Délmagyarország, 1959. november (15. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-29 / 281. szám

TIZENÖT ÉVES gj AZ ALBÁN népköztársaság i A TUDOMÁNY ÉS MŰVELŐI TÖRVÉNYEREJŰ jj RENDELET A BÜNTETETT ELÖÉLETÜEKRÖL 1 NV. évfolyam, 281. szám Ara: 60 fillér Vasárnap, 1959. november 29. __ n dul­Lünt H mlrtt bárom évti; demmei két világban fordul­tam meg. Az egyik eltűnt földünk színéről tizenöt esz­tendeje, akkor még legényke­dő gyerek voltam, A másik­ba meg belenőttem. Ezzel a mai élettel nevelkedtem emberré, s én nem is tudok másképpen szólni, csak éles megkülönböz­tetéssel a két világról, mint ahogyan me­rőben el is különülnek egymástól. Egy elsüllyedt, egészségtelen, beteg r® asim maradékának romhalmazát takarít­juk már másfél évtizede és építjük a mi új rendünk erős, szép épületét: a szocia­lizmust. Ebből a szívderítő, embernemesítő küz­delemből származott az, hogy a letört, megtiport nép ma már emelt fejű, egy® nes gerincű, erős és boldog. Talán nincs is józaneszű magyar, aki kétségbe vonná ezt a megállapítást, de olyan magyar meg végképpen nem akad — leszámítva megátalkodott ellenségeinket, a honi re­akciósokat —, aki vitatkozni próbálna életünk sok-sok ezer kedvező tényével. Mert nem lehet elvitatni, hogy a hata­lom gazdája, a munkás, a dolgozó ember érdeke, szava dönti el az ország sorsát. Azt sem lehet kétségbe vonni, hogy gazda­ságunk ereje társadalmunk anyagi gya­rapodásának szolgálatában áll S az is tény, hogy az annyira áhított kultúra ol­tárán ma milliós számban munkások-pa­rasztok, öregek-fiatalok áldoznak. Nemzetközi megbecsülésünk, hírünk és öpyünk még soha nem volt ilyen előkelő. Már nem egyedül, test vértelen ül állunk a. népek világarénéjában, s testünkben­lelkünkben nem hordunk ölő nacionalista mérget. Milliárdnyi embert számoló nagy­erejű és szívű életközösségben vagyunk: s mint nép, így váltunk elpusztithatac­lanná, őrökéletűvé. Ez csak néhány kiemelt vonás, de min­denesetre elegendő arra, hogy bizonyítsuk: a kommunista eszme érvényesülésével for­málta, gyúrta saját életét a dolgozó em­ber egészségessé, tisztességessé. Másfél évtized. Rövid idő, s mégis tel­jes sorsforduló saját történelmünkben is, mert a párt a néppel összefogva .a dol­gozó emberek társadalmának építésén munkálkodik — immár gyakorlatilag is — 1945. áprilife 4-e óta. Ezért valljuk mi ma­gunknak — elkövetett tévedéseinket is figyelembe véve — az elmúlt másfél év­tizedet. Az elkövetett hibáktól történő el­határolás arra alkalmas, hogy még in­kább odakötődjünk mindahhoz, amit a dolgozó milliók keze és esze a kommu­nista eszme alapján teremtett ebben az országban. Félreérthetetlenül a miénk a kommu­nista mozgalom négy évtizede: heroikus munkájával, fény® győzelmeivel és ku­darcaival együtt. A kommunista eszme clso nagy diadala 1919-ben — mementó­ként maradt fenn: ha a dolgozó, teremtő emberé a hatalom, akkor megújul és bol­dogul a nép. És több mint tízévi szabad boldogulás után a legtragikusabb az 1956-os ellenfor­radalom volt, amikor emberek nagy tö­mege néhány pillanatra elvesztette tisz­tánlátását és emiatt majdnem odadobta magát koncul a vérengző burzsoá tigri­seknek. Ebben a kritikus, nehéz helyzet­magyar nép bizonyítványa és jövője Irta: SIKLÓS JÁNOS ben lehetett megérezni, látni képletesen is a t®tvériséget: ezer segítő kéz nyúlt felénk, hogy ne merüljünk el a múlt fel­törő, büdös hínárjában. Azóta eltelt három esztendő. S a törté­nelemben röpke pillanatnak számító évek bizonyságul szolgálnak arra, hogy a t® remtő kommunista ®zme jó alkalmazása, hely® érvény®ítése a tömegek erejét megsokszorozva, eszüket-lelküket alkotó munkára inspirálta. Igaza volt a pártnak, amikor kijelölte az ország haladásának útját. Ez az út ugyan fáradság® munkával járt, de olyan gyümölcsöket hozott a nép asztalára, ami­lyeneket talán remélni Bem mert. Akkor akadtak olyan-emberek, akik ki­fogásolták az MSZMP által kijelölt utat * A reakciósok és a ®atát vesztett revizio­nisták jobbról támadtak. Bizonygatták, hogy a párt túlság®an „baloldali* irány­ban halad, s újra a lejárt módszerekhez nyúl. 'A párt Központi Bizottságának igen nagy elvi következetességére volt szük­sége ahhoz, hogy a jobboldali ágensek v® szett lármája ne okozzon zavart a párt­ban és az országban. Az áruló Nagy Imre nép® csoportjának támadó fortísszimója egybehangzóit a deklasszált, bukott el® mek üvöltésével. „Tiszta demokráciát* kí­vántak, „munkáshatalmat párt nélkül«, „pártot demokratikus centralizmus nél­kül*. S a legreakciósabbak — mint Mind­szenthy és az úri rend — a „magántulaj­don alapján, a földet vissza*... „szocia­lizmust, de munkások nélkül* stb. Egyidőben balról is felléptek, termesz® tesen azzal, hogy nem elég „baloldali* a politika. Hiszen nem fejezte le ez a poli­tika azokat, akik meginogtak, vagy meg-> zavarodtak 1956-ban. Nem tűrte a túl-" zásokat, a politika misztifikálását, s nyíl­tan a tömegekhez fordult, nagyobb becsü­letet biztosított a tényleg® tudásnak, meg­növelte a vitaszellemet, megszüntette a parancsolgatást, és a személyi megítélés titokzat®sógát, széleskörű bizalmat t® remtett... A baloldali túlzók egy része nem ér­tette meg — akad közülük, aki ma sem érti —, hogy a marxizmus alkotó alkal­mazása az, amit az MSZMP Központi Bi­zottsága csinál. Egy részük azért harcias­kodott, mert „pozíció-problémái* támad­tak. Szájaskodásuk alapja egyéni érvénye­sülésük keresése volt. Mások meg beideg­ződött, rossz, antimarxista módszereikkel kínlódtak. Holnap kezdődik a párt VII. kongresszusa A párt VII. kongresszusa hétfőn, holnap kezdi meg munkáját Budapesten. A nagy jelentőségű tanácskozáson ott l®znek Csongrád megye kommunistáinak kép­viselőt fc.' * « Az MSZMP Központi Bizottsága a kővetkező napirendi javaslatot terjeszti a kongresszus elé: 1. Az MSZMP Központi Bizottságának beszámolója és a párt feladatai. Előadó: Kádár János elvtárs. 2. Irányelvek a gazdasági feladatok megoldásához és a má­sodik ötév® népgazdasági terv elkészítéséhez. Előadó: Fock Jenő elvtárs. 3. A párt Szervezeti Szabályzatának módosítása. Előadó: Marosán György elvtárs. 4. A Központi Revíziós Bizottság beszámolója. Előadó: Fodor Gyula elvtárs. 5. A Fel­lebbviteli Bizottság jelentése. 6. A Központi Bizottság és a Központi Revíziós Bizott­ság megválasztása. Elkészült a Szegedi Kábelgyár első munkaterme Nagy szavak hangoztatása nélkül állítom, a magyar kommunista mozgalomban történelmi dicsőség, hogy az MSZMP Központi Bizott­sága ilyen határozott, elvi következetességgel vezetett és vezet. S azokat az elvtársakat illeti nagy-nagy el­ismerés, akik az országban mindenütt megvédelmezték a párt politikáját, s volt ehhez bátorságuk, elvi szilárdságuk, t® hetségük. * M®t, hogy összeül pártunk VII. kong­resszusa, maga mögött érzi a párt szi­lárd elvi, politikai és gyakorlati egysé­gét és az ország felnőtt lakossága több­ségének bizalmát és támogatását. Ennek a bizalomnak az alapja a helyei marxista politika. S ha ezt a politikát al­kalmazzák torzítástól mentesen legki­sebb pártszervezetünkben is, akkor a ki­alakult harmonikus egység — a párt és a nép között — tovább mélyül és ebből csakis a dolgozó emberek millióinak szár­mazik haszna. Ebben a kedvező helyzetben ül össze m®t a párt kongresszusa. A fentiekből már érthető, hogy az ország felnőtt la­kosságának többsége miért fordul figy® lemmel egy héten át a MÉMOSZ székhá­zában ülésező kongresszusra. Mit várnak az emberek a párt kong­resszusától? Talán elsősorban azt, hogy erősítse meg azt a politikát, melyet há­rom esztendeje folytat a párt Mert ezt a politikát szeretik, követik és sajátjuk­nak vallják. E politikához való ragaszk® dásuk ezer jeléből ®ak azt az egyet em­lítem, hogy az elmúlt kilenc hónapban több mint hárommilliárd forint értékű iparcikket adtak a munkások, mérnökök terven felül az országnak. Szegeden is milliókat jelent az előirányzaton túl elő­állított ipari tenpékek értéke. De e kongresszus döntéseitől várják a lakások tízezreinek megépülését^ a kere­setek emelkedését, vár®aink, falvaink gyarapodását, az élet boldogításál S ez összefügg azzal, hogy erőteljesebben hala­dunk, e politika realizálásával, következés­képpen a szocializmus építésével, tehát, hogy gyorsabban bővüljön az ipar, halad­jon ütemesen a mezőgazdaság átalakítása; a nagyüzemi termelés megteremtése. A mi generációnknak jutott ®ztályré­szül, hogy befejezze a szocializmus fel­építését.' S e nemzedék elvégzi ezt a nagy és szép feladatot. ' A kommunista mozgalom négy évti­zed® múltját sok áldozat és küzdelem övezi. A négy évtizedből 15 ®ztendő már „legálisan* végzett munkában telt el." S r.épünk megtanulta e másfél évtized alatt, hogy a kommunizmus eszméjének megvalósításával együtt jár a társadalom minden irányú boldogulása. S mert népünk ezt vallja és cselekszi, azért bizonyítványa jel®. Ezt a munkás­osztály, a dolgozó parasztság és az értel­miség állította ki pnmagáról, s a szocia­lista világrendszer elismeri ezt a bizonyít­ványt. Jövőnk még szebb, még gazdagabb tesz, mint jelenünk: mi alkotjuk és épít­jük meg: kommunisták és pártonkívüli milliók. A Kéziszerszámgyár szegedi gyáregységé­nek kcvácsműhelyében a sajtológép mel­lett dolgozni komoly feladatol jelent. A hevítőkemence két tüzes szája ontja a meleget, s így Terhes Ferenc csak Ing nélkül tud dolgozni. Neki és munkatársai­nak nagy a séerepe abban, hogy a kong­resszusi munkaverseny eredményeként tizeme Szegeden elsőnek teljesítette éves tervét. Az újszegedi szövőgyárban újabb ifjúsági brigádok alakultak és Jó eredményeket ér­nek el a kongresszusi versenyben. Az egyik ilyen öttagú brigádnak a stoppoló üzemrészben Kiss Éva a vezetője, s ké­pünk őt ábrázolja. Brigádja az „Ifjúság a szocializmusért—mozgalomban vállalta azt ls, hogy harmadik negyedévi termelési át­lagát 5 százalékkal túlteljesíti. A Huszár utcai volt tű­zérlaktanya bejáratánál új tábla hirdeti, hogy birtok­ba vette az épületet a Ká­bel- és Sodronykötélgyár szegedi telepe. Benn az épületben már hetek óta dolgoznak a kőművesek és a szerelők. A munka során falakat bontanak te, újakat emelnek, s a Budapestről Szegedre érkező eszterga­és egyéb gépeket helyerik a betonalapra. A karbantartó műhely kezdi meg elsőnek a mun­kát. A dolgozók, miután az előkészítő tanfolyamról ha­zatértek, azt vállalták, hogy a kong­resszus megkezdésének napjáig befejezik a kar-s bantartó műhelyben a szerelést, ígéretüket teljesítették s így elkészült a gyár első munkaterme. Ebben a mű­helyben készítik majd el a műanyagtömlőzö gépek ki­egészítő felszerelését, a hu­zalorsókat, feles évelőket és a hosszmérő berendezéseket. Még el sem kezdte mun­káját a Kábel- és Sodrony­kötélgyár szegedi telepe, az eredeti tervtől eltérően máris 'bővült a profilja. Ügynevezett dobüzemet is kap a telep. Itt készülnek majd fémből azok a dobok, amelyekre a különféle ká­beleket felcsévélik. Előre­láthatóan naponta 20 ilyen óriás dobot kell majd kö­ríteniük, a műhely kiala­BéJa telv.) kítását a vállalat saját re­zsiben végzi a volt lakta­nya Rigó utca felőli szaka­szán. Az építkezésben résztve­vő dolgozók ' esténként elektrom® hegesztő-tan­folyamra járnak a közelben levő Fémipari Technikumba. Mire elké­szül az építkezés, már ki­csit értenek a szakmához, s itt fognak dolgozni a szak­munkások mellett, betanult dolgozókként. Előrelátható­an januárban kezdi meg ez az üzemrész munkáját, s mintegy 50—60 főt foglal­koztat. Képünk a karbantartó műhely szerelésének utol­só mozzanatát örökítette meg,

Next

/
Oldalképek
Tartalom