Délmagyarország, 1960. április (50. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-24 / 96. szám

Vasárnap, 1960. április 24. 6 Gönczi Klára: így érik a világ (Részlet egy hosszabb ciklusból) Lobogó ámulatom felgyújtva végiggondolom futtában a múlt és jelen, örvénylő szív és sudár szellem, bölcs tudás, tündér képzetek hatalmas fejezeteit, a többnél több és óriás kutatás, elmélkedés és olykor sok-sok téiedé* terhes végtelen lapjait, — hogyha eszmélő tudatom évezredeken átoson, melyek a jövő útjait verejtékkel taposták kl, — érzem, hogy mennyi végtelen rejtett értéket hord a lét, mig parány lénycin sodródva jár és bármily gazdug a magány, ringat érzés-hullámokon, színezve pillanatokat, — minden halad — új úton célhoz esak az ér el, ki kezetlog testvérével, rmber az emberrel. Csak a közösségben értelem, és csak értelem épít békét, esak béke emeli emberré „ , e föld vérszugtól futó népét. Apró lázak és apró gondok fölött a munka szénnel, érccel krlstalyosulva békét teremt az új világban, boldog békét s tgy lesz létünk emberibb lét... Mert kik az atomkorban élUnk többek vagyunk, mint mélyen porló ősi népünk! Merész valóság s nem álom ez az élet. öntudattal, szívvel tudással irányítjuk lendülő földünk s rakéta lelkünk surran az űrben! Eszméinkkel az élen törünk előre napban, éjben, fáklyánk a MUNKA, melynek anyja a tudás, apja az akarás és gyermeke minden csodás eredménye a sugárzó kornak. Megvalqsul álmunk érzékbetöltő, Téjekigéző varázzsal. Fémtestű óriás és parányi gépek forrasztják eggyé a forradalmi népet; ido és tér kitágul és óriássá nő az Ember*., Bfflmpimnr., löfli Feranc: KÉSŐ Kalászt csókol a nyár a buja földön s a lázas térben űzöm játszi árnyad, hol kamasz voltom, lásd, meg kellett ölnöm, hogy férfi karral nyúlhassak utánad. Fájón ölellek, jaj, akár bilincsek, sosem-volt asszony, édes mostohám, akiben égnek még a gyermek-kincsek, s fehéren meghalt benned áz anyám. Anyám voltál, hogy megőrizzél engem, s már így maradsz meg, halott szeretóm, kamasz koromnak ásott sirveremben, s elérhetetlen, hófödte tetőn. Pedig az ágyunk szénaillatos még, s a fúzfaerdő mély-magába zár; késő, nem hallom szived, a halottét, s mégis rád szomjas tikkadón a nyár. Hoználak vissza, mint az ifjúságot, s már nem tudom, mi voltál és mi vagy. Jobb így, nyarakban csöndes búsulások, s neked maradva hü, kamasz fiad. Zsadányi Nagy Árpád: 4 Sarkcsillag dala Van csillag nálam ékesebb. Minek a fénye fényesebb, Mit a kacér, dús égi táj Vidám, keringő útra vár. Hol minden röpke állomás, Minden kitérő új varázs. Mát csillag szárnyal és hevül, £n állok' bizton egyedül, Magányosan, kicsit fájón; Mások sorsát úgy vigyázom. Nem zengek páros rímeket, S a lázban égő emberek Szebb fényt keresnek ott alant, Ha csillagot választanak. Halvány fényem mégis ragyog: Csillag vagyok, hát csillogok. Tisztán szárnyal tőlem a dal. Nem lesz a vágyam hangzavar. Hold ha újul sötét égen, Megújul a rendelésem: Szelíd fénnyel, halkan, lágyan, Állni a nagy éjszakában, Társtalan is társra várón, Hogy ki keres, rám találjon! Mikszáth és a régi Szeged „AZ ÉN KEDVES SZEGEDEM" Egyik Levelében említi, Így Mikszáth városunkat, s minthogy a levél feleségének szól, semmi okunk gyanakodni, hogy csak azért írAz író halálának 50. évfordulója alkalmából tartandó szegcdi Jubileumi ünnepségek elé. egyik legjobb serkentője volt unnak a szinte világméretű gyűjtőakciónak, amelyik Szeged szerencsétlenül járt népének megsegítésére indult. Néhány évtizeddel később aiajmroi T.Tnnr,., ta volna, mert ölömet akart magához. mint a nemesi vele szerezni valamelyik vármegyében, vagy Pesten, már legendákká szinesultek szegedi baratjanak. Ha egyéb Elt Js ezzel a lehetőséggel azok a hafdani szcgedi esenyilatkozatokból nem követ- es hol a nyomda szedölegé- f . hajdani szegedi esekeztethetnenk is, ez az egyet- nyelvel, a -bötűkapkodó le- teK' amelyeknek kozeppontlen mondat elárulja: jól érez- gényökkel- tért bc •Börcsök- la, vagy legalábbis résztvete magát Mikszáth e város sogorhoz' egy-két félmeszely- vöje volt -a mi palócunk*. •tett a két"éf re' w'Y pürköItr6' mle«- éb- Megint Móra Ferencet kell aiart a két es fel esztendő te hol meg d sznótorba, ... . . .. alatt, amit itt töltött 1879 tegziba hívta meg egyik-ma^ ldeznem' akl "a &zegedl UJ" augusztusatói 1880 végéig. sik gazda, iparos. Cserzy Ml- ságírás Mátyás-királyának* Kissé elfogult szegedi lo- hály- írta meg, hogy gyer- nevezte Mikszáthot. Nehéz kálpatrióták arra is hajla- mekkorában egyszer hallotta ma má,. különválasztani a ™sak „v°;tak idöb?n' Mikszáthot tréfás búcsúz- valóságot a szeretet dikt4Ua hogy ellentmondást nem túr- tatól mondani disznótorban . ve kijelentsék: Szeged men- 'a kimúlt hízó fölött. legendától. Az adatokat, a tette meg a magyar irodalom . . , valóságot majd megőrzi az számára a fővárosi újság- A Vidám estek, toz&[ irodalomtörténet, a MikÍ!P01stT"alnif,ba'? f,lkal" sok mellett egyéb termeszé- száth-életrajz. lódasra ítélt, elkedvetlene- ,.. . . .... dett, kiábrándult fiatal Mik- tu- tartós emieket szulo ese- ^ „kedves Szeged" száthot; e város érdeme. tek sem h-ányoztak a nagy pyuJtotta élményék, emiekek hogv Mikszáth egyáltalán az- író szegedi esztendeiben, ott lappanganak a Mikszathzá lett, amivé valóban lett. ott voltak a képviselővé- művekben. Maga Mikszáth Erre már csak Móra Fe- lasztások, amelyek napokig ™°"dot,ta', h°8y 'hasa: szegcmdl C!>aK mora . , di ötletekkel, alakokkal vanrenc Jó szegedire jellemzően ,:'zoan tartottak a varost. n&k „megtarkázva*. Hogy A öntudatos, de azért elfogu- Adóz kortesharcok dúltak s jó palócok Bede Annája. A latlan véleményét idézzük: Mikszáth szívvel-lélekkel tá- kis Szegedi Gergely a Ka-Már azt állítani hoav a ugatta a szegedi ellenzé- fa£ vásároló paraszt, a Mt™zt n°gv a = • lyen a magyar iparos? Sziszegedi földbe plántált tő a ket. amelyik buszkén han- rák, uramjai a Szent Pner mi homokunktól nyerte ne- eoztatta Kossuth Szeged né- csemyőjé-nek Börcsök Janimes kvalitásait, bolondság péhez intézett beszédének ja szegedi, azt mindenki volna de az is bizonyos emlékezetes kezdősorait. udja De meg ahol a téma voina, ae az ts Bizonyos, közvetlenül nem arulja is el hogy ha máshol vert volna tsydtt ujjongtak a koimany- a szegedi emléket, könnyen gyökeret Mikszáth poézise, part jelöltjének bukásán, rvomára bukkanhatunk. Elmás színűek, illatúak zama- Mikszáth kacagtató gúnyoló- árulják jóízű szegedi, szetúak lettek volna a avtimöl- dással írt Tisza Kálmán, sőt gedvidéki tájszavak (kacaiuaic tetten voina a gyumoi > baj dangubai stb.), hangucsei. nem olyanok, aminők. Jokai egy-egy sikertelen kép- ]al&k jeliemek. Nem vaió. Fának ls, földnek is van oka vissMi fellépése alkalmából szína. hogy tévedünk péll'álásnak lenni a másik is a Szegedi Naplóban. dóul akkor, amikor íeltéteIdőnként kisebb anyagi Az mindenképpen bizo- nehézségei is támadtak, de han Mikszáth az ideális polnyos, hogy a szegedi világ könnyen segített magán: gár jellemét úgy mintázta segített visszaadni az elke- amíg a kiadó előleget nem nieg. hogy a gazdag szegedi seredett Mikszáthnak élet- adott, egyetlen sort sem írt ^kfti^ ss' uségérevoTu * " és alkotókedvét. s a készen lévő kéziratokat _ ^ Nagyon tetszett Mikszáth- sem adta ki a kezéből. Ha alföldi táj, !nak a régi Szeged demokra- a legnagyobb, legmegrá- vagy árvíz képe kerül elő 1 tizmusa. Nem holmi eszmé- zóbb élmény az ái-víz volt. valamelyik Mlkszáth-regénynyi demokráciára kell gon- A védelem legügyesebb agi- ^aTho£ j dőlni, hanem arra, hogy a tátora, az újjáépítés búrokra- az lhlet<3 élmények elsósorj pátrlárkális, polgári-paraszti tikus körülményeskedésének ban szegediek. [ mezővárosi mivoltából las- legbátrabb szavú bírálója Volt ugyan vitája, meg Isan nagyvárosiasodé Szeged- Mikszáth lett. Magyar és né- kellemetlensége is MikszáthTi? ndü tcTu rí nyehr m;gjele2 r~ & akr"5S | lakóját közelebb erezhette irata, a Szeged pusztulasa, kuspak látott városvezetés"V'"t t I vugtával dicsérjük a napot, szoktuk mondogatni, hát emberről se hamarkodjuk el a szót. Könnyen úgy járhatunk, mint tisztelt nagybátyám, Csőröge Imre bácsi, aki a , hosszúháti Gyöngyélet Termelőszövetkezet derék elnöke. Annakidején ugyanis, anukor megyénk megbolydult, s a községek, városok egyremásra íratták az újságba, hogy kitűzték a táblát a mezsgyéhez, őhozzájuk is elérkezett a buzgalom láza, aztán pár meggyőző ember a járástól, nyakkendösek meg csizmások vegyesen, Imre bátyám pedig egyszerűen melléjük állítgatta a Gyöngyélet jóbe6Zédú tagjait. Akit meg nem talált erre alkalmatosnak, rövid úton hazairányította. Ki örült ennek, ki meg nem. Harmados Mihály például, aki pár éve a vontatónál buzgólkodik, lelke mélyéig megsértődött. Hallgathatott volna az asszony sokáig. — K-k-képzeld, n-n-nem vagyok jó a-a-agif.átornak! É-é-én, aki... — Derék felesége azonban nem sokat adott e lelki nyavalyára, mivel eppen tisztába kellett tenni az ifjabb Harmadost ... A Galamb utcában a legszemrevalóbb ház Cslppk Menyhérté. Tömzsi, ötven felé lépegető, mokány parasztember a nevezett. Szeme villogó, kezefogása akár a harapófogóé. Tíz kataszteri holdat művelget, ez idő szerint egyedül, mivel fia katona, lánya meg a városba szegődött asszonynak. Felesége csendes élettárs, egy mukk nem hagyta el száját erős férje oldalán. A Csipak-porta büszkesége mind e mellett a Sámuel névre hallgató bika. Okleveles barom eZ, olyan sokszor szerepelt már a fényképe az újságokban, hogy még némelyik színész is megirigyelhetné. Sámuelnek van azonban egy gyengéje, egy fia ember szavára nem hajt., csupán Csipak Menyhértére. Samu úr megjárta már Budapestet, de gyalázatra haza kellett hozni, hiába bámulták a pesü népek, nagyságák: Csipakon kívül senki meg nem közelíthette. Ide, a Csipak-portára állított be mindjárt az első napon a legválogatottabb brigád, élén a járási gimnázium filozófia tanárával. Kovács Kálmánnal. Csipak igen kedvas volt hozzájuk, alig ültek le, máris kimondta az igent, mint a v^n leány. De még hogy! — Tudom én, miért jöttek. Pártolom is én a téeszt, kérem. Hanem tudják, én amilyen bolondja vagyok az állatnak, hát azt. szeretném látni, hogy az én büszkeségem, Samu, Jó, bizt06 kezekben lesz-é. Éppezért volna egy szerény kikötésem. Afféle kis biztosíték, kérem. Hajtsák el a bikámat, s én megyek utána. De azt is Varga Imre: Elnöknevelgetés fogadom, sorjázik utánam az egész Galamb utca is . ______ __ Kovács Kálmán filozófusi naivitással tűzbe állat a' szabad^levegőből, mikor Harmados egy! borult... füttyentésére a két vénséges kutya ráugrott Sa-' — No, akkor, drágalátos elvtarsarm hol az mura. A pillanat töredéke csupán, de az egyik; ne, csak ment az istállóhoz, s kinyitotta az; ajtót. — Sz-sz-szóval, oldja, b-b-bátyám? J-j-jö- i het! — mondta. — Ember, értse meg, agyontapossa — fi-! gyelmeztette Harmadost, dc mikor látta szemé-: ben a hajthatatlanságot, vállat vont, s kifőzte,! a karikából a láncot... |! Épphogy szippantott egyet a gyönyörűséges a csudálatos bika? Majd én elhajtom! Nem restellem én!.. És már kocogott is az istálló felé. Hanem megszólalt a jövevény: az orrán lógott, a másik meg a... Szóval ott. Lassan remegni kezdett az állat. Kisvártatva a tarsak. a helybeliek, semmi hajlandóságot nem árultak el a követésre. Ott is lelte őket filozófusunk az utcaajtön kívül, amikor a bika fújtatásától megrettenve őmaga is szerfelett gyorsan kievickélt a kapun. A

hosszúháti gazdák persze, szinte min- nyésztö den második mondatba belekanyaritotE-e-ereszd meg! H-h-hajtsd meg!. És megeredt, ment is ki az udvarból, mögötte a bika, mint aki olvassa gondolatát, elején-végén egy szorulók kutyával, mellettük iparkodott Csipak is, az országos hírű állatteták Csrpakot. Hogyha ö, akkor ók is. Maguk közt meg efféléket mondogattak: — Hát igen. Érteni kell az állatokhoz is. Vétek lenne egy szép jószágot sintér kézre ad- vább. — Ne siessen már, hallja! Tagtársam, belépek én! Értse meg, kell a lecke az elnöknek... Harmados meg vissza: — É-é-én is iskolázom!... Mentek hát tom . így vélekedtek, s a hosszúhátiak tudták, a szövetkezetiek, egyéniek egyaránt, mi van e mögött. Az én nagybácsikám, Csőröge Imre, elhanyagolta bizony az állattartást. S mivel lobbanós ember volt, nem is igen szerették ezt örökség... Csipak kezdte újból: — Tagtársam, legalább adja el ezt a két okos kutyát!... Nevetett, de nem fordult meg a von tat ós. j — N-n-nem eladó, k-k-kérem. A-a-apai; szemére hányni... Hanem most „se törődött ezzel. Csak tarkóját vakargatta, kucsmáját tologatta, hol szemöldökre, hol a tetőre, s blzgatta néhány állatgondozóját, uccu a bikáért. El is lódultak azok, csakhogy nerri a Galamb utca kozepibe, csak a végire. Ott volt ugyanis a földművesszövetkezeti adóhivatal, akorom mondani italbolt... Reggel viszont arra ocsúdott Csipka MenyC

sóröge Imre még a székházban üldögélt, s állkapcsa mozgott, mintha rágna. Pedig csak a híreket olvasta, melyik község parasztsága gondolta meg. Éktelen robajra riadt fel. A félig behajtott nagykapu kivágódott, s az a Harmados Mihály, az a dadogó vontatós, akit par napja hazamenesztett, az diadalmaskodott be. Mögötte pedig artatlan bárányképpe! Sámuel lépkedett, a gazdájával. Rohant is kihért, hogy ugyan dübögtetik nagykapuját. Oda- fejé Csőröge Imre, mint aki látó szemének se ballagott. — A-a-agyjonisten — köszöntötte egy véle egymagas. mokány ember, akit csak úgy látásból ismert. — J-j-jöttem a b-b-bikáért... Csipak sajnálkozott: — Maga? Hanem amaz kevélyen állt, s füttyére két Iszonyú szórzetú puli is vigyázzba meredt. — M-m-mi... hisz. — Hát te... izé, maga?... Ahogy Harmados megtorpant, úgy a menet is. — Cs-cs-csak bevezettem a S-s-s-amut, elnök elvtárs. Mert azért én is sz-sz-szeretem a Gy-gy-gyöngyéletet Meg p-p-pártolom az állattt-t-tenyésztést is ... Csőrögén egyszerre végignyargalt valami — Hallja, észnél legyen, jóember — eny- baljós sejtelem: Ezek itt ketten, ahogy hirtehült meg a gazda. — Két napig még gondolkodta- len összebazsalyogtak, ez a Harmados meg Csitom az elnöküket, akkor majd magam behaj- pak, ezek máris értik egymást. Hajaj, úgyláttom. Érti? De addig hallgasson ... Hanem a másik kisember mintha süket len- gyöngyélet! szik, most kezdődik el itten csak igazán a sel is, de ezek, mint a fiatalkori rossz emlékek általában, mindkét oldalon elfelejtődtek. Bizonyára Mikszáth is jót mosolygott a bajusza alatt, amikor évek múltán visszagondolt Taschler főkapitányra, aki hatóságilag betiltotta Mikszáth és társasága rendszeres péntek esti összejöveteleit a régi Hungáriában (ott áll ma is az épület a Beloiannisz tér sarkán). Pedig akkoriban ugyancsak csípős cikkeket írt a főkapitányról. Az meg éppen mulatságos eset. lehetett, amikor Mikszáthon két év múlva hajtották be a szegedi hatóságok azt az 1 forint 20 krajcárnyi közmunkaváltságot, amit még szegedi tartózkodása idején felejtett el kifizetni. Talán csak egyetlen szegedi volt, akivel sohasem békült ki, Bakay Nándor, a kötélgyáros. Igaz. hogy Bakayról azért írt kegyetlenül maró szatírákat Mikszáth, mert magatartásában politikai elvtelen séget látott Ez pedig Mikszáth szemében nem lehetett bocsánatos bűn. Ninc« magyar város, amelyik annyi és olyan Mikszáthtól származó, kedves becéző névvel dicsekedhetne, mint Szeged. "A paprikák városa', a -kapitányok városa* talán nem sokat mond, de a *második szülőföldem"ahol a víz is fctvirágzik*, "az én kedves Szegedem' — olyan bizonyítékai ennek az eltéphetetlen szeretetnek, amelyeket sem vitatni, sem felejteni nem lehet, de — azt hiszem, nem veszi zokon senki a figyel|meztefést — nem is szobád! Nacsády József