Délmagyarország, 1960. február (50. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-21 / 44. szám

Vasárnap, 1960. február 21. 6 1809. A Pas- Csongor Győző: seter völgyi ^ • réten a lemenő nap rezgő aranysugarai özönlöttek szét. Mint szürke fátyol, ereszkedett le a csúcsokról az esti köd s a távolban a Gleinkogel felhőkbe nyúló orma lilás fényben úszott. A csend telepszik rá a havasi rét minden szépségére, a buja illatú kosborok s hófehér gyűszűvirágok közt a legelésző lovak s tarka tehenek ütemes harapdálásának halk nesze hallatszik. A lanyha szellőtől mozgatott nefelejcsek s harangvirágok belebele bólogatnak a legelő állatok csengőszavdba, ww etekkel ezelőtt még a havasi vadászok kiáltásaitól visszhangzottak a távoli hegyoldalak. Hahooó ... hoooó •.. hollariii... hoooő!... Zúgott, búgott a kürtszó élesebben, majd tompábban, míg bele nem halkult a fenyvesrengeteg sötét csöndjébe. Most csend x>an. A patak vize halkan surran el a föléhajló virágok között. A csapás mentén kit hosszú árnyék vonul végig, egyre növekedve, míg fel nem tűnik két közeledő férfi a lakja. Szikár, sovány alak az egyik, kezében tartja széles karimájú kalapját Ha nem volna rajta reverenda. sima beszédmodorából érződne ki lelkészi mivolta. A másik köpcös, tagbaszakadt vadász. Vastag, zsíros szarvasbőrnadrágja fölött vászonkabátot visel, t a vállán átvetett szíj elárulja, hogy puskát is szokott hordani. — Már én csak azt mondom, atyám, ezek a franciák rosszabbak a bajoroknál; hegyi farkasok ezek, mi meg csak bárányok vagyunk, akik jámborul bégetnek, mikor a rabló fogait csattogtatja feléjük. A béketűrés... — De hiszen éppen béketűrő emberekre van most szükségünk, Anton... várjatok türelemmel. Császárunk belátja népünk szenvedéseit. Chasteler bárót felszabadító csa pattal küldi hozzánk. Útban van a szabadulás .,, — Béketűrés... türelem... csak ezt papoljátok, atyám, minduntalan. Ez a söpredék ... — Nem-, barátom — vágott közbe másodszor is a lelkész —, ezek ia olyanok, mint ti vagytok. Testvéreinjt, akiknek kiontott vére éppen úgy fiaitok s asszonyaitok fejére száll... Ii'ikcsség, türelem, ismét csak azt mondom ... Fékezzétek heves véretekét. Anton. Ezért akarom meglátogatni most is Andrásunkat, tudod, fiam., hogy bírja felséges császárunk bizalmát... •— Pokolba az ilyen bizalommal! ™ kiáltott Ingerült hangon, a vadász. —• Neked nincsen családod, nincsenek gyermekeid, a te apád sem erről a vidékről való. Te nem tudhatod, nekünk. tiroliaknak mit jelent ez a körülöttünk lévő maroknyi föld. A te leányod gyalázata nem kiálthat boszszúért, fiald vádló tekintete nem kergetheti a vért arcodba, mikor tűrnöd kelt, hogy az egyetlen tehenet vezetik tci a bajorok udvarodból, hogy a fráukő katonák örökké éhes bendőjét hizlalják... hogy esne a vész telhetetlen gyomrukbal S ha szólni mernél, gúnyos, jóllakott röhögés a válasz... Nézd azokat a falcereszteket a hegyoldalban... azok nem a te őseid intő karjai, azok nekünk szólnak. Ezt a földet nem ti szereztétek verítékkel, nem is adhatjatok oda a "testvéreidnek*... rpiyre gúnyosabban s szenvedétfj Ige sebben zuhogtak a szavak vadaszunk, szájából. — Eriggy csak Andráshozl András tudja mar, hogy a cselekvés órája elérkezett... Látod, ott a Kogel lankásat!... Ne feledd, hogy Anton Speckbacher, az "orvvadász«, abban a kunyhóban most mér nemcsak álmodik a tiroliak szabadságáról. Az óra ütött... a nyaláb égő rőzse, amit kunyhómra vetek, jelzi majd, hogy a pohár csordultig betelt... s akkor majd én is ott leszek Hofer András vendéglőjében... En most megyek, elválnak útjaink, atyám... Speckbacher meggyorsította lépteit, néhány szökéssel a patak túlsó oldalán termett, majd szikláról szikiara ugrálva, eltűnt az ámuló lelkész szemei elől. A vadász útja sietős volt. Mit is törődjön most a pap szavaival Egy titkos összejövetelről igyekezett hazafelé. ahol a közelgő felkelés esélyeit bészélték meg. Hofer András vitte a szót, aki most még az ellenségnek bort mér vendéglőjében. A hegyilakók már készülődtek a gyűlölt betolakodók ellen. Titokban ágyúkat is öntöttek, fegyvereket szereztek, s megerősítették a hegyi átjárókat. Hónapok óta folyt a szervezkedés a bajor iga lerázására. A népnek béke kell, hogy a völgyekben zsendülő vetések aratásra érjenek s azokat táplálják, akik munkálkodva élnek ennek a földnek hátán. A béke kell, hogy a nép alkotó erejét ne hátráltassák undok fegyverekkel... A pozsonyi békeszerződés értelmében Napóleon Bajorországnak jutatta Tirolt s a francia fegyverek védelme alatt a bajorok mint hódítók léptek fel a hegyi ország népe ellen. Nem törődtek a szabadságszerető tiroliak hagyományaival, törvényeivel. Elhurcolták barmaikat, a katonák megbccstelenitették az asszonyokat s leányokat, szabad prédának tekintették a szorgalmas nép verítékkel szerzett javait. A kegyetlen elnyomás alatt azonban parázslott az alvó zsarátnok. Nemsokára kilobban s ég felé löveli lángját. S

peckbacher jól tudta: a nép nem számíthat az osztrák császár segítségére. Nem a báró urak zsoldos csapata kell ide, ezek mit sem érnek a nép maga választotta vezetői nélkül. Hofer és társai tudták, hogy egyedül a népben az erő. Nem volt ezzel tisztában a korzikai sem, amikor a spanyolok ellen fordította francia sasait. Hoferék tudták, hogy csupán a maguk erejére támaszkodhatnak, a császári hivatalos körök csak ronthatnak a helyzeten. A franciák ugyan fegyvert adtak a bajorok kezébe, de nem számoltak azzal, hogy szükségből kiegyenesednek a kaszák s a tiroliak kérges kezében a vasvilla is nagyszerű fegyver a jóllakott zsarolókkal szemben. A "véres kardot* is körülhordozták már az országban: ősi szokás szerint a patakokon s folyókon vért és lisztet bocsátottak alá. Csak egy jeladás kell még s megkezdődik a felkelés. Az egyik szikla mögött libbenő árnyékra lett figyelmes. Egy fiatal leány igyekezett sebes léptekkel föl- ' felé. l.isl volt, Tiefenthaler ács legfiatalabb leánya, piros szoknyácskában. s kicsiny, zöld v&llkendővel. Most pihegve ült le egy kiálló, mohlepte sziklára. Speckbacher utóiérte. A leány megriadt tekintetéből az átélt szörnyűségek tárultak föl a derék vadász előtt. A szaggatott elbeszélésből megtudta, hogy házukban bajor katonák jártak harácsolni. Vacsorát és vetett ágyat követeltek, s kényszeríteni akarták, hogy fölszolgáljon nekik. Alig tudott megmenekülni Most sógorához indult, talán ott biztonságban lesz az éjszaka. Ugy látszik, ez a közeledő éj a kegyetlenség veszejtő éjszakája... Mikor nehéz idők. vészterhes napok gyötrik, törik a bajverte népet, ki felé forduljanak a sóvárgó tekintetek. mint ahhoz, aki nem tud hajolni, alkudozni az örvénylő szenvedélyek árapályán, aki sziklaszilárdan all a hullámtorlasz közepette, aki nem tud sírni a jajgatókkal együtt a romokon. Ez a férfi Hofer András, a Passeier völgyi vendéglős. Óriás a nagyok között is, azok közül, kiket a jó sors küld ki követül olyan időkben, amikor elsötétül a látóhatár... a vendéglőben világos minden /\ ablak. Duhaj, rikoltozó francia és bajor katonák fetrengnek a hosszú asztal körül. Tiroli nincs közöttük. Kinek is volna, kedve s ízlese együtt lenni ezzel az emberi formájukból kivetkőzött gőgös népséggel? A vendéglő előtt ugyan ökölbeszorított kezű hazafiak settenkednek, készenlétben, netán ezeknek a részeg állatoknak eszébe jutna, hogy felkerekedjenek s a faluban folytassak garazdalkodasukat. Hofer András arcán az elfojtott düh és undor kifejezése elegyedik össze. Alacsony, teélesvallú, nyílt, becsületes szemű ember. Arca a rejtett jóság dús ajándékát tükrözi, de most bozontos, nélkülözi a nyájas tekintetet. Messzi földon ismerik őt ebben az országban. Tudják róla. tud magán uralkodni. Hatalmas testi erejéről is legendákat beszélnek a környékben. » Tatán a rendíthetetlen • ' nyugalma az L

éppen, ami felbőszíti ezt az ocsmány söpredéket. Az agyukra szállott bor gőze tüzeli őket hetyke kalandokra. Szeretnének belekötni ebbe az emberbe, kl még egyelőre némán járkel a vendéglő pultja mögött. — Sacre nom de nom! — Káromkodik az egyik francia parancsnokforma akármi legyek, ha ez a fickó nem a hegyi rablók vezére Hé! Ripacs boroshordó! Miket keversz itt nekünk italodba?... Várod, hogy lerészegedjünk, he... hogy aztán ránk uszítsad bandádat, he... Te...! Hofer András arca meg sem rezdül a sértésre, bár hatalmas önuralmába kerül, hogy ne öntse az italt a sértegető arcába. Csak a körülállóknak túnik fel, hogy nem akar ömleni a bádogkorsóból a bor. Laposra nyomódott a szája a hatalmas marok szorításától... Egy pillanatra elcsitul a lárma. Forr itt már belül minden, ha még néma s mozdulatlan az elnyomott nép szája és ökle. De nem tarthat sokáig. A tisztecskék csak nem akarják abbahagyni a megkezdett tréfát. Jobbára a francia katonák a hangadók. A bajorok gyávábbak, meghunyászkodnak, mint az ebek hangoskodó gazdájuk körében. -r^réhány óranegyed telik el. Az l \ ordítozás egyre nagyobb méreteket ölt. Többen már az asztalok alatt hevernek, mások kitántorognak a vendéglő udvarára s percek múlva botladoznak vissza lerondított ruhájukkal. A vendéglőst eddig még nem sikerült kihozni a sodrából: ezt a sziklaszobor arcot pedig a mulatozók nem birják elviselni. De a mulatozáshoz nők is kellenek. Az egyik bajor kitalálja, lehetne szerezni asszonyt, vagy leányokat a faluból a francia urak nagyobb örömérc. Közli is a többiekkel "elgondolását«, amit azok helyeslő röhejjel fogadnak. — Hé! Hegyi medve! Hol vannak leányaid!? Azt mondják, fehérarcúak errefelé a nőstényeitek! No, majd kipirositjuk őket, ha idehozzuk!.., — Igez-e, hogy mind szajhák az asszonyaitok!? — öklendez közbe a részeg kapitány. A bomba robbant. Ezt már nem lehet szó nélkül elviselni. Hofer Andrásból most egyszerre elemi erővel tör ki a visszafojtott indulat. Odadobban a francia tiszt elé. — Kapitány!... Ont talán nem 2 anya szülte erre a világra? Vonja { vissza, amit mondott... különben... J •— Ta guculc!... Fogd be a pofád,* mert széthasítom szőrös ábrázatodatm — ordítja magából kikelve, kardja- • Á zongora poétája Chopin születésének 150. évfordulójára Heine nevezte így került muzsikájának egyik , , . . , alapelvéve tenni. Nem kula nagy lengyel mestert s ha ^ekben és exotikus éixfameggondoljuk, hogy Chopm k kém haxlem nagyon rára irtes hog^^teX = Chopinnél a lengyel nak ég? kiraif ^-omantfkus zene« mint anyanyelv BZolal l/v. . ," meg. Természetesen romanhanpása és hangulata van, tik*san; a modern énében Xet kXnel^"St szel- 3 mélyebb és alapnemet Koito elnevezései szel- t6bb Mégis Chopin ilyen ÍTi/1" n talá'°" irányú munkássága felméretem v o * „ffora heteUenül jelentői tulajdonra,^? ,„ÓbaS„l ZOng1°/ kép pen minden későbbi hamuvésze volt Egész elete törekvés - köztük ugy osszeforrt ezzel a hang- Uszt magyar ^ szerrel, mint Paganinié a £ is _ chopin*e vezet_ hegedűvel. Nemcsak azert, h J- v- _ mert korának egyik legna- nel° vli6za" gyobb és legragyogóbb zon- A nagy lengyel ZCgoristája volt, ünnepelt és életének legjehíres zongoraművész. Es neiíuiiu lcTltosebb &zakanem is csak azért, mert tu- szát hazájától távol, Párizslajdonképpen minden művét ban élte le. De van-e jobb zongorára írta — dalai és bizonyíték arra, hogy sohakamaraművei jelentéktele- sem szakadt el hazájától, nek — zenei gondolatai a hogy több évtizedig tartó zongora mechanizmusával párizsi tartózkodása alatt állnak a legszorosabb össze- mindvégig igaz lengyel hafüggésben, müvei mintegy a zafj maradt, mint zenéje? zongorára születtek. Ez Chopin minden alkalmat felazonban még nem minden használt arra, hogy a Páés talán nem is ez a lényeg, ri^ba került lengyelekkel Chopint valójában azért ne- beszéljen, szerette és támovezzük a zongora művészé- gatta őket, társaságát is jobnek, a zongora poétájának, bára ezék tették. Idézzük mert uj stílust teremtett a még egyik művének példázongorairodalomban, hatal- ját: a varsói felkelés levemasan megnövesztette ennek résekor írt "Vihar* etűdét, a hangszernek kifejezési le- Aki csak egyszer is hallotta hetőségeit, olyan hangzáso- ezt a világhírű művet, a kat szólaltatott meg a zon- hangversenytermek egyik gorán, olyan hatásokat csalt legnépszerűbb darabját, tudki ebből a hangszerből, ame- ja hogv a zeneköltő valóban lyek elótte elképzelhetetle- je)ke legmélvét tárta fel, nek voltak Chopin a modern együttérzését a felkelt és a zongora első nagy speciális- fegyveres túlerő által levert tája: ez a hangszer máskép- varsói néppeL pen szól az ő működése óta. „„„, Hogyan? Legjobban talán Chopm nem volt forradal Liszt műveivel jellemezhet- , „ , nénk ezt: Liszt zongorája ^ Zepész volt- aprolekos reíit aggályos gonddal dolgorietl^ hff^-Jf' v, zott művein, a kevésbé siS egy ' zenfka? biteket habozás nélkül elSí ha más dolga se lett volna a világban. Most, születésémár -a szó politikai értelmézongoratechnikáját. Chopin művészete azonban nemcsak, ebben. új. Mu- * T^-T" zsikáiának másik valóban nek 150 évfordulóján, zsucajanaK masiK, vaiooan muzsikusra és a nagy lenyeges ujat jelentő vona- 7ZSntk Fcőz sa, hogy a lengyel népzene V?20/10? emiekezunk Lgesz teljesen átitatja6 munkásságát. <5 az első a zeneiroda- daxa f ZJ*Z együtfélt Az utókOTnaTsem ^okT^Vét^tl —d elfeledkeznie, lanul széles méretekben si- ö. L. A „miniszterelnök" HP alán épp azon a napon történt, amikor Budapesten a Köztársaság téri pártházat ostromolták. Az is hoz kapva a francia. J lehet, hogy két nappal később, nem tudom. Nekem is úgy De Andrásban emberére akadt. A;meséltek el mások. „ ., , , , " Akkoriban mindenfele kormányok alakultak. Győrfcocfca elvan vetve. Székek borulnakm ben> sztalinvárosban, s ha jól emlékszem, Miskolcon is. föl nagy robajjal, korsók dőlnek fel * Nemzeti kormány, forradalmi demokrata kormány — kiaz asztalon, tartalmuk kiömlő vére* ki azt választhatta, amelyik jobban tetszett neki. Szegesötétre festi az asztallapot. Mint a si-l9™* yirult uralkodott a "forradalmi bizottmány*, ' , . a hazak fala minden reggel teli volt kek meg zold renvatagi oroszlán, melynek megsebez- . delkezésekkel. Volt azokon Kossuth-cimer, s. k., meg minták kölykét, puszta kézzel megragad-2 den. A Széchenyi térről is eltűntek már a 25-én ottfelejra mellénél fogva a rúgkapáló kato-' tett kalocsnik, kalapok, kézitáskák. A tanácsháza előtt . .... ,. Jpiros-fehér-zöldkarszalagos nemzetőr posztolt, egyszóval nat s feje Joie emeu. .teljesen helyreállt a "rend*. Csak éppen kormány rein 2 volt még. S

enki nem moccan. Befagy am Tarthatatlan állapot! Ezien föltétlen változtatni kelhang is a tökrészeg társaság* iett. öblös, garázda szájába. And- 2 rás döngő lépései visszhangzanak a* lVJajtényit, a jogászt mindenki ismerte. Mióta fölolmeadermedt kocsma csöndjében. Egy 2 vasta 0 bölcsészkar auditóriumában a MEFESZ 12 , ........... , ... . * pontiát és megjárta Pestet, ahol magával Nagy Imrével feldühödött elefánt tartja igy agyegyszeriben hőssé nőtt a többiek szemében. Aszrai közt az őserdők bivalyát... viszi' taltársaságokban övé volt a végső szó és a lányok is, akik áldozatát az ajtóhoz, melyet egy rú-* azelőtt mind utálták, "kis takonynak* becézgették maguk pással kivet sarkaiból. {között, most egyszeriben mmd belészereUek. " . . — Aztán ne feledkezz el rólunk — duruzsoltak a cimTompa puffanás, reccsenes hallat-. ^^ nekihevüli, italos esték után —, ne feledkezz el szik, mint amikor ócskavassal felt, rólunk, ha majd beülsz a miniszteri székbe. zsákot hajítanak egy fa törzséhez..— Miniszteri szék! De nagyszerű is volna, istenem! Aztán megdobog az anyaföld, meg-'— ábrándozott a cselekvés órái után. Es többször is azt , ..... 4i„it "álmodta, igen azt álmodta, hogy ott ül egy magas támlájú, termi s kidobja magabol vitéz fiait, * bíborkarpittal bevont, faragott karfájú, nagy szekben és a névteleneket, a hősöket, akik egyre • mindenki az ő szavát, az ő parancsait lesi. Ha ez az álom sereglenek, tömörülnek ide minden}e-2 megvalósulhatna! Ha nem álom volna, hanem maga a 161, mintegy hívó üzenetre. Elfojtott {valóság... ^ j Itt, a Korzó Cukrászdában is ő vitte a szot. Minden kiáltások, nyögések hangzavarába J olyan volt, mint máskor, sistergett a gőz a presszógépmessziről, a hegyek felől búgó harasi;ben Legfoijebb a vendégek összetétele változott meg nékürtök szava rezeg bele... • miképpen. Hatan ültek az asztal körül. Egvetemisták. KeKorcmsötét az éjszaka. A völgyi zényi a bölcsész, Kács a kémikus és a többlek. ... . « — Barátaim! Tarthatatlan állapot, hogy Szegeden nem felett maganosan egy vorosfényu. ^^ még kormány Rónk figyel az egész világ Mi csillag ragyog. Távol a bérceken mintm ditottuk ej a nemzeti forradalom fenséges lavináját. Itt, a lidércfények, apró tűznyelvek im-J köztünk született meg először az elhatározás, hogy cselehrttonrrc/ilr enure több és több • kední kell. Hát most maradjunk le? Az utolsó lépéseiméi? boly og nak, egyre tobb es tooo ...m_ ^ ^^ szünetet tartott aztán szinte minden szóta_ Kúsznak fel a hegyek ormára, ahol a; got kümn hangsúlyozva, folytatta — javaslom, hogy mivel Gleinkogel csúcsán föltartóztathatat- * az urak fönn a bizottmányban tétováznak, alakítsuk meg lanul, mint égbetörő szabadságvágy,! ml a kormányt és vegyük át a város vezetését. hatalmas lángoszlop emelkedik föl-! Hatalmas tetszés fogadta a merész javaslatot, amiben . nem kis része volt az elfogyasztott féldeciknek. Egy tar>ele- 2 tózkodássál azonnyomban el is fogadták. Rezényi tartózA tiroli nép szabadságharca meg-. kodott, mert titokban nagyon féltékeny volt Majtényi sikezdődött... ' kereire. Bosszúból neki adták a földművelésügyi tárcát,