Délmagyarország, 1960. április (50. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-03 / 80. szám

Vasárnap, április 3. 6 MENET... tfatonák vonulnak azor- >•» Látod — susogja a ba- dobálnak neki, csokoládét A kislány ott fekszik a fűszágúton. Aradat höm- ba fülébe —, látod, Zsuzsi- dobálnak neki, kenyeret is ben, ahol játszott az előbb, lyög két nap óta szakadat- , • , / „ > * . , 4 , L. ka? dobnak neki. Autf' tankok> agvuk> Arráb van az útkaparó , aztán megint autók, tankok háza onnan szökött ki. hogy * és ágyúk. És gyalogosok is. nezze a katonákat. A hátán fekszik, mintha az felhők közül valahon- e°et' a vakító ™pot nézné. , , Már nem beszél, nem is „ . net fekete madár zudul az , Hozta mozdul, a szeme sem hu«ap Vállukon géppisztoly vagy magáva[ Ztu2giJ|d£ is a ba- * 'ölé- Ropülógép. Még nyorog> pedig erós _ _ karabély, nemelyiknel golyó- ^ hogy Q, ^ lássa Igy nincs vége a háborúnak. Kö- tüze. Mellette a baba, akiszóró. Ismeretlen harcokban _ . , , .,.,,., ment el apuka is egyszer, zeledik. A menet megboly- nek egyik karja ugy emelZh ZmJetllTaPgbesz?dük Édesanya na°uon sokat dul, a katonák az út két ol- kedik * magasba, mintha juh. ismeretien a oeszeauK. S2é;t ró(a s néha gyúrött Ie_ kiáltani akarna — ne! ne Hosszú társzekerck döcög- ^^ ^^ fl postós ^ dalara futnak, elvaoodnak a bÁntsitok, Köm fe_ nek velük. A szekerekre jol- még gyüröttebbé olvastak_ fűben. Csak az autók áll- hár kockacukor. S a kis hakapaszkodhat, amelyik elfa- Aztán jöH egyszer egy ma. nak üresen, csak a szeke- lotthoz közelebb néhány rad. Egyik szekeren kenyer ^ ^^ ^^ ^^ nk eim topOTZékolnak ré. szem vörös is akad. van. a masikon konzervek, a harmadikon liszt, cukor. anyja ozt * elolvasta. Aznap mülten a lovak. Az egyik katona odafut Éjszaka sem állnak meg. nem szolt egy szót se csak A pilóta a horogkeresztes hozza- Folehajol, a szivet ... , . , . . ,, hallgatja. Nem dobog már. A Jényszorok halvanyan pis- ült az ablaknál, kezében a, gepben dühében a fogát esi- . . . ' , . .. . . A babát nézi, aztan ovatolakolnak, nincs énekszó,foj- levéllel> az utoUŐV(ü_ Mert korgatja. Minden bombát el- san íöjcmeIi,Vlés a kislányt tolt hangü parancsokat ío- , , ,, azóta nem kaptak levelet szórt, ledobott mar. Gep- mellére teszi. S egy pillador Ide-oda a szel. • „ Még nincs vége a háború- Azóta nem beszélnek apu- fegyverével végigsöpör az út natig minden katona megáll nak. káról sem. szélén, aztán újra a magas- a kislány mellett> akinek »,- • , , - , .... ... . .... neve sem volt, aki meghalt, Március van. Mar érezni . szőke copfos kislány b* szökken. Vissza a felhők ^^ ^ ^^ a nap melegét. Az út szélen SM. on kuporog az útszéli kQzé. Ott biztonságosabb. szőke kislány játszik a ta- fűben, ölében, a baba és \ valyról maradt száraz füvön ^ti-nézl a ^„„á^t. Azok PS^fSi aiMd ülve. Baba van az ölében. 4 , , , tonak fölkelnek a foldKomolykodva, becézgeti, nie- meg ránevetnek, kiáltanak röl Szemük a kisiinyt kese! neki a füvekről, a fák- is neki valami* Kedveskedő. resl Akkor, amikor meglátról, az égről, m vízről, a ka- simogató szavakat. Zsebük- ták a gépet, el is feledkeztonákról. ben kutatnak. Kockacukrot tek róla. I Jjabb vezényszó csattan. S a menet újra megindul. Tovább, tovább Budapest felé, nyugat felé. Még nincs vége a háborúnak. Március van. Már érezni nap melegét. Lődi Ferenc: Szárnyas esztendők i. Holtakról szólj, ki élsz e korban itt, — akár lehetnél hős, vagy áldozat; cinkos, ki mások testén jóllakik, • féreg, ha bújni nyüó rés fogad. Kéttos világ, ó, szén. salak: te lét, élők, holtak és születők heve. tömörbe öntött mű és törmelék, és mégis-mégis mindnyájunk neve; forgandó sorsban múlt, jelem, jövő — ahogy az ember arcát fölemelte kiégve s újra gyulladón, ha mert. S kiért is lenne végre hálatelt? Csak önmagáért, mint a felnövő, ki százszor is születni újra merne. II. Ádám és Éva, mondom, szóljatok gyümölcsötökben, minden nyelveken, fiak és lányok ajkain, ahogy a csók terem, mint égő málnaszem. Az ember újra-születése ez ós szárnyas évek repítik tovább, míg magzatában égig széterez. taposva már az istenek nyomát. Ezért festette vér a Föld színét s a tárna-mélyű lélek sírt bele, de jaj, ha kéne érte ölni még1... Pedig, ha kell. 6, jaj, ha kellene!... A szárnyas évek akkor is tovább repítik már az ember csillagát. III. Költők, ha szóltok majd koromról egyszer, mondjátok el, hogy mint ölelte át a messze-tűnő napot is az ember, s miért, hogy már a tág jövőbe lát. Szűk itt a Föld a csillagok köréber a tengerek és roppant űr között, a bizonyosság tiszta örökében, ahogy foszlanak félelmes ködök. Csak merni kellett egyszer igazán, hogy széthulljon az ördögi arány anyaszült ember, emberek között. Szép itt a harc és szebb lesz majd a béke, — a i'érben, vasban, hitben ötvözött —, ha úgy hajlunk rá, mint anyánk fölébe. hSUS'A '«. •» te » IV. Ez már, a rend, a béke rendje bent és kűrit: a szív, az ész tükörbe lát önnön tükrében, amit megteremt — a végtelent magával kötve ót Szabadság: ő, de mélyek a vizek! Szabadság: ó, de csillagos az ég! Szabadság: erős karja férfinek, s termő virágú nő, ha csókja ég Ez itt a rerfd, — a nyugtalan tüzelés minden percben újabb ütközet: megnyert csatákban győztes holnapok S formát formára zúzva-törve szét, ércnél tisztábbra önti lényegét, ki mindeneknek új ritmust adott Siklós János: Váll lel merülsz el ezekben a sötét hullámokban... tiszta a lel- rom majd elviselni a mindennapi megszégyenülést, kincked... jó az eszed ... és fogjuk a kötelet... visszahúzunk, vetnek a doktorok... csúfot tesznek velem ... ha süllyedsz, közben pedig megtanulsz úszni... mint a — No, elVtárs? — szólalt meg a titkár, hal... — Hát... nagyon ... nagyon nehéz a döntés. — Hallgasson meg. Én még fiatal vagyok. Nincs ta- — Nem szégyelled? Pártiskola van mögötted... Forpasztalásom. Az apám is munkás, tanulatlan öregember, radalmárnak vallod magad... Ezelőtt másfél esztendővel Az anyám korán rokkant mosónő. Nem jártam magasabb meg életekkel fizettünk ezért az eszméért, iskolát. Két évtizedem a külvárosi iskola meg a poros — Igaz- Tudom — mondta a fiú alázatos hangon. ozó é A fiú elhallaatott Er?zlt' ? beszélgetés utcák," jóért, szépért "hevülő Sikátoraiban,*" később "a *pék- — A~ Schneider, a német kommandatúra bizalmas em3 " vegéhez ernek, de meg műhelyben, meg a gyár egyhangú gépeinél folyt el. Alig bere vezesse tovább is ezt a fontos hivatalt, méltóságosí nem fogyott el védekező érveinek könnyű fegyvere, o]vastam, a tudományokat sem ismerem Nem lehetek ve- címével? Ö döntsön proletársorsok fölött? Neked ez köIdegeit maceralta valami türelmetlenséggel kevert, őszinte zetó ott> ahol mindenki doktor, tanult ember. Értsen meg zömbüs lenne? vallomas kényszeré, mely leszögezte a szeles fotelba, a engem _ Nem szólt határozottan, de belül fellobbant az lapasztalt párttitkárral szemben. Időnként duzzadt kezefe- Röy^ szünet következett. A ulkár kényelmes mozdu- ellenszegülés, mint szilaj csikóban, mikor munkára szo lattal cigarettára gyújtott. Nézegette az iroda új berende- ,af.' . . ...... , ' , ,,., „ , zését, mely kellemes-barátságos külsőt adott ennek a szo- fjarbat.a «»bbiekkel, azok élik tovább a maguk bának. Közben azon tűnődött, hogy mennyi balhiedelem séüik;" kellemes csevegés a kapuban es élt benne, még másfél esztendővel ezelőtt is, amikor a 651 masL jan; most amikor erti érzi husz esztendejét szovjet haderő elérte Szereda - e vidéki kis város - ha- . ~ ,Fiatal mé*- clvtárs ~ csobogott a csöndbe tárát. Meggyőződése volt, hogy minden simábban megy elnézést Kero nangja. ezután. Átvesszük a hatalmat és az új rend formálásában — .luoom. en is voltam fiatal, de most olyasrmroi már kevesebb a gond. mint az illegális, akasztófával jót- van szo am.re még soha nem került sor a mi tenyérnyi szó munkában. Balgaság volt. Az ellenzék... a szociál- országúnKDan. jével végigsimított alig pelyhedző állán. demokraták ' egy részének kétszínűsége már látszik, földugta fejét a föld alól a még élő régi rend. Tetejében itt rette egysze^t; Apai jóindulattal nézte a küszködő fiút. Sajnálta, szie— Na, megegyezünk? A gyerek nem válaszolt. Alig észrevehető fejbólintással, bátortalanul jelezte, hogy legyen úgy minden, ahogy az élet kívánja. Fényesen csillogó szemmel indult az ajtó felé. A párttitkár keményebbre fogott hanggal mondta: — Akkor reggel kilenc órakor a Munkás Biztosító ül ez a fiatal gyerek, akinek a jövőt kínálják és úgy szabódik, mintha makkegészségesen műtétre kényszerűen ék. — Szóval, ezek a te érveid? — szólt a szemben ülő fiúhoz. 7oltán bólintott a ütkár meg kunc°sott ma A.oiian Doiinioxi, gában hogy a betyár faty_ t.yúja nem azt mondja, ami a valódi indok. A húsz é.v, a , ... . . . . , lüktető, perzselő húsz év. Gond nélkül, kötelezettségektől Tórsasag főbejárat, előtt várjál. Addigra elkeszítik kmementesen. szabadon, maguk között... húszesztendős lá- yezes! okmányodat Ott lesz a fohatosag kommunista vezenvokkal toje ls" . '.". „ .. .. Máenan sétált az MBT nagy palotája előtt, A fiu lelkeben az utóbbi .dobén összezavarodott a Masnap mint két esztendej€) a^ikor ^ ^ világ. Égy esztendeje meg könnyűnek látta az eletet és ügyében a társaság berendelte és fél órával korábsaját szerepet egyenesen kitűnőnek. Dolgozni a pártba ^ érkezett. Barna hajú. fehér köpenyes kisasszony szójárni. emberekkel targyalm... késő éjszakaig. Hazamenni lftotta kérte az idézést Finom köiniszaga volt, nyári ru— Tudja mit kérnek tőlem? — a fiatal arcú, korán és masnap uira kezdeni, es akkor akkor következett a hajának selyemfodra kacérkodott elöl, a köpeny nyíláószülo párttitkár szemébe nézett. pártiskola. Hazai földön — pártiskoU. Ott tanult hat hé- ^^ A jószagü kisasszony különösen nézett ró, mint — Igen — válaszolta a párttitkár és magában örült tig. Ismerkedett az élet alakitasának tudományával. iány ^g sohasem. Mosoly bújkált pici száján, arcának a fiú hatarozottsógának. — Milyen örömmel mentem ... mennyire szerettem bal oldalán alig észrevehetően megbújt egy kis gödröcske. Ugorjak be egy viharos, sötét tenger közepébe... ott. Sok újat, valódi tudományt hallottam és ismertem — Micsoda szép lány!... A haja, meg a nézése! Ilyen s ón nem tudok úszni. Halálomat, megsemmisülésemet kö- meg — mérlegelte magában életének első komoly iskola- nincsen a gyárban, meg sehol, de finom ... finom a szaveteli a párt... ját. — Most itt vagyok. Kiforgatott élettel. Nem maradna ga — pörgött fejében túláradó érzéséből formált gyerekes Sötét tengerbe?... Igazad van. De te, fiam, nem nyugodt a lelkiismeretem, ha nemet mondanék, de nem bi- gondolata.