Délmagyarország, 1960. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-21 / 17. szám

C.síi törtök, 1960. január 21. 2 A kpsknnv hosszúkás, de a KesKeny szt tiszta, nagyabíakos szobában a januári alkonyat kékes lélhcmaálora terjengett. Az ablakpárkányon felhalmozódott vaskos puha havon a már kigyulladt utcai lámpa lassan erősödő csillogása vibrál. A beteg a magasra megtámasztott párnákon, félig ülve, feküdt ágyán. Hatalmas homloka úgy derengett a félhomályban, mint a tél hava. Arca sovány, beesett volt az immár nyolc és fél hónapig tartó betegségtől, de teli elpusztíthatatlan élettel. Csak az alig észrevehetően mongolos, mélyen ülő szemében rejtőzött olykor a januári este dermesztő kődéhez hasonló homály és ahogy nyitott szájjal mélyen, zihálva lélegzett, erős álla alatt sűrűsödött néha tömörebben az árnyék. Vaskos ajka keményen zárult, de szájaszéle olykor megrezzent, mintha még utoljára akart volna szólni, inteni, óvni, harcra hívni, feltárni a jövő homályát. Most talán csak néhány pillanatra mindenki kisietett a szobából s csak a sarakban álló kerek asztal mellett a fehér huzattal bevont régies karosszéken aludt rövid, alélt álommal néhány hüségea virrasztó. Az ajtó félig nyitva maradt. A b<*teg látta a folyosón álló őr barna, érdes munkásarcát, kemény arcélét. Ismerős egyenruháját, mely a kint égő villanylámpa éles fényében szinte újnak tűnt fel. A folyosón óvatos de mégis nehézkesen zörrenő léptek közeledtek. — Szóljon már, katona elvtárs, hogy szolgál Vlagyimir Iljics egészsége — hallatszott halkan, érdesen, aggodalmasan, aztán láthatóan megokolva az engedélyt a látogatásra, magyarázkodott valaki: — Mi négy napot utaztunk falunkból ebben a nagy hidegben,.. Innen 1200 verszt Arohangelszk mellett... Mert hogy mindenféle hírek járnak, még azt is mondják, meghalt már Vlagyimir Iljics .?. Még azt ia, hogy halálán van... Hát mi itt néhányan elhatároztuk, elmegyünk megkérdezzük, mi igaz, mi nem... — A szavak lassan hullámzottak. A folyosóról a nyitott ajtó keskeny résén át ázott, nehéz, paraszti ruhák szaga, friss, híd*® levegő és az izgatott várakozás meghatározhatatlan lüktetése áraHt. A beteg szólni akart: "Engedje be őket, Laeisz elvtárs*. De mellére irgalmatlan súly nehezedett. A párnák egyszerre mintha jéghidegek lettel volna... És a dermesztő hűvösség lassan ömlött el testén. Az őr komoran, feszülten nézte a faluküldöttek némán, levetett sapkával figyelő csoportját. A polgárháború karán őszülő hajú veteránjai mellett, kendős; öregasszonyok, a nehéz esztendőkben acéllá edződött fiatalok között, a felnőtteknél levetett vaskos, vattázott ormótlan félkabatban, nagycsizmás kisfiú állott Orcáin BZ éjszaki tél pirosséga virult. Rövid, pitv/e oirán néha fintor rezzent: talán igyekezett, hogy el ne sírja magát a varva vart pillanatban, a hosszú út végcéljánál; talán cgak szipogott a hidegtől.., Nagy, értelméé kék szemében a háborús gyermekkor felnőttes tudása rejtőzött. Ormótlan prémsapkáját tarkójára tolta. Megvárta, amíg az őr az éppen kérdezősködő, nagykendos, csontos, erős asszony felé fordult kinek rövid báránybor-subáján t? polgárháborús partizánharcok emJC&nai Jtőriue: LENINRŐL Halálának 34* évfordulóján jy yugodt, K)íi>en fenségesen nyugodt az i arca ott a mauzóleum halványról féa ravatal körvonalai között Pedig ő is csak szenvedett mielőtt átlépett volna ide a mauzóleumba, a soha el nem apadó néma sokaság lassú, Dnepélyes áramlással körülfolyt új fekhelyére. Szenvedett Mégis nyugodt, bölcs, fenséges élőn gunyoros ez a soha ki nem hunyó arc. Pusztító, vtsd^L Az összebiUjicselt foglyok némán ültek az őrök körében. Lehajtott fejük felett a háromélü szuronyok fakó árnyéka lebegett. A szibériai nagyvasút állomásépületének kicsiny, fagyott abUkájt lassan szűrődött be a téli alkonyat rőt fénye. A padlón hatalmas, barnásszürke csomagokon birkabőrsubás, nemezcsizmás parasztok aludtak. Már régen, napok éta vártak valami vonatot északról dél félé és a várakozás egyhangúsága lassan alakult át véget nem érő téli álommá. A zsákok és emberek között a fal mellett elhúzódj rövid deszkalócán fehér szakállú, szélesorrú, magas homlokú öreg paraszt haldoklott már a harmadik napja, összetette idomtalan nemezcsizmába bújtatott lábát, összekulcsolta a mellén torzult ujjú kezeit, vastag, bozontos szemöldöke alól néha homályosam, néha furcsán élesen csillant meg a szeme. A megbilincselt foglyok öt nézték. A haldokló paraszt arcát néha elborította a végső kin. Néha arcvonásai kisimul* tak. Mintha töprengene. Talán gondolkozott valamiről, valami roppant, megfejthetetlen titokról, amelynek értelmét kutatta hosszú-hosszú robotog életen át. A titokról, amely örökké megfejthetetlen maradt előtte. A foglyok hallgatták. Lábukon már a csizmán át is érezték a széles, súlyos bíknes dermesztő hidegét. Kint láthatártól láthatárig hidegen, Irgalmatlanul, vad, szúziea tisztaságában nyúlt el a végtelen havas puszta. A láthatár szélén lilás ködökbe burkolózva aludtak-a rőten izzó, hópalástba burkolt fenyvesek. Apró falvak készültek, hogy folytassák tízezer éves álmukat, ha lebukik a láthatárról a nap vörös korongja. Végig, végig a havas végtelenségen a Tél járta fagyos útjait. Csend volt. Halálosan hideg, alkonyat előtti csend, mint most Itt, a hosszú betegszobában... Az állomás ablakán át látta, hogy ott, ahol a tegnapi szél homokbuckákat rakott, hosszú kékes árpy»k nyúlnak a hótorlaszok mögött. Bent a keskeny, <"JJg^K paraszt arcán most újra áthullámzott a végső kin rezzenése. A megbilincselt forradalmár úgy érezte, mintha fuldokló merülne ©1 előtte a láthatatlan árban es ő tehetetlenül nézné halálos vergődését. Akaratlanul előrehajolt. Ugy érezte, a haldokló el-eltorzuló arcából minda? árad feléje, ami ellen küzdve lépett testvére a bitófa alá... Szilaj ifjú lobbanással még soha sem vágyakeotott ennyire, hogy cselekedjél), segítsen, változtasson, küzdjön... Eljusson azokhoz, akik olyan közel voltak mellette ée akiket mégis mintha láthatatlan fal választott volna el tőle, a börtönőrök szuronyainak keskeny pengéje. Elvben a pillanatban talán jobban tudta mint bármikor, hogy ezen fordul meg minden. Az öreg paraszt talán megérezte a bilincsbevert fogoly tekintetének erejét. Ugy mozdult meg, mint most, itt a betegszobában az ágyon fekvő beteg. Homlokán ráne vibrált. A homályos szemekben a gondolatok árnyai suhantak. Pillantása a rőt félhomályba hullott. A fogoly is érezte a halál htjvöe árnyékát. Még jobban előrehajolt... Nem hallotta, mint mordul fel aa or. Nem látta, mint billen « hosszú, háromélű Z*urony szürke pengéje... Ugy érezte, minden képzet, tárgy, zaíp, aaag és hang, most a halájlátá* küszöbén összeolvad egyetlen egységes egésszé, egyetlen ős elemmé és ebben az ős elemben halálosan egyszerűen megcsillant az alapfogalem, melyért küzdött: az Ember.,, Aa ember, úgy, ahogyan ő ifjú rajongása*! elképzelte, az ember, úgy, ahogyan ő már olykor megírta első írásaiban, aa ember, amilyennek ő látta éa harera hívta. Egy szé'csswohnyás, szony mellett, aki hanyatt fekve Úgy hevert sápadtan, mozdulatlanul, hogy szinte kevésbé élőnek tant. mint a haldokló, és néha-néha nyöszörgött halkan, halkan? nehéz almában egyszerre megmozdult valami. Alaktalan, kicsiny, rongyosomé? amely Ott hevert az asaaany hóna alatt, az asszony otromba, férfias, snogletea ujjú keze furcsa gondossággal szorította magához .... Most a súlyos kéz félrecsúszott, az elnyűtt, színtelen téli rontok lehullottak mint nagy otromba levelek. A horkoló emberek között a leköpdöaett. fagyott tragyada rahok ka 1, cigaretta csutkákkal ós valami meghatáredhatatian sűrű szennyel borított padion sápadtareú, kékszemű gyermek állott, A me.:bilinesejt forradalmár l*tta, amint a haldokló tekintete * gyerek fele hull, lassan megváltozik és a hatolt* kíntol eleltorzuló arcan átaulum valami hirtelen lobbanó felismerés. Most é i« a gyermeket nézte Tekintetük szinte egyforma volt, A puha, teli rongyok még mindig elborították az apró testet. Ezek *z anyás gondossággal rákötözött rongyok elnyomták, elmosták, feleslegessé tettek mindent, a kort, a nemet, a nevet és úgy jelezték sorsát már- most, migt a hindu kasztok botPtokjel.ej, a pária életét? Kint a nagy síkság szélén egyre sűrűsödtek 8 lilás színű, halálosan hideg ködök. Valahol, messze-messze a láthatáron túl, a nagy keleti pusztákon járta őrült táncát a burán, a vad. szél és a lilás ködök megrezzentek távoli leheljeiétől. A haldokló tovább nézte a rongyokat.» gyermek ügyetlen, topogó mozgását. Arcán látszott, amint a gondolatok lassan, hidegen, méltóságteljesen úsznak fokozatosan eszméletlenségbe süllyedő agyán, mint karcsúnyakú mesemadarak a fekete vijseiten? A fogoly tudta, hogy mit gondol a másik. Qttt a rongyokon, mint roppant tölgy kicsinyes királya, rejtőzött az ember. A gyermek tanácstalanul körülnézett. A fogoly lelkén úgy csillantak a haldokló arcáról; visszasugárzó érzések, mint mikor az alkonyi napsugár halványuló világossága verődik vissza aa éjszakában, már-már elmerülő fellegről, a tó vizére: embtóSv akiből, mmdsp lehet, eteto? amelyből: .szikrésvu csap ki a. tudomány, a művészet, az erő, a szépség, a dicsőság,. a hatalom, csak? te. kell hámozni ci «e»py«a rongyokat, csak utat kell vágni a végtelen, havas síkságon, csak össze kell törni, az évezEedes jégtakarót, as elmen, a sorson..,, Minden, min.den tehetséges, minden, minden, átérhető, mert kozmo$zthódító erők szunynának, a rongyok alatt, KozmoMthóclító erők, melyeket bilincsbe* vert az osztálysors irtózatos fekete átkaA- * hidegülő testén utolsó re**** zenés futott át. A fogoly lábán megzörrent, a. bilincs.., Az őr felmordult,,, A hosszú, háreméül szurony lebillent Hegye szjpte érintette Vlagyimir Uijanov mertet.,, A fogoly kiegyenesedett a feltörő érzések forgószelében, féktelen ifjú vágy égette börtönöktói megkínzott testét.,, Szeretett volna erős lenni. Erősebb, mint a roppan* folyamokat, bilincsbevero szibériai tél, erősebb. mint a fellegeket tépő burán. Erős. mint a mesék óriásai, hogy lehámozza a rongyokat a gyermek testéről és valami titokzatos mesés varázslattal összetörje az előre meghatározott eeztálysors fekete átkát Az erő, a nagy titok. A milliók ereje, mely úgy izzott a kicsiny gyermektestben, mint az atomok legyőzhetetlen energiája. A börtönőr vicsorgó szátokkal megfordította puskáját,,. A puskatus a fogoly mellét érte... Ahogy visszatántorodott, megrántotta a hozzábilincseltek láncát és egyszerre négyen dőltek a váróterem sarkába.,, Csend lett, A gondolat kihunyt aa ütes fájdalmában. A szemhéjak súlyosan ereszkedtek az ifjan, viharosan csorduló, halottai rakj, harcot fogado könnyektől homályosuló szemekre... Mégis csodálatos nyugalmat, önbizalmat érzett Az ajka összeszorult Hirtelen vad szélroham rázta meg as állomás kicsiny gerendaepütete- .. A láthatár szélen egy-szerre egtgero hóegztoppk bukkantak fel. A csillagok riadtan húzódtak magasabbra a lilás színű égbolton, a végtelen havas síkságon tom bolté kérme csillant, aztán hnjatf- jiiiitniiisiniiiiiiiiiuiiiiiniiiiiiiiiiitiniitiiiiiiMiiitim •!iaiiiiilHa!i>tiau*iitMiuai,fi<*tc«iitinii*iit<*«i<*ii*Meiiftie©«H*i,*iiciifi?ewiv<H«iiai)«?ie>i i|ii|iiiutu|iiiiii|MiiiMiMH«iisiiiiiiHMii)|M>iiu|ii*uiiiiiiiuiuii' va, süvítve Vágtatott a bu< alánul lépve nemezcsizmá-. -'-— PÁSZTOR FERENC Uta SÍS I **• Indulhatunk — jelentette Cssrovszki százados, * ílakomáin. Vérfagyasztó, osenmindig vidám, minden percben élcelődésre kész, kosszá- "tot repesztó fagvlehellctű ^ -s //inK M^tn Alin H rfll VI /// II termetű hiradÓUszt. - Rajta állunk « hullámán,.. 33,9, 4 Iviharok nyihogtak jégsarkanfy'v'VYs. M\ mint (III III ÍH m II (IIIIIIIII II másik keszulekkel Komarommal üzemelünk, 32,5-ön. -tyűjuk alatt és a falvak rí* Fónai nem válaszolt. Az árát nézte, amelynek mutató- =ad tan húzták magukra a ja következetes szigorral haladt elért és már nyolc órái -hótakarót, mert hallották a mutatott. Kopogtak az esőcseppek a ponyván, fújt be a szí fnagy úr rettenetes léptét.., 15. 'a réseken... Olyan csendes, nyugat mai ma ez a laktanya. jelent meg Négykézláb állva visszahúzódott az jában, siklott be a szobába.; Kicsiny alakja a folyosóról, behulló lámpafényben éle-? sen, váratlanul bukkant felB n szoba félhomályában a? beteg már-már lecsukódó; Szeme előtt? Olyan volt" r megjelenése, mint az élet hirtelen fellüktető rezzenése,§ mely megtorpasztja a doklót a halál hűvös, fekete sátrának küszöbén. • ,,, . frán. Előtte úgy hajlongtak a szolt hatra az oreg, de maedu- sporhó oszlopai, mint bajadeírok a nagy ázsiai zsarnokuk , , „, , .. ...... « rescuew... uiyon cseftuea, nvi?yi?("?os ma ez a osniu nya - . flvermpk arcán a sírás Outtyin zsebregyürte a pénzt, Meg egyszer korulnezett yalahogy hiányoznak a rendbe sorakozott századok, a nagy Ifmtora jS rag Néavké^ 3 A csárda fényei nagy ívben vertek ki a betonra, távolról dobogÍHtal rmdoeó hegységek,,. Il^^lvavLS^húSt^ | vonat kerekei csattoglak. Az óra szamlapján mar három- Érdekes, tűnődött az ezredes. A mai nap is éppen olyan jJCX. J n1TkaCs s?ráss^' A halványuló <25? I negyed kilencet mutatott. izgalmas, éppen olyan nehéz, mint sok, sok mát. Mégis, ez |cibálta a máladozó szoknyást mostani, nem a megszokott. Az ellenség az éterben van, liit rádióhullámokon szállnak a golyói. Ma csendet parancsol-" ben tek. A beteg akart.. t Barátságos; lágy^ becéző szót keresett? Olyat," rurü megmarad, mert örök-" ké belevésődik a nagycsiz-, ntáa? kékszemű kisfiú lel-g kibe ég talán legenda lessé ott, a messze-messze erdők; között elvesző faluban .. .• Öbszeezedtc minden erejét.; Világon átröppenő 6zavakat,e népek, osztályok sorsát hir-" tíotő vaskos, erős, keményl njka megmozdult..; De a* hűvösség újra elömlött tes-" tén és csak agyán siklott? tisztán, nyugalmat hordoz-, Va az emlék. Ugy érezte, már látta va-? lamikor régen . ? ? régen ezt* e kisfiút... így, ormótlant kucsmában kicsi fején Nagy csizmában, felnőttek-8 rői lekopott, térdig érő, ócs-I ka kabátjában?.. Ab emlék élesebb lett,3 megtelt élettel. Igen, Igen látta, láttM ! pálmákból áradó tosean saetfopz* t - A nagycsizmás nak a lathatatlan front térvényei. le^J^i^&i^ X A kapuőr mozdulatlanul állt, tartotta a hátát a csapkodó .gen fellobbant., de egész élecsőnek. Fónai mosolygott, gondolataiban helyet kaptak na- át izzó erzecek lohegagyon szelíd képek il... Nyolc óra, Pisti, a naoyobbik uno- és ; - -•- -ka már fürdik. Nemsokára a paplan alá bútik. A fia még -dermedés Újságot olvas. Vajon, fctt szekíroz örökös nyelvészeti ta Iá-"ük... lés kérdéseivel? A mama? Biztosan horgol már é$ sóhaitozgat, mint mindig— Indulunk, Húk — kapja fel a fejét az ezredes. Mint ha óraütésre ébredt volna. Pedig csak mosolygott magán, -gektől kioktatott falusias ilhegy az utóbbi időben «|jyre többet kívánkozik otthon len- ílemtudással levette ermotton ni, a megszaporodott családhoz sietni. Hé), pedig valami- -sapkáját. Kék szemeben nem kor szoknyán ülőknek csúfaltg. gz efféle sietősöket, Vélelem, csak várakozás, áhl4 térképre nézatt, « a színes, kusza vonalak helyén is- LíLíi marós tanyákat látott, utakat, hidakat, házakat, amiket i«"U«BUsn totenye volt. Olyan jól Ismeri már. 4 fülébe sercegett az éter százféléi — Vlagyimir Iljics... Hegy ciripelő, fütyülő muzsikája. 4 kocsi szélsebesen robogott .ven? — kérdezte halkan, gtKomárom felé. Az óramutató a bűyös fél kilencre art, . úgy{ Mennyi bosssúldgOí, mennyi fejlőre., akpzotl már neki e* -X^ÍTIS azSrg a fél kilene, Cserovszki hirtelen felkapta a fejét. Nyuraa alakjával kétrét görnyedt a kocsiban, Sebesen írta a feleket a napló- f ba. hoz, aki -még mindig* az "ágyban van. A beteg vaskos, erős ajka - M «f irány, kiáltatta hangosan, . le nem vette ^ "ÍÜ tekintetet a műszerekről. - Jó az irány, gyorsabban - kiáltott ismét. A rá- ^l^poTtóUa 1 sréleé HŰVÖS szál kerekedett OZ erdő felől, borzolta a dús ta- ^Sittltll Tiadióieleket Macában eoore 'ablak «vegén 8 fí« *(>"i ,nt hsxiairnmntt n térti kioombolt kabátia szár- Fónai is jól hallotta a rádiójeleket. Magában egyre -ros K7j3ke feje mögött A Ivégtelenséget, melyben vég'Akkor' történt, régen-régan.S Was«t lombokat. Udekapott a férfi kigombolt kabátja szár- rOMtts joinaamiaai amikor testvére, Alexander! nyába j, Egy pillanat múlva már nesztelen léptekkel, szo- lr y Z A „ y, _ 1.1,Ali? ., fr,i-,.uHa_* " 1 Uxé„lZ l,.lúhh nr ,,-HA «1/»)íiéhp ©IVA IVA CJ, ?o(án\Fterce n^V réaSíiT még az éterben a titokzatos jelek, aztán szám ok, betűk váltogatták egy- J .Y. rH J mást gyors egymásutánban. Vajon mit rejtenek? Ugyan f™1teKa bttófa alá állt a forrada-; rongva hatolt egyre beljebb az erdő sűrűjébe. lom ügyéért. ? ? & őt megbilincselve vitték messze,? III. í^ií"^zr"örök*^óbanl'eel-- A laktanyaudvaron áUt Fónai ezredes kocsija. Az ősz* kinek 'az ujja kopogtat ilyen szkporán? S vajon kik dör- ? böjtiébe\ cár ügl -I hajt félderttő a gépkocsivezető mellett ült félig lehunyt zsölik majd össze tenyerüket, ha a tavirali űrlapon-kan, de tisztán érthetőén, matton zsandáraf Egy roz-- szemmel, gondolataiba mélyedve. A hátulsó ülésen két hír- meglátják majd a szöveget, —= u„ „„e* l^t áUomás váró^néb^i adótiszt bajlódott a rádióval Szél seperte végig a laktanya* W szorgalmasan jegyezi történt.., ? udvart és megjöttek az első kövér esőcseppek is. — Élek... — szólt halamit Cserovszki százados miköF látta a fiú arcán -a gyerekes ©rom elragadta(Folyt. fcöv.) stásat — újra mosolygott.