Délmagyarország, 1959. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-11 / 239. szám

Vasárnap, 1959. október II. 4 MORA FERENC ismeretlen forradalmi írásaiból Az úr, mint olyan Kezdetben vala az úr és teremté a hallja kend-et, a hallod-e hé-t és a hallja magá-t. Az is lehet azonban, hogy fordítva történt, s nem az úr adott nevet a szolgáknak, hanem a szolgák megalázkodása teremtette meg az úr fogalmát. A gyengébb öklűek az erősebb öklűt úrnak nevezték, hogy hátha akkor nem üt és nem vág akkorát. Ugyanezen az alapon aztán az urak megtették egymást tekintetes, nagyságos, méltóságos, kegyelmes, felséges és szentséges uraknak. Aki csak közönséges -tisztelt úr« volt, az nem számított semmit se, legalább erre, mifelénk, nemzetes magyarok közt. Sót itt sértés számba ment, ha valakit csak egyszerűen úrnak neveztek. Tessék rá visszaemlékezni, hogy ha két mágnás összeveszett a nemzeti kaszinóban, vagy a parlamentben és már mindennek lehordta egymást, —' amikor mindenből kifogyott, a legsúlyosabb sértésül azt vágta egymás fejéhez: -hallja az iír*? Ha Tisza István azt mondta Andrássy Gyuláról, hogy hazaáruló, akkor még nem nagyon haragudott és Andrássy Gyula is csak vállat vont. Ha egyik gróf leszamarazta a mósikat, az se sokat jelentett. Hanem ha Pista gróf úgy emlegette Duci grófot, hogy -előttem szóló Andrássy Gyula úr*, akkor már mindenki tudta, hogy nagy baj van és Andrássynak minden lelkierejét össze kellett szednie, hogy vissza ne vágjon a leggorombább sértéssel: -úr az öregapja az úrnak!- Ezek után nem lehet rajta csodálkozni, hogy ebben az országban, ahol az urak közt is ekkora becsülete volt az úr megszólításnak, a proletárdiktatúra rendelet nélkül is hamar véget vet az uralásnak. A címeket és rangokat rendelet törli el s ezzel odaértünk, ahol a franciák már régen tartanak, ahol mindenki egyformán -uram-. Mi azonban el is hagyjuk a franciákat és az oroszokig megyünk. A szovjet-köztársaság tagjai nem ismernek egymás közt urakat, csak tovari s-okat. Lenin éppolyan tovaris, mint az a sofőr, aki az autóját vezeti. A tovaris a mi elvtár s-unknak felel meg. Ez eddig szociálista megszólítás volt. amit a nem-szocálista legföljebb macskakörmök közt, gúnyos mosollyal ejtett ki Most ez az egyetlen megszólítás, amelynek becsülete van, mint a francia forradalom idején a citaV e n-nek volt, vagy a római világ összeomlásakor a -christianus-~nak. Jel és vallomá'***'* amelyről felismerik egymást, akik az emberiség felszabadításának világszéktáiába tartoznak. (Szegedi Napló, 1919. március 29.) tófóra Ferencnek a polgári demokratikus forradaiomoan betöltött szerepe közismert. Az is Ismeretes, hogy a proletárdiktatúra kikiáltása után a Szegedi Napló 1919. ápr. 1-i szániában megjelent „Mementó" című híres cikkével magára vonta a város polgárságának gyűlöletét, mert ebben nemtpak hitet tett a proletárhatalom mellett, de fölemelte szavát az ellenforradalmi kísérletek ellen is. Igaz. hogy egy hónappal később a „Személyes kérdésben" cimim-1 május S-án megjelent vezércikkében — a Szegeden már hatalomra jutott ellenforradalom fenyegető légkörében — magyarázni igyekezett korábbi magatartását és Írását, de ez az eredeti mondanivaló értékéből mit sem von le. A „Mementó" c. vezércikken kívül még több olyan Móraírás jelent meg a Tanácsköztársaásg Idején a Szegedi Naplóban, melyek tanulságosan mutatják Móra világnézett útját c rövid hónap alatt. Ezek közül közlünk most kettőt, melyek név nélkül jelentek meg a Móra szerkesztette lapban. Szerzőségüket elsősorban Móra stílusának félreismerhetetlen jegyet bizonyítják, de az „EUenforradalmasdi Szegeden" c. cikk világosan meg Is mondja, hogy a cikk Írója azonos a „Mementó" írójával. Amint a „Mementó" a direktórium március 27-1 kényszerű távozását követő ellenforradalmi kezdeményezések (Szombathelyi alezredes és Shvoy őrnagy akciója Tabódy ellen. Zarecsnik János elfogatása stb.) ellen emelt szót, az „EUenforradalmasdi Szegeden" c. cikk a Nagel Manó (1S63—1934) ezredes által kezdeményezett, de ekkor míg mindig korainak bizonyult és sikertelen puccskísérletet ítéli el. Ez a cikk azért fontos Móra ekkori publicisztikájában, mert a „Mementó" alapvető tendenciáját tíz nappal később az eredeti — s nem a májusban már mentegetett — értelmezésben Ismételte meg. Meggyőződésünk szerint ez az eddig figyelmen kívül hagyott, ismeretlenül maradt Móra-cikk a „Memento"-nál is egyértelműbb állásfoglalást jelent Móra részéről a proletárhatalom mellett, ezért nein is az egyik, hanem a legfontosabb frása Mórának a Tanácsköztársaság ideje alatt. Halmi Jánet EUenforradalmasdi Szegeden Nemrégiben a Szegedi Naplóban Mementó címen vezércikk jelent meg, amely azzal a kérdéssel végződik: van-e olyan örült, vagy gonosztevő Szegeden, aki a vörös terrort akarná kiprovokálni e szegény város szenvedéseinek befejezéséül? Hallottunk akkor róla, hogy értelmetlen emberek a cikket, amelyet mi a helyzet ismeretében szivünknek Szegedet féltő reszketésével irtunk, félre magyarázták és úgy ijesztgették egymást vele, mint vérengzésre való felhívással. Annyira ostoba és célzatos volt ez a föltevés, hogy fölöslegesnek tartotta cáfolni az az újság, amely jóformán egyetlen volt az egész mag»ar sajtóban, amely a háború első napjától kezdve következetesen tüntetett a vérengzés ellen és soha véres tollal egy szót le nem irt Aki olvasni tud, az cikkünkből nem olvashatott ki mást most sem. mint a vérengzéstől való iszonyt és mindenek fölött undort azok ellen, akik oktalanságukkal, vagy eszeveszettségükkel a bosszú démonát provokálták. Ma igazolódott, hogy cikkünk indokolt volt és aggodalmunk nem volt hiába való: Szegeden igenis vannak ellenforradalmi tünetek. Mi nem hajszoltunk ellenforradalmárokat az októberi forradalom után, amikor ez divatban volt, mi nem tartunk ellenforradalomnak minden elborult homlokot, vagy nekikeseredett gesztust, de ez esetben többről van szó. Észre térithetetlen emberek, akik vakon járnak a világban és fejjel mennek a falnak, hamis ürügyek alatt fői akarták robbantani az fúj rend expresszvonatát Szegeden, nyilván abban a hitben, hogy ha itt sikerül az 6 puccsuk, akkor Magyarország, sőt Bajorország és Oroszország is egyszerre visszahelyezi a trónra a militarizmust, klerikalizmust és kapitalizmust. Persze, a kísérlet egészen olyan és úgy is sikerült, mint mikor a gyerek krajcárt tesz a sinre és azt hiszi, hogy azon most a vonat kisiklik. Hát a vonat nem siklott ki, csak egy kicsit megijesztette a pajkos szegedi gyerekeket és a gőzével leütötte őket a töltésről. Az is megeshetik még, hogy valamelyik a nyakát is kitöri legurultában s erre bizony nem vesztegetnek ennyi szót. A maga nyakával mindenki szabadon rendelkezik, de senkinek sincs joga arra, hogy a maga kis érdekeiért kompromittálja és veszedelembe vigye ezt az egész várost, amelynek proletársáqa és polgársága egyformán ismert volt mindig a józanságáról és at helyzethez való alkalmazkodni tudásáról. — Igazi szegedi ember, úgy tudjuk, most sincs a rendbontók között, akik ezúttal aligha nyernek bocsánatot azért, mert nem tudják, mit cselekszenek. A proletárdiktatúrával nem lehet játszani se a vallás ürügye alatt, amelyet senki se bánt, se az idegen szuronyok védelme alatt, amelyek nem lesznek itt mindig, amíg itt vannak, addig a rendet védik, nem a rendbontást. Aki a szegedi pszichét ismeri, az tudja. hogy ebből a városból nem lehet magyar Vendéet csinálni, de mi azt akarjuk, hogy ne lehessen ennek még a látszatát se előidézni olyan ellenforradalmi paródiákkal, aminőt ma megkíséreltek azok, akiknek nem volt elég, hogy annyit hullott a háborúban — a mások vére. (Szegedi Napló, 1919. április 10.) Balatonon, vihar után Sajkányi csónakommal siklottam törpe-én e széles vízi-gyepnek elsimult tetején. Felajzott izmaimban a szél már elcsitult s a vágy ömlött el benne, — szívemre rá simult: most minden csendet — égit és földit — s mind e fényt mit alkony hint e vízre csak el ne hordja még, csak még egy órácskára a szunnyadó vihar! Hogy elmerüijek bennük, — békélt álmaival futásra szánt szívemnek. — S aztán?... Hajrá! Gyerünk! Egy óra békességből: száz hajrá! száz gyerünk!... Lám így diktál e század, — s mégis, ha fáradunk: egy óra csend elég lesz, — és újra lázadunk, és űjra mind elölről: teremtünk száz napot és holdat százat s mellé tengernyi csillagot! és számos új világot, — mely jobb a réginél, és számos fáklyát gyújtunk, hogy majd a fényinél ne tévedjen az Ember, — ahányszor őseink, — ne sfrenilék szorozza honvédő hőseink'... hogy új utakra lépve ne hulljon annyi el, hogy mérhessük az embert: embernyi tettivel'.., S ha újra fárad lábunk? — s karunk, szívünk remeg? Egy óra szélcsend. — s egy órácskát szendereg... Es újra mind élőiről...! így van. így van jól: embernyi emberséggel — száguldó űrhajón!.., ANDRÁSSY LAJOS NEHÉZ HŰSÉGBEN Lődi Ferenc új verseskötetéről Az -így akarom*, a -Sze- telt négy év küzdelmeiről, • sxete és népe védőiről, a jöged«, az -Érlelő évek* után azt bizonyítja, hogy az em- vendó felszabadulásról bea Tisza táj Kiskönyvtár ez- ber is, a költő is gyarapod- szél. -Fáradt vérerek—ről idei sorozatában jelent meg v.a került kl a.válságok, az szól Lődi; -Szisszen a toll* Lődi Ferenc új verseskötete, ellentmondásos napok viha- nála; a -kommunizmus csilA kötet - címe: Nehéz hü- raibók Lődi nem fél beszél- Jogrendszerébe* kívánja vim e napokrol, s van erkölcsi lágát beilleszteni stb. Az segben — számot ad az elo- bátorsága hozzá, hogy így ilyen szokványos szavak, ző kötet megjelenése óta el- beszéljen: szókapcsolások nem nyernek új tartalmat, s konvencionálisan hatnak. Ha Lődi non jut el a saját, egyéni költészetére, gondolkodásmódjára jellemző szóképek megteremtéséhez, líráját a nyelvi elszürkülés veszélye fenyegeti* olyan elszürkülés, mely új* átélt költői tartalmat is konvencionálisan jelenít meg A kötet alaphangját adja szép versben bizonyítja, bár s érdektelenné válik. Általámeg ez a versszak. Az el- néha triviális sorokat is le- ban kevéssé érzik Lődi nyelíegjobfa6versefberf^ta ^feje- * rmod ...,) vén annak a népnyelvnek zésre jut. Az -Az örülésig Nem volna a Lődi-kötet- gazdagsaga, mely Tomorféltve*, az -Üt: o végtelen-, ről adott értékelés telj®, kény, Móra, Juhász Gyula, s több más vers bizonyítja ha hallgatnánk néhány József Attila, s még Radezt, s mutatja, hogy Lődi olyan fogyatékosságról, ame- nóti Miklós költői, művész1956-ban magára hagytuk őt sokan, — hitben, szavakban, akaratban, — nem voltunk mind a hű csapatban; mindegy, hogy meddig, percre, napra vakított meg az akaratra árulók, s szajhák -forradalma*. Az ország szíve vérben ázott, s az őszirózsa vért virágzott. (Sorok a pártról). lyek, e kötetben éppúgy nyelvét is (!) gazdagította. képes a közösségi gondolatok, érzések olyan egyénítésére, mely meg tudja men- jelentkeznek, mint a koráb- Nem tudom, hogy Lődi költeni őt a lírai sematizálás- biakban, s melyek étósebben tói gondolkodásában menytől. A közérdekű témához, a mutatják azokat a korláto- r-yire kövültek hozzá bizoszocialista építés, a béke- kat> ameiy^ Lödi költésze- ny® tartalmakhoz bizony® harc' . a . P4rt. . gondjaihoz- konvencionális nyelvi elegondolataihoz képes a maga , B J ..... „_, egyéniségének olyan felfor- Lődi legtöbbet a vers gon- mek, de a kötet verseiből az rósított érzéseit hozzáadni, dolati anyagának megszer- tűnik ki. hogy eléggé veszéhogy az az olvasót is áthe- kes2rtésével küzd, s ahol a lyesen; hiszen igen sokszor vítse. Sajnos azonban Lődi versekben nyelvi, képbeli megelégszik kevésbé sikerült az utóbbi időben ritkábban döccen6 zavar ^ kifejezések használatával aknyul az ilyen témához, s ' ' . .„.. . ,, nem mindig azonos művészi vers gondolati anyaga ku- kor, mikor a vens többet, kiés eszmei igénnyel. A Zalka száltságának következménye, fejezőbbet, plasztikusát, ereMátéról írt, kevésbé átélt, E gondolati tisztázatlanság def.it követelne, s éppen ezért tartalmi réte- néhol érthetetlenséghez ve- Lődi új kötete kiegyensúgeiben ls sekélyesebb ver- ^ lyozott anyagú kötet Ninsek egyike, annak a törté- ,. . , . , , , , „ nelmi problematikának, Az ,lyen hlbáW1 megszaba- csenek benne végletek. Enamit a téma felvet, csupán dülH Lődi további fejlődésé- nek a kiegyensúlyozottsága felületét érzékeli, a vers- nek egyik alapvető feltétele, nak előnye a szemléleti, gonszemlélet, s az ábrázolás is Kevéssé fejlesztette ki Lődi dolati elmélyültség, hátrácsupán felületi A témában költói nyelvét is_ Sajn® e nyal az utóbb felsorolt hivató kellő elmélyülés hiá- ... „ ', . „ ' „ ... „ .. . , nya, a mondanivaló gondo- kotetben ta b6ven telálunk Ha azt lehet lati megszerkesztésének az József Attilától -örökölt* mondani, hogy a kötet jobb, egyes elemek egymáshoz szóképeket, melyek ugyan- színvonalasabb a korábbiakvaló kapcsolatának tiszta- olyan módon, a nála jelölt nél, ez azt is jelenti, hogy zatlanséga sok versben te- fogalomhoz hasoni6t jelez- Lódit a nagyvonalúbb komher amitől Lődinek ezután pozíciójú kísérletek folytat*. kell megszabadulnia. Azok- ,leK" , nak a verseknek a legjobb- -Testvéri tankok hozzánk sara kell ösztönözni, s a kójai, amelyek a költőnek a érkezését...* írja Lődi, az tet óta megírt verseiben enszocialista társadalomhoz, a elmúlt felszabadulást képben nek a szélesebb kompozíciópárthoz, a munkásosztályhoz megjelenítve. -Fölindulnak Jú gondolkodásnak a jelei való kapcsolatairól vallanak, testvéri tankok*, írja József máris láthatók, érzékelhetők. azt bizonyítják, hogy mikor Attila, mikor a maga, költéLődi kellően megérleli mondanivalóit, s van türelme a vers eszmei magjának gondolati differenciálására, ugyanakkor a koncepció egységének megtartására, akkor képes az olvasóban maradandó hatást elérni. örvendetes vonása a kötetnek, hogy a versek javaSzabolcsi Gábor rr Sok-sok esztendeje történt... A gimnázium dísztermében fiatal költők szerzői délutánjára gyülekezett a közönség. Velem együtt hat -ifjú titán* neve szerepelt a műsoron. A kezdés idő, ,, , . pontját négy órára tűzte ki a rendezőség, gondolván, hogy része a korábbiakhoz kepest\ ekkorra mar mindenki túl van az ünnepi ebéden. Nem is nem csupán elmélyültebb,V volt ekörül semmi hiba. Jöttek szép számmal verskedvelő hanem gazdagabb témakört is ölel fel. Az élet új és új vonásai tárulnak fel az emHAZAFELÉ Ahogy hazaindultam az éjben lompos, álmos lombú fák jöttek elém. És a harmatgyöngyök gyémánt félgömbjében parány fogyóholdak csillogtak fehéren alvó füveknek gyenge levelén. Néhány tücsök nyűtte csak vonóját, s dalukért az égő éji csillagbólyák fényükkel fizettek. — Már hűvöslött az ég. És én e tündöklő mérványpalotában féltőn, őrizgettem, hogy ne fázzam búcsúként adott kezed melegét. Paróczai Gergely barátaink a szélrózsa minden irányából, hogy szinte öröm volt nézni a függöny mögül, amint sűrű egymásutánban foglalták el az ülőhelyeket. Négy óra után két perccel megérkezett a három előber előtt élete során, s Lődi), adóművész is. Örömünk teljes volt. Most már úgyszólván képes a számára új érzések^'biztosnak látszott a siker. Elfeledve a versírás fáradal„,... , 0mait, mind a hatan vidám izgatottsággal dörzsölgettük a koltoi megragadasára es K'-\keZünket. Fel és alá járkáltunk a színfalak mögött. Várfejezésére. E gazdagodásnakvtuk, mikor nyílik a kisajtó, hogy a rendező karján beléplegszebb alkotásai a gyer-Yien végre közénk az. ünnepi szónok, Sz. Lajos író, nyugalmekeiről szüleiről irt ver-Ömazott ^h0" püipök- aki megnyltó beszédében majd ismékéiről, szüleiről irt ver Ymerteti költ6i munkásságunkat. Húsz perc késéssel végre megérkezett. Egy szürke taxiból kászálódott elő. Sűrű bocsánatkérések közepette karolt szeretett rendezőnkbe, aztán hajrá, fel a lépcsőkön ... Mi. Ifjú titánok lelkesen szorongattuk az idős iró ke. zét. Előre is hálaszózatokat zengedeztünk a fülébe ama verseknek a java termese, sőnagy kegyért, hogy az általa képviselt irodalmi társaság a gyermekeiért aggódó férfi,/nevében üdvözli a közönséget, s rávilágít költói pályafuaz apai felelősség érzései )tásunkra. Közben a nézőtér ünnepi® csendjébe a türel, , , . C metlenkedök mocorgásának egyre hangosodó zaja kevereszolalnak meg megkapó szi-\deU ^ érthetőnek toUUtuk> hi.szen már négy óra huszon. nességgel a versek soraiban.\öt percet mutatott a terem villanyórája. No de a mi deBölcsebb, s egyénibb a sze-\rék pártfogónk nem azért volt író és püspök egyszemélyrelmes versek hangja is '/ben, hogy e csekélyke bajon ne segítsen. Máris jelezte a '''rendezőnek, hogy hajlandó elkezdeni a megnyitó beszédet. sek soraiból kerülnek ki. At -Fehér ágy szélén«, a »Konok ajkak*, a -Kék Óceán-/ az -Útravaló" ezeknek a/ problematikájuk őszinte. Az1 együttélés az ifjúkori szere-CJ Pontosan fél Ötkor a rendező intésére a füglem wámne illó7iólát feled-0 gónyzsinórt kezelő pedelszámos illúzióját feled V]ug fürgén doioghoz látott. A nehéz bársonyfüggöny telteti, s a két ember — egy V gördült, a szónok pedig hatalmas lélegzetet véve kilépett férfi és egy nő — a napi (/a színre. Középen leterített asztal és egy szék állott. Pártélet gondjaiban nem csupán^01* f? méltattak azonban ügyet sem vetett reájuk, , \hatra tett kézzel megállott a színpad szélénél, s belekezsegitője: őrzője is egymás-/)dett mondókájába. nak. Kinél-kinél más a ha-A A verskedvelő közönség szívély® üdvözlésével kezdte, tása ennek a -józanulás-/) utána rátért az általa képviselt irodalmi társaság már rég nak*: Lődi érzésvilágát el-Xelhunyt névadójának élettörténetére. Negyedórai buzgó bimélyítette ez az ember szá-Azonygatás után kiderült, hogy az élők sorából oly rég elmára konfliktusokat is je->. távozott költő gyermekkori jópajtása volt illusztris szólentő folyamat, ezt néhány Ynokunknak, sőt, a gimnáziumot is együtt járták hajdan,