Délmagyarország, 1959. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-11 / 239. szám

3 Vasárnap, 1959. október 11. Teljesítik megbízatásukat Munkához fogott a kenderfonógyár V-ös párt-alapszervezetének újraválasztott vezetősége Sok éve dolgozik már Ab- js elmondjuk a hibákat, nyek javítását kérték. Az új rahám Vincéné a Szegedi araikét megtudunk, ők is tá- _ vezetőség kérésére az ügyKenderfouógyárban. A íel- jékoztatnak, ho'gy miben ké-"ben már jártak az üzemben szabadulás után nagy dol- rik a pSrtszervezet segítse- szakértők, s további vizsgások történtek itt »: sokat gét Én például csaknem na- latok is következnek, hogy fejlődött a gyár, egyre ja- ponta beszélgetek a kötélve- megállapítsák, mi a teendő, vult a dolgozók munkakö- ró üzem telepvezetőjével. Szíjgyártó Sándorné, aki rülménye és élete. A kötél- Ha néha nem is értünk nyugdíj előtt áll, nem* bírja verő üzemrész, kint a Tol- egyet akár vele, akár má- a nehezebb munkát, jobb buhin sugárúton — ahová sik műszakival, elvtársi vi-* beosztást kért s még lenéhány hónapja helyezték tában tisztázzuk az ügyeket, hetne sorolni a kéréseket, —, szintén nem a régi már. érvekkel győzzük meg egy- melyekkel már eddig is felAbrahámné, ez az egyszerű mást. keresték a munkások a pártmunkásasszony, aki most a A taggyűlési határozat szervezetet. De nemcsak ez keresztorsózó gépen dolgo- egy másik pontja arról szólt, a néhány tette van az új vezik. talán még gyorsabban hogy törődjék többet az új zetőségnek. Hosszú idő után növekedett tudásban, aka- vezetőség a dolgozók ügyes- érdekes, rövid közleményekratban. a szépülő életünk bajos dolgaival. Ezekkel kel újra megjelent a faliirár.ti lelkesedésben, mint a most már rendszeresen fog- újság, összehívták a párttatöbbiek. A korábban kár- lalkoznak. gokat, s személy szerint kitoló-, s most keresztorsózó — Jelenleg azon is fára- jelölték feladataikat Az új munkásnő éveken át tanult, dozik a pártvezetőség — pártvezetőség munkájához s mint propagandista tánf- mondotta Ábrahám Vincéné tartozik még egy KISZ-csototta munkástársait és 6 is —, hogy valamilyen módon port szervezése is. Becsülettanult tőlük. Azok pedig megoldjuk az Itteni ebédel- tel, a kommunisták és pármegbecsülték a velük min- tetést Most ugyanis még tonkívüli dolgozók bizalmádig együtt érző, s a munká- bejárnak a kötélverő üzem hoz méltóan látott tehát neban becsületesen helytálló munkásai a központba, azaz ki a kenderfonógyár kötéltársukat. a kenderfonógyár ebédlőjé- verő üzemének új pártveze• be. Többször is megesik, tősége a feladatok megvaló. ... hogy nem jut ebéd, vagy sításóhoz. Nem volt tehát magiepe- csak keveset kapnak. Meg- ÍT . . , . _ tes, hogy alig három hete oldást keresünk az igazgató- érz«n- bfznak benYv, *Zem k0™nl5táinak sággal, hogy hozzák ki ebbe i" ~ Ábrahám Vmcénére esett az üzemrészbe ^ az ebédet dotte Ábrahámné elytarsnő. valasztasa: párttitkár lett a — Ezért nem sajnáljuk a kötélverő üzemben. A veze- * fáradságot, ha bármilyen tőséget újraválasztó taggyű- ... .,_ munkáról is van szó. Szeretlésen nem fukarkodtak a J£**?írgfl Tervel az nénk úgy do,?ozni- hogv kommunisták a korábbi ve- Vf8 -ÍF^^Jg^" minden munkás megbecsüzetőeég munkájának bírála- "V ^^w^tt kiérdemeljük; tában a hibák felsorolásé- tak' A dolgozok egyes mun^T'a jav^ok S£. kahelyen a ^unkakörülmé- Kolosra, Béla Mind a húszan ott voltak az alapszervezet tagjai, s csaknem valamennyien felszólaltak. Az V-ös pártalapszervezet újraválasztott vezetősége, s köztük az új titkár, Ábrahámné elvtársnő bőven kapott útravalót * Három hét nem nagy idő. Nem is igen akartam kérdezni. hogy milyen említésre méltó munkát végeztek ezalatt De kérdezetlenül ls meg kellett hallanom, amit Puskás elvtárs, az egyik művezető jegyzett meg: — Ugy hiszem, jól együtt tudunk majd dolgozni a párttitkárral és a vezetőséggel Ábrahámné elvtársnő már többször felkeresett engem és más műszaki vezetőt is, ha hibát látott, vagy a munkások panaszkodtak valamire. Ugy gondolom, ez a helyes. r ízlés és világnézel Lám* a három hét alatt máris tőrtént valami — s nem ls olyan kis dolog. Javult a kapcsolat a pártszervezet és a munkások, valamint a gazdasági vezetők között. Ezek után bátran kérdezősködtem az új párttitkártól. Nem jöhetett zavarba, hiszen nem töltötte hiábavalóan a megbízatása óta eltelt néhány hetet. — Az első napokban megkezdtük a taggyűlési határozat végrehajtását — mesélte Ábrahámné elvtársnö. — Ebben szerepelt a szorosabb kapcsolat megteremtése a műszakiakkal is. Ez mind a két fél száméra hasznos. Mi Sok közhasználat! cikket értékelt le ismét a Belkereskedelmi Minisztérium A Belkereskedelmi Mi- a 25-ös Széchenyi téri gyünisztérium ismét több élei- mölcsbolt miszer, ruházati, kultúr és Ruházati cikkek közül névasmúszaki cikket értékelt hány gyapjú méteráru, féle. sűs és kártolt szövet lett Október 12-től, tehát hét- °lc«óbb- Érdemes megemlífőtől kezdve már otosóbb I*™;, hogy a gyapjútakarók lesz a fúszerüzletekben a közül ? 415 forintos »Zsó"Koffi* babkávékeverék. Az í1®" elnevezésű 280 forint eddigi 10 forint helyett 5 Iettforintért árusítják. Hasonlóan csökkent a "Lottó* kaEzen kívül lenker méteráru, kötött alsó- és felső ru kaókávé is, 4,30 helyett 1,50 házati cikk, férfi téli- és az új ára. Lényegesen ol- átmeneti kabát, öltöny, zacsóbb lett néhány konzerv- kó, női kabátok, kosztüm, áru. Itt elsősorban a szil- ruha, alj, blúz, gyermekkavakészítmények: a befőtt, a bát, fiúöltöny, férfi, női és rumos-, az ecetes-, a fű- gyermekcipő érát 2-től 50 szerezett darabos- és rumos- százalékig szállították le Körcikkek közül olcsóbb ára is közel 50 százalékkal Iett az ir°n, az iskolatáska, csökként. írószerek, játék, optika és Szegeden a kereskedelmi fotószerek. Vasműszaki áruosztály kijelölt helyen áru- nál, hogy csak a leglényesítja a leértékelt konzerv- gesebbeket említsük, kerékárukat, így az Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat 7es (Széchenyi (rókusi), 32-i pár- és motorkerékpár-altéri)7 12-és kérészek, csillárok, lemez(Tolbuhin játszók olcsóbbak. A 3900 sugárúti), 46-os _ (petőfi tele- forintos magnetofon 1500, pi), 53-as (Indóház tér), 62es (Szilléri sugárút) árudáiaz SL 361-es jelzésű, 2050 ban. Árusítja ezenkívül a forintos lemezjátszó 1050 fo110-es Klauzál téri Cseme- rint. ge, a földmüvesszövetkezetl árudák közül az l-es, petőfitelepi, a 2-es mihályteleki és E

gy újmódi frázis azt tartja: ízlések és pofonok különbözők. Nos, ami a pofonokat illeti, azt most elhanyagoljuk, de anhál inkább érdekel bennünket az ízlés sokfélesége, különbözősége és lényege. Az idézett szólás, bármenynyire hevenyészett is, tartalmaz igazságot Az ízlés első látszatra szinte annyi, amennyi az ember. Induljunk ki apróságokból! Egyik embernek a kék szín kedves szobája falán, a másiknak a drapp; az egyik a kerámiát kedveli, a másik a porcelánt; van, aki szűk nadrágban jár és van, aki háromgombos zakót hord mellénnyel. Ez mind-mind az ízléshez tartozik, s ha erre vonatkoznék az idézett szólás, egy szót sem érdemelne. Teljesen egyéni dolog ez és nincs semmiféle társadalmi jelentősége. Valamit elárul ugyan az emberről az efféle ízlésbeli apróság is, de ez inkább a szokág, a divat és az életkor függvénye, mint az egyéniségé. Olcsó és gyors következtetésként kínálkozik ezek után az a kijelentés, hogy ilyenformán az ízlés teljesen mellékes egy ember, egy közösség, egy társadalom szempontjából — de hiszen éppen ezzel az elhamarkodott ítélettel kívánunk vitába szállni. Az a körülmény, hogy ki miként rendezi be lakását, vagy milyen nyakkendőt köt a ruhájához, egy lapon szóba se jöhet az ízléssel ugyancsak összefüggő egyéb természetű dolgokkal, mint például azzal, hogy milyen képeket helyez el szobája falán, mit olvas, mit kedvel a moziban és a színházban. Ki tagadhatná, hogy a kulturális ízlés például már korántsem ilyen kis fajsúlyú dolog? R

agaszkodjunk ismét példákhoz. Vegyük azt az esetet, hogy az Optimista tragédiát játssza a színház. Egyes embercsoportok, társadalmi kategóriák lelkesednek érte, mások fanyalognak tőle vagy meg se nézik. Akad ember, aki nem tudja letetnni az Uj barázdát szánt az eke című regényt, mert teljesen azonosul vele, s akad olvasó, aki az első fejezet után abbahagyja. Ezrek rajonganak Picassóért, Aragonért, s hányan elfordulnak tőlük! Miért van az, hogy ezek a nagy művek és művészek nem egységes fogadtatást váltanak ki az emberekből? Ha megkérdeznénk őket, így felelnének bizonyára: "Kérem, nekem tetszik* — "Kérem, nekem nem tetszik* Itt vagyunk hát ismét az ízlésnél, ami csak látszatra áll a tetszik-nem tetszik lehetőségéből, illetve Jelentőségéből. Ezekben az esetekben az ízlés több Értékes gyűjteménnyel gazdagodott az újszegedi füvészkert A Szegedi Tudományegyetem újszegedi füvészkertje a világ minden tájéval tart fenn tudományos kapcsolatokat és értékes cseréket bonyolít le. Ennek keretében a napokban kedves küldemény érkezett a csehszlovákiai Liberec város füvészkertjéből, ahova előzőleg indiai lótuszt küldtek. Most viszonzásképpen orchidea-gyűjteményt küldtek Szegedre. A húsz különféle fajtából álló összeállítást cserepekben küldték, ami azért is igen örvendetes, mert a magról való nevelés Igen nehéz és csíráztatasa kockázatos. Az újszegedi füvészkertnek voltak ugyan orchideái, de ezekkel a fajtákkal nem rendelkezett, ezért igen hasznosan gyarapítja az itteni gazdag állományt A libereci orchideákat megtekintették a lapunk vendégeként Szegeden tartózkodó brnói csehszlovák újságírók is, akiket dr. Greguss Pál Kossúth-dijas professzor, az egyetemi füvészkert igazgatója és Novotni János, a füvészkert telepvezetője kalauzolt végig az állandóan fejlődő, értékes, szépen gondozott gyűjteményen. Ennek során megemlítették, hogy a csehszlovák küldeményen kívül ugyancsak a napokban tízféle, nagyon ritka fenyőmagot kaptak az Ausztráliához tartozó Tasmaníából. Az újszegedi füvészkert ugyanis kiemelkedő fenyőgyűjteménynyel rendelkezik, mintegy százféle fenyőfa található itt E ritka fenyőmagvak, amelyeket itt ültethetnek el, még tovább növelik e gyűjtemény hírnevét. Megnyílt a Kanadai Haladó Munkáspárt kongresszusa Torontóban pénteken megnyílt a Kanadai Haladó Munkáspárt hetedik kongresszusa. Tim Buck, a párt főtitkára beszámolójában megállapította, a békés együttélés politikájának megvalósítása létkérdés Kanada számára, mivel csak így érhet véget a munkanélküliség és a népgazdaság hidegháború okozta egyoldalú fejlődése. Tim Buck felhívta a kanadaiakat, támogassák Hruscsovnak az általános és teljes leszerelésről szóló javaslatát, ugyanakkor bírálta a kanadai kormányt és a burzsoá politikai pártokat, mert képtelenek helyesen képviselni Kanada nemzeti érdekeit. Jelentkezés ápolónőképző tanfolyamra Az országos Korányi TBC intézetben 1959. november elsejével Induló kétéves rehabilitációs ápolónőképző tanfolyamra jelentkezhetnek azok a 18—34 éves, az ápolónői pálya iránt hivatást érző nők, akik tuberkulózisból meggyógyultak, érettségi bizonyítvánnyal rendelkeznek, vagy legalább az általános Iskola nyolc osztályát elvégezték. A kiképzés munka mellett folyik. A felvétel időpontjától kezdve az ápolónő-növendékek havi 800 forint illetményt és 30 százalékos veszélyességi pótlékot kapnak. A pályázók kérvényt, önéletrajzot és egészségi állapotukról szakorvosi bizonyítványt küldjenek az országos Korányi TBC intézet igazgatósága (Budapest XII., Pihenő út 1.) címére. A jelentkezés határideje folyó év október 17. szimpla konvencionális állásfoglalásnál — abban benne van az azonosulás vagy az elzárkózás, az egyetértés vagy a tiltakozás is. Márpedig hogyan tiltakozhatna egy ember Visnyevszkij vagy Solohov, Picasso vagy Aragon ellen, mikor nem is ismeri? Műve vagy művészete kerül ilyen esetekben szavazásra, s annak is legfőbb lényege: eszmeisége, világnézete. Meg kell mondani, hogy nemcsak a haladó írókkal vagy művészekkel van így a világ — hiszen ha szavazásra kerülne a sor, ők kapnák a több "tetszik—et a világ művészeti és irodalmi közvéleményétől — de így van a retrográd Írókkal, művészekkel is. Nekik is van pártjuk és ellenzékük az ízlés, tovább menve a világnézet dolgában. Ázon nem kell fáradozni, hogy a két ízlés képviselőinek táborát erőben összemérjük — ez már önmagától megtörtént a világban. Inkább annak szenteljünk figyelmet, hogy van-e az ízlés ilyenfajta megoszlásában valami szabályosság, törvényszerűség, vagy ez mindössze véletlenség, a szubjektumok szeszélyének eredménye. A kérdés igen kézenfekvő. Amikor valaki ír, alkat, már eleve kialakult, meghatározott ízlésre és világnézetre épít, azokéra, akikből közönségét várja. Egy időben élt és dolgozott Móricz Zsigmond és Herczegh Ferenc, egyikük művei a nép legkedvesebb olvasmányai voltak és maradtak, másikuké a kispolgárságé. Ezen a ponton pedig visszafordul a fent idézett frázis "igazsága*, hiszen éppen az ízlésben rejlő közös vonásoknak ad nagy nyomatékot az utóbbi példa. Éppen az világosodik meg, hogy az em* berek társadalmi elhelyezkedése és ebből fakadó világnézete döntő hatással van ízlésükre és a legfontosabb kérdésekben meghatározza azt Nevezzen meg valaki osztályhűségében szilárd munkást, aki — általános intelligenciát feltételezve — nem szereti József Attila verseit, akinek ízlése eltérne ebben a dologban a munkásosztály általános ízlésétől! Ugye nem megy? Legalább ilyen nehéz azonban burzsoát találni, akinek ízlése szerint való volna ugyanez az életmű. V

alaki azt mondhatná erre a gondolatmenetre, hogy vulgáris, s minden bizonnyal azt hozná fel bizonyítéknak, hogy ez csupán az élő, vagy a közelmúlt irodalmának, művészetének megítélésében adódó természetes vita és ellenkezés következménye. Igenám, de éppen ez a vita ad sok tapasztalást a témához. A klasszikusok értékítéletét többé-kevésbé teljes megegyezéssel elvégezte a haladó emberiség, s hogy Shakespeare, Goethe vagy Tolsztoj éppen úgy megfelel a mai ember általános ízlésének, legyen az munkás, értelmiségi vagy kispolgár, sőt burzsoá, az abból fakad, hogy eszméik ma már általánosan elfogadottak, sőt mi több, az emberiség javára megvalósultak. Miért kellene tartózkodnia a polgárnak éppen azoktól az íróktól, akik a polgári haladás nagy hívei voltak? S miért kellene tartózkodnia ugyanettől a munkásnak, aki tudja, hogy minden megelőző haladó irodalom és művészet egy láncszem volt a maihoz? A kérdés itt csupán azon fordul meg, hogy tovább akar-e menni ennél az egyes ember vagy egy osztály. Az, ami manapság ilyen egyszerű, koronként ugyanolyan bonyolult volt. Az, ami a mai Irodalom és művészet munkásai esetében olyan élesen vetődik fel. hasonlóan került napirendre Heine. Mikszáth, Anatole Francé vagy Gogol korában is. az akkori közvéleményben. Időnként akadtak ugyan rendszerek és politikai szövetségek, amelyek ezt a kialakult és az emberiség által jóváhagyott Ítéletet meg akarták változtatni — gondoljunk csak Heine esetére, a német fasiszták által történt meggyalázására —, de az nem maradhatott állandó és végleges. S ebben a folyamatban is megfigyelhetünk egy törvényszerűséget. Az emberiség éppen azért, mert többségében a társadalmi haladáshoz igazítja ízlését, egyetlen olyan írónak, művésznek sem adott, klasszikus világrangot, aki a haladás ellen, vagy közömbös célokra pazarolta erejét és tehetségét Saját korában és saját táborában lehetett valaki "nagy* időlegesein enélkül is, de az idő ás a haladás a felejtés ködébe burkolta. S hogy ez a jövőben is így lesz, arra éppen a haladó társadalmi kategóriák ízlésének alapvető közös vonásai nyújtanak garanciát M

ár eljutottunk odáig, hogy az ízlés és világnézet egy úton járnak. Az eddigiekben azonban meglehetősen leegyszerűsítve került szóba a két fogalom összefüggése, mintha csak a világnézetben és ,az ízlésben két véglet két "tiszta típus* léteznék. Az'élftből tudjuk, hogy nem így van. Átmeneti esetek sokaságát tudjuk regisztrálni. Az egyre terjedő új világnézet nem marad hatástalan azok ízlésére és gondolkodására sem, akik egyébként tudatosan idegenkednek attól, hiszen nap mint nap éri őket olyan benyomás, amely erre segíti ízlésüket. Ugyanakkor a szocialista meggyőződésű és világnézetű emberek egy része sem mondhatja magáról kategórikusan, hogy ízlése — s különösen kulturális és művészeti ízlései — mentes a polgári és kispolgári "hagyományoktól*. Mindez bizonyos mértékig képzettség és általános műveltség dolga is az elsőrangúan foijtos világnézet mellett Az ellenben bizonyos, hogy az új világnézet térhódításával egyidőben új ízlés van születőben, amely minden előzőnél magasabbrendű és tisztább. Ennek szülője pedig a tudásban, műveltségben egyre gyarapodó munkásosztály, amely új értelmet ad a szépnek és jónak — mint filozófiai fogalmaknak is! — s kialakítja az új— ízlésbeli normát történelmi küldetésének teljesítése során. ízlésének egyszerűségével, tisztaságával és előremutató jellegével nagy hatást gyakorol a kulturális és művészeti törekvésekre és az alkotási folyamatra is. Társadalmi szerepének ez az egyik legfontosabb oldala. Az a felnőtt, aki manapság Crockért, Kurtz Mahlert vagy Baniczkinét olvas, s nem irodalmi tájékozatlanságból, hanem tudatos rokonszenvből, — mosolyra fakasztja a jófzlésű, igényea embereket. Azt is megmosolyogják azonban, aki nem igazította ízlését az újabb kor és világnézet embereinek nagy-nagy családjáéhoz és "fenntartással* fogadja a haladó kor szellemóriásainak, mondjuk Adynak, József Attilának, Brechtnek, Aragonnak, Solohovnak nagyértékű művészi munkáit B

izonyossá vált — s erre változó korok és egymást követő társadalmi kategóriák a tanúk —, hogy a haladó osztályok mindig új és magasabbrendű ízlést hoztak s ez minden esetben új és minden esetben forradalmi világnézetre épült Nem lehet kétséges, hogy a mai ember, ha csalhatatlanabb és tisztább ízlésbeli álláspontra akar helvezkedni, csak a leghaladóbb világnézei seeftségével érheti azt el a szüntelen művelődés mellett. Simon István