy fala­tokban tömte a szájába. — Agyalócc, ágyalócc — nevetett a gazda. — Nem érkeztem megenni — válaszolt a fiú. A trihhimU fáradtan ültek, szótlanul. Iz­él lODD/eK mukat meghúzta a munka, mivel mára, elseje után újra szaporodott a cej­gosok száma... Egészen beletanultak a mester­ségbe a gyerekek. A nagyobbjiai olyan ügye­sen emelgetik, billegetik a ládákat, mintha ott születtek volna a sufnis raktárban. A kisebbek, meg úgy rakják össze, szedik széjjel a sátra­kat, mintha villanyáram mozgatná a kezüket. A sátorponyvát is olyan szabályosan, sarkosan hajtogatják., hogy abban még a Buchwald sem taíálna hibát.. — Aggyá égy falatot — kért a legnagyobb kamasz a kenyérből. Tőrt agy darabot és a fiú bekapta, mint kutya a legyet, azután mintha szólásra nyílt vol­na szája, de közben megérkezett az asszony a két liter borral... Már kialakult az itteni fizet­ség is magától, kérdezés nélkül. A gazda szerdán, szombaton a munka előtt egy rozsveknit vett, négyfelé vágta, melléje tet­te fejenként a húsz deka lókolbászt, amit a lómészárostól hozott és megvolt az ebéi. Do­log végeztével meg ideálltak Gergely Sándor elébe, és fejenként három decit, meg a hat Hunniát megkapták a segítők. Ezenkívül tárt a lóhajtas. fölváltva, meg ha valami külön munka adódott, hát azért is néhány szál Hunnia, na­gyobb lélegzetű segítség után meg egy pakli nyolcasra vgló. A második, harmadik nyelei «rtán megöl-

Next

/
Oldalképek
Tartalom