Délmagyarország, 1959. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-11 / 239. szám

5 Vasárnap, 1959. október 1L Kivegyük-e a mandulákat? A gyermekkori torok• és mandulagyulladásról nyilatkozik dr. Erdélyi Jenő főorvos Mai orvosi cikkünkben az egyik leggyakrabban előforduló gyermekbetegségről, a torok- és mandulagyulladásról lesz szó. Dr. Erdélyi Jenőt, az l-es kórház fül-, orrés gégészet főorvosát kerestük fel, 6 kértük meg, válaszoljon kérdéseinkre. Miért fordul elő gyakrabban gyermekkorban a torok és mandulagyulladás? — Az első életévekben természetesen legkisebb az ellenállási képesség, a védettség még nem fejlődött ki, ez csak a betegségek legyőzése folyamán szerezhető meg. Így érthető, hogy számos 'betegség, köztük a torok- és mandulagyulladás a gyermekkorban gyakoribb. Milyen következményekkel jár a torok- és mandulagyulladás? — A torok- és madulagyulladás néhány napig tartó magasabb, gyakran 40 fokig emelkedő lázzal járó betegség. Ez néha a szív, vese és ízületek részéről komoly szövődményeket okoz. De ha egyhébb lefolyású is — de gyakran ismétlődik — a gyermek fejlődését gátolja és a legyengült szervezetet más betegség számára is fogékonnyá teszi. — Hogyan gyógyítják a betegséget? — A megelőzés itt is, mint úgyszólván minden betegségnél igen fontos szerepet játszik. A gyermeket ellenálló képességének fokozása érdekében kicsi korától fogva edzeni kell. Nem szabad félteni, elkényeztetni. Minden nap megfelelő, hőmérsékletű szobában hideg vízzel le kell dörzsölni és az időjárás szerint kell öltöztetni. Nálunk Szegeden, az edzés elérése érdekében kiválóan alkalmas a szabad tiszai fürdő, ahol nap, szabadlevegő, és a víz — a tapasztalatok szerint — csodálatos eredményeket produkál. — Komolyabb esetekben az orvos tanácsát feltétlenül ki kell kérni, hogy a szövődmények elkerülése végett a szükséges intézkedéseket megtehesse. Enyhébb esetekben pár napi fekvés, forró teák, priznic, salicylpreparátumok: a régi bevált gyógymód. Hogyan hat a betegségre a penicillin és a többi hasonló gyógyszer? — Kétségkívül, ma kiváló gyógyszerek — szulfamidok, antibiotikumok — állnak rendelkezésünkre. De nyomatékosan ki kell emelnem, hogy ezekhez csak komoly esetekben nyúljunk, ha erre feltétlen szükség van. Minden kis torokfájás miatt ne adjunk penicillint, vagy más hasonló gyógyszert, csak azért, hogy -a betegséget csírájában visszafejlesszük*. Ágyúval ne lövöldözzünk verebekre! E gyógyszerek igaz, alkalmasak arra, hogy a velük szemben érzékeny kórokozó baktériumok szaporodását meggátolják. De nem kellő mennyiségben és nem kellő ideig adagolva, a kótpkozó ismét erőre kap, a betegség kiújul. A helytelen adagolásokkal a szervezetet megfosztottuk az ellenanyagok képzésétől és védtelenül áll egy újabb fertőzéssel szemben. Ezért láthatjuk oly gyakran az azelőtt nem tapasztalt kiújulást. A gyógyszer ismételten adva, hatástalanná válik, esetleg akkor, amikor a legnagyobb szükség volna rá. Kivegyük-e a mandulákat, vagy ne? — Sokat vitatott kérdés, melynek jelenlegi tudományos álláspontja a következő: egészséges, nagy mandulák az esetben távolítandók el, ha a légzést, a nyelést, vagy a gyermek fejlődését gátolják, vagy ismétlődő középfülgyulladás, fülhurut okozói. Ha a gyermek egészséges, jól fejlődik, ötéves korig várjunk a műtéttel. Egészséges manduláknak feltétlenül van védelmi, desinficiáló szerepük. — ötéves koron alul a mandulák eltávolítása az esetben ajánlatos, ha a gyulladás és fülbántalom gyakori, a gyermek sovány, sápadt, vérszegény, rosszul fejlődik, étvágytalan, vagy ha a mandulák az úgynevezett gócfertőzések (szív, vese, ízületi megbetegedések) forrásai. A legutóbbi esetben feltétlenül kívánatos, hogy eltávolítsuk, de ez mindig a gége- és a gyermekorvos közös, minden körülményre kiterjedő, alapos megfontolása és megállapodása alapján történjék — fejezte be nyilatkozatát dr. Erdélyi Jenő főorvos. Megbecsülés és derűs élet a sándorfalvi nyugdíjas tsz-tagok osztályrésze A minap nyakamba vettem Sándorfalva utcáit, hogy lássam: hogyan élnek az egykori urasági béresek, középparasztok, akik beléptek a termelőszövetkezetbe. Ma már mint a falu első nyugdíjas parasztjait tartják őket számon. Közéjük tartozik a Berta-család is. A BERTA-CSALÁD végtelen anyai büszkeséggel újságolta el, hogy nyolc szép élő gyermekük van és pontosan negyven unoka. Ebből hat már dédmamának szólítja. — Jó szándékú, dolgos gyerekeink vannak — mosolyog a 76 éves dédapó —, segítenének, dehát minek, ha nem kell. Én segítek nekik... Klszisták versenye a fonalfeldolgozóban A Szegedi Fonalfeldolgozó Vállalat dolgozói a kongresszusi munkaversenyben mintegy havi 51 ezer forint értékű túlteljesítést vállaltak, s eddig még maradék nélkül józták is ezt a teljes | nényt Bár még pontosan nem ismeretesek a szeptemberi termelési eredmények, előzetes számítások alapján körülbelül 110 százalékra teljesítette tervét az üzem. Ujabban erősen fellendült a verseny a fiatalok körében is. Az A-műszakban két KISZ-brigád dolgozik, egy a szövődében, egy pedig annak előkészítőjében. A fiatalok sikerrel veszik fel a versenyt a Bműszakos idősebbekkel, akik között többen már tíz-húsz éves szakmai gyakorlattal bírnak. A kongresszusi verseny élenjárói részére már megvásár.'c+ák a jutalomtárgyakat is. Nem kevesebb, mint 9 ezer forint értékű jutalmat osztanak ki közöttük majd a kongresszusi munkaverseny értékelése után. Takaros kertes ház fogadott, udvarán nagy rakás ku-, koricával. A kert hátuljában egy kis akolban hízásnak indult disznók -sírdogáltak*. Csábította őket a temérdek sárga -csokoládé*. Bent a konyhában Berta néni matatott egy öreg varrógépen, tarka ruhácskát szabott éppen a negyvenedik kis unokának. A házigazda pedig nyugdíjas paraszt mi voltához híven egy ágyon nyújtózkodott Bezzeg nem így tenne, ha még most is a nyakában volna a hat hold, amit annak idején jószántából beíratott a közösbe. így beszélt: — Hát szó, ami szó, mit adott az isten, nyugdíjas vagyok. Kl hitte volna azok után, amit megéltünk az életben. Kirugdaltak az egyik majorból, beálltam a másikba, 21 és fél évig volt éz így, érti-e? Most pedig jól vagyunk. — S bizonyára segít a család is — vetettem közbe, mivel Berta néni már előbb DÉLUTÁN és ami még ennél is több, évfolyamtársaik voltak a teológián. A szárnyaló prédikáció a harmincadik percben kedélyes, meleghangú elbeszéléssé transzponálódott, amely mint megáradt folyam, hömpölygött tovább. Mi pedig, szegény fiatal költők, élünkön a rendezővel és a három előadóművésszel, egyre türelmetlenebb pillantásokkal nézegettük a színfalak mögül a már szinte vágtató óramutatókat. A negyvenedik percben szó esett a papi szeminárium életéről, majd a teológia harmadik esztendejének utolsó napjai elevenedtek fel a béketűrő és mellesleg verskedvelő hallgatóság előtt. Aztán következtek a nagy iskolai szünetek gazdag, kiapadhatatlan élményei, csínytevések, udvarlások, utazások, mulatozások és a többi. Ki is tudná valamennyit felsorolni? De még hátra volt a negyedik tanév! És az ötödik esztendőre csak a hatvanhatodik percben került sor. — Képzelje" el a kedves közönség — csapott hirtelen a lelkesedés tenori magaslatába az írópüspök —, hogy az én költőbarátom micsoda versekben áradozott a szerelemről .! Kótqpnhppgpcíink a színfalak mögött már szinte l\eisegDeesesurrn mérhetetlenné dagadt. Szerzői sikerünk várt babérjait hervadozni láttuk, még mielőtt zöldelltek volna. A kétórás műsorból ötvenhárom perc maradt számunkra, azaz dehogy... Szónokunk szeszélyes kanyarulatokkal csupán most érkezett el néhai költőbarátja katonai élményeinek taglalásához. Szerencsétlenségünkre nemcsak elválaszthatatlan iskolatársak voltak napsugaras ifjúságukban, hanem mindezek betetőzésére még egy ezredhez is kerültek ráadásul az első világháború idején. Ügy emlékszem, ekkor már közel állottunk az ájuláshoz. Rendező barátunk szenvedő arca kéket, zöldet játszott, s elkeseredésében fel és alá vágtatott a színfalak mögött. Egyszer csak elszántan megállott, majd fogcsikorgatva, félhangosan kiszólt a kukucskálónyílásom: — Püspök úr, az éig szerelmére, hagyja mar abba! — A szónok azonban zavartalanul tovább folytatta előadását. nprplc rpnrlp7Önk nem tágított. Elhatározta, hogy DereK renaezonK megfékezi a roppant szóára_ datot. Hirtelen kinyúlt a redők közül és hátulról elkapta Sz. Lajos kezét. — Hallja, püspök úr, aztán elég legyen! Ne tegye teljesen tönkre a szerzői délutánt! A lelkes férfiú azonban kiszabadítva csuklóját a rendező ujjainak bilincséből, kettőt előre lépett. Elragadtatá•ában rendre idézte a halott költőcimbora örök sorait. Ml hatan, kezdő poéták csak most tudtuk meg igazán, hogy mily parányi porszemecskék vagyunk ahhoz az óriáshoz képest, akinek szelleme immár közel másfél órája itt lebegett fölöttünk. A három előadóművész közül az egyik orájara tekintett és közölte, hogy tíz perc múlva távozniuk kell, mivel fellépésük lesz. Rendezőnk csaknem eszét vesztve bömbölte: — Rettenetes, rettenetes! Ez az átkozott püspök jol elbánt velünk! — Mi költök, szárnyaszegett -ifjú titánok*, tragikus letörtséggel bólintottunk. Számunkra olyan volt már a szín-l pad. mint a ravatal, melyet az elmúlás kietlensége vesz körül. , — No, de a teremtését, ez így nem mehet tovább! — csapott öklével egy ócska asztal lapjára a rendező, és hirtelen elhatározással a függönyzsinórt őrző pedellushoz szökken t. — Engedje le azt a függönyt! — rivallt a meglepett emberre. — De rendező úr... a püspök úr előtt? Azonnal tegye, ha mondom! Ne teketóriázzon! — Ebből világbotrány lesz! — húzta el a száját a pedellus. — No, majd akkor én...! — tolta félre az útból a jámbort a rendező, és villámgyorsan csavarni kezdte a zsinórt a tartószegről. Valamennyien meghökkenve bámultuk. s mire mérlegelhettük volna az elkövetkezendőket, a függöny két szárnya hirtelen összecsapódott a szónok orra előtt. A cilror nriáci vftlt Kirobbant a nézőtéren A siKer oriasi voix. nevetés Amikor aiábbha-<( gyott a jókedv vihara, -patrónusunk* szelid mosollyal szét-( húzta a függönyt és kitoppant a nézők elé. A nevetőgörcs/ ismét hatalmába ejtette a hosszas prédikációtól agyoncsi-1 gázott hallgatóságot. A püspök jámbor alázattal várt,( majd amikor elérkezettnek vélte az időt a beszéd tovább-/ folyatására, bocsánatkérően megmagyarázta, hogy rossz, volt a tartózsinór, és így történhetett meg ez a tragikus1 esemény. No de ne bosszankodjék rajta senki, mert a( nagy költő élettörténetének ismertetése a függöny előtt is( folytatható. Mi, fiatal költők, a jövő reménységei ezt hallván, fél-1; holtan roskadtunk a világot jelentő deszkák mögötti el-' nyűtt fotelékbe. Az előadóművészek köszönés nélkül^ nyomtalanul eltűntek, s rendezőnk hideg vízbe mártott" zsebkendőjével a homlokán, halk nyögéssel dőlt végig egyl XIX. századbeli rokkant pamlagon. Néhány perc múlva a p8?** megadta a szép-( ' r remenyu szerzői délutan-( nak a kegyelemdöfést. Kijelentette, hogy rövidke szünetet tart. A közönség fellélegzett. Pillanatok alatt kiürült a ha-( talmas terem, s a mi szeretett, költészetkedvelő barátain-( kat nem láttuk viszont soha többé... RAKOVSZKY JÓZSEF ha már tehetem... — mondja a világ legtermészetesebb hangján. Aztán sorra vettük, mi is az a haszon, aiminek a feleslegéből állandóan csurran, cseppen a kis unokáknak is. Először is Berta bácsi még -csalja* az időt A 76 év megvan, de ő amikor csak valami nekivaló munkát szimatol a közösben, ott van és dolgozik, amennyit egy nyugdíjasnak lehet Aztán jön elmaradhatatlanul a postás, a nyugdíjjal: 315 forintot hoz havonta. A háztáji föld ad annyi kukoricát, hogy hízó-, baromfiféle még piacra is kerül. No meg a földjáradék. A hat hold 68 aranykoronája után a búza nagyjából kifutja a család évi kenyerét. A kedves, fehér hajú aszszony keze alatt most elcsendesedett a varrógép: ő is emlékezik... — Voltam egyszer pár éve egy gyűlésen, ahol kiabáltak, szidták a kommunistákat. Csak hallgatózni akartam aztán mégis úgy esett, hogy felszólaltam. Elmond.tam, hogyan is neveltem én fel a nyolc apró családot. Nem úgy volt ám az régen, iinint most, hogy itthon urasan megreggeliznek az emberek, aztán beülnek az autóba, amelyiket a munkahelyről küldtek értük és este ugyanez a kocsi vissza is hozza őket. Az én szegény fiaimnak még egy ócska biciklire sem telt. Este 9 óra is elmúlt, amikor hazavetőditek a dologból, éjjel kettő után meg már indultak, hogy kezdésre ott legyenek. Nem tudja, mit beszél az, aki szidja a kommunistákat. Erre aztán rámtámadtak, hogy mert én is kommunista vagyok. Dehát ha már ez kommunista beszéd, mondtam, akkor nevezzenek nyugodtan kommunistának, mert én azt mindig is vállalom. ROZA NÉNI minek is, nem kellek én már odabenn, sose szólnak, akkor se, amikor vehetnék valami hasznom. — Miért, talán szúkölködik valamiből, Róza néni? — Szűkölködik a fene. Megélek én a nyugdíjamból, meg a háztájiból, nem kértem én eddig se egyik családomtól se semmit Dehát ha egyszer mozoghat még az ember. Aztán nagyjából megismertem élete történetét Most 77 éves. Régen cselédasszony volt, gazdag parasztok, urak szolgálója. Több mint egy fél évszázad alatt senki sem kérdezte meg a hosszú özvegységre maradt asszonytól: hát magával mi lesz, Róza néni, ha nem bír majd dolgozni? A kommunisták nem feledkeztek meg erről. Róza néni nyugdíjas. Most már csak egyetlen hivatala maradt, de ezt mint becsületes, igazhívő, elég jói ellátja. Naponta szépen felöltözik, veszi a rózsafűzérjét, ballag a templomba. No meg az orvosokra évődik a bőrkeményedés jniatt, s közben eszébe se jut: 77 év, ea a szép öregkor is hozhat elégedettséget magával RÉPÁS GÁSPÁR ••• < • özv. Korom Antalnét, a |Rózsa Ferenc Tsz harcos Róza nénijét kissé — hogy ugy mondjam — rossz hangulatban találtam. Éppen az orvosokra acsarkodott. Van egv bőrkeményedés a talpán, imint mondja, ha attól me;!(Szabadítanák, még dolgozni is bírna. — Dehát különben Ez a takaros, pödrött bajuszt viselő ember pedig Répás Gazsi bácsi, nyugdíjas középparaszt, a maga 82 esztendejével. Még ma is nagy büszkeséggel emlékezik szép lovaira, jó terméseire, a 12 holdra, de a legszívesebben már arról beszél, hogy a kis Unoka az iskolából sokszor jön azzal haza, hogy ma megint megmutatták az osztálynak a nagytata fényképét, s hogy ő is egyik főhőse annak a filmnek, amelyiket egyszer az ó szövetkezetükben csináltak. — Mutogatták a fényképemet az országban mindenütt, pedig tudja-e, úgy öregedtem meg, hogy mozit az életemben sose láttam. Itt már besegített az anyjuk is. Mintha az egész régi világot akarná megidézni, sírós, keserű hangon megjegyezte: Egyetlenegy szórakozása lehetett az életben, az, hogy a rengeteg munka után néha elment a kocsmába, s cudarul berúgott, de nekem még ennyi sem jutott. Neveltem a lányaimat, aztán (pedig 12 hold jó föld volt) cselédnek adtam őket a városba. A pénzt, azt mindig hazaadták, vettem nekik ruhát, a többi meg ráment a gazdálkodásra. Gazsf bácsi se jár már dolgozni a közösbe, amióta nyugdíjas. Van egy kis szőlője. azt nézegeti naphoszszat: legalább annyi teremjen. amit maga megiszik. Ha megunta a szőlőt, hazaballag. eteti a hízóit. Mert ezek is vannak A hizla'áishoz bőven adia .a kukoricát a háztáji föld minden esztendőben. A földjáradék, amit rendesen megkao a közösből, *-->ghr>zza a kenv»*v»+ a "vugdfi oedig tiszta -'';vf<!Étiem, a többi haszon f«wt. nu, t