Délmagyarország, 1959. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-19 / 220. szám

Vasárnap, 1959. szeptember 20. 6 Hruscsov elvtárs válasza az újságírók által feltett kérdésekre ; (Folytatás az í, oldalról.) Sőt, még bizonyos hasznot is húztunk abból a politiká­ból, amelyet az Egyesült Ál­lamok a kereskedelemben al­kalmazott a Szovjetunióval szembpn — folytatta. — Ki kellett fejlesztenünk azok­nak a gépeknek gyártását, amelyek nálunk azelőtt nem voltak meg, és amelyeket önöktől akartunk megvásá­rolni, most pedig már sen­kitől sem függünk ebben a tekintetben. A Szovjetunióval való ke­reskedelem mesterséges megbénítása tehát arra ve­zetett, hogy nem gyengéb­bek. hanem erősebbek let­tünk. Gondolják meg, milyen óriási sikereket arattunk gaz­dasági életünkben e tíz esz­tendő alatt, hogyan fejlődött r.álunk a technika, a tudo­mány! A hidrogénenergia felhasz­nálásának titkát hamarabb fejtettük meg, mint önök. Megalkottuk az lnterkontl­r.ontális ballisztikus rakétát. Ilyen önöknek ezideig gya­korlatilag nincs. Márpedig az interkontinentális ballisz­tikus rakéta a szó szoros ér­telmében az emberi alkotó Szellem koncentrációja. Ugyan mi értelme van az Önök tilalmainak? Vz, hogy az Amerikai igycsttlt Államok tovább folytatja a diszkriminációs politikát a Szovjetunióval való kereskedelmi kapcso­latok terén, egyszerűen értelmetlen makacsság. Hruscsov a következőkben « két ország közötti békés gazdasági verseny jelentősé­géről beszélt. — Jól tudják, hogy gazdasági versenyt ujánlunk önöknek. Egyesek azt mondják, hogy ez ré­szünkről kihívás az Ameri­kai Egyesült Államokkal szemben, yr-, mondotta. . -j-t, Ámde, ha kihívásról beszé­lünk, akkor elmondhatjuk — és éz Jobban megfelel á té3 ffiyeknek —, hogy először az Amerikai Egye­sült Államok hívta kl az egész világot, amikor gaz­daságilag a többi ország fölött álló hatalommá fej­lődött. Hosszú ideig senki sem me­részelte vitatni az önök el­sőséget. Most elérkezett az idő, amikor megjelent egy olyan állam, amely elfogadja az önök kihívását, figyelem­be veszi az Amerikai Egye­sült Államok fejlődésének színvonalát és 6 maga is ki­hívja önöket. Biztosak lehetnek benne, hogy a Szovjetunió helyt i'og állni ebben a gazda­sági versenyben: utóiéri és túlszárnyalja önöket. Ml ebben a rossz? Függet­lenül attól, ki lesz a győztes ebben a versenyben — önök, vagy mi — a Szovjetunió és az Egyesült Államok egy­aránt nyertes lesz, mert né­peink békében fognak élni és még Jobban, mint most. Mellesleg szólva, a ver­seny, ahogyan mi szovjet emberek felfogjuk és foly­tatjuk, egyáltalán nem zárja ki az együttműködést és a kölcsönös segítséget és mi hajlandók vagyunk kiter­jeszteni ezt a szabályt az Amerikai Egyesült Államok­ra, ha önök egyetértenek vele. Hiszen volt közöttünk együttműködés a múltban is! Körülbelül 30 évvel ez­előtt, amikor országunk hoz­záfogott iparának kiépítésé­hez, jó gazdasági kapcsolatok jöttek létre az Egyesült Ál­lamok legnagyobb cégeivel. A Ford-cég segített bennün­ket a gorkiji autógyár fel­építésében. Cooper, a neves amerikai szakember adott tanácsokat a dnyeperi vizi­erőmű építésében. Az önök mérnökei nyújtottak segítsé­get a sztálingrádi és a har­kovi traktorgyár építésében. Amerikaink és angolok ad­tak tanácsot a moszkvai Metró építésében. M) hálásan fogadtuk az önök szakembereinek együttműködését és sokan közülük szovjet érdem­rendekkel és díszokleve­lekkel kitüntetetten tértek vissza hazájukba, nem is szólva az anyagi ja­vadalmazásról. Nem lehet akadály a gazdasági együttműködés előtt Vajon mi gátolja, hogy felújítsuk és továbbfejlesz­szük a gazdasági együttmű­ködést a jelenlegi, minőségi­leg új szakaszban, amikor nemcsak mi tanulhatunk önöktől, hanem sok tekintet­ben önök is tanulhatnak a ml mérnökeinktől, tervező­inktől, tudósainktól. Az ilyen együttműködés kétségkívül kölcsönösen előnyös lenne. Gazdasági sikereinket — a mieinket és az önökéit — az egész világ örömmel üd­vözölné, hiszen a világ elvárja e két nagy­hatalom segítségét abban, hogy mielőbb talpraállja­nak azok a népek, amelyek gazdasági fejlődé­sükben évszázadokkal elma­radtak. Most nem beszélek arról, hogy kinek a hibájá­ból, önök nagyon jól tudják. Oldjuk meg jobban, igazsá­gosan és emberségesen, hogy miképpen vezessük kl ezeket az országokat jelenlegi hely­zetükből. Országunk egy rubelt sem keresett idegen természeti erőforrások és idegen mun­ka kizsákmányolásából, mi mégis hajlandók vagyunk segítséget nyújtani a függet­lenségüket elnyert ázsiai és afrikai országoknak. Ugyan­akkor Igazságos lenne, ha azok az országok, amelyek ide­gen természeti erőforrá­sokat és idegen munkát használnak fel, jobban ki­nyitnák pénztárcájukat. A szovjet Minisztertanács elnöke befejezésül hangsú­lyozta: — A békés együttélés és verseny egyre nagyobb köze­ledést tételez fel a népek között gazdasági és kulturá­lis téren. Lemondani a bé­kés együttélésről és verseny­ről annyi, mint megszakí­tani a népek közötti kapcso­latokat, tovább szítani a hi­degháborút. Aki nem akar szándéko­san szemet hunyni a valóság fölött, elismeri: az egyetlen ésszerű mód, hogy ma a nemzetközi kérdéseket tárgyalások útján oldjuk meg. Az Egyesült Államokba ér­kezésünk és Eisenhower el­nöknek a Szovjetunióban te­endő látogatása remélhető­leg lehetővé teszi, hogy őszinte eszmecserét folytas­sunk a vitás kérdésekről és megkönnyíti, hogy megegye­zésre jussunk. Hruscsov végül kifejezte azt a reményét, hogy az Egyesült Államok üz­letemberei helyes irány­ban használják fel befo­lyásukat és síkraszállnak a két ország békés együtt­éléséért és versenyéért, miként gazdasági életük ki­emelkedő képviselői közül egyesek már ma is teszik. Nincs messze az idő, amikor a Szovjetunió végleg megelőzi az Egyesült Államokat Pénteki szántunkban kö­zöltük olvasóinkkal, hogy Hruscsov Washingtonban, as országos sajtóklubban beszédet mendott, s ismer­tettük a beszédet ls. Az alábbiakban közöljük a be­széd elhangzása után feltett néhány kérdést és Hrus­csovnak e kérdésekre adott válaszait. Miután N. Sz. Hruscsov befejezte nyilatkozatát, Law­rence, az országos sajtóklub elnöke javasolta, hogy az új­ságírók tegyenek fel kérdé­seket. '" ' " Az első kérdés, amelyet a sztálini személyi kultusszal kapcsolatban tettek fel, szembetűnően provokációs jellegű volt. A kérdésre N. Sz. Hruscsov kijelentette: szeretném megkérdezni azo­kat, akik ezt a kérdést ki­gondolták: mikor szövegez­ték meg, mikor agyalták ki, milyen célból, mit akartak elérni vele. Nyilvánvalóan sarokba akarnak szorítani és már előre mosolyognak. A közmondás azt mondja, az nevet, aki utoljára nevet. Csak aztán azok az urak, akik ilyenféle ravasz kérdé­seket kiagyalnak, s már elő­re nevetnek azon, hogy ugye milyen ügyesen kigondolták, később meg ne bánják. A provokációra nem térek kl és nem válaszolok az amerikai sajtó itt egybegyűlt számos méltó képviselője el­len irányuló barátságtalan kitételekkel. Csak annyit mondok, hogy a hazugság, bármilyen lábakon is jár. sohasem éri utol az igazsá­got. (Taps.) Kérdés: Csupán véletlen volt-e az, hogy az ön érke­zése előtt bocsátotta fel a Szovjetunió a holdrakétát? A felségjelvény fellövése a Holdra vajon kifejezi-e azt a szándékot, hogy igényt tartanak a Hold fölötti ura­lomra? N. Sz. Hruscsov: Az Egye­sült Államokban tett láto­gatásom és a szovjet hold­rakéta felbocsátásának egy­beesése egyszerű, de mond­hatnám kellemes egybe­esés. (Derültség a terem­ben.) Ha önök közül valaki kételkedik ebben, az Önök tudósaihoz utasítanám — magyarózzák meg ők, mi a dolog lényege. Mondják meg a tudósok­nak, hogv erre és erre a napra időzítsenek egy hold­rakéta felbocsátását, maid meglátják, mi lesz belőle (Derültség, taps.) Uraim, most szeretnék vá­laszolni a feltett kérdés má­sodik részére, hogy a fel­ségielvénv eljuttatása a Holdra ok-e bizonyos szov­jet tnlaidonjogi ieények be­jelentésére a Holdon. Ké­rem, értsenek meg —, sen­kit nem akarok megsérteni: különböző kontinensekről való, különböző lelkialkatu emberek vagyunk. Akik így teszik fel a kér­dést, azok a tőkés lelkialkat fogalmaival gondolkoznak. Én viszont a szocialista rendszer, egy új világnézet és új fogalmak embere va­gyok. Nálunk az -enyém* fogalom elhal és bevonul egy új fogalom — a -mienk*. Ezért a rakéta felbocsátá­sát és a felségjelvény eljut­tatását a Holdba — a mi vívmányunknak tekintjük. És ebben a »mi« szóban a világ országait értjük, vagy­is úgy értelmezzük, hogy ez az önök eredménye is és mindazok eredménye, akik a Földön élnek. (Taps.) Kérdés: Milyenek az Egye­sült Államok és a Szovjet­unió kétoldalú kereskedelmi fokozásának lehetőségei, kü­lönösen a közszükségleti cik­kek területén: mire van Önöknek leginkább szüksé­gük és mit adhatnánk el mi? N. Sz. Hruscsov: Nekünk elsősorban arra van szüksé­günk, hogy felszámolják a megkülönböztetéseket a ke­reskedelemben. Ez a legfon­tosabb. Mindazt, amit Önök tesznek, mi szintén meg tud­juk tenni, egyes dolgokat azonban mi előbb megcsinál­tunk, mint Önök. (Nevetés a teremben.) Mi semmit sem tudunk önökről. Bizo­nyos árucikkekből Önök ma többet termelnek, mint mi, ez azonban történelmileg kialakult körülményekkel magyarózható. Az önök or­szága jóval előbb lépett a kapitalista fejlődés útjára, mint a mienk, ennélfogva gazdaságukat önök maga­sabbra fejlesztették, mint amilyen a forradalom előtti Oroszország gazdasága volt. Azt azonban tudják, hogy a mi gazdasági életünk feilesz­tésében most nagy változá­sok történtek. Még mindig némi távolságra vagyunk Önöktől, van köztünk bizo­nyos távolság. Mi azonban már közeledünk egymáshoz (a teremben élénkség támad, amikor N. Sz. Hruscsov ke­zével mutatja, hogyan csök­ken a távolság az Egyesült Államok és a Szovjetunió gazdasága között), s úgy gon­dolom. nincs messze az a nap, amikor ebben a moz­gásban felcseréljük helyün­ket; gazdaságunk teűeszté­sé ben utolérjük Önöket, s nincs messze az idö, amikor mi állunk az élre. Meg kell mondanom, az Egyesült Államokba nem hosszúra nvújtött kézzel jöttem, hogy belenvúljak oánrélszekrénvükbe. Ez az Önöké, mi pedig megelég­szünk a mienkkel. (Nevelés). Nem fogom tartani a kala­pomat, hogy mindenki azt dobja bele amit jónak lát. (Vi­dám élénkség.) Mi büszkék vagyunk rendszerünkre, né­pünkre, államunkra, eredmé­nyeinkre. Mi jó kereskedő felei akarunk lenni önök­nek, éppúgy, mint minden más országnak. Ami az or­szágaink között a kereske­delem fejlesztését illeti, a mi véleményünk az: azt kell megvenni, amire szükségünk van, önök pedig azt adják el, aminek eladását lehet­ségesnek tartják. Most nincs szándékomban konkrét kereskedelmi tárgya­lásokat folytatni. Szándéko­san nem hoztam magammal senkit a külkereskedelmi mi­nisztériumból, nehogy azt gondolják, hogy hosszúra nyújtott kézzel közeledem a gazdag Samu bácsihoz. (De­rültség a teremben.) Ha az önök részéről óhaj mutatkozik a kereskedelem fejlesztésére, itt lesznek a mi képviselőink is, akik konkrétan megegyezhetnek önökkel ebben a kérdésben. ök részletesen megmondhat­ják, mit akarunk önöknél vásárolni és mit adhatunk el önöknek. Kérdés: ön beszédében azt mondotta, hogy nem kell beavatkozni más országok belügyeibe. Hogyan egyez­tethetők össze e szavak a magyarországi orosz beavat­kozással? N. Sz. Hruscsov: Lám, az úgynevezett magyar kérdés egyeseknek a foga közé szo­rult, mint a döglött pat­kány: kellemetlen ugyan, de nem tudják kiköpni. (De­rültség.) Ha önök ilyen irányba akarják beszélgeté­sünket terelni, akkor oda­vethetek jó néhány döglött macskát. Ezek frissebbek lesznek, mint az ismeretes magyarországi események kérdése. Ami : pedig Magyarorszá­got illeti, sokszor és eléggé kimerítően beszéltem már erről. Különösen nagy meg­elégedéssel és örömmel ad­tam számot a magyar nép­nek, amikor vendégként tar­tózkodtam Magyarországon és a mi hős Szovjetuniónkat képviseltem. Kevéssel a ma­gyarországi események után volt ez. Egész Magyarország úgy helyeselt nekünk, hogy nem tudom, hogyan lehetett volna naevobb mértékben és jobban kifejezni a magya­rok igazi érzéseit a Szovjet­unió iránt. M< országgal az összes kérdéseket már ré­gen megoldottuk és egy sor­ban győzelmesen haladunk előre, ök a szocializmust évink, mi a kommunizmust. Céljaink azonosak — közös a cé'nr>k. közös az utunk. Megmondhatom még. hogy ilyenféle ellenkérdéseket én nem teszek fel önöknek, mi­vel más céllal jöttem az Egyesült Államokba, Jó szándékkal és tiszta szívvel. Nem azért jöttem ide, hogy különböző kérdéseket tegyek fel, amelyek kiélezik az or­szágaink és kormányaink kö­zött fennálló kapcsolatokat, hanem azért, hogy megjavít­sam a fennálló kapcsolatokat, s hogy úgy mondjam, " fel­szedjem az útról azokat a köveket, amelyek akadályoz­zák országaink közeledését. Ezért semmi olyat nem aka­rok tenni, ami ellentétes lenne ezzel a fő céllal —or­szágaink kapcsolatainak megjavításával és a hideg­háborús állapot megszünte­tésével —, ami akadályozná a barátság fenntartását, a világbéke megszilárdítását. Kérdés: Hruscsov úr, amíg ön itt tartózkodik az Egye­sült Államokban, tárgyal-e Eisenhower elnökkel a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok közötti légiforgalomra vonatkozó egyezmény meg­kötéséről? N. Sz. Hruscsov: Ez igen konkrét kérdés és természe­tesen nem szerepel megbe­széléseink programjában, mert nem nagy és nem át­fogó kérdés. Mi azonban hajlandók lennénk a légi­forgalmat kiépíteni orszá­gaink között. Országunknak sok európai és ázsiai ország­gal van közvetlen légi ösz­szeköttetése. Ha az Egyesült Államok kormánya óhajt ilyen megállapodást, úgy gondolom, hogy aligha kell ezzel nekünk — az elnöknek és nekem, a minisztertanács elnökének — foglalkoznunk. Ezt megtehetik minisztere­ink. Kérdés: Hruscsov úr, mi mindig arra törekszünk, hogy minél előbb híreket kapjunk önöktől, ezért sze­retném megkérdezni, mikor akarnak embert átdobni a Holdra? N. Sz. Hruscsov: ön meg­lehetősen rosszul használta ezt az -embert átdobni* ki­fejezést. Mi nem szándéko­zunk embert átdobni, mert nagyra becsüljük az embert és senkit sem fogunk át­dobni. Mi a világűrbe em­bert csak akkor küldünk fel, amikor meglesznek ehhez a szükséges technikai feltéte­lek. Egyelőre azonban nin­csenek meg. Mi nem aka­runk »kihajigálni« olyan ér­telemben, mintha valakit ki­dobnánk. Számunkra az em­berek igen drágák. Kérdés: Hajlandó-e Orosz­ország Kanadával és az Egyesült Államokkal, északi­sarki szomszédaival megosz­tani azokat az információ­kat, amelyekre az orosz tu­dósok szert tettek széleskö­rű és igen sikeres északi­sarki kutatásaikban? N. Sz. Hruscsov: Ugy gon­dolom, igen. Ebben a kér­désben együtt kell működ­ni minden országgal. Ez így hasznos. Általában mi elle­ne vagyunk mindenféle mo­nopóliumnak. (Nevetés, taps) Kérdés: Mi a célja az Egyesült Államokban tett látogatása utón pekingi uta­zásának? N. Sz. Hruscsov: Ez nyil­vánvalóan igen -bonyolulté kérdés. (Nevetés a terem­ben.) Elvtársak ... bocsá­nat. itt vannak elvtársak és urak. (Nevetés.) A szokás hatalma. Ezenfelül itt van­nak a mi szovjet újságíró­ink, akikkel jólesik az -elv­társ* megszólítást használni. Ez az általános megszólítás Nem szeretném még meg­fosztani magamat attól a feltételezéstől. hogy önök között is vannak olyanok, akik nem tiltakoznának, ha elvtársaknak szólítanám őket. (Élénkség a teremben.) így hát önökhöz fordulok, uraim, (nevetés), eondolom, az úisáefrók nemcsak frnak, hanem olvasnak is. (Neve­tés.) Ha az újságírók olvas­nak. emlékezniük kell. hogy 1959. október elsején lesz ti­zedik évfordulója annak, hogy az amerikai... látják, most mindjárt elmondhat­ják — mire gondol Hrus­csov (nevetés), most jól fü­löncsíptek (nevetés)..hogy a kínai munkásosztály és Kína dolgozó parasztsága megszerezte a hatalmat. Tíz éve valósult meg Kínában a népi hatalom. A kínai nép bensőségesen megünnepli ezt a napot, ahogy mi is meg­emlékezünk barátainknak erről az ünnepéről. Mi pél­dául azt tartjuk, hogy egy­szer talán eljön az idő, ami­kor az októberi forrada­lomtól kezdik majd az időszámítást. De ez csak a j3vő. A kínaiak is értéke­lik saját győzelmüket és mi megértjük, hogy ők megbe­csülik sikereinket. A Kínai Népköztársaság fennállásá­nak 5. évfordulóján én ve­zettem az ünnepségeken részvevő szovjet küldöttsé­get és Pekingbe utaztam. Most meghívást kaptunk a kínai kormánytól, ho«v kép­viseltessük magunkat kül­döttséggel a tizedik évfor­duló ünnepségein is. Ugy alakult a dolog, hogy szep­tember 28-án vissza kell ér­keznem a Szovjetunióba, majd a következő napon Pe­kingbe kell repülnöm. Ez természetesen megterhelés számomra, de úgy gondo­lom, nagy megtiszteltetés is, hogy kínai barátaink között lehetek. A szovjet küldött­ség már Moszkvába érkezé­sem előtt elutazik a Kínai Népköztársaságba. Távollé­tem idején a küldöttség ve­zetője Szuszlov elvtárs lesz. Kérdés: Hruscsov úr, vá­laszolhatna-e a kővetkező kérdésre: előterjesztett-e ön valamilyen új javaslatokat mai beszédében, tartalmaz-e az ön mai beszéde a nem­zetközi feszültség enyhíté­sére irányuló valamilyen újabb javaslatokat? N. Sz. Hruscsov: Elsősor­ban azokat a kérdéseket keli megoldani, amelyek már fel­vetődtek és megoldásra vár­nak. — Kérdéseket kiagyal­ni azonban, amikor még a régiek nincsenek megoldva, azt jelenti, hogy eltávolo­dunk a sarkalatos problé­mák megoldásától. Ha azt mondják, hogy beszédemben nem vetettem fel új kérdé­seket, ezzel egyetértek. Ezze) kapcsolatban helyénvaló utalni a mondásra: az is­métlés a tanulás anyja. Mi kitartóan azon fáradozunk, hogy eltávolítsuk a népek közeledését gátló akadályo­kat, hogy eloltsuk azokat a parázsló szikrákat, amelyek lángra lobbanthatják a há­ború tüzét. Ezeket a szikrá­kat mindenképpen el kell ol-y tani, törekedni kell a meg­érett kérdések megoldására, hogy biztosítani tudjuk a békét minden népnek. Kérdés: Az Egyesült Álla­mokban nagy érdeklődés nyilvánul meg a Szovjetünk) különböző nemzetiségeinek, köztük a zsidó lakosságnak a helyzete iránt. Nem szólna néhány szót erről? N. Sz. Hruscsov: A Szov­jetunióban nemzeti kérdés olyan értelemben, ahogy önök gondolják, nincs. Min­den nemzetiség barátságban él, mindegyiknek egyenlő jogai vannak. Nálunk az em­berhez való viszonyt nem nemzetisége, vagy az a fele­kezete határozza meg, amely­hez tartozik. Ez minden em­ber lelkiismereti ügye. Mi mindenekifőtt az embert, mint olyat nézzük. Nálunk az összes nemzetiségek — oroszok, ukránok, turkmé­nek, üzbégek, kazahok, bje­ioruszok, grúzok, örmények, kalmükök, zsidók ... —, ha el akarnám sorolni a Szov­jetunió összes népeit, akkor nem elég az az idő, ameny­nyit erre a sajtóértekezletre szántunk — mind békében és egyetértésben élnek. Büszkék vagyunk arra, hogy egy olyan soknemzetiségű állam, mint a Szovjetunió, erős és sikeresen fejlődik. Országunk népei bíznak egy­(Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom