Délmagyarország, 1960. április (50. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-03 / 80. szám

7 Vasárnap, 1960. április 3. BEDE ANNA: M.Z ELSŐ PERCEK G, fellélegző, szabad mező önfeledt nyujtózása. Megcsöndesült égbolt viliámtalan ragyogása. Arcraborult, álmatlan gyermekeit ringató föld-anyaöl, Kristályok izzó szilánkjai udvarokon, szívekben, szemekben!... Ö, naegkönnyült sóhajok, boldog zokogások harangzúgása, Imamormolás, haláltánc, ujjongás, sikoltozás, Arnyékfalkák, sötétben parázsló rabló-szemek, sakálüvöltés, Jajszó a romokon, nevetés a romokon, napsugár, hajnali harmat!... Ö, megtiport homlokok földerülése, fönix-madár csodája, Bőre-hagyta, megifjuló kígyó szédült felszökellése, Vágyak esetlen bábjaiból felröppenő öröm, színek szimfóniája, Szabadító, .jó fegyverek, himnusszá nemesült harci dalok!... Ö, győztes hősök mosatlan, édes arca, virágok az ágyunyomokban, Kitáruló ajtók, kitáruló karok, mohó öröm, bolondozás, Egymást kereső szeretet, tűzből kiragadó jóság, lelkek lakomája. Kinyílt világ, madárzsivaj, hívó. sugaras magasságok, fészekrakás!... Papp Lajos: ERDÉLYI MIHÁLY: ÚJJÁÉPÍTÉS HALLGATAG ÓDA Kiket testvér-láncba font közös ének közös munka Nehez utak gödreit lábunk immár kitanulta Voltunk bujkáló vadak az erőszak erdejében Tüskék között aludtunk s megfürödtünk könnyben vérben Ácsoltak már minékünk fölfeszítő nagy keresztet Állítottak bitófát vérebekkel úgy kerestek Szöges csizmák taposták reménységünk százszor össze Lestek minket keselyük felhők alél ránk körözve A szegedi képzőművészeknek a városi tanács felszabadulási pályázatára bekülTizenötször léptük át azóta Iám önmagunkat Tizenötször erősebb tüdő zúgja most szavunkat Rútul megjárná ki most régi árnyékunk keresné i-1 Tizenötször szépültünk új folyóvá lángsebessé Lelkünk új fal: tündöklő hófehér a nap tüzében S szemünk mint az ablakok nagyra tárult észrevétlen Mi már homlokugik mögött minden földet bevetettünk így világit komolyan a szeszélyes ég felettünk Ablak mellett üldögél öltögetve új ruhát varr Háta mögött a falra rajzolódik két kitárt kar Értelmünkre így vigyáz mindenkor a hit s az eszme S kéz a kezet nem szabad nem szabad hogy eleressze ,, Most a józan fák között pihen a szél magatétlen De egy mindent láttató tükör van a két szemében Mindent lát s ha útrakel titkok előtt még nem torpan Én is láttam virágot Iefüggönyzött ablakokban Millió-szín mozaik föntről nézve közös sorsunk Szellemet és anyagot mint a méhek összehordtunk ; Sokasodva magunk is minden élő örök módján Egyszer égig emelkedvén egyszer földig lehajolván Hiszen minden egyszerű: létezés a létezőben Homokszem és sivatag fűszál széles vég-mezőben Vízcsepp felhő zivatar — és ez így megv mindörökké Mint a zizzenő vizek körök válnak új körökké ezek a vásznak, szinekkél, a festészet sajátos nyelvén. Egy pedig emlékeztet — a dött műveiből nagyszabású kiállítást rendez a városi tanács, a képzőművészek munkacsoportja és a Móra Ferenc Múzeum. A kiállítást ma, április 3-án délelőtt 11 órakor nyitják meg ünnepélyesen a múzeumban. . M.iwte,qp ötven. zsűrizett alkotás,., szerepel a kiállításon, valamennyi szegedi festőművész részvételével. E hasábokon a pályázat díjnyertes képeit mutatjuk be olvasóinknak. Egy kivételével a felszabadult életről és munkáról beszélnek FONTOS SÁNDOR: HALÁLTÁBOR Dallamosan csilingelt a hangja, pontosan emlékezett rá — Baráth Zoltán? — kérdezte a teny. mt Igen, ón vagyok. — Rendbejött a balesete? — Nem egészen. — Elküldjük vizsgálatra. Most elnevette magát. A nyárvégi nap kellemes meleget árasztott, s kőrisfák öregzöld lombjai jelezték a közelgő őszt. Megsimította sötét kabátját, nézte fényesre kefélt cipőjét és elégedetten szemlélte a térülő-forduló emberek forgatagát A főbejárat előtt megpillantotta a titkárt. Odament és megismerkedett a főhatóság vezetojevel. * . ... . . • vezérigazgató uram — Alazatos tiszteletem, _ üdvözöite schneider az érkezők között felettesét. — Méltóztassanak helyet parancsolni... Igazán ... micsoda meglepetés... Keringett össze-vissza, megzavarta a nem várt látogatás, ilyen szokatlanul, bejelentés nélkül. — Méltóztatnak kávét? — Köszönjük, most nem kérünk — hántotta el az őszhajú, fiatal titkár. . — Talán a tárgyra térhetnénk — szólt a vezérigazgató. Baráth érezte, hogy fokozatosan nedvesedett a két tenyere. Fülcimpái megtüzesedtek. Lapos-óvatos tekintettel nézelődött. Ilyen szobában még nem járt. A párnázott ajtó mögött jobbról és balról két hosszú tárgyalóasztal húzódott, nehéz tölgyfaszékekkel. A teglaalaku szoba közepén boltíves hajlás, két fehér ajtóval, es a boltív mögött szép díszes íróasztal, bőrhuzatú szekek, s a tiszta, fényes bőrgarnitúra. A parkett nem latsait, mindenütt szőnyeg takarta. A boltívek sarkában a földig r-yúló ablakoknál két terebélyes pálma díszítette az irodát. Esténként, arannyal futtatott csillárok árasztottak a tiszta, fehér fényt. , — Ilyen szobát csak filmen lattam — allapitotta meg. de nem "érkezett ezen gondolkodni, meri a vezérigazgató átvette a beszéd fonalát: < • — Szóval önt nyugdíjazzuk. Schneider úr. Huszonot évet dolgozott, bizonyára elfáradt. A hivatal vezetését a főhatóság Baráth Zoltán elvtársra bízza. , A fiún nagyot lökött az izgalom, sáfrányszmu arcát elöntötte a vér. Schneidert figyelte. Húsos, hofeherre vált ábrázatán, kicsit nyílott száján megdöbbenessel kevert csodálkozás üli . , , . , — Ké-ké-ké-rem tisztelettel — dadogta — ugy lesz, ahogyan önök határozni méltóztattak... — A/ átadást holnap reggel megkezdjük. Most pedig kéretem a vezető beosztásban dolgozó urakat — rendelkezett a vezérigazgató. VLASICS KÁROLY; UTTÖRÖZENEKAR Kint forrong, robog az élet. Birkóznak az emberek. Sántikál a koalíció lova, mert sokan hátrafelé von iák a zabláját. Ö meg itt ül, tétlen-unalomban, hüvös-fagyos dermedtségben. Ridegek a bútorok, az akták, bántóan zárkózottak a tisztviselők. Észrevette, hogy elkerülik, ha véletlenül eléjük kerül. — Talán jobb is — nyugtatta magát, mivel felötlött benne néhány 'kellemetlen ügyetlensége. (Folytatjuk) .kegyetlenkedésekre, a hitleri ) fasizmus rérptetteire. A kiál. lításon szereplő valamennyi I alkotás bizonyságul szolgál ^arra, hogy a felszabadulás > élménye és az újjáépítés, vai lamint a békés, szocializ*must építő munka megihlette művészeinket és kiváló alkotásokra ösztönözte őket. A felszabadulási ünnepi tárlat egész áprilisban nyitva lesz. Csoportos látogatások esetén a szegedi festőművészek maguk vállalkoznak tárlatvezetésre. — Parancsára! — és Schneider intézkedett. Rövid, formális bemutatkozás következett, és ezzel az új hivatalvezető átesett a közélet és magas hivatala nagy tűzkeresztségén. * C-..5L, n _ _ mant a másik után. Schneider cgyiK nap ment nem járt a hivatalba. Az új vezető névtáblája került az ajtóra. Baráth Zoltán reggel megjelent csodálatos irodájában és rendszerint nem tudta elkezdeni a napot. Tehetetlen belső feszültséggel nézelődött, olvasta a különböző természetű igazságokat hirdető és bizonygató újságokat. — Mit csináljak? — motyogta magának idegtépő délelőttökön és jobb híján érdeklődés nélkül bámulta az esős, csupszkopasz utcát a parkettáig nyúló ablakból. PINTÉR JÓZSEF: ÚTÉPÍTÉS «