Délmagyarország, 1960. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-31 / 26. szám

3 Vasárnap, 1960. Január 31. Az IJjszegedi Kender- Lenszövőben teljesíthető-e a terv ÍStrS ? Még a múlt évi szép ered­ményekért vetélkedtek az Újszeged! Kender- Len­szövőben, amikor már el­kezdődött 1960 első negyed­évi munkájának előkészíté­se. A műszaki feltételek és a jó nyersanyagellátás meg­teremtése mellett széleskö­rű vitát folytattak a mérnö­kök, technikusok és a mun­kások: teljesíthető-e a szö­vődé első negyedévi terve túlóra és éjszakai szakmány nélkül. Tóth József szövödevezetö az üzemi újságban írta meg ezzel kapcsolatos vélemé­nyét. -Egyetlen lehetőség van, ami remélni engedi, hogy ki tudunk térni a nem kívánatos éjszakai munka alól — a jobb munkaszer­vezés.* Erre a megállapi­tasra sokan helyeseltek. Kihasználatlan tartalékok — Igaz — mondták töb­ben is —, hogy a múlt év­ben a feszitett termelést fel­adatok mellett bizonyos mértékig háttérbe szorultak a munkaszervezés problé­mái. Többnyire csak "tűzoltó munkát* végeztek, hogy együtt haladhassanak az egyre emelkedő mennyiségi tervvel, amely egyúttal a munkaigényesebb áruk ké­szítésével is párosult. A hozzáértő emberek úgy vélekednek, hogy nagy tar­talékok találhatók még a szövődében, amit fel lehet­ne használni, egyrészt, ha csökkentenék a gépállás­időt. Ez ugyanis fordított arányban van a teljesített gépórák számával. Ha csök­kenne a gépállós, több pony­vát, szőnyeget szőhetnének. Ahhoz, hogy teljesíteni tud­ják az 1960. évi eredeti első negyedévi tervet, elég lett volna, ha három százalékkal csökken az állásidő, s már is elkerülhető lett volna a túl­óra vagy az éjszakai szak­mány. Hogyan lehetne csökkente­ni a gépállást az Újszeged! Kender- Lenszövőben? A karbantartó brigád erősíté­sével, hogy a javításokat gyorsabban végezzék el, vagy a generáljavitást gép­cserével oldják meg, A lánc­henger kötözésének és a hengerek cserélésének meg­gyorsítása is csak növelné a termelést. A szövőnőhiány megszüntetése, a tartalékok alkalmazása is fontos dolog, hogy betegség, szabadság esetén ne kelljen némári állntok a gépeknek. S nem utosósorban a munkafe­gyelem további erősödésé­vel látják megoldhatónak a tervteljesítést, — éjszakai műszak nélkül, Már januárban növelték, a tervet S mégis az év első nap­jaiban bevezették az éjsza­kai szakmányt, egy műve­zető partijára. A tervezge­tők, vitázok és az éjszakai munkát nem kívánók előtt felmerült a kérdés: hát mégsem tudtuk elkerülni? Voltak, akik úgy gondol­tak; a vállalatvezetöség a könnyebb utat választotta, s nem törődik a munkásokkal, akik nem szívesen dolgoznak éjszaka, mert mindent fel­mérve, nincs is szükség éj­szakai szakmányra. Igen ám, de ezek a munkások nem tettek mindent a mérleg serpenyőjébe. Nem számol­tak több tényezővel. Első­sorban azzal, hogy a múlt év végén kapott tervszámo­kat Időközben már január első napjaiban megnövelték. Százhatvanezer négyzetmé­ter ponyvával és 60 ezer négyzetméter szőnyeggel. Most azt mondhatnák egye­sek. az éjszakai műszak nem kedvelői: miért vállal­ta el az üzem vezetősége a terv-növelést. Elsősorban azé|t, mert erre az árura népgazdaságunknak szüksé­ge van. Következésképp ez munkásérdek is. Olyan for­mán is,, hogy munkát kap több szegedi dolgozó. A múlt év negyedik ne­gyedévében a tervkövetel­ménynek megfelelően, bőví­tették a létszámot az Újsze­gedi Kender- Lenszövő­ben. Ha most nem kaptak volna magasabb tervet, el kellett volna bocsájtaniok néhány szövőnőt. Ez na­gyobb fájdalmat okozott volna a véllalatvezetőség­nek, s különösen azoknak, akiknek meg kellett volna válniok az üzemtől. A terv­növeléssel pedig további 40—50 munkás felvételére lesz lehetőség. Sürgős tennivalók Ezzel ugyan még nem tet­tek pontot a múlt év végén kezdődött vitára. Már csak azért sem, mert az éjszakai szakmány vezetésével még nem oldották meg a válla­lat vezetői a legsürgősebb tennivalókat, azt, amit Tóth József és mások javasolnak; a jobb munkaszervezést, a gépállásidő csökkentését stb. Tartalék szövőnőket már al­kalmaznak, ha nincs üres szövőgép, akkor más mun­kát végeztetnek velük, s így bármelyik pillanatban gép mellé állithatják őket, ha üresedés van. Ez még azonban csak a kezdet. Sok feladat van még hátra Ezek megvalósí­tásának pedig neki kell gyűrkőzniök, mert az év el­ső hónapjának munkanapjai arról tanúskodnak, hogy bi­zony néhányszor alatta ma­radtak a 100 százaléknak. Már most biztosítani kell az ütemes termelést, hogy ne kelljen a negyedév vagy az év végén hajrázni, túlórázni. Április 4 tiszteletére már tettek felajánlást. Azt fogad­ták meg, hogy mintegy 180 ezer forint értékű megtaka­rítást érnek el. Az ígéret megvalósítását csak szívós, egyenletes munkával érhetik el. N. P. Két nagy lakóházat újítanak fel a Gogol és az Oskola utcában Alaposan ráfér a tatarozás a Gogol u. 22. számú lakó­házra, amelyben 12 bérle­mény van. Az épület falait teljesen újra kell szigetelni, az ajtókat, ablakokat rész­ben ki kell cserélni, a füg­gőfolyosót ls újra kell épí­teni ebben az épületben. Azonkívül a külső és belső homlokzatot is újra kell va­kolni. A Szegedi Tervező Válla­lat nemrégen készítette el az épület teljes felújítására vonatkozó terveket és költ­ségvetést. Ezek szerint 415 ezer forintba kerülne a Go­gol utca 22. számú bérház kijavítása. Az Oskola utca 16. számú, 7 bérleményes épület ugyan­csak hasonló állapotban van, mint az említett Gogol utcai ház. Az Oskola utca rendezésére készült terv sze­rint az emeletes épület mintegy 5 rnéter széles elő­építményét, amelyen tető­terasz is van, le kell bonta­ni, hogy az utca e szakaszon széles legyen és az utcavo­nal az épület készülő új, emeletes bérházához Igazod­jék. A városi tanács végrehaj­tó bizottsága engedélyezte, hogy az említett épületeket felújítsák. Az átalakítást előreláthatólag az Ingatlan­kezelő Vállalat építőrészlege végzi cl. Feszült helyzetről számolnak be az Algírból érkezett hírek (Folytatás a 3. oldalról.) Az algíri zendülők ereié­nek magvát a területi gár­da alkotja. A mozgósítási parancs úgy értelmezhető, hogy azzal a hadsereg »ki akarja rántani a talajt a zendülők vezérei­nek laba alól*. Aki ugyanis nem tesz ele­get a mozgósítási parancs­nak, azt katonaszökevény­nek tekintik és ermek megfelelően jár­nak el vele szemben. A dolgosé ember életéről írni Irta: SIKLÓS JÁNOS ÜJ ÚTGYÁLU Lapzártakor érkezett je­lenteseU: A cseljabinszki Koljuscsenko gyár különféle útépítő gé­peket, egyebek kífzött útgjalúkat készít. Az ÚJ nehéz útgyalú mechanikus és pneumatikus berendezéseivel min­denfajta útépítési munkát elvégez, kezdve a gyökerek kilépésétől egészen az úttestegyengetésélg és az árok rézseléséig Az algíri központokat megszálló francia ejtőernyő­sök géppuskafészkeket ren­deztek b? a környező épüle­tek tetőin. Az idegenlégió egységei­hez tartozó, többségükben német származású ejtőer­nyősök kordonját a tömeg Algír főterén, majd mas pontján is áttörte. Több tíz­ezer ember tartózkodott szombat ette Algír főterén. Lagaillarde éa Ortiz, a zen­dülők vezetői hangszórókon közölték, hogy elutasították a feltétel nélküli fegyverle­tételre vonatkozó ultimátu­mot. M indössze néhány éve, hogy emléke­zünk a magyar sajtóról, a dolgo­zó ember mindennapi szellemi ét­kéhez tartozó nyomdatermékről. A "tör­ténelmi* újság, a sajtó már évszázadokat élt, de a dolgozó ember, a hétköznapok robotosa csak most, az elmúlt másfél év­tizeddel érzi igazán magáénak — életéről, napjairól, gondjairól-bajairól és örömeiről szólóan magáénak — a magyar sajtót, E megállapítás nem jelenti — mint ahogy nem ls jelentheti — azt, hogy a magyar sajtónak nem voltak olyan időszakai, amikor a nép szolgálata, a dolgozó em­ber napi és jövőbeni érdekei tükröződ­tek a lapok cikkeiben, publicisztikáiban, tárcáiban, novelláiban. De felesleges ismétel­ni, hogy ~a közelmúlt és a régi magyar rend sajtója olyan osztályérdekek szócsöve­ként létezett, mely minden vonatkozás­ban igyekezett alibit teremteni az elnyo­mó osztályok száméra. Ezen a helyzeten édeskeveset változtatott az a tény, hogy nálunk volt néhány olyan sajtóorgánum, amely megpróbálta a dolgozó ember ér­dekeit érvényesíteni. De e néhány vé­kony hang: többek között a Népszavá­ban, a Szeged-ben, a Délmagyarország­ban, s a Szegedi Naplóban — alig ért cl az új rend értelméig. Ezekről a hangok­ról nem akartak tudomást venni az uralkodó osztály tagjai, politikai expo­nensei. Egyrészt, mert gyengének tartot­ták ezeket a hangokat, másrészt féltek ezektől az orgánumoktól, s ezért agyon­hallgatták. , T ermészetesen az elhallgatás nem járt sikerrel. Különösen nem az antifasiszta harc nyomán szüle­tett, nemzeti egységfrontot hirdető Sza­bad Nép-pel szemben. S az a hang — melynek fortissimója politikailag telje­sen ellentéte volt a horthyzmusnak — elítélendőnek, betiltandónak minősült. Az illegális Szabad Nép nem is állhatott olvasót elé 1945 előtt. A többi lapokat, melyek haladószelleműek voltak, szintén a betiltás szomorú sorsa érte. Emlékez­hetnek a szegedi, csongrádi, békési olva­sók a Délmagyarországra, a Szegedi Nap­lóra és a Szeged című újságra. Érthető, hogy a dolgozó ember mun­kájának eredményéből élő rend nem tűrte meg azt a sajtót, amely őszintén megmondta: minden érték, vagyon és hatalorb a nép erejéből, munkájából, al­kotókészségéből származik. Az igazság, a régi rend társadalmi anakronizmusából származó tudatos es felszínen háborgó akarat üldözött, bebörtönzött, elpusztí­tott volt. Vajon miért vált gyűlöltté Ady Endre újságíró? Miért nyomorodott el Juhász Gyula újságíró Szegeden. Miért állították bíróság elé Móra Ferencet? Miért vált emigránssá Gábor Andor, Révai József új­ságíró? Miért ölték meg Rózsa Ferencet, Sallai Imrét, Fürst Sándort? Miért fojtot­ták a szót Kállai Gyula, Szirmai István újságírókba? Ezek a példák bizonyítékok voltak a kortársak előtt, s a tőkés rendet vádoló bizonyítékok maradnak a je­len és a jövő nemzedéke előtt. A rép izzadtságszagú igazságától való ir­tózás. mely a mindent eltipró uralkodó gőgből, osztályérdekekből fakadt, megfoj­totta azokat, akik az életet teremtő nép érdekében emelték tollúkat. Ez a rettenetes, szellemi terhével is nyomasztó rend elpusztult. S a mai saj­tómunkást már nem fenyegeti e rend haragja: minket a dolgozó milliók becsü­lése, szeretete, tisztelete övez. Ezt a nagy­nagy elismerést, a dolgozó nép szivéből fa­kadó szeretetet alázatos, odaadó munkánk­kal hálálhatjuk igazán. A mi rendünkben a párt, a marxizmus-leninizmus igazsá­ga. a nép igazságával és kívánságával azonos. Nekünk ezt az igazságot és kí­vánságot kell szolgálnunk, mert ezt kö­veteli tőlünk, újságíróktól, hazai törté­nelmünk, jelenlegi, igazságos, nagy nem­zeti sorsfordulónk, s jövőnk. Dc ezt kí­vánja, őszintén vallott marxista hitünk, világméretekben élő, ható és terjedő kom­munista meggyőződésünk. Mi újfent hirdetjük, magunkénak vall­juk és ápoljuk azt, ami a magyar sajtó több évszázados életéből haladó, népi és nemzeti, egészséges és tisztességes. E gon­dolat jegyében ünnepeljük meg idén 9 fél évszázadot ért Délmagyarország-ot, mely haladó vonását, progresszív voltát elsősorban Juhász és Móra uralkodóosz­1 ély-ellenességének köszönhetjük. De egy­ben mi tovább lépünk mint nagy előde­ink, tudatosan és megmásíthatatlanul, jö­vőbe bízóan: végre olyan életet szolgá­lunk, alakítunk, melyben egy fél világ osztozik és velünk van. Nagv elődeink kö­zül — kivéve a tudatos marxista újság­írókat — sokan csak enyhíteni akartak a nép kínján, ml e kínoktól szabadult nép új társadalmi rendjének építésén dolgo­zunk, P ersze nem sima és nem zavar nél­küli a nép szolgálata most sem, amikor a dolgozó ember van hatal­mon, s a nép érdekeben történik minden. Találkozunk sok-sok értetlenséggel, tájé­kozatlansággal, ahol a felvilágosító, ne­velő, meggyőző szó nem talál azonnal megértésre. Akad nálunk maradiság, az újtól való húzódozás, a régihez való bi­zonytalan ragaszkodás. Ezt különösen most, napjainkban tapasztaljuk leginkább, a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesz­tésében, egyénileg dolgozó paraszteagunk körében. Találkozunk hanyagsággal, nemtörődöm­séggel, felületességgel, a burzsoá rend szülte erkölcs, szemlélet kárc» hatásával; önzésben, harácsolásban, munka nélkül élésben stb. Az ilyen jelenségek ellen ha­tározottan fellép a dolgozó népet szolgáló sajtó, és e sajtó munkása. Ilyen esetek­ben előfordul, hogy egy-egy kritika, véle­mény olyan embereket is érint, akik azt gondolják magukról, hogy mindent a leg­jobban csinálnak. S ezek — egyre ritkáb­ban — keresik a maguk igazát és meg­próbálják befeketíteni a sajtót, vagy a sajtó munkásait. Szerencsére egyre ered­mónytelencbbül. Hiszen a kommunista sajtó feladata — többek között —, hogy a szocializmus építése szempontjából ká­ros, e hatalmas építőmunkát akadályozó, hátráltató jelenségeket segítse elűzni nor­mális életünkből. S ilyen esetben nem le­het tekintettel a pártsajtó arra, hogy kJ milyen rangban, funkcióban van. A sajtó munkását e tevékenységében megvédi sa­ját becsülete, lelkiismerete, tisztessége. Éa megvédi a párt. Aki pedig önös érdekből, vagy opportunizmusból, vagy egzisztenciá­lis érdekből szemet huny olyan jelenségek és tények felett, melyek ártóak pártpoli­tikánkra, népünk jövőjére nézve — az nem érdemli meg, hogv kommunista új­ságíró címet viseljen. De az sem érdemű meg e megtisztelő társadalmi rangot je­lentő címet, aki megfeledkezik arról, hogy nálunk még találunk szép számmal volt burzsoót, földbirtokost, papi reakciót, tő­lünk idegen, ártalmas világnézetet hor­dozó elemeket. A bukott tőkés rend ma­radványának létét mi szigorúan népünk érdekei szempontjából kezeljük. B otlottunk mi is, mint ahogyan min­den ember tévedhet. De botlásain­kat kijavítottuk az ellenforrada­lom után. Kijavítottuk úgy is, hogy ebben lezártuk az ötvenes évek elején elkövetett tévedéseket is, amikor tetteink és szavaink nem voltak azonosak a sajtóban sem. A szek­tás, hibás politika diszkreditálta a kommu­nista újságírást, de ennél sokkal nagyobb mértékben ártott a sajtó becsületének es tisztességének az ellenforradalmi eltéve­lyedés. Igazságot hirdetni, igazságot írni, egy­értelmű. világos, a nép érdekeire és tá­mogatásara épített politika alapján lehet. A mi igazságunk a marxizmus—leniniz­mus igazsága, s ez megegyezik a boldog­ságot kívánó emberiseg érzésével, akara­tával, cselekvésével. A ml pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt negyedik esztendeje bizonyítja, hogy a marxista igazság es a nép érdekei azonosak egész pártpolitikai koncepciónkban, a magyar nemzet boldogulását szolgáló párttevé­kenységünkben! Alig két hónapja, hogy tanácskozott pártunk VII kongresszusa. E kongresz­szus esztendőkre előre megjelölte népünk tennivalóját, nemzetünk jövőjét. A kong­resszuson elfogadott hatarozat széleskörű visszhangja igazolja, hogy helyes úton já­runk. A szocializmus alapjainak megte­remtése, hazánk meggyorsult szocialis­ta építése megegyezik minden jószándc­kú ember véleményével. Hiszen ebből nemcsak több gyár, gép származik, ha­nem több ruha, cipő és bőségesebb eledel is. A kongresszus javaslata nyomán szü­letett meg a tizenötéves lakásépítési terv. Eszerint egymillió lakás épül majd az or­szágban. Ebből mintegy 15 000 Szegeden. Ha semmi más nem történne, csak ennyi, ez is elegendő lenne ahhoz, hogy dolgozó népünk azt mondja: "Ez a párt az, ame­lyik legtöbbet tett a magyar nép legsú­lyosabb gondjának enyhítése érdekében* Nemcsak szavakban hangzik el az, hogy kulturált, művelt emberré vélik a magyar munkás és paraszt. Ennek bizonyítékait másfél évtizedes munkánk már eddig ls képletesen mutatta. De az elkövetkező esztendőkben ezt a folyamatot ia meg kell gyorsítanunk, mert minél műveltebb, képzettebb, Iskolázottabb egy-egy ember, annál inkább megérti egyéni tevékenysé­gének jelentőségét, szerepét, a társadalom szempontjából is. E nagy munkában a sajtónak a szerepe különösen megnőtt. A magyar életben még soha nem volt ilyen sokrétű, bonyolult feladat, mint most E feladatokat segíteni és megoldani a ma­gyar sajtó történelmi hivatása és megtisz­telő feladata. D e ezt a megtisztelő feladatot látja el az a nyomdász, aki éjjel nagy gonddal és szorgalommal állítja elő az újságot, s az a lapkihordó, aki reggel, vagy a délelőtti órákban leteszi az asz­talra az újságot, s az a szervező, aki tel­világosító szóval jár a munkások, parasz­tok, értelmiségiek között a sajtó érdeké­ben. Amikor a magyar sajtót ünnepeljük, ezekről a fáradhatatlan, szorgalmas em­berekről sem feledkezhetünk meg. Február 1-én, a magyar sajtó napján újságírók, nyomdászok, lapkihordók te más sajtómunkások a dolgozó magyar milliókkal közösen ünneplik az újságot: a nélkülözhetetlen, mindennapi olvas­mányt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom